A második világháborút követõen az Egyesült Államok, szakítva történelmi hagyományaival, meghatározó politikai és katonai szerepet vállalt a Szovjetunió által potenciálisan fenyegetett Nyugat-Európában. Washington európai szerepvállalásához döntõen hozzájárult, hogy az amerikai stratégák és politikusok körében egyre elfogadottabbá vált az a nézet, miszerint Nyugat-Európa szovjet kézbe kerülése alapvetõ kockázatot jelentene az Egyesült Államok biztonsága szempontjából. 1 Az expanzívnak tûnõ szovjet politika feltartóztatása érdekében az amerikai kormányzat Nyugat-Európa segítségére sietett politikai, gazdasági és katonai téren egyaránt. A washingtoni szerzõdés aláírása és az Észak-atlanti Szerzõdés Szervezetének (továbbiakban NATO) életre hívása azt fejezte ki, hogy az észak-atlanti térség biztonsága oszthatatlan, és az európai status quo fenntartása elsõ számú amerikai érdek. A NATO megalakulásával, valamint jelentõs számú amerikai katonai egység Európába küldésével az Egyesült Államok gyakorlatilag Nyugat-Európa vezetõ politikai és katonai hatalmává lépett elõ, és az európai erõegyensúly alapvetõ elemévé vált.2

A megváltozott politikai, stratégiai és gazdasági környezet következtében az amerikai szerepvállalás a hatvanas évek elejére azonban olyan strukturális problémákat hozott felszínre, melyek már a transzatlanti kapcsolatok minõségét veszélyeztették.3 Az enyhülési politika térnyerésével jelentõs mértékben csökkent egy közvetlen szovjet támadás veszélye, amely természetes módon együtt járt a NATO-n belüli öszszetartó erõ meggyengülésével és a megoldatlan kérdések elõtérbe kerülésével. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy az európai szövetségesek bizalma megrendült az amerikai elrettentés hitelessé- gében, és ennek következtében tarthatatlannak ítélték a szövetségben betöltött kiszolgáltatott szerepüket. Az Egyesült Államoknak azzal az európai igénnyel kellett szembesülnie, mely a gazdasági erejüknek megfelelõ egyenjogúsításukra irányult: legyen nagyobb beleszólásuk az Európát érintõ politikai koncepcióknak, stratégiáknak, doktrínáknak a kidolgozásába, valamint rendelkezzenek egyenlõ jogokkal az Európába telepített amerikai atomfegyverek bevetésével kapcsolatos döntések meghozatalában.4 A de Gaulle elnök vezette Franciaország ezeken a követeléseken is továbblépett, amikor az új viszonyoknak megfelelõen kívánta újradefiniálni Párizsnak (és közvetve egész Európának) a két szuperhatalomhoz fûzõdõ viszonyát. Az új francia politika keretében, 1966-ban Párizs kilépett a NATO katonai struktúrájából, és kiutasította a területén lévõ NATO-szerveket és az ott állomásozó szövetséges (amerikai és kanadai) haderõt. A vietnami háborúval elfoglalt Egyesült Államok ugyanakkor azt szorgalmazta szövetségesei körében, hogy tartsák be korábban tett vállalásaikat, és gazdasági erejüknek megfelelõ mértékben vegyék ki részüket a szövetségi tagságból eredõ terhek viselésébõl.5 A transzatlanti viszonyban jelentkezõ feszültségek miatt, különös tekintettel a nyugat-európai szövetségeseknek az arányos teherviselés vállalásával kapcsolatban mutatott vonakodására, valamint az Egyesült Államoknak a számottevõ politikai, gazdasági és társadalmi problémáira, az amerikai szenátorok egy befolyásos csoportja 1966-ban úgy döntött, hogy kihasználva a kelet–nyugati kapcsolatokban az európai kontinensen kibontakozott enyhülési folyamatot, határozati javaslatot nyújt be a szenátusban a Nyugat- Európában állomásozó amerikai haderõ jelentõs csökkentését indítványozva.6 A kezdeményezés élére a szenátus köztiszteletnek örvendõ demokrata többségi vezetõje, Mike Mansfield szenátor állt. Mansfield szenátor az 1966 és 1975 közötti idõszakban összesen három határozati és öt módosító javaslatot nyújtott be a szenátusban az Európában állomásozó amerikai csapatok jelentõs csökkentését indítványozva. A Johnson- és a Nixonkormányzat erõteljes ellenállása miatt a kezdeményezés nem járt sikerrel, ugyanakkor kimutathatóan hatást gyakorolt mind az amerikai külpolitikára, mind pedig az európai szövetségesek NATO-vállalásainak teljesítésére.7
A Mansfield által beterjesztett határozati és módosító javaslatok nagy jelentõségüket elsõsorban annak köszönhetik, hogy a Kongresszusban 1951-ben lezajlott „Nagy Vitát” követõen elsõ ízben intéztek általuk közvetlen támadást az amerikai kül- és biztonságpolitika területén kialakult kompromisszum ellen. A kezdeményezés több volt egyszerû csapatcsökkentési indítványnál, ugyanis a transzatlanti kapcsolatrendszer és az európai stabilitás egyik kulcsfontossággal bíró elemét, az Európában állomásozó amerikai haderõt érintette. A javaslat alapvetõ politikai és stratégiai kérdéseket vetett fel, mely lényegesen túlnõtt a kezdeményezés katonai aspektusain. A külpolitikai vonatkozások mellett az indítványnak belpolitikai vetületei is voltak. A határozati és módosító javaslatok ugyanis az Egyesült Államok külpolitikáját érintõ kérdésben foglaltak állást, mely az 1953- as Bricker-módosítás vereségét követõen döntõen a végrehajtói hatalmi ág hatáskörébe került.8 Az indítvány – bár beterjesztõi a kezdeményezés elsõ szakaszában ez ellen erõteljesen tiltakoztak – ezt a fennálló gyakorlatot vette semmibe és tett kísérletet az Egyesült Államok külpolitikájának befolyásolására.


A SZENÁTUSI VITA MENETE

A küzdelem elsõ szakasza 1966 és 1970 között zajlott le, amikor is Mansfield szenátor három azonos szövegezésû határozati javaslatot nyújtott be a szenátusban, és próbálta a politikai elitnek, valamint az egész amerikai társadalomnak a figyelmét ráirányítani a meggyõzõdése szerint tarthatatlan helyzetre. Elsõként 1966. augusztus 31-én a 300-as számú szenátusi határozati javaslatot nyújtotta be. A határozat szerint:
A modern hadviselésben, valamint az Egyesült Államoknak a háború indítása és katonai erejének légi szállítása terén bekövetkezett változásoknak és hatalmas fejlõdésnek köszönhetõen az Európában állomásozó amerikai csapatok létszámának jelentõs csökkentése megtehetõ anélkül, hogy károsan befolyásolná elkötelezettségünket vagy képességünket, hogy megfeleljünk az Észak-atlanti Szerzõdésben vállalt kötelezettségeinknek.9
A javaslat nem vonta kétségbe, hogy az Egyesült Államok külpolitikájának és fegyveres erejének legfontosabb célja az ország nemzetbiztonságának megõrzése, állampolgárai szabadságjogainak megóvása és a világbéke fenntartása, és elismerte, hogy az észak-atlanti térség államainak biztonsága összefonódik egymással. Ugyanakkor felsorakoztatta azokat az indokokat, melyek alapján egyszerre volt lehetséges és szükséges jelentõs számú amerikai katonai erõ csökkentése Európában. Így felhívta a figyelmet arra, hogy az amerikai katonai kontingensek telepítése óta eltelt tizenöt esztendõben számottevõen javult az európai szövetségesek gazdasági helyzete és képessége külsõ agresszió elhárítására képes katonai erõ felállítására. Jelentõsen csökkent a kelet–nyugati kapcsolatokat az ötvenes évek elején jellemezte feszültség, és Európában az enyhülés korszaka köszöntött be. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor a nagyszámú amerikai katonai kontingens és családtagjainak Európában állomásoztatása nagy terhet rótt az amerikai gazdaságra, és hozzájárult az Egyesült Államok egyre komolyabb pénzügyi gondjaihoz. Ezt ráadásul csak fokozta az a tény, hogy a NATO-n belüli tehermegosztás nem a szerzõdés szellemének megfelelõen történt.10
Beterjesztõ beszédében a montanai szenátor fontosnak tartotta jelezni, hogy milyen indíttatásból fakadóan választotta társaival együtt a határozati javaslat formáját a kérdés felvetésére. A választással utalni kívántak ugyanis arra a tényre, hogy a 82. kongresszus idején az ameri kai csapatok Európában történõ állomásoztatásával kapcsolatban a szenátus 1951. április 4-én elfogadott egy azóta sem módosított határozatot. A 99-es számot viselõ határozat kifejezte a szenátusnak azt a véleményét, hogy az Egyesült Államok az Európában állomásozó két hadosztálynyi erejét további négy hadosztály telepítésével erõsítse meg a kritikus helyzetre való tekintettel. A Truman-kormányzat üdvözölte a szenátus határozatát, mint amely felismerte a feszült nemzetközi helyzetbõl fakadó szükséges lépéseket. Mansfield ennek az általa meghaladottnak tartott határozatnak a módosítását tûzte zászlajára, ugyanazzal az eszközzel, mellyel az akkori kormányzat is egyetértett. Beszédében annak a reményének adott hangot, hogy a megváltozott politikai, gazdasági és stratégiai környezethez igazodó új határozat is az 1951-ben jóváhagyott 99-es határozathoz hasonló pozitív fogadtatásban részesül a jelenlegi kormányzat részérõl.11 Egy szenátusi határozatnak, még ha a szenátorok többségének támogatását élvezi is, nincsen kötelezõ ereje a végrehajtói hatalom irányába. Funkciója elsõsorban a figyelemfelkeltés, valamint a nyomásgyakorlás. Mansfield szenátor szándéka is az volt, hogy felhívja a figyelmet egy kényes, ugyanakkor az amerikai adófizetõknek húsbavágó kérdésre. A szenátus többségi vezetõje ekkor még nem kívánt nyíltan konfrontálódni az elõzõ évtizedben rögzült mintával, nevezetesen azzal, hogy a külpolitika az adminisztráció asztala. A helyzetet bonyolította, hogy korábban elsõsorban a demokraták szorgalmazták az elnöki hatalom megerõsítését a külpolitika területén. Megütközést kelthetett volna, ha egy demokrata elnök (Lyndon Johnson) politikája és egyben túlzottan centralizált hatalma ellen a többségi demokraták vezetõje indít közvetlen támadást a szenátusban.


A KÖZVÉLEMÉNY ELÉ

Mansfield szenátor taktikájának megfelelõen a határozati javaslatról nem szavazott a szenátus, elkerülve ezzel a téma gyors és esetleg negatív elõjelû lezárását. Az Európában állomásozó amerikai csapatok kérdése ugyanakkor a közvélemény elõtt zajló élénk vita tárgyává vált a Kongresszus falain belül és kívül egyaránt. Ennek a vitának volt az eredménye többek között a The Washington Post 1966. december 6-i számának speciális melléklete is, melyben a témában jártas, befolyásos közéleti személyiségek adtak hangot véleményüknek. A korábbi elnök Dwight Eisenhower mellett James Gavin nyugállományú altábornagy és a nagy tekintélynek örvendõ publicista Walter Lippmann is az európai csapatcsökkentés mellett állt ki a megváltozott politikai, stratégiai és gazdasági környezet figyelembevételével. 12 A vita közvélemény elé tárásával Mansfield azonban csak részsikert könyvelhetett el. Elsõdleges célját, vagyis a Johnson-kormányzat érdemi befolyásolását nem sikerült elérnie, így egy újabb határozati javaslat benyújtása vált szükségessé.
1967. január 19-én Mansfield szenátor beterjesztette a 49-es számú szenátusi határozatot, mely szövegezését tekintve azonos volt a fél évvel korábbival. A támogatók köre tovább nõtt, ugyanis a társszponzorok száma ekkor már elérte a negyvennégyet.13 Beterjesztõ beszédében a többségi vezetõ azzal indokolta az újabb javaslat megszületését, hogy nem történtek meg azok a lépések, melyeket az elõzõ határozat benyújtásával el kívántak érni.14 Az elõzõ határozati javaslattal ellentétben, melyet csupán a szenátus plénumán vitattak meg, a montanai szenátor ezúttal támogatta a kérdésnek bizottsági szinten történõ vizsgálatát is. A változtatás mögött két indíték húzódott meg. Egyrészt a javaslatot ellenzõ erõk a 300-as határozat szenátusi vitájában éles kritikával illették a beterjesztõket a bizottsági meghallgatások elmaradása miatt. A kritika jogosságát a támogatók egy része, köztük a Külügyi Bizottság elnöke, Fulbright szenátor is osztotta.15 Másrészt a beterjesztõknek is érdekükben állt a téma hosszabb ideig történõ napirenden tartása, hiszen általa a közvélemény is jobban megismerhette a kérdés részleteit, és ráébredhetett annak fontosságára. Ez utóbbit támasztja alá a Külügyi Bizottság kabinetfõnökének, Carl Marcynak március 21-én Mansfieldhez írt memoranduma is.16
A szenátus Külügyi Bizottságának és Fegyveres Erõk Bizottságának öt-öt tagjából álló albizottság 1967. március 1-jével kezdte meg a mûködését azzal a céllal, hogy részletesen megvizsgálja a Mansfield által beterjesztett 49-es számú határozatot, valamint az egyoldalú európai csapatcsökkentési terveket ellenzõ Javits szenátor alternatív, 83-as számot viselõ határozatát.17 Alternatív javaslatával a New York-i republikánus szenátor az 1951-es „Nagy Vitához” hasonló átfogó diskurzust szeretett volna generálni a szenátusban. A Mansfield által vezetett albizottságban a szenátusi erõviszonyoknak megfelelõen hat demokrata és négy republikánus szenátor kapott helyet. Az albizottságban egyaránt képviseltetve voltak a Mansfield-javaslat támogatói (Mansfield, Fulbright, Symington) és ellenzõi (Stennis, Jackson). A heterogén összetétel elõrevetítette, hogy a vizsgálat egyik oldal számára sem fog áttörést eredményezni.
Mansfield elõzetes terveivel ellentétben az albizottság csupán két meghallgatást tartott a kérdésben, melyeken csak a kormányzat képviselõi jelentek meg. Így április 26-án és május 3-án Rusk külügyminiszter, McNamara védelmi miniszter, Katzenbach külügyi helyettes államtitkár és Rostow nemzetbiztonsági fõtanácsadó- helyettes meghallgatására került sor. A meghallgatások azonban nem járultak hozzá a téma mélyebb megismeréséhez és az álláspontok közelítéséhez, ugyanis pusztán a már jól ismert érvek kerültek ismertetésre.18 McNamara nyitottnak mutatkozott kisebb mértékû csökkenté sek kivitelezésére, és elismerte, hogy az európai szövetségesek nem tesznek meg mindent vállalásaik teljesítése érdekében. A külügyi vezetõk a csökkentéssel járó lehetséges veszélyekre hívták fel a figyelmet, azzal riogatva, hogy az európai egyensúly kerülhet általa veszélybe.


AZ ALBIZOTTSÁG VITÁI

Vajon mi lehetett annak az oka, hogy eltérve a javasolt taktikától csupán két meghallgatásra került sor olyan kormányzati személyiségekkel, akiknek már ismert volt az álláspontjuk? A kérdésre nem lehet tudni a pontos választ, mindenesetre három tényezõ játszhatott benne szerepet. Már említettük, hogy az albizottság összetétele túlságosan kiegyensúlyozott volt ahhoz, hogy bármelyik fél a másikra tudta volna erõltetni az akaratát. A Mansfield-határozatok elleni szenátusi harc két vezetõjének, Jackson és Stennis szenátoroknak a jelenléte megpecsételte az albizottság várható jelentésének hangnemét. Tekintettel arra, hogy az albizottság összetételére vonatkozó eredeti javaslatban még sem Stennis szenátor, sem pedig a szintén déli konzervatív Sparkman szenátor neve nem szerepelt,20 Mansfield és Fulbright terve egy a javaslattal szimpatizáló albizottság létrehozására már a kezdetekkor összeomlott. A második fejlemény, mely rányomta a bélyegét az albizottság egész munkájára, az a transzatlanti kapcsolatok vizsgálatára korábban létrehozott albizottságnak a március 5-én (vagyis négy nappal a Mansfield vezette albizottság megalakulását követõen) publikálásra került jelentése volt. A transzatlanti kapcsolatok egyik szószólója, Henry Jackson szenátor által vezetett albizottság jelentése egyértelmûen kiállt az amerikai csapatok változatlan nagyságú európai jelenléte mellett. Óvott egyoldalú lépések megtételétõl, mivel általa gyengült volna az Egyesült Államok érdekérvényesítõ képessége egy, a Szovjetunióval folytatott kölcsönös haderõ-csökkentési tárgyaláson. Rámutatott arra is, hogy egy jelentõs és egyoldalúan végrehajtott csökkentés demoralizáló hatással járhatna a szövetségesek körében. A „kettõs állomásoztatás” (dual basing) koncepciójával kapcsolatban a jelentés kifejtette, hogy ugyan a technikai lehetõségek adottak annak megvalósítására, politikailag azonban sok kényes kérdést vetne fel alkalmazása, mivel a válsághelyzetben történõ visszatelepítés bonyolítaná az amúgy is rendkívül kritikus helyzetet. A jelentés végül arra figyelmeztetett, hogy bármilyen nagyobb csökkentés majdnem biztosan együtt járna az atomküszöb alacsonyabb szintre kerülésével.21 Mansfield bizonyára tudta, hogy az általa vezetett bizottságnak már csak összetétele miatt sem lesz lehetõsége ennyire egyértelmû, ugyanakkor fordított elõjelû jelentés elfogadására.
Az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és a Német Szövetségi Köztársaság között zajló háromoldalú tárgyalások eredményes lezárása jelentette a harmadik és talán a legfontosabb eseményt, mely végül megakadályozta a Mansfield vezette albizottság munkájának kiteljese dését. A második meghallgatást megelõzõen egy nappal, vagyis május 2-án a tárgyaló felek bejelentették az egyezmény aláírását. A megállapodás szerint az Egyesült Államok harmincötezer fõvel csökkenti az Európában állomásozó csapatainak létszámát, a Német Szövetségi Köztársaság kormánya pedig vállalta, hogy ötszázmillió dollár értékben amerikai középlejáratú kötvényeket vásárol, valamint bejelenti, hogy nem váltja át dollárkészleteit aranyra.22 Mansfield üdvözölte a megállapodást, ugyanakkor leszögezte, hogy csupán a helyes irányba megtett elsõ lépésnek tekinti azt.
Az amerikai csapatok további csökkentésére irányuló kezdeményezés azonban érezhetõen veszített lendületébõl. Annak ellenére, hogy a kérdésben több meghallgatásra már nem került sor, az albizottság jelentését csupán másfél évvel a vizsgálat megindulását követõen, 1968. október 15-én publikálták. Ez alig két hónappal a csehszlovákiai szovjet beavatkozást követõen történt, betetõzve ezzel az egész kezdeményezés vesszõfutását. A rossz idõzítés rányomta a bélyegét a jelentés mondanivalójára is, és a mérleg nyelve a Javits-határozatban foglaltak felé billent el. Konklúziójában az albizottsági jelentés kiemelte, hogy a csehszlovákiai invázió negatívan hatott a nemzetközi környezetre, mely idõszerûtlenné tett jelentõs amerikai csapatcsökkentést Európában. Ezzel együtt kisebb csökkentésekre lehetõség nyílik, ugyanakkor azokat nem a harcoló alakulatoknál, hanem a törzseknél lehetne megvalósítani. A jelentés végül arra hívta fel a figyelmet, hogy a csehszlovákiai eseményeket követõen az európai szövetséges államoknak az eddigieknél nagyobb mértékben kell fokozniuk a védelmük megerõsítésére irányuló erõfeszítéseiket.23


HOSSZÚ HALLGATÁS UTÁN

Mansfield szenátor harmadik, 292-es számot viselõ szenátusi határozatának beterjesztésére majd három évvel az elõzõ javaslatának benyújtását követõen, 1969. december 1-jén került sor. A hoszszú hallgatás mögött belpolitikai és külpolitikai okok egyaránt meghúzódtak. 1968 választási év volt az Egyesült Államokban, mely hosszú és kiélezett kampánnyal járt együtt. A vietnami háború nem csupán az amerikai társadalmat osztotta meg végletesen, hanem jelentõs véleménykülönbségek alakultak ki a demokrata párton belül is. Ilyen körülmények között a rendkívül tisztességes Mansfield szenátor nem akarta tovább élezni a párton belüli ellentéteket a Johnson-kormányzat ellen indított újabb támadással. Ugyanebbõl a Mansfieldre jellemzõ lovagias magatartásból következett az is, hogy az 1969 elején felálló új, republikánus kormányzatnak is idõt kívánt hagyni európai politikájának kialakítására.24 Üdvözölte és várakozással tekintett a Nixon elnök által Guam szigetén 1969. július 25-én meghirdetett politikára, mely a globális amerikai katonai kötelezettségvállalások átgondolására hívott fel. A második határozati javaslat benyújtását követõ hosszú hallgatásnak azonban külpolitikai okai is voltak, melyek közül egyértelmûen kiemelkedett a Varsói Szerzõdés tagállamainak csehszlovákiai inváziója 1968 augusztusában. Megtorpanni látszott a két világrendszer közti enyhülés, amely az 1963-as kubai rakétaválságot követõen indult meg. Ezek a fejlemények nem kedveztek Mansfield javaslatának, s ezt maga a demokrata szenátor is jól tudta.25 Európa kellõs közepén harci cselekményre került sor, mely sokak számára egy lehetséges Nyugat-Európa elleni szovjet támadás rémképét vetítette elõre.
Szakítva addig mutatott óvatosságával a harmadik határozati javaslatának beterjesztésekor a többségi vezetõ kiemelten foglalkozott az Egyesült Államok külföldi katonai kötelezettségvállalásainak az amerikai gazdaságra gyakorolt negatív hatásaival. Meggyõzõdése szerint az Európában és legfõképpen a Nyugat-Németországban állomásozó csapatok jelentõs fogyasztói voltak az Egyesült Államok erõforrásainak. Az amerikai gazdaságra nehezedõ inflációs nyomás, valamint a dollár értékének a nemzetközi pénzpiacon tapasztalható csökkenése részben az õ számlájukra volt írható.26 Mansfield ez alkalommal sem javasolt teljes amerikai visszavonulást Európából. Továbbra is fontosnak tartotta ugyanis jelezni a szövetségesek felé, hogy az Egyesült Államok nem hagyja õket cserben szovjet támadás esetén. Az általa javasolt jelentõs csökkentésnek meggyõzõdése szerint három fontos eredménye lett volna: (1) az amerikai fizetési mérlegben észrevehetõen csökkent volna a katonai célú pénzkiáramlás mértéke, (2) az európai szövetségesek nagyobb késztetést éreztek volna haderejük megerõsítésére és a korábban vállalt kötelezettségeik teljesítésére, és végül (3) elõmozdította volna a meglévõ természetellenes transzatlanti kapcsolatrendszer megreformálását.27
Változtatva elõdjének visszafogottabb és taktikusabb hozzáállásán, a Nixonkormányzat nem csupán a szenátusban lévõ híveire támaszkodva kívánta Mansfield kezdeményezését hiteltelenné tenni, hanem a kabinet tagjain keresztül közvetlenül is részt vett a kibontakozó vitában. A legnagyobb visszhangot Elliot Richardson külügyi államtitkár 1970. január 20-án, Chicagóban elmondott beszéde keltette. Richardson két okból tartott volna károsnak egy azonnali jelentõs csapatkivonást Európából. Egyrészt az amerikai döntés következtében az európai szövetségesek is minden bizonnyal csökkentették volna hozzájárulásaikat, ami a NATO hagyományos haderejének rendkívüli mértékû meggyengüléséhez és az atomküszöb alacsonyabb szintre kerüléséhez vezetett volna. Másrészt az amerikai csapatcsökkentés megrendíthette volna a szövetségesek egymás iránti bizalmát, melynek következtében a NATO további sikeres mûködése is veszélybe került volna.28
Mansfield szenátor ugyanakkor üdvözölte Nixon elnöknek az unió helyzetét értékelõ január 23-i beszédét, melyben az elnök hivatkozva az európaiak és a japánok visszanyert gazdasági erejére és „eltökéltségére, hogy magukra vállalják saját védelmükkel járó felelõséget” kijelentette, hogy „hûek maradunk szerzõdésben vállalt kötelezettségeinkhez, mindamellett csökkentjük más nemzetek ügyeiben való részvételünket és jelenlétünket”. 29 Nixon szavait a montanai szenátor az európai csapatcsökkentésre vonatkozó javaslatának megerõsítéseként értelmezte. Nyilvánvalóan sejtette azonban, hogy a cél elérését szolgáló eszközök tekintetében nincs közös nevezõn a republikánus elnökkel. Az addigi taktikát követve Mansfield ez alkalommal sem vitte szavazásra a határozatot. Jelzés értékkel bírt ugyanakkor, hogy ötvenegy – köztük több republikánus – szenátor támogatását sikerült a beterjesztõknek megszerezniük.


SZERVEZETT KAMPÁNY

Nem egészen két évvel a harmadik határozati javaslat benyújtását követõen jelentõs fordulat következett be a Mansfield által napirenden tartott vitában. 1971 májusában a többségi demokraták vezetõje módosító indítványt nyújtott be a sorozási törvényhez (Selective Service Bill), amelyben az év végéig ötvenszázalékos csökkentést határozott meg az Európában állomásozó amerikai csapatok létszámában.30 A javaslat radikalizmusa nem csupán az abban szereplõ határidõ rövidségében és a csökkentés jelentõs mértékében állt, hanem a határozati javaslattal szemben a módosító indítvány – elfogadása esetén – a törvény erejével bírhatott.
A hetvenes évek elejének hangulatát jól jellemzi az a tény, hogy a kezdeményezés radikalizmusa és irrealitása ellenére is jelentõs támogatottságot kapott a szenátusban. Abban a szenátusban, melyben 1953 után, a Bricker-módosítás kudarcát követõen a szenátorok önként vonultak ki a külpolitika formálásából, teret engedve az adminisztráció központosító törekvéseinek ezen a területen. A Kongresszus hangulatában beállt változás elsõsorban az elhúzódó vietnami háborúnak volt köszönhetõ. A háború eszkalálódása hatással volt az amerikai gazdaságra és társadalomra is. A folyó fizetési mérlegben hatalmas deficit látszott állandósulni, amely a bretton–woodsi rendszer összeomlásának rémképét vetítette elõre. Az infláció egyre gyorsuló ütemben nõtt, és az amerikaiak számára úgy tûnhetett, hogy az Egyesült Államok helytelen úton jár. Külpolitikáját tekintve túlvállalta magát, egyedül viselvén a hidegháború összes terhét. A Kongresszus szerepének háttérbe szorításával pedig megszûnt a mindenkori adminisztráció politikájának hatékony kontrollja a külpolitika területén. Mansfield szenátor nyomásgyakorló módszerében beállt radikális változás mögött is többek között az az igény állt, hogy növekedjen a Kongresszusnak a külpolitikában játszott szerepe.
A többségi demokraták vezetõjének javaslata nem csupán a szenátus életét kavarta fel ritkán látott mértékben, hanem maga a Nixon-kormányzat is olyan komolynak ítélte meg a helyzetet, hogy válságstábot állított fel a kezdeményezés megbuktatása érdekében. Az ellentámadás megszervezésével és végrehajtásával Henry Kissinger nemzetbiztonsági fõtanácsadót bízta meg az elnök. Kissinger osztotta Nixon nézetét, mely szerint a Mansfield-módosítás komoly fenyegetést jelentett az amerikai külpolitika egészére nézve.31 A kormányzat tagjai meg osztottak voltak a képviselendõ taktika kérdésében. Rogers külügyminiszter hajlott volna egy kompromisszumos megoldásra, ugyanakkor Laird védelmi miniszternek és Kissingernek sikerült Nixon elnököt rábeszélnie a mindent vagy semmit taktikára. Az elnök nemzetbiztonsági fõtanácsadója az amerikai pozíciók szempontjából rendkívül károsnak tartotta volna, ha a szovjetek vagy a NATOszövetségesek a legkisebb mértékben is összekapcsolták volna Mansfield javaslatait a Nixon-kormányzattal. Számára ez egyenértékû lett volna Európa vietnamizálásával. 32
Kissinger taktikája azonban számos potenciális veszélyt is magában rejtett. Míg egy kompromisszumos javaslattal könnyen el lehetett volna szigetelni a többségi vezetõt, addig az adminisztráció megalkuvást nem ismerõ álláspontja szimpátiát ébreszthetett a rokonszenves Mansfield iránt. Tény, hogy a demokraták jelentõs része sem tudott teljes szívvel azonosulni Mansfield radikalizmusával, és szakítani a párt hagyományos külpolitikai orientációjával. A republikánus szenátorok egy része is szívesebben vett volna egy kompromisszumos javaslatot, hiszen a NATO-ban meglévõ hátrányos tehermegosztást õk sem kritika nélkül szemlélték. A kormányzat határozott álláspontja ellenére a szenátusban több kompromisszumos módosító javaslatot is benyújtottak, részben hogy kifogja a szelet a Mansfield-módosítás vitorlájából, részben pedig, hogy finomítson annak vitathatatlan radikalizmusán. Kissinger vezetésével az adminisztráció példátlan intenzitású kampányba kezdett. Elsõ lépésként a szenátusban lévõ szövetségesei segítségével a kormányzatnak sikerült elérnie, hogy a módosító indítványról döntõ szavazás ne a beterjesztés másnapján, hanem egy héttel késõbb történjen meg. Nyolc nap állt így rendelkezésre, hogy megfordítsák a hangulatot a szenátusban. A kampányban nagy segítséget nyújtott Dean Acheson, korábbi külügyminiszter, aki saját gyermekeként tekintett az Észak-atlanti Szövetségre. Félretéve az ötvenes évek elején Nixon szenátor heves támadásaiból eredõ sérelmeit, hihetetlen energiával vetette bele magát az ellentámadás szervezésébe. Az õ tanácsára gyûjtötte maga köré Nixon elnök a transzatlanti kapcsolatokat szimbolizáló politikusokat és katonai vezetõket, akik szerepet játszottak a hidegháborús biztonsági struktúra kialakításában, mûködtetésében.33 Egykori külügyminiszterek, védelmi miniszterek, NATO-fõparancsnokok és vezérkari fõnökök álltak ki a nyilvánosság elõtt a transzatlanti kapcsolat fenntartása mellett. 34 Május 15-én Nixon elnök közleményt adott ki, melyben történelmi léptékû tévedésnek nevezte Mansfield kezdeményezését. A közleményt huszonnégy korábbi magas rangú tisztviselõ és tábornok is aláírta, többek között Dean Acheson és Dean Rusk korábbi külügyminiszterek, Robert Lovett, Neil McElroy és Thomas Gates korábbi védelmi miniszterek, Gruenther, Norstad, Lemnitzer és Ridgeway tábornokok, korábbi európai legfelsõbb parancsnokok, valamint John McCloy, Lucius Clay és John Conant korábbi németországi fõmegbízottak. Truman és Johnson elnök is nyilvánosan egyetértését fejezte ki a közleményben foglaltakkal.35 Az akció sikeré hez nem kis részben járult hozzá, hogy mindkét politikai pártból sikerült támogatókat szerezni, s így pártok felett álló nemzeti üggyé tenni a transzatlanti kapcsolatok védelmét.


ELLENFELEK EGY PLATFORMON

Az európai politikusok, így Willie Brandt német kancellár és Manlio Brosio NATO- fõtitkár levélben hívta fel a figyelmet az egyoldalú csapatcsökkentéssel járó veszélyekre. A Mansfield-módosítás elleni leghatékonyabb „támadás” azonban a legváratlanabb helyrõl, a Szovjetunióból érkezett. A vita kellõs közepén, május 14- én Leonyid Brezsnyev, a szovjet kommunista párt fõtitkára Tbilisziben félreérthetetlen jelét adta annak, hogy a Szovjetunió készen áll a kölcsönös európai haderõcsökkentést célzó tárgyalások megkezdésére. 36 Ezzel az egyoldalú amerikai csapatkivonás javaslata egy csapásra rosszul idõzített, nehezen védhetõ kezdeményezéssé vált. Nem tisztázott, hogy mi állhatott Brezsnyev bejelentésének idõzítése mögött. A szovjet pártfõtitkár bejelentése döntõen hozzájárult ahhoz, hogy végül a Kissinger által javasolt taktika sikeresnek bizonyult, és az 1971. május 19-i szenátusi szavazáson Mansfield kezdeményezését 61:36 arányban a szenátorok elutasították.37 Kissé fanyar humorral azonban meg lehet állapítani, hogy a korábbi montanai bányásznak sikerült az, ami elõtte még senkinek: közös platformra állítani Nixont, Achesont és Brezsnyevet. Az adminisztráció gyõzelmét követõen sem került azonban le a kérdés a szenátus napirendjérõl. Fél évvel a nagy vitát követõen, 1971 novemberében Mansfield szenátor újabb módosító indítványt terjesztett be, ezúttal a védelmi költségvetési törvényjavaslathoz (Defense Appropriations Bill) (H.R. 11731). Javaslata kevésbé volt radikális, mint az azt megelõzõ, ugyanis ötvenezer fõs csökkentést irányzott elõ 1972. június 15-ig. A beterjesztést megelõzõen az amerikai monetáris helyzet olyannyira tovább romlott, hogy augusztusban Nixon elnök kénytelen volt bejelenteni a dollár aranyra történõ átváltásának felfüggesztését. Ismerve Mansfield kérdésben elfoglalt álláspontját nem lehetett csodálkozni az újabb próbálkozáson. A kormányzat ismételten felvette a kesztyût és ellentámadást indított. A szenátusi szavazáson ugyan a májusinál kisebb arányban (54:39), de újból elutasították Mansfield indítványát. A következõ évben nem került sor a kérdésben újabb javaslat beterjesztésére. Ennek oka valószínûleg az volt, hogy az õszi elnökválasztás és annak elõkészületei számos témát, így a csapatcsökkentést is ideiglenesen a háttérbe szorították.


MÓDOSÍTOTT INDÍTVÁNY

Az 1972-es évben tapasztalt nyugalom azonban csupán a vihar elõtti csöndnek bizonyult. A következõ év szeptemberében Mansfield szenátor ismét beterjesztette haderõcsökkentésre vonatkozó javaslatát. Tanulva a két évvel korábbi kudarcból a szenátus többségi vezetõje kevésbé radikális javaslattal állt elõ. Három év alatt 40 százalékos csökkentést képzelt el az Egyesült Államokon kívül állomásozó amerikai csapatok létszámá ban.38 Korábbi javaslatához képest tehát három ponton is jelentõsen módosította indítványát. Miközben háromszorosára növelte a csökkentés végrehajtásához hozzárendelt idõkeretet, tíz százalékkal redukálta a csökkentés mértékét. Ez utóbbi azonban nem jelentette azt, hogy kevesebb amerikai katonát helyeztek volna vissza az Egyesült Államokba, ugyanis a javaslat nem csupán Európát érintette volna, hanem az egész világot. Az indítvány tehát számottevõen enyhítette az Európára kifejtett nyomást, kevésbé veszélyeztetve a transzatlanti kapcsolatokat. Ezzel együtt is nagyobb mértékben csökkent volna az Egyesült Államok vállára nehezedõ pénzügyi és egyéb teher, mint a két évvel korábbi javaslat alapján.
A Time címû tekintélyes folyóiratnak még februárban adott nyilatkozatából kiderül, hogy Mansfield a dollár leértékelését tartotta a csapatcsökkentésekre irányuló kezdeményezés egyik legfontosabb hajtóerejének. Tarthatatlannak tartotta ugyanis azt a helyzetet, hogy a dollár leértékelõdése és az európai infláció miatt két év alatt 25%-kal megnõttek az Európában állomásozó amerikai csapatok ottani költségei. A dollár gyengülésébõl fakadó pénzügyi problémák mellett a többségi vezetõ az önkéntes hadseregre történõ áttérést is összefüggésbe hozta a kezdeményezéssel. Véleménye szerint mindenképpen figyelembe kellett venni, hogy az önkéntes hadsereget jóval nehezebb volt feltölteni és jóval drágább volt fenntartani, mint a sorozott haderõt. A csapatcsökkentésben érintett egységeket Mansfield szerint demobilizálni kellett, hiszen ezt kívánták meg a gazdasági szükségletek és ezt engedték meg a meglévõ körülmények. Egy újabb kezdeményezés sikerére nagy esélyt látott, ugyanis hatalmas igény mutatkozott a szenátuson belül, hogy az egyre komolyabb belsõ problémák leküzdése elsõbbséget élvezzen a kiterjedt nemzetközi szerepvállalással szemben.39
Mansfield szenátor annak ellenére sem vonta vissza módosító javaslatát, hogy szeptember 25-én, a szavazást megelõzõ napon a szenátus elsöprõ többséggel, 84:5 arányban elfogadta a Jackson–Nunnmódosítást, amely az Európában állomásozó amerikai csapatokkal összefüggésben az Egyesült Államok fizetési mérlegében keletkezõ deficit teljes ellentételezését várta el az európai szövetségesektõl. 40 A Mansfield által is megszavazott Jackson–Nunn-módosítás más megközelítést használva ugyan, de hasonló helyzetértékelésbõl kiindulva igyekezett megoldást találni a montanai szenátor által már évek óta feszegetett problémára. Ezzel együtt a Jackson–Nunn-módosítás a kormányzat számára is elfogadhatóbbnak tûnt, hiszen nem érintette közvetlenül az Európában állomásozó amerikai csapatokat, és lehetõséget biztosított a számokkal történõ bûvészkedésre. Valószínûleg Mansfield szenátor fejében is hasonló gondolatok fordulhattak meg, amikor szeptember 26-án szavazásra bocsátotta módosító indítványát. A Nixonadminisztráció legnagyobb megdöbbenésére a szenátus 49:46 arányban jóváhagyta a javaslatot.41 Tekintettel arra, hogy a Mansfield-módosítás nem közvetlenül a törvényjavaslatot, hanem egy a törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványt (a Cranston-módosítást) módosított, a kongresszusi eljárásrend szerint még egy szavazásra is szükség volt a Mansfield által módosított eredeti módosító javaslatról. Az elsõ szavazást hat órával követõen az adminisztrációnak sikerült megfordítania az eredményt, és a szenátus 51:44 arányban végül leszavazta a Mansfield által módosított eredeti indítványt. Az Európában állomásozó csapatokról 1973-ban kibontakozott csata ezzel sem ért ugyanakkor véget. Egy nappal Mansfield módosító javaslatának elvetése után a szenátus elfogadta a kevésbé radikális Humphrey–Crans-ton-módosítást, mely 110 ezer fõvel (23%-kal) csökkentette a tengerentúlon állomásozó amerikai csapatok létszámát.42


ÚJABB KEZDEMÉNYEZÉS

A demokraták többségi vezetõje az 1973-as kudarcot követõen sem adta fel küzdelmét. 1974 júniusában két újabb módosító javaslatáról szavazott a szenátus az 1975. évre vonatkozó költségvetési tételek elköltését lehetõvé tévõ törvény (Appropriations Authorization Act) vitája során. Az elõzõ évben a Kongresszusra jellemzõ „forradalmi” hangulatnak azonban már nyoma sem volt. Mansfield szenátor eredeti javaslatában 125 ezer fõs csökkentést indítványozott, melyet a következõ év végéig kellett volna végrehajtani a tengeren túl állomásozó amerikai csapatok létszámában.43 A normandiai partraszállás harmincadik évfordulóján tartott szavazáson a szenátorok meggyõzõ többséggel, 54:35 arányban elvetették a javaslatot. A szavazáson nem vett részt Mansfield több meghatározó befolyással bíró szövetségese, így Fulbright és Symington szenátor sem. Az eredményhirdetést követõen a demokraták többségi vezetõje újabb, kevésbé radikális módosító indítványt nyújtott be, mely 76 ezer fõs csökkentést javasolt a tengeren túli csapatok létszámában. Gyors vitát követõen még a beterjesztés napján, tehát június 6-án 46:44 arányban elvetette a szenátus a javaslatot.44 Mansfield szenátor 1975-ben is gondolkodott egy újabb módosító indítvány beterjesztésén, azonban Saigon elestét követõen elvetette a gondolatot.45 Ennek ellenére a szenátus 1975-ben is foglalkozott a témával, de Mike Gravel szenátor módosító indítványának megalázó, közfelkiáltással történõ elvetését követõen a kérdés lekerült a Kongresszus felsõházának napirendjérõl.46
A csapatkivonással kapcsolatos viták lecsendesedésének mind politikai, mind gazdasági okai voltak. A hetvenes évek közepére az enyhülés folyamata kifulladni látszott. Ennek egyik leglátványosabb példája az 1973-as jom kippuri háború volt, melyben az Egyesült Államok és a Szovjetunió ismét szembekerült egymással. A békés egymás mellett élés gondolata egyre kevésbé látszott megvalósíthatónak. Saigon eleste és Dél-Vietnam kommunista kézbe kerülése után egy újabb nagyméretû csapatcsökkentés a világ bármely pontján azt az üzenetet hordozhatta volna magában, hogy az Egyesült Államok megfutamodott nemzetközi vezetõ szerepének további fenntartása elõl. A kérdés háttérbe szorulása mögött a politikai okok mellett gazdasági okok is rejlettek. A vietnami háború lezárásával, valamint az amerikai gazdaság talpra állásával a folyó fizetési mérlegre nehezedõ nyomás is jelentõsen csökkent, és 1973-ban kétmilliárd dolláros többlet keletkezett. Az Egyesült Államokban tapasztalt pozitív tendenciák mellett a Nyugat-Európában kibontakozó gazdasági válság is a téma háttérben tartására ösztönözte az amerikai politikai élet vezetõit. Az 1973-as olajválság ugyanis az európai gazdaságokat jóval nagyobb mértékben érintette, mint az amerikait. A vitát körülvevõ környezetben bekövetkezett jelentõs változás nem kedvezett a témát napirenden tartani igyekvõ erõknek. Nem egy ellenfele az Egyesült Államoknak az európai háborútól való távolmaradását propagáló, 1940-ben megalakított America First Committee szellemiségéhez hasonlította Mansfield szenátor kezdeményezését. Felmerül a kérdés, hogy elképzelhetõ-e egyáltalán, hogy a harmincas évek amerikai elszigetelõdési politikája a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején ismételten elõtérbe kerüljön. A kezdeményezés mélyebb elemzése azt mutatja, hogy nem lehet javaslatait az izolacionizmus újabb látványos kísérleteként értelmezni. A montanai szenátor soha nem kérdõjelezte meg az Egyesült Államok transzatlanti elkötelezettségének helyességét. Távol állt tõle a gondolat, hogy Washington felmondja az észak-atlanti szerzõdést és kilépjen a NATO-ból. Fontos továbbá rögzíteni, hogy az évtizedes kezdeményezésének egyetlen pillanatában sem merült fel részérõl az amerikai jelenlét teljes megszüntetése Európában. Mansfield szenátor mindig is nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a transzatlanti kapcsolatok jelképéül szolgáló amerikai katonai jelenlét fennmaradjon Európában. Szellemiségében és szándékaiban tehát Mansfield egyáltalán nem tekinthetõ izolacionistának.


NEM „JÓ ÜZLET”

Javaslataival a montanai szenátor ugyanakkor megkérdõjelezte az amerikai vezetõ szerep fenntartásának szükségességét Európában és általában az egész világon. Úgy vélte, hogy az Egyesült Államok erõforrásai nem tették lehetõvé, hogy Washington a világ minden pontján magára vállalja a vezetõ szerepet a kommunizmus terjedése elleni harcban. Felmelegítve a republikánus Taft szenátornak a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején hangoztatott álláspontját, azt tartotta, hogy az Egyesült Államok úgy tehet a legtöbbet a szabad és demokratikus világ fenntartásáért és esetleges kiterjesztéséért, ha saját demokratikus társadalmát tökéletesíti, és egyfajta követendõ mintát nyújt a világ többi állama számára. Csapatcsökkentési kezdeményezésével a montanai szenátor azt a Dean Acheson egykori külügyminiszter nevéhez fûzõdõ koncepciót támadta, mely alapján az Egyesült Államok magára vállalta a kommunizmus elleni harc vezetését az egész világon. Mansfield nem tartotta az Egyesült Államok számára „jó üzletnek” azt a gyakorlatot, mely szerint az amerikai katonai védõernyõ biztosítása fejében az európai országok átengedték az európai vezetõ szerepet Washingtonnak.
A Mansfield-kezdeményezés gyors és látványos megoldást kínált a NATO-t feszítõ tehermegosztási anomáliákra. A kormányzattal ellentétben ugyanis a montanai szenátor célja nem „több Európa”, hanem „kevesebb Amerika” elérése volt a szövetségen belül. Számára a legfontosabb célt az amerikai terhek jelentõs csökkentése jelentette, és csupán másodlagos fontosságúnak ítélte meg az európai hozzájárulások növelését. Kétségtelen, hogy az általa javasolt módon a tehermegosztás terén a szövetségben meglévõ aszimmetria egy csapásra megszûnt volna, ugyanakkor fõleg politikai szempontból jelentõs károkat okozott volna az Egyesült Államok számára. A Mansfield szenátor által javasolt jelentõs mértékû amerikai csapatcsökkentéssel minden bizonnyal felborult volna az Európában meglévõ egyensúlyi helyzet. Az atomfegyverek jelenléte miatt szinte kizártnak tekinthetõ, hogy a Szovjetunió katonailag is kiaknázta volna a nyugateurópai katonai erõben bekövetkezett csökkenést, ugyanakkor jelentõsen könnyebbé vált volna Moszkva számára a vezetõ nemzet nélkül maradt Nyugat- Európának a saját politikai befolyása alá vonása. Mansfield nem mérte fel vagy nem akarta felmérni azt a mélyen gyökerezõ megosztottságot, mely Nyugat-Európát politikai értelemben jellemezte. Gyakorlatias amerikai gondolkodásával megelégedett annak nyugtázásával, hogy a demokratikus nyugat-európai államok gazdaságilag képessé váltak saját védelmük döntõ részének a biztosítására. Európa történelme azonban azt mutatja, hogy az európai politika sokkal kifinomultabb és bonyolultabb módon mûködik annál, hogy csupán a józan ész alapján lehessen megoldásokat találni a felmerülõ problémákra. A második világháborút követõ látványos integrációs eredmények könnyen feledtették a kívülállóval azt a vitathatatlan tényt, hogy az európai államok egészen 1945-ig kisebb szünetekkel ugyan, de állandóan háborúban álltak egymással. Illúzió volt azt hinni, hogy húsz év alatt olyan mértékben át lehetett alakítani a nacionalizmus eszméjén felnõtt nemzedékek gondolkodásmódját, hogy közös hangon szóljanak a külvilág felé. Az európai történelem ismeretében azt is hatalmas eredménynek lehetett tartani, hogy két véres világháborút követõen az európai államok nem tekintették egymást ellenségnek, és ugyan amerikai ráhatással, de szövetségre tudtak lépni egymással a közös veszély elhárítása érdekében. A NATO konszenzusos döntéshozatala miatt az Egyesült Államok jelentõs csapatcsökkentése és az azzal járó tekintélyvesztés minden bizonnyal rövid idõn belül ellehetetlenítette volna a szervezet mûködését. Washingtonnak a szövetségen belüli vezetõ szerepét ugyanis hatalmas katonai potenciálja mellett éppen vállalásainak maradéktalan teljesítése biztosította. Példamutató vezetõ hiányában még kevésbé lehetett volna az amúgy is a terhek viselése alól kibújni igyekvõ európai tagállamokat a közös védelmi potenciál növelésére rábírni. Különbözõ okok miatt egyetlen európai tagállam sem tudta volna átvenni a vezetõ szerepet az Egyesült Államoktól. Egy jelentõs amerikai csapatcsökkentés tehát elsõsorban politikai szempontok miatt válhatott volna végzetessé a transzatlanti kapcsolatok tekintetében. Mansfield szenátornak a Nyugat-Európában állomásozó amerikai csapatok jelentõs csökkentésére irányuló kezdeményezése jelzésértékkel bírt Európa szerepének relatív leértékelõdése tekintetében.
Annak ellenére ugyanis, hogy a második világháborút követõ páratlan fejlõdésnek és a Közös Piac megalakulásának köszönhetõen Nyugat-Európa a hatvanas évek végére a világ egyik gazdasági erõközpontjává vált, az enyhülési folyamat kibontakozásával a kontinens stratégiai jelentõsége érezhetõen csökkent. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor fõként a szovjet–kínai ellentétek kiélezõdése, valamint a vietnami háború eszkalálódása jelentõsen felértékelték az Egyesült Államok számára az ázsiai kontinens szerepét. A távol-keleti térség szakértõjeként a montanai szenátor mindig is arra törekedett, hogy Ázsia elfoglalhassa az amerikai külpolitikában azt a helyet, melyet méretei miatt méltán kiérdemelt. Kezdeményezésével léket kívánt ütni az amerikai külpolitika egyoldalú Európa-központúságán, és hangsúlyváltást igyekezett elérni az Egyesült Államok külkapcsolataiban.

LÁZÁR PÉTER

1 Ezt mutatja többek között ennek a geopolitikai szempontnak a Nemzetbiztonsági Tanács 1948 novemberében keletkezett 20/4-es számú tanulmányában, valamint az 1950-ben elfogadott 68-as számú dokumentumában történõ felvetése.
2 Ambrose, Stephen E, Brinkley, Douglas G, Rise to Globalism: American Foreign Policy Since 1938. New York: Penguin Books, 1997, 101. o.
3 Osgood, Robert E, NATO, The Entangling Alliance. Chicago, IL: The University of Chicago Press: 1962, 3. o.
4 Andrianopoulos, Argyris G, Western Europe in Kissinger’s Global Strategy. New York: St. Martin’s Press, 1988, 76. o.
5 Zimmermann, Hubert, Money and Security. Cambridge, UK: Cambridge University Press, 2002, 106. o.
6 A hatvanas évek közepén 315 ezer amerikai katona, 235 ezer hozzátartozó, valamint 14 ezer civil alkalmazott állomásozott Európában. Ez évente hozzávetõleg 1,5 milliárd dolláros negatívumot okozott az amerikai folyó fizetési mérlegben. Lásd: Andrianopoulos, i. m. 134. o.
7 Több kormányzati dokumentumban is egyértelmû utalás szerepel arra, hogy az 1971-ben Mansfield szenátor által benyújtott módosító javaslat is szerepet játszott a kölcsönös és kiegyensúlyozott haderõ-csökkentési tárgyalásokkal kapcsolatos amerikai álláspont kialakításában. Lásd: 1971. május 21-én Nixon elnöknek írt „További NATO-lépések a kölcsönös és kiegyensúlyozott haderõ-csökkentési tárgyalásokkal kapcsolatban” címû titkos memorandumot. RG 59 General Records of the Department of State, Subject Numeric Files, 1970–1973. Political and Defense, 1706. doboz, 5/15/71-es boríték, US National Archives. Ugyanígy kimutatható összefüggés áll fenn a Mansfield-kezdeményezés és a NATO-n belül az európai hozzájárulások fokozására 1968-ban létrehozott EUROGROUP megalakítása között. Lásd: Williams, Phil, The Senate and US Troops in Europe. New York: St. Martin’s Press, 1985, 2. o.
8 Lindsay, James M, Congress and the Politics of US Foreign Policy. Baltimore MD: The Johns Hopkins University Press, 1994, 21. o.
9 Részlet a 300-as szenátusi határozatból. Kongresszusi Jegyzõkönyv, 89. kongresszus 2. ülésszak. Szenátus, 1966. augusztus 31, S20554. o.
10 300-as szenátusi határozat, Kongresszusi Jegyzõkönyv, 89. kongresszus 2. ülésszak. Szenátus, 1966. augusztus 31., S20554. o.
11 Mansfield beterjesztõ beszéde, Kongresszusi Jegyzõkönyv, 89. kongresszus 2. ülésszak. Szenátus 1966. augusztus 31., S20555. o.
12 Lásd: a The Washington Post speciális melléklete “Europe and the United States Today, and the Years Ahead” címmel, 1966. december 6.
13 A 300-as határozati javaslatnak harminckét támogatója volt a szenátusban.
14 Mansfield levele George Aiken szenátorhoz 1967. január 10-én. VIII. sorozat, 72. doboz, 3. mappa, Mansfield Iratok.
15 Erre utal Fulbright szenátornak az 1967. január 12-én Mansfield részére írt levele. XXII. sorozat, 41. doboz, 1. mappa, Mansfield Iratok.
16 Marcy a memorandumban azt javasolta Mansfieldnek, hogy a nagyobb nyomásgyakorlás érdekében törekedjenek arra, hogy minél késõbb kerüljön sor a határozati javaslatról szóló szavazásra. Ennek legegyszerûbb módja az lenne, ha a montanai szenátor bejelentené, hogy a késõ tavasz folyamán a kérdést vizsgáló albizottság Európába megy tényfeltáró útra, mely szükséges a késõbbi meghallgatások sikeres lefolytatásához. Ezt követõen elkészülhetne a jelentés az útról, majd egy kis idõ múlva be lehetne jelenteni a meghallgatások idõpontját. A meghallgatásokon pedig a kormányzat munkatársai mellett olyan befolyásos szakértõket is meg lehetne hallgatni (például Dwight Eisenhower korábbi elnököt, George Kennant és Gavin tábornokot), akik egyetértenek a csapatcsökkentési javaslattal. Carl Marcy 1967. március 21-i memoranduma Mansfield szenátor részére. XXII. sorozat, 41. doboz, 2. mappa, Mansfield Iratok.
17 A Javits szenátor által 1967. február 16-án benyújtott határozati javaslat (S. Res. 83) szerint az Egyesült Államok biztonsága továbbra is megkívánja jelentõs és hatékony haderõ Európában történõ állomásoztatását. Ugyanakkor felhívta az európai szövetségeseket, hogy megerõsödött gazdasági erejüknek megfelelõen vegyék ki részüket a kollektív védelembõl. A javaslat felhívott a NATO modernizációját célul tûzõ transzatlanti megbeszélések folytatására, valamint a szövetségesekkel folytatandó csapatcsökkentési tárgyalásokat helyezett kilátásba.
18 Harrison, Stanley L, The Senate NATO Debate: Renewed and Continued. 84. o. (Az anyagot csupán a Mansfield-gyûjteményben találtam meg kézirat formájában.) XXII. sorozat, 42. doboz, 3. mappa, Mansfield Iratok.
19 United States Troops in Europe, Hearings before the Combined Subcommittee of Foreign Relations and Armed Services Committees on the subject of United States Troops in Europe, United States Senate, 90th Cong. 1st sess. (Washington: US Government Printing Office, 1967), 44. o.
20 Schwartz, J. E, Senator Michael J. Mansfield and United States Military Disengagement: A Case Study in American Foreign Policy: The Majority Leader, his Amendment and his Influence upon the Senate. University of North Carolina: Ph.D. diss, 1977, 84. o.
21 Marder, Murrey, “Humphrey Predicts ’Curtain’ will Lift.” The Washington Post, 1967. március 6.
22 Williams, i. m, 152–153. o.
23 United States Troops in Europe, Report of the Combined Subcommittee of Foreign Relations and Armed Services Committees on the subject of United States Troops in Europe to the Committee on Foreign Relations and Armed Services Committees, United States Senate, 90th Cong, 2nd Sess, Oct 15, 1968 (Washington Government Printing Office, 1968).
24 Williams, i. m. 160. o.
25 Schwartz, i. m. 92. o.
26 Mansfield beterjesztõ beszéde, Kongresszusi Jegyzõkönyv, 91. kongresszus, 1. ülésszak, Szenátus, 1969. december 1., S15164. o.
27 uo.
28 Elliot L. Richardson külügyi államtitkár beszéde a chicagói Külügyi Tanács rendezvényén. Kongresszusi Jegyzõkönyv, 91. kongresszus 2. ülésszak, Szenátus, 1970. január 24., S 493–494. o.
29 Nixon elnöknek az unió helyzetét értékelõ beszéde, 1970. január 23., Kongresszusi Jegyzõkönyv, 91. kongresszus 2. ülésszak, Szenátus, 1970. január 24., S 492. o.
30 Williams, i. m. 169. o.
31 Kissinger, Henry, White House Years. Boston, MA: Little, Brown and Company, 1979, 941. o.
32 uo. 942. o.
33 Andrianopoulos, i. m. 136. o.
34 Támogatóik „idõsebb államférfiaknak”, míg Mansfield „régimódiaknak” hívta õket.
35 Schwartz, i. m. 119. o.
36 Williams, i. m. 186. o.
37 Kongresszusi Jegyzõkönyv, 92. kongresszus 1. ülésszak, Szenátus, 1971. május 19., S7439. o.
38 Williams: i. m. 221. o.
39 A Time kérdéseit és a rájuk adandó válaszokat 1973. február 28-án terjesztették fel Mansfieldnek munkatársai. XXII. sorozat, 42. doboz, 3. mappa, Mansfield Iratok.
40 Kongresszusi Jegyzõkönyv, 93. kongresszus 1. ülésszak, Szenátus, 1973. szeptember 25., S17627. o.
41 Kongresszusi Jegyzõkönyv, 93. kongresszus 1. ülésszak, Szenátus, 1973. szeptember 26., S17649. o.
42 Williams, i. m. 224. o.
43 Kongresszusi Jegyzõkönyv, 93. kongresszus 2. ülésszak, Szenátus, 1974. június 6., S9915. o.
44 uo. S9962. o.
45 Congressional Quarterly Weekly Report, 1975. június 7, Washington: Congressional Quarterly., 1975, 1162. o.
46 Kongresszusi Jegyzõkönyv, 94. kongresszus 1. ülésszak, Szenátus, 1975. június 5., S9778. o.


FORRÁSOK

Ambrose, Stephen E, Brinkley, Douglas G, Rise to Globalism: American Foreign Policy Since 1938. New York: Penguin Books, 1997. Andrianopoulos, Argyris G, Western Europe in Kissinger’s Global Strategy. New York: St. Martin’s Press, 1988. Foreign Relations of the United States, 1964–1968, volume XII, Western Europe, United States Government Printing Office, Washington, 2001. Foreign Relations of the United States, 1964–1968, volume XIII, Western Europe Region, United States Government Printing Office, Washington, 1995. Foreign Relations of the United States, 1964–1968, volume XV, Germany and Berlin, United States Government Printing Office, Washington, Foreign Relations of the United States, 1969–1976, volume I, Foundations of Foreign Policy, United States Government Printing Office, Washington, Kissinger, Henry, White House Years. Boston, MA: Little, Brown and Company, 1979. Kongresszusi Jegyzõkönyvek, 1966–1975. Lindsay, James M, Congress and the Politics of U. S. Foreign Policy. Baltimore: The Johns Hopkins University Press, 1994. Mike Mansfield Iratok (1903–1990), Maureen és Mike Mansfield Könyvtár, Montanai Állami Egyetem, Missoula, MT National Archives of the United States. RG 59 (General Records of the Department of State) Central Foreign Policy Files, Subject Numeric Files, 1970–1973. Political and Defense. Osgood, Robert E, NATO, The Entangling Alliance. Chicago, IL: The University of Chicago Press, 1962. Schwartz, James Edmond, Mansfield and United States Military Disengagement from Europe. (Ph.D. disszertáció), University of North Carolina, Chapel Hill, 1977. Williams, Phil, The Senate and U. S. Troops in Europe. New York: St. Martin’s Press, 1985. Zimmermann, Hubert, Money and Security. Cambridge, U. K: Cambridge University Press, 2002.