Mottó:„A tartalékerõk útján elõmozdítani
az Egyesült Királyság védelmét”
(Promoting the defence of the United
Kingdom through the Reserve forces)

A britek hadtörténelme meglehetõsen nagy múltra tekint vissza. Különösen a XVII. század óta gyakorol összetett és jelentõs hatást az egyetemes történelemre. Az Egyesült Királyság európai viszonylatban az egyik legnagyobb haderõvel és a világ második legnagyobb katonai költségvetésével rendelkezik. Így érthetõ, hogy az egyik legerõsebb és technológiailag legfejlettebb haderõ az Egyesült Királyságé. Az 1960-as években rakták le a britek a mai struktúra alapjait. Ekkor jött létre egy korszerû, egységes védelmi minisztérium, és ugyanekkor tértek át az önkéntes haderõre. A haderõszervezés átalakítása természetesen nem hagyta érintetlenül a tartalékosokat sem, hiszen a – korábban nagy számban rendelkezésre álló – hadköteles tartalékos helyett alapvetõen más megoldásokban kellett gondolkozni. Ebben a helyzetben alakult meg az Egyesült Királyság Tartalék Erõinek Szövetsége (United Kingdom Reserve Forces Association). Jóllehet az Egyesült Királyság többé már nem világhatalom, a hagyományok mellett az országnak az ENSZ Biztonsági Tanácsában betöltött szerepét, nukleáris hatalmát, valamint megmaradt tengerentúli érdekeltségeit figyelembe véve nem meglepõ, hogy napjainkban is több mint 30 ezer brit katona teljesít külföldön szolgálatot. Közöttük pedig igen jelentõs arányban találunk tartalékosokat. Jelenleg minden tíz Irakban szolgáló brit katona közül egy tartalékos.

Az UKRFA – mint általában a NATO-országokban található tartalékos szövetségek (a CIOR2 tagszervezetei) – összhaderõnemi jellegû szervezet. Az Egyesült Királyság mindhárom haderõneme – a haditengerészet, a szárazföldi haderõ és a légierõ – egyaránt képviselteti magát benne. A szövetségnek bárki tagja lehet, aki ezen haderõnemek valamelyikének tartalékosa, volt tartalékosa, illetve szolgálatot teljesített a brit haderõben. Ennek megfelelõen a szövetség valamennyi állománykategória elõtt nyitva áll, a legénységtõl a tábornokig. Ez nem minden NATO-tagállamban van így.3 Érdekes módon a konzervatív, hagyománytisztelõ britek ezt a liberális megközelítést alkalmazzák. Kollektív (corporate) tagsági viszonyért a brit haderõ tartalékos alakulatai, a kadéterõk, illetve polgári védelmi szervezetek folyamodhatnak.
A NATO egyik legnagyobb múltra visszatekintõ önkéntes haderejérõl4 lévén szó, az Egyesült Királyságban különös feladata, tétje van a tartalékos szövetségnek. Hiszen az állam nem hívhat be kedve szerint tartalékosokat a nagyszámú – volt sorkatonákból álló – merítésbõl, ellentétben azokkal az országokkal, ahol még létezik a sorkötelezettség. Egy társadalmi szervezet azonban segíthet megtalálni (toborozni), illetve továbbképezni azokat, akik önként vállalnak tartalékos katonai szolgálatot.


A SZÖVETSÉG TEVÉKENYSÉGE

Az Egyesült Királyság Tartalék Erõinek Szövetsége pártpolitikától mentes, nonprofit társadalmi szervezet: olyan egyénekbõl és szövetségekbõl áll, amelyek az Egyesült Királyság védelmét a tartalékerõk eredményességét fokozva kívánják elõsegíteni. Ezt elsõsorban hasonló beállítottságú egyénekkel és szervezetekkel igyekeznek elérni a NATO-ban, a békepartner- országokban, az EU-ban, a Brit Nemzetközösség államaiban és más baráti nemzetekkel. Ennek az együttmûködésnek legfõbb kerete a CIOR. Évente két alkalommal jelentik a CIORkongresszusok az elméleti és gyakorlati munka rangos fórumait. A CIOR Fiatal Tartalékos Tisztek Mûhelye5 kiváló lehetõség az utánpótlás motiválására, képzésére. Mint minden modern NATO-tartalékos szövetségben, így az UKRFA-ban is kitüntetett szerepe van a sportnak, különös tekintettel a katonai vonatkozású sportokra (többek között lövészet, akadálypálya, járõrverseny). Bátran állíthatjuk, hogy a tartalékosok legrangosabb sporteseménye a nyári CIOR katonai pentatlon, amelyet hadijog- és katonaielsõsegély- feladatokkal fûszereznek.
Az UKRFA tevékenységében kiemelt szerepet kap a legénységi és tiszthelyettesi állomány. Ennek megfelelõen a CIOR-hoz hasonlóan közeli kapcsolatot ápol az AESOR6 szervezetével. Minden évben számos rendezvényt szerveznek, jelentõs nemzetközi részvétellel. Ezek között találunk skóciai lõversenyt, tiszthelyettesi járõrversenyt, valamint konferenciákat és szemináriumokat.
A szövetség egyik legfõbb vonzerejét és legitimitásának jelentõs részét éppen nemzetközi kapcsolatrendszere adja. Ha megtekintjük az UKRFA honlapját,7 mindjárt az elején utalás történik nemzetközi rendezvényekre, csereprogramokra és sportversenyekre. A szövetség brosúrájából kitûnik: „A szövetség kapocs... a nemzetközi katonai közösséggel.”8 A népszerûsítõ kiadvány nagy része a CIOR-hoz, az AESOR-hoz fûzõdõ kapcsolatokról és az ezekbõl fakadó lehetõségekrõl szól. A szövetség legfõbb nemzetközi kapcsolódási pontja a CIOR. Az Egyesült Királyság 1972-ben lett tagja ennek a NATO-kötõdésû szervezetnek.9 Azóta kétszer adta a CIOR elnökségét: elõször 1976–78-ban, majd húsz évvel késõbb, 1996–98-ban.10 Az ország napjainkra a CIOR egyik legaktívabb és legbefolyásosabb tagja. Mindig felkészült, nagyszámú csapattal vesz részt a szervezet valamennyi tevékenységében, a nyelvi akadémiától a sportversenyig.


A SZÖVETSÉG FELÉPÍTÉSE

Az UKRFA a kormány és a Védelmi Minisztérium által elismert társadalmi szervezet. Tevékenységéhez az állam jelentõs anyagi támogatást nyújt. Ebbõl az összegbõl, kiegészítve a tagság által befizetett – jelenleg évi 7 fontos – tagsági díjjal, tartják fenn az egyesület szervezetét, finanszírozzák annak tevékenységét.
A szövetség székhelye Londonban van, itt található az országos elnökség (Council), amelynek munkáját egy kis létszámú titkárság (Secretariat) segíti. A szövetség élén az elnök (President) áll. A jelenlegi elnök, Barry Newton repülõ-vezérõrnagy (Air Vice-Marshal)11 mellett négy alelnök (Vice-President) tevékenykedik. A hierarchiában õket követi az elnökség elnöke (Chairman) és annak helyettese (Deputy Chairman). A következõ szint a titkárság, ahol már nem választott, hanem fizetett tisztségviselõket találunk. Élükön a fõtitkár (Secretary General) áll, õt követi a fötitkárhelyettes (Deputy Secretary General), majd a pénzügyi vezetõ (Finance Officer).
Az elnököt az éves közgyûlésen (Annual General Meeting) választják. Megbízatása eredendõen három évre szól, ezt követõen évente újraválaszthatják. Legkésõbb azonban a 67. születésnapját követõ éves közgyûlésen vissza kell vonulnia. Az elnökség elnökét és annak helyettesét úgyszintén az éves közgyûlésen választják. Megválasztásuk idején nem lehetnek 63 évnél idõsebbek, és legkésõbb a 65. születésnapjukat követõ éves közgyûlésen le kell mondaniuk. Az õ mandátumuk is alapvetõen három évre szól, ezt követõen azonban évente újraválaszthatóak.
Regionális szinten a 13 területi elnök (Regional Chairman) mûködik, akik a tartalékerõk infrastruktúrájára támaszkodva népszerûsítik a szövetséget. Területi elnök csak az lehet, aki maga is lebiztosított tartalékos. Mandátuma eredendõen három évre szól, és maximum öt évig lehet hivatalban. A területi elnök legfõbb feladata az együttmûködés biztosítása a szövetség és a tartalékerõk alakulatai között, kifejezetten regionális szinten. A területi szervezetek felelõsek a UKRFA céljainak megvalósításáért: széles körben terjesztik a szövetség jó hírét, új tagokat toboroznak, ösztönöznek a rendezvényeiken való részvételre, népszerûsítik a szövetség ethoszát, összhaderõnemi jellegét és nyitottságát valamennyi állománykategória elõtt (All Ranks).
A szövetség évente tart közgyûlést. (Erre általában valamelyik áprilisi hétvégén kerül sor.) Az elnökség indokolt esetben rendkívüli közgyûlést (Extraordinary General Meeting) hívhat össze.


KAPOCS A HADERÕ ÉS A TÁRSADALOM KÖZÖTT

Az Egyesült Királyság tartalékos szövetsége az 1960-as évek óta fórumot biztosít a teljes haderõ azon tartalékosainak, akik szélesebb körû tevékenységekben szeretnének részt venni, mint amilyeneket alakulataik képesek nyújtani. Ehhez a munkához a szövetség állami támogatásban részesül. Az UKRFA az egyetlen szövetség az Egyesült Királyságban, amely a Védelmi Minisztériumtól kapott felhatalmazás alapján hivatott a brit tartalékosokat a CIOR-ban, valamint az AESOR-ban képviselni.
Tevékenységének külön jelentõséget ad, hogy az ország a NATO-tagállamok sorában a legelsõk között lépett az önkéntes haderõ útjára. Ennek megfelelõen komoly tapasztalatokra tett szert az önkéntes tartalékos kultúra területén. Igaz ez a tartalékosok béketámogató mûveletekben történõ alkalmazására éppúgy, mint a munkáltatói támogató programra. 12
A szövetség tisztában van azzal a különleges felelõsségével, amely a polgári lakosság, a közvélemény támogatásának megszerzésére irányul egy olyan országban, ahol évtizedek óta nincsenek sorkatonák. Elvégre ott a tartalékosok képezik a legfõbb kapcsolatot a haderõ és a társadalom között.
Érdekes módon annak ellenére, hogy az Egyesült Királyságban meglehetõsen nagy a folyamatosság, a hagyományok tisztelete, ápolása, az UKRFA mégis igen modern szervezetnek számít a CIOR-on belül is. Ez megmutatkozik a szövetség nyitottságában a nem tiszti rendfokozatú tartalékos katonákkal szemben. Közismert, hogy a britek élen járnak a tartalékosok széles körû alkalmazásában a NATO-n belül, így az UKRFA tevékenysége nehezen lenne megkérdõjelezhetõ.

UJHÁZY LÁSZLÓ

Jegyzetek:

1 United Kingdom Reserve Forces Association, UKRFA (az Egyesült Királyság Tartalék Erõinek Szövetsége).
2 Confédération Interalliée des Officiers de Réserve (NATO Tartalékos Tisztek Szövetsége) A CIOR-ról bõvebben: NATO Kézikönyv; ZMNE SVKI, 2001, ISBN 963 7037 48 9; CIOR, Its Contribution to Vigilance towards Peace, Freedom and Human Rights; Venezia, 1998.; Dikácz Csaba: A NATO-országok tartalékos tisztjeinek szövetsége, a CIOR. Új Honvédségi Szemle, 2004. évi 6. szám
3 Ujházy László: Az Amerikai Egyesült Államok tartalékos tisztjeinek szövetsége. Új Honvédségi Szemle, 2006. évi 8. szám, 118–123. old.
4 Ha nem is olyan mértékben, mint az USA-t a vietnami háborús kudarc, de sokkolta az Egyesült Királyságot az 1956-os szuezi sikertelenség. Ennek következtében védelmi felülvizsgálatra került sor. Az 1957-ben kiadott fehér könyv egyebek mellett az önkéntes haderõre való át- (vissza-) térést javasolta. A sorkatonai szolgálat így 1960-ban megszûnt, az utolsó sorkatonák 1963 májusában leszereltek.
5 Young Reserve Officers’ Workshop (lásd 2. lábj.)
6 Association Européenne des Sous-Officiers de Réserve (Európai Tartalékos Tiszthelyettesek Szövetsége). Az AESOR-ról bõvebben: AESOR, Unteroffiziere und ihre europäischen Verbände, Österreich, 1996, Ujházy László: Tartalékos katonák Belgiumban. Magyar Honvéd, XI. évf. 39. szám, 2000. szeptember 29.
7 http://www.ukrfa.org
8 United Kingdom Reserve Forces Association, London, én., 1–7. old.
9 CIOR, Its Contribution to Vigilance towards Peace, Freedom and Human Rights; Venezia, 1998., 110. old.
10 CIOR, Its Contribution to Vigilance towards Peace, Freedom and Human Rights; Venezia, 1998., 110. old.
11 Barry Newton repülõ-vezérõrnagy 1953-ban végzett pilótaként a brit cranwelli Királyi Légierõ Fõiskolán. Katonai akadémiai tanulmányait 1966-ban fejezte be Brocknellben. 1972-ben végezte el a vezérkari akadémiát.
12 Kladek András–Ujházy László: Az önkéntes tartalékos katonák munkáltatóit támogató programok a NATO néhány tagállamában. Humán Szemle 2005. évi 1. szám. 23–31. old.


IRODALOMJEGYZÉK

CIOR, Its Contribution to Vigilance towards Peace, Freedom and Human Rights; Venezia, 1998, 5–47. old., 72–73. old., 125–126. old., 204. old.
NATO Kézikönyv; ZMNE SVKI, 2001, ISBN 963 7037 48 9, 383–384. old.
AESOR, Unteroffiziere und ihre europäischen Verbände. Österreich, 1996, 2.1–2.12. old.
A NATO Katonai Bizottságának 248/1. határozata a NATO és a CIOR kapcsolatáról – Military Decision on MC 248/1 – The Relationship between NATO and the Interallied Confederation of Reserve Officers (CIOR); North Atlantic Military Committee Secretary General, North Atlantic Treaty Organisation; 27/March/1988
Erdõs László–Kladek András: A NATO-országok tartalékos rendszere. Új Honvédségi Szemle, 1998. évi 9. szám (füzet), 1–32. old.
Dikácz Csaba: A NATO-országok tartalékos tisztjeinek szövetsége, a CIOR. Új Honvédségi Szemle, 2004. évi 6. szám, 90–100. old. Dikácz Csaba: Nemzetközi tartalékos szervezetek. Budapest, 2003. kézirat, 1–22. old.
Borszéki Tivadar: Tartalékban a tartalékosok? Új Honvédségi Szemle, 2005. évi 8. szám, 105–111. old.
Kladek András: Önkéntes haderõ, hiányzó képességekkel? Új Honvédségi Szemle, 2005. évi 12. szám, 108–115. old.
United Kingdom Reserve Forces Association, London, én., 1–7. old.
Douglas J. Murray–Paul R. Viotti ed.:The Defense Policies of Nations. A Comparative Study, The Johns Hopkins University Press, Baltimore 1994., ISBN 0-8018-4793-1, 278–304. old.
Hülvely Lajos: A Magyar Honvédség személyi kiegészítési rendszerének átalakítása vegyes rendszerrõl önkéntes rendszerre. Doktori (PhD) értekezés, ZMNE, 2000., 62–64. old., 79. old.
Ujházy László: Tartalékos katonák Belgiumban. Magyar Honvéd, XI. évf. 39. szám, 2000. szeptember 29., 7. old.
Kladek András–Ujházy László: Az önkéntes tartalékos katonák munkáltatóit támogató programok a NATO néhány tagállamában. Humán Szemle, 2005. évi 1. szám 23–31. old.
http://www.ukrfa.org