Honvédelmi Minisztérium

Az Amerikai Egyesült Államok tartalékos tisztjeinek szövetsége1

2006.08.10.

Mottó: „Önt szolgáljuk, míg ön a hazáját szolgálja.”
(Serving You While You Serve Your Country)

A tömeghadseregek kora lejárt. Mára a személyi kiegészítés terén is a minőség váltja fel a mennyiségi szempontokat. Magyarországon 2004. november 3-án leszerelt az utolsó sorkatona. Ez jelentős lépés volt az önkéntes haderőre való áttérés terén. Azonban nagyon kevés figyelem irányul a másik hadköteles állománycsoportra, a hadköteles tartalékosokra. Már a hadkötelezettség felfüggesztését megelőző vitákban is többnyire a sorkatonák kiváltásának esetleges nehézségeiről volt szó. A tartalékosok kiváltását nemigen emlegették, mondván, hogy az önkéntes haderőben nem „keletkeznek” tartalékosok. A nagy hagyományokkal rendelkező önkéntes haderők (brit, USA) példáját ismerve tudjuk, hogy ez az állítás nem felel meg a valóságnak. Igenis léteznek ilyen tartalékosok: ezek az önkéntes tartalékosok. Az említett államok példáját figyelembe véve kijelenthetjük: nincs önkéntes haderő önkéntes tartalékosok nélkül. Ezek a tartalékosok is – akár a hadköteles tartalékosok általában – csak az év korlátozott részében kerülnek tényleges állományba, szolgálnak a haderőben. A tartalékos szövetségek fő célja, hogy a fennmaradó időben is figyelmet fordítanak erre az állománykategóriára. A fejlett demokráciákban már a XX. század elején létrejöttek a tartalékos szövetségek. Ezek egyfajta híd szerepét töltik be a haderő és a társadalom között, és a társadalmi szervezetek keretei közt módot adnak a tartalékosok katonai ismereteinek gyarapítására is.

Az első világháború az USA-t váratlanul érte: hadereje kis létszámú volt. Ennek megfelelően igen rövid idő alatt sok katonát kellett felkészíteni, kiképezni.
A felkészületlenség, valamint a kiképzés rövidsége aránytalanul nagy emberveszteséghez vezetett.
A háború végére az USA hadereje már képzett és tapasztalt katonákból állt, ekkor azonban megindult egy nagyméretű létszámcsökkentés. Rövid idő alatt a haderő jelentős számú tapasztalt, tehetséges katonától vált meg.
Az első világháborút követően az USA-ban ismét az izolacionizmus kerekedett felül. Ekkor néhány száz, többnyire frontot megjárt katonatiszt Pershing tábornok3 vezetésével megalakította a Tartalékos Tisztek Szövetségét (ROA). Erre 1922. október 2-án, Washingtonban került sor. Az alapító atyákat elsosorban az motiválta, hogy egy esetleges új katonai konfliktus ne érje olyan felkészületlenül az USA-t, mint az első világháború. A ROA azóta is hű maradt eredeti céljához: „… támogatni az Egyesült Államok részére megfelelő nemzeti biztonságot nyújtó katonapolitikát, valamint elősegíteni annak kialakítását és végrehajtását.”4
A két világháború közötti időszakban a ROA folyamatosan hangot adott a biztonság, a katonai felkészültség szükségszerűségének. 1925-ben az Amerikai Egyesült Államok elnöke ezt hivatalos formában is elismerte. Ez azt jelentette, hogy a tartalékos tiszt, amikor nincs tényleges állományban, megjelenhet a Kongresszus bizottságai előtt, és hozzájárulhat a jogalkotás folyamatához. Erre a periódusra tehető számos tartalékos program kialakítása, melyek a következő háború első éveiben rendkívül jelentős segítséget nyújtottak.
A második világháborút követően vált a szervezet összhaderőnemivé, amikor a haditengerészet, majd a tengerészgyalogság, a Parti Őrség és a Légierő is csatlakozott a szövetséghez. 1950. június 30-án az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Harry S. Truman5 (maga is tartalékos tiszt és a ROA tagja) aláírta a szervezet kongresszusi bejegyzését. A ROA azóta is az egyik legeredményesebb szószólója a Capitoliumban a tartalékos ügyeknek.
A ROA-t rendszeresen meghívják az Egyesült Államok Kongresszusába, ahol kifejtheti véleményét a tartalékosokat érintő kérdésekben. Ezek a felszólalások nem formálisak, a törvényhozók komoly figyelmet fordítanak rájuk, így a jogalkotást érdemben befolyásolja a szövetség véleménye.
Álljon itt néhány a fontosabb döntések közül, melyekhez a ROA is hozzájárult az elmúlt évtizedek során:
1952 – Segített megalkotni a Tartalékos Törvényt, amely korszerűsítette a tartalék erőket.
1955 – Közreműködött a tartalékos tiszti pályamodell megalkotásában, amelyet a hivatásos tiszti pályamodell mintájára hoztak létre.
1961 – Segített meghatározni a behívott tartalékosok polgári újraalkalmazásának jogi hátterét.
1972 – Eredményesen vett részt a Parti Őrség tartalékos struktúrájának megőrzésében.
1983 – Jelentősen hozzájárult a St. Luisban létrehozott Szárazföldi Haderő Tartalékosok Központja létrehozásához, illetve az erről szóló döntés megszületéséhez.
1998 – Nagyban hozzájárult a tartalékosok utazási kedvezményeinek kiterjesztéséhez.

A ROA felépítése

A szövetségnek jelenleg, körülbelül 75 000 tagja van. A tagság felöleli az USA haderejének teljes spektrumát6 a Légierőtől a Nemzeti Gárdáig,7 azonban teljes jogú tag8 csak tiszt,9 ROTC,10 illetve Katonai Főiskolai hallgató lehet. (A hallgatók kedvezményes tagsági díjat fizetnek.)
A ROA 55 körzeti szervezetből (Department) áll.11 Ezek további területi szervezetekre (Chapter) oszlanak. A ROA-nak összesen több mint 550 területi szervezete van. Az országos vezetőség Washingtonban működik.12
Az Országos Tanácsban (National Council) minden körzeti szervezet egy fővel vesz részt, továbbá 17 szavazati joggal rendelkező tag képviseli az Országos Vezető Testületet (National Executive Committee).
A ROA működésének alapja a képviseleti rendszer. A szervezet tevékenységét az alapszabály és az SZMSZ13 szabályozza. A vezetőséget demokratikusan választják, kivéve a fizetett tisztségviselőket (főtitkár stb.). Utóbbiak nem választhatnak és nem is választhatóak. Az érdemi döntések az évi két országos gyűlésen (National Meeting) születnek. Ezek egyikét nyaranta tartják, minden esztendőben különböző helyen.14 A másik rendszeres nagy rendezvény a katonai kiállítással egybekötött téli kongresszus, amelyet mindig Washingtonban tartanak. A ROA tevékenysége
A ROA olyan pártpolitikától mentes, nonprofit társadalmi szervezet, amely független az Egyesült Államok haderejének struktúrájától. Szigorúan a társadalmi szervezet adta keretek között kapcsolódik a haderő struktúrájához. A ROA tagsága tartalékos tiszti tevékenysége mellett civil állampolgárként mélyen beágyazódott az iparba, a tudományba, az üzleti életbe, a politikába és az élet számos más területébe, ezáltal összekötő kapcsot, hidat képez a társadalom és a haderő között.15
Ez a társadalmi beágyazottság ad lehetőséget arra, hogy az állampolgárokkal megértessék a biztonsággal, a védelemmel kapcsolatos szempontokat. Ez éppúgy igaz a társadalmi piramis csúcsára, mint a piramis aljára. Sok ROA-tagságú tartalékos tiszt tölt be magas kormányzati funkciót. Az Egyesült Államok számos elnöke szintén a ROA tagja volt. Sok kormányzó és kongresszusi képviselő ugyancsak tagja a szövetségnek. A ROA sok vezetője bejegyzett lobbista (például az ügyvezető elnök és annak helyettese).
A ROA védelmi ügyekkel kapcsolatos ismereteket terjeszt a Kongresszusban, mivel számos képviselő nem, vagy csak kismértékben rendelkezik katonai háttérrel, megfelelő ismeretekkel. Lobbistaként a ROA-vezetők és -tagok védelmi és katonai kérdésekben igyekeznek befolyásolni a politikai döntéshozatalt, különös tekintettel a tartalékos vonatkozásokra.
A Capitolium szomszédságában elhelyezkedő ROA-fohadiszállás ilyen szempontból is ideális helyen van. Az egyesület ennek köszönhetően napi informális és formális kapcsolatot tud tartani a politikai és katonai döntéshozókkal. Az épület rengeteg konferencia, szeminárium, fogadás és egyéb rendezvény számára ad otthont, emellett hatalmas könyvtára és kéziratgyűjteménye is van.
A ROA segít a tartalékos tiszteknek fenntartani a kényes egyensúlyt a polgári és a katonai karrierjük között. Rendszeres workshopok és egyéb fórumok révén nyújt segítséget a tagságnak ebben a kérdéshalmazban.
A szövetség tájékoztató fórumként is szolgál tagjainak a tartalékos ügyekben. A szakmai előmenetelt különböző ösztöndíjak is segítik. A ROA igen sok könyvet, kiadványt jelentet meg biztonságpolitikai, hadtörténelmi és egyéb – a védelem ügyével kapcsolatos – témákban.

Az ROA és a CIOR16

A ROA deklarált céljai között szerepel a NATO- és PfP-tagállamokkal való együttműködés és az interoperabilitás elősegítése.17 Ezt a CIOR tagjaként tudja megvalósítani.
Az USA már a CIOR megalakulásánál, 1948-ban megfigyelőként jelen volt Brüsszelben, majd 1958-ban lett teljes jogú tagja a szervezetnek. 1960–62 között az USA első ízben adta a CIOR elnökségét.18 Ez alatt az időszak alatt csatlakozott Olaszország, valamint az NSZK a CIOR-hoz. Ekkor alakított ki a CIOR szoros kapcsolatot a NATO vezetőivel, szintén erre az időszakra esik az állandó CIOR összekötő iroda létrehozása a NATO-ban.
1961-ben – az amerikai Védelmi Minisztérium költségén – látogatást szerveztek az USA-ba, amelynek során a CIOR vezetősége számos jelentős katonai intézményt tekintett meg. Ekkor készült az első CIOR-kiadvány, valamint egy film is. A CIOR-ban betöltött második amerikai elnökségre 1974–76 között került sor.19 Ezalatt még szorosabbá vált az együttműködés a NATO-val. Ekkor merült fel, hogy az Észak-atlanti Szerződés Szervezete hivatalos dokumentum formájában rögzítse a CIOR és a NATO együttműködését.20
Az amerikai elnökség kezdeményezésére a NATO oberammergaui iskolájában létrehoztak egy kurzust tartalékos tisztek részére. A NATO római Védelmi Akadémiáján pedig tartalékos főtisztek részére szerveztek egy tanfolyamot.21
A harmadik amerikai elnökségre közvetlenül a hidegháborút követő bonyolult, ám rendkívül izgalmas időszakban, 1992–1994 között került sor.22 Ennek megfelelően az új elnökség két évre szóló elnökségi alapvetést és programot készített, amely a változások okozta kihívásoknak megfelelő CIOR kialakítását irányozta elő.
Az elnökség elsődleges célja a transzatlanti kapcsolatok fenntartása és elmélyítése volt. Tisztában voltak azzal, hogy mind a NATO-ban, mind a CIOR-ban új alapokra kell helyezni a két kontinens viszonyát a hidegháború utáni helyzetben. Az új biztonsági környezet egyúttal megkérdőjelezte a korábbi haderőstruktúrát, a tömeghadseregeket és a tartalékosok felhasználásának elveit is. Ezekre a kérdésekre mind adekvát választ kellett, illetve kell adni napjainkban is.

Összegzés

Az Amerikai Egyesült Államok Tartalékos Tisztjeinek Szövetsége, a ROA az egyetlen állami felhatalmazású, hivatalos társadalmi szervezet az USA-ban, amely valamennyi haderőnem tartalékos tisztjeinek összefogását, érdekvédelmét hivatott ellátni az Egyesült Államokban és a NATO-ban.23
A szervezet nem azonos a Nemzeti Gárdával, mert ez utóbbi nem társadalmi szervezet, hanem az USA haderejének része. A ROA csak tiszteket fogad sorai közé, és azok ügyeivel foglalkozik a társadalmi szervezet adta keretek között. Amennyiben a MATASZ észak-amerikai mintát is figyelembe kíván venni útkeresése során, úgy számára a ROA jelenti a vizsgálandó partnert.

UJHÁZY LÁSZLÓ

Jegyzetek

1 Reserve Officers Association
2 NATO Kézikönyv; ZMNE SVKI, 2001. 383. old.
3 Pershing, John Joseph [Laclade (Montana), 1860. szept. 13. – Washington D. C., 1948. júl. 15.]: Az USA hadseregtábornoka. Szegény sorból származott, kemény munka árán sikerült elvégeznie a West Point Akadémiát. Harcolt az indiánok ellen, részt vett a spanyol–amerikai háborúban, majd a Fülöp-szigeteken szolgált, 1906–1913 között Mindanao kormányzója volt. Miután 1916-ban Mexikóban hadjáratot vezetett, 1917-ben Wilson elnök őt nevezte ki az európai expedíciós erők parancsnokának. Igyekezett függetleníteni magát a szövetséges befolyástól és önállóan irányítani hadseregét. Az első „tisztán amerikai” nagy támadásra 1918 szeptemberéig kellett várni. A következő nagy offenzíva a meuse-argonne-i támadás volt, a német védelem összeomlott, a harcoló felek fegyverszünetet kötöttek. A háború után 1921–1924 között vezérkari fonök volt, majd nyugállományba vonult. 1931-ben megírta emlékiratait, ezért 1932-ben Pulitzer-díjat kapott.
4 Public Law 595-81ST Congress, Chapter 431-2nd Session, Sec 3
5 Harry S. Truman [Lamar (Missouri), 1884. máj. 8. – Kansas City (Missouri), 1972. dec. 26.]: az USA 34. alelnöke (1945), majd Franklin D. Roosevelt halálát követően a 33. elnök (1945–1953). Egész életére rányomta bélyegét gyenge látása, ezért nem tudta megvalósítani ifjúkori álmát, ugyanis hivatásos katonatiszt szeretett volna lenni. Az I. világháborúban viszont sikerült tartalékos tisztként harcolnia, és a háború végére százados lett. Elnöksége idejére esett az atombombák bevetése Japán ellen, a II. világháború megnyerése, az ENSZ létrehozása, a Marshall-terv végrehajtása, a hidegháború kezdete és elmélyülése, valamint a koreai háború.
6 Az Amerikai Egyesült Államok Haderejének Tartalék Ereje (Reserve Components of the United States Armed Forces) az alábbi hét részből áll :

7 Az USA Nemzeti Gárdája sajátos struktúrájának, feladatrendszerének köszönhetően sok félreértés forrása volt már hazánkban: sokan azt hitték, hogy ez az USA tartalékos szövetsége, és így ez az amerikai minta a Magyar Tartalékosok Szövetsége számára. Ezzel szemben az USA Nemzeti Gárdája a tartalék erők része az USA-ban (lásd 3. lábjegyzet).
Államonként szervezett alakulatok alkotják a Gárdát. Fő rendeltetése az adott állam területének, lakosságának védelme, részvétel az esetleges katasztrófák felszámolásában, a helyreállításban. Mára tágabb feladatrendszerrel rendelkezik, harcoló, támogató, műszaki és egészségügyi csapatai vannak. A Légi Nemzeti Gárdát korszerű repülőeszközökkel látták el. Az USA Nemzeti Gárdája az önkéntességen alapuló keretrendszerű (milic) személyi kiegészítési rendszer legismertebb példája – szemben a svájci haderővel, amely a hadkötelezettség alapján működő keretrendszerű személyi kiegészítési rendszer megnyilvánulása. [lásd: Hülvely Lajos alez.: A Magyar Honvédség személyi kiegészítési rendszerének átalakítása vegyes rendszerről önkéntes rendszerre. Doktori (PhD) értekezés, Budapest 2000. 71–72 old.]
8 Feleségek, élettársak és özvegyek is szinte teljes jogú tagok lehetnek, azonban nem választhatóak semmilyen tisztségre, valamint nem kapják a szövetség The Officer (A Tiszt) c. színes újságját.
9 Történelmi okokból az Amerikai Egyesült Államok tartalékos szövetsége tiszti szövetség. Ez nem egyedülálló a NATO-ban, olyannyira, hogy a NATO tartalékos szövetsége, a Confédération Interalliée des Officiers de Reserve (CIOR) szintén tartalékos tiszti szövetség. (A CIOR-ról bővebben: NATO Kézikönyv; ZMNE SVKI, 2001.; CIOR, Its Contribution to Vigilance towards Peace, Freedom and Human Rights; Venezia, 1998.; Dikácz Csaba: A NATO országok tartalékos tisztjeinek szövetsége, a CIOR.) Új Honvédségi Szemle, 2004. évi 6. szám) Ennek nem mond ellent, hogy már számos NATO-tagállamban, így hazánkban is valamennyi állománykategória előtt nyitva állnak a tartalékos szövetségek. Kezdetben Magyarországon is dilemma tárgyát képezte egy exkluzív, csak tiszti szervezet megalakítása, azonban végül több érv szólt a jelenlegi tiszti, tiszthelyettesi és legénységi szövetség mellett, nem utolsósorban azért, hogy elkerüljék az 1919-es tiszti különítményekkel való asszociációt.
10 ROTC (Reserve Officer Training Corps), Tartalékos Tiszti Iskola. Az Egyesült Államok mintegy ezer felsőoktatási intézményében folyik 2–4 éves tartalékos tisztképzés. A hallgatók – önkéntes alapon – katonai képzésben részesülnek heti 2–5 órában és a nyári szünet idején, polgári tanulmányaikkal párhuzamosan. Tanulmányaik végeztével hadnaggyá léptetik elő őket. A ROTC-hallgatók többféle anyagi juttatásban részesülnek, cserébe kötelezik magukat, hogy az iskola elvégzését követően 4 évig tartalékos tisztként szolgálnak, ezután pedig, ha alkalmasak, hivatásos állományba kerülhetnek. Számos tábornok végzett az ROTC-program keretében, pl. George C. Marshall, Harold Brown. (Bővebben: Kovács Ferenc: Az amerikai tiszt, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1987. 81–88. old.)
11 Minden államban található egy körzeti szervezet (Department). Ezenfelül működnek körzeti szervezetek Dél-Amerikában, Washington szövetségi fővárosban és környékén, Európában, a Távol-Keleten, valamint Puerto Ricóban.
12 Ez különösen hasznos az ROA lobbizási tevékenysége kapcsán.
13 Szervezeti és Működési Szabályzat
14 2006-ban a texasi San Antonióban, július 19–22. között rendezték meg.
15 Az USA-ban a haderő demokratikus kontrollja szempontjából fokozott szerepük van a tartalékosoknak, mivel a vietnami háború óta felfüggesztették a hadkötelezettséget.
16 Lásd 9. lábj.
17 Különösen fontos ez napjainkban, amikor a biztonság értelmezése sokkal szerteágazóbb, komplexebb, mint korábban. Megnőtt a párbeszéd és az együttműködés jelentősége.
18 Elnök: Leon Torrou t. alez.
19 Elnök: James E. Frank t. vőrgy.
20 Erre végül 1988. március 27-én MC 248/1 számon került sor.
21 Ez a korábban nyaranta megrendezett egyhetes tanfolyam néhány éve költségvetési okok miatt megszűnt.
22 Elnök: a ma is igen tevékeny Evan L. Hultman t. vőrgy.
23 Kitüntetett figyelmet kap, mivel az USA katonai képességeinek 44%-át a tartalékosok adják, viszont a katonai költségvetésnek csupán 8%-át használják fel.

Irodalomjegyzék

CIOR, Its Contribution to Vigilance towards Peace, Freedom and Human Rights; Venezia, 1998
NATO Kézikönyv; ZMNE SVKI, 2001
A Nemzetőrség létrehozásának lehetséges útjai, HM Társadalmi Kapcsolatok és Kulturális Főosztály, 2001
Az Egyesült Államok Fegyveres Erőinek Tartalék Erői (The Reserve Components of the United States Armed Forces); Office of the Assistant Secretary of Defense For Reserve Affairs; December/2000
A NATO Katonai Bizottságának 248/1. határozata a NATO és a CIOR kapcsolatáról – Military Decision on MC 248/1 – The Relationship between NATO and the Interallied Confederation of Reserve Officers (CIOR); North Atlantic Military Committee Secretary General, North Atlantic Treaty Organisation; 27/March/1988
Erdős László, Kladek András: A NATO-országok tartalékos rendszere; Új Honvédségi Szemle 1998. évi 9. szám
Dikácz Csaba: A NATO-országok tartalékos tisztjeinek szövetsége, a CIOR; Új Honvédségi Szemle 2004. évi 6. szám
Borszéki Tivadar: Tartalékban a tartalékosok? Új Honvédségi Szemle 2005. évi 8. szám
Kladek András: Önkéntes haderő, hiányzó képességekkel?, Új Honvédségi Szemle 2005. évi 12. szám
Kovács Ferenc: Az amerikai tiszt, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1987
A Magyar Honvédség személyi kiegészítési rendszerének átalakítása vegyes rendszerről önkéntes rendszerre, Doktori (PhD) értekezés, ZMNE, 2000.

Habilitációs előadás

Június 27-én az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán került sor Szakály Sándor habilitációs előadására. Az Új Honvédségi Szemle szerkesztőbizottságában immáron 15 éve tevékenykedő hadtörténész előadása Magyarország hadba lépése a Szovjetunió ellen 1941. június 26–27. címet viselte. Szakály Sándor a 45 perces előadás keretében vázolta a hadiállapot bejelentéséig történt eseményeket, Magyarország kényszerpályájának különböző állomásait és azokat a dilemmákat, melyek előtt a trianoni békediktátum aláírása – 1920. június 4. – után a mindenkori magyar politikai és katonai vezetés állt.
A jelentős számú hallgatóság előtt elhangzott előadás után a szakmai bírálóbizottság – Izsák Lajos egyetemi tanár, a bizottság elnöke, Ujváry Gábor címezetes egyetemi docens, a bizottság titkára, Romsics Ignác egyetemi tanár, az MTA levelező tagja, Dombrády Lóránd címzetes egyetemi tanár, bírálók, valamint Gergely Jenő egyetemi tanár és Kardos József egyetemi tanár, a bizottság tagjai – titkos szavazással a maximálisan adható pontszámmal – 18, 100 százalék – fogadta el Szakály Sándor habilitációs előadását és javaslatot tett az ELTE illetékes bizottsága számára, hogy Szakály Sándornak ítélje oda a „dr. habil.” címet.