2007.05.09.
A második világháború után Európára a béke idõszaka köszöntött, s ezt csak néhány
kisebb konfliktus zavarta meg, egészen a kilencvenes évek elejéig. A világ
más tájain élõ emberek azonban nem voltak ilyen szerencsések. A nagy világégés
elmúltával nem szûntek meg a harcok, háborúskodások, sõt egyes különösen szerencsétlen
vidékeken háborúk sorát vívták. Ilyen háborús sorozatot tudhat maga
mögött India és Pakisztán is. A szerzõ az 1965-ös háború okait, történetét elemzi
tanulmányában.
Az 1947–48-as indiai–pakisztáni háborút lezáró tûzszünet egyik pontja szerint a
terület hovatartozásáról népszavazás dönt. E népszavazást azonban a mai
napig nem tartották meg. Az indiaiak által elfoglalt kasmíri területeken (ahol
a lakosság 66%-a muzulmán) a mohamedánok politikai vezetõje, a kasmíri kormány
feje, Mohammed Abdullah sejk lett. Õ az 1950-es évek elejétõl egyre határozottabban
Kasmír autonómiája mellett foglalt állást, ezért az indiai rendõrség 1953 augusztusában
– azzal a váddal, hogy összejátszik Pakisztánnal – letartóztatta. Helyét az India-
barát Baksi Ghulam Mohamed vette át, aki nem tette kérdésessé, hogy Kasmír India
része. 1956 novemberére kidolgozták Jammu és Kasmír alkotmányát, amely szerint
e két állam Indiához tartozik. 1957-ben pedig az India-barát államgyûlés Kasmírt
India integráns részévé nyilvánította.
A KASMÍRI ESEMÉNYEK
Még ugyanebben az évben kiengedték a börtönbõl Abdullah sejket, s õ hamarosan
megalapította a Népszavazási Front nevû szervezetet. A szervezet célja az volt, hogy
népszavazás útján vívja ki Kasmír függetlenségét. Abdullah e tevékenységét az indiai
kormány a politikus ismételt bebörtönzésével honorálta. Mivel azonban ekkoriban
már nemzeti hõsként tisztelték, letartóztatása csak megerõsítette a kasmíri mohamedánok
függetlenségi törekvéseit. A helyzet egyre feszültebbé vált, s az 1960-as évek
elején az erõszakmentes engedetlenségi akciókat már gerillatevékenység egészítette
ki. 1963 novemberében végül elzavarták Baksi Ghulam Mohamedet, s a hatalom a
mérsékelt Szadik miniszterelnök kezébe került. Õ számos intézkedést hozott a válság
mérséklésének érdekében. Azonban 1963 decemberében a Hazratbal mecsetbõl eltûnt
Mohamed próféta három évszázada ott õrzött egyetlen hajszála. Emiatt óriási töme-
gek gyûltek össze a városok utcáin, majd a vallási megmozdulások hamarosan kifejezetten
Abdullah sejk melletti és a központi kormány elleni tüntetésekbe csaptak át.
Végül egy hét múlva elõkerült az eltûnt hajszál, és Nehru közbenjárására kiengedték
a börtönbõl Abdullahot is. Nehru a helyzet rendezésének szándékával tárgyalásokat
kezdett Ajub Khannal. E tárgyalások viszont már nem vezettek eredményre, mert
Nehru közben meghalt.
A feszültség tovább fokozódott és a fegyverszüneti vonal mentén mind gyakrabban
folytak harcok. A Times of India szerint ezek az összecsapások minden eddiginél
nagyobb méretet öltöttek. Csavan indiai hadügyminiszter csak 1964 szeptemberében
163 határincidensrõl tett említést, amelyek során 72 pakisztáni halt meg és kettõ
megsebesült. India e harcokban 37 fõt vesztett halottakban és 17-et sebesültekben.
A kasmíri helyzetet tehát már jóval a háború kitörése elõtt sem lehetett békésnek
nevezni. S úgy tûnt, India és Pakisztán hamarosan újra háborúba sodródik e terület
birtoklásáért. 1965 tavaszán azonban mindenki a pakisztáni–indiai határ déli szakaszán
történt eseményekre figyelt fel. Kasmír kérdése átmenetileg háttérbe szorult.
KUTCH
E lakatlan mocsaras terület Nyugat-Pakisztán és India déli határán fekszik, az Indus torkolatától
keletre. A hovatartozásáról 1947 óta vita folyik, és a térségben már korábban
is rendszeresen voltak határincidensek, de 1965-ig soha nem öltöttek ilyen méretet.
Pakisztán szerint India már 1965 februárjában megkezdte csapatai felkészítését
a térségben. Az egységek biztosítását a tenger felõl a „VIKRANT” repülõgéphordozó
látta el 7 romboló és fregatt kíséretében. A katonák és a felszerelés egy részét is az
indiai haditengerészet szállította a területre. Mielõtt pedig az indiai csapatok partra
szálltak volna, a hadihajók a katonák harci kedvét erõsítõ lõgyakorlatot tartottak.
Az indiai hadmozdulatokra válaszul a pakisztáni hadvezetés a 8. gyalogoshadosztályt
rendelte a térségbe. A hadosztály 51. gyalogosdandára március 7-én Badinba
vonult, és itt – még a hadmûveleti területen kívül – vette fel állásait. Másnap a 6. gyalogosdandár
szintén parancsot kapott, hogy készüljön fel a határ irányába való elõremozgásra.
Pár nappal késõbb az 51. gyalogosdandár egyik zászlóalja Kanjarkot területére
vonult (ez a hely már a vitatott területen fekszik).
Március 13-ától India elkezdte kitelepíteni közel 50, a határ indiai oldalán fekvõ
falu muzulmán lakosait, míg az itt élõ hindukat állítólag fegyverekkel látták el. Közben
megnõtt az õrjáratok száma, és az indiai légierõ is szokatlan aktivitást mutatott,
számos határsértést követett el.
Harcok Kutschban
Március 29-ére a szárazföldön, a vízen és a levegõben folyó katonai tevékenység
elérte a tetõpontját, s ekkor már bármelyik pillanatban várható volt a komolyabb
fegyveres összecsapás. Erre hamarosan sor is került, mivel a 8. pakisztáni hadosztály
parancsnoka, Tika Khan vezérõrnagy megparancsolta az 51. gyalogosdandárnak,
hogy foglalja el a Sardar nevû megerõsített indiai tábort. Sardart egy indiai zászlóalj
védte, jól elõkészített védelmi állásokra támaszkodva. A pakisztániaknak április 8/9-e
éjjelén az itt lévõ három táborból harccal sikerült elfoglalniuk kettõt, míg a harmadikat
az indiai csapatok kiürítették. A támadás során a pakisztániak 9 halottat és 16
sebesültet vesztettek (saját állításuk szerint). Az indiai veszteségekrõl a pakisztániak
azt mondják, hogy az meghaladta a 100 halottat, és a harcokban 21 foglyot is ejtettek.
A pakisztáni csapatok, miután teljesítették feladatukat, visszatértek megindulási
állásaikba, így az indiai csapatok három nap múlva újra birtokba vették Sardart. Lehetséges
azonban, hogy ez a visszatérés a pakisztániak részérõl nem volt teljesen önkéntes,
mivel április 12-én újabb heves harcokat jelentettek a tudósítók, a hely pontos
megnevezése nélkül. Így elképzelhetõ, hogy a pakisztáni állítással ellentétben, az
indiai csapatok harcban foglalták vissza a helyet.
Erre az idõre India szerint a kölcsönösen felvonultatott katonák létszáma elérte
a 3000-3000 fõt. A következõ idõszak újabb csapatösszevonásokkal telt, április végére
a pakisztáni külügyminiszter szóvivõje már 18 ezer fõre tette a térségben bevetett
indiai katonák számát. Bár saját csapataik létszámáról nem nyilatkozott, de megfigyelõk
szerint a pakisztáni hadsereg is hasonló nagyságú erõket vonultatott fel.
A csapatösszevonások során pakisztáni részrõl többek között beérkezett a 8.
gyalogoshadosztály 6. gyalogosdandára is. E dandár azt a parancsot kapta, hogy foglaljon
állást Jatraitól délre, és akadályozza meg az indiaiak tevékenységét Biar Bet
felett. Ez a parancs hamarosan az egyik legnagyobb összecsapás-sorozathoz vezetett
a térségben. Április 23/24-e éjjelén ugyanis a 6. gyalogosdandár támadásba lendült
a 84-es magassági pont ellen, miközben az indiai erõk lekötésére és megtévesztésére
Chad Bet ellen is rohamot intéztek. Chad Betet az indiai 50. ejtõernyõsdandár egy
egysége tartotta, a védõk harcát támogatta egy tüzérezred és egy aknavetõs üteg is.
Az indiaiak itt is jól megerõsített állásokban helyezkedtek el, de a pakisztáni csapatok
átkarolták vonalaikat. Amikor az indiai egységek ezt felismerték, gyors vissza-
vonulásba kezdtek, s ennek során hátrahagyták felszerelésük jelentõs részét is. A
Chad Betnél elért sikeren felbuzdulva a pakisztáni vezetés elhatározta, hogy Biar
Betet is megtámadják, és itt, tapasztalatszerzés céljából, harckocsikat is be fognak
vetni. A támadásra április 26-án került sor, egy század harckocsi és az õket támogató
két század gyalogos részvételével. A roham eredményeként Biar Bet már reggel
7 óra elõtt elesett. Az indiaiak azt állítják, hogy e támadás során számos ellenséges
harckocsit kilõttek, Pakisztán viszont csak egy jeep, és egy lõszerszállító elvesztését
ismerte el.
A kutchi konfliktus szinte egész ideje alatt folyamatos tárgyalások folytak a békés
rendezés érdekében, és végül április 30-án a pakisztáni kormány parancsot adott
csapatainak, hogy ne indítsanak újabb támadásokat. Ugyanebben az idõben az indiai
csapatok is hasonló parancsot kaptak elöljáróiktól. Mivel a monszun kezdetével a térség
néhány napon belül amúgy is járhatatlan mocsárrá vált – lehetetlenné téve a hadmûveleteket
–, a békéltetõ tárgyalások sikerre vezettek, és a felek június 30-án tûzszünetet
kötöttek. A diplomaták tehát látszólag sikert értek el, hiszen a harcok Kutch
területén véget értek. Ennek ellenére a feszültség nem csökkent lényegesen a két ország
között, s hamarosan kitört a háború.
A HÁBORÚ KEZDETE, HARCOK KASMÍRBAN
Az 1965-ös háborúval kapcsolatban mind India, mind Pakisztán azt állítja, hogy a harcok
kirobbanásáért a másik fél a felelõs, s õk tulajdonképpen csak védekezésképpen
támadtak.
A háború hivatalosan az 1965. október 23-i tûzszünettel ért véget (bár kisebb öszszecsapások
még ezután is történtek), de az, hogy pontosan mikor kezdõdött, már nem
ennyire egyértelmû. Általában a pakisztáni hadsereg jammui támadásának napját,
szeptember elsejét, vagy az indiai hadsereg punjabi offenzívájának kezdetét, szeptember
5/6 éjszakáját szokták megjelölni a háború elsõ napjaként. Ténylegesen azonban
a harcok már jóval elõbb megkezdõdtek. 1965 augusztusában ugyanis Kasmírban
újabb összecsapásokra került sor, s a kezdeti határincidensekbõl elõbb gerillaháború,
majd „szabályos”, reguláris egységekkel vívott háború alakult ki. India állítása szerint
augusztus elsõ napjaiban pakisztáni táborokban kiképzett gerillák hatoltak át a
tûzszüneti vonalon, s összecsaptak az indiai katonákkal (a gerillák támadását ENSZmegfigyelõk
is megerõsítették, viszont Indiával ellentétben ezt nem tekintették pakisztáni
agressziónak). Bhutto pakisztáni külügyminiszter természetesen tagadta az
indiai állítást, s kijelentette, hogy a kasmíriak keltek fel elnyomóik ellen.
Kasmír India által birtokolt részét a XV. indiai hadtest védte (3., 19., 25. és 26.
gyalogoshadosztályok, 121. és 191. gyalogosdandár-csoportok és a hadtesttartalék, a
41. hegyidandár). A hadtestnek egy megerõsített gyalogoshadosztálya állomásozott
Srinagarnál, egy Uri és Gulmarg térségében (19.), két másik gyalogoshadosztálya pedig
Poonch-Naushera (25.) és Rajauri, Jammu (26.) környékét tartotta. A gerillák számáról
csupán azt lehet tudni, hogy néhány ezren voltak, bár van olyan indiai becslés
is, amely 40 000 fõre teszi létszámukat. A reguláris pakisztáni erõk kasmírban Akhter
Hussain Malik vezérõrnagy 12. gyalogoshadosztályának alárendeltségébe tartoztak.
A mintegy 650 kilométernyi határ mentén a hadosztály 25 zászlóalja 4 körzetébe osztva
sorakozott fel.
Az indiai katonák és a gerillák között az összecsapások augusztus folyamán váltak
általánossá. Augusztus 12-én például, a gerillák rádiója szerint, Srinagartól 30 kmre
robbantak ki harcok. Az érintett körzetben az indiai hatóságok kijárási tilalmat rendeltek
el. A gerillák közleménye szerint egységeik 6 hidat leromboltak, 40 indiait
megöltek, a Srinagar–Jammu utat pedig elvágták. Két nap múlva az indiai miniszterelnök
kijelentette, hogy „minden erejével válaszol a kihívásra”, s ez nem bizonyult
üres fenyegetésnek. Augusztus 17-én az indiai hadsereg korlátozott támadásba kezdett
Kargil térségében, és itt két pakisztáni állást el is foglaltak. Majd augusztus 25-
én az indiai csapatok átlépték a tûzszüneti vonalat és megkezdték hadmûveleteiket az
Azad Kasmíri területeken (a Pakisztán által birtokolt kasmíri terület neve).
Az indiai csapatok a határ több pontján léptek akcióba. Az elsõ támadást a Haji
Pir hágó körzetében indították, Baharat Gali ellen. A helyet a gerillák egy százada
védte. Az indiai 1. ejtõernyõs-zászlóalj rohama, bár hosszas tüzérségi elõkészítés után
indult meg, sikertelen maradt. A védõk saját állításuk szerint 2 halottat és 10 sebesültet
vesztettek, ugyanakkor az ellenség veszteségét csak halottakban legkevesebb 150
fõre becsülték. A sikertelen kísérlet nem törte meg az indiaiak harci kedvét (veszteségeik
valószínûleg meg sem közelítették a pakisztániak becslését), s augusztus 27-
én éjjel újabb támadást indítottak. Ezúttal egy zászlóalj frontális rohammal próbálta
lekötni a védõk figyelmét, míg egy másik zászlóalj megkísérelte megkerülni arcvonalukat.
E támadás következtében a védõk újabb 36 embert vesztettek, és kénytelenek
voltak feladni állásaikat.
Bedorit, Baharat Galival körülbelül egy idõben érte az indiai támadás. Az itt védekezõ
pakisztáni század utánpótlási vonalait sikerült elvágni, majd négynapos ostrom
után, augusztus 28-án az indiai katonák bevették a helyet. E sikerek miatt a pakisztáni
hadvezetés reguláris egységeket irányított a térségbe. Ezek az erõk megállították
az indiai elõrenyomulást és stabilizálták a helyzetet.
Mivel a Poonch térségében védekezõ indiai egységek kezdetben passzívan viselkedtek,
a szabadcsapatok itt sikeresen tevékenykedtek, s akcióikkal a helyõrséget szorongatták.
Augusztus 30-án azonban megváltozott a helyzet. Az indiaiak észak felé
támadásba lendültek, majd az indiai tüzérség tûz alá vette Chand Tekrit. Bár a szeptember
2-ai támadást a védõk visszaverték, a gerillák helyzete így sem volt rózsás.
Ezek az indiai gyõzelmek a pakisztáni hadvezetést arra ösztönözték, hogy reguláris
egységek bevetésével támadást kezdjen az indiai csapatok utánpótlási vonala ellen,
s így közvetett módon tehermentesítse a szabadcsapatokat. E támadásnak
Bhimber térségébõl kiindulva Akhnurt kellett fenyegetnie (Akhnur elfoglalásával elvághatták
az északon harcoló indiai erõk utánpótlási vonalát). A hadmûvelet a „Grand
Slam” nevet kapta, és a 12. gyalogoshadosztály részei (102. gyalogosdandár, 4. Azad
Kasmír dandár) és a 7. gyalogoshadosztály 10. gyalogos dandára vett részt benne. A
terület katonai jelentõségével az indiai vezérkar is tisztában volt. Ezért már korábban
a térségbe irányították a 10. gyalogoshadosztályt, a 191. önálló gyalogosdandárt és a
93. gyalogosdandár részeit.
A hadmûvelet szeptember 1-jén indult meg, s a tüzérségi elõkészítés után megkezdõdõ
pakisztáni támadás már a délelõtt folyamán jelentõs sikereket ért el. Az in-
diaiak AMX harckocsik és a légierõ bevetésével próbálták megakadályozni a pakisztáni
elõretörést, nem sok sikerrel. A három pakisztáni dandárból csupán a 4. Azad
Kasmír elõrenyomulását tudták feltartóztatni Pir Jamalnál és a környezõ falvaknál.
4. táblázat
Szeptember 2-án a 102. és 10. pakisztáni gyalogosdandár kijutott a Tawi folyó vonalára.
A délután folyamán a 10. dandárnak sikerült hídfõt létesítenie a folyó túlsó partján,
estére pedig a dandár mindkét gyalogoszászlóalja a hídfõben volt. A 4. Azad Kasmír
dandár is felújította támadását, és heves harcok után sikerült bevennie Pir Jamalt.
A pakisztáni csapatok elõretörése szeptember 3-án is folytatódott, és másnap a
10. gyalogosdandár elérte Jurian körzetét. Szeptember 4-én az indiai egységek több
ellentámadást indítottak, ám ezeket a pakisztáni katonák rendre visszaverték, és bár
Jurian körül az indiai csapatok rövid idõre megállították az ellenséget, a város szeptember
5-én reggel mégis elesett.
E sikerek ellenére a pakisztáni támadás elõbb lelassult, majd másnap, szeptember
6-án megtorpant. Ennek több oka volt. A terepadottságok megnehezítették a támadók
dolgát és megerõsödött az indiai csapatok ellenállása is. Az indiai légierõ is
folyamatosan támadta a pakisztáni egységeket. De a legfontosabb, hogy szeptember
6-án az indiai hadsereg nagy erejû offenzívába kezdett Lahore és Sialkot térségében.
A kasmíri és jammui hadszíntér így másodlagossá vált.
A FÕERÕK ÖSSZECSAPÁSA
A háborúval foglalkozó indiai mûvek szerint az indiai hadsereg az offenzívát azzal a
céllal indította, hogy a pakisztáni tartalékokat lekösse, felmorzsolja, s ezzel megakadályozza
bevetésüket Kasmírban. Az indiai hadvezetés a támadás megkezdése elõtt
megerõsítette északi, Kínával határos területeinek a védelmét, ami ugyan szükséges
volt, de végsõ soron jelentõs erõket vont el a Pakisztán elleni hadmûveletektõl.
Az indiai hadsereg fõerõivel a lahorei és a sialkoti hadmûveleti területen indított
támadást, s az offenzívák elhárítására a pakisztáni hadsereg is ezeken a helyeken ve-
tette be legjobb egységeit. A Lahore elleni támadás már szeptember 5/6 éjjelén kibontakozott,
míg Sialkot területén a fõcsapásra csak 7–8-án került sor. Lahore Pakisztán
egyik legnagyobb városa, fontos közlekedési és ipari központ. Bevétele döntõ jelentõségû
lehetett a háború kimenetelére nézve. A sialkoti térségben, Jammu területérõl
kiinduló indiai támadás pedig siker esetén északnyugati irányban továbbfejlesztve a
Jammuban küzdõ pakisztáni csapatok hátát és utánpótlási vonalait fenyegethette. Délnyugati
irányban folytatva pedig a lahorei védelem északi szárnyát és ennek hátát veszélyeztette
volna.
A szeptember 6-i indiai támadás hatására Pakisztánban kihirdették a rendkívüli
állapotot, és Ajub Khan elnök kijelentette: „ ... Eljött az ideje, hogy megsemmisítõ
csapással feleljünk ... Háborúban vagyunk.” Indiában pedig, ezzel egy idõben általános
mozgósítást rendeltek el. A háborús gépezet tehát mindkét oldalon beindult. Éppen
ezért meglepõ, hogy az indiai hadügyminisztérium szóvivõje már azt mondta,
hogy „...nem vagyunk háborúban sem Pakisztán állammal, sem a pakisztáni néppel”.
Másnap pedig Újdelhiben a pakisztáni nagykövet sietett kijelenteni, hogy Ajub Khan
szeptember 6-i beszéde nem volt hadüzenet. Vagyis bár a frontokon teljes erõvel megkezdõdött
a küzdelem, érdekes módon – valószínûleg külpolitikai okokból – hadüzenet
egyik fél részrõl sem történt.
A LÉGIERÕK TEVÉKENYSÉGE.
A PAKISZTÁNI LÉGICSAPÁS ÉS AZ INDIAI VÁLASZ
Terjedelmi okok miatt most csupán a legfontosabb légi eseményekre térek ki, mindenekelõtt
a pakisztániak megelõzõ légicsapására és az erre adott indiai válaszra.
Az amerikaiak nemcsak korszerû fegyverekkel látták el a pakisztáni légierõt, de
modern doktrínával is. A pakisztániak már 1965 nyarán kidolgozták a légierõ alkalmazásának
hadmûveleti tervét, mely egy meglepetésszerû támadásra épült az IAF
fõbb bázisai ellen. A tervezett légicsapás elsõdleges célja az volt, hogy még a földön
annyi indiai gépet pusztítsanak el, amennyit csak lehet, s ezzel csökkentsék az IAF
mennyiségi fölényét.
A támadás elõkészítéseként 1965. augusztus 31-én a PAF vezérkara „valahol Pakisztánban”
felállította a Hadmûveleti Fõhadiszállását, majd másnap teljes készültségbe
helyezték a légierõt. Szeptember 2-án riadóztatták a civil védelmi szerveket és
szeptember 4-én az ország területén található minden légibázis és repülõgép felett átvették
az ellenõrzést. Így amikor az indiai szárazföldi erõk támadása kibontakozott, a
pakisztáni légierõ már teljes harckészültségben volt.
De akárcsak a szárazföldi harcok, a légi tevékenység is már szeptember 6-a elõtt
elkezdõdött. Amikor a pakisztániak elindították a „Gibraltár” hadmûveletet, az indiai
hadsereg parancsnoka, Chaudhuri tábornok, találkozott Arjan Singh légi marsallal, a
légierõ parancsnokával és Csavan védelmi miniszterrel. A megbeszélésre szeptember
1-jén 16 óra körül került sor, s a védelmi miniszter beleegyezett a légierõ bevetésébe.
Az IAF gépei egy órán belül felszálltak, hogy támogatást nyújtsanak a szárazföldi
erõknek. Az elsõ csoportot a 45. század 12 Vampire, és a 3. és 31. századok 14
Mystere típusú gépe alkotta. A 26 vadászbombázó Pathankotból indult, kevéssel nap-
nyugta elõtt. Céljuk a két pakisztáni páncélosezred volt Chamb térségében. A gyors
és ádáz támadás során jelentésük szerint 10 harckocsit, 2 légvédelmi ágyút és 30-40
teherautót semmisítettek meg. A pakisztáni vadászok azonban a határ közelében (még
pakisztáni oldalon) járõröztek és bár csapataik támadását nem tudták megakadályozni,
de lecsaptak a dolgukat végzõ indiai gépekre. A kialakult légi harc során a Sabrek
az IAF vadászbombázói közül négy Vampire-t lelõttek. E fiaskó után az indiaiak a
Vampire és Ouragan típusú gépeiket nem is vetették be, így ez az egy rosszul sikerült
akció végeredményben egyharmadával csökkentette az indiai légierõ aktív erejét.
A következõ napok harcai alatt az indiai légierõ magára talált, s a kezdeti sokkot
legyõzve sikerült lelõniük az elsõ ellenséges gépeket. Szeptember 4-én sor került
a MiG–21-esek elsõ bevetésére is. Ekkor két géppárral fedezték a földi csapatokat támogató
Gnatokat és Mystereket. Az egyik MiG-páros összecsapott a pakisztáni
Sabrekkal, s ennek során két K–13-as rakétát lõttek ki rájuk. Bár mindkét rakéta elvétette
a célt, a gépek megjelenése önbizalmat adott az indiai pilótáknak és óvatosabbá
tette a pakisztániakat.
Szeptember 6-án reggel 8.30-kor a Pakisztáni Fegyveres Erõk Egyesített Vezérkarán
megbeszélést tartottak. Ezen Ayub Khan elnök teljes felhatalmazást adott Nur
Khan helyettes légi marsallnak, s így lehetõvé vált az elõzetesen kidolgozott pakisztáni
hadmûveleti terv végrehajtása.
A pakisztániak azonban már a hadmûvelet kidolgozása során számos nehézséggel
találták szembe magukat, s ezeket a közben kialakult helyzet újabbakkal tetézte.
India hatalmas méretei miatt elve lehetetlen volt, hogy az összes fontos indiai bázisra
csapást mérjenek, így szinte biztos volt, hogy az indiai légierõ képes marad ellencsapás
végrehajtására. A háborús feszültségbõl következõen pedig az indiai légierõ és
légvédelem már teljes harckészültségben volt, s ez önmagában is kérdésessé tette a
támadás sikerét.
A pakisztáni légicsapás célja az lett volna, hogy semlegesítse a kiválasztott
légibázisokat, a repülõgépekkel és berendezésekkel együtt. De a hadmûveleti terv része
volt az is, hogy a pakisztáni vadászok biztosítsanak légi fedezetet a szárazföldi
csapatoknak és a közvetlen támogatásukat végzõ repülõgépeknek, ez pedig megosztotta
az erõket. Ráadásul a PAF pilótáinak fele volt csak jól kiképzett, tapasztalt hajózó,
másik részüket tapasztalatlan fiatalok alkották.
A légierõ parancsnoka ezek hatására újra átgondolta a tervet és azt túl kockázatosnak
találta, fõleg annak tükrében, hogy az IAF válaszcsapása esetleg megsemmisíti
a sakesari radarállomást, amely a pakisztáni légierõ szeme volt. Tudta azt is, hogy
ellenfele kevésbé érzékeny a repülõgépekben és pilótákban esetleg bekövetkezõ veszteségre,
mint a PAF, hiszen Pakisztánnak se gépekbõl, se pilótákból nem volt tartaléka.
Nur Khan ezért még a számukra kedvezõ, várhatóan 1:4-es veszteségarányt is
rossznak tartotta, s félt tõle, hogy légiereje nem lesz képes kiheverni az elsõ nap, a
légicsapás során elszenvedett veszteségeit. E kételyek ellenére a támadásra végül
mégis engedélyt adott, három légibázis erõivel (a bevetésre kijelölt erõket részletesen
lásd a mellékelt táblázatban).
Az elõkészületeknél újabb problémák adódtak. Az erõk összpontosítása során
Mauripurból 12 F–86-os és 6 T–33-as késve indult Sargodhába. A parancsnokok
ugyanis nem merték kockáztatni, hogy a légibázison összezsúfolódjanak a gépek, ki-
téve az IAF esetleges támadásának. Ráadásul a Mauripurból érkezõ Sabre-k közül
négy balesetet szenvedett a leszállás során, s javításra szorultak. Így az akcióban nem
vehettek részt, ezzel tovább csökkent a csapásmérõ csoport ereje, s Adampur és
Halwara ellen végül csupán 6 gép szállt fel.
A terv létfontosságú része volt a meglepetés, ám ez sem sikerült. A Peshawarból
felszálló 8 Sabre pontosan a megadott idõben, 17.40-kor ért a cél fölé, ám a
Sargodhából induló elsõ három gép, melyeknek Adampurtot kellett volna támadnia,
csak 18.10-kor szállt fel. A támadó gépeket nem tudták egy idõben célra vezetni, s ez
idõt adott az indiaiaknak a felkészülésre s a meglepetés természetesen elmaradt.
A légicsapás során a legsikeresebb a Patahankotot támadó 8 Sabre és az õket biztosító
két F–104-es volt. A pakisztáni kötelék a földön megsemmisített 2 MiG–21-est,
6 Mystere-t, 1 Gnatot, és egy C–119-es szállító repülõgépet, továbbá megrongáltak
két Gnatot és egy Mystere-t. A többi célpont elleni támadás már nem járt ilyen jó eredménnyel.
A pakisztáni kötelékek vagy üres reptereket támadtak, vagy az indiai vadászokkal
voltak kénytelenek összecsapni, s ez mindkét részrõl áldozatokat követelt.
A pakisztáni légicsapás napján az indiai légierõ a szárazföldi csapatok támogatásával
volt elfoglalva. E célból Chamb térségében, s a XI. hadtest offenzívájának támogatására
31 Mystere-, 16 Hunter- és 6 Canberra-bevetést hajtottak végre, 14 Gnat
és 4 MiG–21-es pedig ezeket a gépeket fedezte. A szeptember 6-ai pakisztáni
légicsapásra válaszul az IAF vezetése elhatározta, hogy szeptember 7-én válaszcsapást
mérnek a PAF bázisaira (Sargodha, Chhota Sargodha, Rahwali, Chander, Gujrat,
Bhagatanwala, Chaklala és Pasrur). Az indiai köteléket azonban az ellenség légelhárításának
és vadászgépeinek a tüze fogadta. A legtöbb repülõtér üres volt, s a
Sargodgha ellen bevetett 25 IAF gép közül a pakisztániak 5-öt lelõttek.
Az IAF ebben az akcióban 16%-os veszteséget szenvedett, s ez hasonló arányú
volt a PAF szeptember 6-ai bevetéséhez (17,4%), messze felülmúlva az elviselhetõ
5% körüli napi veszteséget. E fiaskók után egyik légierõ sem indított nagyobb nappali
légitámadást a másik bázisai ellen, s a háború hátralevõ részében mindkét fél
megelégedett a földi csapatok támogatásával, illetve a vadászfedezet biztosításával a
különbözõ objektumok és csapatok részére.
A LAHOREI CSATA
Szeptember 5/6-a éjjelén az indiai hadsereg XI. hadteste (7. és 15. gyalogoshadosztály,
4. hegyihadosztály, 2. önálló harckocsidandár) három irányban lendült támadásba
a lahorei hadmûveleti területen. A támadást több mint 70 km széles frontszakaszon
indították meg, mindegyik irányban egy-egy hadosztállyal. A közvetlen cél a pakisztáni
csapatok fõ védelmi vonalának elfoglalása volt az Ichhogil (BRB) csatornánál.
A 15. indiai gyalogoshadosztálynak az Amritsar–Lahore úton kellett elõrenyomulnia.
A 7. gyalogoshadosztály Burki városán át vezetõ úton haladt Lahore felé, míg
a 4. hegyihadosztály Khem Karan felõl támadt Kasur irányában.
Pakisztáni részrõl az I. hadtest látta el a térség védelmét. A hadtest alárendeltségébe
tartozott a 10. és 11. gyalogoshadosztály, az 1. páncéloshadosztály és a 106.
önálló gyalogosdandár.
A 7. ÉS A 15. INDIAI GYALOGOSHADOSZTÁLY TÁMADÁSA
Az indiai 15. hadosztállyal a 10. pakisztáni gyalogoshadosztály vette fel a harcot.
A 10. hadosztály jobbszárnyát a 103. gyalogosdandár, balszárnyát a 114. gyalogosdandár,
a tartalékot pedig a 22. gyalogosdandár alkotta. A pakisztáni csapatok szeptember
5–6 éjjelén foglalták el állásaikat, s hamarosan igen heves harcokba keveredtek
az elõrenyomuló indiai egységekkel. Szeptember 6-án hajnalban a 15. indiai
hadosztály Amritsarból Lahore felé haladt. A küzdelem során a délelõtti órákban
az indiai 3. Jat ezrednek sikerült átkelnie a BRB-csatornán, majd elfoglalta a Bata
cipõgyárat Lahore közelében. Estére azonban az ezred kénytelen volt visszavonulni.
Az indiai csapatok veszteségeik ellenére folytatták támadásaikat, s szeptember
7-én este bevetették az 50. ejtõernyõsdandárt is (más forrás szerint csak szeptember
10-én). A csatornán azonban nem tudtak átkelni, sõt szeptember 8-án a 22. pakisztáni
gyalogosdandár váratlan ellenlökést hajtott végre. A pakisztáni katonák átkeltek a
BRB-csatornán, és mélyen benyomultak az indiai állások közé. A dandár sikereit a
pakisztáni hadvezetés tartalékok híján nem tudta kihasználni. Mivel pedig mindkét fél
kimerült, a harcokban átmeneti szünet állt be. Szeptember 14. és 16. között az indiai
csapatok újból támadtak, majd szeptember 18/19-e éjszakáján ismét. Ezek a kísérletek
nem jártak sikerrel. Szeptember 20-án a frontvonal felett légi harcra került sor az
IAF és a PAF repülõgépei között, s ennek során a pakisztáni vadászok két indiai
Huntert lelõttek. Szeptember 21/22-e éjjelén ismét súlyos támadás érte a pakisztáni
egységeket, és bár a három támadó zászlóaljból kettõt visszavertek, a harmadik indiai
zászlóalj elfoglalta Dograi települést. E roham során igen súlyos veszteségeket
okoztak az itt védõ pakisztáni egységnek.
A 7. indiai hadosztállyal szemben a 13. pakisztáni gyalogosdandár védekezett.
A szeptember 6-án hajnalban meginduló indiai hadosztály lassan nyomult elõre. Sõt,
támadását Burkinál sikerült három napra feltartóztatni (a település a BRB-csatorna keleti
partján fekszik). Pakisztáni állítás szerint a települést mindössze egy gyalogosszázaduk
védte, és bár e századot folyamatos tüzérségi tûz alatt tartották, így is kilenc
indiai rohamot vert vissza. A pakisztáni katonák csak akkor adták fel a falut – szeptember
10/11-e éjszakáján –, amikor lõszerkészletük elfogyott. Burki bevétele után az
indiai hadosztály támadása végképp elakadt, s jelentõs változásra a front ezen szakaszán
már nem is került sor.
KASUR ÉS KHEM KARAN, AZ ASSAL UTTER-I PÁNCÉLOSÜTKÖZET
A 4. indiai hegyihadosztály közvetlen feladata az volt, hogy megszállja az Ichhogil
csatorna vonalát Kasur városától keletre. A támadáshoz a hadosztálynak két
hegyidandár és egy Sherman harckocsikkal felszerelt páncélosezred állt a rendelkezésére.
Kasurt és környékét a 11. pakisztáni gyalogoshadosztály tartotta (a harcok kezdetén
5 zászlóaljjal).
Az elõrenyomuló indiai csapatok szeptember 6-án hajnalban összecsaptak az elõretolt
pakisztáni egységekkel, majd hamarosan kibontakozott az indiai fõerõk táma-
dása Bedian és Khem Karan–Kasur városok tengelyében. Az ismétlõdõ rohamok
egész nap folytak, s az indiai hegyihadosztálynak sikerült a csatorna vonalát elfoglalnia.
Az elfoglalt területen a hadosztály kialakított egy védelmi vonalat, amelyet az indiai
hadvezetés megerõsített a 2. önálló páncélosdandárral.
A pakisztáni védelem megerõsítésére szeptember 7-én dél körül a térségbe érkezett
a 21. pakisztáni gyalogosdandár (2 zászlóalj). Továbbá a 11. gyalogoshadosztály
támogatására rendelték az 1. pakisztáni páncéloshadosztály 5. páncélosdandárát is, azzal
a feladattal, hogy egy korlátozott célú ellentámadást indítson, s így enyhítse a pakisztáni
gyalogságra nehezedõ indiai nyomást. Az ellenlökésre Khem Karan irányában
került sor, az indiai csapatok balszárnyán. Szeptember 7-én estére a pakisztáni
katonáknak sikerült hídfõt létesíteniük a Ruhi Nala túlpartján, majd az indiai légierõ
folyamatos támadásának dacára a mûszaki egységek hidat építettek a két part között.
Másnap a pontonhídon a 21. gyalogosdandár és az 5. páncélosdandár átkelt a hídfõbe,
s késõbb követte õket a 4. páncélosdandár is.
Az indiai hadvezetés, hogy elterelje a pakisztáni erõk figyelmét Khem Karanról,
támadásba kezdett Bedian és a környezõ falvak ellen. Az indiaiak akciója azonban
nem járt sikerrel, támadásukat visszaverték.
A hídfõbõl szeptember 8-án kibontakozó pakisztáni támadás jól haladt elõre.
Csapataik már délelõtt 9 órára bevették Khem Karant, majd folytatták elõrenyomulásukat.
Ennek során a 6. ulánusezred délután 5 órára elfoglalta a Khem Karantól kb.
19 km-re található Valtoha vasútállomást. A 24. lovasezred pedig elérte a Khem
Karantól kb. 13 km-re fekvõ Assal Utter falu vonalát. Közben az indiai vezetés a pakisztáni
betörés elhárítására összevonta páncélostartalékait. Így amikor szeptember 9-
én a pakisztáni egységek felújították támadásukat, heves páncélosütközetre került sor
Assal Utter térségében. Ezekben a harcokban pakisztáni részrõl 6 páncélosezred vett
részt (5 ezred M–47/48, 1 ezred M–24 harckocsikkal volt felszerelve), s ellenük három
indiai páncélosezred vonult fel: a Deccan lovasezred (M–4 Sherman), a 3. lovasezred
(Centurion) és a 8. lovasezred (AMX–13). Az ütközetben a 4. pakisztáni lovas
ezred sok harckocsiját vesztette el a terepadottságokat jól kihasználó indiai páncélelhárítás
tüzében. A harckocsik csatája szeptember 10-én is folytatódott, és az ütközetben
az indiai csapatoknak végül sikerült megállítaniuk a pakisztáni támadást. E több
napig tartó páncéloscsatában az indiai csapatok (indiai adatok szerint) 97 pakisztáni
harckocsit semmisítettek meg, míg saját veszteségük 32 páncélos volt.
Közben északon, Sialkot térségében a pakisztáni hadsereg számára kedvezõtlenül
alakult a helyzet, ezért a pakisztáni hadvezetés nem kísérletezett a támadás felújításával,
hanem az 5. páncélosdandár kivételével, az 1. páncéloshadosztályt kivonta az
arcvonalból, s a fenyegetett északi térségbe irányította (szeptember 11.).
Az 1. páncéloshadosztály elvonulását az IAF észlelte, így az indai hadvezetés
már szeptember 12-én ellentámadást indított, hogy a meggyengült pakisztáni erõket
visszaszorítsa. Az elsõ roham, amelyet egy dandár részvételével indítottak, hamar öszszeomlott,
s így volt idõ, hogy egy friss dandár bevetésével még aznap újra próbálkozzanak.
Ennek az újabb dandárnak a harcát harckocsik, tüzérség és a légierõ is segítette.
Sõt a pakisztáni erõk megosztásának céljából Bedian körzetében is támadásba
lendültek az indiai csapatok. Azonban ezek az erõfeszítések sem jártak sikerrel, a
pakisztáni védelem kitartott.
Az elszenvedett veszteségek miatt az indiai egységek a következõ néhány napban
nem kísérleteztek újabb támadásokkal. A pakisztáni 106. gyalogosdandár, ezt kihasználva,
két századával egy kisebb rajtaütést hajtott végre, amely során elfoglalták Sankhatra
települést. Innen azután igen sok kellemetlenséget okoztak az indiai csapatoknak.
Szeptember 21/22-e éjjelén Khem Karan visszafoglalásának céljából két indiai
dandár lendült rohamra, majd az elsõ támadás kudarca után még kétszer próbálkoztak
– a harmadik rohamban már csak egy dandár vett részt –, sikertelenül. E kísérletekkel
párhuzamosan Bediannál is ismét szerencsét próbált az indiai hadsereg, de itt
sem sok eredménnyel.
PÁNCÉLOSOK HARCA SIALKOT TÉRSÉGÉBEN
A sialkoti hadmûveleti területet pakisztáni részrõl a IV. hadtest (6. páncéloshadosztály,
7. és 15 gyalogoshadosztály) védte a Chamb–Sialkot–Shakargarh szektorban.
A 15. gyalogoshadosztály alárendeltségében a 101. gyalogosdandár a Sialkot–Jammu
utat biztosította, a 104. gyalogosdandár Uggoki térségét védte, a 24. gyalogosdandár
(állományában volt egy páncélosezred is) Chawinda körzetében volt, a 115. gyalogosdandár
pedig Jassar területén helyezkedett el. Hátrébb, mint tartalék, Daskánál állomásozott
a 6. páncéloshadosztály (2 páncélosezred, egy gyalogoszászlóalj).
Az indiai hadsereg az I. hadtest csapatait (a 14. és 26. gyalogoshadosztályokat,
a 6. hegyihadosztályt és az 1. páncéloshadosztályt) vonultatta fel támadásra. A „Nepál”
hadmûvelet közvetlen célja a Wazirabad környéki út átkarolása volt. A hadtest
fõhadiszállása szeptember 4-én Kaluchakban (Jammu közelében) állt fel.
A sialkoti hadmûveleti területen az indiai csapatok szeptember 6-án megtámadták
a Jassar térségében található pakisztáni erõket. Az indiai parancsnokság célja ezzel
az akcióval az volt, hogy a pakisztáni védelmet megossza. Szeptember 7-én sikerült
a védõket némileg visszaszorítani, a további elõrenyomulás azonban az igen erõs
pakisztáni ellenállás miatt megakadt. A Jassar elleni támadással egy idõben a
Sialkot–Jammu úton a 26. indiai gyalogoshadosztály is rohamra indult, de a pakisztáni
védelmet itt sem sikerült áttörni.
A 14. indiai gyalogoshadosztály csak szeptember 7/8-a éjjelén lendült támadásba
a Charwah–Bajra Garhi szakaszon. Az indiai csapatok által kifejtett erõs nyomás
hatására az itt védõ pakisztáni egységek fokozatosan a Phillorah környékén kialakított
fõ védelmi vonalra húzódtak vissza. Ekkor a támadás ütemének fokozása végett
az indiai hadvezetés bevetette az 1. páncéloshadosztályt. Az indiai csapatok elõrenyomulásuk
során szeptember 8. reggelére elfoglalták Maharajke, Charwa, Chobara, és
Gador településeket, sõt Phillorah-ból is kiûzték a pakisztáni csapatokat.
A pakisztániak, hogy megállítsák a Phillorah-n keresztül Chawinda felé haladó
indiai alakulatokat, bevetették az eddig tartalékban lévõ 6. páncéloshadosztályt és a
24. gyalogosdandárt. A tartalék egységek segítségével indított ellentámadás eredményeként
elõbb feltartóztatták az ellenséget, majd Phillorah-t is visszafoglalták.
Hadmûveletek a Sialkot szektorban
Az indiai hadvezetés Phillorah elvesztésébe nem nyugodott bele, s csapatait a támadás
folytatására utasította. Ennek következtében a szemben álló páncéloserõk szeptember
8. és 10-e között heves páncélosütközetet vívtak egymással. A harckocsik elsõ
összecsapása azonban nem hozott döntést, ezért az indiai hadvezetés szeptember 10-
én átcsoportosította erõit, majd szeptember 11-én felújította a támadást. Az indiai harckocsik
Gador és Phillorah körzetében ütköztek meg a pakisztáni páncélosokkal, s a
küzdelem során az indiai csapatok újra elfoglalták Phillorah-t. Phillorah bevétele után
átmenetileg szünet állt be a nagyobb hadmûveletekben, habár az indiai rohamok kisebb
erõkkel szeptember 13-án is folytatódtak. Közben a megingott pakisztáni vonalak
megerõsítésére a térségbe érkezett az 1. pakisztáni páncéloshadosztály. Éppen idõben,
mert szeptember 14-én újabb nagy erejû indiai támadás vette kezdetét, ezúttal két
irányban: a Phillorah–Chawinda út mentén és a Sialkot–Chawinda vasútvonallal párhuzamosan
(mindegyik irányban egy-egy gyalogosdandár és egy-egy páncélosezred).
Az ellenfelek között ismét heves ütközetre került sor, amely másnap is folytatódott.
Szeptember 15-én az indiai csapatok két sikertelen roham után, délután 14.30-kor már
a harmadik támadást indították, de mindhiába. A pakisztáni állásokat ezúttal nem tudták
áttörni, és estére a támadók kb. 30 harckocsi elvesztése után visszavonultak.
Az ütközet után a pakisztáni erõk elhelyezkedésében kisebb átszervezést hajtottak
végre, s ennek során a Chawinda és Jassora közti térségbe irányították, a 10. tábori
tüzér- és a 19. ulánusezredeket az itteni rés lefedésére. Az átszervezés szerencsésnek
bizonyult, mivel az indiai csapatok Chawinda elfoglalásának céljával már
szeptember 16-án megpróbálták áttörni a Chawinda–Jassora közötti pakisztáni vonalakat.
Ádáz harcok során sikerült is elérniük a chawindai vasútállomást, de délutánra
támadásuk kifulladt, s Chawindát már nem tudták bevenni. Másnap szünet következett
be a harcokban, nagyobb hadmûveletekre nem került sor.
Szeptember 18-án az indiai csapatok csak egy kisebb támadást indítottak, ám erre
válaszul a 6. pakisztáni páncéloshadosztály ellencsapást hajtott végre, s visszafoglalta
többek között Batur Dograndi, Sadreke és Jassoran településeket. Jassorant ugyan
az indiaiak még aznap éjszaka visszafoglalták. De sikerüknek nem örülhettek sokáig,
mivel másnap délután 18 órára a pakisztáni csapatok újra felszabadították a helységet.
E harcok után a küzdelem hevessége fokozatosan alábbhagyott és – bár még néhány
korlátozott célú indiai támadásra sor került –, a háború e frontszakaszon is véget ért.
A Chawindáért és Philloráért vívott páncélosütközetek hevességét jelzi, hogy indiai
adatok szerint 170 pakisztáni harckocsit lõttek ki, saját veszteségük pedig 70 db
(29 kilõtt és 41 megrongálódott) páncélos volt. Ezzel szemben a pakisztániak 44 db
harckocsi elvesztését ismerték el, és 120 darab indiai harckocsi megsemmisítésérõl
számoltak be.
A MELLÉKHADSZÍNTEREK
A fõ hadmûveleti területek mellett természetesen tovább folytak a harcok Kasmírban
és Jammuban is, sõt a határ újabb és újabb szakaszain került sor összecsapásokra.
Jammuban szeptember 6-án a „Grand Slam” hadmûvelet befejezéseként a 10. és 102.
pakisztáni gyalogosdandárok megszilárdították helyzetüket az elfoglalt területeken, a
Jamotian és a Maira falvak vonala mentén. Ezzel párhuzamosan elkezdõdött a pakisztáni
erõk egy részének kivonása az arcvonalból. Ugyanakkor a szemben álló indiai
csapatokhoz erõsítések érkeztek. Az indiai parancsnokság az így kialakult létszámfölényét
kihasználva támadások sorozatába kezdett, hogy visszafoglalja a pakisztáni
csapatok által elfoglalt területeket. Az indiai rohamok azonban nem sok sikerrel jártak,
sõt a szeptember 7/8-a éjjelén végrehajtott indiai akció kudarca után a pakisztániak
elõrevonták tüzérségüket és tûz alá vették Akhnurt, nem kis pánikot okozva ezzel
a polgári lakosság körében. Szeptember 8-án azután a sialkoti hadmûveleti területre
vezényelték a 10. pakisztáni gyalogosdandárt is, felváltására pedig a 6. gyalogosdandár
érkezett a térségbe. A harcok hevessége csak szeptember 13-ára csökkent.
Ezután, egy szeptember 15-ei indiai támadást kivéve, csupán õrjáratozásra és kölcsönös
tüzérségi tûzcsapásokra került sor, egészen szeptember 19-ig. Ekkor egy újabb indiai
támadás kezdõdött, amit a pakisztáni erõk szintén visszavertek. E kísérlet kudarca
után e frontszakaszon már nem került sor komolyabb harcokra.
Pakisztáni gyalogság
Szeptember elején Kasmírban, a Haji Pír hágó térségében, az indiai tüzérség folyamatosan
tûz alatt tartotta a pakisztáni állásokat. Majd megkezdõdtek az indiai rohamok,
amelyek közül a szeptember 7-én és szeptember 8-án éjszaka végrehajtottak
voltak a jelentõsebbek. De sikert ezek sem értek el. A harcok e térségben hol kisebb,
hol nagyobb intenzitással egészen a tûzszünetig folytak. A legutolsó, szeptember 21-
i indiai támadás kudarca után a visszavonuló indiai csapatok fegyelme az elszenvedett
veszteségek hatására – pakisztáni állítás szerint – teljesen felbomlott, s a katonák
felszerelésüket hátrahagyva menekültek.
Északabbra, Chand Tekri ostroma szintén tovább folytatódott. Az indiai tüzérség
fokozta a pakisztáni állások lövését. Szeptember 5-én a védõk már számítottak az
újabb indiai rohamra, ám a pakisztáni hadvezetés nem tudott csapatokat küldeni szorongatott
erõi megsegítésére. Így a szeptember 6-án rohamra induló indiai dandárral
(három zászlóalj) csupán másfél századnyi pakisztáni katona és gerilla vette fel a harcot.
A hajnal elõtt kezdõdõ indiai támadás három irányból érte a pakisztániakat. Az
erõviszonyok következtében a nap indiai gyõzelmet hozott, s a küzdelemben a védõk
állományuk több mint 50%-át elvesztették.
A gyõzelemtõl megittasulva az indiai csapatok folytatták elõrenyomulásukat. A
Ziarat elleni szeptember 9-i elsõ támadás ugyan még nem vezetett eredményre, de
másnap éjjel már itt is sikerült vereséget mérni a védõkre. E gyõzelemmel az indiai
csapatok megtisztították a Haji Pír hágóhoz délrõl vezetõ utat. Mint látható, a háború
alatt az indiai csapatok jelentõs sikereket értek el Kasmírban, de a terület megtisztítása
– a felkelõk kisebb-nagyobb egységeitõl – még így is novemberig eltartott.
Jammuval és Kasmírral ellentétben Nyugat-Pakisztán déli határán és Kelet-Pakisztán
egyes körzeteiben csak a fõerõk bevetésével párhuzamosan került sor harcokra.
Az ezeken a területeken végrehajtott hadmûveletek elsõsorban az ellenséges hadvezetés
megtévesztését, erõinek megosztását szolgálták.
Nyugat-Pakisztán déli övezetébe szeptember 6-én hatoltak be az indiai csapatok
Gadra város térségében, s ezzel új frontszakaszt nyitottak. A támadás célja a Gadrától
25 km-re fekvõ Chachropur bevétele volt. A távolabbi cél pedig Karachi kikötõjének
fenyegetése. Indiai részrõl a Déli parancsnokság alárendeltségébe tartozó 11. gyalogoshadosztály
vett részt a harcokban, míg a pakisztáni oldalon a 8. hadosztályt vetették be.
Az indiai támadás kezdetben jól haladt. Gadrát az indiai egységek szeptember 8-án
hajnalban elfoglalták. Egy rémhír hatására azonban, miszerint Jamnagar területén pakisztáni
csapatok szálltak partra, szeptember 8/9 éjszakáján az indiai hadvezetésben pánik
tört ki, majd szeptember 9-étõl a pakisztáni légierõ gépei elkezdték támadni az indi-
ai csapatokat. Az indiai légierõ itt nem volt képes hatásosan szembeszállni a Sabrékkal.
Az indiai támadás így elakadt. A háború hátralevõ részében indiai és pakisztáni támadások
váltogatták egymást a térségben, melyek során mindkét félnek sikerült újabb területeket
elfoglalnia, de lényeges eredményt már egyik fél sem tudott felmutatni.
Pakisztáni gyalogosok és harckocsik
Szeptember 8-án az eddig viszonylag nyugodt kelet-pakisztáni határról is nagyarányú
csapatösszevonásokat jelentettek, majd szeptember 10-én itt is megkezdõdtek
a szárazföldi hadmûveletek. Az indiai hadsereg ekkor a pakisztáni csapatok két támadását
hárította el Gitaldha közelében. Másnap a pakisztáni tüzérség Gitaldha és
Somanura helységeket lõtte, s jelentették két indiai vadászrepülõ lelövését is. Komolyabb
harcokra azonban Kelet-Pakisztán határán nem került sor, mivel a tartományban
ekkoriban csupán a 14. pakisztáni gyalogoshadosztály állomásozott, s az indiai
hadvezetés sem volt képes jelentõsebb erõket a térségbe irányítani.
A HÁBORÚ VÉGE, VESZTESÉGEK
Miután a fõerõk bevetése nem hozott döntést, s a kisegítõ irányokban végrehajtott
hadmûveletekkel sem értek el átütõ sikert, a felek kénytelenek voltak tûzszünetet kötni
és a háborút befejezni (Indiát, a katonai helyzet mellett, erre szorította a Kínával
fennálló igen feszült viszonya is). Mind Delhiben, mind Rawalpindiben elfogadták az
ENSZ BT szeptember 20-i tûzszüneti felhívását, mely szerint csapataikat az augusztus
5-i állásokba kellett visszavonniuk. A tûzszünet, valamennyi arcvonalon, magyar
idõ szerint szeptember 23-án 23 órakor lépett életbe, és bár egyes helyeken tovább
folytak a harcok, a háború lángja lassan kialudt.
Annak, hogy a lényegesen nagyobb indiai hadsereg nem tudta legyõzni ellenfelét,
számos oka volt. Indiának, a Kínával való rossz viszonya miatt, jelentõs erõket
kellett északi határainak biztosítására visszatartania. Az indiai hadsereg így nem tudott
döntõ mennyiségi fölénybe kerülni a pakisztáni hadsereggel szemben. Ráadásul
az indiaiak a meglévõ erõiket is gyakran rosszul alkalmazták. A parancsnokok a tá-
madások fõirányát, irányait ugyan kijelölték, ám ezekbe az irányokba mégsem koncentrálták
erõik zömét, hanem egyenletesen osztották szét azokat az arcvonal mentén.
A sikeres támadáshoz szükséges túlerõ így még helyileg sem jött létre. Sok mozdulatuk
volt kiszámítható: például a tüzérségi elõkészítés általában két óráig tartott, s ezután
indultak rohamra a csapatok.
A háborúban mindkét fél katonái bátran küzdöttek, és sok katona adta életét hazájáért,
de hogy pontosan mennyien, arról nincsenek egyértelmû adatok. A következõ
számokat ezért inkább csak az érdekesség kedvéért mutatom be.
A háború végén mindkét oldal nyilvánosságra hozott egyfajta veszteséglistát. Az
indiai szerint a harcok során 1157 katonájuk esett el és 35 repülõjük semmisült meg
(a harckocsiveszteségekrõl itt nem szólnak). Ezzel szemben szerintük a pakisztániak
3840 katonát, 464 db harckocsit és 70 db repülõgépet vesztettek. Az ugyanekkor közzétett
egyik pakisztáni jelentés szerint az indiai hadseregbõl 7000 fõ meghalt, 827 fõ
fogságba esett. Kilõttek továbbá 516 db indiai harckocsit és 18-at zsákmányoltak. Lelõtték
az indiai légierõ 111 repülõgépét, és további 17-et megrongáltak. Saját veszteségekrõl
viszont nem szólnak, csupán 17 repülõgép elvesztését ismerték el. Egy másik
pakisztáni összegzésben ugyanakkor 830 saját halottról tesznek említést. Egy, a
háború páncéloscsatáival foglalkozó indiai weblapon arról olvashatunk, hogy az indiai
hadsereg több mint 300 pakisztáni harckocsit tett harcképtelenné, miközben õk csak
128-at vesztettek. Ezzel szemben, egy pakisztáni weblap szerint, csak a pakisztáni légierõ
149 ellenséges harckocsit semmisített meg. Pakisztán késõbb hivatalosan 165
db harckocsi elvesztését ismerte el.
A POLITIKAI MEGOLDÁS
Mivel a háborúban egyik fél sem tudott döntõ elõnyre szert tenni, így a konfliktust
kiváltó okokat sem tudták megszüntetni. A katonák után ismét a politikusoké lett a
fõszerep. 1966. január 3. és 10. között a Szovjetunió kezdeményezésére Taskentben
Szasztri indiai miniszterelnök és Ajub Khan pakisztáni köztársasági elnök között tárgyalások
folytak, s végül egy 10 pontos nyilatkozatot tettek közzé, ami az ilyenkor
szokásos kijelentéseket tartalmazta. Eszerint minden vitás kérdést békésen fognak
megoldani, helyreállítják a normális kapcsolatokat stb. Természetesen ezt a nyilatkozatot
a szocialista országokban a szovjet diplomácia újabb sikereként értékelték, ám
a taskenti találkozó a feszültség átmeneti enyhítésén kívül semmiféle eredményt nem
hozott. Az ENSZ kísérletei pedig szintén kudarcot vallottak. Pakisztán és India hamarosan
újra a csatatéren mérte össze erejét.
