A Zrínyi Kiadó 2005-ben jelentette meg a Sárhidai Gyula–Szabó Miklós szerzőpáros hasonló című könyvét. A Zrínyi Kiadó ezzel a címmel már 1987-ben kiadott egy kis füzetet a „Haditechnika fiataloknak” sorozatban Sárhidai Gyula tollából 6,35 + 0,72 A/5 ív terjedelemben. Szintén a Zrínyi Kiadó gondozásában 1984-ben napvilágot látó 47,91 ív terjedelmű Hadihajók c. típuskönyv mintegy 10 oldalon foglalkozik „A hadászati feladatú tengeralattjárók fejlődése” témakörrel, ami tartalmában szinte teljesen lefedi az atom-tengeralattjárók fogalmát. A típusismertetés részben megadja az addig megjelenő tengeralattjárók rendelkezésre álló adatait, országok szerinti csoportosításban. Ennek a kötetnek a későbbi években megjelent Hadihajók II című folytatása már csak néhány sort szentel a bevezetőjében a tengeralattjáróknak. Ezeket az elődöket tekintve már kialakult szóhasználat alkalmazásával születhetett meg a Magyarországtól kissé távol eső témával foglalkozó, de mégis nagy érdeklődésre számító könyv.

Az új könyv mind formátumában, mind kizárólagos tartalmában és kivitelében különbözik a fentebb felsorolt elődöktől. A kemény kötésű, fényezett papírra készült kiadvány számos vonalas ábrával, fekete-fehér és színes fényképeivel kielégítheti minden érdeklődő olvasó igényeit, a modellezőkét és más, a haditechnika iránt érdeklődő fiatalokét és felnőttekét. A 143 oldalas könyv ára 3990 Ft, ami ilyen kivitelben olcsónak számít.
A könyv tizenöt fejezetben tárgyalja az atom-tengeralattjárók gazdag tényanyagát történelmi, technikatörténeti és hadászati vonatkozásait. Jó stílusban, gördülékeny mondatfűzéssel. A tízoldalas bevezető a tengeralattjárók őstörténetével foglalkozik, a kezdeti próbálkozásoktól az amerikai polgárháborún keresztül a második világháború befejezéséig. Közben érintve az első és második világháborús tengeralattjáró-típusok felépítését, alkalmazásukat, sikereiket és kudarcaikat. Itt tisztázza a könyv a tengeralattjáró működésével kapcsolatos hidrosztatikai és -dinamikai alapfogalmakat. A tengeralattjárók új korszaka című rész az atommeghajtású tengeralattjárók bevezetésével, annak szükségességével foglalkozik, ami gyakorlatilag az Egyesült Államok Haditengerészetének ilyen irányú tevékenységét jelentette.
Egy következő rövid fejezet az atom-tengeralattjáró felépítését tárgyalja. Itt is az amerikai tengeralattjárók példáján mutatják be az eszközök felépítését a szerzők. Részletezik a 80-as években épült, majd az ezeket követő OSCAR, OHIO stb. típusok felépítését, alakját, az egyes rekeszek funkcióit, feladatát. Részletesen szólnak a tengeralattjárók erőforrásáról, az atomreaktorról. A következő fejezet lényegében ugyanezt a kérdést tárgyalja, de már részletezi az 1990 után kifejlesztett amerikai változatokat is. Leírva a korszerű navigációs és híradó berendezések működését és jellemzőit. Mindezt a fedélzetről indított ballisztikus rakéták pályára állítása irányításának tükrében. Részletezi a más jellegű, kisebb hatótávolságú fegyvereket, a vezetékes távirányítású és különböző önirányítási elven működő villamos meghajtású torpedókat. A következő rész részletesen leírja az Egyesült Államok korszerű tengeralattjáróinak felépítését, azok fejlődését és az alkalmazott hadászati csapásmérő fegyverek, illetve kisebb hatótávolságú robotrepülőgépek alkalmazási módját. Ebben a fejezetben egy többoldalas értékes felsorolás is található az 1952-től napjainkig rendszerbe állított amerikai atom-tengeralattjárókról. Az év, a hajótest száma, a hajógyár, a hossz, a vízkiszorítás, a vízre bocsátás és szolgálatba állítás időpontja, a névadó és az első parancsnok neve. Két fontos tengeralattjáró-típust külön fejezetben tárgyal a könyv. Az OHIO-osztály egységei mind valamelyik államról vannak elnevezve, és annak idején a Trident-rakéták hordozására hozták létre őket. Az építési adatokon kívül a fejezet tartalmazza az egyes egységek hivatalos emblémáit is. Hasonlóképpen a LOS ANGELES-osztályú vadász-tengeralattjárókhoz, amelyeknek tagjait egyes amerikai nagyvárosokról neveztek el. Ez utóbbi két fejezet közli az alkalmazott fegyverrendszerek fontosabb jellemzőit is.
Néhány lapot szentel a könyv Franciaország atom-tengeralattjáróinak, amelyek rendszerbe állítását közel két évtizeddel előztek meg az amerikaiak.
A 65–80-ik oldalak között igényes kivitelű képeket találunk. Majd a Kínai Népköztársaság következik, amely kezdetben szovjet licencia alapján gyártotta tengeralattjáróit. A britek fejlesztése elég vontatott volt, az amerikaiak licenciaadással segítették őket.
A Szovjetunió, illetve Oroszország a korszerű tengeralattjáró gyártását a második világháború során zsákmányolt német tengeralattjárók másolásával kezdte meg. Az előállítást a saját gyártó eszközeiknek megfelelően részben meg kellett változtatni – olvashatjuk ebben a fejezetben –, valamint ez a rész foglalkozik a szovjet atom-tengeralattjáró flotta kezdeti lépéseivel és az egész rendszer kialakításával. A következő két fejezet szintén az orosz (szovjet) atom-tengeralattjárókkal foglalkozik, külön tárgyalva az orosz atomhajtású rakétahordozó tengeralattjárók fejlesztésének történetét, amely tulajdonképpen a szovjet időkről szól. Jól alkalmazható táblázatokat találhatunk a szovjet (orosz) tengeralattjárókról típusszámok, NATO- és orosz fedőnév feltüntetésével, gyártási évvel, rendszerben tartási adatokkal és fegyverzettel. A szovjet flotta korai ballisztikus rakétarendszerei című fejezet számos új dolgot hozott nyilvánosságra, amelyek eddig könyv formában nem jelentek meg. Részletezi a tengeralattjárókon használt rakéták fejlesztését, a szárazföldi és tengeri indítási kísérleteket, amelyekről a nagy nyilvánosság nagyon keveset tudott. Statisztikát olvashatunk a sikeres és a sok sikertelen indítási kísérletről, amelyek a fejlesztési fázisokban történtek. Természetesen szó esik a számos emberéletet követelő balesetről is.
Külön fejezet foglalkozik a KURSZK atom-tengeralattjáró katasztrófájával. A közelmúltban történt esemény részletes, szakmailag igényes leírása számos érdeklődő kíváncsiságát elégítheti ki, és nagy élményt jelenthet. A könyv a többi ismert atom-tengeralattjáró katasztrófája leírásával is foglalkozik az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország, valamint a Szovjetunió további balesetei tekintetében. A könyv, napjaink problémájával, az ilyen típusú tengeralattjárók fegyverzetének leszerelésével, sugárveszélyes részeinek ártalmatlanításával, az úszótestek szétdarabolásával fejeződik be, bemutatva a felmerülő hatalmas költségek problémáit. A felsorolt forrásmunkák közül a leginkább figyelemre méltó Sárhidai Gyula fentebb már idézett hasonló című könyve, amely a jelen könyv nagy részének tulajdonképpeni vázát képezi, korrekten kiegészítve képekkel, táblázatokkal és a bekövetkezett fejlődéssel. Az újabb forrásokat rendre felsorolja az irodalomjegyzék.
A tengeralattjárók nagyon összetett eszközök. Magyarország életétől, katonai tevékenységétől távol eső területet képviselnek. Ezért a szerzőknek több, nem közkeletű haditechnikai szóhasználati, mértékegységbeli, angol, orosz és részben német fordításból, átírásból adódó problémákkal kellett megküzdeniük, amelyek nagyrészt sikerültek is.