Alegutóbbi idõkben a távol-keleti térség helyzetét, a távol-keleti országok amúgy is problémákkal túlterhelt kölcsönös viszonyát egy újabb feszültséggóc látszott veszélyeztetni – a Koreai Köztársaság õsi területére, a Toktó szigetcsoportra bejelentett japán igény.

Mirõl is van szó? A Toktó szigetcsoport (archipelago) a keleti hosszúság 131’52 és az északi szélesség 37’14 alatt fekszik, a koreai 200 tengeri mérföldes kizárólagos gazdasági felségvizeken belül, a koreai Ullündo szigetétõl 89 km-re keletre. A szigetcsoport két nagyobb és 33 kisebb szigetbõl áll, összterületük 187 554 m2. A sziklaszigetek többsége pár száz méterre van egymástól. Közigazgatásilag Észak-Kjongszan tartomány Ullündo járásához tartozik. 1956 óta állandó koreai tengeri õrség állomásozik itt, világítótorony, rádióadó-torony, benzinállomás, laktanya s szállás a halászok számára található rajtuk. A legközelebbi japán terület Okishima szigete nem több mint 160 km-re van innen.
A szigetcsoport történelmileg és nemzetközi jogilag Koreához, a Koreai Köztársasághoz tartozik. A Számguk szági (1145)* szerint Ullündo és Toktó oszanguk nevü kis fejedelemsége 512-ben a Koreai-félsziget délkeleti részén fekvõ Szillához csatlakozott (Csidzsün vang 13. évében), majd a középkori koreai atlaszokban is – 1432, 1481, 1531, majd 1808 stb. – mindvégig, egészen a 19. sz. végéig Uszandó néven koreai területként szerepelt. Ugyanígy az elsõ európai Korea-térképen, D’Anville 1737- ben megjelent atlaszában is Korea részeként tüntették fel. Megjegyzem, hogy a közelmúltban Japánban fellelt 1691-ben megjelent térképen, a neves japán térképész Ju Ishigawa által készített „Tengerek, hegyek, földek térképén” is Ullündót és Toktót Handan néven (Korea akkori japán neve) koreai területként jelzi. Ugyanigy a holland Lerand 1715-ös térképe is.
Az 1592–1598-as japán invázió alatt a koreai király elrendelte a lakosság evakuálását s Toktót a japánok közel 100 évig megszállva tartották. A sogun titkos rendeletével 1618-ban Ullündóra, 1656-ban Toktóra két-két japán halászcsalád letelepedését engedélyezték. Ilyen engedélyre csak külföldi esetében volt szükség! Korea ismételt követelésére 1696 januárjában Tokugawa végül is visszavonta a fenti engedélyeket s megerõsítette, hogy a szigetek Koreához tartoznak.
A japán Hayashi Shihei 1785-ös térképén, majd 1870-ben, a Meiji forradalom után is Toktót koreai területként tartották számon. Jellemzõ, hogy 1876–77-ben, a japán tartományi térképek készitésekor Shimane tartomány vezetése a japán belügyminisztériumhoz fordult Toktót illetõen, amely öt hónapi hezitálás után a miniszterelnök elé terjesztette a kérdést. Mindkét szinten megerõsítették, hogy ez koreai terület (1877. március 20.), s errõl hivatalosan is értesítették Shimane tartomány illetékes hatóságait.
A 19. sz. második felében a koreaiak újból benépesítették Toktót, fõként Honamból, a Koreai-félsziget délnyugati, elmaradott vidékérõl telepítettek át halászokat. Az eredetileg Toldo sziklasziget elnevezés az õ nyelvjárásukban lett Toktó (egyes kiadványok a Dokto átírást használják).
Az 1904–1905. évi orosz–japán háború során Japán ismét megszállta a szigeteket az orosz hadihajók mozgásának megfigyelése céljából, majd Korea 1910-es annektálásakor Toktót is (Takeshima néven) bekebelezte.
Japán 1945. augusztusi kapitulációját követõen a Szövetséges Katonai Parancsnokság 1946. január 29-i 667. sz. parancsával Csecsudót, Ullündót és Toktót visszaadta Koreának, s ezt a mellékelt térképen is megerõsítette. A Szövetséges Katonai Parancsnokság 1946. június 22-i 1033. sz. parancsával pedig megtiltotta a japán halászoknak, hogy 12 tengeri mérföldnél jobban megközelítsék Toktót.
Pár nappal a koreai háború (1950–1953) kitörése után, 1950 júniusában az ENSZ Haderõk és az USA Csendes-óceáni Légierõk Parancsnoksága – máig érvényesen – meghatározta a koreai légtér védelmi zónáját, melybe Toktó is tartozik (Kadiz), tehát nem a japán zónába sorolták (Jadiz).
A San Franciscó-i békekonferencia (1951) elõkészítése során – Japán részvételével – aláírták a „Volt japán területek hovatartozásáról szóló egyezményt”, s Csecsudót, Komundót, Ullündót és Toktót ismételten koreai felségterületként határozták meg. A San Franciscó-i békeszerzõdés szerint Japán szuverenitása kizárólag a négy szigetre – Honshu, Hokkaido, Kiushiu és Shikoku – terjed ki, azaz Japán követelése napjainkban az orosz Kurili-szigetekre, a kínai Tiaojütaj (Szenkaku) szigetére és Toktóra ezzel s a nemzetközi szerzõdésekkel ellentétesek.
1965-ben a Koreai Köztársaság és Japán viszonyát, a diplomáciai kapcsolatokat rendezõ normalizációs szerzõdés tárgyalása és aláírása során Toktó kérdése egyik fél részérõl sem merült fel. Azaz, Japán akkor a kérdést lezártnak, nemlétezõnek tekintette. Azóta is a kínai, francia, német, angol, amerikai, észak-koreai térképeken Toktót koreai felségterületként tüntették fel. Ugyanígy a magyar Cartographia Világatlasz 2001. évi kiadása is Toktó és Japán között határozza meg Korea és Japán tengeri határát.

Mindezek ellenére 2005. február 23-án a szöuli japán nagykövet, Toshijuki Takano, egy sajtóértekezleten kijelentette: „Toktó-Takeshima történelmileg és földrajzilag japán terület!” Ugyanakkor Shimane japán tartomány törvényhozó testülete február 22-ét „a törvénytelenül megszállt japán földért, Takeshimáért folyó harc napjává” nyilvánította. Felsõbb japán hatóságok ezt nem vonatták vissza, bár joguk lett volna. Azaz, a japán politikai vezetés az akciót közvetve vagy közvetlenül jóváhagyta. 2006 áprilisában a japán kormány már nyíltan is kifejezte törekvését, s a parti õrség két hajóját tervezte odaküldeni, hogy a körzetben hidrogeográfiai kutatásokat, felméréseket végezzenek. A nemzetközi hidrogeográfiai szervezethez pedig be akarták jelenteni, hogy az Ullündó és Toktó közötti tengeri medencét „Csuzimai medencének” nevezzék el, hogy ezzel is megalapozzák igényüket, s egyben megelõzzék a Koreai Köztársaság hasonló lépését.
A hivatalos japán nyilatkozatok és állásfoglalások, a japán sajtó Toktóval kapcsolatos cikkei méltán váltottak ki viharos tiltakozást mind a Koreai Köztársaságban (Dél-Koreában), mind a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban (Észak-Koreá- ban). A közvetlen feszültség különösen Dél-Korea és Japán között élezõdött ki, s már már komoly konfliktussal fenyegetett. Ro Mu-hjon elnök és a dél-koreai kormány határozott álláspontját valamennyi politikai párt és szervezet, a széles körû közvélemény is egyöntetûen, messzemenõen támogatta. Észak-Korea is ismételten elítélte a japán politikai akciót Toktóval kapcsolatban, támogatásáról biztosította – a katonai segítségnyújtásig bezárólag – a szöuli kormány álláspontját.
A koreai kormány határozott tiltakozására Japán végül is kénytelen volt meghátrálni. 2006 júliusában már a dél-koreaiak a toktói vizeken hidrogeográfiai felméréseket végeztek, s azóta megerõsítették jelenlétüket, a szigetek védelmét.
A dél-koreai társadalom, közvélemény is fokozott figyelmet szentel Toktó mint õsi koreai felségterület kérdésének (széles körû TV-beszámolót közvetítettek egy fiatal dél-koreai pár Toktó szigetén tartott hivatalos esküvõi szertartásáról, s más, demonstratívan ott rendezett eseményekrõl).


VAJON MI HÚZÓDIK MEG A JAPÁN POLITIKAI AKCIÓ MÖGÖTT?

Toktó–Ullündó körül találkoznak az északi hideg és a déli meleg tengeri áramlatok. Ezért a tenger rendkívül gazdag halakban és tengeri növényekben, a „tenger gyümölcseiben”, a környékbeli koreai halászat 60%-a innen származik. A legutóbbi felmérések szerint kb. 600 millió tonnás gáztartalékok rejlenek a mélyben, feltételezik az olajat is. A japán belpolitikai törekvések – az újjászületõ nacionalizmus, revansizmus gerjesztése, az új, fiatal nemzedék befolyásolása, megnyerése, amely a háborús vereséget és következményeit már nem közvetlenül élte meg (lásd a még mindig napirenden lévõ sorozatos „tankönyvbotrányok”). Ehhez kellenek a „külpolitikai sikerek”, s bizonyos körök, úgy tûnik, erre tartották alkalmasnak a Koreai Köztársaságot, Koreát általában. (Kína és Oroszország nagyhatalmak, ENSZ BT állandó tagok, azaz a Tiaojütaj sziget és a Kurili-szigetek kérdése kockázatosabb lenne Japán számára.) Dél-Korea attól tart, hogy a japán pretenziók nem állnak majd meg Toktónál, étvágyuk tovább nõhet, mivel Japán egyre inkább ignorálja a második világháború katonai, jogi és politikai következményeit. Japánnak, a japán hatóságoknak sem történelmi, sem jogi, sem egyéb alapjuk nincs, hogy erre (és más!) területre igényt tartsanak, akciójuk napi bel- és külpolitikai célokat szolgál – hangoztatják a koreaiak.
Befejezésül álljanak itt Ro Mu-hjon, a Koreai Köztársaság elnöke szavai (2006. április 26.): „Toktó a mi földünk, amelynek sajátos történelmi jelentõsége van”, s „Japántól nem bocsánatkérõ szavakra, hanem konkrét tettekre, lépésekre van szükség, hogy végleg leszámolt a múlttal”.

FALUDI PÉTER

* Számguk szági – A három állam története az elsõ reánk maradt koreai krónika, mely Korea történetét az õsidõktõl a Koreai-félszigeten alakult három ókori állam, Kogurjó, Pekcshe és Szilla egyesítéséig, a Kr. u. 7. sz. közepéig tárgyalja. A cikk az ELTE BTK Orientalisztikai Intézetében 2007. március 30-án rendezett Korea Nap elõadásának kibõvített, átdolgozott változata.


IRODALOM

„Research history on Korean possesion of Docto”, Seoul, Docto Institute, 2003
„A Story of Docto Island, a Korea Territory”, Seoul, Docto Research and Preservation Association and Docto Institute, 2005
A Yonhap News Agency, Seoul és a Korea Central News Agency, Phenjan/Tokio vonatkozó jelentései.
„A Fresh Look at the Dokdo Issue – Japanese Scholars Review Historical Facts” by S. J. Choi, Seoul, 2006, Dadamedia.