Magyarország még a trianoni békediktátum hadsereg-fejleszési és fegyverkezési tilalma alatt állt, mikor a magyar kormány 1936 nyarától negyven repülõtér építését rendelte el. Veszprém megye területén több repülõtér építése kezdõdött el, melyek közül az egyik legjelentõsebb a Veszprém városától északra, a Veszprém-Jutas puszta térségében kijelölt repülõtér kiépítése volt.

Miután az említett repülõtér elkészült, a németországi – dessaui – Junkers Mûvektõl vásárolt három darab Junkers Ju–86 K–2 típusú kétkormányos kiképzõ- iskolagépet ide szállították 1938. januárban. A nevezett repülõtéren – a három iskolagéppel – megalakult a „Ju–86- os átképzõ iskola” (Dóczy Lóránd repülõszázados parancsnokságával. A repülõgép- vezetés mellett mûszaki (motor és sárkány) kiképzést is folytattak.
A folyamatosan kiképzett repülõszemélyzettel – az idõközben repülõgépek nélkül Szombathelyen megalakult, majd 1937. május 25-én az említett idõszakban ugyancsak kiépített tapolcai repülõtérre telepített M. kir. 3. bombázórepülõ-ezred-, illetve 3/I. bombázórepülõ-osztály 3/1. és 3/3. századait töltötték fel. Az osztály 3/3. „Sárga Vihar” bombázórepülõ- századát ugyanakkor szintén a veszprém-jutasi repülõterére vezényelték. (A 3/II. bombázórepülõ-osztály és két százada a pápai repülõtérre került!) Miközben – még a LÜH (Légügyi Hivatal) rejtett légi parancsnoksága alatt – folyt a németországi (Dessau) Junkers Mûvektõl az említett típusú repülõgépek (összesen hatvanhárom darab) leszállítása, 1938. augusztus 23-án a beldi (Jugoszlávia) konferencián – erõs német és olasz nyomásra!) – a „kisantant államok” (Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia) elismerték Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát. Ezzel a hadseregszervezés és fegyverkezés szabaddá vált!
A rövidesen kialakuló nemzetközi válsághelyzetekben a M. kir. 3. bombázórepülõ- ezred alakulatai is fejlesztésbe kezdtek. Az 1938. októberi csehszlovák válság idején a veszprémi 3/3. „Sárga Vihar” bombázórepülõ-századot elõször a csákvári, majd 1939 januárjában a debreceni repülõtérre telepítették, ahol nem kerültek harci bevetésre. Az 1939. február 2-i – Veszprémbe történõ – visszarepülésük során az egyik Ju–86-os Jászberénynél lezuhant (Buzdor õrmester pilóta és egy fedélzeti lövész repülõhalált halt.)
Az 1939. márciusi szlovákiai válság idején a két pápai bombázószázadot és a veszprémi 3/3. század 3. raját (parancsnok: Vadkerti repülõ hadnagy) újra Debrecenbe telepítették. Március 24-én a szlovák hadsereg ellen harci bevetést hajtottak végre: Igló repülõterét bombázták, s tizenegy szlovák repülõgépet semmisítettek meg.
Az 1939 augusztusától elmérgesedõ német –lengyel válságba Magyarország nem volt hajlandó beavatkozni. Ennek ellenére a M. kir. Honvédség fokozta harci készültségét. Az augusztus 7-én délelõtt tartott gyakorlatok alkalmával a veszprémi 3/3. „Sárga Vihar” bombázórepülõ-század súlyos veszteségeket szenvedett. A 2. raj B–341 jelû gépe mintegy 400 méteres magasságban a repülõtér északi légterében – egy kidobáskor fennakadt bombától felrobbant. A személyzet öt tagja repülõhalált halt, egy fõ ejtõernyõvel sikeresen kiugrott. Ugyanezen a napon a 3/3. század B–345 jelû gépe a börgöndi repülõtéren – ugyancsak egy fennakadt bomba kiszerelésekor – felrobbant. Többen meghaltak.
Az 1939–1940. évek fordulóján – a M. kir. 2. vadászrepülõ-ezred megalakításakor – a hadrendi számok „megcsúsztak”, s a tapolcai bombázórepülõ-ezred a M. kir. 4. bombázórepülõ-ezred hadrendi számot kapta. A változással az ezredparancsnokság, a 4/II. osztályparancsnokság, valamint a 4/3. és a 4/4. századok a veszprém-jutasi repülõtérre települtek. Az 1940. július–augusztusi magyar–román válság során Magyarország mozgósítást rendelt el, s többek közt harci támaszpontokra rendelte repülõit is. Július 5-én a veszprémi 4/II. bombázórepülõ- osztály Felsõábrányba települt, ahonnét az egyik – B–337 jelû – bombázó visszatért Veszprémbe (4/3. század, 2. raj). A bombák kiszerelése közben tragikus szerencsétlenség történt: egy felrobbanó bomba megsemmisítette a földön álló repülõgépet. A helyszínen tizenhárom, a sebesültek közül további három repülõkatona meghalt!
A 4/II. és 4/I. bombázórepülõ-osztályok teljes állománya csak 1940. szeptember 15-e után tért vissza a veszprémi és tapolcai repülõterekre.
Az 1941. április 6-án meginduló német –jugoszláv háborúba Magyarország is beavatkozott – Jugoszlávia április 10-i széthullása és a trianoni békediktátum során Jugoszláviához csatolt magyar lakosság védelmére hivatkozva. A magyar támadás másnapján – április 12-én délután – történt a legismertebb repülõkatasztrófa a veszprém-jutasi repülõtéren. A katasztrófát szenvedõ szállítórepülõ- és ejtõernyõs alakulatokat valójában a pápai repülõtérrõl vezényelték ide. Az áprilisi nagy esõzések miatt a négy hárommotoros Savoya Marchetti SM–75 típusú szállítórepülõgép átrepült a veszprém-jutasi repülõtérre. A M. kir. 1. honvéd ejtõernyõs- zászlóaljból alakított harccsoport – a zászlóalj parancsnokával (vitéz Bertalan Árpád õrnaggyal) – gépkocsiszállítással érkezett Pápáról. A tervek szerint a jugoszláv védelmi vonalak mögé bevetésre kerülõ ejtõernyõs-harccsoport berakodott a szállítógépekbe, s 17 óra után az E–101 jelû gép megkezdte a felszállást. Máig tisztázatlan körülmények miatt a vezérgép kb. 60 méteres magasságból jobbszárny- végre fordulva visszazuhant. A gépen lévõ harminc emberbõl négy tiszt és tizenkilenc katona szörnyethalt.
A máig vitatott – 1941. június 26-i – kassai bombázás után, többek között a veszprémi 4/II. bombázórepülõ-osztály két századát: 4/3. „Sárga Vihar” és 4/4. „Buzogány” bombázórepülõ-századait kelet-magyarországi repülõterekre vezényelték át. Másnap – 27-én reggeli 7 óra 10 perckor – a hadiállapot bejelentése elõtt közel három órával a századok bombatámadást hajtottak végre szovjet célpontjaik ellen.
A M. kir. 4. bombázórepülõ-ezred részei a háború során nem tértek vissza veszprémi, illetve tapolcai honi támaszpontokra.
A veszrém-jutasi repülõteret a M. kir. 1. honvéd repülõosztály egy – Ju–86, E–2, és Ca–135. típusú gépekkel felszerelt – vízszintes-, valamint egy – Ju–87- es gépekkel felszerelt – zuhanóbombázó kiképzõosztálya vette igénybe. A kiképzések során számos repülõbaleset történt: nyolc repülõgép lezuhanása következtében huszonegy oktató és növendék halt repülõhalált.

A szövetséges hatalmak teheráni konferenciáján határozatot hoztak a magyarországi katonai fontosságú célpontok légi bombázásának megindításáról. A légitámadások végrehajtására a Dél-Itáliában állomásozó amerikai 15. stratégiai légi hadsereg, illetve az ennek alárendelt brit 205. bombázócsoport kapott parancsot.
Az elsõ bombatámadást 1944. április 3-án délelõtt (amerikai kötelékek), illetve éjszaka (brit kötelékek) hajtották végre Budapest ipartelepei ellen. A következõ – április 13-i légitámadás a honi vadászrepülõ erõk támaszpontját: a mátyásföldi repülõteret érte.
A magyar katonai vezetés sürgõsen újjászervezte a magyar honi vadászrepülõalakulatokat. Május 1-jével megszervezték a korábbi 2/1. kolozsvári, az 1/1. szolnoki és 5/3. mátyásföldi vadászrepülõszázadokból a M. kir. 101/I. honi vadászrepülõ- osztályt vitéz Heppes Aladár repülõ õrnagy parancsnoksága alatt. Az osztályt a veszprém-jutasi repülõtérre telepítették, a M. kir. Honi Légvédelmi Parancsnokság alárendeltségében. Az osztály 1944. május 1-jétõl szetember 25-ig látott el honi légvédelmi szolgálatot.
Az osztály – majd ezred – dokumentációja nagyon hiányos: a Hadtörténeti Intézet Levéltárában õrzött osztály (majd ezred) Bevetési Könyvbõl a háború végén kiszaggatták az 1944. május 1.– 1945. február 19. közti oldalakat. Viszonylagos épségben elõkerült a 101/3. vadászrepülõ-század bevetési könyve. Az 1944. május 1-jei áttelepítés után, június 13-ig az osztály harci bevetést nem hajtott végre, csak a kiképzõ- és gyakorlórepülések folytak.
Az amerikaiak elleni elsõ harci bevetésre 1944. június 14-én került sor, együttmûködésben a Bécs körzetében összpontosított német 8. honi vadászrepülõ-hadosztály kötelékeivel. A Dunántúl ÉK-i légterében a három vadászrepülõ-osztály harminc gépe nyolc amerikai kísérõ vadászrepülõgépet lõtt le. A három magyar századot jelentõsebb veszteségek nem érték! A magyar vadászrepülõ-osztály második csatanapja június 16-án zajlott le. A Balaton DNy-i légterében vívott légi harcokban öt amerikai gépet – négy vadász és egy B–17-es négymotoros bombázó gépet – lõttek le. Egy magyar pilóta hõsi halált halt.
Június 26-tól egyre jobban sûrûsödtek a harci bevetések. A június 26.–július 7. közti harci cselekményekben három magyar pilóta halt hõsi halált.
Július 8-án délelõtt öt amerikai bombázórepülõ- wing támadott német (ausztriai) célpontok ellen, mire Veszprém térségében is elrendelték a légiriadót. Egy idõ után – mivel magyar légtérben nem jelentek meg az amerikai kötelékek – lefújták a légiriadót, s a repülõtéren dolgozók tömegesen visszatértek munkahelyeikre. A vadászrepülõ-osztály mindhárom százada kitérõ repülésre kapott parancsot, s nem volt a repülõtéren! 11 óra körül Bécs–Sopron légterébõl váratlanul Veszprém légtere felé fordult az amerikai 456. bombázócsoport ötven négymotoros bombázógépe – az amerikai adatok szerint: a 456. bombázócsoport 24 db B–24 „Liberator”-ral, a 455. bombázócsoport egy- és a 459. bombázócsoport hat B–24 „Liberator”-ral 11 óra 13 perc–11 óra 17 perc között – mintegy 6000 méterrõl – 7236 db speciális repeszbombát szórt le a veszprém-jutasi repülõtérre. A magyar osztálynak gépveszteségei nem voltak (pedig ez volt az amerikai bevetés célja!), a személyi veszteség nagy volt: 62 halott, 64 súlyos és 63 könnyû sebesült! Az egyre sûrûsödõ amerikai légitámadások – és a nagyobb magyar repülõgépveszteségek elkerülése miatt – augusztus 23-tól a három magyar vadászrepülõszázad egyre többször kapott parancsot kitérõ repülésekre!
1944. szeptember 25-én megalakult a M. kir. 101/II. honi vadászrepülõ-osztály három százada, illetve szetember 29-én a M. kir. 101. honi vadászrepülõezred-parancsnokság (parancsnok: vitéz Heppes Aladár õrnagy; harcálláspontja: Veszprém). Az ezred – az eddigi – honi vadászvédelem mellett egyre többször kapott frontrepülõi (csatarepülõi) feladatokat a Magyarország DK-i térségében megjelenõ szovjet földi és légi csapatok ellen. Ezeknek a bevetéseknek az egyik legemlékezetesebb napja október 11-e volt. Október 14-én zuhant le a veszprém-jutasi repülõtér közelében (Csatárhegy) egy P–8 „Lightning” vadászgép, melynek súlyosan sebesült 27 éves pilótája – Leo Alston repülõ fõhadnagy –, ejtõernyõvel sikeres kiugrott, de sérüléseibe november 28-án a veszprémi kórházban meghalt. Az amerikai vadászgépet a magyar légvédelmi tüzérség lõtte le.
Október–november hónapokban a repülõtéren állomásozott a német 52/6. vadászrepülõ- század, amelynek parancsnoka Erich Hartmann, a 352 légi gyõzelmet elérõ „szuper vadászpilóta!” volt. Ezekben a napokban – november 20-át követõen – tizenegy amerikai P–38 vadászgép zuhanóbombázó támadást hajtott végre a repülõtér szomszédságában lévõ Veszprém-Jutas pályaudvar ellen. Ezt követõen hosszú ideig az amerikai kötelékek csak ritkán jelentek meg a magyar légtérben. A 101. vadászrepülõ-ezredet egyre inkább a – december 3-án – már a Balatont megközelítõ szovjet csapatok, illetve a 17. szovjet légi hadsereg bombázó-, csata- és vadászkötelékei ellen vetették harcba.
Megszámlálhatatlan légi összecsapás játszódott le Veszprém, Székesfehérvár, Esztergom, Budapest, Hatvan légterében. A veszprém-jutasi katonai repülõtérrõl harcba vetett 101. vadászrepülõ-ezredet 1945. január 15-én – a volt magyar 102. vadászrepülõ-osztállyal erõsítették meg, 101/III. vadászrepülõ-osztály néven. Azonban az így megerõsített magyar vadászrepülõ- ezredet a – gépek nélkül maradt – német 76. vadászrepülõ-ezred parancsnoksága alá rendelték!
Az így megerõsített magyar 101. vadászrepülõ- ezred veszprém-jutasi repülõtéren állomásozó 101/I. és 101/III. osztályai, valamint a kenyeri repülõtéren összpontosított magyar 101/II. vadászrepülõ- osztálya részese volt a „Konrád– I–II–III.”, valamint a „Tavasz ébredése” fedõnevû nagy – és súlyos veszteségeket okozó – hadmûveleteknek.
A szovjet „Bécsi támadó hadmûvelet” 1945. március 16-án indult meg, s a szovjet harckocsizó csapatok március 22-én már Hajmáskér–Gyulafirátót körzetébõl lõtték a veszprém-jutasi repülõteret. A harcba vehetõ repülõgépek a Vép melletti repülõtérre repültek át, majd magyar utászegységek felrobbantották az elhagyott repülõtér épületeit. Másnap – súlyos földi harcok közepette – a szovjet csapatok elfoglalták a repülõteret. A következõ napokban a 17. szovjet légi hadsereg egy vadászrepülõ- alakulata települt a repülõtérre, s innét támadták a nyugati irányba harcolva hátráló német és magyar csapatokat.

VERESS D. CSABA