„Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.”
Széchenyi István

A NATO ambíciószint-változását a 2005 decemberében kiadott Átfogó politikai irányelvek (Comprehensive Political Guidance – CPG) címû dokumentum nyomán a védelmi miniszterek 2006. június 8-án fogadták el.1 Az új ambíciószint gyorsabb, globálisabb és hatékonyabb fellépést vár el a katonai képességektõl. Mindez gyökeres átalakítást vetít elõre a NATO politikai és katonai tervezését, a katonai és vezetési struktúrák felépítését és a mûveletek logisztikai támogatását illetõen. A 2006. november 28–29. között megrendezett rigai NATO-csúcsértekezlet döntése, amely mintegy fél esztendõ idõtávlatában értékeli az új ambíciószint (Level of Ambition – LOA) következményeképpen megindult transzformációs teendõket, mindenképpen az elsõ mérföldkövet jelenti a megvalósítási folyamatban. Tekintettel arra, hogy az elmúlt egy esztendõ során megrendezett politikai értekezletek összességében elemi változásokat irányoztak elõ a szövetség jövõjében, feltétlenül fontos a megindult trendek elemzése, értékelése és megértése.

A 2002 novemberében megtartott prágai csúcstalálkozón az állam- és kormányfõk döntöttek arról, hogy az új stratégiai környezet adta követelményekre válaszul átalakítják a NATO teljes egészét. Az útjára indított NATO-transzformáció és a prágai képességkövetelmények (Prague Capability Criterias – PCC) néven azóta köztudatba ivódott kezdeményezések célja, hogy a szövetség belsõ, strukturális átalakításával párhuzamosan növeljék a katonai reagálóképességeket is.2 Jóllehet a prágai csúcsértekezlet következményeképpen azonnal számos olyan stratégiai projekt indult meg, mint például a NATO katonai struktúráinak, parancsnokságainak radikális átalakítása, a csúcstalálkozót követõ legmagasabb szintû koncepcionális dokumentum majd három esztendõt váratott magára.
A 2005 novemberében kiadott Átfogó politikai irányelvek alapvetõ változásokat vizionált a NATO stratégiai szerepvállalása tekintetében. A stratégiai körülmények kontextusában a CPG a nemzetközi biztonság körülményei változásának pragmatikus értékelését adja. Egyértelmû állásfoglalásként fogalmazódik meg, hogy az elkövetkezõ 10-15 évben a szövetségnek az olyan feladatokra kell felkészülnie, amelyek méretüket tekintve kisebbek, viszont szerteágazóbb és intenzívebb feladatteljesítést igényelnek a szövetség felelõsségi területétõl akár kifejezetten távol esõ, több konfliktus esetén is. A képességkövetelmények ennek megfelelõen a korábbinál sokkal erõsebb, rugalmasabb, gyorsabb, mozgékonyabb, technológiailag pedig fejlettebb haderõ felállítását várják el a szövetségesektõl.3 Másként fogalmazva, a politikai vezetõk nemcsak egyszerûen kibõvítették a szövetség territoriális kompetenciáját, hanem azzal együtt s ahhoz igazodva számottevõen komolyabb követelményt is támasztottak a katonai reagálóképességek növelésére is.


A MINISZTERI IRÁNYELVEK 2006 ÁLTAL RÖGZÍTETT
ÚJ NATO-AMBÍCIÓSZINT

A CPG politikai irányelveit a 2006. június 8-án megtartott NATO-védelmi miniszteri értekezleten kiadott „Miniszteri irányelvek 2006” (Ministerial Guidance 2006 – MG 06) címû dokumentum konkretizálta. A védelmi miniszterek döntöttek az új ambíciószintrõl, nevezetesen arról, hogy a NATO katonai képességeinek ezt követõen alkalmasnak kell lenniük két nagy (Major Joint Operation – MJO) és hat kisebb mûvelet (Small Joint Operation – SJO) egyidejû folytatására, akár a szövetség határaitól nagy távolságokra is. Határoztak arról is, hogy ezen elvárások érvényre juttatása érdekében újra kell fogalmazni a haderõ-tervezési célokat (Force Goals – FG), azokhoz pedig igazítani kell a haderõ-kategóriákat (Force Categories – FC).4 Az új politikai és védelempolitikai irányelvek és fõleg a bejelentett ambíciószint-változás teljes áthangolásra késztetik a szövetség védelmi és haderõ-tervezési diszciplínáit, azok közül is elsõsorban a Védelmi követelmények 2007 felülvizsgálatát (Defense Requirements Review 2007 – DRR 07), valamint az ahhoz alapvetõen fontos Minimális katonai követelményeket (Minimum Military Requirements – MMR).5 A DRR 07 mindazonáltal szintén változott, a korábban széttagolt tervezési diszciplínákat immáron eggyé integrálta.
Tekintettel arra azonban, hogy a CPG és az MG kiadására az eredeti tervektõl eltérõen hónapokkal késõbb került sor, a szövetség tervezési folyamatai ennek megfelelõen szintén több hónapos késésben vannak.
Katonai szempontból az új politikai és védelempolitikai irányelvek nemcsak a tervezést, hanem a katonai képességek gyökeres átalakítását is elõrevetítette.



A korábban 3 MJOval számoló parancsnoki és haderõstruktúrával szemben támasztott új követelmény, hogy a NATO felelõs ségi területén (Area of Responsability – AOR) kívül, akár kifejezetten távol is, egyszerre, egy idõben két MJO-t és hat SJO-t legyen képes vezetni. Az MJO-k 60 ezer, az SJO-k pedig 20-30 ezer fõs katonai erõvel megvívandó mûveleteket jelentenek, összesen 300 ezer fõs katonai erõt feltételezve.7 A katonai erõ nagyságát illetõen egy MJO, egy összhaderõnemi szárazföldi hadtest, vagy egy haditengerészeti harci kötelék, illetve – a légierõ esetén – napi ezer harci, harci-támogató mûveletet takar. Az SJO viszonylatában a mûveleti komponenseknek nem feltétlenül kell összhaderõneminek lenniük, méretüket tekintve maximum hadosztály, vagy haditengerészeti harccsoport, vagy – a légierõ esetén – napi 350 harci, harci-támogató bevetést jelent.



A haderõtervezés tér-, idõ- és intenzitás-összefüggései tekintetében az alábbi mutatók igényelnek különleges figyelmet: (1) egy MJO felelõsségi körzete 5 ezer, míg egy SJO-é 15 ezer kilométer Brüsszeltõl; (2) mindkét mûveleti forma esetében két év idõtartammal számolnak; valamint (3) az MJO-k és SJO-k fele magas harci intenzitású lehet. A fenti ábra világosan szemlélteti, hogy e követelményrendszer felállításával nemcsak a szövetség ambíciószintje, hanem felelõssége is nõtt, ami összességében ismét a globális szerepvállalás irányába mozdította el a katonai képességek szervezését.
Jóllehet a dokumentum kitér az MJO-nál nagyobb méretû mûveletek megvívásának körülményeire is, ennek jellemzõi azonban nemigen térnek el az elõzõ, miniszteri irányelvekben már lefektetettektõl. John Colston, védelmi tervezésért felelõs helyettes NATO-fõtitkár bejelentése szerint a 26 tagállamot számláló szövetség haderõtervezõi jelenleg mindösszesen 1,4 milliós haderõvel számolnak.8


AZ MG 06 HATÁSAI

Tekintettel arra, hogy a bejelentett LOA tartalmilag és a határidõk vonatkozásában is számottevõen megváltoztatta a katonai képességekkel szemben támasztott követel- ményeket, elõször a szövetség tervezési részlegei jutottak munkához. Megkezdõdött tehát a rugalmasabb, gyorsabban, stratégiai távolságokra is reagáló katonai erõk és az azt vezetni képes parancsnoki struktúra átalakítása. Az MG 06 igényei szerint átstrukturált DRR 07, valamint a 2008-ra vonatkozó haderõ-tervezési ajánlások (Force Proposals – FP) már 2006 õszén megmutatkoznak a nemzeti tervezésben is. A stratégiai tervezõk számításai szerint mindazonáltal – paradox módon – elõfordulhat, hogy a harcoló képességekkel szembeni kvantitatív elvárások akár jelenõsen is csökkenhetnek.
A LOA-változás új alapokra helyezi az NRF helyét és szerepét is. Az MG 06 és az annak nyomán megindult katonai tervezési dokumentumok a korábbiaknál erõsebb kontúrt húznak az NRF és a fõerõk mûveletei között, miközben az NRF egyértelmûen még hangsúlyosabb szerephez jut. Ez elsõsorban abban jut kifejezésre, hogy az NRF mind önállóan, mind az MJO-k, illetve az SJO-k esetében is alkalmazható, mint vezetõ egység (Lead Element). Az NRF képességeinek javítása és a teljes mûveleti készenlét (Full Operational Capability – FOC) elérése már hónapok óta azonnali fontosságú kérdés a szövetség minden szintjén.
Mivel a szövetségi ambíciók alapjául a nemzeti haderõk szolgálnak, a nemzeti katonai képességek NATO-komform transzformációja szintúgy elengedhetetlen. Ez különösen igaz azon újonnan csatlakozott nemzetekre, ahol a haderõreform még nem fejezõdött be, viszont más irányba, vagy más súlypontokkal folyik, és ahol még nem volt mód az expedíciós jelleget prioritásként számba venni. A nemzeti képességek kialakításánál külön figyelmet érdemel a rotáció kérdése. A NATO-követelményeknek megfelelõ váltási kontingensek biztosítása a kisebb nemzetek szempontjából jelenleg nehezen teljesíthetõ feladat.
A dedikált expedíciós jelleg a parancsnoki struktúrában is racionalizálást követel. A jelenleg telepített, statikus jellemzõvel bíró vezetésipont-rendszert egy rugalmas, mobil és gyorsan telepíthetõ struktúrával kell felváltani. Túlzás nélkül állítható, hogy e képességkövetelmény totális átalakítását igényli a vezetési struktúráknak.
A jövõbeni mûveletek távolsága, intenzitása, de leginkább a feladat rekonstrukciós mivolta hatványozott harci támogató és harci biztosító képességet igényel. Itt elsõdlegesen a stratégiai tengeri és légi szállítási kapacitások drasztikus javítása indokolt.
Elsõsorban a technológia segítségével és a hálózatközpontú hadviselés (NATO Network Enabled Capanility – NNEC) követelményei alapján kell átépíteni a konzultáció, vezetés, irányítás (Consultation, Command and Control – C3) technológiai bázisát biztosító híradó és informatikai rendszert (Communications and Informations Systems – CIS).9
A korábbinál globálisabb, ugyanakkor még inkább mûveletközpontú információ- biztosítást várnak el a hírszerzésért felelõs alrendszerektõl. Tekintettel arra, hogy a NATO stratégiai dokumentumai közé avanzsált a jövõbeni biztonsági környezetet (Future Security Environment – FSE) elemzõ értékelés, a hírszerzõ közösség felelõs ennek naprakész információkkal történõ feltöltéséért.10
Ha kényes kérdést kellene találni az MG 06 implementációja terén, talán a multinacionalitást lehetne megemlíteni. A multinacionalitás és az annak keretében nyomatékosan megjelenõ nemzeti érdekek ugyanis áthatják a szövetségi haderõstruktúra átalakításának teljes egészét éppúgy, mint a beszerzéseket, vagy a logisztikai támogatást.
Végül, de semmiképpen sem utolsósorban feltétlenül említést érdemel az egész transzformációhoz kapcsolódó anyagi forrásigény vetülete. Annak ellenére, hogy a harcoló szervezetek tekintetében csökkenés prognosztizálható, az új LOA-t kielégítõ közvetlen, de még inkább járulékos költségek rendkívüli módon növekednek. A legjelentõsebb tételeket a harcolók képességeinek technológiai fejlesztése, a mûveletek harci támogatása és harci biztosítása, a logisztika, az utánpótlás, valamint a C3 finanszírozása képezi.

KÖVETKEZTETÉSEK

Az MG 06 következtében megindult katonai transzformáció éppenhogy megindult. Az elmúlt fél esztendõ arra volt elég, hogy a nagy rendszerek átalakításának megindításához szükséges elsõ koncepcionális dokumentumok megszülessenek. A folyamat jelenlegi állapotában kimondhatjuk, hogy az elmúlt idõszak elegendõ volt ahhoz, hogy megkezdõdjön a struktúra teljes átalakítása, azon belül is elsõsorban a haderõtervezésre és az anyagi költségvetés meghatározására vonatkozó elsõ lépések megtétele. Áttörés ugyan nem várható a rigai csúcsértekezletet követõ szakértõi konklúziók után sem, Riga mégis az elsõ mérföldkövet jelenti az új sarokszámok alapján átalakítandó szövetség történelmében.

BABOS TIBOR

10 Chuck Sitarsky, The Emerging Security Environment,