A műveletek tervezéséhez és végrehajtásához elengedhetetlenül szükség van felderítési információkra. A felderítés a rendelkezésre álló összes eszközt igyekszik felhasználni annak érdekében, hogy minél több, minőségileg kifogástalan információt, adatot tudjon biztosítani a döntéshozó parancsnokok részére. A cél érdekében a leghatékonyabb módszer a többdimenziós információgyűjtés. Az egyik dimenzió magában foglalja a légteret. A légtérben különböző repülőeszközök gyűjthetnek felderítési információt a szárazföldi (vízfelszíni) helyzetről. Manapság a felderítő repülőgépek mellett egyre nagyobb teret hódítanak a pilóta nélküli felderítő repülőeszközök. Ez alapvetően azzal indokolható, hogy a bevetésük során nem kell kockáztatni egy ember (a repülőgép-vezető) életét. Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy a repülőgép-vezetők által vezetett, légi felderítési feladatokat végrehajtó repülőgépekre nincs szükség. Nem erről van szó. A bevetést tervezőknek – figyelembe véve a különböző repülőeszközök alkalmazásának előnyös és hátrányos oldalait – kell megtalálni azt az egészséges egyensúlyt, amely biztosítja a műveletek légi felderítő támogatását.

Jelenleg a Magyar Honvédség nem rendelkezik légi felderítési információ gyűjtésére alkalmas pilóta nélküli eszközzel. Úgy gondolom – és talán a hadműveleti területeket megjárt kollégáim ezt maximálisan alá is tudják támasztani a saját tapasztalataikkal –, hogy egyre sürgetőbb a légi felderítés problémájának megoldása. Legyen szó szállítási, biztosítási, vagy akár más hadműveleti feladatról. A pilóta nélküli felderítő repülőeszközök rendszeresítése nagyban hozzájárulna a különböző műveletek légi felderítő támogatásához.
A felderítésre való alkalmazhatóság feltételeit 1939-ben teremtették meg, amikor is kamerát szereltek a pilóta nélküli repülőszerkezetre. Azóta több országban, többféle típusú, felderítő feladatokra is alkalmas pilóta nélküli felderítőeszközt fejlesztettek ki. Napjainkban az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Németország és Izrael a fejlesztéssel foglalkozó fő országok.
Az utóbbi időben az UAV-k felderítésben betöltött szerepe jelentősen megnőtt. Ennek alapvető oka, hogy a világ különböző pontjain kialakult válságok kezelése igényli a folyamatos, pontos információt. A veszélyeket rejtő válsággócokban zajló eseményekről – a felderítő repülőgép vezetője életének kockáztatása nélkül – az UAV-k képesek megfelelő felderítési információt szolgáltatni.
A táblázatból kitűnik, hogy mindkét eszköz alkalmazásának vannak előnyös és hátrányos oldalai. Talán amit leginkább ki kell emelni a két gép összehasonlításából, hogy a pilóta nélküli repülőeszköz esetleges elvesztése nem jár emberveszteséggel és akkora anyagi veszteséggel sem, mint egy pilóta által vezetett repülőgép elvesztése.


A pilóta nélküli felderítő repülőeszközök feladatai

A pilóta nélküli eszközök feladata az összhaderőnemi műveletek végrehajtásához szükséges felderítési információk gyűjtése különböző időszakokban. Az eszköz által biztosított felderítési képességek hozzájárulnak a folyó műveletek terveinek folyamatos pontosításához azáltal, hogy azonos idejű felderítési információt biztosítanak az ellenség támadó és védelmi helyzetéről, az esetleges félrevezető, megtévesztő pozíciókról. Mindez hozzájárul a szilárd célkiválasztási, célpont-azonosítási folyamathoz is. Az eszköz 24 órás „lefedettséget” képes biztosítani a felderítési érdekeltségi terület felett. A közel valós idejű információbiztosítás lehetőséget ad arra, hogy az ellenséges csapatmozgásokról folyamatosan pontos információ álljon a művelettervezők rendelkezésére.
Az ellenség által elfoglalandó harcrend gyors felderítése biztosított azáltal, hogy az eszköz információt képes gyűjteni az ellenséges csapatok felvonulásáról, előrevonásairól és a szétbontakozásáról olyan helyzetekben is, ahol a földi felderítés nehezen képes az információ gyűjtésére (technikai korlátok miatt).
Repülő- Alkalmazási szempontból előnyös Alkalmazási szempontból


A pilóta által vezetett és a pilóta nélküli repülőeszközök
Összehasonlítása

A műveletek végrehajtása után a pilóta nélküli repülőeszköz gyors hadszíntér-felderítéssel információt gyűjt a csapások (légi, tűz) eredményességéről, támogatást nyújt az ismételt csapásra vonatkozó döntés meghozatalához.
Fontos szerepe van a hadszíntér felderítő előkészítésében azáltal, hogy a terep előzetes felderítésével információt biztosít a műveletet tervezők számára.
Hozzájárul a műveletben részt vevő egység előrejelző és riasztóképességének erősítéséhez is.
A speciális műveletek tervezését közel valós idejű információ biztosításával támogatja. Információt nyújthat különösen fontos szárazföldi és tengeri mozgásokról, valamint kiemelten fontos személyekről, szervezetekről.
Szerepet kaphat gazdasági, katonai vagy egyéb (pl. kereskedelmi) blokád, vagy vesztegzár alá vont területek megfigyelésében is.
A kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemben azonosítási, útvonal-megfigyelési feladatot, valamint konkrét kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos tevékenységek megfigyelését képes végrehajtani.
Humanitárius segélyakciók során területmegfigyelési és -ellenőrzési feladatokat hajthat végre (pl. természeti katasztrófa sújtotta terület megfigyelése).
ENSZ-szerződés, illetve -határozat ellenőrzési feladatot hajthat végre úgy, hogy az érdekeltségi terület folyamatos ellenőrzésével képes időben riasztást adni abban az esetben, ha valamely fél a szerződésben, határozatban rögzítetteket megsérti, vagy azok megsértésére tesz kísérletet.


A pilóta nélküli felderítő repülőeszköz rendszere

A pilóta nélküli repülőeszköz említésekor sokan csak az aerodinamikai elven működő repülőtestre gondolnak. Ez az eszköz, vagy talán nevezhető egy rendszernek, több alrendszerből épül fel, melyek a következők:

- a légi jármű;
- az érzékelők (szenzorok), melyeket a légi járművön helyeznek el;
- adattovábbítást biztosító információs csatorna;
- a repülőeszközt indító alrendszer (lehet ez egy hordozható, járműre épített indítósín);
- a repülőeszköz visszatérését biztosító alrendszer (pl. ejtőernyő);
- műveletirányító alrendszer (földi irányítóállomás);
- támogató, kiszolgáló alrendszer;
- kiképzett kezelőszemélyzet.

A légi jármű

A légi jármű felépítése hasonló a repülőgép-vezetők által vezetett repülőgépekéhez. A felépítése magában foglalja a gép törzsét, szárnyakat, vezérsíkokat, futóműveket. Általában a gép törzsében helyezik el az üzemanyagtartályt, a hajtóművet, a leszállásnál használt ejtőernyőt, a kormányszerkezetet mozgató elemeket, valamint a kommunikációs berendezéseket. Itt helyezik el a fedélzeti elektronikai eszközöket, beleértve az egyesített navigációs rendszert, a GPS-t, az IFF transzpondert, valamint a repülést vezérlő berendezéseket.
A pilóta nélküli repülőeszközök egy része képes közvetlenül a Föld felszínéről (amely lehet akár füves is) felszállni. De vannak olyan típusok, amelyeknek indításához indítóállványra, sínre van szükség. Ezen eszközök jelentős része képes kevésbé kedvező időjárási viszonyok között is repülni.


Az érzékelők (szenzorok)

A légi felderítés fontos elemei a repülőeszközökre illeszthető érzékelők, szenzorok, melyek a fizikai törvényszerűségeket felhasználva állapítanak meg és gyűjtenek különböző jelenségekre (emberek, tárgyak és azok helyzetére vagy állapotára) vonatkozó információkat.
A szenzoroknak több fajtájuk és típusuk is ismert. A légi felderítésben elsősorban a látható fény-, az infravörös és a rádióhullám tartományban működő szenzorokat alkalmazzák.


Az adatok továbbítását biztosító információs csatorna

Az eszköz által gyűjtött információk továbbítása, valamint a repülőeszköz irányítása különböző hullámtartományban működő adattovábbító csatornák segítségével történik. Ezek biztosítják a repülő előre megtervezett útvonalon történő repülésének irányítását, ellenőrzését, szükség esetén korrigálását. Az információs rendszernek köszönhetően sok esetben lehetőség van az információ továbbítására a felderítő repülőeszköztől közvetlenül a csapásmérő eszközökhöz.
A földi állomásra továbbított információfeldolgozás után továbbítható (minősített információk továbbítását biztosító csatornákon) különböző szintű vezetési pontokra, műveleti központokba, vagy akár a tűzfegyverekhez.


A repülőeszköz indítását biztosító alrendszer

A földfelszínről közvetlenül felszállni nem képes pilóta nélküli repülőeszközök indításához szükség van valamilyen indítóállványra. Ez legtöbb esetben egy a földön, jármű rakfelületén vagy egy- (két-) tengelyes utánfutón elhelyezett indítósín.


A repülőeszköz visszatérését biztosító alrendszer

A feladat-végrehajtás utáni visszatérésre két lehetőség van. Néhány eszköz képes a repülőgép-vezetők által vezetett repülőgépekhez hasonlóan leszállni. Vannak azonban olyan eszközök, amelyek ejtőernyő segítségével ereszkednek a földre. (Nem mindegy azonban az, hogy hol és hogyan ér földet az adott eszköz.)


A műveletirányító alrendszer (földi irányítóállomás)

A földi állomás szerepe a művelet megtervezése, szükség esetén a tervek módosítása, a repülőeszköz irányítása, az általa gyűjtött felderítési információ fogadása, feldolgozása és továbbítása a szükséges helyekre (igénylőkhöz). Az állomást elhelyezhetik valamilyen stacioner fedezékben, de legtöbb esetben két-három tengelyes, zárt utánfutókabinban (konténerben) helyezik el. Ezek a konténerek a szárazföldön vontató járművek segítségével könnyen mozgathatók, de nagyobb szállító repülőgépekben (C130, C141) légi úton is szállíthatók.
A földi állomáson helyezik el a művelettervező munkahelyet, a légi jármű irányítását végző operátor, valamint a kiértékelést végzők munkahelyeit.

A földi állomáson a tevékenységet a műveletirányító parancsnok vezeti. A művelettervezők készítik a navigációs, a kommunikációs, a szenzorok működési és az információtovábbítási terveket. A művelet végrehajtása során a terveket folyamatosan pontosítják a felderítési igények, valamint az ellenséges hadrend (harcrend) változásának függvényében.
A légi jármű operátora végzi a repülőeszköz folyamatos irányítását, valamint a szenzorok működésének ellenőrzését.
A repülőeszközről érkező felderítési információ megjelenítésére különböző lehetőségek vannak (képi információ monitoron, nyomtatott szöveg stb.). Az értékelők feladata a beérkezett információk kiértékelése. (Megjegyzés: a Predator típusú pilóta nélküli repülőeszköz esetében a földi állomáson a kiértékelők létszáma 18 fő. Ez a létszám biztosítja a váltásos rendszerben történő folyamatos munkavégzést.)


A támogató, kiszolgáló alrendszer

A támogató, kiszolgáló alrendszer biztosítja a folyamatos hadrafoghatóságot. Ide tartozik: a folyamatos, megszakítás nélküli üzemelést biztosító energiaellátó berendezés, a földi állomás klímáját biztosító légkondicionáló berendezés, a javító- és tartalékanyag-készletek (legalább 30 napos folyamatos működéshez), a teszt- és hibaelhárító berendezések.


A kiképzett kezelőszemélyzet

A műveletet irányító alrendszernél említett kiképzett személyzetre van szükség a rendszer üzemeltetéséhez.


A pilóta nélküli felderítő repülőeszköz helye

a Magyar Honvédségben


a) Békeidőszakban

A békeelhelyezésre véleményem szerint két változat kerülhet szóba. (Műveleti időszakban maga a művelet fogja meghatározni az alegység hovatartozását.)

1. változat: a pilóta nélküli repülőeszközzel felszerelt alegység a légierő alárendeltségében van. Pozitív érvek:

- a légi felderítés alapvetően a légierő feladata, ezt alátámasztják a NATO ide vonatkozó doktrínái is (természetesen más a helyzet olyan országokban, ahol a többi haderőnem is rendelkezik repülőcsapatokkal);
- légtérfelhasználás tervezése szempontjából is jobb, ha a légierő alárendeltségébe tartozik;
- az irányításához, bevetésének tervezéséhez repülőszakemberre van szükség;
- az eszköz alkalmazásának gyakoroltatásához repülőtérhez hasonló szabad területre van szükség.

Negatív érvek:
l alapvetően a szárazföldi csapatok műveleteinek felderítő támogatását hajtja végre.
2. változat: a pilóta nélküli repülőeszközzel felszerelt alegység a szárazföld alárendeltségében van.

Pozitív érvek:

- alapvetően a szárazföldi műveletek támogatását hajtja végre;
- a szárazföldi műveleteket irányító központtal együtt célszerű települnie az UAV földi irányítóállomásának, azaz a szárazföldi harcrendben kap helyet a földi állomás;
- közvetlenül kapcsolódhat a többi felderítő műveletet végrehajtó alegység tevékenységéhez.

Negatív érvek:

- az „A változatnál” említett pozitív érvek;
- a kiképzési feladatok végrehajtásához célszerű „üres” repülőbázist igénybe venni.

A pilóta nélküli felderítő repülőalegység békeidőszakban az úgynevezett főbázison települ. Amíg nem kerülnek bevetésre, ezen a bázison állomásozik a földi személyzettel együtt. Célszerű a főbázist olyan repülőbázison (tartalék repülőtéren) elhelyezni, ahol viszonylag alacsony a légi és földi közlekedési forgalom (tehát nem egy olyan repülőtéren, ahol olyan eszközök települnek, amelyek naponta többször is hajtanak végre fel-leszállást, illetve nem olyan repülőtéren, amely légi szállítást végző szállító repülőgépek kiszolgálását (ki- és berakodások) végzi. A kiképzés és a gyakorlások végrehajtása érdekében szükség van olyan nyílt területre, ahol az eszköz irányítása szabad szemmel (vizuálisan) követhető.
A gyors bevethetőség érdekében szükség van fel- és leszállási lehetőséget biztosító kifutópályára (a légi szállítást végző repülőgépek részére).
A fő bázisnak biztosítani kell az eszközök javítását és karbantartását.
Szükség van olyan tárolóépületekre, ahol a repülőeszközök a környezeti behatásoktól mentesen tárolhatók (hó, eső).
A művelet végrehajtási időszakában áttelepülhet az eszköz más bázisra – a művelet végrehajtásának függvényében. Ezen bázissal szemben nincsenek olyan szigorú követelmények (pl. nem kell lehetővé tenni a nagyobb javításokat, de a minimum 30 napos működést biztosítania kell).


b) A művelet-végrehajtási időszak

A műveleti területen a települési hely kijelölése a támogatott parancsnok joga, természetesen a támogatást végrehajtó parancsnokkal történt egyeztetés mellett.
A kitelepüléssel kapcsolatban figyelembe kell venni (a korábban leírtakon felül):

- a fő művelet felderítési igényeit;
- az eszköz harcászattechnikai lehetőségeit;
- a kitelepítéshez szükséges földi és légi szállítóeszközöket, ezek hely- és mozgásigényeit.

A pilóta nélküli repülőeszköz készenléte a kitelepülésre kb. 24–48 óra (technikai eszközfüggő). Újabb 24–48 óra a műveleti területen a bevetési készenlét. (Ezeket az időnormákat figyelembe kell venni a tervezés folyamán.)
A felszállás után a pilóta nélküli repülőeszköz a felderítési terület eléréséig repülési magasságát növeli addig, amíg a felderítőszenzorok működése szempontjából az optimális magasságot el nem éri. Ott megkezdi a légi felderítést. A repülést a földi állomásról a repülőeszköz operátora irányítja. A szenzorok működését a szenzoroperátor vezérli (ha nincs erre technikailag lehetőség, akkor részt vesz a felderítési terv elkészítésében). Az információ továbbításának több változata is lehetséges (ez eszközfüggő). Ha lehetőség van rá, repülés közben is továbbíthat információt az eszköz a földi állomásra, ha nincs, akkor leszállás után lehet „letölteni” a begyűjtött információt. Az információt a földi állomáson értékelik ki, majd továbbítják az igénylők, felhasználók, együttműködők felé.
A feladatszabás a pilóta nélküli repülőeszköz részére a repülő feladatszabó parancsban történik. Ez a parancs tartalmazza a repülőeszköz alkalmazására vonatkozó feladatokat. A parancs konkrét kidolgozása a Légi Hadműveleti Központban (AOC – Air Operaton Centre) (NATO-műveletek esetén a CAOC-ban) történik. A központ tervezőrészlege meghatározza a repülőeszköz mozgási útvonalát, figyelembe véve a felderítési igényeket, az együttműködés rendjét a támogatott egységekkel.
A hatékony és eredményes alkalmazás érdekében a haderőnemek között szoros együttműködést kell kialakítani (összekötő tisztek alkalmazása). A repülő feladatszabó parancs kidolgozásánál maximálisan figyelembe kell venni az összhaderőnemi parancsnok műveleti tervét.
Abban az esetben, ha a művelet végrehajtása folyamán szükség van a pilóta nélküli felderítő repülőeszköz alkalmazásának módosítására, ezt úgy kell végrehajtani, hogy a légtérgazdálkodást, illetve a kiépített légvédelmi rendszert figyelembe kell venni.


Az eszköz helye
a felderítési rendszerben

A 2. ábrát áttekintve jól felismerhetők a felderítőciklus elemei. A műveleti időszakban a felderítő rendszer irányítása elsősorban az összhaderőnemi parancsnok kezében van azáltal, hogy a végrehajtandó feladat függvényében ő határozza meg az (elsődleges) felderítési igényeket.
A felderítő tevékenység koordinált, ösz szehangolt működése érdekében egy úgy nevezett Összhaderőnemi Felderítő Információs Központot célszerű létrehozni. Ebben a központban helyet kapnak a különböző haderőnemek felderítő-szakemberei, illetve a munkájukat segíthetik fegyvernemi szakemberek is. A központ egy számítógépekkel felszerelt objektum (lehet sátorban, épületben, vagy egy nagyobb vontatható konténerben elhelyezve). A központ az összhaderőnemi parancsnoktól beérkező felderítési igények alapján meghatározza a felderítési követelményeket az információgyűjtő szervezetek, eszközök irányába. (Ez az ábra most csak a felderítés szempontjából fontos kapcsolatokat szemlélteti. Az irányítást, vezérlést, feladatszabást a következő ábra részleteiben is bemutatja.)
A felderítőeszközök, így a pilóta nélküli felderítő repülőgép is végrehajtja az információgyűjtést. A begyűjtött információ az Összhaderőnemi Felderítő Információs Központba kerül, ahol feldolgozzák és összeállítják a tájékoztató jelentéseket.
A tájékoztató jelentések (felderítő tájékoztatók) az összhaderőnemi parancsnok törzséhez kerülnek a döntések előkészítésének támogatása céljából.
Talán ez a folyamat leírva hosszúnak tűnik, de egy jól kiépített számítógépes hálózat az előbb leírt műveleti lépéseket rövid idő alatt képes megoldani és továbbítani a szükséges felderítési információt, adatokat.
Kiegészítve és részletezve az előző ábrához leírtakat, az összhaderőnemi parancsnok megküldi a felderítési igényét az Összhaderőnemi Felderítő Információs Központnak, valamint a légi támogatásra vonatkozó igényét (légi felderítési igény) a Légi Hadműveleti Központnak. A Légi Hadműveleti Központ továbbítja az igényt az illetékes CAOC-nak, mivel a CAOC intézkedhet a repülőerők bevetésére. A Légi Hadműveleti Központ repülő-feladatszabó parancs (ATO) formájában szab feladatot a repülőegység részére a Műveleti Központon keresztül (WOC – Wing Operations Center, vagy kitelepülés esetén lehet ez egy SQOC Squadron Operations Centre). A felderítő repülőgép a légi felderítés után (vagy ha lehetőség van rá, közben is) jelenti a felderített információt.
A repülő feladatszabó parancsot a dandár-, vagy zászlóalj-vezetési pontra is célszerű megküldeni a várható légi tevékenységről szóló tájékoztatás céljából, illetve a pilóta nélküli repülőeszköz bevetésének tervezéséhez (hiszen ez is egy légtérfelhasználó eszköz). Ennek feldolgozása a légi támogatást koordináló részleg feladata.
Továbbá az Összhaderőnemi Felderítő Információs Központ megküldi a felderítési követelményeket a dandár-, zászlóalj-vezetési pontra. Ott a felderítő részleg a művelettervező részleggel kiválasztja a legmegfelelőbb információgyűjtő eszközt. Ez lehet szárazföldi felderítőkötelék, vagy a pilóta nélküli repülőeszköz. (Megjegyzés: Itt már látszik, hogy műveleti időszakban a pilóta nélküli felderítő repülőeszközzel felszerelt alegység a szárazföld alárendeltségében hajtja végre feladatát.) A pilóta nélküli felderítő repülőeszközzel felszerelt alegység földi állomása települhet a dandár- vagy zászlóalj-vezetési ponttal együtt, de külön is. Az eszközök által begyűjtött felderítési információ a földi állomáson keresztül az Összhaderőnemi Felderítő Információs Központba kerül felderítőtájékoztató (jelentés) formájában. A központ a különböző helyekről begyűjtött felderítési információ alapján megalapozott döntéstámogató jelentést képes elkészíteni az összhaderőnemi parancsnok részére.
A rendszer úgynevezett modulokból épül fel, melyek a feladat függvényében kicserélhetőek, vagy akár kiiktathatóak. Gondolok itt arra, hogy egy katasztrófavédelmi feladat során a dandár-, vagy zászlóalj-vezetési pont helyett egy katasztrófavédelmi operatív csoport lép be. Egy terrorelhárítási feladat során egy terrorelhárítást irányító operatív csoport lép be. Az operatív csoportok összetétele szintén a feladat függvénye. (Nyilván, ha nincs szükség légi támogatásra, akkor nincs szükség a légi támogatást koordináló részlegre sem.)
Kiemelten fontos egy olyan számítógépes hálózat kiépítése, amely lehetőséget biztosít arra, hogy a különböző szinten lévő döntéshozók és a felhasználók lehetőség szerint minél előbb (minél kisebb legyen a reakcióidő) valós képet kapjanak a harcmezőről. Tudjuk azt, hogy a döntések gyorsasága és pontossága döntően befolyásolhatja a művelet végső kimenetelét.

Horváth Zoltán

1971. évi 25. törvényerejű rendelet
1995. évi XCVII. törvény a légi közlekedésről
A Magyar Honvédség Összhaderőnemi Felderítő Doktrínája – HM HVK Felderítő Csoportfőnökség kiadványa, Budapest, 2003.
Intelligence, Surveillance, and Reconnaissance Operations – Air Force Doctrine Document 2-5.2,1999.
Dr. Czövek László–Palik Mátyás: A pilóta nélküli repülőeszközök fejlődése. A pilóta nélküli repülőeszközök eddigi alkalmazásának tapasztalatai és alkalmazhatóságuknak vizsgálata hazai és nemzeti légtérben. – Tanulmány, Budapest, 2002.
Kovács László: Az elektronikai felderítés korszerű eszközei, eljárásai és azok alkalmazhatósága a Magyar Honvédségben – Doktori (PhD) értekezés, ZMNE, Budapest, 2003.
Horváth Zoltán: A repülőcsapatok alkalmazása a felderítésben – Doktori (PhD) értekezés, ZMNE, Budapest, 2004.