2001. szeptember 11-e után újfent elvégezték a világon minden nukleáris létesítmény biztonsági értékelését, különös tekintettel a terrorfenyegetettség mértékének reális veszélyére. Ennek az oka és szükségessége abban áll, hogy a nukleáris létesítmények minden tekintetben terroristák lehetséges célpontjainak minõsülnek, ugyanakkor nyilvánvalóan nem puha célpontok. A jelen áttekintésben egy szakértõi kollektíva által végrehajtott, mindenre kiterjedõ értékelésérõl adok számot, amely a paksi atomerõmû ellen katonai eszközökkel és eljárásokkal, földi, légi és vízi úton potenciálisan szóba jöhetõ terrorcselekmények lehetõségeit és valószínûsíthetõ következményeit elemezte.1 A vizsgálatok célja minden esetben a fizikai védelem megerõsítése révén a nukleáris biztonság növelése volt.

Nyilvánvaló, hogy a nukleáris létesítmények – elsõsorban az atomerõmûvek – egyrészt mint a kritikus infrastruktúra (azon belül is az energiaszektor) részei, másrészt mint radioizotópos létesítmények, mint potenciális radiológiai és nukleáris veszélyforrások jöhetnek szóba. A nukleáris létesítmények tehát potenciális terrorista célpontok. A terroristák számára pedig azért lehetnek vonzó célpontok, mert misztikusak, pánikkeltésre kiválóan alkalmasak. Vizsgáljuk meg azonban, hogy ezek a létesítmények vajon puha vagy kemény célpontok-e, és érdemes-e nekik foglalkozniuk vele?
A terrorizmus jellegének nemzetközivé válása miatt egy nukleáris létesítmény bármely országban célponttá válhat. Olyanban is, amely ellen nincs különösebb ellenérzés terrorista körökben. Egy ilyen sikeres támadás komoly félelmet válthat ki más országokban, így a támadás sokkal szélesebb következményekhez (például az atomerõmûvek bezárásához) vezethet, fokozva és nemzetközivé téve a gazdasági veszteségeket.
A nukleáris létesítmények katonai vagy terrorista fenyegetettségének értékelésére, felmérésére irányuló nemzetközi erõfeszítésekrõl fontos megjegyezni, hogy a témakör rendkívül érzékeny. A nyilvános publikációk, írott dokumentumok ezért érthetõen legtöbbször a fizikai védelem céljainak és elveinek általános bemutatására, az alkalmazott fizikai védelmi rendszer nagy vonalakban történõ ismertetésére korlátozódnak. Az egyes országok nukleáris létesítményeinek fizikai védelmi rendszerérõl csak nagyon korlátozottan állnak rendelkezésre információk. Mivel azok egyébként is telephelyspecifikusak, ezért minden egyes atomerõmûre egyedi vizsgálatot kell készíteni.


AZ ÉRTÉKELÉSI ELJÁRÁS MÓDSZERTANI MEGFONTOLÁSAI

A nukleáris anyagok fizikai védelmének erõsítésére nemzetközi egyezmények, illetve azokhoz kapcsolódó ajánlások születtek. Ezek alapján az ilyen jellegû legsúlyosabb támadásoknak a biztonságra gyakorolt hatásai a mûszaki tervekben figyelembe nem vett hatásokként kezelendõk. Azért, hogy eldönthetõ legyen, melyek azok a hatások, amelyek a fenti kategóriába esnek és melyek azok, amelyeket a jelenlegi biztonsági szint kezelni képes, a fenyegetettség lehetséges eseteinek részletes vizsgálatára van szükség, amely telephely-specifikus.

Az itt bemutatott vizsgálat készítõi célul tûzték maguk elé:

a paksi atomerõmû katonai veszélyeztetettségének elemzését légi-földi katonai mûveletek és terrorista cselekmények esetére;
a paksi atomerõmû technológiai és biztonsági rendszerei veszélyeztetettségének, roncsolhatóságának és az esetleges rombolás következményeinek elemzését a katonai tevékenységek légi-földi mûveleteire, valamint a légi-földi terrorista cselekményekre;
felhasználva a meglévõ biztonsági elemzéseket, a kritikusnak ítélt objektumok támadhatóságának, egyes technológiai rendszerek rombolhatóságának, sebezhetõségének elemzését a nukleáris veszélyhelyzet vagy üzembiztonsági veszélyhelyzet kialakulásához vezetõ, az eddigi elemzésekben nem szerepelõ lehetséges forgatókönyvek feltárásával;
az esetlegesen feltárt hiányosságok mérséklésére javasolt intézkedések kidolgozását.

Az értékelõ elemzés módszertanilag az alábbi lépésekbõl állt:

1. a paksi atomerõmû telephelye ellen irányuló, légi, földi és vízi úton feltételezhetõ katonai vagy terrorista támadás megvalósíthatóságának, feltételeinek átfogó vizsgálata;
2. az atomerõmû valamennyi, potenciálisan szóba jöhetõ objektumára a lehetséges konkrét légi, földi és vízi támadhatóság értékelése;
3. a lehetséges támadások közvetlen következményeinek értékelése;
4. a nukleáris és a termelési biztonságra gyakorolt hatások átfogó értékelése;
5. a vizsgált fenyegetéstípusok lehetséges megelõzésére vagy a végrehajtásuk nehezítésére irányuló intézkedések megfogalmazása.

Az elõzetes értékelés alapján kiválasztottuk azokat a objektumokat, amelyeket a szakmai kollégium potenciálisan szóba jöhetõ célpontoknak minõsített. Azokat, amelyek ellen a lehetséges támadás a legnagyobb eséllyel várható, és egyúttal a prognosztizálható következmények elérik, vagy meghaladják az alkalmazott veszélyhelyzeti kategorizálás szerinti legalacsonyabb besorolást. (A kollégium által nem vizsgált objektumok esetében tehát vagy a támadás kivitelezhetõségének esélye volt elhanyagolható, vagy a következmények elenyészõk.)
A paksi atomerõmû folyamatos és biztonságos mûködéséhez olyan súlyos társadal- mi és gazdasági érdekek fûzõdnek, hogy felismerést nyert: nem elegendõ, ha a vizsgálatok csak a nukleáris veszélyhelyzetet okozó katonai mûveletek vagy terrorcselekmények elemzésére terjednek ki. Foglalkozni kell a folyamatos mûködés, a villamosenergia- termelés veszélyeztetésére irányuló cselekmények értékelésével is. Tehát azokat az objektumokat is tételesen azonosítani kell, amelyek sérülése ugyan közvetlenül nem okozzák nukleáris veszélyhelyzet kialakulását, de az atomerõmû egy vagy több blokkjának termeléskieséséhez vezethet.
A vizsgálatok tehát nem terjedtek ki a Paksi Atomerõmû Zrt. meglévõ biztonsági elemzéseinek felülvizsgálatára, hanem – felhasználva az elvégzett elemzéseket – az azokban vizsgált kezdeti eseményekhez más szempontok szerint, más forgatókönyvek alapján kívánt eljutni. Ennek során értékelte az egyes objektumok támadhatóságát, az egyes technológiai rendszerek rombolhatóságát, sebezhetõségét, valamint a kibocsátással vagy huzamosabb leállással járó következményeket.
A potenciálisan szóba jöhetõ célpontok meghatározásánál a fõ hangsúlyt az erõmûben elfoglalt prioritási sorrendre helyeztük, vizsgálva, hogy a létfontosságú objektumok közül melyek sebezhetõk. Ezen túlmenõen a vizsgálatokat végzõ szakértõk célul tûzték ki az egyes objektumok sérülése következtében elõálló veszélyhelyzet kategorizálását az általános üzembiztonság és a nukleáris biztonság szempontjából.
Az azonosított célobjektumokra elvégzett elemzések részletes eredményként szolgáltatták az átfogó következményelemzést, tehát a fenyegetések biztonságra gyakorolt hatását. Újszerûsége következményelemzésünknek, hogy egyformán vizsgálja mind az esetleges nukleáris veszélyhelyzet, mind a lehetséges termeléskiesés okán kialakuló krízishelyzet következményeit, lehetõséget biztosítva a különbözõ objektumok eltérõ veszélyeztetettségének determinisztikus alapokon nyugvó összehasonlítására.


AZ ÉRTÉKELÉS

A fenti célok sikeres teljesítése érdekében az értékelés elvégzésére a Magyar Honvédség Görgei Artúr Vegyivédelmi Információs Központ (GAVIK), a Magyar Honvédség Légierõ Parancsnokság (LEP), a Magyar Honvédség 1. Honvéd Tûzszerész és Hadihajós Ezred (MH HTHE), a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ZMNE), az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) és Paksi Atomerõmû Zrt. (PA Zrt.) szakértõibõl álló kollégium kapott felkérést. A szakértõi kollégium szakcsoportokba szervezõdve végezte munkáját az alábbi feladatok szerint.

1. Mûszaki szakcsoport (MH HTHE):

az erõmû gyenge, fontos és támadható pontjainak feltárása, elemzése;
az egyes rendszerek elleni támadás módjai, eszközök, létszám, kiképzettség, ismeretség stb.;
az egyes szcenáriókban megvalósított sikeres támadás következményeinek elemzése, alapadatok megadása a technológiai értékelések számára.

2. Légierõ-szakcsoport (MH LEP):

utasszállító repülõ eltérítése nyomán végrehajtott támadás;
egyéb más repülõeszközzel végrehajtott támadás;
idõszámvetés az egyes szcenáriók esetén (repülõgép-eltérítés, felszállás utáni eltérítés, észlelés folyamata, a reagálásra rendelkezésre álló idõ);
a sikeres támadás következményeinek elemzése, alapadatok megadása a technológiai értékelések számára.

3. PA-szakcsoport (PA Zrt.):

belsõ szabotázs lehetõségeinek elemzése;
segítségnyújtás az értékelõ szakcsoportnak a technológiai, nukleáris következmények vizsgálatában, védelmi intézkedések kidolgozásában;
együttmûködés a légierõvel és mûszaki szakcsoportokkal a vizsgálatok, elemzések elvégzésénél, biztosítani azok objektumbejárását.

4. A tûzvédelmi szakcsoport (ZMNE) feladata – a következményelemzések részeként – az egyes szcenáriók tûzvédelmi vonatkozású vizsgálata volt.

5. Értékelõ szakcsoport (MH ÁIK, ZMNE, OAH, PA Rt.):

az egyes szcenáriókban meghatározott rombolódások technológiai és radiológiai következményeinek értékelése – támaszkodva a meglévõ biztonsági elemzésekre;
javaslattétel védelmi intézkedésekre.

Az azonosított célobjektumokra elvégzett elemzések részletes eredményként szolgáltatták az átfogó következményelemzést, tehát a fenyegetések biztonságra gyakorolt hatását. Újszerûsége következményelemzésünknek, hogy egyformán vizsgálja mind az esetleges nukleáris veszélyhelyzet, mind a lehetséges termeléskiesés okán kialakuló krízishelyzet következményeit. Ezzel módot ad a különbözõ objektumok eltérõ veszélyeztetettségének determinisztikus alapokon nyugvó összehasonlítására.

A FENYEGETÉSEK BIZTONSÁGRA GYAKOROLT HATÁSÁNAK
ÉRTÉKELÉSI SZEMPONTJAI

Az atomerõmû egy vagy több blokkjának egy idõben bekövetkezõ hosszú távú vagy végleges kiesése a termelésbõl katasztrofális energiaválságot idézne elõ országunkban. A blokkok kiesését kísérõ, esetleg kiváltó nukleáris veszélyhelyzet tovább súlyosbítaná a károkat. Valószínûbb azonban, hogy az így kialakuló többletkárok a nukleáris veszélyhelyzet lokálisabb jellege miatt rövid távon nem közelítenék meg a blokkok elvesztésébõl származó gazdasági károkat. Hosszabb távon a károk felszámolására és a környezet helyreállítására fordítandó kiadások már sokkal jelentõsebbé válnak. Ezt a gondolatsort támasztja alá 2003 áprilisának példája, amikor a kettes blokkon bekövetkezett „nukleáris üzemzavar” rövid távon a blokk energiatermelésbõl való kiesését okozta, míg hosszabb távon a helyreállítás költségei dominálnak.
Nukleáris létesítmények tervezésekor és építésekor általánosan alkalmazott elv a mélységében tagolt védelem elve, amely elsõdlegesen a nukleáris veszélyhelyzet (NVH) elleni fokozott védekezést tûzi ki célul. Ezt az elvet követték a paksi atomerõmû építésekor is. Ennélfogva adódik, hogy a „csak” az erõmû mûködését ellehetetlenítõ cselekmények végrehajtása relatíve könnyebb, mint a nukleáris veszélyhelyzetet elõidézõ támadásoké.
A továbbiakban az egyértelmû fogalmazás érdekében célszerû bevezetni a gazdasági károkkal járó „termelésbiztonsági veszélyhelyzet” (TVH) kifejezést mindazon helyzetekre, amikor nukleáris veszélyhelyzet nem áll fönn, de az atomerõmû egy vagy több blokkja kiesik a termelésbõl, esetleg egyéb, a termelést nem érintõ jelentõsebb gazdasági károk keletkeznek.



A nemzetközi ajánlások szerint a nukleáris veszélyhelyzeteket célszerû súlyosságuk szerint csoportosítani. A csoportosítás az elrendelendõ óvintézkedések, valamint a védekezéshez mozgósítandó erõk szükséges mértékének minél pontosabb meghatározását szolgálja. Célszerû ilyen osztályozást bevezetni a lehetséges üzembiztonsági veszélyhelyzetekre is.


A LÉGIERÕ-SZAKCSOPORT VIZSGÁLATAI

A légi terrorista akciók vizsgálatánál fontos figyelembe venni, milyen mértékben ellenõrzött és milyen szabályok alapján lehet használni azt a közeget (légteret), amelybõl jelen vizsgálat során a támadási lehetõségeket elemezni kívánjuk. A másik fontos szempont a repülõeszközök csoportosítása.
Elsõként a katonai (állami) repülõeszközök néhány kategorizálási szempontját említjük meg. Ezen eszközök – rendeltetésüktõl függõen – képesek különbözõ kategóriájú fegyverek, robbanó- vagy tûzgyújtásra alkalmas eszközök nagy pontosságú célba juttatására. Terrorista célú felhasználásukat azonban megnehezíti, hogy szigorú követelményrendszer szerint történik mind az ezen eszközöket üzemeltetõ pilótaállomány képzése, mind ezen eszközök õrzése. Állami szintû terrorista akció térségünkben nem valószínû, bár a környezõ országok közül több is rendelkezik közepes vagy jelentõs kár okozására alkalmas eszközökkel.2

A polgári repülõeszközöket a robbanóanyag és a hordozható üzemanyag mennyisége alapján vizsgálva három kategóriába lehetne sorolni. Ezek a következõk:

kis kategória: kis mennyiségû robbanóanyag (maximum 250 kg) és jelentéktelen mennyiségû üzemanyag;
közepes kategória: a repülõgép képes nagyobb mennyiségû robbanóanyag (500 kg és fölötte), valamint jelentõs üzemanyag-mennyiség (40-50 t) közepes távolságra történõ eljuttatására;
nehéz kategória: a repülõgép képes jelentõs mennyiségû robbanóanyag (500 kg és fölötte), valamint jelentõs üzemanyag-mennyiség (100 t fölött) nagy távolságra történõ eljuttatására.

A MÛSZAKI SZAKCSOPORT VIZSGÁLATAI

A földi szcenáriót érintõ felmérésben a kidolgozók számára a feladat: az atomerõmû szárazföldi erõkkel és eszközökkel történõ támadhatóságának feltárása, valamint a szükséges ellenintézkedésekre vonatkozó javaslat megtétele. A felkérés tárgyából adódóan alapvetõ elvként fogadtuk el, hogy a hagyományos eszközökkel végrehajtott támadást nem reguláris erõk hajtják végre (az ilyen mérvû fenyegetettség és az abból adódó károsodások felmérése ugyanis meghaladná a jelen tanulmány kereteit). Feltételeztük továbbá, hogy a támadás nem a fûtõelem-kazetták megszerzésére és birtoklására irányul, hiszen a nukleáris alapanyagok megszerzése az atomerõmûvek fizikai megtámadásánál jóval egyszerûbb úton is megvalósítható.
A jelenlegi szituációban joggal feltételezzük, hogy a támadás célja leginkább a közérdekû üzem mûködésének megzavarása (szabotázs) lehet. Ennek súlyosabb esete az, amikor a – feltehetõen robbanóanyagok segítségével elkövetett – terrorcselekmény következményeképpen radioaktív anyag kerülhet a környezetbe. Feltételeztük továbbá, hogy a munkaerõ kiválogatásánál és felvételénél alkalmazott eljárások és intézkedések hatékonyan gátolják a terroristákkal szimpatizáló (együttmûködõ) munkavállalók bejutását az atomerõmûbe. Az elõzõekben elfogadottakból adódott következõ feltételezésünk, miszerint a feltételezett földi támadást hatékonyan kiképzett nem reguláris erõk hajtják végre, belsõ segítség és együttmûködés nélkül.


A TÛZVÉDELMI SZAKCSOPORT VIZSGÁLATAI

A légierõ- és a mûszaki szakcsoportok által kijelölt célpontokra készült tûzoltási tervek alapján feltételezhetjük, hogy a Paksi Atomerõmû fõfoglalkozású létesítményi tûzoltósága – közösen a Riasztási és Segítségnyújtási Tervben (RST) meghatározott erõkkel – váratlan támadás esetén is képes az erõmûben keletkezhetõ tüzek lokalizálására, elfojtására, oltására; technikai felszereltsége alkalmas, személyi állománya pedig felkészült a veszélyhelyzetek kezelésére. Szerkezetébõl, felépítésébõl és tevékenységi körébõl adódóan azonban jelenlegi technikai eszközeivel nem képes hosszú idejû, tartós beavatkozásra. Ilyen esetekben a Magyar Honvédség és az RST-ben nem tervezett hivatásos önkormányzati tûzoltóságok segítségét is igénybe kell venni.
Az erõmûvi tûzoltóság munkáját nagyban segíti az a tény, hogy a riasztástól számított három percen belül az objektum területének bármely pontján meg tudja kezdeni a beavatkozást. Jó kapcsolatot ápolnak a paksi önkormányzati tûzoltósággal, amelynek viszonylag rövid a vonulási ideje, mivel a város erõmûhöz közelebbi végén, a létesítménytõl hét kilométerre van a laktanyája.


Összegezett értékelésként elmondhatjuk, hogy a nukleáris létesítmények csábító, de nem puha célpontok a terroristák számára. A kritikus infrastruktúra jelentõs részeként azonban különös figyelmet és védelmet érdemelnek, és a hatékony védekezés csak a rendõrséggel, a Magyar Honvédséggel és a katasztrófavédelemmel szoros együttmûködésben valósítható meg.
Fontos hozzátennünk mindehhez, hogy a nukleáris biztonság alapeleme az ismeretek elsajátítása és bõvítése. Az atomerõmû ugyanis nem egyenlõ az atombombával annak ellenére, hogy a kritikus tömeg több százszorosa vagy ezerszerese van benne jelen (bár kémiailag és izotópdúsítás szempontjából nem olyan koncentrációban, amely elegendõ lehetne atomrobbantás kiváltásához).3
A NATO prágai csúcsértekezlete új tömegpusztító fegyverként bevezette a radiológiai fegyver fogalmát. Ez – az eddigi felfogásunk szerint – egy hagyományos robbanótöltet, és mellette, körülötte kontaminációra, szennyezésre felhasználható radioaktív izotóp helyezkedik el. Némi túlzással felfogható úgy, hogy a tömegpusztító fegyverek eme legújabb típusának: a radiológiai fegyvernek mintegy elsõ éles bevetése történt a közelmúltban, amikor Polonium–210-zel mérgezték meg Alekszander Litvinyenko volt KGB-ügynököt. Méghozzá nemcsak radioaktív, hanem kombinált vegyi és radiológiai fegyverrel!4
Azt a sajnálatos megállapítást kell tennünk tehát, hogy mélységesen végtelen az emberi elme találékonysága, talán csak az emberiség önpusztító butasága képes vele versenyre kelni! És még egy szomorú következtetést tehetünk mindezek alapján: elmondhatjuk, hogy a fejlett, civilizált világ szolgáltatja a terrorista világ számára az eszköztárat és a mintát a „humánus alkalmazás” legcélszerûbb módjára.
És most térjünk vissza a paksi atomerõmû katonai terrorfenyegetettsége értékelésének összegzett következtetésére. Kiemelésre érdemesnek tartjuk azt a sommás megállapítást, hogy a paksi atomerõmû személyzete jórészt saját erõivel, illetve a rendõrséggel, a Magyar Honvédséggel és a katasztrófavédelemmel együttmûködve még a katonai eszközökkel és eljárásokkal elképzelhetõ terrorista cselekmények ellen is képes megvédeni a létesítményt.

SOLYMOSI JÓZSEF

1 Solymosi József projektvezetõ, Bárdosi János, Csurgai József, Cziva Oszkár, Ináncsi József, Litauszki Zoltán, Lipovszky Gyula, Macsuga Géza, Molnár László, Molnár Sándor, Sáfár Albert, Tóth József, Vincze Árpád, Volent Gábor, Zelenák János: A paksi atomerõmû veszélyeztetettségének vizsgálata légi-földi katonai mûveletek, terrorista cselekmények esetére. Tanulmány, Paksi Atomerõmû Zrt. 2005.

2 A képességek országonkénti alakulása:

Ausztria (semleges) kis és közepes.
Szlovénia (NATO-tagállam) a jelentéktelentõl a kis kategóriáig.
Románia (NATO-tagállam)
Szlovákia (NATO-tagállam)
Horvátország kis és közepes.
Szerbia kis és közepes.
Ukrajna közepes és jelentõs mértékben.

3 Az atomerõmûvekben az uránium maghasadásra képes, 235-ös izotópja csak 2–4%-os dúsításban van a fûtõelemekben, míg a fegyvertisztaságú urán elõállításához 90% feletti dúsítás szükséges.

4 A Polonium–210 alfa-sugárzó radioizotóp az emberi testbe bekerülve ott a teljes energiáját leadja a testszövetben és roncsolni képes. A 10 Sv letális sugárdózis létrehozásához mindössze közel 2x107 Becquerel aktivitás, azaz 1x10-7 grammnyi anyagmennyiségre van belõle szükség. Ugyanakkor erõsen toxikus anyag is, ezért mondhatjuk, hogy mintegy kombinált vegyi- és radiológiai fegyverként alkalmazzák. 1011- szer nagyobb a mérgezõ hatása, mint a hidrogén-cianidnak (HCN).