A NATO válasza a 21. század kihívásaira

2006.02.22.

„Egy új nap. Egy új út.”

E tanulmány célja, hogy bemutassa a NATO-transz- formáció szükségességét, lényegét és ütemezését. A transzformáció összetettségénél fogva három „egyszerű” kérdésre keresi a választ: miért, mit és hogyan. Azaz (1) miért kell a NATO-nak átalakulnia?; (2) mit kell tenni a hatékonyabb működés érdekében?; (3) hogyan, milyen ütemezéssel érhetők el a 2. pontban megfogalmazott célkitűzések? Közvetett cél, hogy a transzformációt jellemző legfontosabb törvényszerűségek és elképzelések mellett rámutasson arra, mi a Transzformációs Parancsnokság (Allied Command Transformation – a továbbiakban: ACT) helye, szerepe és feladata e folyamatban.

MI A NATO-TRANSZFORMÁCIÓ?

Ez a kérdés vetődik fel napjainkban mind gyakrabban. A transzformáció nem pusztán szlogen vagy választási lehetőség, hanem sokkal inkább a változtatások véget nem érő folyamata, amely döntő jelentőségű ebben a kulcsfontosságú történelmi pillanatban – hangoztatja a NATO hivatalos közleménye.
Tény, hogy a hidegháború idején, amikor két katonai tömb feszült egymásnak, a biztonsági fenyegetés sokkal világosabban és egyszerűbben jelent meg, mint napjainkban. A hidegháború legfőbb fenyegetése, a totális atomháború történelmi homályba tűnésével újszerű biztonsági kockázati tényezők jelentek meg. A fél évszázadot felölelő hidegháború örökségeként megmaradt kölcsönös gazdasági-politikai-ideológiai függőségek, ugyanakkor az átrendeződött és felszabadult határok és a liberalizálódott piacok kedvező közeget biztosítottak a korábban is létező, viszont elnyomott biztonsági devianciák terjedésének. Az olyan háborús küszöb alatti rizikófaktorok, mint a tömegpusztító fegyverek proliferációja, a terrorizmus, a nemzetközi szervezett bűnözés, a pénzmosás, a kábítószer-, fegyver- és emberkereskedelem, vagy az illegális migráció ezért reneszánszukat élik napjainkban.
2001. szeptember 11-e nemcsak megrázta a világot, hanem gyökeres változást is hozott a biztonságpolitikai felfogásban. Ami azt megelőzően csak potenciális kockázati tényező volt, azt követően mindennapi fenyegetéssé vált. Nyilvánvalóvá vált, hogy a fejlett világ sebezhetősége sem a technológia fejlődésével, sem a védelmi költségek növekedésével, sem pedig az olyan párbeszéd-folyamatok beindításával, mint a békepartnerség, vagy a mediterrán dialógus, nem csökkent a kívánt mértékben.
A biztonság globalizálódása miatt ugyanakkor a nemzetek közvetlenebbül szembesültek a különböző válságokkal, ami összességében pozitívan befolyásolta a nemzetközi közösség fellépését és közösségvállalását. A politikai-diplomáciai döntésekkel és követelményekkel azonban a katonai képességek nem álltak szinkronban. A hidegháború örökségeként megmaradt, területvédelemre berendezkedett nemzeti védelmi rendszerek rendkívül nehezen kezelték a válságmenedzsment, békeműveletek, humanitárius akciók diktálta új feladatokat. A nemzeti védelmi erők ezért éppúgy gyökeres átalakításra szorultak, mint a szövetségi struktúrák és képességek. Másként fogalmazva: a transzformációt a változásoknak való megfelelés kényszeríti ki. Tudomásul kellett venni tehát, hogy a biztonság sem ma, sem pedig holnap nem garantálható a tegnap haderejével és elképzeléseivel.
A 2002 novemberében megtartott prágai csúcstalálkozó nem elsősorban a 2004-re ütemezett újabb NATO-bővítés, hanem sokkal inkább a bejelentett transzformációs célok miatt mérföldkő a NATO történetében. Az állam- és kormányfők döntöttek ugyanis arról, hogy az új stratégiai környezet adta követelményekre válaszul átalakítják a parancsnokságokat, a fegyveres erőket, valamint létrehozzák a NATO Reagáló Erők (NATO Response Forces – a továbbiakban: NRF) komponenst. E változtatások elsődleges célja az volt, hogy növeljék a NATO katonai és reagálóképességeit.
A szövetség új ars poeticája szerint a jövőbeli NATO-műveletek sokkal inkább a békéért vívott harcot, semmint a háború megvívását célozzák. E körülmények közepette a katonai erő szerepe nem csökken, viszont jelentősen átalakul, miközben a civil (politikai, diplomáciai, gazdasági, technológiai, kommunikációs) képességek és erők hozzájárulása növekszik. Tekintettel arra, hogy a műveletek különböző fázisai és szintjei közötti választóvonalak ma kevésbé jellegzetesek, a béke és biztonság megőrzése érdekében a NATO katonai erejének és a szövetség erejét jelentő más eszközök integrált koordinációja fontosabb, mint valaha. Ahogy a műveletek a háború megvívásától egyre inkább a rekonstrukciós feladatok felé tolódnak el, úgy jutnak egyre nagyobb szerephez a szövetség erejének egyéb eszközei (1. ábra). A megfelelés érdekében az ACT fő feladata a szükséges képességek kutatása és azok létrehozásának elősegítése.

Műveleti spektrum

Nem katonai képességek
(politikai, diplomáciai,
gazdasági, technológiai
és kommunikációs)

Katonai erő Harc megvívása Biztonság Stabilitás Rekonstrukció
1. ábra
A szövetség egyéb képességeinek előtérbe kerülése a műveleti spektrumban

AZ ÁTALAKÍTÁSI PARANCSNOKSÁG ARS POETICÁJA

„Mi vagyunk a NATO átalakítását kikényszerítő szervezet, a NATO globális biztonsági érdekeinek fenntartása érdekében élenjárunk a szövetség képességeinek folyamatos fejlesztésében” – hangoztatja az ACT minden hivatalos dokumentuma.
Mit kell értenünk az alatt, hogy az ACT a „NATO-átalakítást kikényszerítő szervezete”? A parancsnokság nem gondolja azt, hogy egyedül képes ötletekkel előállni az átalakítás vonatkozásában. Inkább olyan szervezetnek tekinti magát, amely kezdeményezi a változásokat, vállalja a kockázatot és az esetleges tévedéseket, amelyek a jövőre való tervezés során nagy valószínűséggel előfordulhatnak. Fontos cselekedeti akarattal rendelkezik és mivel mer cselekedni, bízik abban, hogy a kísérletek során erősebbé és hitelesebbé válik.
Mint ahogy az az elmúlt évtized során többször bizonyságot nyert, a politikai, gazdasági, társadalmi változásokat nem önként vállalt folyamatok, hanem sokkal inkább különböző egyéb erők kényszerítették ki. Az ACT állásfoglalása szerint a NATO politikai céljainak elérését csakis egy kikényszerített, viszont jól és részletesen előkészített belső átalakítással lehet elérni, amelyben a „folyamatos fejlesztéseket”, „a szövetség képességeinek javítását”, valamint „a NATO globális biztonsági érdekeit” mint kulcsterületeket kell feltüntetni. Ez a transzformáció filozófiája.
l A „folyamatos fejlesztés” alatt azt kell érteni, hogy a transzformáció egy folyamat, nem pedig a végállomás. Az ACT folyamatosan keresi azokat a területeket, amelyeken a transzformációs célok valóra válthatók.
l A „szövetség képességei javításának” legfontosabb eleme az NRF, amelyre mint a transzformáció aggregátorára tekintenek. A szövetség reagáló erőinek kialakításának tapasztalatait, elveit és módszereit ugyanakkor a nemzeti katonai képességek újjáformálásánál is adaptálni kell. Cél: a reagáló idő csökkentése, az expedíciós képességek (szállíthatóság, modulelemek) javítása.
l „A NATO globális biztonsági érdekei” megfogalmazásakor világossá kell tenni, hogy a szövetség ma már nem foglalkozhat csupán a saját maga védelmével. Ehelyett, saját biztonságának garantálása érdekében részt kell vállalnia a kapcsolódó régiókban, esetenként pedig a távolabb eső válságok megoldásában.

A TRANSZFORMÁCIÓ KULCSTERÜLETEI

Az eddig leírtak tükrében a transzformáció nem csupán a jelenlegi struktúra néhány elemének megváltoztatását, vagy új fegyverek rendszeresítését jelenti. Maga után vonja a NATO teljes politikai, katonai dimenziójának technikai és doktrinális modernizációját, a haderő és a műveleti alapelvek átalakítását, amihez elengedhetetlen a szövetség kohéziójának javítása. A transzformáció sok esetben a katonai kultúra változását is maga után vonja.
További cél, hogy a NATO minden szegmense és az összes szövetséges nyitott legyen és elfogadja a változásokat. A transzformáció folyamatában az ACT nemcsak elvi-kidolgozó, hanem generátorszerepet is betöltő intézmény.
Az ACT által elvégzett vizsgálatok és tanulmányok, valamint a politikai irányelvek az alábbi négy fő koncepcionális kérdés gyakorlati megvalósítását követeli meg a szövetség katonai képességeitől:
l Expedíciós haderőstruktúra kialakítása annak érdekében, hogy eltűnjön a szakadék a NATO-műveletekkel szemben támasztott földrajzi és időbeni elvárások, valamint a jelenlegi képességek korlátai között.
l A műveletek hatásalapú megközelítésének javítása, ami azt jelenti, hogy a NATO minden egyes műveletének pontosan azt a hatást kell elérnie, amit a stratégiai és műveleti tervezés korábban meghatározott. Más szóval: minimalizálni kell a felesleges vagy más hatásokat.
l A hatásalapú megközelítés érdekében – visszacsatoló mechanizmusként – folyamatosan naprakészen kell tartani a transzformációs célokat. Ezáltal ugyanis nemcsak az egyes haderőnemi képességek egymáshoz való relatív körülményeire és főleg hiányosságaira derül fény, hanem jobban meghatározhatóvá válnak azok a tervezési, beszerzési és fejlesztési irányok, amelyek javítása a NATO-képességek egésze szempontjából fontos.
l Hálózatközpontú képességek kialakítását korunk biztonsági környezete követeli meg. A különböző, szerteágazó és dinamikus biztonsági kihívásokkal szemben nem mobilizálható a NATO egésze. A különböző intenzitású, más-más kihívások kezelésére a NATO képességeinek csak bizonyos elemeire van szükség. A hálózatközpontú képességek kialakításával lehetővé válik, hogy egy rendkívül magas szintű koordinációs mechanizmus révén csakis azok a modulszerű komponensek legyenek mobilizálhatók, amelyek szükségesek. A koordinációs mechanizmus legfőbb feladata, hogy az egységes cél elérése érdekében irányítsa az egyes NATO-képességeket úgy, hogy minden egyes mozzanat a többi sikerének elérése érdekében történjen.

AZ ÁTALAKÍTÁSI PARANCSNOKSÁG STRATÉGIAI CÉLKITŰZÉSEI

A politikailag meghatározott irányelvek teljesítése érdekében, valamint összhangban a transzformáció feladatrendszerével, az ACT az alábbi négy stratégiai célt tűzte ki maga elé:
1. a szövetség katonai képességeinek racionális, célorientált fejlesztése;
2. az ACT két legfontosabb „ügyfelének”, az Egyesített Műveleti Parancsnokságnak (Allied Command Operation – a továbbiakban C) és a nemzeteknek a kiszolgálása;
3. az újonnan jelentkező biztonsági kihívások elemzése, tanulmányozása, koncepciók kidolgozása, valamint a politikai igények teljesítése;
4. megbízható visszacsatoló mechanizmus kidolgozása és működtetése, amely révén az ACT munkája és struktúrái abszolút célorientáltan működhetnek.

AZ ÁTALAKÍTÁSI PARANCSNOKSÁG
KÉT STRATÉGIAI DOKUMENTUMA

Az ACT stratégiai céljainak elérését két kiemelt dokumentum támogatja: (1) a Stratégiai jövőkép és a (2) Szövetség jövőbeni összhaderőnemi műveleteinek koncepciója (Concepts for Alliance Future Joint Operations – a továbbiakban: CAFJO).
(1) A 2002 novemberében megrendezett prágai csúcsértekezleten – a szövetség transzformációjára vonatkozóan meghozott döntéseket követően a stratégiai parancsnokok elkészítették a Stratégiai jövőkép című dokumentumot, amely hosszú távú jövőképet ábrázol a szövetség jövőbeni várható műveleteiről. E dokumentum tehát valójában az elkövetkezendő évtizedek távlatában nyújt iránymutatást a haderők, a koncepciók és a képességek transzformációjára vonatkozóan.
A dokumentum a rövid távú kezdeményezéseken túlmutatva mintegy 15 éves időtávban vizsgálja azokat a változásokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a szövetség szembe tudjon nézni az újonnan felmerülő fenyegetésekkel és új kihívásokkal. A Stratégiai jövőkép jelenleg nem egy konszenzuson alapuló direktíva, hanem a két stratégiai parancsnok közös jövőképe. A dokumentum azért született, hogy informáljon, oktasson és vitákat indukáljon mind a szövetség, mind pedig a nemzetek szintjén. A 2004. júniusi isztambuli csúcsértekezleten meghozott döntéseket követően a NAC által kiadásra kerülő Átfogó politikai irányelv (Comprehensive Political Guidance – a továbbiakban: CPG) határozza majd meg a NATO folytatódó transzformációjának prioritásait. Ugyanakkor ez elvezet majd a Stratégiai jövőkép második változatának kialakításához, amely a 2005 októberében, Norfolkban megrendezett előkészítő konferenciát követően várhatóan 2006-ban jelenik meg.
(2) A másik fontos dokumentum a CAFJO, amely a Stratégiai jövőkép alapján veszi számba egyfelől az új tervezési és cselekvési alternatívákat, másfelől pedig a jövőbeni műveletek sikeres végrehajtásához szükséges mechanizmusokat, struktúrákat és képességeket.

A KATONAI KÉPESSÉGEK TRANSZFORMÁCIÓJA

Az előbb említett főbb elvek és dokumentumok mentén a transzformáció katonai vetületének megvalósítását az ACT az alábbi négy fázisban képzeli el (2. ábra):
1. Az első lépésben az egyes haderőnemek (a szárazföldi erők, a légierő, haditengerészet és a különleges műveleti erők) között fennálló együttműködési hézagokat kell felszámolni szövetségi szinten éppúgy, mint a nemzeteknél. A NATO esetében további fontos cél, hogy a korábbinál is nagyobb hangsúlyt kapjon a műveleti, koncepcionális, haditechnikai interoperabilitás és kompatibilitás, valamint a multinacionalitás fejlesztése.
2. Második lépésként az egyes alkotóelemek koordinációjára kerül sor, azaz az elkülönülő részek összeillesztésére és „rögzítésére”. Az afganisztáni és iraki tapasztalatok rávilágítottak arra, hogy az egyes haderőnemek önálló műveletei sokkal hatékonyabbak lettek volna, ha más haderőnemek együttműködtek volna. A ténylegesen integrált egyesített erők előnyeit tehát a harctéri gyakorlat bizonyítja.
3. A harmadik lépés a haderőnemi alkotóelemek és a multinacionális képességek integrációját jelenti, amely az ún. NRF-koncepció révén valósítható meg. (Az amerikai haderőműveletek végrehajtása során itt tart.) 4. A negyedik lépésben jött létre az egyesített, informatikai hálózat által támogatott és egymással szorosan összefüggő haderő, amelyhez csatlakoznak a nem katonai képességek is.
Az ACT elgondolása szerint a negyedik lépéssel a folyamat nem zárult le, hanem jelenleg nem beazonosított további lépésekkel kell számolni. Noha a további fázisokat még nem dolgozták ki, biztosra vehető, hogy a biztonsági környezet diktálta kihívások újabb strukturális változásokra kényszerítik majd a szövetséget a jövőben.



2. ábra
A transzformáció szakaszai

AZ ÁTALAKÍTÁSI PARANCSNOKSÁG SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE

Az ACT stratégiai céljai elérésének biztonsága érdekében – a transzformációs feladatok sajátosságából eredően – a szokványos katonai szervezeti felépítéstől eltérő, sajátos struktúrát alakított ki. Ennek köszönhetően a parancsnokság szervezeti felépítésében a funkcionális tagozódás mellett egy új, képességközpontú munkamegosztás is megjelent. Ez már az új katonai kultúra eleme.
A hagyományos, funkcionális alapú felépítés
Az ACT feladatait – a funkcionális szervezeti hierarchiát tekintve – a 3. ábrán szemléltetett struktúrában hajtja végre:



3. ábra
Az ACT szervezeti felépítése

A szervezeti struktúrából jól látható, hogy az ACT-n belül a funkcionális feladatokat két részre osztották fel: az egyik a transzformációs (a transzformációs törzsfőnökhelyettes – DCOS Transformation – vezetésével), a másik a transzformáció támogatását magában foglaló (a transzformációt támogató törzsfőnökhelyettes – DCOS Transformation Support – vezetésével. Ugyancsak jól látható, hogy az ACT feladatait négy szinten dolgozza fel.
(3. ábra)
Az egyes szervezeti elemek feladatrendszerét az alábbiak szerint lehet összefoglalni:
A Képességek Csoportfőnökség (Assistant Chief of Staff Capabilities – ACOS Capabilities), ahol a stratégiai elgondolások, irányelvek és interoperabilitás (Strategic Concepts, Policy and Interoperability – a továbbiakban: SCPI) osztály található, amely az irányelvek kialakításához, az interoperabilitáshoz járul hozzá, illetve amely a doktrínákhoz biztosítja az inputokat. A korábbiakban ismertetett stratégiai jövőkép és az előzőekben említett CAFJO tulajdonképpen az SCPI-ből származik.
A védelmi követelmények felülvizsgálatáért (Defence Requirements Review – DRR) felelős védelmi tervezési részleg alakítja ki a haderőjavaslatokat és elemzi a nemzeti haderőterveket és haderőjavaslatokat. A jövőbeni képességek kutatása és technológiai osztály (Future Capabilities Research and Technology – a továbbiakban: FCRT) felülvizsgálja a hosszú távú képességkövetelményeket és hozzájárul a NATO-n belül a kutatási és technológiai stratégia és koordináció kifejlesztéséhez. Az FCRT az ACT egyik legfőbb kapcsolódása a védelmi iparhoz.
A Megvalósítási Csoportfőnökség (Assistant Chief of Staff Implementation – ACOS Implementation) az összhaderőnemi oktatás és kiképzés (Joint Education and Training – a továbbiakban: JET) és az összhaderőnemi kísérletek, gyakorlatok és értékelések (Joint Experimentation, Exercises and Assessment – a továbbiakban: JEEA) vonatkozásában biztosít irányelveket és koordinációt a SACT részére. A JET osztály jelentősen együttműködik a NATO PfP oktatási és képzési hálózattal (NATO PfP Education and Training Network). A JEEA – az FCRT mellett – a parancsnokság másik fontos kapcsolódása a védelmi iparhoz.
Az Elgondolások Kialakítása és Kísérletezése (Concept Development and Experimentation) tulajdonképpen a JEEA-ból származik. A Megvalósítási Csoportfőnökség a későbbiekben részletesen ismertetésre kerülő JWC, JFTC és a JALLC részére is ad iránymutatást. A fentiek alapján megállapítható, hogy ennek a szervezetnek szoros kapcsolatot kell fenntartania az ACT legtöbb kulcsfontosságú partnerével.
A Vezetési-Irányítási-Kommunikációs-Informatikai Csoportfőnökség (Assistant Chief os Staff C4I – ACOS C4I) felelős a NATO-hálózat által biztosított képesség (NATO Network Enabled Capability – a továbbiakban: NNEC) kifejlesztéséért. Emellett a kommunikációs és információs rendszerekkel is foglalkoznak, így kapcsolatban állnak a korábban már említett NCISS-vel (NATO Communications and Information Systems School).
ACOS C4I támogatást nyújt a parancsnokságnak a kísérletekhez, amely például nagyban segíteni fogja a parancsnokságon belül hamarosan végbemenő integrációs folyamatokat is. A C4I előtt álló egyik legfőbb feladat a NATO számára egy komplex hírszerzési információs rendszer kialakítása.
Számos országban tapasztalhatjuk azt a problémát, amikor a hírszerzési adatokon több hivatal is osztozkodik. Ezek után érthető, hogy mekkora problémával állunk szemben, amikor mindezt nemzetközi szinten, 26 ország viszonylatában próbáljuk kezelni.
Az Erőforrás és Logisztikai Csoportfőnökség (Assistant Chief of Staff Resources and Logistics – ACOS Resources and Logistics) a nemzetek személyiállomány-kihelyezési terveinek végrehajtásáért felelős és jelenleg a 2006-os soron következő békeállomány-táblás helyek felülvizsgálatára készül fel. A csoportfőnökség még jelenleg is dolgozik a nemzeti összekötő képviseletekkel a 2006 júniusáig befejezésre kerülő beosztásfeltöltési terven.
Míg korábban a SACLANT a képességcsomagok (Capability Package – a továbbiakban: CP) mintegy 15 százalékáért volt felelős, addig az ACT a jelenlegi képességcsomagok közel 80 százalékáért felel. Az ACT költségvetési és pénzügyi részlegének (Budget /Finance ) sikerült jelentős növekedést kiharcolnia a 2005. évben az ACT költségvetési keretét illetően, így az megközelítően elérte a parancsnokság igényeit. A logisztikai részleg (Ligistics) teszi lehetővé a NATO expedíciós erőinek alkalmazását. Ez az a keret, amelyből minden expedíciós műveletet végrehajtanak.
Összességében tehát a képességek, a megvalósítás, a C4I és az erőforrás és logisztika képezi az ACT négy funkcionális területét, amely a klasszikus vertikális szervezeti felépítést tükrözi.
Az ACT belső transzformációja: az Integrált Képesség Csoportok kialakítása (ICT) A korábbiakban bemutatott Stratégiai jövőkép alapján az ACT úgy döntött, hogy a transzformációs célok elérése érdekében a munkát az alábbi hét transzformációs célkitűzési területen kell folytatni:
I. Eredményes elkötelezettség – Effective Engagement (EE)
II. Összhaderőnemi hadmozdulat – Joint Manoeuvre (JM)
III. Magas szintű CIMIC – Enhanced Civil-Military Cooperation
IV. Információs fölény – Information Superiority (IS)
V. NATO-hálózat által biztosított képesség – NATO Network Enabled Capability (NNEC)
VI. Expedíciós műveletek – Expeditionary Operations (EO)
VII. Integrált logisztika – Integrated Logistics (IL).
A fentiekben felsorolt hét transzformációs célkitűzési területet öt integrált képességcsoportba (Integrated Capability Team – a továbbiakban: ICT) építették be. A transzformációs célkitűzési területek és az ICT-k kapcsolatát a 4. ábra szemlélteti.
Az ICT-k létrehozásával tulajdonképpen egy mátrix-szervezet jött létre a parancsnokságon.
Az ICT-k személyi állományának nagy részét a korábban ismertetett funkcionális területeken dolgozók alkotják. Az ICT-k a funkcionális területek teljes spektrumát átfogják, ugyanakkor nem függetlenül működnek. A transzformációs irányító testület (Transformation Steering Board –a továbbiakban: TSB) biztosítja az összes ICT felügyeletét. A TSB elnöke az ACT TÖF transzformációs (DCOS Transformation) helyettese. (5. ábra)
A szervezet ilyen irányú átalakítása valóban a katonai kultúra változását idézi elő az ACT-parancsnokságon.



4. ábra
A transzformációs célkitűzés területek és az ICT-k kapcsolata

A felvázolt rendszert azért hozták létre, hogy a transzformációs célkitűzések elérését biztosítsák, valamint ténylegesen felhasználható „produktumok” jöjjenek létre.
A felvázolt új működési rend a katonai vezetési kultúra megváltoztatását követeli meg, hiszen a hagyományos katonai vezetés szigorú rendszerét egy rugalmas „termékorientált” rendszerrel kívánja felváltani. Jelenleg ez az ACT egyik legfontosabb kísérlete.



5. ábra
Az ACT-mátrix szervezeti felépítése

Az egyes ICT-csoportok feladatai az alábbiakban foglalhatók össze:
Az IS/NNEC ICT nevéből eredően a transzformációs célkitűzési területek közül az információs fölényt (IS) és a NATO-hálózat által biztosított képességét (NNEC) foglalja magába. Ez egy átfogó képet ad az NNEC elérését biztosító rövid távú stratégiáról.
A kezdeti lépés 2004 decemberében történt, amikor is az alapító dokumentumot megküldték a NATO Katonai Bizottság részére. Ez a dokumentum előremutató javaslatot tartalmazott és jórészt egy NNEC stratégiai keret kialakításán alapult. Az első változatnak 2005. december és 2006 közepe között kell rendelkezésre állnia. Fontos megjegyezni, hogy az NNEC ambíciószintjét a stratégiai keret NATO általi jóváhagyása határozza meg.
Az NNEC megvalósulása végső soron azon múlik, hogy a nemzetek mennyire elkötelezettek egy ilyen szervezeti kultúrát érintő evolúció támogatására és megvalósítására. Az NNEC valójában a transzformáció egyik kulcseleme.
EE & JM ICT: az eredményes elkötelezettség (EE) az alábbiakkal lehetne jellemezni: a megfelelő hatás, a megfelelő módon, a megfelelő időben, annak érdekében, hogy hozzájáruljon a kívánt politikai célállapot eléréséhez.
A főbb célkitűzések közé tartozik:
l a halálos és nem halálos eszközök kifejlesztése, amelyeket pontosan és gyorsan a kialakult fenyegetésre lehet irányítani, illetve
l egy olyan interoperábilis és szervezetileg rugalmas haderőstruktúra kialakítása, amelynek alkotóelemei olyan rugalmas, felkészült és bevethető haderők, amelyek a hatásuk maximalizálása érdekében képesek egyesített és összhaderőnemi műveletekre. E CIMIC ICT: a magas szintű CIMIC célja, hogy javítsa a NATO CIMIC képességét, mégpedig egy kétutas megközelítésben:
l először is a jelenlegi CIMIC megvalósítása. Felülvizsgálja és megvalósítja a CIMIC-irányeleket (MC 411) és doktrínát (AJP 9), illetve biztosítja az egyéni CIMIC-oktatást a NATO Schoolban, valamint,
l a csoportos törzsképzést és gyakorlati támogatást a Deployable Joint Headquarters és az NRF állománya részére a JWC-n, valamint a JFTC-n,
l inputokat biztosít a CAFJO részére és elkészítette a magas szintű CIMIC transzformációs elgondolásának (Transformational Concept on Enhanced CIMIC) első tervezetét,
l végül ez az ICT segíti elő a CIMIC-kapcsolatok és transzformáció további fejlesztését a NATO-n belül, illetve a NATO és külső szervezetek (nemzetközi szervezetek, kormányzati szervezetek, nem kormányzati szervezetek és egyéb civil önkéntes szervezetek) között egyaránt.
EO ICT: az expedíciós műveletek ICT létrehozásának célja olyan képességek kifejlesztése, amelyek lehetővé teszik a szövetség részére, hogy katonai műveleteket hajtson végre a nemzetek vagy NATO határain kívül. Az ICT első „terméke” az ACO-val és a nemzetekkel együtt kiadott AJP 3.13. Ez a dokumentum átfogja a bevetés teljes folyamatát a hazai helyszíntől az alkalmazás megkezdéséig, beleértve a stratégiai bevetést, RSOM-t (Reception, Staging and Onward Movement) és az integrációt.
Az AJP 3.13 műveletekhez egy hatás alapú megközelítést követ. Ez egyetlenegy rendszer, ahol az egységes vezetésen keresztül egységes hatás érhető el. A többnemzetűség elkerülhetetlen.
IL ICT: a múltban minden egyes tagország saját támogató elemet biztosított a hadszíntéren lévő csapatok logisztikai támogatásához. Az integrált logisztikán keresztül az ACT ezt a gondolkodást egy olyan hatásalapú logisztikai rendszerré kívánja transzformálni, amely a harcoló alakulatok logisztikai támogatását a konfliktusok teljes spektrumán jól működő, alkalmazkodó, egyesített többnemzeti logisztikai műveleteken keresztül biztosítja.
Ezt az ICT készítette el a szövetség részére az NRF logisztikai támogatására vonatkozó elgondolást.
Az ICT ugyancsak elkészített egy NATO-szabványt a rádiófrekvenciás azonosításra is (RFID), amely a szállítmányok követésének alapeleme és a szövetség részére interoperabilitási szabványt hoz létre.
Ez az ICT a szövetségen belül meglévő hiányosságok okait kutatja.
Fejleszteni kíván egy orvosi rendszert, valamint egy olyan szimulációs modellt, amely a konfliktusok teljes spektrumán ki tudja számítani a műveletek támogatásához szükséges készletszinteket.
Itt fontos megjegyezni, hogy hazánknak jelenleg van tisztje az ICT egyik munkacsoportjában.

AZ ÁTALAKÍTÁSI PARANCSNOKSÁG STRATÉGIAI PARTNEREI

A parancsnokság stratégiai terve megállapítja, hogy a transzformáció eredményes biztosítása érdekében az ACT-nek kulcsfontosságú, hogy az alábbi partnerekkel tartson kapcsolatot:
l Az ACT egyik legfontosabb partnere az ACO, amely egyike a parancsnokság két kiemelt „vevőjének”. A két stratégiai parancsnokság közötti kapcsolat legfontosabb eleme az érdekazonosság.
l Az ACT egyik legfontosabb partnere az Egyesült Államok Összhaderőnemi Parancsnoksága (US Joint Forces Command – a továbbiakban USJFCOM), amely kapcsolat lehetővé teszi a parancsnokság számára, hogy a transzatlanti dialóguson keresztül megkönnyítse az eredményes kommunikációt, illetve növelje az ACT hitelességét a nemzeti védelmi kutatások koordinációja területén. A USJFCOM Norfolkban közvetlenül a parancsnokság szomszédságában helyezkedik el. (A USJFOM feladatrendszere hasonló az ACT feladatrendszeréhez. Ezek magukban foglalják az összhaderőnemi elgondolás kifejlesztését és kísérletezését, az összhaderőnemi kiképzést, illetve az összhaderőnemi integrációt és interoperabilitást.)
l A különböző NATO-szervekkel, beleértve a NATO-ügynökségeket és képzési központokat.
l A nemzetekkel – nem csupán a tagállamokkal, hanem a partner- és a mediterrán dialógus országaival is.
l A kiválósági központokkal (Center of Excellence – a továbbiakban: COE) – mára már formálisan felállítottak egy ilyen központot, az összhaderőnemi légierő szakértő központot (Joint Air Power Competence Center – JAPCC.
l Az iparral való partneri kapcsolatok az ACT számára nemcsak az új technológiák alkalmazásához fontosak, hanem azért is, hogy a kísérletek, a gyakorlatok és a képzés területein is együtt tudjanak működni. Ez megmutatkozik a NATO Ipari Tanácsadó Csoportjával (NIAG) és a Nemzeti Fegyverzeti Igazgatók Konferenciájával (CNAD) való szoros együttműködés során.
l Végül az oktatási intézmények. Ezek a nemzetközi partneri kapcsolatok olyan erőt képeznek, amely bármely lehetséges ellenséggel szembeállítható és amely kultúráját tekintve transzformációs.
Ha a transzformáció szervezeteit egy keréknek fogjuk fel, akkor a kerék középpontjában az ACT áll. A szervezetek közötti – gyakran már meglévő – kapcsolatokat az ACT folyamatosan értékeli és erősíti.



6. ábra
A transzformációs kerék

Az ACT szervezeti felépítésének egyik sajátossága, hogy több eleme Európában található.
A norvégiai Stavangerben található Összhaderőnemi Kiképzési Központ (Joint Warfare Center – a továbbiakban: JWC) hasonló szerepet tölt be, mint az USJFCOM-ban a Joint Warfighting Center. A JWC a felelős a műveleti parancsnokok és alárendelt állományuk részére a kiképzés biztosításáért. A JWC ugyancsak felelős az Összhaderőnemi Haderő Kiképzési Központ (Joint Force Training Centre – a továbbiakban: JFTC) és az Összhaderőnemi Elemző és Tapasztalat Kezelő Központ (Joint Analysis and Lessons Learned Centre – a továbbiakban: JALLC) átfogó koordinálásáért. Az előbbi – amely a lengyelországi Bydgoszczban található és a JWC-n keresztül jelent az ACT parancsnokának – a doktrínákat segíti elő a NATO-erők taktikai képzésével abból a célból, hogy az egyesített taktikai interoperabilitást javítsa.
A JALLC – amely a portugáliai Monsantóban helyezkedik el – a JWC-n keresztül jelent az ACT parancsnokának. A JALLC az egyes gyakorlatokból, illetve a valós műveletekből megismert tapasztalatokat elemzi és ad azonnali visszacsatolást a kiképzés részére a JWC-n és a JFTC-n keresztül. Annak érdekében, hogy a legeredményesebben össze tudják gyűjteni ezeket a tapasztalatokat, a JALLC állományában lévők beágyazódnak a műveleti erőkbe, amelyek gyakorlatokat, vagy valós műveleti bevetést hajtanak végre.
Az ACT európai eleme (Staff Element Europe – a továbbiakban: SEE) a belgiumi Monsban található. Az ACT védelmi tervezői elemének többsége ebben a szervezeti elemben található, amely tulajdonképpen a Transzformációs Parancsnokságnak az ACO-nál lévő összekötő szervezeteként működik.
A SACT európai képviselője (STRE) Brüsszelben található és a NATO-parancsnokságon képviseli a SACT-t.
Végezetül a NATO-ügynökség, amely a SACT alárendeltségébe tartozik, az olaszországi La Speziában található NATO Tengeralatti Kutató Központ (NATO Undersea Research Centre – a továbbiakban: NURC), amely tengeralatti kutatásokkal és technológiával foglalkozik. Szakterületükhöz tartozik az aknához kapcsolódó hadviselés, a tengeralattjáró elleni hadviselés és a gyors környezeti felmérés.
Az ACT néhány olyan NATO-szervezettel is partneri kapcsolatot tart fenn, amelyek nem tartoznak közvetlenül a SACT alárendeltségébe, ugyanakkor kiemelt jelentőséggel bírnak az ACT stratégiai céljainak megvalósításában.
Az első ilyen szervezet a Belgiumban és Hollandiában található NATO Consultation, Command and Control Agency (NC3A), amely fejlett C3 képességeket fejleszt ki, szerez be és hajt végre a NATO számára. Ezenfelül független tudományos tanácsot és támogatást nyújt a NATO-szervek részére. Bár az NC3A nem tartozik a SACT alárendeltségébe, ennek ellenére az ACT hozzájárul az NC3A finanszírozásához.
A Párizsban található Kutatási és Technológiai Szervezet (RTO) a Kutatási és Technológiai Testületből (RTB) és a Kutatási és Technológiai Ügynökségből (RTA) áll. A szervezet szárazföldi és légi kutatásokat és technológiai fejlesztéseket végez a szövetség számára. Az RTO a nemzeti védelmi kutatások és technológiák fejlesztésének és eredményes alkalmazásának támogatása érdekében elősegíti a közös kutatásokat és az információcserét.
Az oktatás területén az ACT az alábbi szervezetekkel tart fenn partneri kapcsolatot. A németországi Oberammergauban lévő NATO School – amely kulcsfontosságú tagja a NATO PfP Oktatási és Képzési Hálózatának – a műveleti szintű képzésben játszik fontos szerepet. Az iskola az ACT Joint Education and Training részlegével dolgozik szoros együttműködésben.
A Rómában található NATO Defence College a Katonai Bizottság alárendeltségében dolgozik és stratégiai szintű tanfolyamokat tart politikai-katonai kérdésekben. Az NDC ugyancsak kulcsfontosságú tagja a NATO PfP Oktatási és Képzési Hálózatának. Az olaszországi Latinában elhelyezkedő NATO Communications and Information Systems School (NCISS) a NATO kommunikációs és információs rendszereinek működésével és fenntartásával kapcsolatos képzéseket folytat.

AZ ÁTALAKÍTÁSI PARANCSNOKSÁG TÁMOGATÁSA
A NATO-MŰVELETEKHEZ

Az ACT által a NATO-műveletekhez nyújtott támogatás tulajdonképpen az Irakon kívüli kiképzés szervezésében mutatkozik meg markánsan. Az ACT feladata a külső kiképzés irányítása és koordinálása. A NATO Iraki Kiképzési Missziójához kapcsolódóan az ACT az iraki biztonsági erők állományába tartozó személyek részére biztosított kiképzést külföldön, így az oberammergaui NATO Schoolban és a norvégiai Stavangerben található JWC-ben.
A NATO afrikai műveleteihez kapcsolódóan jelenleg az ACT 10 fős állománya segédkezik a békefenntartók képzésében.
Az Afganisztánban lévő ISAF részére az ACT missziós próbakiképzést biztosít a JWC-ben.

AZ ÁTALAKÍTÁSI PARANCSNOKSÁG ELŐTT ÁLLÓ KIHÍVÁSOK

Az ACT számos sikert tudhat magáénak, ugyanakkor a parancsnokság több kihívás előtt áll. A külső kihívások közül a legfontosabb az, hogy a transzformációs menetrendet széles körben meg tudja ismertetni.
Az ACT-nek ugyancsak fel kell gyorsítania és elő kell segítenie a katonai transzformációt olyan javaslatokkal, amelyek a haderők, az elgondolások és a képességek hosszú távú fejlesztésére vonatkoznak.
A szövetségnek jobb védelmi tervezési folyamatra és újraberuházási döntésekre van szüksége.
A jövőbeni katonai műveletek sikere érdekében a szövetségnek egy integrált, egyesített többnemzetű logisztikai képességet kell kifejlesztenie.
A szövetségnek ugyancsak csökkentenie kell az ambíciószint és a nemzetek által biztosítani kívánt haderő közötti különbséget. A komplex hírszerzés és az információ megosztása kulcsfontossággal bír a hatékonyabb tervezés, a jobb döntések és a lényeges hatások elősegítésében. Következésképpen a NATO-t az interoperabilitás mintaképévé kell alakítani. Az ACT belső kihívása, hogy 2006 júniusára az ACT-nek el kell érnie a teljes műveleti képességét.

HAZÁNK ÉS AZ ÁTALAKÍTÁSI PARANCSNOKSÁG KAPCSOLATA

Az ACT feladatrendszerének megismerése után célszerű áttekinteni azt, hogy hazánk milyen módon kapcsolódik az ACT-hez. Az Átalakítási Parancsnokságon és alárendelt szervezeteinél szolgálatot teljesítő tiszteket beosztásuk alapján három csoportra lehet osztani: nemzeti beosztások, ACT parancsnokságán szolgáló magyar törzstisztek, valamint az ACT alárendelt szervezeteinél szolgáló tisztek. (8. ábra)
A tampai összekötő csoporttal csupán kölcsönös tájékoztatási kapcsolat van a missziókban való magyar részvétellel kapcsolatban.
Kijelenthető, hogy hazánk megfelelő létszámmal van jelen az Átalakítási Parancsnokságon és alárendelt szervezeteinél. Ez biztosítja azt, hogy átfogó képünk legyen a transzformációs folyamatokról.
Magyar részről a transzformációs folyamatok nyomon kísérésének fő szervezete az MH Nemzeti Összekötő Képviselet. A képviselet Norfolkban az ACT-parancsnokságon hajtja végre a számára meghatározott feladatokat oly módon, hogy a parancsnokságnak nincs alárendelve.



7. ábra
Az MH NÖK szakmai kapcsolatrendszere

A szervezet nevéből jól érzékelhetőek alapfeladatai és azok jellege. Képviseli a Magyar Köztársaságot, ezen belül honvédelmi érdekeinket. Összeköti az ACT és a USJFCOM-parancsnokságot a magyar katonai szervezetekkel. Végezetül nemzeti értékeinket és katonai kultúránkat jeleníti meg a parancsnokságon.
Az általánosan vázolt feladatokból ki szeretném emelni az alábbi feladatrendszereket, amit a magyar Nemzeti Összekötő Képviseletnek kell megoldani:
l biztosítja a Magyar Köztársaságot érintő információ folyamatos áramlását a NATO Átalakítási Parancsnokság, a Honvédelmi Minisztérium, a Honvéd Vezérkar, a haderőnemek, a NATO-tagországok összekötő képviseletei, a brüsszeli Katonai Képviselő Hivatal és a monsi Nemzeti Katonai Képviselet között;
l képviseli a HM Honvéd Vezérkar főnökét az ACT-parancsnokságon. Itt nagyon fontos, hogy a két vezető közötti közvetlen kapcsolatot folyamatosan segítse;
l a magyar nemzeti érdekek bemutatása és képviselete az ACT-parancsnokságon;
l az ACT termékeinek bemutatása hazánk felé;
l az ACT törzsében és az ACT alárendelt szervezeteinél dolgozó magyar tisztekkel szakmai kapcsolattartás.
A Nemzeti Összekötő Képviselet munkavégzésének első alapelve, hogy segítse elő az információ áramlásának kétirányúságát. Ez azt jelenti, hogy meg kell találni azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek hazánkat és az ACT-parancsnokságot is kölcsönösen érdekli.
Második fontos alapelv az előzetes vélemény bedolgozása az ACT készülő „termékeibe”. Annak érdekében, hogy a NATO-átalakítási folyamat effektív legyen és az adott terület transzformációja az országok érdekeit szolgálják, ki kellett alakítani egy eljárási rendszert, melynek lényege, hogy a nemzetek a kidolgozás kezdetétől véleményezhetik a készülő terméket. A közel két éve létrehozott szervezet minden szükséges feltétellel rendelkezik, hogy a felvázolt feladatoknak maradéktalanul meg tudjon felelni.

ÖSSZEFOGLALÁS, KÖVETKEZTETÉSEK

Összefoglalva: azért van szükségünk a transzformációra, hogy a 20. századi képességekkel rendelkező, egy háború megvívására felkészített haderőből egy olyan 21. századi képességekkel rendelkező haderővé alakítsunk át, amely a békéért harcol.
A szövetség parancsnoki és haderőstruktúrának expedíciós karakterrel kell rendelkeznie és képesnek kell lennie több kisebb, egyidejű műveletet hosszabb időn keresztül végezni.
A szövetség haderejének nagyobb részének kell bevethetőnek és alkalmazhatónak lennie olyan rugalmasság mellett, amely a háborús és a békefenntartó feladatok között gyors átmenetet biztosít.
A jövő haderejének képesnek kell lennie egy hálózat által támogatott környezetben való működésre. Az ACT Stratégiai jövőképe és a CAFJO-dokumentum jövőbe mutató utat tár fel a szövetség részére az elkövetkezendő 15 évre vonatkozóan.
Annak érdekében, hogy ez a transzformált NATO katonai szervezet valóra váljon, az ACT-nek szoros együttműködésben kell lennie az NRF-en keresztül az ACO-val és a nemzetekkel. Az ACT nem a saját sikerességét tartja szem előtt. Minden nap azon dolgoznak, hogy másokat sikeresebbé tegyenek.



< 20. század 21. század statikus gyors reagáló proaktív regionális globális tömeg hatásalapú elhasználódás pontosság konfliktuscsökkentő összetartozó ellátási pontra épülő logisztika integrált logisztika nemzeti hírszerzés komplex hírszerzés



8. ábra
A haderők jellemzőinek összehasonlítása

Köszönetet szeretnénk mondani Braun László mérnök altábornagy úrnak, aki támogatott bennünket abban, hogy készüljön írás a transzformációról. Legyen írásba foglalva a transzformáció annak érdekében, hogy letisztult képet tudjunk adni az átalakításról. Köszönjük ösztönzését és gyakorlati segítségét, valamint azt, hogy írásunk a legalkalmasabb helyen jelenhet meg.
Köszönetet szeretnénk mondani mindazon kollégáinknak is, akik végigkísérték írásunk fejlődését. A kidolgozás során elviseltük kollégáink kritikáit és megfogadtuk tanácsaikat is. Az anyag elkészítésénél mi szerzők is sokat tanultunk egymástól, hogyan lehet eredményesen együttműködni és ezért valóban „csapatmunka eredményét” veszik az olvasók a kezükbe.
Végezetül megfogadtuk, hogy folytatjuk a transzformációról szóló írásainkat, mert már látjuk, mennyi minden kimaradt jelenlegi anyagunkból.

Norfolk, 2005. november