Beludzsisztán Irán, Pakisztán és Afganisztán határán helyezkedik el. Pakisztáni Beludzsisztán kisebb-nagyobb megszakításokkal fél évszázada fegyveres konfliktus színtere, ahol szekularizált baloldali nacionalista pártok törzsi harcosai ûzik ki területükrõl a menekülttáborokban és a nagyvárosokban gyülekezõ nemzetközi terroristákat, iszlám radikálisokat, a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem új modelljét és lehetséges megoldását szolgáltatva, s egyben egy esetleges Irán elleni fedett akció potenciális hadszínterét biztosítva. Közel harminc évvel az utolsó, 1973–77 között csaknem öt évig tartó véres konfliktus után, melyben mintegy ötezer felkelõ és a pakisztáni hadsereg háromezer katonája vesztette életét, Beludzsisztánban ismét fegyveres felkelés bontakozik ki. 2004 nyarától számos támadás érte a térségben a pakisztáni hadsereg egységeit, a kõolaj- és földgázvezetékeket, létesítményeket. Amióta 2005. január 2-án Szuí, a beludzsisztáni földgázkitermelés központjának kórházában pakisztáni katonák megerõszakoltak egy helyi orvosnõt, aki a beludzs Bugtí tözshöz tartozott, megsokasodtak a támadások, amelyek heves csatákban kulminálódtak a helyi Bugtí törzs és más törzsek harcosai és a pakisztáni fegyveres erõk között. A pakisztáni hatóságok több mint kétezer „terrorista támadásról” számoltak be, holott egész másról van szó. Az iszlám szélsõségesek legjobb helyi ismerõi és legádázabb ellenségei fogtak fegyvert. Ez a fegyveres konfliktus olyan politikai és katonai tõke, amely a regionális politikai és katonai rendezés alapelemévé emelkedhet. A jelenlegi konfliktus a nemzeti kérdés megoldatlanságából, a pakisztáni hadseregnek a közéletben vállalt szerepébõl, valamint az iszlám radikalizmus térnyerésének problémájából táplálkozik.

Nyilvánvalóan a nemzeti kérdés megoldatlansága áll a középpontban. Ötvennyolc évvel a függetlenség elnyerése után Pakisztán négy tartományát még mindig mély etnikai megosztottság tagolja, amit a központi kormányzat nem képes sem kezelni, sem felszámolni. A katonai elit Ajub Khántól Musharrafig nem ismerte el az etnikai identitásokat, mindig egyesített Pakisztánban gondolkodott. Ziaul Hak, a korábbi katonai diktátor el akarta törölni a négy tartomány, valamint a hét pastun és négy beludzs törzsi ügynökség határait, ötvenhárom kisebb, etnikailag vegyes közigazgatási egységet akart létrehozni. Az ország egységének biztosítására a hadsereg vezetése mindig is elõnyben részesítette a katonai megoldást a politikaival szemben, ám ez a szemlélet éppen a szeparatista tendenciákat erõsítette. A beludzsok, a tartományuk stratégiai és gazdasági jelentõségének tudatában, egyre inkább elutasítják a katonák arroganciáját. Végül, a pakisztáni hadsereg az iszlám manipulálása révén fitogtatja erõit, hogy meggyengítse a szekularizált, modern beludzs nacionalizmust és annak politikai pártjait, az ország politikai intézményeit, s ezáltal elterelje a figyelmet a beludzs probléma valós természetérõl, és hamisan állítsa be azt a külvilág számára.


BELUDZSISZTÁN JELENTÕSÉGE

Beludzsisztánon, a beludzsok területén három ország, Pakisztán, Irán és Afganisztán osztozik, és határos az Arab-tengerrel. A hatalmas, Magyarországnál hétszer nagyobb pakisztáni beludzs tartomány Pakisztán összterületének 43%-át alkotja, ám igen gyéren lakott. 1998-ban, az utolsó cenzus idején lakóinak száma 6 511 000 volt, s ezeknek alig több mint a fele beludzs. A tartomány lakosságának mintegy 40%-a pastun, õk Quetta, Ziarat, Pisin, Killa Abdullah, Killa Szaifullah, Szibí és Loralaí körzeteiben élnek. Ezeket a területeket, amelyeket csak 1971-ben inkorporáltak Beludzsisztánba, a beludzsok nem is tekintik saját földjüknek. Az afgán határ mentén nincsenek harcok. Ugyanakkor több beludzs él Pakisztánban a beludzs tartományon és a törzsi ügynökségeken kívül.1 Beludzsisztán tartomány és az északon hozzá csatlakozó, központilag irányított négy beludzs törzsi ügynökség, Bugtí, Marrí, Dzsalawán és Bolan határain belül megtalálhatók mindazon ellentmondások, amelyek meghatározóak a régióban, beleértve az Egyesült Államok és szövetségesei, valamint a tálibok konfliktusát is. A pakisztáni hadsereg 2004-tõl megindított sorozatos beludzsisztáni hadmûveleteinek az a célja, hogy eltereljék a figyelmet a beludzsok autonómiaköveteléseirõl, valamint arról a tényrõl, hogy a beludzsisztáni helyzet orvoslására alakult Sudzsaát parlamenti bizottságnak nem sikerült eredményt elérnie.
A szövetséges erõk az afganisztáni katonai mûveletek nagy részét a Paszní és Dalbandin bázisokról hajtják végre, amelyek beludzsisztáni területen találhatók. A tálibok, akiket mind Pakisztán, mind Irán támogat, szintén Beludzsisztánban szervezõdnek újjá. Ha Afganisztánban a nyugati erõkre nehezedõ nyomás elviselhetetlenné válik, Washington és szövetségesei felhasználhatják a beludzs nacionalistákat, akik kérlelhetetlenül és ádázul ellenzik az iszlám fundamentalisták és szélsõségesek befolyásának erõsödését, hogy ezáltal Iszlámábádra és Teheránra egyaránt nyomást gyakoroljanak. Noha ez a leggyérebben lakott tartomány, ahol Pakisztán lakosságánk csupán 4–6%-a él, gazdasági és stratégiai jelentõsége óriási. A föld mélye Pakisztán ásványi és energiahordozóinak jelentõs hányadát tartalmazza, többek között gázkészleteinek mintegy 36%-át. A tartomány területén 19 trillió köbméter gáz és mintegy 6 trillió hordónyi kõolaj található. Nagy mennyiségben rejt a földje kõszenet, aranyat, rezet, ezüstöt, platinát, alumíniumot és mindenekelõtt urániumot. Területe annak a vezetéknek a potenciális tranzitövezete, amely a türkmenisztáni és az iráni földgázt Indiába szállítaná. Ám Beludzsisztán saját földgáztermelésének mindössze 17%-át fogyasztja el. Noha Pakisztán energiaszükségletének mintegy 40%-át Beludzsisztán szolgáltatja, a gázból származó bevételeknek mindössze 12,4%-ában részesül. A gázkészletet 2012-ig a központi kormányzat ki akarja aknázni. A beludzsok a nyersanyagforrások egyenlõ, de most már inkább területarányos elosztását követelik.
Pakisztán három haditengerészeti bázisa közül kettõ, Ormara és Gwadar a beludzs tengerparton található, amely közel fekszik a Hormuzi-szoroshoz és a Perzsaöböl bejáratához. Gwadart 1958-ban adta vissza az ománi szultán Pakisztánnak. Akkor még nyomorúságos halászfalu volt némi gyöngyhalászattal és vízi csempészettel. Gwadar kikötõje 725 kilométerre fekszik Karacsitól. A stratégák a túl keletre fekvõ, stratégiailag sérülékeny Karacsi alternatívája gyanánt tervezték meg, amely 1948-ban már egyszer elszenvedte az indiai hadsereg blokádját, és 1995-ben a kargili incidens nyomán ugyanaz a veszély leselkedett rá. A gwadari kikötõfejlesztés integráns részét képezi annak a politikának, amely a pakisztáni kikötõi kapacitások diverzifikálására törekszik. Az Ormara bázis 2000-ben kezdett mûködni.
Akár Beludzsisztán stratégiai érdekei miatt, vagy éppen azok ellenére, a pakisztáni kormányzat nem integrálta ezt a tartományt az államba. A beludzsoknak meggyõzõdésük, hogy földjük a pakisztáni állam legnépesebb tartományának, a kormányzati és fegyveres elit zömét adó Pandzsábnak a gyarmata. A beludzsisztáni tartományra a gazdasági és szociális fejlesztés hiánya jellemzõ. Paradox módon a jelenlegi válságot ebben az igen elmaradott térségben éppen fejlesztési beruházások váltották ki. 1999 óta elkészült a Kalabagh-gát,2 a Kacsní-csatorna, a Mírání-gát, a gwadari kikötõépítkezés elsõ szakasza, a Gwadart Karacsival összekötõ makráni part menti országút, a Szaindak rézbánya, valamint a quettai vízmûvek. Noha a Musarraf-kormány és a hadsereg a modernizáció és a pakisztáni nemzetépítés letéteményesének vallja magát a „törzsi szeparatizmussal” szemben, mégis e fejlesztések és a pakisztáni hadsereg nyomában a legretrográdabb erõk, az iszlám fundamentalisták és szélsõségesek settenkednek. Iszlámábád Beludzsisztán természeti kincseit saját kizárólagos tulajdonaként aknázza ki, a nagy projektek feletti döntésbõl a tartomány hatóságait és lakosságát teljes mértékben kizárja. A beludzsok, akiknek körében lelassult a népességnövekedés, attól félnek, hogy e nagy beruházások révén kisebbségbe kerülnek, elveszítik földjeiket, ásványi kincseiket és nemzeti sajátosságaikat, most már azt követelik, hogy kizárólag maguk rendelkezzenek tartományuk természeti kincsei felett.
A helyieknek nincs beleszólásuk Gwadar kikötõ kiépítésének gigantikus víziójába, az ország egyetlen mélytengeri kikötõjének óriási kapacitású raktárakkal és ipari létesítményekkel bõvítésébe sem. A gigantikus építkezés elsõ fázisában a kikötõ 300 000 tonnás raktárak és 25 000 tonnás rakodókonténerek elhelyezésére lesz alkalmas. 2010-re a kikötõ 200 000 tonnás olajtankerek fogadására is képes lesz. Speciá lis ipari fejlesztési övezetet, exportzónát terveztek, hogy Gwadar és környéke hamarosan szabadkereskedelmi övezetté váljon. Az építkezés során többnyire nem beludzsokat alkalmaznak, a busás hasznot hajtó szerzõdéseket a fegyveres erõk kötik, és õk húznak hasznot a széles körû föld- és ingatlanspekulációból is. Gwadar és környékének lélekszáma hetvenezerrõl csaknem kétmillióra növekedik. A beludzsok meggyõzõdése, hogy többségük szindhiekbõl és fõleg pandzsábiakból fog állni, s õk marginalizálódnak saját tartományukban.
Az építkezés fõleg kínai tõkével és munkaerõvel megy végbe. Peking Gwadarban és Ormarában nemcsak dokk-kapacitás fejében finanszírozza a beruházásokat, hanem azért, hogy lehallgatóállomást létesíthessen a makráni partvidéken, amely figyelemmel kíséri az Öböl térségében létesített amerikai bázisok tevékenységét. Kínaiak aknázzák ki Szaindak arany- és rézbányáit közel az afganisztáni és iráni határhoz, és nem messze Rasz Kúhtól a Csagai-hegységben, ahol a pakisztáni atomkísérleteket végrehajtották.
A pakisztáni kormányzat út- és vasúthálózat építését tervezi Afganisztán és a közép- ázsiai köztársaságok irányába. Ez a hálózat lenne hivatott összekapcsolni ezeket az országokat az óceánnal. A tengertõl elzárt Afganisztán számára Gwadar használata nem nyújtaná azokat a kereskedelmi és vámkedvezményeket, amelyeket az Indiaifélsziget megosztásáról rendelkezõ 1947-es Mountbatten-egyezmény, illetve az 1955- ös afgán–pakisztáni ATTA-egyezmény biztosít számára Karacsi szabadkikötõjének használatánál, amely Afganisztán tengeri kijárata gyanánt funkcionál.
A szövetségi kormányzat helyõrségeket akar létesíteni Beludzsisztán legérzékenyebb területein: Szuíban, ahol a legtöbb gázlétesítmény található, Gwadar kikötõjénél és Kohluban, a Marrí törzs „fõvárosában”, ahol intenzív földkisajátítások folynak. Nagyszámú idegen katonaságot vezényeltek Beludzsisztánba, amelynek 28 körzetében 600 katonai ellenõrzõ pont található, és a 70 000 szövetségi katonán kívül 35 000 fõs Frontier Constabulary egység állomásozik 59 paramilitáris táborban.
Irán, amelynek mintegy milliós beludzs népessége van, figyelemmel kíséri a fejleményeket. Teherán is tart a beludzs nacionalizmus fellángolásától, és az annak nyomában fellépõ esetleges amerikai akcióktól, amelyeket szükség esetén Iszlámábád is támogathat saját területén. Ugyancsak aggodalommal tölti el Pakisztán mint vetélytárs megjelenése a közép-ázsiai régióban.


A BELUDZS NACIONALIZMUS FELEMELKEDÉSE

Iszlámábád mindig is tagadta a beludzs nacionalizmus létezését, ám a beludzsok történelme kétezer esztendõs múltra tekint vissza. A XII. században Mír Dzsalál Khán megalapította negyvennégy beludzs törzs konföderációját. Rind Lasarí a XV. században egyesítette a beludzsokat, akiknek önálló állama a XVII. században jött létre. Mindennek következtében kialakult a nemzeti identitás.
A brit gyarmati uralom alatt a brit korona megszerzett egy, Afganisztánhoz csatlakozó keskeny földsávot. 1876-ban a Sandoman-egyezmény biztosította a névleg önálló Kalat Khánság vazallus státusát. Kalat – akárcsak Nepál vagy a pastun és beludzs törzsi ügynökségek – nem a brit–indiai gyarmatokhoz és a Delhiben székelõ alkirályhoz, hanem Londonhoz tartoztak. A négy beludzs törzsi ügynökség státusát a Mastungszerzõdés biztosította. Ezeknek a területeknek száz év elteltével vissza kellett volna nyerniük eredeti státusukat, ahogyan ez Nepál esetében történt, amely független állam, de gurka katonái még ma is Londonhoz tartoznak. A kalati uralkodó 1948-ban elutasította a kizárólag vallási alapon, mindössze India és Pakisztán közötti opciót nyújtó Mountbatten- tervet, és kikiáltotta 1948-ban függetlenségét a hozzá csatlakozó Kharrán, Makrán és Laszbela fejedelemségekkel egyetemben, amelyeket csak késõbb csatlakoztattak Pakisztánhoz. A beludzs és pastun nacionalisták a Sandoman, a Mastung és a Durandszerzõdéseket a Nepál-szerzõdéshez vagy a hongkongi szerzõdéshez hasonlatosnak tekintik. Száz év múltán azonban csak Hongkong került vissza az anyaországhoz.
Az iszlámábádi kormány meg akarta törni a törzsfõk befolyását, és a központi kormányra akarta ruházni az összes hatalmat, ezért 1948-ban, 58-ban és 64-ben fegyveres konfliktusba keveredett a beludzsokkal. Ennek vezetõi Séro (Tigris) Marrí vezetésével létrehozták mind a mai beludzs nacionalista pártok elõdeit, mind az 1973- as felkelés alapstruktúráit. Ezekbõl alakult meg késõbb a Beludzsisztáni Nemzeti Felszabadítási Front (BPLF).3
1973–77 között az egyre eszkalálódó gerillamozgalomból széles körû felkelés bontakozott ki, amelynek leverését követõen az egymást követõ kabuli kormányok közül 1977-ben még Daud kormányzata fogadta be a felkelés vezetõit, Séro „Tigris” Marrít, fiát Khair Bakhs Marrít, Attaullah Mangalt és Ghausz Bakhs Bizendzsót. Utóbbi 1989-ben bekövetkezett haláláig, a többiek pedig 1991-ig élvezték a kabuli marxista rezsimek vendégszeretetét beludzsisztáni emigráns kormány gyanánt, míg harcosaik összetûztek a Beludzsisztánban is felállított menekülttáborokban szervezõdõ afgán mudzsáhidokkal. Marrí és Mangal Nadzsibullah afgán elnök titkosszolgálata a KHAD térségbeli tevékenységét segítették. A marxista beludzs vezetõk törzsi harcosai a baloldali afgán rezsimek és szovjet támogatóik oldalán álltak harcban a mudzsáhid szervezetek és az arab nemzetközi brigádok harcosaival, akikbõl késõbb az al-Kaida lett. 1991-ben a két Marrí és Attaullah Mangal visszatértek Pakisztánba, de utóbbi hamarosan Londonba távozott.
Beludzsisztán tartományt 2002 októberétõl iszlám fundamentalista pártok vezetik. Az amerikai légierõ paszní-i légibázisáról végez afganisztáni hadmûveleteket. A tartományban élõ pastunok jelentõs hányada afgán menekültekbõl áll, akiknek a katonai kormányzatok pakisztáni állampolgársággal hálálták meg a szovjetek elleni dzsihád idején tett szolgálataikat. Õk a tálibokkal, az al-Kaidával, illetve a Hekmatjár-féle Hezb-i Iszlámíval rokonszenveznek, akik beludzsisztáni, illetve pastun törzsi területeken lévõ menedékeikrõl intéznek támadásokat Afganisztánban az amerikai csapatok és a koalíciós erõk ellen. Beludzsisztánban a törzsi ügynökségeken nem mûködhetnek, a pastun törzsi ügynökségekbe, különösen Észak-Wazirisztánba ellenben befészkelték magukat, ahol az al-Kaida már kiirtotta a szekularizált nacionalistákat, és folyamatosan támadja bázisaikat, a törzsi tanácsokat, dzsirgákat, és „Wazirisztáni Iszlám Emirátust” hozott létre. Az Egyesült Államok egyre inkább aggódik térségbeli érdekei miatt.
A jelenlegi beludzs felkelés során mintegy ötvenezer, modern fegyverekkel felszerelt, jól képzett törzsi harcos küzd hetvenezer pakisztáni katonával. A pakisztáni kormányzat úgy szeretné beállítani, mintha az egész beludzs probléma néhány korrupt törzsfõ szûklátókörûségének az eredménye lenne, akik úgy vélik, hogy a fejlesztés veszélyezteti kiváltságaikat. Noha a beludzs nacionalista pártok (akárcsak az afgán pártok), törzsi alapon szervezõdõ pártok, ám programjuk szekularizált, modern nacionalista, sõt még mindig baloldali, s ma már kevésbé dominánsak törzsi elemeik. A hetvenöt beludzs törzsfõ közül csak hárman, a Mangal, Bugtí és Marrí törzsek vezetõi vesznek részt a jelenlegi felkelésben, amely a nem törzsi vidékeken, fõleg a makráni tengerparton bontakozott ki.


AZ 1970-ES ÉVEKTÕL NAPJAINKIG

A beludzs nacionalista mozgalomra a modern, szekuláris nacionalista, baloldali pártok dominanciája jellemzõ. Közülük több a marxizmussal is kacérkodott, ám szinte mindegyikük törzsi alapon szervezõdött. Baloldaliságuk is a törzsi intézmények egalitáriusságából, a dzsirga-demokráciából nõtt ki, akárcsak a szekularizált pastun pártok esetén. A törzsi rend ez esetben nem retrográd anakronizmus. Intézményei az iszlám fundamentalizmus és a radikális politikai iszlám ellenlábasai. Ezek a pártok, vezetõik és fegyveres szervezeteik a következõk:
Khair Bakhs Marrí 1991 elején tért vissza Pakisztánba Kabulból, ahol a Nadzsibullah- rezsim vendégszeretetét élvezte. Õ képviseli a beludzs nemzeti mozgalom militáns szárnyát, elsõsorban a katonai megoldás híve. Bázisát a Marrí törzs alkotja. Jelenlegi pártja, a Hak Tavar, tipikusan Marrí törzsi párt. Õ a Beludzs Felszabadító Hadsereg nevû (Balochistan Liberation Army, BLA) illegális katonai szervezet vezetõje, amely az 1980-as évek elején alakult, és egészen 1991-ig közel állt Moszkvához. E szervezet számos vezetõje 1989-ig a Szovjetunióban tanult, vagy nyert kiképzést. Nagy-Beludzsisztánért száll síkra. A legtöbb fegyveres támadást ennek militánsai hajtják végre. 2006. április 8-án a pakisztáni hatóságok – amelyek korábban a leghírhedtebb al-kaidás szervezeteket is csak vonakodva függesztették fel – betiltották. E párt és a Marrí törzs másik szervezete az 1964-ben alakult Beludzs Népi Felszabadítási Front utóda, a Beludzs Felszabadítási Front (Balochistan People’s Liberation Front, BLF).
Ghausz Bakhs Bizendzso – hazájába visszatérve – részt vett egy új párt, a Pakisztáni Nemzeti Párt (Pakistan National Party) szervezésében. 1989-ben bekövetkezett halálát követõen a PNP vezetõi, más politikai erõkkel egyesítve soraikat, megalakították a Beludzs Nemzeti Pártot, mely széles körû autonómiát követel, ahol a beludzsok védelmi ügyeik, külügyeik, a költségvetés õket érintõ része, a nemzeti valuta és a kommunikáció felett is ellenõrzést gyakorolnának. Vezetõi szerint kicsi annak az esélye, hogy pusztán a fegyveres harcnak komoly politikai hozadéka legyen. Ezért a BNP arra koncentrált, hogy politikai támogatást nyerjen a beludzsok körében a szekularizált nacionalizmus számára. Amikor ki akarta terjeszteni befolyását a tartomány egészére, nem tudott a Marrí és a Bugtí törzsek területére behatolni, vagyis a Beludzs Nemzeti Felszabadítási Front, illetve a Bugtík által uralt Köztársasági Hazai Párt fennhatósága alatt álló területeken terjeszkedni.
Attaullah Mangal a Beludzsisztáni Nemzeti Mozgalom (Balochistan National Movement) vezetõje, amely kettészakadt. Nagyobbik frakciója a BNM, Mangal az õ nevével fémjelzett. Marríval együtt az 1973-ban kirobbant fegyveres felkelés vezetõje volt, amelynek leverését követõen 1978-ban Londonba vonult számûzetésbe. Ott alapította a Szindhi-Beludzs-Pastun Frontot (SBPF), az elnyomott nemzetiségek frontját, hogy a háttérbe szorított nemzetiségek vállvetve küzdjenek Pakisztánban a pandzsábi dominancia ellen. Konföderációért száll síkra a pakisztáni állami keretek megreformálásával. Jelenleg a háttérben van, és nem beszél a beludzs fegyveres ellenállás vezetõje gyanánt, mint Marrí. Ellenben fiai Londonból szereznek pénzt nyugati és Öböl menti országokból a mozgalomnak. 1996-ban a Beludzs Nemzeti Mozgalom és a Pakisztáni Nemzeti Párt és a Beludzs Nemzeti Párt egyesült. Akárcsak Bizendzso törzse, a Mangal törzs is háttérbe szorul a törzsi ügynökségeket uraló Marrí és Bugtí törzsekkel szemben, következésképpen katonai erõi korlátozottabbak és nagyobb hajlandóságot mutatott a tárgyalásra. Ám attól való félelmében, hogy marginalizálódik, Attaullah Mangal álláspontja radikalizálódott, és már nem az autonómia, hanem a teljes függetlenség követelését tûzte zászlajára.
Ugyanebben a pediódusban tûnt fel a Beludzs Diákszervezet. Különbözõ frakciói a fenti három párt egyikét vagy másikát támogatták, ám ez nem akadályozta meg õket, hogy független pártként lépjenek fel. A kvótarendszer folytatásáért és a beludzs nyelv hivatalos nyelvként elismeréséért száll síkra.4 Fegyveres szervezete a Népi Felszabadító Hadsereg (People’s Liberation Army, PLA).
Akbar Bugtí a második legnagyobb beludzs törzs, a Bugtí törzs vezetõje. Több mint tízezer állandó harcost felsorakoztató hadsereg élén állt. Mérsékelt, akárcsak Bizendzso volt, ám ennek ellenére Iszlámábád az egyes számú közellenségnek tekinti, mivel a tartomány földgázkészleteinek a java az õ területén található. 2005 tavaszán, a nagyszabású katonai mûveletek indításakor a pakisztáni kormány a Dera Bugtí körzetre és Akabar Bugtíra összpontosította figyelmét, annak ellenére, hogy a támadások átterjedtek az egész tartományra, a nem törzsi körzetekre is. Pártja a Köztársasági Hazai Párt (Dzsumhúrí vagy Jomhoori Watan Party). Míg a PLF és a BLA fõleg a Marrí törzs, a PLA milíciája a Bugtí törzs bázisán szervezõdik. Noha Akbar Bugtí maga is az 1973–77-es felkelés egyik kirobbantója volt, szerepe ellentmondásos. 1973. január 31-én Lahórban a Mochi Gate-nél a pastun Vali Khánnal, a Nemzeti Awamí Párt 2006 elején elhunyt akkori vezetõjével és Attaullah Mangallal együtt meghirdette a Független Beludzsisztán tervét.
Ám ezután információt szolgáltatott Zulfikar Ali Bhutto akkori pakisztáni miniszterelnöknek a Beludzsisztánba irányuló iraki fegyverszállításokról, azt állítván, hogy a Független Beludzsisztán tervét, amely „egy vagy több idegen hatalom befolyása alá került volna”, Bagdadban tervelték ki. Bhutto ennek ürügyén feloszlatta a tartományi parlamentet és letartóztatta Mangalt, Marrít és Bizendzsót. Ezt követõen Akbar Bugtít nevezte ki Beludzsisztán tartományi fõminiszterévé, aki azonban a harcok kirobbanását követõen még 1973. december 31-én lemondott. Ám az õ szerepe miatt tiltotta be Bhutto 1975. február 10-én a Nemzeti Awami Pártot is, amelyben a pastun és beludzs baloldali nacionalisták, Marrí, Mangal, Bizendzso és Wali Khán még együtt harcoltak. 1976-ban, amikor Bhutto feloszlatta a beludzs törzsfõk törzsi tanácsát, dzsirgáját, mindnyájukat, így Bugtít is bebörtönözték a haidarabádi per során. Múltja miatt némi bizalmatlanság övezi, ám a három nagy törzsfõ egységét nem sikerült megosztani. Bugtí hajlik a beludzs vezetõk közül a leginkább a tárgyalásokra, bár megegyeztek abban, hogy külön nem tárgyalnak.
Az iszlám szélsõségesek ellen forduló nemzeti felkelés hajtómotorjai ma már nemcsak a törzsi dzsirgák, de a középosztály is, amely alulképviselt a pakisztáni kormányzatban. Vezéregyénisége Abdul Haí Beludzs, egy városi orvos. Pártja, a Beludzsisztáni Nemzeti Mozgalom megakadályoz minden egyéni vagy kollektív megegyezést a törzsfõk és az iszlámisták között (akik a közös ellenség, a pakisztáni hadsereg Amerika-barát vezetõi ellen akcióegységre csábítanak), és ha ellentét merül fel a beludzs törzsek között, közvetítõként lép fel. A mozgalom kettészakadt, egyik frakciója élén Attaullah Mangal, a másik élén az alapító, Abdul Haí Beludzs áll. A három párt egyesülését követõen neve Beludzsisztáni Nemzeti Párt lett.
A 2002. októberi választásokon a tartományi parlament az ellenzéki, iszlám fundamentalista szövetség, az MMA irányítása alá került. A BNP (Mangal frakció) két helyet, a Khair Bakhs Marrí vezette Hak Tawar, valamint az Akbar Bugtí vezette Köztársasági Hazai Párt egy-egy helyet szerzett. Az eltelt ötvennyolc év során a beludzsok mindössze harminchét hónapig irányíthatták tartományukat. Kilenc hónapig Attaullah Mangal, egy évig fia, Akhtar Mangal, tizenkét hónapig Akbar Bugtí töltötte be a tartományi fõminiszter posztját.
2003 novemberében a Marrí vezette Hak Tawar, a Bugtí által irányított Köztársasági Hazai Párt, a Beludzsisztáni Nemzeti Párt két frakciója, a Beludzsisztáni Diákszervezet, valamint fegyveres szervezeteik, a Beludzsisztáni Felszabadító Hadsereg, a Beludzsisztáni Felszabadítási Front, valamint a Népi Felszabadító Hadsereg Beludzs Egység (Beludzs Ittihád) néven egyesült. A szövetség fõ célja a politikai egység stratégiai célján túlmenõen az a taktikai megfontolás, hogy vezetõik ne köthessenek különalkut az iszlámábádi kormányzattal. Ám ez a gyakorlatban fel sem merül. Iszlámábádnak ezúttal nem sikerül megosztania a beludzs vezetõket.
2005 végén Bugtít, Mangalt és Khair Bakhs Marrít letartóztatták, illetve házi õrizetbe helyezték. Marrít – fiaival, a Beludzsisztáni Felszabadító Hadsereg (BLA) jelenlegi vezetõivel, Akhtar és Mír Ballacs Marríval – együtt azzal vádolják, hogy meggyilkoltak egy bírót, aki ugyancsak Marrí törzshöz tartozott. Fiai most a törzsi területen rejtõznek, ahol Mír Ballacs irányítja a fegyveres ellenállást.


KÜLFÖLDI BEAVATKOZÁS?

Mióta India újra megnyitotta kandahári és dzsalálábádi konzulátusait, olyan spekulációk terjedtek el, hogy a kabuli kormányzattal egyetemben a beludzs felkelõk támogatásával Pakisztán meggyengítésére törekszik. Iszlámábád azzal vádolta India kandahári fõkonzulátusát, hogy onnan látják el modern fegyverekkel a beludzs felkelõket az afgán hatóságok támogatásával, a Karzai-kormány pedig 2006 elején 500 millió rúpia (mintegy 8,3 millió dollár) értékben maga is szállított fegyvereket, és azt állította, hogy az indiai katonai hírszerzés, a RAW mintegy negyven kiképzõtábort tart fenn afgán területen, ahol mintegy hatszáz pakisztáni beludzs részesül jelenleg katonai kiképzésben.
Valójában Újdelhi ambivalensen szemléli a beludzsisztáni eseményeket. Érdeke, hogy Iszlámábádot tárgyalóasztalhoz késztesse, ám azt sem szeretné, hogy Pakisztánban eluralkodjon a káosz és szétessen, hiszen ez veszélyezteti tárgyalási pozícióit, és csak az iszlám radikalizmusnak kedvez a térségben. Ugyanakkor örömmel látja, ha a pakisztáni hadsereg ahelyett, hogy az indiai katonákkal nézne farkasszemet Kasmírban, le van kötve Beludzsisztánban. Musarraf elnök nem tudott bizonyítékot szolgáltatni azon állítására, miszerint India támogatná a beludzs felkelõket, ugyanakkor az amerikai államtitkári látogatást követõen 2005. december 27-én az indiai kormány kiadott egy nyilatkozatot, miszerint „aggodalommal figyeli a Beludzsisztánban elharapózó katonai erõszakot”.
Újdelhi Kína növekvõ szerepét a térségben potenciális fenyegetésként éli meg mind gazdasági, mind stratégiai téren, mióta a kínaiak a burmai Coco-szigeten lehallgató állomást üzemeltetnek, hogy figyelemmel kísérjék az indiai haditengerészet tevékenységét és Orissában végrehajtott rakétatesztjeit. A kínai tengerészet is szeretné igénybe venni a Perzsa-öbölhöz vezetõ létfontosságú tengeri útvonalakat, amelyeket az indiai haditengerészet ellenõriz.
Indiát érzékenyen érinti, hogy Niazov türkmén elnök 2006. április elején Kínával gázszállításokról írt alá megállapodást. India, Afganisztán és az Egyesült Államok közös érdeke, hogy a beludzsisztáni felkelõk támogatásával az iszlámábádi vezetést az iszlám szélsõségesek visszaszorítására késztessék. Bush elnök márciusi afganisztáni, indiai és pakisztáni látogatása során értésre adta, hogy másként ítéli meg Újdelhi atomprogramját, mint Iszlámábádét. Ezt követõen került sor az éles afgán–pakisztáni szóváltásra is, ahol nemcsak a beludzs, de a modern szekularizált pastun nacionalizmus kártyáját is felvették, amit még a hidegháborús idõkben a beludzs kártyához hasonlóan, a másik fél, vagyis a Szovjetunió és szövetségesei adu ászának tartottak. E látogatást követõen az afgán parlament tüstént felvetette a beludzsokhoz hasonlóan az Afganisztánban államalkotó pastunokat megosztó Durand-szerzõdés problematikáját. A pakisztániak Iránt is a beludzs felkelõk támogatásával vádolják annak érdekében, hogy megakadályozzon egy amerikai–pakisztáni tervet, hogy felhasználják Beludzsisztánt Teherán ellen indítandó jövõbeli offenzívájukhoz. Kétségtelen, hogy a teheráni kormányzat beludzspolitikája jelentõs változáson ment keresztül. Míg az 1970-es években, a sah idején Beludzsisztánban maga is agresszorként lépett fel, az iráni „iszlám forradalom” korábbi idõszakában semleges szomszéd gyanánt figyelte a beludzsisztáni eseményeket, a XXI. században pedig már aktív szimpatizáns lett. Az aktív szimpatizáns azonban nem azonos a támogatóval. A teheráni vezetés tudatában van, hogy a keleti határainál megjelenõ zûrzavar meglehet, egy esetleges amerikai beavatkozás számára nyitna kedvezõ terepet, és lázítaná saját, milliós beludzs kisebbségét. Teherán nem hisz Pakisztánban mint egységes ország és nemzet koncepciójában, és zavarja, hogy Iszlámábád nem tud ellenállni olyan külföldi, nyugati befolyásoknak, amelyek ellenségesek Teheránnal szemben. Irán fel akarja használni a tengeri útvonalakat a közép-ázsiai szénhidrogéneknek a világpiacokra való kivezetéséhez Pakisztán rovására. Ennek érdekében indiai segítséggel kiépítette saját mélytengeri nagy kikötõjét, Sah Bahart a Perzsa-öbölben, amelyet átneveztek Bandar Bahastinak. Ám az iráni kormányzatnak nincsen befolyása a szekularizált marxista beludzs felkelõkre, akik saját érzékeny geostratégiai területein is nagy veszélyt jelentenek számára. Teheránnak alapvetõ érdeke a türkmenisztáni gáz Indiába történõ exportja. A beludzs felkelés teremtette káosz, ha átterjed országára, megakadályozhatja, hogy területén épüljenek meg a gázvezetékek. Az iráni vezetés inkább azt szeretné, hogy a szomszédos Afganisztánban állandósuljon a zûrzavar, és a gázvezeték ne afgán területen épüljön meg. Ezért alapvetõen nem érdeke, hogy nyugtalanság legyen a beludzsisztáni térségben, amelyet késõbb az Egyesült Államok – amely mind Kínát, mind Indiát vetélytársnak tekinti a Közép-Kelet és Közép-Ázsia szénhidrogénforrásai birtoklásáért folytatott küzdelemben – és nyugati szövetségesei is kihasználhatnak ellene. Bizton állíthatjuk, hogy a beludzs kártya nem Teherán kezében van.
Amikor 2006 márciusában Teherán síita–szunnita összetûzéseket szított az afganisztáni Herátban, tüstént szunnita zavargások törtek ki Zahedánban, az iráni Szísztán- Beludzsisztán tartomány központjában, alig egy hónappal az iráni stílusjegyeket viselõ kantonzavargásokat követõen.5 Nyilvánvalóan Irán nem a szekularizált baloldali nacionalista kártyát, hanem az iszlám kártyát játssza ki, akárcsak Iszlámábád, immár arra is, hogy a modern nacionalizmus melegágyának tartott törzsi intézményket lerombolja.
Nem kétséges, hogy ha tovább szélesedik a beludzs felkelés, az veszélyt jelent a Musarraf-rezsimre és a térségbeli amerikai érdekekre nézve egyaránt.6 A jövendõ katonai és gazdasági segélyeket mindaddig megvonhatják, amíg Musarrafot arra nem késztetik, hogy vonja ki csapatait Beludzsisztánból, és üljön tárgyalóasztalhoz a beludzs vezetõkkel. Ha elcsendesedik a válság, az Egyesült Államoknak fenn kell tartania Pakisztán demokratizálására irányuló törekvését, amivel együtt jár, hogy az iszlámábádi kormányzat elismerje a pakisztáni állam multietnikus karakterét, s jövõre választásokat tartsanak, ahol nem indulhatnak katonák. 2006. május 14-én a számûzött pakisztáni ellenzéki vezetõk megállapodtak egymással ennek érdekében.
Alapvetõ különbség a korábbi felkelések és a jelenlegi válság között az, hogy Iszlámábád többé nem képes kihasználni a törzsek viszályát, megoszthatatlan, egységes nacionalista mozgalommal szembesül, amelynek harcosai jobban kiképzettek, fegyelmezettebbek, korszerûbben felfegyverzettek.
A pakisztáni tábornokok gyanújával ellentétben a beludzs felkelõknek nem bizonyított, hogy küzdelmük jelenlegi szakaszában feltétlenül külsõ segítségre van szükségük. Az Öböl térségében és Nagy-Britanniában élõ gazdag honfitársaik segítik küzdelmüket, és ellátják õket annyi pénzzel, amibõl korszerû fegyvereket szerezhetnek be a feketepiacon. Az Öböl térségében dolgozó beludzsok is jelentõs összegeket utalnak haza. A beludzs felkelõk fõ bevételi forrása feltehetõen abból származik, hogy területükön vezetnek keresztül a legnagyobb kábítószer- és fegyvercsempészeti útvonalak. Egyes becslések szerint 2006 elsõ három hónapjában mintegy 6,4 milió euró értékû fegyver áramlott illegálisan Beludzsisztánba.


AZ ISZLÁM KÁRTYA

A pakisztáni hatóságok azt a tényt, hogy a szekularizált beludzs nacionalisták ellenében kijátsszák az iszlám kártyát, az iszlamisták és a beludzs felkelõk együttmûködésérõl terjesztett dezinformációkkal leplezik. Ezek révén nemzetközi támogatást kívánnak mobilizálni Pakisztán számára. A dezinformációk azon alapulnak, hogy – noha az 1980-as években a beludzs törzsi harcosok a kabuli marxista rezsimek és szovjet támogatóik oldalán álltak és kizavarták területükrõl a dzsihádi szervezeteket – ma már megtûrik tevékenységüket területük peremén.
A 2002-es választások manipulálását követõen, amely lehetõvé tette a vallási pártoknak, különösképpen a Maulana Fazlur Rahmán vezette Dzsamíát-i Ulema-i Iszlám (JUI) szervezetének, hogy részesei legyenek a tartományi kormányzatnak, ám az iszlamista befolyás növekedésével felmerült annak kockázata, hogy ez a tény felkelti a nyugati szövetségesek figyelmét. Ennek elterelése végett terjesztik a beludzs nacionalisták és az al-Kaida kapcsolatáról szóló, nyilvánvaló dezinformációkat. Ugyanilyen tévhír a beludzs nacionalistákat kapcsolatba hozni az iráni „iszlám forradalommal” akkor, amikor az Egyesült Államok és az EU fellép Teherán atomprogramjával szemben. Iszlámábád a propagandán kívül aktívan is kijátssza az iszlám kártyát. Nemcsak megtûri a szélsõséges iszlám szervezeteket, de eltûri, hogy síita–szunnita zavargásokat gerjesszenek Beludzsisztánban. Bin Laden Nemzetközi Iszlám Frontjának (IIF) a harcosai szították fel a síitaellenes érzelmeket, amelyek korábban nem léteztek ebben a tartományban. A tálibok és az al-Kaida célpontjai különösképpen az afganisztáni hazarák, akiknek jelentõs kolóniája él Quettában és a menekülttáborok övezetében is, mivel azzal gyanúsítják õket, hogy hírszerzési adatokkal látták el a tálibok kiûzése idején az afganisztáni Északi Szövetséget, jelenleg pedig a Karzai-kormányt, valamint a koalíciós erõket. Mivel Musarraf elnök és a katonai elit a pakisztáni fundamentalisták közül Qazi Husszein Ahmed vonalát támogatja annak vetélytársával, Maulana Fazlur Rahmán hálózatával szemben, ezért az õ irányítása alatt álló szervezeteket hozza hírbe, mindenekelõtt a Szepáh-i Szahaba és a Laskar-i Dzsangví szervezeteit, azt állítván, hogy Musarraf elnök és Saukat Aziz miniszterelnök ellen is õk követték el a beludzsisztáni merényletkísérleteket. Ugyanakkor a Laskar-i Tajjiba, a londoni merényletek fõ szervezõje áttette a pakisztáni Kasmírból Beludzsisztánba a székhelyét.
A 2003-as quettai, síiták elleni támadásokat is az elõbbi két szervezetnek tulajdonítják, akárcsak iráni területen, Szísztán-Beludzsisztánban a szunnita–síita zavargások szítását.7 Noha e szervezetek szélsõségesen síitaellenesek, ám Teherán ellenében amerikai casus bellit találni, és megerõsíteni a pakisztáni katonai elit Amerika-barát szárnyát most sem az al-Kaidának, sem a pakisztáni fegyveres erõkön belüli támogatóiknak nem érdeke, Iszlámábád ugyanis egy Irán elleni akció során még jobban felértékelõdhetne mint amerikai szövetséges.
Iráni-Beludzsisztán lakossága az iráni népesség szunnita szegmensét alkotja. Korábban az amerikai titkosszolgálatok és az iraki titkosszolgálat – még mint szövetségesek – egyaránt szoros kapcsolatban álltak velük, és Szaddám Huszein szövetségesének nyerték meg õket az iráni iszlám rezsim destabilizálására. Mára már átrende zõdtek a frontok. Irán szunnita lakosságának jelentõs hányada az al-Kaidát és a Nemzetközi Iszlám Front alkotóelemeit támogatja. Az al-Kaida számos vezetõje Irán beludzs területein bújkál, amely az al-Kaida dzsihádi harcosai, a pakisztáni Laskar-i Taiba és a Harakat Ul-Mudzsáhidin (HUM) titkos mozgalmának fontos tranzitpontjává lépett elõ, hogy ezen a térségen keresztül induljanak az amerikai csapatokkal vívott iraki dzsihádba, vagy az Irakban szerzett tapasztalataikkal visszatérjenek Afganisztánba. Irán Szísztán-Beludzsisztán tartományában viszont felkelés bontakozik ki a pakisztáni iszlám extremisták és az iráni hatóságok burkolt együttmûködése és Ahmadinedzsád iráni elnök politikája ellen, amit a 2006. tavaszi zahedáni, szunniták és síiták között kirobbant zavargások is mutatnak.
Az iszlám kártya kijátszásának tipikus módja Pakisztánban a vallási oktatás, különösen a madraszák hálózatának támogatása a világi oktatással szemben. A szervezõdõ tálibok egyik központja Quetta, ahol a Vallási Ügyek Minisztériuma bátorítja a madraszák beszivárgását. Míg az Oktatási Minisztérium tartományi költségvetése 2005-ben nem haladta meg a 200 millió rúpiát, a Vallási Ügyek Minisztériuma 1,2 milliárdos tartományi kerettel rendelkezett, a külföldi alapítványi támogatásról nem is szólva. A felháborodott nacionalisták a vallásügyi minisztérium feloszlatását követelik.
Az al-Kaida külföldi harcosai közül fõleg az ETIM, a Kelet-Turkesztáni Iszlám Mozgalom militánsai vannak jelen a térségben.8 Amerikai nyomásra, hogy állítsák helyre a törvényes rendet Beludzsisztánban, Musarraf az US Central Command anyagi segítségével elhatározta, hogy további katonai támaszpontokat épít Dera Bugtí, Kohlu és Gwadar térségében. Ezeknek a kivitelezésével a pakisztáni hadsereget bízták meg, hogy hatékonyabban tudjon eljárni az al-Kaida és az IIF elemeivel szemben. A beludzs nacionalisták attól tartanak, hogy Musarraf ki akarja használni ezt az ürügyet, hogy minél több pénzt szerezzen a hadsereg megerõsítésére, hogy annak révén csapást mérjen a megfelelõ pillanatban a nacionalistákra. 2003. szeptember 23- án a beludzsisztáni tartományi parlament egyhangú határozatával megtiltotta támaszpontok létesítését, és felszólította a központi kormányzatot, vonja vissza a szövetségi hadsereg egységeit, tiltsa ki a katonákat a határvidékrõl és szüntesse be az al-Kaida elleni harc ürügyén a „helyi lakosok zaklatását”. A közös ellenség, a pakisztáni hadsereg elleni harc során a dzsihádi harcosok és fõleg az újjászervezõdõ tálibok használhatják Beludzsisztán területét hátország gyanánt, mivel nem támadják meg õket a beludzs felkelõk, de nem mûködhetnek a beludzs törzsi ügynökségeken.
Az sem igaz, hogy együttesen lépnének fel a pakisztáni hadsereg ellen. A beludzs nacionalisták már a szovjetek elleni afganisztáni dzsihád során és most is ezeknek az iszlám erõknek a legádázabb ellenségei. A beludzs felkelõknek az az érdekük, hogy sem az al-kaidás harcosok, sem az iszlámábádi kormány által támogatott, újjászervezõdõ tálibok ne vonják területükre a pakisztáni hadsereget, és félnek attól a romboló hatástól, amit törzsi intézményeikre gyakorolnak. Az észak-wazirisztáni törzsi ügynökségeken kiirtották a törzsi tanácsokat, dzsirgákat, mint a szekularizált modern nacionalizmus, sõt baloldaliság melegágyait, és vallási bíróságokkal helyettesítették õket.


A FÜGGETLEN BELUDZSISZTÁN LÉTREJÖTTÉNEK
KÖVETKEZMÉNYEI

Ha Beludzsisztán függetlenné válna, ez 35 évvel Banglades kiválását követõen újabb precedenst teremtene, amely mind Pakisztán, mind a térség stabilitására nézve igen súlyos következményekkel járna. Pakisztán elveszítené természeti forrásainak jelentõs hányadát, és energiaellátása a Közel-Kelettõl jobban függne annak ellenére, hogy a Beludzsisztán területén található természeti források kiaknázottsága alacsony szintû, és csupán a nem beludzs tartományok, elsõsorban Pandzsáb húznak hasznot belõlük. Ám ezek a természeti források kétségtelenül elõsegítenék a független Beludzsisztán fejlõdését. A beludzs függetlenség révén Iszlámábád elveszítené azon reményeit, amit Gwadar kikötõjének fejlesztéséhez és az ahhoz kapcsolódó projektekhez, megépítendõ gázvezetékekhez fûz. A központi kormányzat, amely jelenleg ebben a térségben folytatja atomkísérleteit és teszteli rakétáit, a nukleáris kísérletek terepét kénytelen lenne sûrûbben lakott területre áttelepíteni. A beludzs nacionalisták azt hangoztatják, hogy függetlenség esetén tüstént atommentes övezetté nyilvánítanák a jövendõbeli független beludzs államot.
A szomszéd országok számára sem egyértelmûen elõnyös Pakisztán meggyengülése. Irán joggal tart attól, hogy saját beludzs kisebbsége, Szísztán-Beludzsisztán tartománya is csatlakozni akarna az új beludzs államhoz. Az iráni sah ebbõl a megfontolásból támogatta mind az 1960-as években, mind 1973–77 között katonailag is az iszlámábádi kormányzatot a beludzs felkelés leverésében. Még India számára is ambivalens a kérdés, hiába szeretne a beludzsok bevonásával létrehozni Pakisztán-ellenes szövetséget, ám a túlzott instabilitás a térségben nem érdeke. Kétségtelen, hogy a beludzs felkelõk támogatását felhasználhatja arra, hogy tárgyalóasztal mögé ültesse az iszlámábádi vezetõket a kasmíri kérdés megoldására. Ám a határok átrajzolhatósága a kasmíri irredenta törekvések felerõsödésének félelmével jár Újdelhi számára, és az északkeleti határain létrejövõ bizonytalanságot egy meggyengült, ám ennek révén kalandor lépésekbe sodródó Pakisztán még képes lenne kihasználni.
A beludzs nacionalizmus szekuláris természete ellenére Washington attól tart, hogy egy függetlenségi háború tovább bonyolítja a terrorizmus ellen folytatott harcát. Ha az Egyesült Államok katoni akciót indítana Irán ellen, pakisztáni Beludzsisztán területét használná iráni Beludzsisztánban végrehajtandó szubverzív akciókra. Ahhoz, hogy ezt megtehesse, érdeke, hogy Pakisztán beludzs tartományában viszonylagos nyugalom legyen, és ne jelentsen veszélyt Washington szövetségeseire nézve. A végsõ kérdés pedig az, hogy – amennyiben létrejön – a független Beludzsisztán életképes állam lesz-e, vagy pedig veszélyt jelent a térség stabilitására nézve. Ha a független beludzs állam nem kap külföldi technikai segítséget, akkor nem tudja kiaknázni természeti forrásait. Beludzsisztán még nem rendelkezik a független állam menedzseléséhez szükséges humánerõforrásokkal.
Beludzsisztán gyéren lakottsága és etnikai struktúrája is akadálya a független állam életképességének. 1998-ban 6,5 millióra becsülték népességét. Ebbõl mindössze 3,5 millió beludzs, 2,5 millió pastun, félmillióan pedig egyéb nemzetiségûek. A beludzsok ezt nem tekintik hátránynak, ugyanis a pastunok a pastun törzsi ügynökségekkel, az Északnyugati Határtartománnyal és az Afganisztánnal szomszédos területeken találhatók. A beludzs nemzeti mozgalom a pastunisztáni nemzeti mozgalom ból, a baloldali nacionalista pártokból nõtt ki. Ezzel szemben az iszlámábádi héják az iszlám kártyát arra használják, hogy megkíséreljék a pastunokat leválasztani a közös ügyrõl. A beludzsok inkább amiatt aggódnak, hogy az új beruházások nyomában beáramló új jövevények borítják fel a tartomány etnikai egyensúlyát. Ámbár nagyszámú beludzs népesség él a tartomány határain kívül, azok a fejlettebb területekrõl aligha térnének vissza a sokkal elmaradottabb Beludzsisztánba.
Ha Pakisztán fragmentálódik, nagy a valószínûsége, hogy a jövõben a független Beludzsisztán minden tekintetben az instabilitás övezetévé válik a térségben, amely hatást gyakorol a regionális hatalmi játszma összes játékosára.9 Ha Pakisztán nem változtat alapvetõen jelenlegi beludzspolitikáján, hosszú távon nem lehet kizárni annak a lehetõségét sem, hogy Beludzsisztán elnyeri függetlenségét. Rövid távon azonban külföldi támogatás híján a beludzsnemzeti mozgalom nem képes megbirkózni a központi kormányzat túlnyomó katonai erejével. De állandósult zavaró tényezõvé válva középtávon az elhúzódó gerillaháború lehetõsége reális. A beludzs nacionalisták mindenekelõtt tárgyalási pozícióikat szeretnék erõsíteni. Valójában a legtöbb vezetõ megelégedne az autonómiával. Ha ezt azonban nem kapják meg, a függetlenségért vívott harc közép- és hosszú távú következményeit nem lehet megjósolni, s a beludzs naconalisták és a pakisztáni hadsereg összecsapásai valószínûleg polgárháborúvá eszkalálódnak. A beludzs nacionalizmus olyan realitás, amelyet Iszlámábád többé nem tud semmibe venni, vagy olyan fejlesztés ígéretével kooptálni, amely nem a beludzsok érdekeit szolgálja. Jelenleg igen bizonytalan, hogy születhet-e bárminemû megegyezés a központi kormányzat és a nacionalista vezetõk között. A tartomány az erõszak új szakaszába lép, amelynek kimenetelét nehéz megjósolni. Ezt a konfliktust Pakisztánon belül és kívül egyaránt fegyverként használhatják az iszlámábádi kormány kordában tartására, de a térségben eszközlendõ Irán-ellenes akciókra is. Ez a perspektíva nemcsak Pakisztánra gyakorol hatást, de szomszédaira is. Ám végül is Iszlámábádon múlik, hogy Beludzsisztán az Achilles-sarkává válik-e?

KATONA MAGDA

1 Milliós beludzs közösség lakik Karacsiban. Pandzsábban fõleg Dera Ghazi Khán térségében Kaiszarání, Natkání, Buzdár, Lund, Khaszo, Legharí, Mazarí és Darsekh törzsbeli, a szintén pandzsábi Muzaffarabad térségében Dastí, Gurmání, Dzsalálí, Khár és Gopard törzsekhez tartozó, Muzaffarabad városában pedig Leghárí beludzsok élnek. A Kalpár törzset Akbar Bugtí kiûzte Dera Bugtí térségébõl, õk Multánban telepedtek le. Szindh tartományban Karacsi milliós beludzs kolóniáján kívül Talpar, Khaszo, Leghárí, Csandio és Dzsalálí törzseik élnek. Az Északnyugati Határtartományban Dera Iszmáil Khán térségében pedig Hacs beludzsok. A tengerparti egykori fejedelemségek beludzs lakossága már nem él törzsi kötelékekben, és együtt élnek nem beludzsokkal, fõleg a Sirání etnikum képviselõivel.
2 A pastun és beludzs törzseknek ez azért sérelmes, mert korábban ingyen kapták az áramot, a szindhiek pedig a termékeny Indus-völgy kiszáradásától félnek.
3 Feroz Ahmed: Ethnicity and Politics in Pakistan. Oxford University Press, 1999 p. 73.4 Elméletileg a közigazgatásban és a hadseregben a szövetségi tartományoknak lakosságuk arányában kell részesülniük. A beludzsok számára ez is hátrányos, hiszen Beludzsisztán a leggyérebben lakott tartomány, ám a beludzsok aránya sem a fegyveres erõk soraiban, sem a közigazgatásban nem éri el még az összlakosságon belüli számarányukat sem, ezért a beludzs nacionalisták ennek korrekcióját szeretnék.
4 Elméletileg a közigazgatásban és a hadseregben a szövetségi tartományoknak lakosságuk arányában kell részesülniük. A beludzsok számára ez is hátrányos, hiszen Beludzsisztán a leggyérebben lakott tartomány, ám a beludzsok aránya sem a fegyveres erõk soraiban, sem a közigazgatásban nem éri el még az összlakosságon belüli számarányukat sem, ezért a beludzs nacionalisták ennek korrekcióját szeretnék.
5 2006. február 7-én úgy támadt a felheccelt tömeg Afganisztán déli részén a zábuli amerikai, s ugyanakkor északon a tartományi rekonstrukciós csoportokra (PRT-kre), ahogyan 1979 márciusában elõbb a masadi afgán fõkonzulátusra, majd az Iránból áttoloncolt ötezer maimainai norvég „afgán illegális munkás” a heráti helyõrségre.
6 US Will Not Like Significant Presence in Balochistas. “Daily Times” (Pakistan) January 30, 2005.
7 Ziaul Hak pakisztáni diktátor 1988. augusztusi meggyilkolását, repülõgépének felrobbantását ellenben síita pilótáinak tulajdonítják.
8 Dél-Vazirisztánban a pakisztáni hadsereg egységei 2004. október 2-án meggyilkolták vezetõjüket, Haszán Mahszúmot. Hét nappal késõbb Abdullah Mahszúd, a Guantánamóról szabadult veterán pastun HUM-aktivista megbosszulta Mahszúm halálát két gátépítõ kínai mérnök elrablásával. Október 14-én egy sikertelen katonai mûvelet során a túszok életüket vesztették.
9 Balochistan and the Great Power Games. “The News” February 3, 2005.


IRODALOM

Aiaz Ahmad: The National Question in Balochistan. In: Feroz Ahmad: Focus on Balochistan and the Pashtun Question. Lahore, People’s Publishing House, 1995
Akba Zaidi: Regional Imbalance and the National Question in Pakistan. Lahore, Vanguard Books, 1992
Ayub Bakhsh Awan: Balochistan: Historical and Political Processes. London, New Century Publishers, 1985
B. Raman: Unrest in Balochistan. South Asian Analysis Group’s Papers No. 804.
Grare, Frederic: The Resurgence of Baluch Nationalism. Carnegie Endowment. Carnegie Paper 65. January 2006.
Harrison, Selig: In Afghanistan’s Shadow: Baluch Nationalism and Soviet Temptations. Washington, Carnegie Endowment for International Peace, 1981
Indian Navy Concerned Over India’s Expanding Reach. Times of India, May 21, 2003
Katona Magda: Beludzsisztán, a nyugtalan tartomány. Hadtudomány XIX. 2004/3–4. 39–52. o.
Katona Magda: A terrortámogatói kör összeért. Népszava, 2006. május 23.
Niazi Tarique: The Ongoing Baluch Insurgency in Pakistan. http://jamestown.org/terrorism/news/artocle
Rafi Bhatti: Balochistan’s Militancy. An Insider’s View. Chawk, January 17, 2006
Rózsahegyi Péter: Feszültség Kabul és Iszlámábád között. Népszava, 2006. ápr. 11.
Serferaz Ahmad: Balochistan Watch: Bugti Trying to Restore His Tarnished Image. Daily Times, November 15, 2005
Samimur Rahman: Nothing But Provincial Authonomy. Dawn Magazine, February 12, 2006
Sukumar Muralidharan: Three Sardars and One General. Frontline, February 2, 2006