2006.09.26.
Mintegy egy esztendővel ezelőtt e folyóirat hasábjain jelentek meg a szolgálati kultúra megújítására vonatkozó gondolataim, melyek a szükséges szakmai szervező munkával elindították a „Párbeszéd” kommunikációs folyamatot. A „Párbeszédet” olyan vezetői-kommunikációs eszközként kívántuk beépíteni a mindennapi életünkbe, mely közelebb hozza az embereket egymáshoz, könnyebbé teszi az egymás közti megértést, elősegíti a feladatok megoldását, élhetőbbé teszi szolgálati létünket. A párbeszéd tapasztalatait a „Párbeszéd üzenete” című dokumentumban összegeztük, mely a Honvéd Vezérkar munkaokmánya. A dokumentum tizenhárom fejezetben összegzi a „Párbeszéd” folyamat legfőbb megállapításait, az egyes területek stratégiai feladatainak megfogalmazásával meghatározza azokat a kitörési pontokat, amelyek előmozdítják a haderő szellemiségének, szolgálati kultúrájának megújítását. A „Párbeszéd” nyomatékosan rámutatott arra az örök érvényű tényre, hogy a katonai szervezetek életének, tevékenységének meghatározó tényezője a katonai vezetés színvonala. A szolgálati kultúra megújításában, a szervezeti tevékenység eredményességének növelésében kulcsszerepe van a parancsnoknak, a katonai vezetőnek és a támogató törzseknek.
A Magyar Honvédség vezetésének elhatározott szándéka, hogy a szolgálati élet minden szintjén jelentősen fejleszti a parancsnoki munka, a katonai vezetés és a törzsek tevékenységét. A megújító, felkészítő, nevelő, gondozó munkát differenciáltan az adott parancsnok, vezető és az őket támogató törzsek felelősségi szintjének megfelelően szervezzük meg. Meggyőződéssel valljuk, hogy a katonai vezetés megújítása csak a befolyásoló körülmények alapos elemzésével és a tartalmi, módszertani eszközök helyes megválasztásával lehetséges.
A munka megkezdésekor néhány szempont figyelembevétele szükséges: a parancsnoki-vezetői tevékenység döntő vonatkozásai szervezeti, jogszabályi, anyagi feltételrendszerek közepette valósulnak meg.
Szervezeti vonatkozások
Az elmúlt években folyamatosan változott a katonai vezetés, a parancsnokolás környezete. A folyamatos szervezeti-strukturális változások ellentmondásos módon hatottak a parancsnoki-vezetői tevékenység hatékonyságára, eredményességére. A „Párbeszéd” parancsnoki konferenciája megerősítette a megelőző tapasztalatainkat: a másfél évtizede tartó permanens haderő-átalakítási folyamat bizonytalanságai, a nélkülük meghozott döntések frusztrálták a parancsnoki állományt. A vezetői tevékenység döntő mértékben az aktuális átszervezés, változtatási szándék megvalósítására, a feladatok megszervezésére, a végrehajtás vezetésére irányult. A szervezetek és személyek állandó mozgásba kerültek, folyamatos átmeneti állapotot teremtve a katonai szervezetek életében. Ennek eredményeképpen a katonai vezetői tevékenységben előtérbe került a válságmenedzselés, a rövid távú feladatokra való koncentrálás, a napi élet problémáinak a megoldása. Háttérbe szorultak olyan fontos vezetői kötelességek, mint a katonai szervezetek hatékonyságának növelése, képességeinek fejlesztése, a kiképzés megalkuvást nem tűrő teljesítése, a parancsnokok és az állomány nevelése, akciókészségének erősítése. Ennek következtében csökkent magabiztosságuk, kezdeményezőképességük, felelősségérzetük. Problémáik orvoslására kizárólag a felső katonai vezetéstől várnak megoldást. Ebben a helyzetben óriási felelősség nehezedik a katonai felső vezetés vállára: stabilitást, egzisztenciális biztonságot, önbizalmat és szakmai eleganciát kell adni a parancsnokainknak ahhoz, hogy állományukat professzionális módon vezessék.
A katonai szervezet jellemzői
Mint minden szervezet, így a katonai szervezetek is kölcsönhatásban vannak a környezetükkel. Ennek a kölcsönhatásnak az egyik összetevője az, hogy a társadalmi környezet befolyásolja a haderő működését. A kölcsönhatás másik összetevőjeként a haderő állapota, jellemzői visszahatnak a társadalmi környezetre.
A mi esetünkben a kölcsönhatás lényege (kissé leegyszerűsítve) a következő:
- a társadalmi-politikai akarat kinyilvánította a kis létszámú, korszerű, jól mobilizálható, önkéntes-hivatásos alapokon szerveződő professzionális haderő megteremtését. E szándék megvalósításának folyamata meglehetősen előrehaladt, végrehajtásának eredményei kézzelfoghatóak;
- a rekrutációjában, szervezetében, feladatrendszerében, felszerelésében és felkészítésében átalakult haderő társadalmi szerepe és megítélése megváltozott. Erőteljesen hatnak a polgári demokrácia és piacgazdaság értékelési szempontjai.
A rendszerváltozás éveitől folyamatosan, és az utóbbi években felgyorsulva, határozott változások tapasztalhatók a haderő és a társadalom viszonyában, melyet az önként vállalt szolgálatra való áttérés tovább árnyalt. A sorkatonai szolgálat az alkotmányban rögzített állampolgári kötelezettség, azaz „kényszerszolgálat” volt, melynek megtagadását a törvény szankcionálta. A sorkatonai szolgálat időszakában az állampolgári közvélemény a „férfiasság próbája” mellett legfőképpen az egyes katona sorsának alakulásáért, a bánásmódért aggódott és a családi, baráti környezet fellélegzett, ha a sorkatona leszerelt. A társadalom közvéleménye, állampolgári kontrollja elsősorban a sorkatonák értelmes és emberséges foglalkoztatására, ellátására és biztonságára koncentrált.
Ezzel együtt megváltozott a haderővel kapcsolatos kritika tartalma és iránya is. A szerződéses katona az önként vállalt szolgálatával olyan szolgáltatóvá válik, aki békét, biztonságot, nyugalmat szolgáltat közvetlenül vagy közvetve. Békeidőben elszenvedett vesztesége a tűzoltóhoz, rendőrhöz hasonlítható. Így a szubjektív megítélés átfordul objektivitásba: a ráfordítások arányban vannak-e a hozadékkal. Ez az értékalapú megközelítés adja a legnagyobb felelősséget: megfelelően bánni a ránk bízott élőerővel és anyagi javakkal. Nem függetleníthetjük magunkat a gazdasági-társadalmi élet folyamataitól, az ott érvényesülő érdek- és értékrendektől, értékelési szempontoktól.
Az önkéntes szolgálattal megváltozott a katonák viszonya a haderőhöz, a feladatokhoz, növekedett a felelősségérzetük, önállóságuk, kezdeményező képességük. Ezzel javult a katonai szervezetek vezetettsége, a szervezeti rend, a kiképzés hatékonysága, a katonák motiváltsága. Mindehhez azonban azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a haderő állományának folyamatosan szüksége van az erkölcsi elismerésre, a társadalmi gondoskodásra. Az önkéntes-hivatásos alapon történő szerveződéssel, a professzionalitás követelményével a Magyar Honvédség olyan professzionális intézménnyé vált, melynek jellege más (polgári) szervezeti formáktól határozottan különbözik. Ez a különbözőség adja specifikus jellemzőit és belső folyamatainak sajátosságát.
A haderő egy sajátos tevékenységet (a fegyveres védelmet), illetve társadalmi funkciót ellátó társadalmi alrendszer, amely szervezetileg elkülönül, sajátos érdekek és értékek szerint specializálódik. A haderőben mint professzionális intézményben adott rekrutálási, szocializációs, értékelési, jutalmazási mechanizmusok szabják meg a szervezeti rendszerképződést és a funkcionális alkalmasságot.
A haderőre, mint professzionális intézményre, az alábbi vonások jellemzőek (e helyütt csak a témánkhoz relevánsan kapcsolódó jellemzőket említjük):
1. A haderő olyan társadalmi csoport, amely a legnagyobb fizikai erővel rendelkezik az államon belül és amely harci csoportként fegyveres küzdelemre szerveződött. Tagjaiban a társadalmi létfeltételek alapján tudatosult a felfegyverzettségből eredő fizikai erő, amely kényszer alkalmazására is felhasználható, valamint az, hogy a fegyveres küzdelem sajátosságaiból eredően a résztvevők élete, testi épsége veszélyeztetve van. Ezen társadalmi létfeltételek következtében a haderő tagjai kifejlesztik a közös csoporttudat bizonyos elemeit, melynek alapja a történelmileg kialakult és formálódott közös értékrend és érdekrendszer.
2. A haderő a társadalom többi alrendszeréhez képest zárt társulás, mivel feltételekhez köti, korlátozza, vagy kizárja a részvételt. Azaz a professzionális haderőhöz való tartozásnak szigorú, áthághatatlan feltételrendszere van.
3. Olyan társadalmi közeg, amelynek saját belső rendje van. Ez az érvényes (legitim) rend szabályozza a szervezeti cselekvést, a szervezet tagjainak tételesen előírja a mindenkori cselekvési, magatartási formát. A legitim rend alapján működő szervezet annak ellenére működik, hogy cserélődhetnek azok a személyek, akiknek cselekvése a szóban forgó rendhez igazodik.
4. A legitim rendben a részt vevő személyek egymás közti viszonyában a formalizált kapcsolatrendszer mellett meghatározó jelentőségű a sorsközösség vállalása, az egymásrautaltság érzése, a kollektivitás, a bajtársiasság és az egymás iránti szolidaritás. Emiatt a belső kohéziós erő miatt a cselekvésben részt vevők között az interakciós kommunikáció állandóan biztosított.
5. A haderőben legalizált hierarchikus uralom érvényesül, szigorúan szabályozott hivatali-igazgatási (szolgálati) renddel. Ennek megfelelően a katonai hierarchiában (a hivatalai szervezetek közül itt a legpontosabban) ki van jelölve minden vezetési (felelősségi) szint és az ahhoz tartozó személy hatásköre és illetékessége, ellenőrző és felügyeleti joga, valamint alárendeltjeinek köre. A rendfokozathoz és beosztáshoz kötött felelősségi szint anélkül is felismerhető és beazonosítható, hogy személyes ismeretséget, vagy külön bemutatkozást igényelne.
A fenti karaktervonások, valamint az a tudatosult tény, hogy szolgálatteljesítés közben testi épsége, élete veszélyben forog, illetve ilyen áldozatot követel a cselekvésben részt vevőktől, markánsan megkülönböztetik a katonai szervezetet bármilyen más civil szervezettől. A katonai szervezet parancsnoka, vezetője pedig olyan különleges felelősséggel, kötelességekkel és jogokkal felruházott személy, akihez más polgári vezető kompetenciái nem hasonlíthatók.
Ennek a különleges felelősség- és kötelességkörnek való megfelelés a parancsnoktól, vezetőtől megköveteli a képzettség, képesség, alkalmasság állandó és folyamatos fejlesztését. Ugyanakkor minden szintű parancsnoknak, katonai vezetőnek kötelessége az alárendelt parancsnokok nevelése, képzése, gondozása. Az első számú vezető ugyanis meghatározó formálója a katonai rendtartásnak, szolgálati kultúrának.
A szervezet és az egyén harmóniája
A tartósan kiegyensúlyozottan működő katonai szervezetekben különböző szintű parancsnokok, katonai vezetők viszonya harmonikus mind az elöljáró szervezethez, mind pedig az általa vezetett, illetve beosztott szervezethez. E harmóniához tudatos részvételi és vezetési szándék, szerepvállalás szükséges. Az elmúlt több mint másfél évtized folyamatos szervezeti változásai nem segítették elő a tudatos szerepvállalás megerősödését. Rövid életű szervezetekben ugyanis nem alakulhatnak ki stabil magatartásformák. Sokkal inkább jönnek létre kevert, más, esetleg több szervezetre jellemző viselkedések és módszerek.
A szervezet struktúrájának stabilitása jótékonyan hat a szervezeti kultúra alakulására és mindez elősegíti a résztvevők helyes viselkedési formáinak tartósságát.
A parancsnokok szerepfelfogását, viselkedését alapvetően befolyásolják a katonai szervezetekre jellemző általános, valamint specifikus érték- és normarendszerek.
A harmóniához elengedhetetlenül szükséges, hogy a parancsnokok a beosztásukban követett szerepeikben összhangot teremtsenek a szervezetben előírt és követendő értékrendjük és azon vallott értékek között, amelyeket hangoztatnak és követendőnek tartanak.
A harmonikus értékrendkövetés esetén nem válik el a parancsnokban az elöljáró által előírt követelményrendszer és a saját alárendeltektől elvárt magatartásforma. A kiegyensúlyozott értékrendkövetésnek jelentős teljesítménynövelő hatása van, amely a szakmaiságban és a szakszerűségben testesül meg.
A parancsnokká, katonai vezetővé nevelés egyik legfontosabb tétele tehát a helyes szervezeti magatartás és szerepvállalás kialakítása minden szintű parancsnokban.
A magabiztos parancsnok
Parancsnok az, akiben a beosztottai megbíznak és feltétel nélkül követik. A parancsnok az, akinek parancsára a beosztott, alárendelt olyan feladatot teljesít, amelyben testi épsége, esetleg élete veszélyben foroghat. Ezt tudja a parancsnok és alárendelt egyaránt. Ilyen parancsot csak a feladatkörében, beosztásában magabiztos parancsnok képes tiszta lelkiismerettel megfogalmazni.
Milyen körülmények teszik tehát magabiztossá a parancsnokokat, katonai vezetőket? A katonai szervezetek jellemzőinél kiemeltük, hogy a katonai hierarchiában (más szervezetekhez viszonyítva) a lehető legpontosabban vannak kijelölve az egyes vezetői szintek és az ahhoz tartozó személyek hatásköre és illetékessége, ellenőrző és felügyeleti joga, valamint alárendeltjeinek köre. Amennyiben ezek az összetevők helyesen vannak megfogalmazva az érvényes jogszabályokban, akkor a jogkövető parancsnok, katonai vezető méltán lehet magabiztos, hiszen tevékenységének helyességéről meggyőződött, elöljárói egyetértésére és beosztottai követési készségére bizton számíthat.
Mindezek azonban még csak az elérendő, kívánatos állapot jellemzői. A valóság, a gyakorlati élet sajnos gyakran eltérő képet mutat. A rendszerváltozást követő társadalmi és jogszabályi változások csak bizonyos fáziskéséssel, alkalmasint a kellő összhang hiányával jelentkeztek a haderő belső szabályozási rendszerében. A korábbi szabályozók hatályon kívül helyezése, újak megfogalmazása, illetve a többszöri módosítások és a szabályozatlan területek értelmezési nehézségeket, kuszaságokat és joghézagokat teremtettek. A korábbi és a megújuló szolgálati kultúra együttélése, valamint a jogszabályok áttekintési nehézségei sajátos parancsnoki-vezetői attitűd kialakulásához vezettek, amely a parancsnoki hatáskör és felelősségvállalás felfogásában jelentkezett.
Ez a felfogás a bizalmatlanságon alapuló vezetési stílusban testesült meg, amely valójában nem a magyar haderő szolgálati kultúrájának terméke, hanem oktrojált, ráerőszakolt, átvett beidegződés. Valóságos eredete a kezdeti pártállami időszakra nyúlik vissza, amely áthatotta a politikai, gazdasági, társadalmi élet minden területét és így beivódott a katonai vezetésbe, szolgálati kultúrába is.
Lényege abban testesül meg, hogy a különböző vezetői szintek pozícióit betöltő személyek a lehető legnagyobb hatalmat koncentrálják, a legtöbb információval kívánnak rendelkezni, melyeket csak csekély mértékben osztanak meg beosztottaikkal. Alárendeltjeik felkészültségében, képességeiben nem bíznak, ezért a lehető legkevesebb önállóságot biztosítják számukra. Vezetési, irányítási stílusuk döntően feladatorientált, azaz a feladatok mellett a végrehajtás mikéntjét is meghatározzák. Ez a vezetői magatartás teljesen természetesen kezeli a hatásköri túllépést, illetve az alárendeltek hatáskörének csorbítását.
A rendszerváltozás óta eltelt több mint másfél évtized haderő-átalakulási folyamatait a bizalmatlanságon alapuló parancsnoki-vezetői magatartás túlélte, ezzel jelentősen fékezte a pozitív társadalmi folyamatok haderőbeni érvényesítését. A polgári demokrácia és piacgazdaság értékrendjén felnőtt fiatal parancsnoki állománnyal való ez irányú foglalkozás elsikkadt a haderő-átszervezések aktuális feladatainak szövevényében. A katonai tanintézetekből kikerült fiatal parancsnoki állomány a vezetővé válás folyamatában átvette a megrögzött szokásokat, elavult gyakorlatot. Nem ismertük fel időben, hogy a korszerű haderő építésében a szervezeti, felszerelési, kiképzési keretek, feltételek mellett mennyire fontos szerepe van a szellemiség, a szolgálati kultúra fejlesztésének. Nem ismertük fel, hogy ebben kulcsszerepe van a fiatal parancsnoki állománynak.
A „Párbeszéd” feltárta, hogy a jövő haderejének kialakításában a különböző szintű parancsnokoknak, katonai vezetőknek kell élére állni a folyamatoknak. Ahhoz azonban, hogy a parancsnok magabiztos vezetője, irányítója legyen a megújulásnak, a modernizációnak, a katonai szervezetben betöltött pozícióját, szerepét határozottan erősíteni kell.
A bizalmatlanságon alapuló vezetést fel kell váltani a bizalomra épülő vezetési stílussal. A bizalomra épülő vezetés tiszteletben tartja a jogszabályokban meghatározott hatásköröket, kompetenciákat szükségtelenül nem von magához, megfelelő és elegendő önállóságot biztosít, serkenti az önálló gondolkodást és a kezdeményezést.
Az információkat differenciáltan kell kezelni, rendelkezésére bocsátani annak, akinek szüksége van rá, a szükséges mértékben és mélységben. A korszerű vezető alárendeltjei felkészültségében, képességeiben megbízik, meggyőződése, hogy a megszabott feladatokat lelkiismeretesen elvégzik. Ezért vezetési-irányítási stílusa döntően célorientált, amely azt jelenti, hogy megjelöli az elérendő állapotot, de az odavezető utat (a részfeladatok és módszerek meghatározását) az alárendelt parancsnokokra bízza.
Mindebből következik, hogy a hatáskörök védelme, a követelmények érvényesítése és a feladatok számonkérése a mindenkori elöljáró joga és kötelessége. Ezzel együtt jár az a felfogás, hogy a szolgálati út kétirányú, azt nemcsak az alárendeltnek, hanem a vezetőnek is be kell tartania. A szolgálati út megsértése, a belső tájékoztatás és kommunikáció elhanyagolása tartósan elfedheti a katonai szervezet működési zavarait.
A kommunikáció mint a katonai vezetés eszköze
A kommunikáció szervezeti célja az akaratérvényesítés, tehát a belső (szervezeti) kommunikáció a parancsnoki (vezetői) akaratérvényesítést szolgálja. A kommunikáció a kölcsönös megértés eszköze. A katonai szervezetek vezetése, kiegyensúlyozott működése nem nélkülözheti a tartalmas kommunikáció fenntartását, amely a feladatok végrehajtásának elősegítése mellett a zavaró tényezőkre is rámutat. A kommunikáció partnerséget feltételez, a partnerség viszont a kölcsönös érdekek tiszteletben tartását követeli. A hiteles tájékoztatás érdekében a kedvezőtlen információt is ki kell mondani.
A kommunikáció tehát az a tevékenység, amely során két vagy több ember az információk, gondolatok közös értelmezésére törekszik. A kommunikáció eszköz arra, hogy a közös tevékenységet folytató emberek közelítőleg (lehetőleg a legnagyobb mértékben) dolgokról, jelenségekről hasonlóképpen gondolkodjanak. Nélkülözhetetlen a szervezeti célok megvalósításához, mind a döntésekhez, mind azok végrehajtásához.
A kommunikációnak a katonai szervezetekben is több funkciója van.
Érzelmi funkció: amellett, hogy a kommunikáció révén kinyilváníthatjuk egyetértésünket vagy ellenérzéseinket bizonyos jelenségekről és folyamatokról, hozzásegít a feszültségek és konfliktushelyzetek feloldásához, ezzel elősegíti a katonai szervezeten belül a szerepek – különösen a vezetői szerep kialakítását és megerősítését.
Motivációs funkció: a katonai szervezet céljainak megvalósítására, a feladatok végrehajtására a különböző kommunikációs formák mozgósítanak azzal, hogy megértetik az elérendő állapotban rejlő szükségleteket, ahhoz fűződő igényeket.
Információs funkció: a katonai szervezet vezetéséhez szükséges döntések előkészítésében nélkülözhetetlenek azok az információk, melyek meghatározzák a körülményeket, feltételeket, eszközöket, módszereket.
Ellenőrzési funkció: a szervezet helyes működéséről, a feladatok végrehajtásának állapotáról, a beavatkozás lehetséges formáiról szintén a kommunikáció útján győződhetünk meg.
A katonai szervezet struktúrája és funkciója meghatározza az alkalmazott kommunikáció formáját. Másként kommunikál (más eszközöket használ) a rajparancsnok és másként a dandárparancsnok. Minél nagyobb a szervezet, annál szélesebbnek kell lennie a kommunikáció eszköztárának. Azt is figyelembe kell azonban venni, hogy minél hierarchikusabb (összetettebb, bonyolultabb) a szervezet, annál hajlamosabb, hogy bizonyos szervezeti szintek monopóliumként kezelnek bizonyos információkat.
Az információk visszatartása azonban nem csak egyoldalú. Információs függés esetén az alárendeltek is visszatartanak információkat, így kölcsönössé tehetik függőségüket, amelyet alkalmasint saját érdekeik érvényesítésére használnak fel. Az alárendeltek sajátos információ-visszatartó, „helyben megoldjuk” magatartása tartósan elleplezhet működési zavarokat.
A parancsnoknak lételeme a kommunikáció, akarata érvényesítésének legfontosabb eszköze, ugyanakkor az általa vezetett szervezet működéséről szerez visszacsatolást. A kommunikáció azonban nem lehet öncélú, minden esetben tartalmat, tényeket, adatokat kell hordoznia. A tények hiányából adódó vákuumot vagy értetlenséget a beosztottak hajlamosak új tények gyártásával áthidalni. A beosztott ilyenkor rémhíreket, vágyálmokat kreál és azt hiszi, hogy a világ úgy működik, ahogy gondolja.
A parancsnoknak, vezetőnek ezért nemcsak üzennie kell, hanem meg kell győződnie annak fogadtatásáról.
A hatékony törzsmunka
A parancsnok személyében felelős a katonai szervezet működéséért, de döntései előkészítésében és meghozatalában szakemberekből álló törzs segíti. A hatékony törzsmunka a katonai szervezet kiegyensúlyozott működésének elengedhetetlen feltétele. A törzs működésének alapja a csapatmunka. Napjaink információdömpingjében és a feladatok sokirányúságában a részterületek oly mértékben szakosodtak, osztódtak fel speciális ismereteket igénylő területekre, hogy azok megfelelő összerendezése a katonai szervezet összetettségének megfelelő létszámú és strukturált törzset igényel.
A hatékony törzsmunka a katonai szakmaiság megtestesítője, a katonai értékteremtés műhelye. A szakmaiság, szakszerűség a professzionalitás alapja. A szakmaiság azt jelenti, hogy a katonai hivatás, foglalkozás során a végrehajtandó feladatokat a tudomány, a technikai fejlődés által meghatározott, korszerű elvekben megfogalmazott, a gyakorlati tapasztalatok által igazolt szabályzatok, előírások szerint határozzuk meg. A szakszerűség pedig a meghatározott feladatok szabályszerű, kifogástalan végrehajtását feltételezi. Ezért a szakmaiság és szakszerűség nemcsak alapos szakmai felkészültséget, hanem szigorú technológiai, végrehajtási fegyelmet feltételez.
A katonai törzs a parancsnok legfőbb támasza, ugyanakkor a parancsnok személyisége, követelménytámasztása meghatározza a törzs működését, az előállított termék minőségét. A nemzetközi kapcsolatrendszerbe ágyazott haderő küldetésének, feladatainak, struktúrájának átalakulása, létszámának csökkenése elengedhetetlenül megköveteli a hagyományos törzskari vezetésről alkotott elképzeléseink felülvizsgálatát. A törzseknek a jövőbeni funkcionális feladataikat – azazhogy szakmailag előkészítsék a parancsnok, vezető a katonai szervezetek működésére, feladataik teljesítésére vonatkozó döntéseit – új felfogásban kell megszervezniük. Az új felfogásnak az a lényege, hogy a jövőben a törzsek feszítetten alacsony létszámmal, szigorú célracionalizációval, rövid határidőkkel fognak dolgozni. Az új elvárások szerint szigorúbban meghatározott munkakörökkel, megnövekedett szakmai és általános felelősséggel rendelkező törzskari állományra van szükség. Szakítani kell az évtizedes, rögzült bürokratikus szemlélettel, helyére „teljesítménybarát”, a feladatok megoldását segítő munkamódszernek kell lépnie.
A katonai vezetés fejlesztése koncepcionális,
feladatrendszeri és szervezeti változtatásokat
igényel
Meg kell teremteni a feltétel-felelősség-kompetencia hármas összhangját. Ehhez új szemlélet szükséges a feladat-szervezet-létszám kérdésében. A felkészítésben érvényesíteni kell a parancsnokkal, katonai vezetővel szembeni általános és specifikus elvárásokat.
A haderőben folyó tevékenység értékalapú megközelítése adja a legnagyobb felelősséget: megfelelően bánni a ránk bízott élőerővel és anyagi javakkal. Ez a parancsnok, katonai vezető számára a legnagyobb kihívás, melyet meg kell értenünk, melyhez fel kell nőnünk, eszerint kell élnünk. Számunkra a legnagyobb nehézséget nem az jelenti, hogy felismerjük-e a feladatainkat és kihívásainkat, hanem az, hogyan feleljünk meg az elvárásoknak. Nem vitás, hogy ebben a történelmi átalakulásban a kulcsszerep a parancsnokoknak jutott. Ezért a parancsnokokkal szemben támasztott elvárás minden eddiginél magasabb szintre kell, hogy emelkedjen.
A professzionalitás igénye könyörtelenül teljesítményorientált. A parancsnoknak az általa vezetett szervezetben olyan teljesítményt kell produkálnia, amely megfelel az elvárásoknak. Ennek hiányában nem méltó a parancsnoki posztra. Az alkalmasság napi bizonyítást igényel. Ebből következik, hogy a parancsnoki beosztás nem feudális privilégium, nem egy életre szóló állapot. A személyes ambíciók csak a vezetés által megfogalmazott követelményeknek és a beosztottak elvárásainak való megfelelés folyamatában teljesülnek.
- A katonai vezetés fejlesztésekor törekedni kell a beosztottak általi elfogadottságra. Az elfogadottság nem népszerűségi kérdés, hanem bizalom, hitelesség, kompetencia. Az elöljárót, a felettest, a parancsnokot nem a személye, hanem az általa elfoglalt beosztása, felelősségköre miatt fogadjuk el. Tudomásul kell venni azonban, hogy a beosztásból adódó puszta hatalmi szó már kevés az elfogadottsághoz. Ehhez ki kell emelkedni a környezetből.
- A professzionális hadseregekben az egyéni (parancsnoki, vezetői) hatalmi bázis kibővül a szakmai elfogadottsággal, az erkölcsi megítéléssel, illetve azzal a többlettel, amivel a parancsnokok szert tesznek a beosztottaik körében.
- A professzionális katona arra készül fel, hogy minden előre nem látott helyzetre a saját felkészültsége alapján tudjon reagálni. A felkészültség és a tapasztalat teremti meg azt a szakmai kompetenciát, amely egészséges önbizalmat és biztonságérzetet ad. A jövőben a vezetői tevékenység középpontjába a szakmaiságot és a szakszerűséget kell helyezni.
- A parancsnoki önbizalom és tekintély újrateremtéséhez a parancsnoknak erkölcsi és jogbiztonsági védettséget kell élveznie. E védettséghez elengedhetetlen a feladat-, jog- és hatáskör tiszteletben tartása, az önállóság biztosítása, a felelősségérzet fejlesztése.
Hogyan gondoljuk a katonai vezetés megújításának
lépéseit?
A Magyar Honvédség feladatrendszerének, struktúrájának, szolgálati kultúrájának változásai, a professzionalitás igénye, a katonai hivatásban, előmenetelben kialakult versenyhelyzet indokolja, hogy korszerű elvek alkalmazásával megújuljon a parancsnokok és törzsek felkészítése.
A minden szintű katonai vezetőnek, parancsnoknak meg kell felelnie a hivatásával, szolgálatával, képzettségével és személyével szemben támadt kihívásoknak. A törzseknek alkalmazkodniuk kell a döntés-előkészítés és feladatszervezés szakmai követelményeihez, a bürokrácia csökkentésének igényéhez, a korszerű csapatmunka módszereihez.
A katonai vezetés megújítása, a parancsnokok és törzsek felkészítésének korszerűsítése átgondolt, elméletileg szigorúan megalapozott, a tapasztalatokkal hitelesen alátámasztott folyamatot igényel. A parancsnokok és törzsek felkészítését a közös elvek és követelmények általános érvényesítése mellett egyidejűleg két egymástól elkülönült, azonban egymással szoros összhangban felépített projekt lebonyolításával tervezzük:
1. a „Magabiztos parancsnok” projekt elsősorban a parancsnokok képzésének, személyiségének, működésének kérdéseire koncentrál, azokat a körülményeket és feltételeket vizsgálja, amelyek meghatározzák a parancsnoki tevékenységet;
2. a „Hatékony törzsmunka” projekt a törzsek szakmaiságának fejlesztésére, a döntés-előkészítés korszerűsítésére, a belső együttműködés erősítésére, a bürokrácia csökkentésére helyezi a hangsúlyt.
A „Magabiztos Parancsnok” projektben a gyakori élethelyzetek követelményeihez igazodva jelöljük meg a felkészítés fő irányait:
A „Párbeszéd” folyamathoz hasonlóan az érintett állomány észrevételeinek, véleményének felhasználására széles körű konzultációt tervezünk. A szakmai gondolkodás elősegítésére és irányítására a „Magabiztos parancsnok” és a „Hatékony törzsmunka” projektek vezetői által összeállított „Háttéranyag a csapatszintű megvitatás elősegítésére” című dokumentumot juttatják le a katonai szervezetekhez.
A csapatszintű konzultatív rendezvények lebonyolítását alparancsnoki (raj-, szakaszparancsnokok, helyettesek, várományosok), alegységparancsnoki (század, zászlóalj) és egység-, magasabbegység-parancsnoki (ezred, dandár) szekciókban végezzük. A katonai szervezetektől beérkezett anyagok tematikus elemzése, fő problémakörök megragadása, összegzések után MH-szintű konferenciákat szervezünk az alparancsnokok, az alegységparancsnokok, valamint az egység-, magasabbegység-parancsnokok számára.
A „Hatékony törzsmunka” projekt zászlóalj-, ezred- és dandárszinten realizálódik. Megvitatásának módszere hasonló a parancsnoki projektekhez. Katonai szervezetenként való megvitatása műhelymunkaként indul, haderőnemi szinten értekezletként alakul, MH-szinten beépül a konferenciák rendszerébe.
A Magyar Honvédség szintű konferenciák tapasztalatainak összegzésére, a korszerűsítés feladatainak meghatározására „A parancsnokok és törzsek szerepe a katonai szervezetek hatékony működésének fejlesztésében” tudományos konferenciát rendezünk.
