Közvetlenül tapasztaljuk, hogy milyen markáns változásokon megy át honvédelmünk és haderõnk, azon belül a védelmi felsõoktatás és a hadtudomány mûvelésének szervezete. Eközben számos problémát okoz bokrosodó diszciplínánk fejlõdése, az annak határait feszegetõ köztes övezet ágainak mûvelési dilemmái. Vita folyik arról is, hogy miként lehetne hatékonyabban felhasználni a tudományos eredményeket.

Megjelent a sajtóban olyan írás is, mely szerint, amíg „… csak az MTA igáslovain, a valódi munkát végzõ kutatókon húzzák meg – részben jogosan – a gyeplõt, és a kocsis – ez esetben a bizottságok, osztályülések és egyéb testületek bürokratikus rendszere – továbbra is parádés ruhában pompázik, a feszültség megmarad”. Ennek ellenére a jelen borongós állapotaink jellemzésére – úgy vélem – találóan ráillik a ritkán hangoztatott „Borúra derû” akadémiai jelmondat.1


AZ AKADÉMIA REFORMJA

Az erõsen vitatható, több elemében pedig elfogadhatatlan minõsítés szerint a mi bizottságunk is a „bürokratikus” akadémiai rendszer egyik olyan testülete, amely díszes parádés kocsis ruhában pompázva hajtja és húzza meg a gyeplõt az igáslovakként valódi munkát végzõ hadtudományi kutatókon.
Tény, hogy a Magyar Tudományos Akadémia IX. Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya Hadtudományi Bizottsága az Akadémiának a tudományos szakmai követelmények és meghatározott célok hatékonyabb érvényesítése érdekében szervezett tudományos bizottsága. Ebbéli minõségében a tudományágak, illetve tudományágak közötti (interdiszciplináris) szakterületek szerint szervezett egysége. A Hadtudományi Bizottság az Akadémiai Törvény 3. § (2) bekezdésének b) pontja, az Alapszabály Ma mindnyájan részesei vagyunk a társadalmi, gazdasági, tudományos, hadügyi és más területek hihetetlen ütemben való átalakulásának. Naponta érzékeljük, hogy a Magyar Tudományos Akadémia (a továbbiakban: Akadémia) reformfolyamata kritikák kereszttüzében zajlik. Nem kis megrázkódtatásokkal éljük meg tehát a 21. század elejének fõ sajátosságát: a világban és országunkban bekövetkezõ gyors és állandó változásokat. 24–27. §-i és az Ügyrend 34–37. pontjai szerint hármas (ti. tanácsadói, kutatómûhelyi és érdekvédelmi) szerepkörben munkálkodik és teljesíti feladatait közel másfél évtizede. De mégsem vagyunk elégedettek az elért eredményekkel.
Számba kell vennünk, hogy az Akadémia reformja mire terjed ki és milyen hatást gyakorol munkánk megújító szándékára. Közösen kell mérlegelnünk azt is, hogy a reformfolyamat milyen kezdeményezéseket enged meg bizottságunk és köztestületi tagságunk jövõbeli cselekvését meghatározó elgondolásához. Tudatosan kell arra vállalkoznunk, hogy megfogalmazzuk Hadtudományi Bizottságunk és köztestületi tagságunk újszerû tevékenységi körének jellemzõit, az elõrehaladást szolgáló reformelképzeléseket, mert csak így tudunk alkalmazkodni a változásokhoz.
Sajnálatos, hogy az akadémiai reformkoncepcióból, a vitákból, a rendkívüli közgyûlés döntéseibõl nem derül ki egyértelmûen, milyen valódi funkciókat szánnak a köztestület meglévõ tudományági bizottságainak (ti. csökkenteni vagy bõvíteni akarják azok kompetenciáját). A vitaanyagban ugyanis csak ez olvasható: „A tudományos bizottságok munkája és szervezõdése is újragondolandó.” Szerintünk ez a reformfolyamat az elõrelépés egyik kulcskérdése, ezért kérjük, javasoljuk a tudományos bizottságok szerepkörének mielõbbi újragondolását.
A Magyar Tudományos Akadémia, alapításától a hadtudomány jelentõs közvetítõje, terjesztõje volt, munkássága egyszerre fordult a magyar és az egyetemes hadügy múltja, jelene és jövõje felé. Históriájának különbözõ idõszakaiban mindig létrehozta diszciplínánk akadémiai mûvelésének különbözõ szervezeti (osztály, alosztály, bizottság stb.) formáját.



A HADTUDOMÁNYI BIZOTTSÁG HELYZETE

Újszerû tevékenységünk megfogalmazásánál figyelembe kell vennünk, hogy az Akadémia 139 tudományos bizottsága köztestületi tagságának létszámát tekintve bizottságunk 275 fõvel a tizedik és a IX. Osztály 18 bizottsága között a második legnagyobb számú. Bizottságunk tagja az osztály 1447 köztestületi tagjának 19 százaléka, továbbá az MTA itt tevékenykedõ 234 doktorából 28 személy.
A jogelõdökhöz képest ma más körülmények és szabályok határozzák meg a Hadtudományi Bizottság és 273 (+2) fõs, köztestületi tagsága mûködését.2 Szembeötlõ köztestületi tagságunk magas életkora: 110 PhD fokozatos tagunk átlagéletkora 52 esztendõ (a legidõsebb 79, a legfiatalabb 30 éves). A korösszetétel ilyen alakulásának vannak elõnyei, de még inkább hátrányai. A hátrányos helyzet okai közismertek a hadtudomány mûvelõi elõtt. Egyik legfontosabb feladatunk: meggyõzni az egyre nagyobb számú PhD hadtudományi fokozatosok legjavát, hogy a köztestületi tagjaink sorába lépve tevékenykedjen.


A MUNKAFELTÉTELEK

Tevékenységünk megvitatása során nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a bizottság tisztségviselõi milyen feltételek között és milyen módon látja el feladatkörét. Tény, hogy a bizottság – szorosan együttmûködve a diszciplína mûvelésében és eredményeinek felhasználásában érdekelt állami, katonai és tudományos szervezetekkel – társadalmi munkában, költségvetés nélkül, éves munkaprogram alapján tevékenykedik. Bevallhatjuk, hogy ha nem lenne kiváló az együttmûködésünk, akkor az anyagiak hiányában a bizottsági ülésekre, tudományos rendezvényeinkre invitáló meghívókat sem tudnánk elküldeni tagjainknak.


A KERETEK ÚJRAGONDOLÁSA

Tevékenységünk megújításának fontos feltétele a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Köztársaság Honvédelmi Minisztériuma között 1997. május 29- én megkötött együttmûködési megállapodás tartalmának újragondolása. Az elmúlt évtized közismert nagy változásai (önkéntes haderõ létrehozása stb.) szükségessé teszik a megállapodás korrekcióját, helyesbítését. Meggyõzõdésünk, hogy az MTA és a HM kölcsönös elõnyökön nyugvó, megújított együttmûködése elõsegítheti a kor követelményeinek megfelelõ országvédelem és haderõépítés elméleti és gyakorlati megvalósulását. A hazai tudomány sokat tehet annak érdekében, hogy a Magyar Honvédség a 21. század erõs, jól szervezett, korszerû haderejévé váljon.
Bizottságunk munkálkodása szempontjából problémákat vett fel, ha a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem átkerül a Honvédelmi Minisztériumtól az Oktatási és Kulturális Minisztériumhoz. Ez valószínûleg elõre nem látható nehézségeket, átalakulásokat fog elõidézni a katonai felsõoktatás, a tudományos képzés és tudománymûvelés szervezeteiben is.
Sokszor hangoztatják, hogy Magyarország szervesen integrálódik a világban végbemenõ folyamatokba. A váratlan politikai, tudományos és katonai változásokra, kihívásokra nemcsak a világ tudományától és az egyetemes hadtudománytól, hanem a magyar tudománytól, a hazai hadtudománytól is várnak válaszokat és megoldásokat. Ezért is tartjuk szükségesnek, hogy a piaci viszonyokat is figyelembe véve határozzák meg a kutatási költségvetést a dinamikusan változó biztonságpolitikai környezet feltárásához, a korszerû országvédelem fejlesztéséhez a realitásokat.


VÁLTOZÓ PRIORITÁSOK

2006 utolsó hónapjától újszerû feladatok végrehajtását kell elkezdenünk. Ez szükségessé teszi, hogy a Hadtudományi Bizottság újragondolja feladatkörét, köztestületi tagságunk szerepvállalásának mértékét. Ösztönöznünk kell tudományos mûhelyeinket, hogy tegyenek meg mindent a magyar nyelvû hadtudomány életben tartásáért. Szorgalmaznunk kell, hogy a hazai hadtudományi kutatások a szakmai színvonal javításával érjék el nemzetközi színvonalat. Küzdenünk kell a hadtudományi kutatásokkal szembeni érdektelenség és tájékozatlanság ellen. Meg kell találnunk a kapcsolatoknak azokat a csatornáit, amelyeken keresztül elérhetjük, hogy a tudományos eredmények nagyobb szerepet kapjanak a döntések megalapozásában. Hatékonyabban kell képviselnünk diszciplínánk mûvelõinek, kutatóinak érdekeit.
A hazai közvélemény és a döntéshozók bizalmának elnyerése növelheti az egyre csökkenõ kutatási-fejlesztési ráfordításokat. Az ezek hatására születõ hadtudományi eredmények segíthetik a nemzeti igényeknek és szövetségi kötelezettségeknek megfelelõ, közmegbecsülést élvezõ Magyar Honvédség megteremtését.

A tudásbarát, erõs és jól szervezett haderõ versenyképes maradhat kihívásokkal terhes világunkban, mert a tudomány erõtényezõ. Ezért szorgalmazza a Hadtudományi Bizottság is a tudomány, a hadtudomány hasznosítása érdekében az új típusú együttmûködést a politikai és a tudományos elit, a katonai és a hadtudományi elit között. A Hadtudományi Bizottság és köztestületi tagsága kinyilvánítja, hogy megújuló tevékenységével a jövõben is a hadtudományi kutatások pragmatikus hajtóereje kíván maradni.
Elsõ hadügyminiszterünk, Mészáros Lázár „A katonaságról” címû reformkori mûvében úgy fogalmazott, hogy a tudomány mûvelésében, a hadügyi reformok végrehajtásában a tudós feladata „a rohanókkal vágtatva, a fontolva haladókkal léptetve, a gazdag drága idõ percét sebesebb munkával elõmozdítva, a közös hasznot gyarapítani”. Mintha csak mai Hadtudományi Bizottságunk új szerepfelfogását fogalmazta volna meg 1845- ben! Úgy gondolom, korunk e találó gondolatban megfogalmazott üzenet valóra váltását követeli mindannyiunktól!

ÁCS TIBOR

1 Köztudott, hogy Széchenyi István, a magyar tudomány nélkülözhetetlen szerepét a nemzet életében és fejlõdésében a Magyar Tudományos Akadémia jelképével is ki akarta fejezni. A Képes Teremben látható a Magyar Tudományos Akadémia Allegóriája és jelmondata – „Borúra derû” – kettõs címen ismert, nagyméretû olajfestménye. Johann Endernek ezt a mûvét Széchenyi 1834 májusában ajándékozta az Akadémiának.

2 1 leveleyõ tag, 1 külsõ tag, 28 tudomány (5 MTA) doktora, 135 tudomány kandidátusa, 110 PhD fokozatos tagja, ezekbõl 2 közgyûlési doktori képviselõ, 2 osztálytanácskozási jogú tag, 1 osztály elnökhelyettes