Főoldal     regiment levelezés     hm.gov levelezés   


Almenü: Kiadványok


Nyomtatható verzió Továbbküldés e-mailben

A magyar légierõ „ászai” a második világháborúban

Becze Csaba új könyvérõl

2007.04.17.

Az utóbbi évtizedben felélénkült a magyar hadtörténelmi és repüléstörténeti kutatás. Sok tehetséges, fiatal kutató fordul a második világháború történései, harcai és haditechnikai eszközei felé. Többen kutatják és dolgozzák fel a csapatok, egységek, fegyvernemek tevékenységét különbözõ hadmûveleti területen. Mások a fegyvernemek egy-egy érdekesebb vagy jelentõsebb eseményét, részét emelik ki a nagy egészbõl. Úgy tûnik, továbbra is hálás téma a hadtörténelemrõl és a katonai repülésrõl írni. Az olvasók széles tábora igényli az események hiteles és többoldalú bemutatását. Sok még a feltáratlan, fehér folt a katonai repülés több területén is.

A Pécsen élõ Becze Csaba fiatal hadtörténész több mint egy évtizedes kutatómunkájának eredményeként 2006 második felében jelent meg az Elfelejtett hõsök címû nagyszerû kötete. A szép kivitelû könyvben a Magyar Királyi Honvéd Légierõ ötnél több légi gyõzelmet aratott repülõgép-vezetõit mutatja be a had- és repüléstörténet iránt érdeklõdõ olvasónak. Eddig errõl a témáról önálló, összefoglaló mû még nem jelent meg. Csak elszórtan találkozhattunk néhány szakfolyóiratban a magyar repülõászok haditetteit leíró publikációkkal.
A fiatal kutató repülõfegyvernemenként (vadász-, felderítõ-, csata- és bombázó) mutatja be a jelentõs légi gyõzelemmel rendelkezõ pilótáink hõsies harcát, légi csatáit, melyet a túlerõben lévõ légi ellenség ellen vívtak, több-kevesebb sikerrel. A magyar légierõ a második világháború idõszakában több mint hatszáz légi gyõzelmet aratott különbözõ frontszakaszokon. Sok esetben nehéz meghatározni a pontos számot, mert nem igazoltak minden lelövést, meg hát a korabeli hiteles dokumentumok (bevetési parancsok, bevetési naplók, ezrediratok) megsemmisültek, elvesztek, elégtek a harcok forgatagában.
A szerzõ 37 magyar „ászt” mutat be kiválóan megírt könyvében. A legeredményesebb magyar vadászpilóták a háborúban: vitéz Szentgyörgyi Dezsõ, vitéz Tóth Lajos, vitéz Debrõdy György és vitéz Molnár László voltak. Õk mindanynyian húsz feletti légi gyõzelemmel rendelkeztek. Szentgyörgyi Dezsõ repülõ zászlós összesen 1400 óra repülési idõvel rendelkezett, több mint 220 harci bevetésen vett részt, amelynek során 33 légi gyõzelmet aratott. 29 szovjet és 4 amerikai repülõgépet lõtt le.
A kötetben a szerzõ minden ásznál feltünteti a legfontosabb személyes dolgokat (születés, iskolázás stb.), a gyõzelmek számát, a bevetések idejét, milyen repülõgépet lõtt le és hol érte el a diadalt. De olvashatunk arról is, hogy a repülõgép- vezetõk milyen típuson repültek a légierõben, milyen elismeréseket (írásbeli dicséret, kitüntetés) érdemeltek ki az elöljáróiktól, illetve a kormányzótól. Sok esetben olvasható a harci esemény (légi csata) részletes leírása. Lelövések, kényszerleszállások, hadifogságba esés, menekülés, hõsi halál, mind-mind elõfordul több pilótánál is. Ezeket a repülõkatonákat a nemzettudatra, hazaszeretetre, hõsiességre és bátorságra nevelték a katonai iskolákban. Soha nem adták fel a légi küzdelmet. Ha kellett, életük feláldozásával is védték a hont és a magyar haza veszélyeztetett légterét. Sõt sok esetben idegen érdekekért is felemelkedtek repülõeszközeikkel s csatáztak az orosz légtérben is. 1945-ben – a háború utolsó évében – a magyar légierõ pilótái 135 légi gyõzelmet arattak. Az utolsó légi gyõzelem 1945. április 17-én született cseh területen Milovice mellett.
A szerzõ a kötetben 37 hadi repülõ hõstetteit részletesen és 9 pilótáét pedig vázlatosan mutatja be. A 37 ász pilóta összesített kitüntetéstáblázata mutatja meg, hogy milyen magas elismeréseket kaptak a kormányzótól, illetve a csapatparancsnokoktól.
A szerzõ megadta a repülõ-haderõnemben a pilótáknál használatos beceneveket, sokuknál az azonossági számukat is közölte. A bevetések során olvasható a kötelék összetétele, a kötelékparancsnok neve, a gépek típusa és a légi harc eredményessége vagy kudarca.
Olvashatunk a mûben a légi gyõzelem meghatározásáról, az igazolási rendszerrõl, légiharc-eljárásokról és az alkalmazott taktikáról, a repülõkiképzésrõl, valamint a háború idején gyártott és beszerzett repülõgépekrõl, azok jellemzõirõl és hadrafoghatóságáról. Megtalálható benne a rendfokozatok (magyar, német, orosz és amerikai) összehasonlító táblázata, az idegen nyelvû kifejezések értelmezése és a rövidítések magyarázata. Ismereteket kaphatunk az életben maradt repülõgép-vezetõk háború utáni sorsáról. Néhányuknak méltatlan megaláztatás (bitó, börtön, kitelepítés, lefokozás stb.) jutott osztályrészül. Csak a rendszerváltást követõen kapták meg a rehabilitációt, a rendfokozatukat, illetve léptek elõ magasabb rendfokozatba. Ettõl kezdve éreztek maguk körül emberi hangot és kellõ megbecsülést, tiszteletet.
Az A/4-es méretû, kemény borítóval ellátott, 200 oldalas kiadványban 184 fekete-fehér fotó és 22 színes fénykép található. Ezek jelentõs része most kapott elõször nyilvánosságot. Vannak közte csoportképek, arcképek, osztálytablók, géptípusok, okmányok, adományozási okiratok és a bevetésekrõl visszatérve készített emlékfotók is.
A szerzõ magyar és német levéltárakban is kutatott, számos kéziratot, családi dokumentumot és megjelent könyvészeti (német, magyar, orosz, szlovák, amerikai és angol) anyagot, illetve több folyóiratot, évkönyvet is felhasznált a könyv megírásához. Az ajánlást vitéz Mátyás János volt m. kir. hivatásos õrmester írta. Nagyon sok túlélõ, volt repülõtiszt, altiszt is segítséget nyújtott az anyaggyûjtéshez. A szerzõ több eredeti kéziratot, korabeli ezredparancsot is eredetiben tanulmányozhatott a kutatás során.
Becze Csaba hadtörténész maradandó emléket állított a második világháborúban harcolt magyar pilótáknak és bevetett repülõalegységeknek, vitéz parancsnokaiknak. Aki veszi magának a fáradságot és elolvassa az Elfelejtett hõsök címû könyvet, maradandó élményben lesz része. Nehezen tudja az olvasó letenni, de lesznek olyan részei is, amelyeket hamarosan újra fog olvasni, mert érdekfeszítõ, izgalmas történeteket, harcokat mutat be a háború egy-egy frontszakaszáról. Merem ajánlani a történészeknek, a történelemtanároknak, katonai iskolásoknak, mindazoknak, akik érdeklõdnek a magyar hadtörténelem és repülõesemények közelmúlt históriája iránt.

KENYERES DÉNES