Honvédelmi Minisztérium

A magyar hírszerző szervek tevékenysége a „béketábor” és Jugoszlávia szembenállásának időszakában

2007.06.12.

Amikor két vagy több ország, esetleg koalíciók között a politikai feszültség robbanással, azaz fegyveres konfliktus (háború) kirobbanásával fenyeget, a szemben álló felek az államapparátust, így a fegyveres erõket is igyekeznek olyan kedvezõ helyzetbe hozni, amely biztosíthatja a fegyveres küzdelem sikeres megvívásának esélyét. A politikai szembenállás, amely fegyveres összecsapáshoz vezethet, már a kezdeti szakaszban háborús állapotokat kelt a döntéshozatali rendszerekben, amelyek a szemben álló fél/felek képességei, valóságos szándékai iránt történõ – áldozatokat is követelõ – élénk „érdeklõdésben” érthetõk tetten. Ennek a tényleges összecsapásnak a legfontosabb szereplõi – a politikai döntéshozó testületeken túl – a biztonsági szolgálatok (más néven: titkosszolgálatok), amelyek döntõ módon tudják érvényesíteni elgondolásaikat a feszültségfolyamatok alakításában. Szerepük és felelõsségük óriási, hiszen õk birtokolják azokat az információkat és az azokból elõállított adatokat, amelyek a katonai/politikai döntéshozatal mûködéséhez elengedhetetlen adalékul szolgálnak. A szolgálatok helyzete tehát privilegizált volt a vizsgált korban.

Magyarországon a „béketábor” és Jugoszlávia szembenállásának idõszakában ezek a szolgálatok, mindenekelõtt az ÁVO/ÁVH, illetve a katonai hírszerzés, vagyis a HM IV. Fõcsoportfõnökség és az abból régi/ új néven kialakított Vkf-2 ( továbbiakban: HM Vkf-2), döntõ szerepet kaptak, amennyiben centralizálták erõforrásaikat a jugoszláv politikai és katonai vezetés szándékainak felfedésére. (Az ÁVO/ ÁVH a megkülönböztetett helyzeténél fogva fõ tevékenységét azonban „kenyéradó gazdája”, az MDP hatalmának megszilárdítása érdekében fejtette ki. Ennek a szerepnek a vizsgálata azonban nem tárgya ennek a dolgozatnak.)
Az országvédelem és határvédelem kapcsolatrendszerében az ’50-es évek elején a magyar fegyveres erõk és a biztonsági szolgálatok tevékenységüket szorosan összehangolták. Ez az együttmûködés egyfelõl szolgálta a hadseregfejlesztés irányainak a meghatározását, illetve a fegyveres erõk háborúra történõ felkészítését, másfelõl pedig a politikai elvárások és szándékok feltétlen kiszolgálását. Ezt az állapotot komplikálttá tette az a tény, amely szerint a magyar biztonsági szolgálatok gerincét adó ÁVO/ÁVH fölötti politikai ellenõrzés nem valósult meg. Ez a szervezet valójában a törvények fölött állt, vagyis õ maga képviselte a törvénytelenséget, így képletesen és valóságosan is élet-halál ura volt Magyarországon.
A magyar állam háborúra történõ felkészítése, illetve az MN háborús alkalmazásának elõkészítése nem nélkülözhette a hadászati, illetve politikai hírszerzés/ felderítés, a katonai elhárítás és nem utolsósorban a határõrizet megerõsítésének és hatékony mûködésének a biztosítását. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy ezeknek a biztonsági szerveknek helye és szerepe a magyar állam vezetési rendszerében meglehetõsen változatos képet mutatott a tárgyalt korban. A hadászati hírszerzés/felderítés és a katonai elhárítás feladatai 1948-ig a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztály hatáskörébe tartoztak, a határõrség 1950. január 1-jéig szintén a honvédség szervezeti keretei között oldotta meg feladatait. A magyar–jugoszláv viszony megromlása is közrejátszott abban, hogy ezek a biztonsági szervezetek – szovjet mintára – a BM ÁVO/ÁVH, illetve késõbb az önállósodott ÁVH-hoz kerültek át. Vagyis a hírszerzés, elhárítás (katonai elhárítás is) és a határõrizet 1950 elején centralizált irányítás alá került. Az állambiztonsági szervek mûködésének hatékonyságáért pedig az ÁVH vezetõje egy személyben volt felelõs.
A háborús hisztéria közepette a magyar politikai vezetés a hadsereg, illetve a fegyveres erõk sikeres alkalmazásának érdekében a biztonsági szolgálatokat – az operatív munka minden elemét és módszerét bevetve – aktivizálták a déli hadászati irányba.

KÖLCSÖNÖS ÉRDEKLÕDÉS

A magyar hadászati felderítés katonai eleme a HM Vkf-2, illetve az ÁVH hírszerzõ és elhárító fõosztályai és osztályai, hasonlóan a jugoszláv hírszerzõ és elhárító szervekhez, élénk érdeklõdést tanúsítottak a szomszédos ország külkapcsolatainak és katonai felkészültségének alakulása, nem utolsósorban a politikai és közigazgatási rendszer, a gazdaság teljesítõképessége, valamint a biztonsági szolgálatok tevékenységének rendje/folyamata iránt.1
A magyar politikai és katonai vezetést érdekelte: 1952-tõl hogyan alakultak a Balkán-szövetség megszervezésével kapcsolatos jugoszláv erõfeszítések.2 A szövetség kiteljesedése ugyanis aggodalomra adott okot. A görög, török, jugoszláv katonai együttmûködés fejleményei, nem utolsósorban pedig Jugoszlávia vélelmezett NATO-hoz történõ közeledése és esetleges csatlakozása az egyébként is pattanásig feszült helyzetet tovább súlyosbíthatta.
A hírszerzõ szervek munkájának fontos katonai elemét képezte annak megállapítása, hogy milyen ütemben halad Jugoszlávia területén a hadszíntér-elõkészítéssel összefüggõ infrastruktúra fejlesztése, illetve a hadiipari beruházások milyen mértékben segítették elõ a haderõ saját bázisokról történõ felszerelését. Rendkívül fontos volt annak megállapítása is, hogy a nyersanyagkészletek és tartalékok milyen mértékben korlátozták, vagy segítették elõ a hadsereg képességeinek fejlesztését és nem utolsósorban az állam, a társadalom prosperitását. Ugyancsak fontos volt annak feltérképezése, hogy a Jugoszláv Néphadsereg erõi milyen feladattal, milyen vezetési struktúrát mûködtetve, hol állomásoznak. Fontos volt annak a kérdésnek a megvá- laszolása is, hogy a jugoszláv határõrizet, valamint az állambiztonsági szervek (Uprava Darzavne Bezbednost = UDB vagyis az Állambiztonsági Igazgatóság, a Kontra Obervestajne Sluzba = KOS, vagyis a Kémelhárító Szolgálat, a Korpus Narodne Odbrane Jugoslavie = KNOJ, vagyis a Nemzetvédelmi Hadtest) mûködési rendszere hogyan épül fel. Választ kerestek a magyar titkosszolgálatok arra is, hogy a déli államhatár mentén egy esetleges jugoszláv támadás esetén hol, milyen erõkoncentrációval, milyen célok elérése érdekében következhet be az ellenség fõcsapása, hol és milyen erõkkel kerülhet sor a másik, vagy kisegítõ csapás kiváltására.3
A HM Vkf-2. (vezetõje: Révész Géza altábornagy) hírszerzõ tevékenysége a katonadiplomácia csatornáinak, illetve az annak keretében mûködtetett hírszerzõ (ügynöki) hálózatok mûködtetésére, valamint rádiófelderítõ állomások által szerzett információszerzés területeire terjedt ki. Ugyanakkor igen aktív tevékenységet fejtett ki a hazai délszláv nemzetiségû lakosság körében történõ ügynöktoborzás területén is. A birtokába jutott információkat elemzõ-értékelõ munkával formálták felhasználható adatokká, és ezekkel támogatták a vezérkar hadászati tervezõmunkáját.
Az ÁVH szervezeti keretében a VIII. Fõosztály (vezetõje: Farkas Vladimir áv. alezredes – Farkas Mihály fia) foglalkozott a külföldi (politikai) hírszerzés feladataival. Jugoszláviáról a fõosztály második osztálya gyûjtötte az információkat, illetve szervezte a politikai hírszerzõhálózatokat. (Itt fontos megjegyezni, hogy a hatóság I. Fõosztálya, amelynek fõ feladatát a hálózatok szervezése képezte, a belsõ hírszerzõ csatornákon kívül külsõ hálózatépítéssel is foglalkozott. Ennek a fõosztálynak a külsõ hírszerzõ osztályát Szarvas Pál áv. õrnagy vezette.)
Az ÁVH-elhárítás (ide tartozott a katonai elhárítás is) sem maradt tétlen, amikor az UDB és a KOS ellen kellett fellépnie, ugyanis igen aktív és nem eredménytelen operatív munkát fejtett ki a jugoszláv ügynökök, diverzánsok szándékainak felfedése és akcióik megakadályozása érdekében. Különösen az ÁVH II. Fõosztálya (vezetõje: Szücs Ernõ, eredeti neve: Szüsz Ernõ áv. ezredes, majd utóda, Kutika Károly áv. ezredes) játszott kiemelkedõ, ugyanakkor – sok esetben – elhibázott szerepet. A „jugoszláv kém”, mint megbélyegzés, nem kímélte a legfelsõ állami és katonai vezetés prominens tagjait sem. A kémek utáni hajsza ugyanis alkalmat adott az MDP szûkebb vezetõ szerve, mindenekelõtt a párt elsõ embere, Rákosi számára, hogy a moszkvai mintát követve leszámoljon a politikai ellenfeleivel, illetve az úgynevezett osztályellenséggel is. Ebben az idõben számos koncepciós per szedte áldozatait Magyarországon.4
Az ÁVH II. Fõosztály offenzív elhárítás címen kiterjesztette tevékenységét idegen államok – jelen esetben Jugoszlávia – területére. Ennek során sikerült feltérképeznie a jugoszláv biztonsági szolgálatok felépítését, mûködési rendjét, vezetõ személyiségeinek közvetlen környezetét, ügynökhálózataik jelentõs részét és nem utolsósorban a magyar államhatár körzetében az UDB-kirendeltségek operatív tevékenységét. Az offenzív elhárítás alkalmazása kiterjedt arra, hogy felfedje a Jugoszláviában gyülekezõ magyar emigráció körében megnyilvánuló ellenséges szándékokat.5 Ez a fõosztály foglalkozott a katonai elhárítás problémáival is, lényegében ellenõrzése alatt tartotta a magyar fegyveres erõk valamennyi szegmensét.
Az ÁVH Határõrség (elsõ parancsnoka: Pálffy (Österreicher) György vezérkari ezredes, akit tisztségében Szalvay Mihály vezérõrnagy követett. 1950. 01. 01-jétõl az ÁVH IV. Fõosztályaként szereplõ HOP, vezetõje: Kajli József áv. ezredes lett, õt az ÁVH parancsnokának helyetteseként Piros László áv. vezérõrnagy váltotta ezen a poszton, aki átvette az ÁVH Belsõ karhatalom erõinek az irányítását is). A határõrség tevékenységének fõ erõkifejtését a nyugati, de fõleg a déli államhatár õrzésére és védelmére összpontosította, így naponta került közvetlen kapcsolatba a jugoszláv határõrizeti szervekkel. Közöttük igen nagy gyakorisággal került sor halálos áldozatokat is követelõ fegyveres összetûzésekre.6 A határbiztosítás feladatai mellett a határõrség a „belátható” mélységig információkat is gyûjtött a jugoszláv katonai tevékenységekrõl. Az összeállított adatok a HVK Hdm Csf-hez kerültek.7 Az ÁVH IV. Fõosztály felderítõosztálya (vezetõje: Kovács Dénes áv. alezredes) volt hivatva az ellenségre vonatkozó információk megszerzésére. Ugyanakkor a felderítõosztály és alosztályai voltak azok, amelyek felállították az elsõ „szûrõt”, amely az UDB-ügynökök Magyarországra történõ bejutását megakadályozhatták. A kerületek egy-egy felderítõosztályt, míg a nekik alárendelt zászlóaljak felderítõrészleget mûködtettek. A határõrségnek a felderítõszervei a határövezetben, illetve az ellenséges területen 15 km-es mélységben végezték a munkájukat.
A hírszerzés/felderítés és elhárítás feladataival tehát az ÁVH-n belül az I., II., IV., VIII. Fõosztályok foglalkoztak. A feladatok és jogkörök elosztását megfelelõen szervezték meg, így átfedésekre a fõosztályok tevékenységén belül csak a legritkább esetben kerülhetett sor. Az információk alapján történõ adatgyártás azonban már magán viselte a mindenkori politikai „széljárás” jellemzõ vonásait, amely kitûnõen nyomon követhetõ egyegy szakterületi ügy feldolgozása kapcsán keletkezett dokumentumban.
Az ÁVH VIII. Fõosztály Jugoszlávia irányába kifejtett politikai hírszerzõ tevékenysége eredményességének megítélése nem egyértelmû. Annak ellenére nem az, hogy jelentõs erõfeszítéseket tettek az információk beszerzését szolgáló, Jugoszlávia politikai és államigazgatási szerveit lefedõ hírszerzõ hálózatok kiépítésére.
A hálózatépítés és -mûködtetés egyebek mellett azért is volt nehézkes, mert az ÁVH hosszú ideig lényegében nem rendelkezett nagy tapasztalatokkal felvértezett szakértõgárdával ezen a területen. Az állomány egy része „pártkáderekbõl”, másik része a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, valamint az Idegennyelvi Fõiskola végzõs hallgatónak körébõl verbuválták össze, akik nem voltak kellõképpen iskolázottak, illetve felkészültek ehhez a rendkívüli figyelmet és szakértelmet kívánó feladathoz.
A Vkf-2-tõl az ÁVH-hoz átkerült szakembergárda és az átadott ügynöklista csupán ahhoz volt elegendõ, hogy a szervezett hírszerzõ munkát a fõosztály meg tudja kezdeni. A politikai hírszerzõ tevékenység felfutása – az eredményességet figyelembe véve – csupán 1952 második felétõl vált elfogadhatóvá.8
A HM Vkf-2. futószalagon gyártotta jelentéseit és azokban adott – sok esetben – eltúlzott, nem hitelesített adatokat Jugoszlávia Magyarország irányába megnyilvánuló agresszív katonai szándékairól és politikai konstellációiról. A tájékoztató anyagok sablonszerûen készültek az alábbi szempontok alapján:

ELLENTMONDÓ INFORMÁCIÓK

Az 1950–53 között készült összefoglalókban ez a tematizálás kitûnõen nyomon követhetõ. Az összefoglaló jelentés minden esetben kitér „Tito és bandája” az Egyesült Államokhoz fûzõdõ viszonyának becsmérlésére, a jugoszláv, görög – majd késõbb kiegészülve – a török kapcsolatok mögött meghúzódó katonai szándékok felvázolására. A jelentések persze számos ellentmondást is tartalmaztak, amelyek a jugoszláv katonai képességek lekicsinylésében, felszereltsége elavultságának becsmérlésében mutatkozott meg egyrészrõl. Másrészrõl viszont az összefoglalókat gyártó elemzõk a jugoszlávoknál tapasztalható agresszív szándék felemlítésével, a fejlesztések nagy ütemével, a haderõ számszaki jellemzõinek kiemelésével éppen az elõzõ megállapításokat írták felül.
Az elemzések összeállításához az információforrások – hitelességüket tekintve – különbözõek voltak. Az ügynöki jelentések, a diplomáciai szolgálat csatornáin kapott jelentések, a rádiófelderítés adatai, a határközeli körzetekbõl kapott információk nem voltak azonos súlyúak, kiváltképpen nem voltak minden esetben ellenõrzöttek. A különbözõ hírszerzõ szervek együttmûködése sem javított ezen a helyzeten. Elõfordult olyan eset, amikor a határõr szervek intenzív repülõtevékenységet figyeltek meg a jugoszláv oldalon, a Kübekházával szemben található Rabe (magyar neve: Rábé) és Majdan (magyar neve: Magyarmajdány) települések környékén. Erre az információra reagálva – Szalva János áv. alezredes a határõrség törzsparancsnokának javaslatára – a Honvéd Tüzérség parancsnoka mûszeres megfigyelést/ felderítést rendelt el, amelyet tüzér bemérõ/felderítõ tisztek végeztek el a kübekházi templomtoronyban felállított mérõmûszerek segítségével. Ennek a megfigyelésnek az eredménye az lett, hogy a feladattal megbízott tisztek megállapították, hogy a jelzett területen:

A hírszerzõ/felderítõ jelentésekben szereplõ adatok mindenesetre hozzájárultak ahhoz, hogy a katonai tervezõk megfelelõ tervdokumentációkat készítsenek a hadsereg várható alkalmazásához.
A mindenkori alkalmazási tervek legfontosabb kiinduló adatai az ellenség várható tevékenységének a bemutatása és az erõ-eszköz számvetés elkészítése voltak.
A magyar vezérkar tervezõi a hírszerzési adatok alapján a Jugoszláv Néphadsereg részérõl 600 ezer, míg a KNOJ kötelékében 100 ezer katonai létszámmal számoltak. (Ezzel szemben 1951-ben az MN 450 ezer katonát tudott kiállítani.) A többi számvetési alapadatban – repülõgép, harckocsi, tüzérségi tûzeszközök stb.. – jelentõs jugoszláv fölényt prognosztizált a Vezérkar Hdm.Csf-ség.11
A két szomszédos ország szembenállásának idõszakában a felek igyekeztek a lehetõ legtöbbet megtudni egymás politikai és katonai felkészültsége, szándékai felõl. Ennek érdekében az ügynöki felderítés és a légi felderítés akciói készen tartották a felek információkra éhes döntéshozatali rendszerét.
Az ügynöki hírszerzés/felderítés, illetve az offenzív elhárítás eszközei és módszerei ötletességben nem ismertek határt. Számos elfogott ügynök tett vallomást a szemben levõ (ellenség) fél beszervezési, illetve ügynöki felkészítési rendszerérõl és módszereirõl. Jugoszláv (szerb) adatok szerint az UDB beszervezett ügynökökkel rendelkezett az OLP legfelsõ vezetõi körében, amíg az ÁVH az UDB belgrádi központjába fészkelte be magát és egyben ellenõrzése alatt tartotta a határközeli UDB-osztályokat és alosztályokat is.12
Az 1950–1953 közötti idõszakban számos látványos és még több kevésbé figyelemreméltó, az UDB magyarországi tevékenységével kapcsolatba hozható ügy/esemény történt, amelyeknek egy része a hadbíróságokon született súlyos ítéletekkel, más része pedig a határ menti nyomsávon (mûszaki záron) az ügynök halálával ért véget. Voltak persze sikeres „kishalak”, akik évekig képesek voltak tevékenykedni abban a közegben, ahol az emberi életnek nem sok értéke volt.

AZ ÁVH ÉS AZ UDB TEVÉKENYSÉGE

Az ÁVH Határõrség Felderítõ Osztálya (létszáma a vizsgált idõszakban: 225 fõ) a déli irányban az UDB-ügynökök által használt 26 behatolási csatornát tartott nyilván és 1952-ben 18 konkrét ügyben folytatott bizalmas ügynöki nyomozást. A 26 nyilvántartott behatolási csatorna közül néhányat megemlítve láthatóvá válik az UDB hírszerzésének területi súlyképzése.

Az 5. HK sávjában:

a) Kisszékács és Röszke közötti terület
b) Kelebia és Podmaniczki-major közötti terület
c) Csikériai õrshöz tartozó határszakasz
d) Ludmári õrs felelõsségi területe
e) Katymári õrs területe
f) Hercegszántói õrs területe

A 4. HK esetében:

a) Ivándárdai határszakasz
b) Beremend és Ilocska közötti határszakasz
c) Udvari õrs felelõsségi területe
d) Drávaszerdahelyi õrs területe

A 3. HK esetében:

a) Bödeházai õrs területsávja,
b) Lankóci-major és Berzence közötti határszakasz,
c) Murakeresztúri õrs területe.

A 2. HK déli irányú felelõsségi területén:

a) Apátistvánfalvai õrs határszakasza
b) Dávidházai õrs felelõsségi területe vált az UDB-ügynökök átdobásának leggyakrabban igénybe vett határszakaszaivá. 13

Nyilvánvaló, hogy az UDB helyesen mérte fel a legsebezhetõbb és egyben a legfontosabb területek felderítésének szükségességét, a hírszerzési akciók súlyképzését, amennyiben azt a magyar 3. lövészhadtest felelõsségi területére, a 4. és 5. HK sávjába helyezte. (Tudvalevõ, hogy ebben az idõszakban az MNnek a 3. lövészhadteste – parancsnoka: Szalvay Mihály vezérõrnagy – volt az egyik legjobban motivált seregteste, persze korántsem állt felszerelését tekintve a kor színvonalán.) Az UDB behatolási csatornái térben és idõben változtak ugyan, amelyre a magyar elhárító szervek és a határõrség is igyekeztek erõik átcsoportosításával reagálni.
A biztonsági szolgálatok összecsapásainak bemutatásához fontos ráirányítani a figyelmet arra, hogy a kritikus szinten álló politikai helyzet milyen reakciókat váltott ki Magyarországon a veszélyeztetett határszakaszok mentén élõ emberek mindennapi életében.
Miután a pártvezetés úgy értékelte a magyarországi politikai és gazdasági helyzetet, hogy azok a megszilárdulás jeleit mutatják, súlyos politikai következményekkel járó döntések meghozatalát vállalta fel. Ezek között a döntések között talán a legproblematikusabb az erõszakos kollektivizálás elrendelése volt, amely amellett, hogy rendkívüli módon megterhelte a magyar lakosságot, az általános szabadságjogok gyakorlásának megszûnését is jelentette. Ebben az idõszakban, számos – több ezer – magyar állampolgár döntött úgy, hogy elhagyja az országot. Erre azonban többnyire csupán illegális úton – a zöldhatáron át – nyílt lehetõség. A tömeges jellegû menekülési szándékot és gyakorlatot tovább erõsítette a déli és a nyugati határviszonylatban kialakított 15 km mélységû határövezet, amelybõl a megbízhatatlannak tartott egyéneket, családokat, a régi rendszerhez köthetõ közigazgatási tisztségviselõket, módosabb gazdákat, tanárokat stb. kitelepítették az ország távolabbi vidékeire, rosszabb esetben munkatáborokba internálták õket.14 Ezek, az adott településhez ezer szállal kötõdõ emberek, gyakran választották a menekülés útjának Jugoszláviát. Akinek sikerült átjutnia a határon, sok esetben csöbörbõl vödörbe került, ugyanis az UDB hálóján fennakadva vállalniuk kellett az ügynöki munkát. A menekültek, a különbözõ presszióknak engedve rövid, hevenyészett felkészítést követõen immár az UDB megbízásával visszatértek Magyarországra. Több esetben elõfordult az is, hogy a jugoszláv határõrizeti szerv csábításának engedve, az otthon maradottak kilátástalan helyzetét tapasztalva, vagy csak kalandvágyból, magyar határõr katonák, de alakulatoktól megszökött sorkatonák is átmentek Jugoszláviába, majd pedig az UDB megbízásából, a szükséges okmányokkal, pénzzel, fegyverrel ellátva, immár feladattal tértek vissza az országba.15 Az elfogott UDB-ügynökök között – nem voltak kevesen – elõfordult olyan is, aki semmiféle magyarországi kapcsolattal sem rendelkezett. Az UDB-t lényegében minden érdekelte, ami Magyarországon történt: különös hangsúlyt fordítottak azonban a magyar és szovjet haderõre vonatkozó információk megszerzésére, az itt menedéket talált jugoszláv politikai emigráció ellenséges tevékenységének és terveinek a felfedésére, illetve az országban mûködõ Délszláv Szövetség tevékenységének a befolyásolására.
Jugoszlávia számára pontos információkra volt szükség arra nézve, hogy a TI. elítélõ/kizáró határozatait követõen milyen szankciókkal kell számolnia az önállósodás irányába tett további lépéseket követõen. Az állam biztonsága, illet- ve a politikai csapdahelyzetbõl való kiútkeresés pontos információk és adatok megszerzését követelte meg. Így az illetékes jugoszláv szervek nem késlekedtek az operatív akcióik megindításával. Magyarország irányába, a déli szomszédunk a jól felépített hírszerzõ szervezeteinek ügynökeit jelentõs részben a Jugoszláviában élõ és magyarországi kapcsolatokkal rendelkezõ magyar közösség körébõl verbuválta, más részét pedig az ott menedéket találó politikai üldözöttek körébõl szervezte be.16 Az ÁVH úgyszintén alkalmazott túloldali kapcsolatokkal rendelkezõ délszláv, illetve magyar nemzetiségû személyeket Jugoszláviában folytatott ügynöki munkára.

ILLEGÁLIS HATÁRFORGALOM

A biztonsági szolgálatok közötti éles öszszecsapások legnagyobb gyakorisággal az államhatár mentén zajlottak. Az illegális határforgalom az ellenségeskedés kezdetén igen nagy számot mutatott, amelynek rövid idõ alatt véget kellett vetni. A probléma megoldásához radikális eljárás kidolgozására volt szükség.17 Egyfelõl erõsíteni kellett a HK-ek személyi összetételét, ugyanakkor döntés született az államhatár mûszaki megerõsítésérõl, egyben fokozni kellett a felderítõ tevékenységet és a határ menti hírszerzõ hálózatok kiépítését.18
Mindez nem volt egyszerûen megoldható feladat. A határõrizetben mutatkozó kezdeti kudarcok fõ okát Piros áv. vezérõrnagy abban látta, hogy jelentõs számú régi tiszt és tiszthelyettes teljesít szolgálatot az általa vezetett szervezetnél. Péter Gábor áv. altábornagy részére készített helyzetjelentésében arról panaszkodott, hogy a határõrség 481 fõ tiszti létszámból 351 fõ, a 893 tiszthelyettesi létszámból 765 fõ a régi garnitúrához tartozott és ezért kevésbé motiválhatók, illetve megbízhatatlannak tekinthetõk. A déli határszakasz õrzésében érdekelt HK-nél 27 vezetõ beosztást és 37 beosztott tiszti helyet töltött be régi tiszt a jelentés készítésének idõszakában. Ugyanakkor az újonnan beosztásba helyezett tiszteknek (232 fõ) nem volt semmiféle katonai elõképzettségük, illetve határõrizeti tapasztalatuk. 19 A mindössze nyolc hónapos felkészítõ tanfolyamot végzett ifjú alhadnagyok õrsparancsnokként való alkalmazása – még ha azok kiválogatása politikai megbízhatóság alapján is történt – nem javította a helyzetet, az õrsök mûködésének hatékonysága egy csöppet sem emelkedett. Ellenkezõleg: a fiatal õrsparancsnokok sok esetben nem voltak képesek a velük közel azonos korú vagy idõsebb sorhatárõrök tevékenységét megnyugtatóan megszervezni, illetve tevékenységüket kontroll alatt tartani.20 Ebben az idõszakban rendkívül sok és súlyos rendkívüli esemény terhelte a határõrség tevékenységét. Ennek ellenére a régi és az új határõrtisztek aránya az 1951. 02. 01. készített jelentés szerint egy év alatt lényegesen átalakult. Ugyanis ekkor már 997 tiszti beosztásban csupán 175 fõ régi és 822 fõ új tiszt, az 1182 fõ tiszthelyettesi beosztásban 509 fõ régi és 673 fõ új tiszthelyettes teljesített szolgálatot.21
Az államhatár mentén megkezdõdött mûszakizár-rendszer kiépítése, illetve az erõdítési munkálatok megkezdése nemhogy javította volna, de inkább súlyosbította a határõrizeti helyzetet, amennyiben rendkívüli módon elszaporodtak a honvédség és a határõrség állományához tartozó katonák átszökései, illetve annak kísérletei a jugoszláv oldalra. Ugyanakkor a robbanó mûszaki zárak telepítésének során, illetve azt követõen nagyszámú csonkolással, illetve halállal végzõdõ baleset is bekövetkezett, de nem volt ritka eset az öncsonkítás, illetve az anyagi visszaélés és egyéb más bûncselekmény (gyilkosság) sem.22
A mûszakizár-rendszer kiépítésével egy idõben folytak az új õrsök elhelyezési körletének építési munkálatai is. Az õrsök laktanyái 1-2 km távolságra épültek az államhatártól úgy, hogy a részükre megszabott 8–12 km-es határszakasz ellenõrzése és védelme biztosított legyen.23 A külvilágtól való elzártság, a napi nyolc óra idõtartamú járõrszolgálat és az azzal együtt járó fokozott fizikai igénybevétel és az ellenséges elemek bármikor és bárhol bekövetkezõ támadásai következtében fellépõ pszichikai megterhelés rendkívüli igénybevételt jelentett a sorozott állománynak a hároméves szolgálat alatt. Ez a fizikai és pszichikai terhelés a hivatásos állományt is érzékenyen érintette. Mindezt nem ellentételezte az sem, hogy az ÁVH-nál szolgálatot teljesítõ sor- és hivatásos állomány juttatásai messze meghaladták a hadseregben szolgálók járandóságait. Az abban az idõszakban szolgáló határõrtisztek visszaemlékezései alátámasztják mindezt, hiszen szinte kivétel nélkül felemlítik azokat az emberpróbáló helyzeteket, eseményeket, amelyeknek akkor részesei voltak.

HATÁRINCIDENSEK

A biztonsági szolgálatok küzdelmének egyik látványos eseménye volt az úgynevezett Bálint-ügy, amelyrõl a korabeli pártsajtó színes beszámolókban tájékoztatta a közvéleményt.24
Bálint László 1919-ben született Sentán (magyar neve: Zenta). A háború után Magyarországon telepedett le, és itt különbözõ jellegû és súlyú bûncselekményekért négy év börtönbüntetésre ítélték. Büntetésének letöltése elõl azonban Jugoszláviába szökött és ott az UDB szolgálatába állt. Rövid felkészítõ tanfolyam elvégzését követõen 1952 januárjában tették át elõször a határon azzal a feladattal, hogy a Tájékoztató Iroda határozatait követõen Magyarországon menedéket talált jugoszláv kommunista emigráció köreibõl meghatározott személyeket ejtsen foglyul és juttassa õket vissza Jugoszláviába. Bálint ehhez a feladathoz beszervezte Magyarországon élõ rokonait és barátait: dr. Bálint Györgyöt és feleségét, Kenyeres Jánost, Puhos Jánost és Puhos Istvánt, akik tevékenyen segítették feladatának teljesítésében. Az akció során dr. Bálint György villájába csalták és ott elfogták, majd sikeresen kijuttatták Jugoszláviába Vidorik Dusan nevû délszláv menekültet. Bálintot – vallomása szerint – ezért az akcióért az UDB õrnaggyá léptette elõ.
Második alkalommal 1952. 08. 21-én lépett az ország területére azzal a feladattal, hogy a budapesti délszláv közösség tagját, Vorsztovsek Borisz újságírót fogja el és vigye ki Jugoszláviába. Bálint és társai az akciót sikeresen végrehajtották, de az országot már nem tudták elhagyni. Az ÁVH emberei a nyomukban voltak és társaival együtt Csongrád és Szeged között tûzharcban részben megsemmisítették, illetve elfogták õket. Bálintot a szegedi klinikára szállították súlyos fej- és mellkasi lövések okozta sérülésekkel. Az elfogás és az eljárás során az ÁVH könyörtelenül lecsapott mindenkire, aki Bálinttal kapcsolatba került. Nem kímélték a Magyarországon élõ hozzátartozóit, de a menekülésük során õket igazoltató és továbbengedõ rendõrt, illetve azokat a földmûveseket sem, akiknek a szekerére a menekülõk felkéredzkedtek. Az eljárás végeztével Bálint Lászlót kötél általi ha- lálra ítélték és kivégezték. (Valamilyen rejtélyes oknál fogva az eljárás során az ÁVH ehhez az ügyhöz csatolta Raffai Béla tizedes ügyét is, akirõl még szó lesz. Bár látszólagosan vagy valóságosan is elkülönülõ ügyek összevonására gyakorta sor került az ÁVH eljárásaiban, ez esetben azonban nem lehet fellelni olyan körülményt, amely azt indokolttá tette volna, hiszen a két ügy az ÁVH és az UDB más-más – egymástól földrajzilag is távol esõ – felelõsségi területén keletkezett.)
Igen szemléletes képet kapunk az UDB alkalmazott módszereibõl a Rónavölgyi- ügy tanulmányozásakor is. 1949. 03. 07-én Rónavölgyi (Rech) Imre tolnatamási lakos – volt csendõr szakaszvezetõ – aki a hadifogságból történt hazatérését követõen a hatóságok részérõl õt ért méltánytalanságok elõl Jugoszláviába szökött és ott az UDB szolgálatába szegõdött. Rónavölgyit az UDB koprivnicai (magyar neve: Kapronca) kirendeltségén egy Marinkó nevû százados, aki rendszeresen átjárt Magyarországra, szervezte be kémtevékenység folytatására. Nevezett a feladatot – az ígért jobb élet reményében – elvállalta és rövid idõ elteltével több alkalommal is bevetésre került. Feladatának teljesítéséhez Magyarországon beszervezte Honvári (Otucsák) József volt csendõr szakaszvezetõt és Gulyás József MÁV-alkalmazottat. Részükre azt a feladatot szabta, hogy gyûjtsenek adatokat a honvédség és a határõrség, valamint és a látókörükbe kerülõ szovjet katonai alakulatokról. A hírszerzõ-tevékenységrõl készített jelentések rendre az UDB birtokába kerültek, mígnem Rónavölgyi egy itthon tartózkodásakor megelégelte a nehézségeket és elhatározta, hogy Nyugatra szökik. Tervét nem hajtotta végre, Sopron környékén feladta magát a határõrségnek. Ügyének kivizsgálását követõen Rónavölgyit életfogytig tartó fegyházra ítélte a Katonai Felsõbíróság. A másodrendû vádlott, Honvári József 15 év börtönbüntetést kapott, amelynek nagy részét a csolnoki bányában, kényszermunkán töltötte le. Ezenkívül mindkettõjüket tíz évre eltiltották politikai jogaik gyakorlásától.25
A határõrség napi jelentései beszámoltak arról, hogy az 5. HK területén 1951. 07. 12-én egy razzia során 15 államvédelmi (áv.) katonai körbezárt egy tanyát, ahol egy – néven meg nem nevezett – felfegyverzett UDB-ügynök rejtõzködött. Az ügynököt a katonák tûzharcban agyonlõtték.26
1951. 04. 21-én Papp János Donji Mihaljac- i (magyar neve: Alsómiholjac) lakost Göncölháza közelében az UDB emberei gumicsónakkal átszállították a Dráván Magyarországra. Nevezettet a majlátpusztai õrs ellátó szekerésze, Szurmai Gyula áv. határõr a baranyahidvégi vasútállomáson fölvette a kocsijára és beszállította az õrsre, ahol az ügynököt, kikérdezését követõen, õrizetbe vették és átadták a területileg illetékes ÁVH szerveknek. Az ügynök további sorsa nem ismert.27
A 3. HK zákánytelepi õrsénél 1952. 10. 23. éjszaka egy korábban az ország területére bejutott UDB-ügynök elfogása érdekében szoros határzárat hajtott végre. A figyelõ járõröket egymástól 15-20 m-re állították fel az államhatár mentén a jelzett nap éjszakáján, akik várták az ügynök megjelenését. A járõrök egymással a kapcsolatot egyezményes jel alkalmazásával tartották. 22.30-kor Kaszás József áv. tizedes és Tüdõs Sándor áv. határõr figyelõhelyük közvetlen közelében mozgást észleltek és használták az egyezményes jelet (egy halk „pisszentés”), amelyre megérkezett a válasz is. Az ügynök négy-öt lépésre megközelítet- te a járõrt és õket több pisztolylövéssel súlyosan megsebesítette, majd gyors ütemben a határ felé rohant. A többi járõr, hallva a lövéseket, világítórakétákkal megvilágították a terepet és tüzet nyitottak a menekülõre, akit több halálos lövés ért. Az ügynöknél (Nagy Péter magyar állampolgár, barcsi lakos) megtalálták azokat a jelentéseket, amelyeket az UDB-s megbízóinak kellett volna átadnia a határ túloldalán. A két sebesült határõrt elsõsegélyben részesítették a társaik, majd pedig kórházba szállították õket.28
A 2. HK szalafõi õrs felelõsségi területén közel 30 perces tûzpárbaj alakult ki a magyar és a jugoszláv határõrök között 1952. 10. 23-án a késõ éjszakai órákban. A tûzrajtaütést a jugoszláv határõrök kezdték, hogy magukra vonva a magyar határõrizet figyelmét lehetõvé tegyék az UDB felfegyverzett ügynökeinek kijutását Magyarországról. A tûzharcba beavatkozott a magyar határõrség helyszínen tartózkodó két felderítõtisztje is. Két UDB-ügynököt agyonlõttek a nyomsávon, míg a harmadiknak – bár megsebesült – sikerült jugoszláv területre menekülnie. Veszteségek érték a tûzharcot kezdeményezõ jugoszláv erõket is. Az ügy kivizsgálásakor bebizonyosodott, hogy valóban keresett UDB-ügynökökrõl van szó: Oravecz Gyula és testvérei, Ferenc és Imre farkasfai lakosok, akik jugoszláv gyártmányú fegyverekkel rendelkeztek és magyar határõr egyenruhába voltak öltözve, hosszabb ideje, pontosan 1950 nyarától kezdõdõen folytattak kémtevékenységet Magyarországon az UDB megbízásából.29
Az Oravecz testvérek ügye 1950 nyarán kezdõdött, amikor Sipos Pál, Oravecz Gyula farkasfai, valamint Takács Béla máriaújfalui lakosok – mindhárman tehetõs gazdálkodók – a kitelepítés elõl Jugoszláviába szöktek, ahol az UDB szolgálatába álltak. Sipos és Takács ügynökök éveken keresztül – mondhatni zavartalanul – jártak-keltek a határon. (Sipos 1950 õszén egy éjszaka teherautóval érkezett Farkasfára és minden ingóságát felmálházva – még a kutyáját is – családjával együtt elhagyta az országot.) Oravecz Gyula, aki szintén könnyedén és otthonosan járt-kelt a vidéken, többnyire egyedül végezte hírszerzõ munkáját, bár olykor egy ismeretlen társával is megfigyelték a mozgását magyar területen. Az ügynökök – az ÁVH vizsgálati anyaga szerint – fõleg családi és baráti körbõl több mint 100 fõt magába foglaló ügynökhálózatot hoztak létre és mûködtettek a szentgotthárdi járásban. Az Oravecz fivérek lelövését követõen a 2. HK és a szombathelyi ÁVH 1952. októberben több mint 70 személyt vett õrizetbe és helyezett vád alá hûtlenség, kémkedés, hazaárulás és egyéb más természetû bûncselekmények elkövetése miatt.
Az ÁVH az ügynökök által létrehozott hálózat felszámolását összekapcsolta a Treiber Károly nevével fémjelzett államellenes szervezkedéssel. Az ügyben a Katonai Felsõ Bíróság (KATF) 1953. márciusban és augusztusban hirdetett ítéletet, amely szerint hét embert (fõleg Sipos Pál családjából) halálra, többet életfogytig tartó szabadságvesztésre és súlyos, évekig tartó fegyházbüntetésre ítéltek. Az elhalálozottak számát tovább növelték azok a személyek, akik a kivizsgálás során az ÁVH által alkalmazott erõszak következtében veszítették életüket. (Ilyen volt például Szabó Ernõ farkasfai MDP-titkár esete.) Sipos Pált és Takács Bélát a magyar biztonsági szerveknek nem sikerült kézre keríteniük. (Sipos Pál 1998-ban halt meg, súlyos betegségét állítólag nem tudta elvi- selni, öngyilkosságot követett el. Nevezettet Szlovéniában, Mackovci (magyar neve: Mátyásdomb) nevû településen – közel a magyar határhoz – temették el. A farkasfai emberek szerint, amikor már tehette, Sipos Pál rendszeresen hazalátogatott szülõfalujába, de soha senkitõl nem kért bocsánatot az egykor történtekért.) 30
1952. 06. 30-án a 4. HK felsõszentmártoni õrs felelõsségi területén elhagyta az országot Raffai Béla hv. tizedes, drávaiványi lakos, a pécsi „Dózsa” Gyalogostiszti Iskola növendéke. Raffait az UDB elfogta és beszervezte. Raffai többször visszatért Magyarországra, 1952. 09. 17-én Sósvertikén tartózkodott. A faluban felkereste a település tanácstitkárát, aki éppen egy ÁVH-s tiszttel tárgyalt. A két hivatalos személy kísérletet tett Raffai elfogására. Az ügynök a fegyverét használta és lelõtte a tisztet, míg õt a tanácstitkár egy üveg hamutartóval fejen találta. A helyszínre érkezõ határõrök õrizetbe vették Raffait, akit az ellene lefolytatott eljárás nyomán, a Bálint-ügygyel összevonva hazaárulásért kötél általi halálra ítéltek és kivégeztek. A Raffaiügynek más érintettjei is voltak. Raffai szökésének elõsegítéséért Drávaiványiban õrizetbe vették Kisfali Gézát és feleségét, valamint lányukat, Máriát.31

CSÚFOS KUDARCOK

1952. 08. 28-án a hajnali órákban (03.30- kor) 4. HK zalátai õrs egyik járõre befelé irányuló határsértõ mozgását figyelte meg, majd azt lõtávolságra bevárva felszólította megállásra. A határsértõ fedezte magát és kézigránátot dobott a járõrre, a járõr parancsnoka azonnal meghalt, járõrtársa (Nagy András áv. határõr) súlyosan megsebesült. Az ügynök – bár a sebesült Nagy áv. határõr több lövést is leadott rá – sértetlenül visszajutott Jugoszláviába. 32
Természetesen elõfordultak csúfos kudarcok is. Ilyen volt például 1953. 03. 16-án a 3. HK felelõsségi területén található vízvári õrsnél lejátszódott eset is. 1953. 03. 13-án az UDB a Dráván keresztül feladattal Magyarországra juttatta Kulcsár János nevû ügynökét, aki 03. 14- én feladta magát a határõrségen. Vallomása alapján 03. 16-án 22.00–24.00 közötti idõpontban Vízvár D-1 km-re a Dráva partján kellett lennie, ahol az UDB csónakkal tervezte átvinni a folyó túlpartjára. Erre az információra felfigyelt Kovács Dénes áv. alezredes, a határõrség felderítõosztály vezetõje és Szalvai János áv. alezredes, a határõrség törzsparancsnoka.
Nevezettek leutaztak Budapestrõl a helyszínre, és ott sietve megszervezték a Drávához érkezõ másik ügynök elfogását. Az ötlet az volt, hogy Kulcsár, miután leadta jelzését a túlpart felé, megvárja az érte küldött csónakot és annak utasát valamilyen ürüggyel csalja ki a folyópartra, ahol a lesben álló határõrök elfogják. Kulcsárnak valóban sikerült is a csónakból kiszállásra bírnia a társát, de a nála levõ gumibottal már nem tudta ártalmatlanná tenni. A két egymásnak esõ ügynök vízbe esett és ott folytatták a küzdelmüket. Az eseményekre felfigyeltek a jugoszláv oldalon elhelyezkedõ biztosítók és tüzet nyitottak, amit a magyar oldalról viszonoztak. Eközben Orvos áv. hadnagy elõjött rejtekhelyérõl és négy-öt géppisztolysorozatot lõtt a folyóban egymással viaskodó ügynökök felé. A felek közötti tûzharc 10-15 percig tartott, miközben az ügynökök életüket vesztették a Drávában. A sikertelen akcióért a két fõtiszt vállalta a felelõsséget Piros László áv. vezérõrnagy elõtt.33
1953. 08. 17. 13.30-kor a 3. HK rédicsi õrs egyik járõrére, a jugoszláv oldalon található szabólakosi határõr karola figyelõtornyából, MG–42-es típusú géppuskával tüzet nyitottak. Kaitszki János áv. õrvezetõ járõrparancsnok és Tiliczki László áv. határõr fedezékbe vonultak, majd a géppuskatûz megszûnését követõen a járõrtárs ismételten felment a figyelõtoronyba, ahol újból tüzet kapott a túloldalról. Tiliczki áv. határõr, a járõrparancsnok parancsának engedelmeskedve, egyetlen puskalövéssel kilõtte a jugoszláv géppuska kezelõjét. Ezen a területen egy ideig nem történt semmiféle provokáció egyik oldalról sem. De ugynezen a napon a túloldalról lelõtték a 3. HK tótszerdahelyi õrs állományához tartozó Gõz Imre áv. határõrt.34
1952. 02. 18-án az 5. HK kunbajai õrs szolgálatban levõ járõre – miután az egyik tanyában leittasodtak – kézifegyvereikkel tûz alá vették a szemközti jugoszláv határõrkatonát, ahol riadót rendeltek el, majd a katonák elfoglalták tüzelõállásaikat és viszonozták a tüzet. A magyar járõr tagjai fegyvereikbõl kilõtték lõszer-javadalmazásukat, és mintha mi sem történt volna, elhagyták a helyszínt. A járõr mindkét tagját az illetékes HK parancsnoka letartóztatásba helyezte.35
Piros László áv. vezérõrnagy 0114/ 1951. számú parancsában kötelezõvé tette, hogy a határõrség minden katonája ismerje meg Steindl Tibor áv. õrvezetõ ügyét. Steindl 1949-ben társaival a somogyudvarhelyi õrsrõl Jugoszláviába szökött, ahol az UDB beszervezte, és feladattal Hercegszántónál visszajuttatta Magyarországra. Steindl nem teljesítette a megbízóitól kapott kémfeladatot, de nem is jelentkezett a magyar hatóságoknál. Elõször Szõgyön élõ rokonait kereste fel, majd pedig szülei sopronbánfalvai lakására ment, ahol két éven keresztül bujkált, mígnem 1952-ben az ÁVH elfogta. A hadbíróság elsõ fokon csupán fegyházbüntetésre ítélte, de a Katonai Felsõ Bíróság az ítéletet, új eljárás lefolytatását követõen, megváltoztatta. Steindl Tibor áv. õrvezetõt kötél általi halálra ítélték és kivégezték, szülei súlyos börtönbüntetést kaptak.36
Nem ez volt az egyedüli eset, a Katonai Bíróság számos halálos ítéletet hozott hazaárulási ügyekben. A katonákon kívül sok polgári személy is igyekezett átjutni Jugoszláviába, ilyen volt például a vizvári TSZCS elnöke, vagy Rádi István áv. alhadnagy, az 5. HK 3. õrsének parancsnoka. Ugyancsak illegálisan hagyta el az országot Újhelyi György áv. alhadnagy is, aki a mohácsi ÁVH-kirendeltség vezetõjeként magával vitte hivatalának titkos iratait is. (Az elfogott UDBügynökök egybehangzó vallomásai, valamint az ÁVH-nak az UDB kirendeltségein dolgozó emberei arról számoltak be, hogy Újhelyi az UDB alkalmazottjaként részt vett a Magyarországon alkalmazott ügynökök felkészítésében.) A szökevények hozzátartozóit azonnal letartóztatták és bíróság elé állították. A hozzátartozóknak súlyos börtönbüntetés mellett még teljes vagyonelkobzással, valamint a közügyektõl való eltiltással is szembe kellett nézniük.37
Ugyanakkor elõfordult – bár nem túl gyakran –, amikor a túloldalon szolgálatot teljesítõ jugoszláv katonák, illetve polgári személyek kerestek menedéket Magyarországon. Ugyanis nem volt egyszerû az élet a túloldalon sem. 1951. 04. 19-én a muraszerdahelyi õrssel szemben a magyar járõr megfigyelte, hogy két civil beszélget a Mura partján egy jugoszláv határõrrel, majd egy idõ után az egyik civil hátulról a nála levõ kupa élével fejbe vágta a katonát. A két civil az élettelen testet a folyópart egy elhagyatott bokros részén elrejtette, majd mintha mi sem történt volna, elhagyták a helyszínt.38
1951. 02. 01-jén a 4. HK gyûrûspusztai õrsével szemben a jugoszláv határõrök minden felszólítás nélkül agyonlõttek egy polgári személyt, aki a magyar határ irányába haladt. Az áldozat kilétét nem sikerült megállapítani.39
A súlyos határincidensek még azt követõen sem szûntek meg, hogy a két ország képviselõi 1953-ban Baján tartott tárgyalásaik során megállapodtak a határprovokációk megszüntetésében, illetve a bekövetkezett határesemények közös kivizsgálásában. Az események kivizsgálására a felek megállapodtak a „határmegbízott”-i intézmény létrehozásában. A megállapodások szerint a konkrét események vizsgálatát a területileg illetékes HK parancsnoka, illetve a jugoszláv oldalon ennek a beosztásnak megfelelõ személy, esetleg a közös megegyezés alapján összeállított vegyes bizottság folytathatta le.40
A „béketábor” és a Jugoszlávia közötti politikai nézetkülönbségek fegyverekkel történõ rendezési szándéka Magyarország számára súlyos következményekkel járt. Az erõszakszervezetek túlfeszített fejlesztése rendkívüli áldozatokat követelt a magyar társadalomtól, ugyanakkor a fegyveres erõket sem volt képes olyan állapotba hozni, hogy azok megfeleljenek a politika által szabott követelményeknek. A hadseregfejlesztés változatai, illetve a háborús alkalmazás koncepciói a „pillanat ötletei” voltak, miközben a belsõ viszonyok, amelyek egy haderõ összetartó erejét döntõen befolyásolják, lényegében kaotikus állapotokról árulkodtak és kihatottak a háborús alkalmazás eljárásainak kidolgozatlanságára. A szovjet tanácsadók, valamint a politikai intézményrendszer megjelenése a hadseregben nem támogatták a belsõ rend és fegyelem megteremtését, de a gyakori parancsnokváltások sem segítették ezt a folyamatot. A kiforratlan parancsnoklási stílus pedig egyenesen szembe ment a társadalom felé közvetíteni kívánt hadseregkép kialakításának folyamatával.
Az ÁVO/ÁVH társadalomban betöltött „túlhatalma” úgyszintén károsan hatott a magyar fegyveres erõk fejlesztésének menetére. Ugyanakkor az ÁVO/ ÁVH, mint a biztonsági szolgálatok gyûjtõszervezete, a hatékonysági mutatók felfutása mellett inkább terror alatt tartotta az ország lakosságát – így a fegyveres erõket is –, mintsem az élet nyugodt körülményeit biztosította volna. Mindezzel együtt a „béketábor” és Jugoszlávia közötti szembenállás magyar vonatkozásait legközvetlenebb módon – amellett, hogy a haderõk készenlétben tartása folyamatos volt – a két ország biztonsági szolgálatainak összecsapásaiban lehet lemérni. Nem kétséges ugyanis, hogy az ÁVO/ÁVH és az UDB közel azonos módszereket és eszközöket vetett be a céljaik elérése érdekében.
A háborús fenyegetettség idõszakában a két ország biztonsági szolgálatai centralizált irányítási struktúrába szervezve összpontosították erõforrásaikat, ugyanakkor – bizonyos értelemben – ki is kerültek az állami szintû ellenõrzés/felügyelet alól és így a „törvények felett állva” bármikor, bármit képesek voltak befolyásuk alatt tartani.
Alkalmazott módszereik tárházából nem hiányoztak a gyilkosságok, kínzások, emberrablások, illetve a hamis/igaztalan vádak alapján történõ kegyetlenkedések és bírósági ítéletek sem. Mindez vonatkoztatható az ÁVH-ra és az UDBre egyaránt, amennyiben minden lehet- séges módon megkísérelték a szemben álló fél szándékainak, képességeinek felderítését. Lényegében ez hatott oda, hogy – mindkét ország esetében – a totális állam biztonságának kizárólagos letéteményeseivé váltak ezek a szervezetek, vagyis túlterjeszkedtek tulajdonképpeni funkcióik határain. Úgy az ÁVH, mint az UDB e szerint a gondolatmenet szerint szervezte és hajtotta végre feladatait.
A két ország szembenállásának idõszakában – a technikai fejlõdés szintjébõl adódóan – az ügynöki felderítés vált elsõdleges módszerré. (Ma ezt az angol Human Intelligence kifejezésbõl képzett HUMINT betûszóval illetjük.) Ennek értelmében a felek elsõsorban az egymás országában élõ nemzetiségek körébõl szervezték saját ügynökhálózatukat. Különösen szembetûnõ azonban, hogy jugoszláv részrõl igen nagy számban alkalmaztak Magyarországról menekült polgárokat ügynöki feladatra. Mindezt a határövezet kialakítása, és ott a megbízhatatlanok listájának összeállítása, illetve kitelepítéssel való fenyegetése tette lehetõvé. Vagyis egy „rövidlátó” politikai döntés eredményezte azt, hogy az adott helyzetben a valószínûsített ellenség hírszerzõ szolgálatai viszonylag nem nagy ráfordítással képesek voltak az elégedetlen tömegekbõl számukra alkalmazható személyeket kiszûrni és „munkára” fogni. Ezt annál inkább tehette, mert az anyaország felé – a korábbi idõkre visszavetítve – családi, baráti, üzleti kapcsolatokkal rendelkezõ magyarok kompromittálhatóakká váltak, így az UDB könnyedén gyakorolt rájuk preszsziót.
Az ÁVH esetében – a jugoszláv kapcsolatokkal rendelkezõ magyarokon kívül – a délszláv lakosság megnyerése vált elsõdleges fontosságúvá, hiszen az ügynöki tevékenység elsõdleges velejárója, hogy az adott közegben történõ eligazodás – nyelv és szokások ismerete stb. – biztonságosan megoldható legyen. Erre mindenekelõtt az ÁVH Határõrség fordított különös gondot, de a VIII. Fõosztály és a VKF-2 ügynökhálózatainak építésekor is figyelemmel voltak erre a követelményre a döntéshozók.
A két ország biztonsági szolgálatainak összecsapásában a határõrségnek elsõrendû szerepe volt, amely szerepet elképesztõ áldozatok árán, de mégis megfelelõ hatékonysággal látott el. A vállalt áldozatok azonban mindenképpen aránytalanok voltak, legalábbis a túloldalon kioltott emberi életek és a haszontalanul elszenvedett saját veszteségek szempontjából.
A határõrség kettõs rendeltetése hihetetlen módon nyomasztotta az ott szolgálatot teljesítõ személyi állományt. A feszített szolgálatellátást és az azzal együtt járó konfliktushelyzeteket nem kompenzálhatták – adott esetben – a kiemelt juttatásokból származó anyagi elõnyök sem. A fenyegetettséghelyzetbõl származtatható egymásrautaltság azonban rendre összekovácsolta az õrsök személyi állományát, így nem véletlen, hogy ennek a szervezetnek a hivatásos és sorozott állománya – a sorsközösség érzésébõl táplálkozva – kohézióját tekintve fölötte állt a hadsereg hasonló elvárásainak.
A biztonsági szolgálatoknak a jelzett korban történõ egymásnak feszülése – a mérhetetlen és felesleges emberi áldozat ellenére – nem vált nyilvánossá a magyar közvélemény elõtt. Többek között még várat magára az ÁVH politikai hírszerzése és a katonai elhárítás tevékenységének és eredményeinek a feltárása, de kevés ismeretekkel rendelkezünk a Vkf-2 mûködésének eredményeirõl is.

JAKUS JÁNOS

JEGYZETEK

1 HL MN HVK Hdm. Csf-ség 1953/T105 1953. évi felderítõ jelentések. (Adatok a Jugoszláv Néphadseregrõl.) 2 Erdélyiné Pintácsi Katalin: A Földközi-tengeri Paktum tervezete a magyar diplomáciai jelentések tükrében.
3 HL MN HVK IV. Fcsf-ség. Feljegyzés Jugoszlávia katonai képességeirõl. (1951. V. 2-án.) Ue. Jugoszlávia katonaföldrajzi leírása részletesen kidolgozva.
4 Számos kevésbé ismert peres eljárás mellett ilyenek voltak: Rajk László, illetve az azzal összefüggésbe hozható Pálffy (Österreicher) György altábornagy és társainak, valamint Sólyom László altábornagy, valamint tábornoktársainak a koncepciós ügyei is.
5 ÁBTL.3.2.6 0-8-014/1 Az ÁVH „ORDASOK” cím alatt objektum dossziét fektetett fel a jugoszláv biztonsági szolgálatokról, amelyben mindenekelõtt az Uprava Drzsavna Bezbednosti (Állambiztonsági Igazgatóság = UDB) szervezeti felépítésével, vezetõivel, ügynökeivel kapcsolatos anyagokat rendszerezték. A dokumentumokból kitûnik, hogy az ÁVH aprólékos munkával rövid idõ alatt feltérképezte az ellenérdekelt titkosszolgálat mûködésének rendjét. Ugyanakkor hiteles/ellenõrzött adatokhoz jutottak a magyar állambiztonsági szervek a magyar emigráció, különösen a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének (MHBK) a jugoszláv UDB-vel történõ kapcsolatairól is. (ÁBTL. 3.2.6. 0-8-015/1 Kapitánffy kapcsolata a jugoszláv UDB-vel.)
6 OL BM HÖR XIX-B-10/1951/134. fsz. OL BM HÖR XIX-B-10/1953/14.d. 122. fsz., 141. fsz., 149. fsz., 151. fsz. A déli határviszonylatban tevékenykedõ HK-ek havi bontásban összesítették a felelõsségi területükön bekövetkezett provokációkat, illetve elfogásokat. A 3. HK. pk-a (Kovácsik János áv. õrnagy) 1953. május hónapra vonatkozó – a HÖR OPK-nak szóló – jelentésében arról számol be, hogy hol történtek átlövések, propagandaanyagok szétszórása magyar területen, átkiabálások, illetve hol került sor tûzharcra a szemben álló felek között. Így a jelzett idõben a 3. HK felelõsségi területen tûzharcra került sor 1953. 05. 14-én a murarátkai õrs területén, amely 05. 15-én megismétlõdött. A feltehetõen kölcsönös provokációk halálesetekkel és súlyos sebesülésekkel jártak együtt: az 5. HK 14. számú õrséhez tartozó Ipacs László áv. tiz. és Forgony Miklós áv. hõr. 1951. 05. 27-én tûzharcban megsemmisített egy jugoszláv ügynököt. A tûzharcban Forgony Miklós áv. hõr. súlyosan megsebesült. A határõrök helytállásáról az OPK 1951. 06. 01-jén kiadott 046 számú parancsában emlékezett meg.
7 OL BM HÖR XIX-B-10. /1953/ 36.d. 15. fsz. A honvédség és a határõrség között az együttmûködés kisebb hiányosságoktól eltekintve zavartalanul mûködött. A kölcsönös tájékoztatás mellett közös, egymást kisegítõ feladatok megoldására is sor került. 1953- ban Bata István vezérezredes átiratban fordult Piros áv. vezérõrnagyhoz azzal a kéréssel, hogy a határõrség fordítson különös gondot Letenye és Barcs közötti határszakaszon a jugoszláv területen folyó katonai tevékenység megfigyelésére. A határõrség jelentései napi rendszerességgel szóltak arról, hogy a jugoszláv oldalon milyen katonai természetû tevékenység volt megfigyelhetõ az adott idõpontban. Az eseményeket a különbözõ szintû vezetõ szervek nyilvántartó térképeken vezették és az adatokat közölték a HVK Hdm. Csf-séggel.
Ezt kitûnõen igazolja az ÁVH Határõrség és Belsõ Karhatalom Parancsnoksága által szerkesztett jegyzõkönyv, amely a honvédség és a határõrség között az adatszolgáltatás tárgyában született 1951- ben. A jegyzõkönyv tárgyát a jugoszláv erõdítések ellenõrzése képezte. A felek megállapodtak abban, hogy a határõrség folyamatosan ellenõrzése alá vonja
1.) Tompa–Kelebia;
2.) Ivándárda–Illocska;
3.) Berzence;
4.) Murakeresztúr;
5.) Muraszemenye;
6.) Lenti térségét.
8 ÁBTL 3.2.5. O-8-14/3 Belgrád, 1950. aug. 15. Jelentés UDB ügynök átdobásáról Magyarországra: „… jelentem Miniszter Úrnak az alábbiakat: Folyó hó 15-én részt vettem Zubov szovjet követség titkára által rendezett coktailon. Ez alkalommal Sunyukov szovjet követségi ügyvivõ feleségétõl – aki a belgrádi szovjet folyamhajózási kirendeltség egyik vezetõ beosztottja – megtudtam, hogy 0011/sz.b. jelentésemben említett Chromovics Alexander Magyarországon van és a MESZHARTnál nyert alkalmazást. Sunyukov elvtársnõ megerõsítette a fenti jelentésemben közölteket. Véleményem szerint a jugoszláv hatóságok – minthogy emberük volt – meghatározott feladattal dobták át nevezettet Magyarországra. Kérem Miniszter Urat, amennyiben ez még nem történt volna meg a fenti jelentéseim alapján, úgy fent nevezett iránt az illetékes hatóságoknál megfelelõ intézkedéseket tenni szíveskedjék.”
9 HL MN HM IV. Fcsf-ség 51/T24/1. Felderítõ jelentések és értékelések Jugoszláviára vonatkozóan.
10 HL MN HM IV. Fcsf-ség 51/T24/1 A dokumentum 1. számú melléklete négy lapon szerepelteti a felderített jugoszláv állandó jellegû és ideiglenes repülõtereket. A HM által 1954-ben megjelentetett Jugoszlávia katonaföldrajzi leírása címû kiadvány szerint a jelzett területen nem, de a Bácskában Zombor mellett állandó, míg Becsej környékén szükségrepülõteret tartott számon a magyar katonai vezetés.
11 HL MN HVK Hdm. Csf-ség 1956/T26/2. A vezérkar erõviszonyszámvetése nyilvánvalóan manipulált, hiszen a Jugoszláv Néphadsereg teljes egészét veti össze az MN-vel. Nem számolt azzal, hogy a jugoszláv félnek lekötött erõi és eszközei voltak Románia, Bulgária és Albánia irányában is. 12 ÁBTL 3.2.5. O-8-014/1. Ügynöki jelentések az UDB-rõl. ÁBTL 3.2.5. O-8-014/3. Jugoszláv hírszerzõ szervek módszereinek ismertetése. ÁBTL 3.2.6. O-8-015/1. A titóista hírszerzõ és elhárító szervek magyarországi aknamunkájukkal kapcsolatos tapasztalatok 1951. januártól novemberig. ÁBTL 3.2.6. O-8-015/1.l belgrádi útról jelentés. (Oláh Sándor áv. fõhadnagy futárjelentése) ÁBTL 3.2.6. O-8-015/1. Titóista hírszerzõszervek (UDB) 1951. évben hazánk ellen folytatott kémtevékenységének módszerei. A jelentés említést tesz arról, hogy 1951. január 01-jétõl december 10-ig a déli határ mentén az ÁVH Határõrség 66 jugoszláv ügynököt fogott el. Ebbõl 40 fõ magyar, 13 fõ jugoszláv (szerb) 4 fõ bunyevác, 6 fõ horvát, 1 fõ német, 1 fõ vend nemzetiségû volt.
13 ÁBTL 3.2.6. O-8-15/1. (A jelentés 8–9. old.)
14 Magyar Nemzet Magazin 2006. 09. 23. Stefka István: „El kell érni, hogy a kulák reszkessen” „…A bélistázások során több mint 94 ezer embert távolítottak el hivatalából. A Rákosi-rendszer falusi ellenségképének központi figurái a kulákok voltak. Kuláknak minõsült a 25 holdnál nagyobb gazdasággal rendelkezõ paraszttulajdonos, de hozzájuk sorolták azokat is, akik 350 aranykorona kateszteri jövedelmet meghaladó bevétellel rendelkeztek…” OL BM HÖR XIX-B-10. HÖR OPK 078. sz. pcs. 1951. 09. 10-én arról intézkedik, hogy a határövezetbõl és a határsávokból – az ott található településekbõl – a megbízhatatlan egyéneket, kulákokat, milyen eljárás szerint kell kitelepíteni. Egyben intézkedett arra is, hogy a pánik hangulat elkerülése érdekében a községi tanácstitkárok milyen eljárást kövessenek az érintettekkel szemben.
15 OL BM. HÖR. XIX-B-10. 12.d. 80. fsz. 1950-ben 46 határõr katona szökött Jugoszláviába, 1951-ben 21 szökést tartottak nyilván.
16 ÁBTL 3.2.5. O-8-014/3. Rózsavölgyi (Rech) Imre UDB-ügynök vallomása beszervezésérõl és tevékenységérõl.
17 OL BM HÖR XIX-B-10. 6.d. HÖR OPK 012/1951. számú parancsa – Péter Gábor 1/1951. számú tiszti parancsának szellemében – arról intézkedik, hogy a 15 km-es határövezetben minden körülmények között kézre kell keríteni az átdobott ellenséges ügynököket. Nem kell visszariadni azok megsemmisítésétõl sem.
18 OL BM HÖR XIX-B-10. 6.d. (1952) Piros László áv. vezérõrnagy 028/1951. számú parancsában kitér a Magyarországon élõ délszláv nemzetiségû lakosság körében történõ propagandamunka (hálózatépítés) fokozására. Ugyanakkor a 031/1951. számú parancsában intézkedik az érintett HK felelõsségi területén belül élõ szerb, horvát, szlovén nyelvet beszélõ személyek lajstrombavételére is.
19 OL BM HÖR XIX-B-10. 11.d. Káderhelyzet az ÁVH Határõrségnél.
20 OL BM HÖR XIX-B-10. 6.d. (1952) Piros áv. vezérõrnagy 034/1951. számú parancsában tájékoztatta a határõrség tiszti állományát arról, hogy hadbíróság elé állítatta Zele Géza áv. alhadnagyot, a 2. HK. 3. sz. õrs parancsnokát, mert az õrs felelõsségi területén nagyszámú határsértés történt, amelyrõl az õrsparancsnok – bár azokról tudomással bírt – nem adott jelentést az elöljáró szervek felé.
21 OL BM HÖR XIX-B-10. 11.d. Az ÁVH Határõrség káderhelyzete és a tervezett változások 1952. 01. 01-jén.
22 OL BM HÖR XIX-B-10. 11.d. 111. fsz. 1952-ben a határõrségnél történt nagyszámú haláleset ellenséges tûz, öngyilkosság, illetve baleset következtében állt elõ.
23 OL BM HÖR XIX-B-10. Piros László áv. vezérõrnagy 0115/1951, 0116/1951. számú parancsai új határõr õrs létesítését, illetve a határvédelmi létesítmények fokozott ellenõrzését szabályozták.
24 A pártsajtón kívül még az 50-es évekre jellemzõ ponyvairodalmat is gazdagította a Bálint-üggyel kapcsolatba hozható propagandafüzet: Fazekas László: Emberrablók címû munkáját az Ifjúsági Könyvkiadó 1953-ban jelentette meg. Errõl az esetrõl – más összefüggésben – beszámol Kiszely Gábor: ÁVH. Egy terrorszervezet története címû, a Korona Kiadó által 2000. évben megjelent kötetében is.
25 ÁBTL 3.2.5. O-8-014/3. Jelentés Rózsavölgyi (Rech) Imre kihallgatásáról. Rózsavölgyi kihallgatási jegyzõkönyve. HL. 0053/1951. KATF ítélete Rózsavölgyi és társai ügyében. Rózsavölgyit életfogytig tartó fegyházra ítélték.
26 OL BM HÖR XIX-B-10. (1951) 134. fsz. Piros áv. vezérõrnagy 074/1951. számú parancsában ad tájékoztatást az esetrõl a határõrség személyi állományának. A határõrség által foganatosított razziák számos esetben végzõdtek az üldözött UDB-ügynök halálával.
27 OL BM HÖR XIX-B-10. (1951) 21.d. 554. fsz. Napijelentés ad számot az esetrõl.
28 OL BM HÖR XIX-B-10. (1952) 11.d. 103. fsz. Napijelentés foglalja össze az esetet.
29 OL BM HÖR XIX-B-10. (1952) 11.d. 103 fsz. Napijelentés számol be errõl az esetrõl.
30 HL 0051/1953 KATF ítéletek, valamint a HL 00141/1953 KATFítéletek tartalmazzák az ügy tragikus következményeit. E tanulmány szerzõje 2006. 08. elsõ hetében Farkasfán tett látogatása során felkereste az ügy – még életben lévõ – részeseit, köztük Tóka Ilonát és Tóka Erzsébetet. Nevezetteket a rendszerváltozás után rehabilitálta a LB, kárpótlásban részesítették õket. Jellemzõ, hogy még ma sem nyílnak meg az ottani emberek, amikor Sipos Pál, Oravecz Gyula, Takács Béla neve kerül szóba. A Magyar Nemzet 2006 11.06 számában Kovács Erzsébet – az ügy egyik vádlottja – emlékezik vissza az akkor történt meghurcoltatására.
31 OL BM HÖR XIX-B-10. (1952) 4.d. és a XIX-B-10. (1952) 3.d. Napijelentések foglalkoznak az esettel. A jelentések beszámolnak Raffai szökésérõl és elfogásáról is. Ugyanakkor a HL. KATF anyagai között Raffai ügyének iratai, az ítélet indoklása csak a nyilvántartó könyvben szerepel. Az ítélet dokumentációja nem került át a HL-ba. Így nem lehet arra választ találni, hogy milyen indokkal került összekapcsolásra nevezett szökése, kémtevékenysége a Bálint-üggyel. OL BM HÖR XIX-B-10. (1953) 36.d. 8. fsz. alatt elfektetett dokumentum szerint Piros áv. vezérõrnagy a Bálint-üggyel foglalkozó parancsában arról tájékoztatta a határõrség személyi állományát, hogy Raffai Béla a kémtevékenységét Bálint László ügynökhálózatának tagjaként folytatta.
32 OL BM HÖR XIX-B-10. (1952) 11.d. 111. fsz. Napijelentés részletesen leírja az esetet.
33 OL BM HÖR XIX-B-10. (1953) 17.d. 2. fsz. Igazolójelentés. OL BM HÖR XIX-B-10. (1953) 36. 5. fsz. Szalva János áv. alezredes (határõrség törzsparancsnoka) jelentése Piros László áv. vezérõrnagy felé a 4. HK. oldi õrsénél bekövetkezett eseményekkel kapcsolatban, amikor is a terepet kitûnõen ismerõ UDB-ügynök( ök) elfogására tett kísérletek sorozatos kudarccal végzõdtek.
34 OL BM HÖR XIX-B-10. (1953) 14.d. 141. fsz. Napijelentés
35 OL BM HÖR XIX-B-10. (1952) 4.d. Napijelentés: 1952. 02. 18. Radionov László és Pénzes Ferenc áv. határõrök tüzet nyitottak egy jugoszláv határõr katonára.
36 OL BM HÖR XIX-B-10. (1951) 134. fsz. Piros László áv. vezérõrnagy 0114/1951. számú parancsában ismerteti a személyi állománnyal Steindl Tibor õrvezetõ szökésének körülményeit és a budapesti Katonai Törvényszék halálos ítéletét, illetve annak végrehajtását.
37 OL BM HÖR XIX-B-10. (1952) 4.d. Napijelentés 1952. 08. 18-án OL BM HÖR XIX-B-10. (1952) 6.d. HÖR OPK 082/1951. sz. parancsában foglaltak szerint megfenyítette az 5. HK parancsnokát, politikai osztályvezetõjét, mert a HK 3. õrsének parancsnoka Rádi István 1951. 09. 20-án átszökött Jugoszláviába. OL BM HÖR XIX-B-10. (1952) 11.d. 68. fsz. Napijelentés: 1952. 07. 28-án Újhelyi György áv. alhadnagy Jugoszláviába történt szökésérõl számol be.
38 OL BM HÖR XIX-B-10 (1951) 30.d. 4. fsz. Ezen a helyen található dokumentum beszámol arról, hogy a magyar határõrök 1951. 01. 22-én megfigyelték, hogy a kútfejesi õrssel szemben levõ jugoszláv magasfigyelõbõl egy halott katonát szállítottak el. (Az esettel kapcsolatban a jugoszláv nagykövet jegyzékben tiltakozott a magyar külügyi szerveknél.) OL BM HÖR XIX-B-10. (1951) 16.d. 104. fsz. Napijelentés: beszámoló a fent leírt esetrõl. (Jugoszláv katona meggyilkolásának megfigyelése.) OL BM HÖR XIX-B-10. (1952) 3.d. 6. fsz. Napijelentés: 1952. 09. 30-án 3. HK. dedeskecskési õrs felelõsségi területén egy magyar határõr-egyenruhába öltözött, de jugoszláv fegyverekkel felszerelt személy befelé irányuló határsértést követett el, de az aknazáron felrobbant. A jugoszláv határõrök a holttestet visszavitték saját területre. 1952. 10. 24-én ugyanezen a környéken a túloldalon munkát végzõ szekerész átkiabált a magyar járõrnek, hogy a felrobbant személy egy jugoszláv fõhadnagy volt és a hulláját õ szállította el Muraszerdahelyre (Mursko Szedisce).
39 OL BM HÖR XIX-B-10. (1951) 30.d. 5. fsz. Napijelentés: az 5. HK. kelebiai õrsével szemben a jugoszláv határõrök egy megkötözött férfit kísértek a magyar határ felé, akit feltehetõen agyonlõttek. OL BM HÖR XIX-B-10. (1952) 4.d. Napijelentés: 1952. 06. 19- én a 2. HK. magyarszombatfai õrsével szemben három jugoszláv határõr egy megkötözött férfit kísértek a magyar határ felé, akit egy erdõs részen agyonlõttek.
40 OL BM HÖR XIX-B-10 (1953) 17.d. 67. fsz. A bajai egyezmény teljes szövege. OL BM HÖR XIX-B-10 (1953) 17.d. A HÖR OPK 0049/1953. számú parancsa a bajai egyezmény végrehajtásának részletes szabályozásáról.