Alakulatommal és annak jogelőd katonai szervezeteivel több, különböző színtéren működő és eltérő feladatú misszióban vettem részt. A Balkánon az IFOR-ban kezdtem, és az iraki szállítózászlóaljban fejeztem be az utolsó külföldi feladatomat. Folyamatosan és aktívan részt veszek különböző felkészítésekben az ISAF-, MP-, IKBSZ-feladatok és Force Protection-képességek kialakításában. Munkám során felhasználom mindazt, amit megtapasztaltam, illetve amit másoktól megtanultam. A kulcsbeosztású személyek mindenoldalú vizsgálatára a békétől eltérő feladatok végrehajtása során tapasztalható magasabb igénybevétel miatt van kiemelten szükség. Ez utóbbiak közé értem természetesen a rangidős tiszthelyetteseket, vezénylőzászlósokat is.

A misszióra a feladattól függően kiküldhetünk kötelékalegységeket és pályáztatás alapján összeállított, ideiglenes kötelékeket is. A homogén alegységek kiküldésekor pozitívumként tudom említeni, hogy a vezetők pontosan ismerik a beosztottaik, alegységeik képességeit, és így célirányosan tudják megtervezni és végrehajtani a felkészítéseket. Az állomány részéről pedig semmilyen törés nem következik be, hiszen ugyanattól a parancsnoki kartól általában ugyanazokkal az elvárásokkal, követelményrendszerrel szembesülnek, mint addig. Természetesen némiképp több és keményebb parancsnoki munkaráfordítással a heterogén alegységek is képesek sikeres feladat-végrehajtásra megfelelő összekovácsoltság kialakítása után.
Mind a homogén, mind pedig a heterogén alegységek összeállítása során kiemelt fontossággal bír az egyéni felkészültség, ami kellő alapot biztosít az eredményes célfelkészítéshez. Függetlenül attól, hogy milyen beosztásra választják ki a katonát, az alapoknak ugyanazoknak kell lenniük, nevezetesen:

- Egészségügyi és nemzetbiztonsági alkalmasság.
- Fizikai alkalmasság, alaki megjelenés.

- Kiképzés:

– Fegyver- és anyagismeret a rendszeresített valamennyi eszköz vonatkozásában képesség- és jártasságszinten; az egyéni fegyver vonatkozásában jártasságszinten.
– Lőelmélet a rendszeresített valamennyi eszköz vonatkozásában képességszinten; az egyéni fegyver vonatkozásában jártasságszinten.
– Harcászat terén az egyes harcos tevékenységének begyakorlása a normatíváknak megfelelően.
– Tereptani alapok, a terep és a térkép összehasonlítása, tájékozódás terepen térképpel és térkép nélkül, valamint AZIMUT levétele és AZIMUT menet végrehajtása.

Egyéni felkészítés

Mindannyian tudjuk, hogy pályafutásunk során különböző egészségügyi szűréseken kell részt vennünk. Elgondolkodtató, hogy egy missziót megjárt szakaszvezető rövid idő alatt 2, 3, de akár négy különböző vizsgálatsorozaton is kénytelen részt venni. Ilyenek az éves szűrés, a missziót megelőző, a missziót követő, a szerződéshosszabbítás, az állománykategória-váltáshoz szükséges (pl.: őrmesteri tanfolyam) és az esetleg külföldi tanfolyamra való jelöléshez kapcsolódó vizsgálatok.
Egyértelműen ki lehetne zárni a gyakori és különböző vizsgálatokból adódó távolmaradást, többletkiképzést. A 18 havonta végrehajtott teljes körű fizikai és egészségügyi felmérés eredményeként a parancsnokok pontos információval rendelkeznének az állományuk állapotát illetően.
A mentális és fizikai felkészítés fontosságát nem lehet elégszer ismételni. A megfelelő fizikai felkészítés jó alapot nyújt a különböző feladatokból és az időjárási viszontagságokból adódó nagyfokú igénybevétel elviselésére. A mentális felkészítés pedig az akaraterőt, a szolgálati feladatok ellátásának minőségét és a parancskövető magatartás fenntartását teszi megalapozottá, akár napi 24 órában, heti 7 napban, havi 28–31 napban és a váltásonkénti 6 hónap időtartamban.
A vezető állomány közös felkészítésének a munka hatékonysága és a döntéshozatali rendszer optimálisabb működése érdekében van szerepe. Itt természetesen meg kell említenem a nyelvi felkészítés jelentőségét is, amelyet kiemelt fontossággal kell kezelni. Az alaki fegyelem, mint elengedhetetlen katonai tulajdonság az, ami a fegyelem és fegyelmezett feladat-végrehajtás alapját megteremti.
A missziós rangidős tiszthelyettesi konferencián megállapították, hogy szükség lenne egy szakmai anyagot, jelentéseket magába foglaló és mindenki számára elérhető szakmai könyvtárra. Erre talán a legjobb hely a szolnoki MH BTKK lenne. A felkészítések során fontosnak tartom az időszerűséget, a változások folyamatos követését mind a kiképzés, mind az általános biztosítás területén. Ezalatt azt értem, hogy ha a műveleti területen valami változik, valami újat tapasztalunk, akkor arra a lehető legrövidebb időn belül reagálnunk kell, mert így tudjuk megóvni katonáinkat, illetve így tudjuk járandóságaikat a legjobban biztosítani. A felkészítés céljának mindenki számára egyértelműnek és elfogadottnak kell lennie.
Kiemelten kell kezelni a ROE-szabályok és NATO-eljárások ismeretét. Feladatainkat nemzetközi környezetben és többségében NATO-alárendeltségben hajtjuk végre. A nemzeti szabályozókon kívül természetesnek mondható az általános NATO-eljárások, az SOP-k és a Rule of Engagement-szabályok egységes értelmezése.
A törzsekben és az egyéni beosztásokban szolgálatot teljesítőknél elengedhetetlen a használható nyelvismeret, éppen ezért kiemelten kell kezelnünk a rövid külföldi tanfolyamokon megszerezhető ilyen képességeket is. Mint ismeretes, nem minden beosztásban van szükség azonos szintű nyelvtudásra. A felállított őrökét nem lehet összehasonlítani a századparancsnokéval vagy a kontingensparancsnokéval.
A külföldi missziók jótékonyan hatottak a felkészültségre és hozzájárultak a szakmai elhivatottság kialakulásához a legénységi állományúak között is. Megtalálták helyüket és szerepüket a haderőben. A feladat-végrehajtás során ösztönző volt a szerződéses állomány magas fokú felkészültsége és szakmai elhivatottsága. Azonban helyenként és időnként gondot okozott a különböző alegységek nem azonos szintű felkészültsége fizikai és mentális téren egyaránt. A felkészítéseket akkor nevezhetjük sikeresnek, ha az ott elsajátított ismereteket a katonák alkalmazni tudták a misszió ellátása során.
Azt hiszem, megállapítható, hogy ezeknek a feltételeknek eddig sikerült eleget tennünk, de úgy gondolom, soha nem lehetünk elégedettek, mert az új kihívásokra gyorsan és rugalmasan kell reagálnunk. Ezért kiemelten kell kezelnünk a kapcsolattartást a műveleti területen tartózkodókkal, és a tapasztalataikat lehetőség szerint azonnal be kell építeni a váltóállomány felkészítésébe, hiszen ez a gyors reagálás emberéleteket is menthet. Az átadás-átvétel során akár gyakorlatban is ki kell egészíteni a képességeket a megváltozott körülmények figyelembevételével. A pihenőidő eltöltésének alapvető feltételei biztosítottak, de már ezen időszakban meg kell kezdeni a felkészülést a SÁRGA időszaki képzésekben való részvételhez.
A más nemzetek katonáival együtt töltött közös szolgálat nagyban bővítette a látókörünket szakmailag és kulturális téren egyaránt. Megerősödött az egymás iránti bizalom, sokszor nemcsak szakmai, hanem baráti kapcsolatok is kialakultak a szövetséges nemzetek katonáival.
A felszerelések hatékonyságának a vizsgálatát azért tartom fontosnak időszakonként végrehajtani, főleg az első időszakban, mert sokszor hiába a pontos tervezés, a körülmények más vagy módosított felszerelések használatát teszik szükségessé.
A katonanők megítélése nagyban függ a feladathoz való hozzáállásuk, személyes jellemük, az elöljárók, parancsnokok hozzáállásától. Kerülni kell bármilyen megkülönböztetést női mivoltukból eredően! A misszióban szolgáló katonanők ugyanolyan katonák, mint a férfiak. A megkülönböztetésre sem ők, sem pedig a társaik nem tartanak igényt egy egészséges közösségben.
A családtámogató rendszer még gyerekcipőben jár, és azt hiszem, sokkal komolyabban és talán átgondoltabban kell ezzel a kérdéssel foglalkozni. A családoknak több információra és közvetlenebb segítségre van szükségük, amíg a szeretteik szolgálatukat töltik a műveleti területeken. Célszerű lenne az egységeken, alegységeken belüli úgynevezett „családi kapcsolatok kialakítása”, működése, működtetése. Nem elhanyagolható fontosságú, hogy ha a katona biztonságban tudja hozzátartozóit és biztos abban, hogy van, aki segít rajtuk a szükségben, az ő szolgálatellátása is magasabb fokú lesz.
Úgy gondolom, a felkészülés és a feladat-végrehajtás során a következetes parancsnoki munkával el lehet, illetve el tudjuk érni, hogy katonáink jól felkészülten tudjanak a műveleti területre kiutazni. Az a felkészült katona, aki „a hátországát” is rendben tudja, képes legjobb tudása szerint a misszió magas szintű ellátására.