A Magyar Honvédség mindennapjaihoz immár évtizedek óta permanensen hozzátartozó, ámbár tartalmában időközönként jelentős eltéréseket mutató haderőreform lényegi változásokat okozott az üzemfenntartási tevékenység gyakorlatában is. A technikai kiszolgálások (továbbiakban tk) korábbi rendje a szervezeti átalakítások, egyes – korábban meghatározó jelentőségű és mennyiségű – technikai eszközök, típusok hadrendből történő kivonása, míg mások megjelenése merőben újszerű feladatok elé állították az üzemeltetésért, illetve karbantartásért felelős szolgálatokat.

Az egyszerűség kedvéért a továb biakban a gépjármű-technikai eszközökre szűkítem a kört, ezen belül egyrészt az eszközállomány továbbra is meghatározó százalékát kitevő, a korábbi Varsói Szerződés tagállamaiban gyártott, másrészt a NATO-csatlakozás óta eltelt időszakban hadrendbe állított és többnyire Nyugat-Európából származó eszközcsoportot vizsgálom.
A fenti két kategória kiszolgálása bár eltérő módon, de egyaránt komoly problémákat vet fel, hiszen túlnyomórészt elhasználódási tartalékuk (EHT) jelentős részét már felélt eszközök tartoznak ide. A rendszerváltást követő évek során a korábban szükséges és elégséges menynyiségű alkatrész-, illetve javítóanyag-készlet a töredékére csökkent. Gyári pótalkatrészek, részegységek beszerzése a piaci árszínvonalon is körülményes, és az alegység, egység MEÁ vagy a kezelőszemélyzet kompetenciáját meghaladó szintű tk. (5–6.) a javítóbázisok földrajzi elhelyezkedése miatt is gyakran nehézségbe ütközik.
A legfejlettebb technikai színvonalat képviselő eszközökről van szó, életkorukat tekintve gyakran a gyártóművi garanciális kötelezettség hatálya alá esnek. Az MH jelenleg nem rendelkezik a karbantartás ellátásához szükséges szakembergárdával és diagnosztikai felszereléssel sem, továbbá a rendszerbe állítás óta eltelt idő és a futásteljesítmény aránya akár gyári szakemberek számára is lehetetlenné teheti az optimális szolgáltatás kiválasztását. Mivel a gépkönyvek szerint akár a hűtő-, illetve kenőanyaggal való feltöltés is a márkaszerviz feladata, gyakran kerül sor az eszközök egyébként indokolatlan igénybevételére.


Ipari analógia

Az előbbiekben vázolt kettősség természetesen iparvállalatok esetében is tapasztalható. Multinacionális cégek esetében többnyire a profiltisztítás, általánosságban pedig a berendezések stratégiailag meghatározott megbízhatósági szintjének minimális költségszinten történő biztosítása a cél. Bár az outsourching, azaz egyes tevékenységek – jelen esetben pl. a karbantartás – kihelyezése, vállalkozásba adása pénzügyileg rendkívül jól áttekinthető és tervezhető megoldás, gazdaságossági szempontból távolról sem tekinthető az egyedül üdvözítő eljárásnak. Hatékonyságát nagymértékben befolyásolja a felek közt kötendő vállalkozási szerződés tényleges tartalma, részletessége. Alapvetően ezen körülményeknek tudható be, hogy a saját javítás/karbantartás és az outsourching keretében történő műveletek optimális arányának meghatározása általában több pénzügyi ciklus tényadatainak elemzésével, egy iterációs folyamat eredményeképpen történik.
Az állománytáblákban komoly múltra visszatekintő típusok esetében a hagyományos tk-rendszer kibővítésével tűnik elérhetőnek a költséghatékony fenntartás, a hadrafoghatóság elvárható szintjének biztosítása mellett.
Közismert tény, hogy a TMK jellegű tevékenység természetes velejárója az esetenkénti felesleges alkatrészcsere, annak közvetlen anyagi és munkaidővonzatával egyetemben. Adott eszköz esetében a hadrafoghatóságot jelentősen befolyásoló műszaki paraméterek periodikus rendszerességgel történő diagnosztikai ellenőrzése bizonyítottan alkalmas az előírt tk-ok közti ciklusidők meghoszszabbítására. Gépjárművek, illetve alapvetően forgógépek esetében az alábbi mérések nyújthatják a legtöbb információt a vizsgálat tárgyáról: l Akár egy egyszerű rezgésmérő ceruza segítségével a várható élettartam szempontjából meghatározó jelentőségű adatokhoz juthatunk a vizsgált csapágy, tengely, hajtómű stb. állapotáról. Mivel nagyszámú és huzamosabb időn keresztül gondozott eszközről van szó, a meghibásodási mechanizmusok ismertnek tekinthetők, vagy a rendelkezésre álló karbantartási dokumentáció statisztikai feldolgozásával könnyűszerrel előállíthatók. A rendszeres mérések eredményeinek sikeres értékelését ily módon támogató „tudásbázis” szükség esetén korrigálható, pontosítható a rezgésmérő műszerek gyártói által összeállított – különböző teljesítményű, fordulatszámú gépek – összetartozó frekvencia- és amplitúdó-értékeket tartalmazó adattábláival. (1. ábra)
l Szintén az alapműszerek sorába tartozik a lézeres pozicionálással kiegészített infra távhőmérő, szabályozható emissziós érzékenységgel és alsó-felső riasztási határhőmérséklettel. A hatékony alkalmazásnak természetesen ebben az esetben is előfeltétele a hibakép-hibafajta-hibaok felépítésű mechanizmus ismerete. A mindennapok gyakorlatában főként csapágyak, valamint súrlódó alkatrészek (fékek, tengelykapcsolók), esetenként a hűtőrendszer állapotfelügyeleténél használatos.
l A kopásrészecske-analízis során a kenőanyagban található kopástermékek (2. ábra) mennyiségi, minőségi, illetve morfológiai jellemzőiből vonunk le következtetéseket a berendezésben zajló tribológiai folyamatokról. Anyag, alak, méret szerint jól elkülöníthetők a csapágyfémből, fogaskerékből, gyűrűből vagy a hűtőrendszerből származó részecskék. Ez a fajta diagnosztikai módszer abban az esetben szolgáltat rendkívül hasznos információkat a berendezés állapotában végbemenő – kezdetben akár igen lassú – változásokról, ha módunkban áll folyamatosan gyűjteni, tárolni a mérési adatokat. Ezt követően az adatbázis elemzésével prognosztizálható a tendenciózus folyamatok eredménye, a hibahatár elérésének várható, illetve a célirányos műszaki beavatkozás tervezett időpontja.
A használtolaj-analízis segítségével szintén képet kaphatunk a vizsgált kenőanyag szennyezettségéről – ideértve a víz- és üzemanyag-tartalmat is – de megtudhatjuk azt is, hogy mennyire hatékonyak még az adalékanyagok, milyen a viszkozitása, vagyis az öregedési folyamat mely szakaszában van, mikor indokolt a soron következő olajcsere.
Szervezési és műszaki szempontból egyaránt lényegesen összetettebb feladat az ún. 4. generációs eszközök fenntartásának integrálása a tk-ok rendszerébe. A minden tekintetben jól felszerelt márkaszervizek, rajtuk keresztül pedig a gyártóművek érdekeinek sérelme nélkül például a távdiagnosztika széles körű elterjesztése jelentheti a bevezetőben vázolt problémák megoldását.
A távdiagnosztika telekommunikációs platformként napjainkra egyértelműen az internetes kapcsolat látszik a legkézenfekvőbbnek, több okból is:

l Ha szélessávú ADSL-, vagy ISDN-hálózat nem is, de analóg telefonvonal mindenütt hozzáférhető, így a szükséges összeköttetés megteremthető.
l A nagy nyugati gyártók is ezt a csatornát használják az anyacég és a vezérképviseletek, illetve a szerződött szakszervizek közti kommunikációban, értelemszerűen szabványos kommunikációs protokollok alkalmazásával.
l Megfelelő jogosultságok megléte esetén egy adott tk során akár közvetlenül a gyártó diagnosztikai vagy informatikai központjával is felvehető az online kapcsolat.

A haderőfejlesztés további lépései minden bizonnyal a korszerű eszközök részarányának, ha nem is ugrásszerű, de folyamatos növekedését eredményezik. Normál esetben az ezzel járó kihívásoknak mindenben megfelelő szakértelemmel és műszerezettséggel rendelkező technikai kiszolgáló szervezetek létrehozása lehet a követendő cél. Természetesen csak részletekbe menő gazdaságossági, illetve megtérülési számítások adhatnak választ a fentiekben vázolt eljárások gyakorlati alkalmazhatóságára, időszerűségére, de nagy valószínűséggel hasonló körben keresendő a gazdaságos és egyben megbízható megoldás is.

Cs. Nagy Géza