A komplex védelmi szolgáltatás tervezéséről
2005.12.05.
A cikk a hosszú távú polgári és katonai védelmi tervezés
összehangolásának egyes módszertani kérdéseit tárgyalja, nemzetközi
tapasztalatait rendszerezi. Kiválaszt és magyarországi alkalmazásra
javasol egy alkalmasnak ítélt módszertant. A hosszú távú polgári és
katonai védelmi tervezés összehangolásához, a védelmi szükségletek
meghatározásához olyan tervezési módszertanra van szükség, amely a
veszély fajtájára invariáns, a védelmi kontrolling rendszerébe
beilleszthető, a PPBS-sel1 kompatibilis, feladatalapú,
képességorientált szükségletszámítást végez. Napjainkban a retorika
szintjén széles körben igénylik a kockázatot figyelembe vevő védelmi
döntéshozatalt. A védelmi tervezés során abból az alapfeltevésből
kiindulva, hogy amennyiben a saját erőnk nem elegendő, akkor majd
időben érkezik a NATO-szövetségesektől kért erősítés. A saját erő
nagyságának, struktúrájának, a védelmi K+F programoknak,
nagyberuházásoknak, biztonsági nagybeszerzéseknek az ún. optimális
portfólióját lehetne keresni.
Ehhez figyelembe vennénk a döntési alternatívák kockázatait. Előre kell
bocsátani, hogy megbízható adatok híján már az egyszeri veszteség
hatáselemzése is problematikus. Az erőforrások „optimális” elosztásához
a tervezés egyik kiindulópontja a védelmi szolgáltatások teljes
kínálata, a hazai védelmi funkciók „spektruma”. Másik kiindulópont a
feltehető veszélyek fajtáinak „spektruma”, ezek intenzitása, a
vélelmezhető szcenáriók. Ezek előrejelzésében azonban nagy lehet a
bizonytalanság, az ilyen adatokra épített védelmi tervek haszna pedig
még inkább bizonytalan.
Munkadefiníciók
A védelmi tervezés célja a biztonság. A biztonságra vonatkozó
munkadefiníciómban ezért nem a veszély jellegéből vagy a mértékéből
indulok ki, hanem a biztonságot az adott rendszer potenciális védelmi
teljesítőképességéhez viszonyítom.
A biztonság az adott rendszernek azon dinamikus egyensúlyi állapota,
amikor a rendszer potenciálisan kielégítő védelmi teljesítőképességgel
bír. Kielégítő védelmi teljesítőképesség alatt pedig azt értem, hogy a
védelmét szolgáló alrendszer (a védelem) – a védelmi célok, illetve a
rendszerelemek rendelkezésre állása és funkcionalitása szempontjából –
hatásos és hatékony. A hatásosság a védelmi cél eléréséhez kapcsolódik.
A hatékonyság pedig a gazdaságossághoz kapcsolódó fogalom. Hatásos a
védelem, ha ütőerővel rendelkezik és ütésálló.
Ütőerővel rendelkezik, ha potenciális védelmi teljesítőképessége által
egyrészt a saját feltett céljait képes elérni, másrészt meggátolja a
releváns veszély potenciáljának sikeres kifejtését, így az a célját nem
éri el.
Ütésálló a védelem, ha zárt és teljes körű. A védelem zárt, ha az
összes releváns veszély ellen van kielégítő védettség (ez lehet
közvetett, pl. ütőerővel való elrettentésen alapuló is). A védelem
komplex, ha a védelmi intézkedések a rendszer összes kritikus elemére
kiterjednek.
A biztonság és a kockázat között a gazdasági hatékonyságon keresztül
függés áll fenn.2 Hatékony a védelem, ha folyamatosan fenntartható és a
kockázatokkal arányos. A folyamatos védelem az időben változó
intenzitású veszélyekkel szemben is megszakítás nélkül megvalósul. A
kockázatokkal arányos a védelem, ha egy kellően nagy időintervallumban
a védelem költségei arányosak a potenciális kár értékével.
A kockázatra vonatkozóan Kindler József meghatározását fogadom el:3
[Döntés alkalmával] „… egy cselekvési változat lehetséges
következményeinek (előny ÉS hátrány együttesen) teljes leírása a
következmények súlyának ÉS bekövetkezésük valószínűségének megadásával
együtt.” A kockázat teljes leírása felbontható több részre, pl.:
-
objektív kockázat egyenlő a statisztika alapján ismert valószínűség
szorozva a közvetlenül mért, megfigyelt következményértékkel;
-
szubjektív kockázat egyenlő a szubjektíve becsült, sejtett, hitt
bekövetkezési „valószínűség” szorozva egy vagy néhány személy
szempontjából következményértékkel.
Azonban a kockázat tényezőkre való felbontására, a tényezők
meghatározására eltérő vélemények, képletek, kiszámításukra különféle
módszerek vannak. Ebben a tanulmányban elsősorban a mérnökök és a
közgazdák által bevett kvantitatív megközelítésre kívántam támaszkodni.
Összehasonlító elemzés alkalmas operációkutatási módszer kiválasztására
Az összehasonlító elemzést azért végzem, hogy feltárjam, hogy a
kockázatalapú védelmi tervezés céljára vajon az analitikus vagy a
kibernetikus paradigmák alapján történő megközelítés lenne-e
alkalmasabb.
Az analitikus paradigma alá tartozó módszerek közös alapfeltevései:
Döntéshozó döntési modell optimális megoldását (vagy értékmaximumot
[pl. haszon] vagy veszteségminimumot) keresi adott helyzet korlátozó
feltételei mellett. Ehhez először definiálja a megvédendő értékeket és
a saját értékrendjét tranzitív preferenciákkal, pl. ún. értékfa alakban
strukturálva. Egy „érték” tulajdonképpen egy pontszám egy cselekvési
változat kimenetén. Ha a döntési helyzet bizonytalanságot, kockázatot
hordoz, akkor a pontszám neve „haszon”.
Fontos feltevés az értékek konvertálhatósága, hiszen a pénz, mint közös
egyenértékes, nem képes megfelelően tükrözni olyasminek az értékét, ami
nem kapható a piacon. Ekkor indifferenciagörbék mutatják az
egyenértékeseket. A költség-haszon és a költség-hatékonyság elemzés
módszereinek segítségével korlátozott értékintegrálás elérhető. Azért
csak korlátozott, mert sem a költség, sem a haszon számszerűsítésekor
nem tudjuk, hogy mennyire közelítettük meg a tényleges értéket.
A kibernetikus paradigma azt jelenti, hogy bonyolult szituációban a
döntéshozók, akiknek emberi tudása és információfeldolgozó képessége
korlátozott, tipikusan nem az optimális megoldást keresik, hanem
megelégszenek már egy kielégítő megoldással is, viszont törekszenek a
bizonytalanság minimalizálására.
A kibernetikai paradigma tehát arra a feltevésre épül, hogy a
bizonytalanságot kontrollálni tudjuk. A döntéshozónak ehhez nem kell
sem döntési alternatívák kimeneti értékeinek, sem újabb és újabb
valószínűségi értékek kalkulálásával foglalkoznia: e tevékenységeket
elvégzi helyette egy programozott automata: a számítógép. Azt remélték,
hogy jobb eredményeket fognak kapni, ha ennek az automatának a
segítségével szimulációkat végeznek akár abból a célból, hogy az
ellenfelek közül az egyiknek a döntéseihez tanácsot adjanak, például az
ellenfél magatartását figyelembe vevő javaslatot készítsen egy
számítógép. A döntéstámogató rendszer fogalmát ilyen és hasonló
problémákat megoldó rendszerekre vezették be.
A kibernetikus döntési modell tehát feltételez egy organizmusra
vonatkozó „magatartásmodellt”, egyazon sorozatos szimulációkat végző
számítógépes mechanizmust, és a racionalitás alapján állva alkalmazza
még a matematikai algoritmusokat is e mechanizmus működtetéséhez. A
magatartásmodell megalkotásához szükség lehet a mesterséges
intelligencia alkalmazására.4
Analitikus paradigma módszereinek összevetése
Az összehasonlító elemzést azért végzem, hogy feltárjam, hogy az
analitikus közelítésmódon belül a kockázatalapú védelmi tervezési
problémának a megoldására vajon a költség-haszon elmélet,5 vagy a
döntéselemzés,6 vagy a társadalmi jólét alapján történő választás
elmélete7 lenne-e alkalmasabb.
A külföldi szakirodalom feldolgozása alapján kimutatható, hogy a
társadalmi jólét elmélet alapján védelmi tervezési döntéseket sehol sem
hoznak, viszont a döntéselemzés és a költség-haszon elmélet alapján
igen. A konvencionális analitikus döntés-előkészítési módszereket nem a
kockázat figyelembevételére tervezték.
A döntéselemzés brit változata8 támogatja a szcenáriók alapján való
tervezést, az USA-ban népszerű az ún. multiszcenárió-alapú tervezés és
a költség-haszon elmélet egyik USA-változata az ún. „real options”
beépítésével támogatja a kockázatok alapján való tervezést.
Szűkös erőforrásainkra tekintettel gyakorlatilag képtelenek vagyunk
minden értéket védeni. A biztonsági stratégia alapján a kockázatra
tekintettel volna helyes kiválasztani a hosszabb távra javasolt
cselekvési alternatívát, ami egy intézkedési „csomagot” foglal magába.
A biztonsági stratégia tételesen leírja, hogy: Mit kell megvédeni és
ezeknek mekkora az értéke? Mely oldalakról fenyegeti veszély a fenti
értékeket (Melyek a fenyegetések)? Mely veszélyeket kell
visszaszorítani és milyen módon (Intézkedési terv)?
Ahhoz, hogy behatároljuk, hogy egyáltalán mit célszerű védenünk, a
veszély egyszeri hatására vonatkozó feltárást (ún. „hatáselemzést”)
kell végezni. Az egyszeri hatás mértéke azonban függ a veszély
intenzitásától és a feltételezett szcenárióktól. A második és harmadik
kérdésekre válaszoló feltáró munka egy ún. veszély- és
veszélyhelyzet-elemzés. Hosszabb távon a veszteség mértéke függ a
veszély ismételt fellépésének valószínűségétől is, ezt figyelembe véve
lehet kockázatról beszélni. A fenti teendők egyike sem egyszerűen
adatgyűjtés, hanem inkább kutatás, mivel általában nem is áll
rendelkezésre adat.
A védelmi tervezés alkalmával a kockázat figyelembevételének a célja
lényegében a hosszabb távra szóló K+F, beruházások, nagybeszerzések
közötti választás gazdaságossági számításának az előkészítése. A döntés
támogatásához az előnyök és a hátrányok mérlegelése kell, ehhez pedig
haszon- és költségadatok összegyűjtése, valamint a kockázat lehetőleg
minél inkább számszerű becslése. A kockázat számszerű meghatározása a
veszélyfajták oldaláról általában bizonytalan adat, hacsak nem a
helyszínen rendszeresen előforduló és gyakori kárt okozó veszélyekről
(pl. árvíz) van szó.
Még bizonytalanabb a veszélynek kitett jószágok értékelése, ahol
kiindulásképp felhasználhatók ugyan a hazai közigazgatás
nyilvántartásaiban (pl. adó, ingatlan, területi és ágazati statisztika
stb.) levő adatok, kombinálhatók a feltételezett ún.
„rombolás-függvények”-kel, és a közvetlen üzleti veszteség egy részére
is következtetni lehetne, pl. a CORINE földhasználati adatbázis adatait
felhasználva, de már a közvetett üzleti veszteség bizonyítása igen
problematikus.9 A szükséges adatok felvételezése, előállítása,
nyilvántartása költséges.
Végül, mivel a kvantitatív kockázatelemzésnek indult vizsgálatból így
gyakran a több szcenárió valószínűség-eloszlásának figyelembevétele
gyakran kénytelen-kelletlen tulajdonképpen el is marad, meg kell
állapítanom, hogy a kihozott eredmény már egyszerűen nem is a kockázat
várható értéke, hanem csak pl. a legrosszabb eset, a várható legnagyobb
veszteség.10 A biztosítóknak egyébként a saját üzleti tervük
elkészítéséhez alapvetően erre van szükségük.
A célközpontos vezetési rendszerben ún. többcélú (más néven:
többkritériumú) döntés esetén analitikus módszerek alkalmazása
szokásos, és ezeket a modellkészítést is támogató szoftverek segítik. A
haszonra/költségre vonatkozó szakértői vélemények feldolgozása, a
csoportos döntés támogatása azonban még így is viszonylag időigényes,
különösen az AHP esetében.11 A SMART és SMARTER12 módszerek viszonylag
gyorsabbak, ezeket külföldön ún. döntési konferenciákon sikerrel
alkalmazták, de a védelmi tervezésben a döntési hierarchiához igazodó
és a szakfeladatok rendszerére alapozó döntéstámogató eszköz lenne még
jobban használható.
Véleményem szerint a gyakorlatban a többkritériumú döntéselemzést13
(pl. HIVIEW, vagy az EQUITY szoftvert) védelmi tervezéshez
lehetséges, de testületi döntéshozatal esetében nem könnyű alkalmazni.
Ugyanakkor javasolom a hazai WINGDSS-rendszer kísérleti kipróbálását
mind a HM TVTIR, mind a polgári tárcák védelmi tervezési rendszereinek
keretén belül.
Az a véleményem, hogy a fentieknél dinamikusabb, interaktív, a
különféle feltételezések (súlyozás, szcenáriók stb.) következményeit
gyorsan kimutató modellező és a döntéshozó testület
véleményeltéréseinek csillapítását, a csoportdinamika kezelését
támogató szoftver lenne a legalkalmasabb a feladatra.
Kibernetikus paradigma módszereinek összevetése
Az összehasonlító elemzést azért végzem, hogy feltárjam, hogy a védelmi
tervezés ún. „kibernetikus” megközelítésekor vajon a döntéselemzéssel
kombinált szcenárióalapú tervezés,14 vagy a multiszcenárió-alapú
tervezés, vagy a mesterséges intelligencia lenne-e alkalmasabb.
Döntéselemzést támogató szoftver alkalmazását lehet a szcenárióalapú
tervezéssel kombinálni. Egy kétlépcsős döntéshozatali folyamathoz
igazodva, pl.: akár a SMART-, akár a SMARTER-eljárás alkalmazása
kombinálható a szcenárióalapú tervezés egyes lépéseivel, és döntési
konferenciák alkalmával ezeket sikeresen alkalmazták.15 Szcenáriók
konstruálására egyre több szisztematikus és formalizált módszert
fejlesztenek ki.
Amellett, hogy minden egyes veszélyfajta elleni védelemre külön-külön
terv készül, még egy ezeket összefogó integrált „összveszély” elleni
védelmi terv is készül, amit számítógépen kezelnek, tartanak karban.
Ebben az átfogó tervben már nem az egyes veszélyfajták elleni hatásos
védelem szempontjából, hanem a gazdaságosságra törekedve osztják el az
erőforrásokat. Elvileg ehhez az új és új veszélyek fellépése (vagy csak
feltételezett fellépése) miatt gyorsan elavuló védelmi beruházások
gazdasági terhét a jövőre nézve csökkentő új tervezési módszertant, az
ún. képességalapú (más néven: teljesítőképesség oldaláról közelítő)
védelmi tervezést alkalmazzák.
Megállapítható, hogy a retorika szintjén előtérbe helyezett
hatékonyság, gazdaságosság helyett a valóságban mégis egyre inkább a
hatásosság, az operatív célok teljesítése, az elvárt eredmény elérése
kerül a középpontba. Ezért dolgozták ki az USA-ban az ún. költség –
operatív hatásosság elemzés eljárását,16 amelyet most már a védelmi
kontrolling rendszerbe17 illesztettek.18
A multiszcenárió-alapú tervezés alkalmával a részletes veszélyhelyzeti
tervek készítése helyett a képességalapú védelmi tervezők inkább arra
törekszenek, hogy a részletes tervezéshez mindössze kiindulópontot
nyújtó tervblokkokat – de minden elképzelhető veszélyhelyzetre –
hozzanak létre a tervezés előző szakaszában. Amikor aztán konkrét
veszélyhelyzet lép fel, a már kész tervblokkok egyike valószínűleg
alkalmas lesz arra, hogy abból – és az aktuális helyzetjelentésből –
kiindulva először egy ún. gyors válaszreagálás-elemzés19 készüljön.
Majd erre, valamint a közben beérkező már pontosabb és részletes
helyzetjelentésre támaszkodva kezdődjön el a veszélyhelyzet kezelésének
operatív döntéseit támogató részletes veszélyhelyzeti terv elkészítése.
Mindez azonban egy költséges ún. multiszcenárió-alapú hosszú távra
tervező mechanizmust feltételez.
A védelmi szakfeladatok egységes rendszerének birtokában a stratégiai
szinten megadott célokból a szükséges taktikai, vagy az operatív szintű
szakfeladatok, azokból pedig a szükségletek elvileg levezethetők, de
egy ideig erre nem volt alkalmas módszer. Napjainkban erre az ún.
szakfeladat-lebontást20 alkalmazzák – ezért hívják a képességalapú
tervezést feladatorientált tervezésnek is –, a gazdasági hatékonyságot
pedig – békeidőszak lévén – döntően a magántőke bevonása biztosítaná.21
Megjegyzem, hogy a szakfeladat-lebontást a multiszcenárió-alapú
tervezéstől függetlenítve is lehet alkalmazni, alkalmazzák is.
A szakfeladatok célokból való hierarchikus lebontását és a feladatokból
fakadó szükségletek, képességek meghatározását explicite nyomon
követhetővé tevő technika felhasználja az ipari termékek
minőségtervezéséhez kifejlesztett ún. QFD-eljárást.22 Tulajdonképpen
egy ún. „funkciófát” építenek fel egyszeri alkalommal. A védelmi
szükségletek lebontását ennek a kész hierarchikus funkcionális
struktúrának a mentén lefelé haladva fogjuk minden alkalommal
elvégezni. Ehhez bemenő információ az összetett veszélyhelyzet-kezelés
szakfeladatrendje és a szakfeladatfüggések fontosságának szubjektív
súlyozása, a kapható eredmény pedig a szakfeladatok fejlesztésének
fontossági sorrendje.23
Az értékképzés folyamatát számszerűen leíró dinamikus rendszermodelltől
eltérően, amely a teljesítménymérést kvantitatív végső pénzügyi célhoz
kapcsolja, a szakfeladat-lebontásnál alkalmazott minőségtervezés nem
köti a teljesítménymérést ilyen kvantitatív végső célhoz. Ennél a
„célfókuszú” védelmi tervezésnél a végső cél kvalitatív, politikai és
szubjektív: ez a döntéshozó politikusi testület megelégedettsége, a
biztonság fennmaradásának jó érzése („gut feel of security”),
amennyiben a saját védelmi ipart és a védelmi képességeket fenyegető
hanyatlást is fel lehet tartóztatni.
A multiszcenárió-alapú tervezés kritikája
A döntéstámogatás nagyon fontos részét képezi a kész veszélyhelyzeti
terv. Sokan úgy találták, hogy a kész részletes tervek nem váltak be,
ezért azzal próbálkoznak, hogy a tervezés folyamatát a válság kitörése
két szakaszra bontsa. Majd csak a válság kitörésekor, a friss
tényadatok és a konkrét válsághelyzet ismeretében fogják elkezdeni a
részletes veszélyhelyzeti terv kidolgozását. Ahhoz, hogy a részletes
terv nagyon gyorsan elkészülhessen, egy, a helyzetértékelést támogató
ún. gyors helyzetelemzést kell rendkívül hamar elvégezni.
Véleményem szerint ennek az újfajta veszélyhelyzeti tervezésnek vannak nyilvánvaló kockázatai és gyönge pontjai, nevezetesen:
- Lehet, hogy egyáltalán nem készülhet el a részletes
veszélyhelyzeti terv, ebben az esetben a válságkezelés improvizációvá
degradálódik, a drága tervezési rendszer pedig hatástalanná és
gazdaságtalanná vált.
- Maga a részletes tervezés olyan kommunikációs, számítógépes,
humán modellező-programozói hátteret igényel, amelynek betanítva,
kiképezve éjjel-nappal magas fokú készültségben kell állnia. Ugyanez
vonatkozik a szakértői, tanácsadói és a döntéshozói testületekre is. Ez
éppen a döntéshozó civil politikusok esetén problémának bizonyult.
- A részletes tervezés minél gyorsabb elkezdéséhez,
végrehajtásához szakértői rendszerekre van szükség. A gyors
végrehajtáshoz adatbázisoknak és ún. tudásbázisoknak kell azonnal
működésre készen állni. A tudásbázisokat rendszeresen „tanítani” kell.
- A részletes tervezés azonnali indításához gyorsan
módosítható, kész modellre van szükség. A modellen még kisebb
módosítást beállítóknak pedig meg kell adni a kiinduló szempontokat. E
célok, korlátok szcenárióról szcenárióra mások lehetnek. A döntéshozói
értékek, érdekek, célok közötti „konfliktusok, dilemmák” előzetes,
átgondolt feloldása érdekében hasznos lehet a multiszcenárió-alapon
előre elkészült „horgonypont”, lelki támasz a döntéshozónak. Ez csak
akkor ér valamit, ha a rengeteg szcenárió esetét valaki tényleg
alaposan át is gondolta, és valóban egy olyan helyzet áll elő, mint
amit feltételeztek, nem lesz meglepetés.
- A válság előtti szakaszban a különböző szervezetek
veszélyhelyzeti terveit megbeszéléseik során össze kell hangolni. Minél
több szcenáriót kell megtárgyalni, ez annál tetemesebb munkaterhet
róhat majd az „árnyékboxolókra”, és egy „soha véget nem érő”
információcsere, országos tervezési rendszer alakulhat ki.
- Azonban, az utóbbitól még általában nem lesznek igazolva,
validálva a középpontban álló veszélyhelyzeti, előrejelzési modellek.
- A konfliktuskezelést mind a külügy, mind a hadügy
modellezheti, de ezek a modelleket soha nem validálták. Ipari
katasztrófákat egy iparág, biztosítók, országos vagy nemzetközi
szervezetek modelleznek – e modellek egy részét már validálták. Éppen
ezért egy megfigyelő rendszer, pl. a GMES globális környezetvédelmi és
biztonsági monitoring rendszer, hatásosan képes is segíteni a
válságdöntéseket.
- Sajnos azonban még egy hatásos, de gazdaságtalan rendszerbe
sem ruházhatunk be. Magának az új komplex veszélyhelyzeti tervezési
rendszer gazdasági hatékonyságának is igazolásra van szüksége.
Akár az interaktív szimuláció, akár a mesterséges intelligencia
technikái, azon belül a szakértői rendszerek, képesek az összetett
veszélyhelyzeti tervezés támogatására. A jövő előre jelzésére, gyenge
pontok jelzésére ezek sikerrel beváltak.
Vannak korszerű hazai fejlesztésű szimulációs katonai kiképző
rendszereink (MARC, MARCUS). Meggyőződésem, hogy ezeket kell élesben
működő összetett veszélyhelyzet-kezeléshez döntéstámogató rendszerré
továbbfejleszteni. Habár a szimulációalapú hadijáték nem igazán
alkalmas erőforrás-szükségletek meghatározására és erőforrások
allokációjának eldöntésére, alkalmasabb viszont a válaszreagálás
tervezésére, és gyakorlatozásra is a legjobb. Amikor egy élesben is
működtethető válságkezelési döntéstámogató rendszert a hadijátékot
támogató szoftverrel egészítenek ki, az igen gazdaságos megoldás,
hiszen ennek a költségtöbblete így csekély. Ezt a hosszú távú
erőforrás- és költségtervezés céljára kiegészítő elemnek a
DYNARANK-ot javasolom.
A DYNARANK a kockázatalapú védelmi tervezésre kifejlesztett olyan
eszköz, amely alkalmas különféle döntési alternatívák esetében a
költség és hatásosság közvetlen összevetésére különböző
igénynagyságrendeket és szcenáriókat figyelembe venni. Aggregálja, hogy
a stratégia valamennyi elemére a tervezett képességek, sőt az egyes
fejlesztési célprogram-alternatívák, ha valóban a programba
beállítanák, milyen mértékben hatnak/hatnának. Az érzékenységvizsgálat
alkalmával lehet figyelembe venni a kockázatokat. Pl. a @RISC szoftvert
úgy lehet felhasználni kockázatelemzésre, hogy a független változók
külön-külön determinisztikus értékei helyett diszkrét eloszlásadatokat
viszünk be Monte-Carlo szimulációval és a létrehozott modell alapján a
függő változók eloszlásadatait is szimuláció segítségével elemezzük.24
A DYNARANK esetében e kockázatelemzés, az érzékenységvizsgálat be van építve a szoftverbe.
Véleményem szerint a kibernetikus paradigmát alkalmazó és a mesterséges
intelligencia alapján történő döntéstámogatás lesz a célravezető. E
kategórián belül szakértői rendszerek alkalmazása operatív
válságkezelés döntéstámogatására gyakran sikeresnek bizonyult.
Összetett veszélyhelyzet-kezelés céljára javasolt tervezési módszer
Összehasonlító szakirodalmi elemzés után válasszuk ki azt a
módszertant, amely alkalmas mind a polgári, mind a katonai szféra
egységes védelmi tervezésének megalapozásához. Mivel ez a módszertan a
veszély fajtájára invariáns, polgári és katonai területen egyaránt
alkalmazható. Előnye, hogy eleve kockázatalapú tervezést tesz lehetővé.
További előny, hogy mind a megelőzéshez, mind a válaszreagáláshoz az
erőforrás- és költségvetési szükségletek a védelmi terven belül
egyszerűen választhatók szét. A fentiek miatt tehát javasolom az alábbi
országvédelem-tervezési módszertant hazai adaptálás céljára. A
tervezési folyamat négy fő szakaszt foglal magába: 1. Veszélyelemzés és
kockázatbecslés. 2. A különböző képességek és az elvárt
teljesítményszintek meghatározása. 3. Teljesítményszintre
vonatkoztatott költség-haszon, vagy költség-hatékonyság elemzés. 4. K+F
projektek és beszerzési célprogramok, költségvetés-hozzárendelés.
Az országvédelem igényeit és lehetőségeit, valamint a kockázatot a
veszély fajtájától függetlenül számba vevő tervezési módszertan
alapgondolata az, hogy a fellépő veszély intenzitásának
nagyságrendjéből és az elvárt teljesítőképességből a
kapacitásszükséglet már levezethető. Ezen belül a megelőzéshez, illetve
a válaszreagáláshoz releváns szükséglet már egyszerűen elkülöníthető.
A veszélyelemzés és kockázatbecslés magyar környezethez igazítása
A „Veszélyelemzés és kockázatbecslés” tervezési szakaszban a jövőbeli
változások és a konfliktushelyzetek előrejelzésére szolgáló
modellezésnél a hosszú távú védelmi tervezés céljára az igen drága
multiszcenárió-tervezés helyett a brit gyakorlatban kiválóan bevált
EFAR előrejelző-rendszert alkalmazza az országvédelem.25 A
multiszcenárió-tervezés helyett pl. az EFAR-ral a jövőt előre jelezni
sokkal költséghatékonyabban lehet, mindössze néhány szcenárióra kell a
védelmet felkészíteni. Mivel azonban az EFAR fő bemenete a szakértők
véleményének az aggregátja – ha a védelmi/biztonságpolitikai
szakértőink tudása csapnivaló lenne, akkor a nekünk szóló
EFAR-előrejelzés is hibás lesz.
Az így előrejelzésre kerülő néhány veszélyszcenáriónál a védelem erős
és a gyenge pontjainak (sebezhetőség) kijelölésére mesterséges
ideghálót alkalmazó modellezés gazdaságos megoldás. Javasolom ennek a
Norazman-féle módszernek a hazai kísérleti kipróbálását.26
Mindkét fenti megoldás a HM-ben már működő hazai VTTIR-be beilleszthető
lenne. Javasolom tehát ennek a két megoldásnak kipróbálás után a
VTTIR27 rendszertervébe illesztését a multiszcenárió-tervezés helyett.
A fenti tervezési módszert a hazai könnyebb adaptálhatóság érdekében
módosítom annyiban, hogy a kumulált kockázat meghatározása helyett
kezdetben a kumulált hatás (pl. a függések miatt tovagyűrűző hatások)
becslésére elegendő törekedni.
Hatáselemzés
Kockázatalapú védelmi tervezés végrehajtásához szükség lenne arra, hogy
azoknak az értékes dolgoknak, állományoknak, amelyeknek a védelmét
tervezzük, ismerjük az értékét. Ezek azonban általában számszerűen nem
ismertek, többnyire nehezen mérhető, bizonytalan adatok, amelyekre a
közigazgatás általában nem gyűjt adatot, nem készült nyilvántartás.28
Ezért első lépésben a kockázat helyett célszerűen először még csak az
egyszeri „teljes” hatást (védelmi kockázat esetében ez a várható
maximális veszteséget jelenti) felbecsülni. Ez fontos operatív
védekezési döntés támogatása esetén, illetve az EU-tól
gyorssegélyigényléshez nagyon hasznos.
Operatív védekezési ad hoc döntésnél ugyanis csak az egyszeri
(lehetőleg a „teljes”: összes közvetlen és közvetett, ha akkor
egyáltalán számba tudjuk venni) hatást célszerű mérlegelni.29 A hatások
számbavételéhez a legpraktikusabb kiindulópont, hogy a szervezet
működésének egy megszakadása esetén mekkora maximális káros összhatás
(közvetlen és közvetett) érheti a szervezetet, és akkor a mértékadó
(legnagyobb kockázatú) veszélyek megelőzésére, elhárítására hogyan
lehet felkészülni (ez a legrosszabb esetre való tervezés).
Védelmi tervezéshez is a praktikus kiindulópont a hatáselemzés, és csak
kiegészítheti azt később a veszélyek és kockázatok elemzése. Mivel
gyakorlatilag nem vizsgálható egyforma mélységben minden terület, ezért
célszerű, hogy a hatáselemzés30 után kezdjük el gyűjteni a
kockázatelemzéshez még szükséges kiegészítő adatokat, de már csak
azokra a kockázatokra koncentrálva, amelyek felvállalása létfontosságú.
Külső függések
A külső függési viszonyok kritikusak lehetnek egy olyan szervezet
számára, amely részt vesz egy szövetségben (annak ellátási láncában).31
Számára például a külső információk beáramlása és értékelése bír óriási
jelentőséggel, hiszen ő még a rajta kívül (ámbár a szövetségen belül)
lezajló események kimenetelétől is függ. Ez különösen igaz a
szövetségekben jelen levő munkamegosztás és a kölcsönös kapcsolatok
nagy száma esetén.
Az egyes szervezeteken túlnyúló helyreállítási terveknek az ellátási
lánc folyamatát kell szem előtt tartaniuk, amely számos szervezeten
keresztülnyúlik. Hiba, ha az egyes érintett szervezetek csak a saját
működésük sikerére koncentrálnak ahelyett, hogy az ellátás
folytonosságára és a kulcsfontosságú szolgáltatások helyreállítására
helyeznék a hangsúlyt.
Belső függések
A szolgáltatások és a termelés kritikus folyamatainak helyreállítására
koncentrálni ésszerű azért, mert cél az, hogy legalább a közszolgáltató
intézmények működését (a pótolt infrastruktúra bázisán) mielőbb újra
beindítsuk. Ehhez szükség van annak a nyilvántartására, hogy melyek a
kritikus folyamatok, azokon belül a kulcsfontosságú tevékenységek, és
sikeres végrehajtásukhoz melyek azok a kritikus tényezők, amelyeket a
működéshez feltétlenül biztosítani kell. Ezeket a kritikus
sikertényezőket32 szervezési eljárásokkal, a szervezet alapvető
összetevőinek körében kell keresnünk.33
Azoknak a tényezőknek a kockázatát kell mérni, amelyek
elengedhetetlenek a szervezeti siker eléréséhez (a kritikus
sikertényezőkre), ahol a legnagyobb a kritikus sikertényezőre gyakorolt
hatás, és ahol a legnagyobb a fenyegető kockázat (ez az ún.
kulcsfontosságú kockázat).
A helyzetfelméréshez javasolom a mindegyik iparágra (így a védelem
területére is) már kidolgozott Business Risk Modelt34 alkalmazni, amely
az összegyűjtött nemzetközi tapasztalatok alapján az ún. releváns
kritikus sikertényezőkre fókuszál.
Hatásterjedés
A baleset, zavar egyik jellegzetes következménye lehet a „szakadás és
hiány”. Káros hatású a szervezet működésének és a vezetési rendszer
folyamatainak félbeszakadása, ezért ez két kulcsfontosságú kockázat. E
kétfajta szakadás a szervezet környezetére, partnereire tovaterjedő
hatásokat (időleges hiány vagy torlódás, illetve információ esetén az
integritás elvesztése) hordoz, amelynek összes kára sokkal nagyobb
lehet, mint annál a szervezetnél, amelyen belül a szakadás éppen
bekövetkezik.
A szakadást közvetlenül elszenvedő szervezet vesztesége számszerűen az
ugrásszerűen lecsökkenő produktivitásban, megbízhatóságban, a megugró
költségekben, tartozásokban, hitelekben ragadható meg. A folyamatban
levő szerződések és az előkészített, de létre mégsem jött
teljesítések alapján lehet a szervezet partnerei felé fennálló
kötelezettségeit, e kötelezettségek esetleges nemteljesítésének
következményeit felmérni, és a szükséges intézkedéseket tervbe állítani.
A baleset másik jellegzetes következménye lehet az, hogy a kijutott
anyag, sugárzás terjed (súlyos baleset) és a veszélynek kitett
területeken sérülések, halálesetek következnek be. Ennek a
következménynek a modellezésére a terjedést szemléltető térinformatikai
rendszer alkalmas. A modell az üzem belső területi térképén, illetve a
környezetének digitális térképén megjeleníti a robbanás-, a tűz-, a
mérgezésveszélyes stb. sávok elhelyezkedését.35
Ezeknek a következményeknek az elemzése az OKF-nél rendelkezésre álló
szoftverek segítségével (ALOHA, SAFETY, VAKOND stb.) megalapozza az ún.
belső és a külső védelmi terveket is.
A baleset harmadik tipikus következménye az, hogy a baleset vagy a
szakadás miatt a védekezésre kijelölt erők válaszreagálási/mentési
feladatokat hajtanak végre (egyedi, illetve terv szerinti
intézkedéseket vezetnek be, különleges anyagokat, fegyvereket
alkalmaznak stb.).
Katonai megoldások pl. a magyar Harcászati vezetési információrendszer,
az Árpád tűzvezető rendszer, a MARS és a MARCUS szimulációs kiképzési
rendszerek.
Célszerű a MARS és a MARCUS szimulációs kiképzési rendszerek
továbbfejlesztése az összetett veszélyhelyzetek kezelésére való
alkalmazáshoz. Meggyőződésem szerint annak a szakértői tudásnak a
„mobilizálására”, befogadására és megőrzésére, amely komplex
veszélyhelyzet-kezelés gyors döntéshozatalának támogatására alkalmas,
olyan hazai szakértői rendszerek kifejlesztésére van szükség, amelyek
az általam javasolt Nemzeti Védelmi Iroda apparátusának védelmi tervező
és operatív döntés-előkészítő munkáját támogatnák.
Képességek, elvárt teljesítményszintek meghatározása
A „Különböző képességek és az elvárt teljesítményszintek meghatározása”
tervezési szakaszban, az országvédelmi tervezés egyik kiindulópontja. A
szakfeladatonként elvárt teljesítőképesség (pl. %) meghatározása
kiemelkedően fontos (ez lehet egy politikai alkunak, illetve az eddigi
tapasztalati adatok feldolgozásának az eredménye).36 A fellépő veszély
intenzitásának nagyságrendje és az elvárt teljesítőképesség együtt már
elegendőek ahhoz, hogy abból elkezdjük meghatározni a megelőzési és a
válaszreagálási (pl. mentési szolgáltatási) igényekhez tartozó
kapacitásszükségletet. Az összetett veszélyhelyzeti tervezés kiinduló
szakaszában tehát meg kell határozni pl. az ún. Mentési
szolgáltatási nagyságrendet. A „Mentési szolgáltatási nagyságrend”
meghatározásához adott veszélyfajtáknak37 az országosan akkumulált
kockázatbecslésére a múltbéli tapasztalati adatokat és azok
kategorizálását figyelembe vevő eljárás lényege az alábbi:Előzetes
statisztikai vizsgálat alapján meghatározott ismérvek szerint már
osztályozták a Magyarországon 1983 és 1989 között bekövetkezett – és a
tűzoltóság által kezelt – tűz- és káreseményeket. Az ismérvek és a tűz-
és káresemények nagyságrendjének, továbbá előfordulási gyakoriságának
együttes figyelembevételével becsülni lehet a releváns veszélyfajták
országos kumulált kockázatának a nagyságrendjeit. Ezekből kiindulva
pedig veszélyfajtánként egy-egy ún. „vágási érték”, az általam „Mentési
szolgáltatási nagyságrend”-nek elnevezett igénynagyságrend határozható
meg. Ez megmutatja, hogy pl. a vizsgált időszakban mekkora
nagyságrendben és mely kategóriákban előforduló jelenségeket kellett
(volna) a védekezés feladatkörében kezelni. Költség-haszon,
költség-hatékonyság elemzésre hazai szoftverA „teljesítményszintre
vonatkoztatott költség-haszon, vagy költség-hatékonyság elemzés”
tervezési szakasz. Hazánkban az MTA Sztaki alkalmazza pl. a WINDGSS
döntéstámogató rendszert,38 de védelmi tervezésre még nem használta ez
idáig. A programcsomag több szempontú döntéselemzést hajt végre. Ebben
a szakaszban alkalmazható az STT/QFD módszer is.39K+F projektek és
beszerzési célprogramok, költségvetés-hozzárendelés„K+F projektek és
beszerzési célprogramok, költségvetés-hozzárendelés” tervezési szakasz.
Hazánkban az MTA SZTAKI alkalmazza a belsőpontos lineáris programozás
hatékony szoftvereszközeit.Összegzés és javaslatokA fent bemutatott,
négy szakaszból álló tervezési folyamat első két szakasza a PPBS
tervezési fázisába, harmadik szakasza a PPBS ún. programozási fázisába,
negyedik szakasza a PPBS költségvetés-tervezési fázisába illeszthető.
Hazánkban mind a polgári, mind a katonai területen a PPBS-t már
alkalmazzák, így a fenti megoldások beillesztése pl. a HM-ben már
működő hazai VTTIR-be megvalósítható lenne. Javasolom tehát ennek a
fenti felvetésemnek a VTTIR rendszertervébe illesztését. Nem
javasolom egyelőre a PPBS új változatainak bevezetését. Megragadom az
alkalmat, hogy felhívjam az illetékesek figyelmét arra, hogy ha
mindjárt a PPBS valamelyik új változatát (pl. PPBEES) vezetnék be,
akkor ott a végrehajtás irányítása érdekében a teljesítmény mérése
válik egyre fontosabb tényezővé. Ez megnöveli a kontrolling okozta
humán munkaterhet, és emiatt – mint pl. a brit Védelmi Minisztériumban
– további költségtervezőket kell felvenni. Mennél rövidebbnek
választják a mintavétel periódusidejét, annál nagyobb költségekre és
munkaterhelésre számíthatnak a tervezők.Az USA-ban széles körben
alkalmazzák a térinformatikai döntéstámogató rendszereket és a
csoportdöntést támogató rendszert mint válságdöntéseket támogató
speciális rendszereket. A kereskedelmi forgalomban beszerezhető
szakértői rendszervázak (shell) árai elérhetők. Katasztrófavédelmi,
válságkezelési célra használnak csoportdöntést támogató rendszert.40
Ebben a kategóriában az esetpélda-alapú41 szakértői rendszer bizonyult
hatásosnak. A britek védelmi tervezéshez használják a célközpontos
katonai vezetési rendszerüket, az abba beilleszkedő EFAR előrejelző
rendszert, és válságkezelés testületi döntéseihez az ún.
„bizonyítékelmélet-alapú” szakértői (munkatábla) rendszereket. Gyors
prototípus készítéséhez a Graphical Modelling Systemet (ez az
internetről ingyen letölthető) alkalmazzák. Helyi hálózatba (LAN)
kötött PC-ken MS Office alkalmazások futnak, Access 2000
adatbázis-kezelő működik. Ami a védelmi tervezést illeti, a különböző
tudományterületek közösen elfogadott kockázatértelmezésének és egységes
„kockázatalgebrának” a hiánya következtében – még akkor is, ha egyes
kockázatfajták kvantifikálása megoldott, másoké nem az – az átfogó
aggregátokat válságdöntések alkalmával ritkán kalkulálják.
Veszélyhelyzeti tervezéskor a hangsúly a hatáselemzésen és a „teljes
hatás” feltárásán van. Habár idő bővében a törzs használ analitikus
módszereket, idő híján a válságdöntés-támogató rendszerek széles köre
gyorsan módosítható szakértői rendszer, és gyors prototípus-készítést
alkalmaznak. Csoportdöntést támogató rendszerhez, illetve az eltérő
szakértői vélemények összesítésére a „bizonyítékelmélet”-et általánosan
sikerrel használják. Nullhipotézisem volt, hogy „Magyarországon
speciális válságkezelési döntéstámogató rendszerek szükségesek.”
Kutatásom ezt a hipotézisemet szerencsére nem igazolta. Anyagi okokból
inkább a kereskedelmi forgalomban kapható válságdöntés-támogató
szakértői rendszereket használnak, mint speciális rendszereket. Még ott
is, ahol speciális rendszerek vannak használatban, a globális,
regionális42 rendszerek használatára ritkán kerül sor, minthogy pl. a
valósidejű űrfelvétel drága. A britek még térinformatikai
döntéstámogató rendszert is alig-alig használnak a kormány szintjén. Az
országuk érdekövezeteiben történő változásadatok gyűjtésének megvannak
a kész hagyományos csatornái, pl. humán hírszerzés,43 a sajtó, és ezek
viszonylag gazdaságosabbak. Nem alkalmaznak elosztott interaktív
szimulácót sem, mert drága. Úgy találták, hogy válságdöntésnél ma még a
csoportközi kommunikációt kiszolgáló mobil rendszer fontosabb, mint a
csoportos döntéshozatalt támogató számítógépes rendszer.44Maga a
válságdöntés főleg a döntéshozó által megszokott rutin heurisztikus
folyamatoktól függ, és gyakran nem érzékeny a kockázat mértékére. Habár
az analitikus döntési módszereket és térinformatikai rendszert a vezető
törzse, tanácsadói alkalmazhatják, és a csoportos döntéshozatalt
támogató rendszerek használata is terjed, a kormányszintű
válságdöntések adatigénye főleg szöveges információ. Ennek oka
vélhetően kulturális, a már említett rutin heurisztika,
kockázatészlelés, a csoporttagok közötti interakció,
hatalommegoszlás. A szakértők szerepe, pl. a bonyolult helyzet
egyes aspektusainak ignorálása útján, többnyire a kulturális/politikai
alapon eleve elfogadhatatlannak ítélt cselekvési alternatívák
kizárásával lényegében a döntéshozó számára a helyzetkép
leegyszerűsítése.Következtetések az alábbiakban foglalhatók össze:l A
válságkezelésben a sokirányú, gyors és megbízható kommunikáció (pl. az
integrált kárjelentő rendszer) alapvetőbb, mint az informatikai
vonatkozások.l Habár a térinformatika szerepet játszik, a központi
kormányzat szintjén ez a szerep kevésbé jelentős. A főszerep a gyors
prototípus-készítésé, a csoportdöntést támogató kereskedelemben
beszerezhető rendszeré, az eltérő szakértői vélemények öszszesítéséhez
a „bizonyítékelmélet”-é, kockázatészlelések
összevetéséé.Megállapítottam, hogy nálunk sokkal nagyobb ún. virtuális
szervezetek részeként működve válsághelyzetben a vezetési rendszer
eddigi információáramlási és -feldolgozási sebessége elégtelennek
bizonyul majd, ezért kénytelenek vagyunk azt felgyorsítani,
megbízhatóságát, túlélőképességét, rugalmasságát növelni. Ennek
érdekében javasolom egységes polgári és katonai vezetési rendszer
kialakítását úgy, hogy a leendő komplex veszélyhelyzet-kezelési
rendszerünk a NATO új válságkezelő rendszerére támaszkodjon. Amellett,
hogy minden egyes veszély elleni védelemre külön-külön terv készül,
célszerű, hogy egy ezeket összefogó integrált „összveszély” elleni
országos védelmi terv is készüljön, amit számítógépen kezelnek,
tartanak karban. A polgári veszélyhelyzeti és a katonai védelmi
tervezés hazai egymáshoz közelítésére kiválasztottam azt a módszertant,
amely alkalmas mind a polgári, mind a katonai szféra egységes védelmi
tervezésének megalapozásához. A kockázatalapú védelmi tervezéshez
elsősorban a kritikus ellátási láncok függéseire tekintettel a
megvédendő értékeink értékelésére szolgáló területi és ágazati
statisztikai és pénzügyi állami adatgyűjtési rendszert kell
továbbfejleszteni.
Mezey Gyula
Megjegyzések, felhasznált irodalom
1 PPBS Planning, Programming, Budgeting System – Tervezési, célprogramba-állítási, költségvetés-tervezési rendszer.
2 A kockázatra adott munka definíciót lásd az 1. pontban.
3 Idézve Gaál Z.–Kovács Z. Megbízhatóság, karbantartás (Veszprémi Egyetem 1994) 216. oldaláról.
4 J. D. Daniels, Artificial Intelligence: A Brief Tutorial (in:
S.J.Andriole: AI and national defence: Applications to C3I and beyond,
AFCEA Washington D.C. 1987) pp. 3–12. p. 3.
5 CBA Cost-benefit Analysis – Költség-haszon elemzés.
6 DA Decision Analysis – döntéselemzés.
7 SWT Social Welfare Theory – társadalmi jólét elmélete.
8 Mission Oriented Analysis.
9 Halcrow Water International, Final report, Bp., 1999. november.
10 PML Probable maximum loss.
11 Saaty, Expert Choice.
12 Mezey Gy,: A beruházások prioritási sorrendjének meghatározása
STT/QFD segítségével, Bp., Haditechnika, 2004 XXXVIII. évfolyam 4.
szám, július–augusztus, 2–6. oldal.
13 Lásd Mezey Gy, A beruházások prioritási sorrendjének
meghatározása STT/QFD segítségével, Bp., Haditechnika 2004 XXXVIII.
évfolyam 4. szám július-augusztus, 2–6. oldal.
14 DA Decision Analysis – döntéselemzés.
15 A szerző is ilyen eljárás kidolgozását javasolja pl. a SZTAKI rendszeréhez illesztve.
16 COEA Cost and Operational Effectiveness Analysis.
17 PPBS Planning, Programming, Budgeting System, és újabb változatai, pl. PPBE, PPBEES.
18 G.A. Kent, W.E. Simons, Objective-based planning, (RAND Santa
Monica CA in: P.K. Davies ed.: New challenges for defence planning,
RAND Santa Monica CA 1994).
19 QRA (Quick Response Analysis).
20 STT Strategy-to-Tasks, Funkcionális lebontás a stratégiától a szakfeladatokig.
21 Az ún. Outsourcing, és a Privat Public Partnering, stb.
22 QFD Quality Function Deployment – minőségtervezés.
23 A szakfeladat-lebontás lépéseire mutatnak egy angol példát az ábrajegyzék ábrái.
24 A Microsoft forgalmazza.
25 Gy. Mezey: The Cybernetic Paradigm, Revista Academiei Fortelor Terestre, Sibiu, 2004 Nr.2 pp.132–158 ISSN 1582–6384.
26 Gy. Mezey, Defence Planning of Conventional Forces, AARMS 2004 Vol.3 Issue 5 pp. 723-744.
27 Csontos A, Integrált rendszervázlat…, VTTIR Védelmi Tervezési Távlati Információ Rendszer 2004.
28 Mezey Gy., Mezey Gy.-né, Bevezetés a közigazgatási informatikába (Bp, LSI OMAK 1995) 140. oldal.
29 A hatás tovagyűrűzésével kapcsolatos következmények kockázatát
azonban persze – amennyire az lehetséges – számításba kell venni.
30 BIA Business Impact Analysis.
31 Supply chain – ellátási lánc, lásd Mezey Gy.: A Befogadó Nemzeti
Támogatás erőforrás- és költségtervezés fejlesztési irányai és egyes
követelményei a nemzetközi elméletek és gyakorlati alkalmazások alapján
(HM GTH részére 2004. július) 100 o.
32 CSF Critical success factors.
33 Mezey Gy.: A kritikus sikertényezők feltárása segíti a szervezeti
teljesítmény növelését, (Új Honvédségi Szemle, 2003 LVII. évf 4. szám)
62–67. o.
34 Arthur Andersen Inc.
35 Gyimóthy A,–Karap G.: VAKOND információs rendszer.
36 Mezey Gy.: Fenntartható haderő struktúrájának egy lehetséges
kialakítási módja, Társadalom és honvédelem, ZMNE,
2003. IV. évf. 1. szám 5–11. oldal.
37 Pl. műszaki balesetek, környezetszennyezések, tűzesetek, katasztrófaveszély-fajták.
38 Temesi J.: A döntéselmélet alapjai (Budapest Aula 2002) 112. oldal (lásd pl. ELECTRE és PROMETHEE).
39 Mezey Gy.: A hagyományos erők védelmi tervezésének új megközelítése, Új Honvédségi Szemle 2004/10. szám, 89–102 o.
40 S. Belardo, W. A. Wallace, The design and test of a microcomputer
based decision support system for disaster management (in: D. Young and
P.G.W. Keen eds.: DSS-81 Transactions, Proceedings of the International
Conference on Decision Support Systems, 8–10 June, Atlanta, GA),
pp.152–64.
41 CBR Case Based Reasoning.
42 Pl. GMES, MEMbrain stb.
43 HUMINT Human intelligence.
44 A fenti megállapítások alátámasztására lásd Gy. Mezey, Selling uncertainty (Bp. HM EI Rt 2003) 56–60. oldal.
