Magától értetődik, hogy a HM Honvéd Vezérkar (MH HVK) katonai tervező főcsoportfőnökségének első számú vezetője ízig-vérig katonaember, aki a mesterség minden lépcsőfokát megjárta, képességeit minden rendfokozatban és beosztásban bizonyította, s nemcsak a szabályzatokat ismeri fölényes magabiztossággal, hanem a szabályzatok szerint ténykedő harcost is a gyakorlatból. Aki bár csak egyszer találkozott már vele, az tudja, Juhász István vezérőrnagy, a Katonai Tervező Főcsoportfőnökség főcsoportfőnöke ilyen ember. Többgenerációs katonacsalád sarja. A katonai főiskolát gépesített lövész szakon végezte, 1976-ban avatták hadnaggyá, s kapott egyszersmind bizonyítványt pedagógiai–tanári képzettségéről. A századosi rendfokozat volt az egyetlen, amelybe soron léptették elő; az átlagosnak tekinthetőnél gyorsabban haladt előre beosztásban, s ami a magyar véderő legújabb kori történetében természetes, azzal összefüggésben rendfokozatban is. Szolgált századparancsnokként, zászlóaljparancsnokként, a hadműveleti munkában jószerint mindent megismert, amit csak megismerhetni békeidőben, mígnem 1997-ben kinevezték a 62. Bercsényi Miklós Gépesített Lövészdandár parancsnokának, miután a beosztás betöltéséhez elengedhetetlen elméleti tudást közel tíz esztendővel megelőzőleg az akkori Szovjetunióban, a Frunze Katonai Akadémián, majd 1997-ben Németországban, dandárparancsnoki tanfolyamon megszerezte. A 2001. esztendő kitüntetett időszak Juhász István katonakarrierjében, az évben végzett a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem vezérkari tanfolyamán, mégpedig osztályelsőként, vélhetőleg ennek is köszönhetően nevezték ki az MH Szárazföldi Parancsnokság törzsfőnökévé, egyszersmind dandártábornokká. 2004-ben a HM HVK Vezérkari Iroda élére kapott megbízást, majd 2005. április elsejével jelenlegi beosztásába nevezték ki s léptették elő kétcsillagos tábornokká, vezérőrnaggyá. Vele beszélgetett munkatársunk a Katonai Tervező Főcsoportfőnökség munkájáról.

Új Honvédségi Szemle (ÚHSZ): Tudjuk, lehet tervezni a védelmet, a ruházatot, megtervezzük a gyakorlatokat és így tovább, de előttem nem igazán világos, mit tervezhetnek az ott szolgálók a katonai tervező főcsoportfőnökségen. Tervezik magát a katonaságot?

Juhász István vezérőrnagy (J. I.): A főcsoportfőnökség egyik meghatározó feladata valóban a tervezés, amely tartalmát tekintve igencsak szerteágazó. Ha csak a főbb területeket tekintjük, felöleli a haderőtervezést, amely a honvédség elérendő képességeinek, az ezzel összefüggő fejlesztéseknek a végrehajtását, valamint az ehhez szükséges szervezeteknek a kialakítását jelenti. Ez alatt értendő a középtávú feladatok lebontása éves szintre, állománytáblák aprólékos kialakítása a katonai szervezetek részére stb. És ne feledkezzünk meg a katonák, a csapatok felkészítésének megtervezéséről sem! A főcsoportfőnökség az említettekkel kapcsolatban – más minisztériumi szervekkel együttműködve – a felső szintű követelmények kidolgozásának a felelőse. Megemlítem az úgynevezett doktrinális (STANAG és más nemzeti szabályzókat érintő) tervező tevékenységet, amely a felkészítéshez szervesen kapcsolódva a szövetségi együttműködést hivatott szolgálni. A feladatok végrehajtásának ellenőrzése segíti a tényleges helyzet megismerését, a szóban forgó ellenőrzések megtervezésében szintén meghatározó szerepet játszik főcsoportfőnökségünk. Fontossága miatt talán elsőként kellett volna említenem a Magyar Honvédség alkalmazásával, nemzeti és szövetségi kötelezettségeivel összefüggő feladatok vezérkari szintű tervezését, az ahhoz kapcsolódó elképzelések kimunkálását és az azok végrehajtásának áttekintését ígérő ellenőrzési tervek kidolgozását. Mindezeken kívül az integrált minisztérium részeként tevékenykedő főcsoportfőnökségünk szinte minden olyan feladat tervezésében részt vesz, amely valamiképpen legalább érinti a Magyar Honvédség jelenét és jövőjét.

ÚHSZ: A tisztánlátás érdekében kérem, nagy vonalakban vázolja fel a főcsoportfőnökség helyét a hierarchiában!

J. I.: 2005. április elsejével az úgymond integrált minisztérium kialakításával azonos jogállású főosztályok (főcsoportfőnökségek) jöttek létre. A Katonai Tervező Főcsoportfőnökség a Műveleti Főcsoportfőnökséggel együtt a minisztérium részét képező Honvéd Vezérkart irányító HM honvéd vezérkar főnökének szolgálati alárendeltségébe tartozik. Feladatainkat az előírásoknak megfelelően a vezérkarfőnök helyetteseinek és a törzsigazgatónak az irányításával teljesítjük. Például: a kiképzés és a külföldi missziós feladatok vezérkaron belüli összefogásáért a vezérkarfőnök első helyettese felel, az erőforrás-tervezésért és az azzal összefüggő tennivalókért közvetlenül a vezérkarfőnök helyettese a felelős, tehát az említett feladatok tekintetében az ő közvetlen irányításukkal dolgozunk.

ÚHSZ: Korábban ilyen megnevezéssel nem működött részleg. Melyik osztály vagy főosztály volt a jogelődjük, és miképpen fest a jelenlegi szervezet?

J. I.: Az integráció eredményeként a közel 900 fős minisztérium létszáma 650 főre csökkent, mégpedig úgy, hogy jelentősen megváltozott a szervezet felépítése. A Katonai Tervező Főcsoportfőnökség a korábbi hadműveleti, felderítő, haderő-tervezési, híradó és informatikai csoportfőnökségek bázisán jött létre, az említett csoportfőnökségek pedig megszűntek. Egy híján száz, vagyis a bázisszervezetek 250 fős összlétszámával szemben 99 munkatársunk van, ők kilenc osztályba szerveződve dolgoznak. Zömében örököltük a bázisszervezetek feladatait, a létszám jelentős mérséklődése ellenére. A magas rendfokozattal járó beosztások száma csökkent, a bázisszervezetekben 24 ezredes szolgált, jelenleg kilenc dolgozik, a 139 alezredesből 69 maradt. A főcsoportfőnökség munkatársainak átlagéletkora 42–43 év.

ÚHSZ: Milyen részlegekre tagozódik a főcsoportfőnökség?

J. I.: A főcsoportfőnökség három szakirányra – hadműveleti, haderő-tervezési és -szervezési, valamint híradó és informatikai szakirányra – tagozódik, amelyeket dandártábornoki rendfokozattal rendszeresített főcsoportfőnök-helyettesek irányítanak közvetlenül. A korábban említett kilenc osztályból négy (hadműveleti, kiképzési, fegyvernemi és felderítő) a hadműveleti főcsoportfőnök-helyettes, három (haderő-tervezési, haderő-szervezési, doktrinális) a haderő-tervezési főcsoportfőnök-helyettes, kettő pedig (híradó, informatikai) a híradó és informatikai főcsoportfőnök-helyettes alárendeltségében működik. Az egyes osztályokat – egy kivétellel – ezredesi rendfokozattal rendszeresített osztályvezetők irányítják, az osztályokon belül további szervezeti tagozódás nincs.

ÚHSZ: Tudom, egy vezető nem tehet különbséget az alárendelt szakirányok között, ám azt is tudom, hogy mégsem mindig minden szakirány egyformán fontos. Mi a szakirányok között a fontossági sorrend?

J. I.: Nem tehetek és nem is teszek különbséget az egyes szakirányok között, mert mindegyik egyformán fontos. Pályafutásomat tekintve úgy tűnhet fel, hogy a hadműveleti tevékenység áll hozzám a legközelebb, hiszen ezen a területen dolgoztam hosszú éveken át. Ennek ellenére elő nem fordulhat, hogy ezt a területet más követelmények szerint vezetném, mint a többit. ÚHSZ: Még nem válaszolt: van a szakirányok között fontossági sorrend?

J. I.: Van, de nem abban az értelemben, ahogy az előbb felvetődött, hanem a szervezet előtt álló feladatokból, illetve azok fontosságából adódóan. Minden vezetőnek illik tisztában lennie azokkal a tennivalókkal, amelyekre átmenetileg nagyobb figyelmet kell fordítania a többinél, bármi oknál fogva, mégpedig természetesen az eredményesség érdekében. Előfordulhat persze az is, hogy nem a feladatok fontossága, hanem más okok miatt kell egy-egy területre jobban koncentrálni. Példának okáért: ez idő tájt az állománytábla szerint hat munkatárssal működő felderítőosztályunkon négy fő birkózik meg a feladatokkal, mivel ketten külföldi szolgálatra távoztak. Indokolt, hogy a szokásosnál nagyobb figyelmet fordítok rájuk, s ha az látszik kívánatosnak, jobban segítem őket. De csak átmenetileg. Egyébként a minisztérium éves munkaterve tartalmazza mind a ciklikusan jelentkező, mind az egyedi feladatokat, tehát ha odafigyelünk a saját munkánkra, akkor látjuk előre: mikor, mely területre kell nagyobb figyelmet fordítanunk, mint a többire.

ÚHSZ: Gondolom, ahány az év, annyi, vagyis mindig más az előnyben részesített (tervezési) feladat. Jól gondolom?

J. I.: A védelmi tárcánál gördülő rendszerű védelmi tervezés folyik, melynek alapja, hogy a végrehajtásra tervezett feladatokat egy 10 éves időszakra előre vázoljuk fel. Ez a tervezési módszer harmonizál a NATO tervezési rendszerével, többek között így biztosítjuk a nemzeti és a szövetségi követelmények összehangolását. Az idén a 2007–2016 közötti időszak terveivel foglalkozunk. A ciklus első évének és az azt követő két évnek a terveit részletesen, a további évek terveit pedig kevésbé részletesen állítjuk össze. Ami pedig az éppen folyó, a 2006. évet illeti, annak részletes tervezése az előző év feladata volt. Napjainkban, immár a tárca éves költségvetésének ismeretében, az elengedhetetlen visszatervezésekkel foglalkozunk, az úgynevezett elemi költségvetés elkészítésére összpontosítunk. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a védelmi tervezésben egész évre léteznek feladatok, amelyekből a főcsoportfőnökség az úgymond képesség- és feladattervező alrendszer működtetéséért felelős.

ÚHSZ: Éppen most, az interjúkészítés napján mivel foglalkozik a főcsoportfőnökség?

J. I.: Azt hiszem, a beszélgetés túl hosszúra nyúlna, ha mindet, akárcsak tételesen is, felsorolnám. Ezért csupán a kiemelten kezelendő feladatokat említem meg. Hadműveleti vonatkozásban a békétől eltérő vezetési teendők kimunkálására törekszünk, beleértve a válságkezelés, a minősített időszaki hazai, valamint az V. cikk szerint szövetségi keretek között végrehajtandó műveleti feladatokat is. Nem kevésbé fontos az a munka, amit az új katonai képességek kialakítása érdekében indítottunk el; nevezetesen a csapatok védelmét erősítő Force Protection képességekre gondolok. A felderítésben – együttműködve a Katonai Felderítő Hivatal szakembereivel – a műveleti területen lévő kontingensek biztonságát erősítő, valamint az MH egyéb feladatait az eddiginél hatékonyabban szolgáló információs rendszer létrehozásának a lehetőségét keressük. A kiképzésben a csapatok, törzsek felkészítését alapjaiban meghatározó szimulációs rendszerek továbbfejlesztésén munkálkodunk, továbbá a már létező MARS-MARCUS és a telepítés előtt álló MILES rendszerek összekapcsolásán és a kiképzési feladatok normásításán dolgozunk. Ezekkel párhuzamosan folyik a 2006. év kiképzési feladatainak pontosítása. A híradó- és informatikai szakállomány pedig a csapatpróbán lévő harcászati rádiók rendszerbe állításának feladatain, valamint a katonai kommunikációs és adatátviteli rendszerek további fejlesztésével kapcsolatos követelmények megfogalmazásán dolgozik. Kiemelt feladatnak tekintjük még a közismert „PÁRBESZÉD” sorozat előkészítésében való részvételt.

ÚHSZ: Elég szép felsorolás.

J. I.: Csak a legfontosabbakat, a szakmai értelemben vett legfontosabb feladatokat igyekeztem számba venni. Ahogy látom, közöttük van jó néhány, amely az interjú megjelenésekor már be is fejeződött. ÚHSZ: Igaza lehet, úgy tudom, ez az interjú a szerkesztő terve szerint a folyóirat májusi számában jelenik meg. De térjünk vissza a főcsoportfőnökséghez! Lehet, hogy hatalmasat tévedek, ám szerintem ennyi feladat végrehajtása során elkerülhetetlen, hogy időnként hibázzanak. Tévedek? J. I.: Szeretném azt mondani, hogy igen, de valószínűleg nem mondanék igazat. Sajnos, időnként követünk el hibákat, hiszen nem létezik emberi tevékenység hiba nélkül. Ám látni kell, hogy a főcsoportfőnökség, de mondhatnám, maga az integrált minisztérium egésze is új szervezet, amelynek a működése még nem tökéletes, még kialakulóban van. Tudnunk kell, az integráció következtében sok nagy tapasztalattal bíró negyvenes, ötvenes főtiszt vonult korhatár előtt nyugállományba, szaktudásuk hiányzik, amit bizony érzünk nap mint nap. Főcsoportfőnökségünkön sok a fiatal tiszt, akik nagy ambícióval dolgoznak, de a viszonylag kevés tapasztalatuk miatt egyelőre még nem olyan hatékony a tevékenységük, mint amilyen hatékony lesz majd pár év múlva. A tapasztalatok megszerzése időbe telik. Az integráció következtében a hatékony munkavégzés feltétele lett a minisztériumi főosztályok és a főcsoportfőnökségek közötti együttműködés. A Katonai Tervező Főcsoportfőnökség tevékenysége megköveteli a fölöttébb szoros, mondhatni naprakész együttműködést szinte minden főosztállyal és szinte minden minisztériumi háttérintézménnyel. Ez az együttműködés olajozottabb, mint volt az integrációt közvetlenül követő hónapokban, ám még mindig hagy maga után kívánnivalót, néha még akadozik.

ÚHSZ: Azt gondolnám, inkább civil szervezetekkel akadozik az együttműködés, de az, hogy katonai szervezetekkel, engem bizony meglep. Mi az oka?

J. I.: Ha civil szervezeteken más minisztériumokat vagy hatóságokat értünk, akkor nem beszélhetek együttműködési nehézségekről. Velük ugyanis nem önállóan, hanem a kapcsolattartásért felelős HM-szervekkel együttműködve van dolgunk, ám csupán időnként, zömmel bizonyos feladatok végrehajtására megalakított bizottságok tagjaiként. Ami pedig a minisztérium más szervezeteivel való együttműködést illeti, nos, törekednünk kell az akadálymentes információcserére, az együttgondolkodásra, a felső szintű döntések alapos előkészítésének érdekében.

ÚHSZ: Úgy vélem, minden késlekedés, minden hiba az ön által irányított főcsoportfőnökség munkájában a csapatokon csattan. Mégpedig akkorát, hogy az visszahallik a minisztériumban. Ezért kérdezem: tudomása szerint miképpen vélekednek a Katonai Tervező Főcsoportfőnökség munkájáról a csapatok és a minisztériumi főosztályok?

J. I.: A csapatok irányításában a főcsoportfőnökség három, egyenként jól körülhatárolható területen érintett. Részt vesz a vezérkari főnök döntéseinek előkészítésében, ami meghatározóan fontos, hiszen ő a katonai szervezetek szolgálati elöljárója. A vezérkari főnök munkájának támogatása jelenti továbbá a jogkör gyakorlásával kapcsolatos normatív szabályzók, parancsok, intézkedések kidolgozását és azok eljuttatását a végrehajtókhoz. Főcsoportfőnökségünk a kiképzés, a felkészítés, a haderőtervezés stb. érdekében szakintézkedéseket fogalmaz meg azért, hogy szabályozza az elöljárói, vezetői döntések végrehajtásának módját és formáját. Mindezeken kívül a Katonai Tervező Főcsoportfőnökség a vezérkarfőnök által leadott jogkörben szolgálati elöljáróként irányítja az MH Szentendrei Kiképző Központot és az MH Kinizsi Pál Tiszthelyettesképző Szakiskolát. Az elmondottakból kitűnik: valóban nem mindegy, hogy milyen színvonalon végezzük a munkánkat. Válaszolva tehát a kérdésre, bármilyen hiba, késlekedés ebben a munkában valóban kihatással van a csapatoknál folyó tevékenységre.

ÚHSZ: Megesik ilyesmi?

J. I.: Nem gyakran, de megesik. Időnként csúsznak a határidők, a szakmaisággal kevesebb a gond. A határidők két oknál fogva csúsznak. Az egyik: a feladatok végrehajtásáért általában egy-egy munkatárs felel, ez a munkatárs tud mindent, segítője nincs, vagy csak nagyon ritkán van, mivel kevesen vagyunk a sok feladatra. Ha a szóban forgó munkatárs, a témafelelős váratlanul kiesik a munkából, mert beteg lesz stb., akkor máris szinte óhatatlanul bekövetkezik valami késedelem az egyébként is szoros határidővel megszabott feladat teljesítésében. Természetesen a munkát átveszi más, ám a helyettes nem igazán jártas az adott területen, neki több időbe telik ugyanannak a tevékenységnek az elvégzése, mint kerülne a gyakorlott témafelelősnek. A másik ok: az integrált vezetési rendszer sajátjaként a szélesebb együttműködést igénylő esetekben az érintett szervezetek kötelezettségeit közös intézkedésben kell rögzíteni. Már most tudnunk kell, hogy az együttműködésre kötelezett katonai szervezetek szolgálati és szakmai alárendeltségei különbözőek, nem magától értetődően teremtődik meg közöttük az összhang. Napi munkánkban tehát megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk a szervezésre annak érdekében, hogy az intézkedések tervezetei időben elkészüljenek, időben eljuthassanak köröztetésre és jóváhagyásra, majd a végrehajtásra kijelölt katonai szervezetekhez.

ÚHSZ: Gondolom, azért nem olyan rettenetesen nagy a baj, hiszen ön jó másfél éve még csapatnál szolgált, csak kitalált valami megoldást. Jól gondolom?

J. I.: Nem gondolom, hogy túl kellene hangsúlyoznom az említett nehézségeket és azt sem gondolom, hogy ki kellene találni valami újat az elhárításukra. A főcsoportfőnökség napi kapcsolatban van a haderőnemi parancsnokságokkal és a többi parancsnoksággal. A szaktisztek közötti információcsere folyamatos, ha arra szükség van. Meggyőződésem: szoros együttműködéssel képesek vagyunk orvosolni a bajokat, minél nagyobb tapasztalatokra tesznek szert fiatalabb munkatársaink, annál rövidebb időn belül.

ÚHSZ: Most, immár valamelyest, de azért még nem igazán számottevő főcsoportfőnöki, valamint igazán számottevő csapattapasztalattal miként értékeli elődeinek a tevékenységét?

J. I.: Nos, úgy vélem, fölöttébb nehéz lenne egy igazán alaposnak nevezhető öszszehasonlítást tenni a korábban működő és a jelenlegi rendszer között, nem is vállalkozom rá. Elődeink hozzánk képest egészen más körülmények és egészen más szervezeti keretek között dolgoztak, erről már szó esett. Azt azonban szeretném elmondani, hogy korábbi, vezérkari irodavezetői beosztásomban az irodán átmenő anyagokat megismertem, ismereteim alapján pedig kijelenthetem, az elődszervezeteknél igényes, szakmailag jól megalapozott munka folyt. Erre törekszünk mi is.

ÚHSZ: Egy háttérbeszélgetés során említették, hogy az integráció egyik következményeként a csapatok bizonyos feladatokat átvettek a vezérkartól. Milyen feladatokat?

J. I.: Természetesen olyan feladatokat, amelyek nem feltétlenül követelik meg a vezérkari munkát, amelyek átruházását megengedik a jogszabályok, s ami nem utolsó szempont: amelyek teljesítéséhez az adott parancsnokság rendelkezik mind szervezeti, mind szakmai kapacitással. Néhányat felsorolok, mondhatni címszerűen. Ilyenek: a kiképzés ellenőrzése; a különböző haderőnemi szinten kidolgozható segédletek, kézikönyvek elkészítése, kiadása; a rendszeresítés előtt álló eszközök csapatpróbáinak előkészítése; az ejtőernyős felkészítés szakmai irányítása; a frekvenciagazdálkodás, valamint a híradó- és informatikai beszerzések követelményeinek kidolgozása.

Szeretném megjegyezni, az integráció következményeként nemcsak feladatok kerültek át a vezérkartól a csapatokhoz, hanem jól képzett tisztek, vezérkari tapasztalatokkal felruházott tábornokok is. E ténynek köszönhetően a csapatoknál szolgálók bepillantást kapnak, kaphatnak a vezérkarban folyó munkáról, aminek nagy előnye: oldódnak az előítéletek, amik annak okán alakultak ki a múltban, hogy egymás tevékenységét nem nagyon ismerték a szóban forgó katonai szervezetek. Szeretném, mert igen kívánatos, hogy szélesedjék az úgynevezett átjárhatóság a csapatok, a magasabb törzsek és a vezérkar között, aminek eredményeként főcsoportfőnökségünk állományában remélhetőleg mihamarabb beosztást kapnak újabb, csapattapasztalattal rendelkező tisztek.