E könyvet lapozva felelevenednek a Magyar Köztársaság kormánya által megfogalmazott és az elmúlt négy évben megvalósított védelmi, biztonságpolitikai kezdeményezések, amelyek mindegyike mögött emberi sorsok, sikerek vagy kudarcok vannak. A honvédelem közös ügyünk. Ezen múlik hazánk minden állampolgárának biztonságérzete, biztonsága, értékeink védelme. Éppen ezért a kormányok felelőssége, hogy az ország védelmi ágazatát a biztonsági kockázatokra megfelelő választ adni képes állapotban tartsák. Úgy gondolom, a kormányprogramban megfogalmazott, a nemzet biztonságát erősítő célkitűzések felelősséggel, a tényleges kihívásokkal és az ország teherbíró képességével arányosan jelölték ki a fejlesztés irányait, a biztonság erősítésének feladatait.

A modern, európai Magyarországnak biztonságot kell nyújtania minden egyes polgárának. A nemzet biztonságának egyik letéteményese a Magyar Honvédség. Magyarország polgárai a haza biztonságának garantálásán kívül elvárják az értékekkel és forrásokkal való hatékony gazdálkodást is – beleértve a személyi állományt, a haditechnikai eszközöket és a katonai infrastruktúrát, a szellemi, a szakmai muníciót.

Biztonságunk alapjai

A Magyar Köztársaság kormánya olyan haderőt kívánt kialakítani, amely érvényesíti a Magyar Köztársaság nemzeti biztonsági érdekeit, és ellátja a nemzetközi szerződések által rögzített kollektív védelmi feladatokból a rá hárulókat. Úgy ítéltük meg, hogy ezt elsősorban a Magyar Honvédség önkéntes alapon szervezett, professzionális és képességorientált haderővé történő átalakítása teszi lehetővé. A haderő fejlesztésének alapját és főbb irányait az ország lehetőségei és a tényleges biztonsági kockázatok határozzák meg. Tanúi lehetünk annak, hogy az elmúlt években jelentősen megváltoztak a világban zajló folyamatok, megváltozott a potenciális fenyegetettség jellege és iránya. Új típusú kockázatok keletkeztek, amelyeknek elhárítása feltételezi a katonai erő alkalmazásának szükségességét. Ezek közül a nemzetközi terrorizmus felerősödése a legfenyegetőbb.
Magyarország a NATO és az Európai Unió tagjaként a világ meghatározó politikai, katonai, illetve gazdasági erőcentrumainak részévé vált. A globalizálódó világban az e szervezetek tagjaként értelmezett környezetünk tágabb, ezért olyan régiók válságai is közvetlenül érinthetik a magyar érdekeket, amelyek korábban nem képezték a magyar stratégiai gondolkodás részét. A NATO az Európa és Észak-Amerika közötti biztonságpolitikai párbeszéd elsődleges fóruma, a tagállamok kollektív védelmének alapja. Az EU kulcsfontosságú gazdasági és politikai szereplő, ugyanakkor válságkezelői képességeinek növelésével szintén hozzájárul a nemzetközi biztonsági környezet alakításához. Jelentős fejlemény a NATO–orosz és NATO–ukrán együttműködés erősödése, valamint az EU kelet-európai kapcsolatrendszerének bővülése, ami jelzi a két szervezet elkötelezettségét az összeurópai stabilitás mellett.
Magyarország biztonsági helyzetét kedvezően befolyásolja, hogy 1999. évi NATO-tagságunk után, a 2004. évi EU-bővítéssel a hazánkkal szomszédos államok többsége a NATO, illetve az EU tagállama lett, ezzel megszűnt a Magyar Köztársaság „sziget-jellege”. A bővítésből egyelőre kimaradt szomszédaink ugyancsak elkötelezték már magukat az euroatlanti integráció mellett. Elsősorban a NATO és az EU tevékenységének köszönhetően Délkelet-Európa biztonsági helyzete javul, bár továbbra is rendezetlenek egyes nemzeti, etnikai, kisebbségi és vallási kérdések. Ezért a nemzetközi jelenlétre hosszabb távon is szükség lesz a térségben. A Magyar Köztársaság helyzetét leginkább meghatározó térségek relatíve stabilak. Ugyanakkor vannak olyan – hazánk biztonságát és nemzeti érdekeit jelentősen befolyásoló – régiók, melyekben az egyes államok társadalmi-politikai helyzetét, illetve egymáshoz fűződő kapcsolatait komoly feszültségek terhelik, így nem kizárhatók az országokon belüli és országok közötti fegyveres konfliktusok sem. A legsúlyosabb problémát a közel- és közép-keleti, rendkívül összetett politikai és katonai elemeket tartalmazó konfliktusgócok jelentik. Ez a térség stratégiai jelentőségű energiahordozó készletekkel rendelkezik, amelyek – közvetve ugyan, de – jelentős hatással vannak a Magyar Köztársaság gazdasági biztonságára. Az Európát délről határoló mediterrán térség több államát a globalizációs folyamatokba történő gyenge bekapcsolódási képesség jellemzi, amelynek következtében az utóbbi időszakban megnőtt a térségből kiinduló illegális migráció és terrorizmus kockázata.
Magyarország a biztonságot átfogó módon értelmezi, amely a politikai és katonai tényezőkön túl magába foglalja annak gazdasági, pénzügyi, nemzetbiztonsági, emberi jogi és kisebbségi, információs és technológiai, környezeti, közegészségügyi, valamint nemzetközi jogi dimenzióit is.
A biztonság megteremtésének egyik eszközét a védelempolitika jelenti, amelyen meghatározott elvek és célok, rendszabályok és tevékenységek összességét értjük.
Magyarország egyetlen államot sem tekint ellenségnek, vitás kérdéseit – a nemzetközi jog alapján – a diplomácia békés eszközeivel kívánja megoldani. Külpolitikájának alakítása során elsősorban a békés, baráti, a kölcsönös előnyökön nyugvó jószomszédi kapcsolatok kialakítását és erősítését szorgalmazza, és ugyanezt várja el a környező országoktól is. A Magyar Honvédség erőinek alkalmazása a Magyar Köztársaság védelempolitikai eszköztárában a konfliktusok megelőzésének és kezelésének végső eszköze.
A Magyar Köztársaság katonai védelme két alappilléren nyugszik: a nemzeti önerőn és a szövetségi együttműködésen. Az új követelményeknek megfelelő – elsősorban önkéntes alapon szervezett, professzionális, szükség esetén hadkötelezettség alapján behívott – személyi állománnyal feltöltött Magyar Honvédség képes a NATO keretein belül, szövetségeseivel együtt megvédeni Magyarország függetlenségét és területi sérthetetlenségét, továbbá érdemben hozzájárulni a közös védelmi képességekhez és a szövetségi műveletekhez. Emellett hozzájárul az Európai Unió biztonság- és védelempolitikájának keretében végrehajtott műveletekhez, valamint részt vesz az ENSZ és az EBESZ által vezetett, illetve egyéb alkalmi koalíciókban végrehajtott műveletekben.
A nemzetközi béketeremtő és békefenntartó műveletek végrehajtása során a jövőben nagy szerepet tulajdonítunk a NATO Reagáló Erejének (NRF) és az Európai Unió kialakítás alatt álló gyors reagáló képességének, amelyek megteremtésében Magyarország is tevékenyen részt vesz. Az ország területén kívüli katonai műveletekben részt vevő katonáink tudatosan vállalják a feladatokat, ahhoz megfelelően vannak kiképezve és korszerű haditechnikai eszközökkel felszerelve.
Nem kétséges, hogy az erős, modern és európai Magyarországnak jól működő, korszerű, professzionális haderőre van szüksége. Olyan haderőre, amely nemcsak papíron, de a valóságban is megbízható és alkalmazható képességekkel rendelkezik. Olyan haderőre, amely a megváltozott biztonsági körülmények között képes az új kihívásokra megfelelő válaszokat adni. Olyan haderőre, amely – legyen szó akár árvízvédelemről, akár válságkezelésről, akár a határainktól több ezer kilométerre végrehajtott békefenntartó küldetésről – mindenkor készen áll a haza katonai védelmének feladataira is.
A hatékonyság, az átláthatóság, a nyomon követhetőség, a korszerű tervezési és gazdálkodási módszerek alkalmazása nélkül ma már lehetetlen eredményeket elérni. Amikor a honvédelmi vezetés elé állított célokat megfogalmaztuk, már létezett egy nagyon erős társadalmi igény az önkéntes alapon vállalt katonai szolgálat iránt. A kormány – a társadalmi igényre támaszkodva, a kockázatokkal és erőforrásokkal reálisan és felelősséggel számolva – eldöntötte a sorkatonaság békeidőben való megszüntetését, és megkezdte az önkéntességen alapuló professzionális haderő felépítését. Az átalakítás nemcsak a személyi állomány szolgálati viszonyát érintette, hanem új alapokra helyezte a haderőt vezérlő értékeket, működésének elveit, folyamatait és feltételeit is.

Az önkéntes haderő létrehozása

Magyarország 2004. november 3-án végleg szakított egy 136 éves tradícióval: békeidőben megszüntette a sorozás intézményét, áttért a hivatásos és szerződéses katonákból álló haderőre. E döntés hordereje a védelmi ágazat szintjén a társadalmi rendszerváltással egyenértékű távlatokat nyitott, vagyis honvédelmi rendszerváltásként minősíthető, s ezzel a Magyar Honvédség történetének több évtizedes viszontagságos szakasza lezárult. 2004 novemberében az utolsó sorkatonák is elhagyták a laktanyákat, a magyar haderő sikeresen áttért az önkéntes rendszerre, megkezdődött és jó ütemben halad a haderő professzionális jellegének kialakítása.
Az első sorkatonák még 1869 januárjában kerültek a hadseregbe. A 137 évvel ezelőtt kialakult és többé-kevésbé folyamatosan 2004 novemberéig fennmaradt sorozott haderő – minden ellentmondásosságával együtt – hatással volt a társadalom gondolkodására, a közérzetre, a nemzeti kultúrára, a honvédelemmel kapcsolatos elvekre.
A rendszerváltozással együtt járó gyökeres átalakulási folyamatokból természetesen nem maradt ki a haderő sem. Átalakítását – amely kiterjedt az öröklött értékrend, katonai doktrína, szervezeti struktúra és fegyverzet korszerűsítésére – határozott, de ellentmondásokkal teli törekvés jellemezte. A legnagyobb konfliktusokkal a humánerőforrás-rendszer átalakítása járt, hiszen a 150 000 fős létszámú haderő alig harmadára csökkentése társadalmi méretű mozgásokat generált. Korszerű humánpolitikai stratégia megvalósításával – amely az ország teherbíró képességét is figyelembe véve gondoskodott a személyi állományról – sikerült nagyobb konfliktusok nélkül ezt a jelentős problémát kezelni.
A 90-es évek biztonsági kockázatelemzései megállapították, hogy az országot nem fenyegeti olyan fegyveres konfliktus, amely elérné a háborús küszöböt, ezért lehetővé vált a korábbi, öröklött katonai struktúrák lebontása, a katonai szervezetek számának és létszámának csökkentése, területi elhelyezésének átrendezése, vezetésének korszerűsítése.
A társadalom demokratikus átalakulásának előrehaladtával, intézményrendszerének megszilárdulásával lehetővé és szükségessé vált nemzetközi együttműködésünk újragondolása is. Az ország vezetése már a 90-es évek elején deklarálta euroatlanti integrációs törekvéseinket, az ország csatlakozási szándékát a NATO és az Európai Unió szervezetéhez. E folyamat egyik első lépése a NATO Partnerség a békéért (PfP) kezdeményezésében való részvétel volt 1994-ben, amelynek keretében a Magyar Honvédség közös gyakorlatokon, illetve béketeremtő műveletekben (IFOR, SFOR) felkészült a NATO-eljárások alkalmazására, végső soron a NATO-tagságra.
A NATO-együttműködésbe való bekapcsolódás felgyorsította az euroatlanti értékrend befogadását, az új katonai kultúra elterjedését, adaptációját és a szövetség katonai szervezetéhez való csatlakozás szakmai megalapozottságát. Magyarország NATO-tagként a korábbi lehetőségeinél lényegesen fontosabb tényező lett a globális konfliktusok kezelésében is. A NATO-hoz történt csatlakozás hazánk számára a biztonsági garanciák és kötelezettségek új dimenzióját nyitotta meg, ami többek között a haderő minőségi átalakításának szükségességét is előrevetítette.
Mindezen tényezők együttes hatására a hadkötelezettség, a béke, valamint a háborús kiegészítés intézménye 2004. november 4-étől jelentősen átalakult. Megalakult az önkéntesség elvén alapuló hivatásos és szerződéses jogviszonyra épülő Magyar Honvédség. Az Országgyűlés 1995-ben határozott a vegyes – önkéntes és sorozott – haderőrendszerre való áttérésről. A 2002 tavaszán hivatalba lépett kormány programjában úgy ítélte meg, hogy az ország gazdasági teherbíró képessége lehetőséget biztosít az önkéntes haderőre történő átállásra, amely jó alapja lehet egy professzionális haderő kialakításának. Több fontos lépést követően a kormány 2003. szeptember 24-én elfogadta a Magyar Honvédség átalakítására vonatkozó határozatát, melyben rögzítette: a hadsereg további fejlesztését sorkatonaság nélkül kívánja megvalósítani.
A 2002 nyarán beindított védelmi felülvizsgálat döntései lehetővé tették, hogy a Magyar Honvédség létszáma, szervezeti elemeinek száma ésszerűbbé váljon, számos korszerűtlen haditechnikai eszköz kivonható legyen a rendszerből. A cél az volt, hogy a nemzeti érdekek és célok alapján fogalmazza újjá a Magyar Honvédség rendeltetését és feladatait, határozza meg a szükséges – és fontosságuk szerint rangsorolt – képességeket, és tegyen javaslatot a forrásoknak a képességekhez rendelésére.
A kormány fő célkitűzései között szerepelt, hogy átlátható védelmi tervezést, elszámoltatható működést és gazdálkodást alakítson ki, mert egy demokráciában alapvető követelmény, hogy az adófizető állampolgárok pénzét hatékonyan használják fel. Nemzetközi példák igazolják, hogy a tisztán önkéntesekből álló hadsereg fenntartása hosszú távon költséghatékonyabb. Bár a személyi kiadások magasabbak, de a felkészítés, kiképzés, az eszközök karbantartása, javítása kevesebbe kerül. A külföldi példák azt is mutatják, hogy az önkéntes hadsereg a nemzeti és szövetségesi feladatokat egyaránt hatékonyabban látja el. A haderő rendeltetésszerű működésének egyik legfontosabb tényezője, hogy mindig megfelelő szakmai és rendfokozati arányokban álljon rendelkezésre a szükséges személyi állomány. Ezt hatékony toborzással, szervezett beléptetéssel, professzionális kiképzéssel, az egyén számára belátható pályamodellel, sikeres pályán tartással és a kiválás biztonságának megteremtésével biztosítottuk.
A 2003. február 14-i kormányülés megtárgyalta az önkéntes haderőre történő áttéréssel kapcsolatos előterjesztést, és intézkedett a közigazgatási döntés-előkészítő munka megkezdésére. Az önkéntes haderőre történő áttérés valójában korunk biztonságpolitikai kihívásaira való reális reagálás, hiszen lényeges strukturális változást, új típusú katonai kiképzést, döntően nemzetközi feladatokra való felkészülést, összességében egy új katonai kultúra meghonosítását jelenti.
Az Országgyűlés 2004. november 8-i ülésnapján elfogadta a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló új törvényt, valamint ezzel összefüggésben módosította a Magyar Köztársaság alkotmányának egyes cikkelyeit. Az új honvédelmi törvény a haza védelmével összefüggésben csak akkor hárít terheket a lakosságra, ha arra feltétlenül szükség van.
A törvény alapvetően az önkéntes haderőre történő áttéréshez, valamint az új összetételű haderő megváltozott feladatrendszeréhez szükséges szabályokat tartalmazza. Az önkéntes haderő személyi állományát békeidőben ténylegesen szolgálatot teljesítő aktív katonák, köztisztviselők és közalkalmazottak, a Munka Törvénykönyvének hatálya alá tartozó munkavállalók, továbbá időszakosan rendelkezésre álló, önkéntes tartalékosok képezik. A sorozott hadsereg megszüntetésével a védelmi tárca – mint az ország egyik legnagyobb foglalkoztatója – több ezer munkahelyet hozott létre, ami hozzájárul a munkanélküli fiatalok számának csökkenéséhez. Megszűnt a fegyveres erők fogalma, a határőrség tisztán rendvédelmi profilú szervezetté vált. A Magyar Honvédség új feladatrendszerének meghatározása során az eddigieknél nagyobb hangsúlyt helyez a nemzetközi együttműködési feladatokra. Az önkéntes haderő megteremtése és működtetése sokkal több egy korszerűsítési tervnél, maga után vonja az elvek, a vezérlő értékek, a vezetési, a kiképzési módszerek, az alkalmazás és nem utolsósorban a feltételek új alapokra helyezését.

Megszilárdult társadalmi bizalom

A honvédség – mint az ország fegyveres védelmére hivatott nemzeti intézmény – iránti lakossági bizalom indexe a rendszerváltozás óta folyamatosan magas volt, az állampolgárok bíznak a katonák elhivatottságában, magasra értékelték szakmai ismereteiket. Ugyanakkor a sorkatonaság intézményét ért bírálatok már az egész haderő presztízsét veszélyeztették. Ezért a kormány az önkéntes haderőre történő áttéréssel egyidejűleg a társadalmi támogatottság megszilárdítását, a lakosság bizalmának megőrzését, a nemzetközi szerepvállalással való lakossági egyetértés szinten tartását, a katonai pálya presztízsének emelését és a munkavállalói hajlandóság növelését tűzte ki célul.
Összehangolt kormányzati tevékenység eredményeként sikerült megteremteni az önkéntes haderő társadalmi támogatottságát. A magyar lakosság 98 százaléka tudja, hogy hivatásos és szerződéses haderő védi az országot, míg a felnőtt lakosság 10 százaléka elképzelhetőnek tartja, hogy önkéntes katonai szolgálatot vállaljon – megfelelő motivációs rendszer mellett. A 20 közintézmény bizalmi rangsorában a Magyar Honvédség továbbra is a negyedik helyen áll, 65 százalékpontos eredménnyel. Ezzel párhuzamosan a Magyar Honvédség megőrizte a nemzetközi szerepvállalással kapcsolatos társadalmi elismertségét is. Ma a magyar társadalom jól ismeri és elismeri a Magyar Honvédséget, és tudja azt is, hogy milyen nehézségekkel küzd. Elismeri, hogy ma már magasan képzett, elhivatott, nemzetközi elismerést kivívott magyar katonák szolgálnak – a még mindig fejlesztésre szoruló katonai technológiákkal és technikákkal. A magyar katonák kiképzettsége, felkészültsége példaértékű, amely az elmúlt években komoly nemzetközi tapasztalatokkal gazdagodott; a képességeket a katonák most is bizonyítják például Afganisztánban vagy a Balkán-félsziget több helyszínén.
A széles körű társadalmi támogatás és segítő kormányzati figyelem mellett zajló folyamat befejezésekor létrejött önkéntes haderő él, működik. A Magyar Honvédség ma már olyan nemzeti katonai erő, amely – a NATO integráns részeként – képes eredményesen tevékenykedni mind a haza katonai védelme, mind a szövetségi feladatok érdekében.

Szövetségi kötelékben

Magyarország NATO-hoz történő katonai integrációjának első fázisa 2005-ben befejeződött, a NATO-struktúrába való integrálódása egyértelműen eredményesnek tekinthető. A Magyar Köztársaság teherbíró képességének megfelelő mértékben és teljesítménnyel járult hozzá a közös védelemhez és a NATO katonai képességeihez.
A költségvetési és technikai korlátok ellenére a NATO egyenrangú tagjává vált, a szövetségesek elismerik a tagságból eredő kötelezettségek teljesítésére irányuló erőfeszítéseket. A hosszabb távra kitűzött cél – a professzionális haderő létrehozása – azonban még további feladatok megoldását igényli, amelyeken folyamatosan dolgozunk és amely területeken számos sikert értünk el.
Magyarország a NATO tagjaként része a világ legerősebb politikai és védelmi szervezetének, és megnövekedett biztonsága fejében aktívan hozzájárul a szövetség egészének biztonságához. Az új kihívásokhoz való alkalmazkodás és a többi tagállam fegyveres erőivel való együttműködés érdekében átalakítja a haderő struktúráját és korszerűsíti katonai képességeit. A kormány a katonai képességek jelentős részét nemzeti keretek között fejleszti, további képességeket a szövetség keretei között kollektív, az EU-ban az állandó strukturált együttműködés keretében, valamint többoldalú nemzetközi együttműködés révén hoz létre. A nemzeti vagy többnemzeti keretek között kifejlesztett katonai képességeknek biztosítaniuk kell katonai erőnk gyors telepítését, rugalmas alkalmazását, fenntartását és túlélését. Emellett a Magyar Honvédségnek – más tárcákkal és szervezetekkel együttműködve – alkalmasnak kell lennie a beérkező szövetségi erők fogadó nemzeti támogatására.
Az európai biztonság sarokkövének továbbra is a NATO-t tartjuk, ugyanakkor érdekünk az EU közös kül- és biztonságpolitikájában, az európai biztonság- és védelempolitika alakításában való aktív részvétel. Magyarország – az európai gyors reagáló képesség alapjait jelentő harccsoportok felállításához való hozzájárulása révén – részese az EU strukturált együttműködésének, mely az EU katonai válságkezelő képességei fejlesztésének az alapja. Az európai biztonság- és védelempolitika dinamikus fejlődése egy európai szintű védelmi integráció felé mutat.

Törvényesség, stabilitás, átalakulás

A Magyar Honvédség átalakítása számos kormányzati feladat összehangolását követelte meg. Ezek közé tartozik a megfelelő jogi szabályzók megalkotása; a tárca szociális ellátórendszere színvonalának megőrzése; az új kiképzési rendszer elemeinek megerősítése, illetőleg a professzionális követelményeknek és a honvédség újszerű feladatainak megfelelő felkészítés biztosítása; valamint az önkéntes haderő megtartó képességének erősítését elősegítő infrastrukturális fejlesztések folytatása úgy, hogy mindezek összhangban legyenek az ország gazdasági és szociális folyamataival és ne jelentsenek terheket más társadalmi rétegek számára.
A jogi szabályzók módosításának célja az volt, hogy azok alapvetően biztosítsák a Magyar Honvédség megváltozott szerkezetének, szervezési és működési rendjének megfelelő foglalkozáspolitika kialakítását, az állomány hatékony alkalmazását. 2004 novemberében fogadta el az Országgyűlés kétharmados többséggel az alkotmány módosítását és a honvédelemről szóló új törvényt. E két magas szintű jogszabály tette lehetővé az önkéntes haderőre történő átállást és a nemzetközi katonai kötelezettségvállalások feltételeinek teljesítését.
A Magyar Köztársaság kormányának az az egyik célja, hogy az önkéntes haderőre való átállást követően is megvalósuljon a Magyar Honvédség társadalmi integrációja, emelkedjen megbecsültsége, és a társadalom elismerje a honvédség jelentős szerepét az ország érdekeinek képviseletében, törekvéseinek megvalósításában.
A Magyar Köztársaság kormánya által évente elfogadott és gördített 10 évre szóló tervek átfogóan és részletesen tartalmazzák a Magyar Honvédség fejlesztésének és fenntartásának feladatait, azok erőforrás- és költségszükségletét, valamint kiadási igényét, illetve az erőforrások prioritások szerinti elosztását. Ennek alapján pontosan megállapítható, hogy a hosszú távon prognosztizált forrásokból milyen méretű és felszereltségű haderő tartható fenn, illetve abból milyen nagyságú és típusú szövetségi hozzájárulás biztosítható. A kormány kiemelt figyelmet fordított a honvédség képességeinek növelésére, felkészültségének fokozására. Elsőrendű kérdés volt a szövetségi elvárások figyelembevétele, eddigi felajánlásainknak az ország teherbíró képességétől függő teljesítése.

Tisztelt Olvasó!

A hazának ma is szüksége van – és holnap is szüksége lesz – az ország fegyveres védelmét vállaló, szakmailag, fizikailag, lelkileg felkészült emberekre, megfelelő tudással, szakértelemmel felvértezett tisztekre, tiszthelyettesekre, szerződéses katonákra, jól képzett polgáriakra, akiknek feladata magasztos, mert a hazaszeretet, az áldozatvállalás, a bajtársiasság és a szolidaritás értékeit hordozzák. Az új kihívásokat kizárólag tökéletesen felkészült, a pályát hivatásnak tekintő katonák képesek megoldani, akik vállalják a veszélyeket, és a távoli missziókban történő szolgálatot is.
A stabilitás és a változás időszakát éli a haderő. A Magyar Honvédség strukturális átalakítása a csapattagozatban alapvetően megtörtént: itt már a stabilizálódás és a fejlesztés időszaka kezdődött meg. Jó ütemben folyik a laktanya-rekonstrukciós program, a technikai korszerűsítéssel kapcsolatos beszerzések eredményei is hamarosan érzékelhetők lesznek. 2006 tavaszán megérkeznek a légierőhöz az első Gripen vadászrepülőgépek.
A stabilitás és változás időszakát élik meg a katonák a hagyományok őrzése, illetve a professzionális haderő értékeinek elsajátítása és gyakorlása terén. Szemléletváltozásra van szükség a vezetési-irányítási, a feladat-végrehajtás gyakorlati feladataiban, az együttműködés, a kötelezettség és felelősség tekintetében. A személyi állomány joggal és okkal lehet büszke arra a munkára, amit az elmúlt években a nemzetközi feladatok teljesítése, a hazai védelmi készenlét biztosítása, a védelmi felülvizsgálat korszerűsítési céljainak megvalósítása és az önkéntes haderőre való áttérés érdekében végzett.
Nagyon nehéz időszak van a Magyar Honvédség mögött, és nem sokkal könynyebb, ám biztosabb jövő áll előtte. A stabilitás időszaka lehetővé teszi, hogy a mindennapi feladatok ellátása mellett több figyelem irányuljon a belső kapcsolatokra, a szolgálati kultúra megújítására, a katonai közösségek összetartó erejének erősítésére, az emberi értékek megbecsülésére, a fegyelmi és etikai normáik betartására.
E gondolatok jegyében ajánlom az olvasók figyelmébe ezt a könyvet, amely egy sok tekintetben bonyolult, nehéz időszak kormányzati törekvéseinek megvalósulásáról szól.