Globális felmelegedés: egyre többet emlegetett, úgy is mondhatnánk, egyre divatosabb kifejezés. Nap mint nap halljuk magyarázatául azoknak a természeti katasztrófáknak és rendellenességeknek, amelyeket napjainkban megélünk. A szokottnál pusztítóbb erejû, gyakoriságát tekintve az átlagot meghaladó mértékû pusztító viharok és hurrikánok az amerikai kontinensen: meteorológusok és klímakutatók szerint a globális felmelegedés hatása.1 Tartós kánikula, kibírhatatlan hõhullámok és enyhe tél Európában: a globális felmelegedés hatása. Kiterjedt bozót- és erdõtüzek Ausztráliában: a globális felmelegedés hatása. Hatalmas áradások, árvizek Ázsiában: a globális felmelegedés hatása. Tartós szárazság, ezáltal éhínség Afrikában: a globális felmelegedés hatása. A sarkvidéki jégrétegek olvadása, jégtáblák és -tömbök leszakadása: a globális felmelegedés hatása. Jelenleg Magyarországon a globális felmelegedés pozitív hatásait élvezzük (enyhe, kellemes hõmérsékletû tél, alacsonyabb fûtési számlák), noha kaptunk már ízelítõt negatív hatásából is (a 2006. augusztus 20-ai pusztító vihar, illetve az egyre hosszabb kánikulai idõszak nyáron). Kérdéses tehát, hogy tisztában vagyunk-e a globális felmelegedés hatásaival és a mögöttük megbújó fenyegetésekkel? Meglátásom szerint nem.

Az emberek többsége napi gondjai megoldásával, rövid és középtávú tervei megvalósításával van elfoglalva. Sokan nem is hisznek a globális felmelegedésben, vagy ha mégis, kétlik, hogy annak lesznek fenyegetõ hatásai. Nem jobb a helyzet kormányzati szinten sem: ugyan nagyobb hajlandóság van meghallani a tudósok riasztásait és elõrejelzéseit, azonban a politikusok legfõbb gondja a napi politikai kérdések megoldása, illetve a kormányzati ciklusra kitûzött célok megvalósítása. E gondok mellett nem sok idejük és energiájuk marad odafigyelni a közép- és hosszú távú problémákra, és fõleg nem marad módjuk keresni ezek megoldásának lehetséges módozatait. Arról már nem is beszélve, hogy a nemzeti gazdasági érdekek napjainkban még mindig sokkal fontosabbak (lásd Egyesült Államok, Kína, India, a légkört leginkább szennyezõ országok), mint a Föld egészét érintõ, igaz, káros hatásaiban kumulatív módon csak késõbb jelentkezõ problémák kezelése.2
A globális felmelegedés legdrasztikusabb hatása, hogy az emberiség élettere beszûkül. Egyre kevesebb lesz a megmûvelhetõ terület egy olyan bolygón, ahol a lakosság lélekszáma még mindig erõteljes növekedésben van. Az élettér beszûkülése részben az elsivatagosodási folyamatnak, részben pedig a sarki jégmezõk olvadásából következõ tengerszint-emelkedésnek tudható be.3
Másik hatása a klímaváltozás. A jelenleg mérsékelt égövi térségbe tartozó területeken (többek között hazánk területén is) mediterrán égövi idõjárási viszonyok alakulhatnak ki, míg a mérsékelt égövi viszonyok áthúzódnak a hideg égövek egy részére. Ennek azonban számos hatása lehet, amellyel az emberek többsége nincs tisztában: megváltozik a mezõgazdasági kultúra,4 az európai kontinensen eddig nem ismert vírusok és baktériumok jelenhetnek meg, állatfajok pusztulhatnak ki.5
A jobb érthetõség érdekében idézném a 2005-ben Exeterben megtartott nemzetközi konferencia következtetéseit: „Ha egy és két fok közötti növekedés következik be, akkor például elszaporodnak az erdõtüzek a Földközi-tenger térségében. Több mint kétfokos növekedés várható körülbelül 2060-ra, ennek hatására a brazil õserdõk jelentõs része elpusztulhat. Kína és Tibet is elveszítheti erdõségei jelentõs részét. Háromfokos emelkedés esetén, amit körülbelül 2100-ra lehet várni, 3,3 milliárd embert érintõ gabonahiány várható.” Afrika tekintetében a következményeket az alábbiakban összegezték: „Afrika egyes részein a kétfokos hõmérséklet-emelkedés a csapadék tízszázalékos csökkenését fogja eredményezni. A melegedés hatására jobban terjednek a fertõzõ betegségek, emiatt a gazdaságtól nagyobb erõforrásokat kell elvonni az egészségügyre. Növekszik az éhezõk száma, ugyanis a meleg elpusztítja azokat az ökológiai rendszereket, amelyektõl függ az életük. A hagyományos orvoslás esélyei is romlani fognak, mert számos növényfaj tûnik el, amelybõl gyógyírt vonnak ki az ember számára.”6
Tanulmányomban igyekszem rámutatni a globális felmelegedés azon hatásaira, amelyek a már ma is meglévõ társadalmi és gazdasági problémák felerõsödését, illetve új fajta problémák kialakulását okozva biztonságpolitikai kihívásokat, konfliktusforrásokat rejtenek magukban. További célom annak elemzése, hogy mindezek hogyan hathatnak a válságkezelõ mûveletekben részt vevõ katonai kontingensekre.


A FELMELEGEDÉS GLOBÁLIS GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HATÁSAI

A globális felmelegedésnek gazdasági-társadalmi hatásaival is számolni kell. Ezen belül a legnagyobb kihívásokat várhatóan azok a következmények jelentik, amelyek az erõforrásokért, illetve a létfeltételekért vívott harc, valamint a népek vándorlása formájában jelennek meg.
A menekülteket illetõen új kategória van kialakulóban, az „ökológiai menekültek”. A tengerek szintjének emelkedése, az elsivatagosodás, a tengerpartok eróziója, valamint az árvizek egyre gyakrabban kényszerítenek embereket lakhelyük elhagyására: e személyeket nevezik ökológiai menekülteknek.7 Gondoljunk bele, hogy mit tehet az a nemzet vagy törzs, amelynek õsi lakhelyén a minimális létfeltételek sem léteznek a továbbiakban. „Rosszabbik” esetben elvándorol olyan kapcsolódó területek felé, ahol még lehet élni. De ezek a területek már lakottak, és lehet, hogy az ott élõ népeket is csak alig képesek ellátni. A következmény fegyveres összecsapások szó szerint életre-halálra. A „jobbik” eset forgatókönyve sem jobb, legalábbis a mi szempontunkból, mivel a menekültek a globális felmelegedés hatásai által kevésbé érintett, illetve fejlett államokba próbálnak meg bevándorolni (tehát Magyarország is célország lehet). A világméretû regionális egyenlõtlenségek miatt új térbeli, társadalmi mobilitási irányokkal, hatalmas menekültáradattal kell tehát számolni. A menekültáradat számos gazdasági és társadalmi problémát, a nemzeti vagy a térségi gazdaságok összeomlását, jelentõs mértékû munkanélküliséget, továbbá az ország eredeti lakossága és az újonnan érkezõk között kirobbanó társadalmi konfliktusok sokaságát okozhatja.
Az Európai Bizottság felkérésére az AEA Technology és a Stockholm Environment Institute készített elemzést a globális felmelegedés várható gazdasági hatásairól. A két intézet megállapítása szerint a globális felmelegedés hátrányosan érinti az energiafelhasználást, a vízgazdálkodást, a mezõgazdaságot, az egészségügyet, az infrastruktúrát, az idegenforgalmat, de még a társadalmi magatartásformákat is.8 Hasonlóan negatív hatásai lehetnek a halászatra is mint iparágra.9
Nem csak a kívülrõl jövõ kihívásokkal (menekültáradattal) kell számolni. Szirmai Viktória egyetemi tanár, az MTA Szociológiai Kutatóintézet munkatársa részletes tanulmányban mutatja be a globális felmelegedés társadalmi hatásait.10 Szirmai szerint „a klímahatások következtében felborulhat az emberek kialakult életrendje, a megélhetést, illetve a jólétet is biztosító gazdasági és a társadalmi tevékenységek köre, a társadalmi kapcsolatok biztonságot és követési mintát is nyújtó rendszere. Erõsödhetnek a társadalmi egyenlõtlenségek, a társadalmi kirekesztés folyamatai, növekedhetnek a társadalmi konfliktusok és a deviancia, a társadalmi intézmények mûködési zavarai.”
Összességében a fejlett országok esetében a kérdés az, hogy lehetséges-e az életszínvonal emelése a természetre rótt terhek csökkentése mellett. A fejlõdõ országok tekintetében viszont a kérdés úgy merül fel, hogy miért nekik kelljen áldozatokat hozni, lemondani a gazdasági fejlõdésrõl, fõleg akkor, amikor a legnagyobb környezetszennyezõk a fejlett országok között keresendõk.
A globális felmelegedés gazdaságra gyakorolt káros hatásait csak becsülni lehet. Ezt a feladatot vállalta fel Sir Nicholas Stern, a Világbank volt vezetõ közgazdásza és kutatócsapata. Megállapításuk szerint cselekvés híján a világgazdaság GDP-je (az összegzett bruttó hazai össztermék) húsz százalékkal esik vissza, az áradások vagy éppen a szárazság kétszázmillió embert tehet földönfutóvá, minden hatodik ember nélkülözni fogja a vizet, a vadon élõ fajok negyven százaléka kihal, százmilliók válhatnak környezeti menekültekké.11 A Stern-jelentés megállapítása szerint amennyiben a világ most azonnal cselekvésre szánná magát a globális felmelegedés hatásainak kezelésére, akkor a világ GDP-je csak 1%-kal esne vissza. Ha viszont nem teszünk semmit, ez a mutató elérheti a 20%-ot. A jelentés megállapítja: „Nincs idõ, azonnal cselekedni kell.”
Hozzá kell tenni azt is, hogy a globális felmelegedésnek nemcsak negatív hatásai lesznek, hanem – legalábbis egy átmeneti idõszakot tekintve – kedvezõek is, ezek azonban nem egyformán fogják érinteni az egyes kontinenseket.


A FELMELEGEDÉS HATÁSA AZ EGYES KONTINENSEKRE

A globális felmelegedés következtében kialakuló stratégiai helyzetet úgy lehet a legjobban szemléltetni, ha összehasonlítjuk az egyes kontinenseken várható hatásait. Ebben a fejezetben röviden összefoglalom tehát a legfontosabb jellemzõket.

Európa
Európán belül a mediterrán régió a legérzékenyebb a bekövetkezõ globális változásokra. Ebben a régióban vízhiány, az erdõtüzek kockázatának növekedése, a növényzet északi irányba való eltolódása és a földek mezõgazdasági hasznosíthatóságának visszaszorulása várható. A nagy kánikulai meleg pedig megnöveli a halálozások számát.12 A sivatagosodás, illetve a mezõgazdasági lehetõségek beszûkülése miatt a mezõgazdaságból élõk városokba történõ átköltözése várható, ami tovább növelheti a mezõgazdaságból kivont területek nagyságát. A hõség és a szárazság 20 százalékkal csökkentheti a mezõgazdasági termelést, a dél-európai termelõk csõdbe mehetnek. A forró kánikula, illetve az északi tengerek felmelegedése azzal a következménnyel járhat, hogy a nyári idõszakban visszaesik a turizmus.
Európa középsõ részének idõjárási viszonyait egyre inkább a mediterrán éghajlat fogja jellemezni. Az itt honos mezõgazdasági termények egy része nem lesz alkalmas további termesztésre, más termények viszont honossá válnak (az átlaghõmérséklet 1 fokos emelkedése 300 kilométerrel tolja északabbra a búza, a kukorica, a napraforgó és a szójabab termesztésének északi határát). A csapadék jellegének megváltozása miatt a téli idõszakot az esõzések fogják jellemezni, míg a nyári idõszakot a szárazság és az aszály. A mérsékelt égöv eltolódik északra, így Észak-Európa alkalmassá válik a mérsékelt égövben honos növényzet termesztésére. Az enyhébb klíma – a felmelegedés mértékétõl függõen – akár 70 százalékkal is növelheti a terméshozamokat. Az északi rész a tengerszint emelkedése miatt területeket veszíthet, vagy lényegesen megnövekednek a védmûvek és gátak fenntartásának költségei. Pozitív hatása lesz, hogy csökkenni fog a nagy hideg miatti halálozások száma. Feltételezések szerint a Golfáramlat lelassulása miatt Nyugat-Európa idõjárása kissé hûvösebbre fordulhat.
Az európai hegységeket tekintve a hó birodalma várhatóan magasabbra költözik, megváltoztatva a folyók lefolyását. A gleccserek olvadása következtében jelentõs édesvízkészletek tûnnek el. Télen a magasan fekvõ területeken a csapadék a megszokott fagyott állapot helyett esõ formájában fog lehullni, alapjaiban változtatva meg a víz levonulásának menetét. Gyakoribbakká válnak a téli és tavaszi árhullámok, míg nyáron itt is vízhiány léphet fel, mivel a vizet raktározó hótakaró fokozatosan megszûnik. Ezek a változások a helyieken túl jelentõs hatással lesznek a vízerõmûvekre és természetesen a síturizmusra épülõ régiókra is.
Összességében megállapítható, hogy az „öreg” kontinens a káros hatások ellenére viszonylag kevés hátrányt fog szenvedni. A némileg csökkenõ vízkészleteket új, a szárazságot jobban tûrõ növényfajták kitenyésztésével át lehet hidalni. A kontinens ezenkívül további gazdasági elõnyökhöz juthat, mivel a globális klímaváltozás következtében átalakulhatnak a világgazdaság térségi terjeszkedési irányai. Európába (ezen belül Magyarországra) települhetnek át az olyan globális vállalatok, amelyek más térségekben a globális klímaváltozás valóban kedvezõtlen hatásainak lesznek kitéve. Megállapíthatjuk tehát, hogy Európa kívánatos célpont lesz az „ökológiai” és gazdasági menekültek számára, elsõsorban Afrika és Ázsia irányából. A fentiek miatt komoly politikai vagy gazdasági-társadalmi válsággal kell szembenéznie a kontinensnek. Politikai válsággal akkor, ha nem engedi be a menekülteket, gazdasági-társadalmi válsággal pedig akkor, ha beengedi.

Magyarország
Számítások szerint az elkövetkezõ harminc évben további felmelegedésre lehet számítani, s várhatóan 2,5-3 Celsius-fokkal lesz magasabb az átlaghõmérséklet a jelenleginél. Hazánkban leginkább meleg nyár, csökkenõ csapadék és gyakoribb szélsõséges idõjárási viszonyok (hõhullámok, heves viharok és esõzések, illetve aszály) várhatók. Nyáron kánikulai melegre és lényegesen kevesebb csapadékra lehet számítani. Gyakoribbá válnak az olyan szélsõséges idõjárási jelenségek, mint az aszály, a hirtelen lezúduló nagy intenzitású csapadék. A szélsõséges idõjárási események (pl. gyakori hõhullámok, frontok) növelik az egészségügyi kockázatokat a lakosság körében: gyakoribbá válhat a hõguta, idõ elõtti elhalálozás, az UVB-sugárzás okozta rosszindulatú daganatos megbetegedések, a fokozódó pollenterhelés okozta allergiás megbetegedések. A természetes ökoszisztémák körében leginkább a vizes élõhelyek száradása, valamint a száraz területek még szárazabbá válása okozhat problémát, mivel a gyors változás nem teszi lehetõvé a fajok alkalmazkodását, vándorlását, az elterjedési terület eltolódását. A szárazodás révén a könnyebben alkalmazkodó fajok (parlagfû, selyemkóró, gyapjaslepke, szúfélék) várhatóan jobban elterjednek.
A fenti várható hatások miatt szükségessé vált, hogy az Országgyûlés nemzeti éghajlat- változási stratégiát fogadjon el, és megkezdõdjék a lakosság felkészítése egy olyan „klímatudatos” magatartásra, ami szélsõséges idõjárás okozta katasztrófahelyzetben szükséges.

Észak-Amerika
Hasonló változások várhatók, mint Európa esetében, azzal a kiegészítéssel, hogy a hurrikánok száma és pusztító erejük növekszik, ezért a katasztrófaelhárítás és -védelem költségei lényegesen megnövekednek. Az északi területeken – Kanadában és az Egyesült Államok északi részén – a termesztési feltételek javulnak, míg a déli részen romlanak. A kontinens déli részén a hõség miatt a korallzátonyok kifehérednek, szétesnek, a hullámverés pedig közvetlenül erodálja a partszakaszokat. Mindezek ellenére az Egyesült Államok és Kanada – Európához hasonlóan – nagyobb veszteségek nélkül képesek kezelni a globális felmelegedés hatásait. A fentiek miatt mindkét ország még inkább vonzó hely lesz a gazdasági és ökológiai menekültek számára a világ bármely pontjáról. A kontinens országainak Európához hasonlóan politikai vagy gazdasági-társadalmi válsággal kell szembenézniük.

Közép- és Dél-Amerika
Egyre gyakoribb természeti katasztrófákkal kénytelen szembenézni Latin-Amerika és a karibi szigetvilág. A térség idõjárása kevésbé lesz megjósolható, de az biztos, hogy szélsõségesebbé válik. Az El Nin~o jelenség egyre gyakoribbá válik.13 Egyes területek a természetes környezet pusztulása miatt az átlagosnál is sérülékenyebbek lesznek az idõjárás szélsõségeivel szemben. Mindez veszélybe sodorja a térségben élõk létfeltételeit, a lakosságnak mélyülõ szegénységgel kell szembenéznie. A gyakoribb viharok ráadásul vízhiánnyal párosulhatnak. A melegedés negatív hatásokkal jár a mezõgazdaságra, a turizmusra és az emberek egészségére. A fontosabb növények hozamai a földrész jelentõs részén csökkenni fognak. Gyakoriak lesznek az erdõtüzek a szárazság miatt, valamint általános lesz az aszály, amely jelentõs károkat okoz olyan termékekben, mint a banán. A viharok és az áradások együttes hatásaként instabillá válnak a hegyek, ez pedig veszélyezteti az emberi településeket. Megnõ a malária és a trópusi láz esélye.
Dél-Amerikában a lakosság rendkívül függ a természeti kincsektõl: az Amazonas és a tengerparttól az Andok lábánál lévõ térségig terjedõ terület növény- és állatvilágától, a perui partok menti halászattól. A kontinens ökológiai egyensúlya rendkívül érzékenyen reagál a globális felmelegedés okozta csapadékmennyiség megváltozására. Az esõk elmaradása és a térségben a hõmérséklet jelentõsebb növekedése azt eredményezheti, hogy eltûnik a világ legnagyobb esõerdeje, az Amazonas térsége még az évszázad vége elõtt szavannává alakulhat át. A magasabb hõmérséklet, a gyakoribb hurrikánok és a szárazság felolvasztják az Andok jégtakaróját, veszélyeztetve ezzel a hegylakó népesség vízellátását (az Andok gleccserei egyre gyorsabban olvadnak, rövid távon áradásokat, hosszabb távon az édesvíz hiányát okozva). A felmelegedés hatásai már napjainkban is érzékelhetõek: a tengerszint emelkedése, a korallok kifehéredése. A kiszáradás nyomán máris megindult az elvándorlás Mexikóból, illetve a szintén szárazság sújtotta Északkelet-Brazíliából (innen a lakosok egyötöde menekül el).
Összességében megállapítható, hogy a veszélyeztetett területekrõl két irányba várható menekültáradat: egyrészt az Egyesült Államok, másrészt a kontinens kevésbé veszélyeztetett vagy élhetõbb térségei felé. A kontinens belsejébe irányuló menekültáradat azonban súlyos konfliktusokba torkollhat, mivel a területek létfenntartó képessége véges.

Afrika
Az éghajlatváltozás Afrika országaira jelenti a legnagyobb veszélyt; jóval nagyobbat, mint azt korábban feltételezték. A tenger vízszintjének emelkedése miatt a part menti területek mintegy harminc százaléka 2080-ig víz alá kerülhet. Ez nemcsak a part menti növény- és állatvilág pusztulását jelenti, hanem olyan milliós lakosú nagyvárosokat is veszélyeztet, mint a nigériai Lagos, a tanzániai Dar-es- Salaam vagy a dél-afrikai Fokváros. Az emelkedõ hõmérséklet miatt a termésátlagok csökkenni fognak, ezáltal romlik az élelmiszer-ellátás biztonsága. A sivatagosodás súlyosbodik Afrika számos térségében (a Szahel-övezet és Dél-Afrika állapota még ebben az évszázadban tovább romolhat), aminek következtében csökken a mezõgazdaságilag hasznosítható terület. Az 1980-as évek elnyújtott szárazsága az afrikai Szahel-övezetben, Szomáliától az Atlanti-óceán partjáig már eddig is több millió ember halálát okozta, és további több tízmillió embert taszított az éhezés szélére. A Szahara fokozatos déli terjeszkedését súlyosbítja az erdõirtás, a talajpusztulás is. Az évszázad végére 25 százalékkal csökkenhet Afrika vízellátása. A szárazság miatt már megindult az elvándorlás Nigériából, ahol évente 1350 négyzetmérföldnyi terület (Magyarország területének mintegy 15 százaléka) sivatagosodik el. Ott, ahol nõ a csapadék mennyisége, az jelent majd gondot, hogy a mocsarak kiterjedésével a vízzel terjedõ betegségek gyakorisága nõhet meg.14 Afrika Szahelzónájában a megnövekedett esõ hirtelen lezúduló csapadékként jelentkezik, így sú- lyosbítva az áradásokat és a talajpusztulást. Észak-Afrika és a Szahel-övezet vízgyûjtõ területeit és készleteit a kiszáradás veszélye fenyegeti.
Összességében a kontinens helyzete a legrosszabb, mivel a legszegényebb térségként egymaga képtelen a káros következményeket megakadályozni. A térség a kontinensen belüli menekültáradat fogadására nem képes. Minden, a kontinensen belül található élettér felé irányuló menekültáradat konfliktusokba fog átcsapni, nagy valószínûséggel fegyveres konfliktusba („élet-halál” harcba), vagy népirtásba. A más kontinensek felé irányuló menekültáradat pedig a fogadókészség hiányával és a visszatoloncolással szembesülhet. A kontinens politikai térképe várhatóan át fog alakulni, országok, népek, törzsek fognak eltûnni a kivándorlás, illetve a kényszerû aszszimiláció miatt.

Ázsia
Ázsia 3 milliárd embernek ad otthont. Az északi területeken a kedvezõbb klimatikus feltételek következtében növekedhetnek a hozamok, s a mezõgazdasági termesztési zónák északra tolódásával a mûvelhetõ területek is növekednek. Ugyanakkor Nyugat- Szibériában a világ legnagyobb fagyott tõzegmocsarának felolvadásával több millió tonna metán juthat a légkörbe, ami tovább növeli a felmelegedést (esetleg még fel is gyorsíthatja).15 Ázsia déli részén és a kapcsolódó szigetvilágban az élelmiszer-biztonság csökken a tengerszint-emelkedés, a szárazság és egyéb idõjárási anomáliák következtében. A következõ évtizedek „extrém” idõjárást hoznak a térségre. A szárazságtól leginkább sújtott északi területeken ugyan gyakoribb lesz a csapadék, a hõmérséklet emelkedése miatt azonban gyorsabban el is párolog, így a szárazság várhatóan még pusztítóbb lesz. A déli területeken ellenben megugrik az éves csapadékmennyiség, ennek hatására pedig az áradások és földcsuszamlások rendszeressé válhatnak, így súlyosbítva a talajpusztulást. A hõmérséklet-emelkedés miatt elszaporodhatnak a legyek és a szúnyogok, jelentõsen nõhet az apró szárnyas rovarok útján terjedõ járványok (például a malária) valószínûsége, és gyakrabban fognak pusztítani rovarinváziók, illetve egyre újabb növénybetegségek is, a védekezés pedig jelentõsen növeli a termelési költségeket. Átalakul a mezõgazdasági termelés szerkezete: egyes területek alkalmatlanná válnak a termelésre, míg máshol új földeket lehet mûvelés alá vonni. A mezõgazdaság kiterjedése már most is nagyon korlátozott bizonyos vidékeken, különösen Délnyugat-Ázsiában és bármely további, éghajlatból adódó korlát komoly élelmiszerhiányt hozhat létre. Mintegy tízszázalékos termésvisszaeséssel lehet számolni, miközben az éves termés átlaga a rendkívüli idõjárási jelenségek megszaporodása miatt erõsen ingadozni fog, így kiszámíthatatlanná válik az élelmiszeripar. A térség gondjait fokozza, hogy az itt található országok közül egyesek (Kína, India) jelentõs mértékben szennyezik a környezetet is (többek között az édesvízkészleteket), ami tovább gyorsítja a felmelegedést és csökkenti az élhetõ területek nagyságát. A szárazodás következtében Kína három belsõ tartományából már megindult az elvándorlás.
A kontinens legnagyobb problémája a gyors gazdasági fejlõdés és a környezetszennyezés közötti választás dilemmája. Ha a kontinens országai meg akarják állítani a környezetszennyezést, olyan intézkedéseket kell hozniuk, illetve olyan beruházásokat támogatniuk, amelyek megdrágítják a költségeket, illetve csökkentik a gazdasági fejlõdés ütemét. Ha viszont nem csökkentik a környezetszennyezést, akkor egyrészt csökken a beruházások mennyisége (mivel összességében már nem lesz vonzó a térség beruházási szempontból), másrészt komoly belsõ problémákat generálnak (betegségek, élelmiszeripar összeomlása, ivóvízkészletek radikális csökkenése, kontinensen belüli menekültáradat megindulása, stb.). Az igazi vesztesek a kontinens szegény országai (például Banglades) lesznek, szélsõséges esetben még az is elõfordulhat, hogy országok fognak megszûnni.16

Ausztrália, Új-Zéland és Óceánia
Ausztráliában és Új-Zélandon az átlaghõmérséklet valamivel gyorsabban emelkedik, mint a globális felmelegedésnek tulajdonított átlagos hõmérséklet-emelkedés. Ausztráliában néhány vidéken súlyos aszállyal küszködnek, és a nagyobb városokban szigorú vízkorlátozásokat vezettek be. A csapadék mennyisége nem változik, azonban eloszlása módosul: a legsûrûbben lakott, a mezõgazdasági mûvelés szempontjából legfontosabb délkeleti területeken folyamatosan apadnak a folyók és csökkennek a víztartalékok, más területeken viszont szokatlan mennyiségû a csapadék és gyakoriak a nagy erejû viharok. A klímát nagy mértékben befolyásolja az óceán és az El Nin~o jelenség. A tengerparti területek és a kis szigetek – ahol a lakosság többsége tömörül – rendkívül érzékenyek a tengerparti csapadékra és az erõs hullámzás miatt kialakuló parti erózióra. A felmelegedés következtében pusztulóban vannak a korallok, ami felboríthatja az ökoszisztémát, súlyos következményei lehetnek a halászatra, illetve létében fenyegetnek öt önálló nemzetet.17
Mint Tuvalu példája is mutatja, az óceáni térség menekültjeinek elsõdleges célpontjává válik Ausztrália és Új-Zéland a térség életfeltételeinek lényeges beszûkülése esetén. A két állam ugyanazon probléma elõtt áll, mint Európa és Észak-Amerika: befogadni a menekülteket, vagy nem.


A FELMELEGEDÉS HATÁSAIBAN REJLÕ KONFLIKTUSFORRÁSOK

Egyáltalán nem új keletû biztonságpolitikai feltevés: a jövõ konfliktusainak egyik lehetséges forrása a földrészeken belüli konfliktusok az ivóvízért, a mûvelhetõ területekért, a halászati lehetõségekért, illetve az egyre növekvõ létszámú ökológiai és gazdasági menekültek áttelepülésének megakadályozásáért. Az ember létezésének elsõ alapvetõ kritériuma az ivóvíz. A szárazodás, illetve az ivóvizek szennyezése következtében meginduló menekültáradat azonban súlyos konfliktusokat fog okozni: nem lehetséges a korlátozott ivóvízkészleteket a végtelenségig megosztani, tehát aki ezeket a forrásokat birtokolja, az minden eszközzel igyekszik megakadályozni a források kimerítését. Akinek lehetõsége van saját hasznára az ivóvizet eltéríteni, az meg is fogja tenni. Képzeljük el, hogy ilyen konfliktusok esetén milyen eredménnyel lehet válságkezelõ mûveleteket, vagy éppen béketeremtõ mûveleteket eredményesen végrehajtani!
Harc a mûvelhetõ területekért: már napjainkban is komoly konfliktusforrást okoz a mezõgazdasági mûvelést, illetve a nomád állattartást folytató népek (amelyek általában más népcsoporthoz is tartoznak) közötti konfliktusok. Az állattenyésztõ a szárazság miatt rátereli az állatokat a mezõgazdaságilag mûvelt területekre (mivel ez számára és családja számára létszükséglet). És mit tehet az a mezõgazdaságból élõ földmûves, akinek a földjére ráterelték az állatokat? Védi a termést minden eszközzel (mivel neki és családjának pedig ez a létérdeke).
Halászat: mivel a hagyományos halászati körzetek egy részén a halak kipusztulnak, illetve más térségekbe vándorolnak, a halászatból élõk egy része megpróbál „utánuk menni”. Ott viszont más országok halászai dolgoznak, és mivel ezeken a területeken is csökken a halállomány mennyisége, megpróbálják megakadályozni az idegen halászok tevékenységét. Az eredmény: halászati konfliktus, ami átcsaphat államok közötti fegyveres konfliktusokba.
Az élettér beszûkülése, valamint az emberiség lélekszámának további növekedése eleve kódolja a konfliktusokat, fegyveres összecsapásokat. Ezzel kapcsolatban számos kérdés felmerül: hogyan lehet ezeket a konfliktusokat a helyszínen kezelni, hatásukat (elsõsorban a menekültáradatot) távol tartani a fejlett világtól, mennyiben erõsítik ezek az ideológiai-vallási (észak–dél) ellentéteket, esetleg a terrorizmust.
A globális felmelegedés várható hatásait eddig alapvetõen mezõgazdasági, illetve társadalmi-gazdasági szemszögbõl vizsgálták a kutatók. Biztonságpolitikai szempontból az elsõ tanulmányt a Pentagon adta ki 2003 októberében „A hirtelen klímaváltozás forgatókönyve és annak hatása az Egyesült Államok nemzetbiztonságára” címmel. A tanulmány a „legpesszimistább” forgatókönyvet tartalmazza a globális felmelegedés hatásait tekintve, amivel azonnal kivívta a tudósok éles kritikáját. A tanulmány összegzett megállapításai a következõk:

A jelen évtizedben emelkedik a hõmérséklet, súlyos viharok, árvizek várhatók. 2007-ben Hollandia lakhatatlanná válik, a hatalmas viharok miatt az országot elönti a tenger.
A tengerek hõáramlása teljesen felborul, a Golf-áramlat megszûnik, 2020-ra Európa éghajlata – Nagy-Britanniáé is – olyan lesz, mint Szibériáé.
Súlyos aszályok sújtják Dél-Kínát és Észak-Európát 2010 körül, és legalább tíz évig tartanak.
Az Egyesült Államok mezõgazdasági területeirõl a hatalmas szelek elhordják a termõréteget.
Amerika déli felét hatalmas árvizek pusztítják.
Kínában kitör az éhínség, az országban 2020–2030 között polgárháború robban ki.
A fejlett világ országai valóságos erõdítményekké válnak, amelyeket bevándorlók óriási tömegei ostromolnak.
A katasztrofális ivóvíz- és energiahiány 2020-ra kiterjedt háborúkhoz vezet.
Új katonai szövetségek alakulnak, Kanada és az Egyesült Államok alkotja az észak-amerikai tömböt, létrejön az „Európa-erõd”, amelyhez – Kína miatt – Oroszország is csatlakozik.

AZ ÉSZAKI-SARKI JÉGFELÜLET OLVADÁSÁNAK STRATÉGIAI HATÁSAI

Ezzel a kérdéssel azért kell foglalkozni, mert hatására jelentõs mértékben megváltozhat Oroszország stratégiai helyzete. A jégmezõ nagy részének elolvadása következtében Oroszország tengeri bezártsága megszûnik, mivel Észak felé kijárása lesz a világtengerekre.18
Az Északi-sarkvidék hajózási útvonalként sem elhanyagolható, Oroszország és az amerikai kontinens vagy Ázsia között akár felére is csökkenhet a hajózási távolság. A Venezuelából Japánba tartó tankhajók például közel 12 ezer kilométernyi utat spórolhatnának meg az Északi-sarkvidéken keresztül vezetõ úttal. Viszont az itt kialakuló hajózási útvonalat Oroszország képes ellenõrizni, szükség esetén pedig blokkolni is. A másik hatása, hogy a Jeges-tengernél található, eddig az év nagy részében befagyott kikötõk az év nagyobb részében hajózhatóvá válnak.
Komoly nemzetközi vitát generálhat, hogy a föld gáz- és kõolajkészletének egynegyede található itt. A tisztázatlan határviszonyok miatt a térséggel kapcsolatban érintett nyolc ország (Oroszország, Egyesült Államok, Kanada, Izland, Norvégia, Finnország, Svédország és a dán fennhatóság alatt álló Grönland) a jövõben komolyan vitatni fogja egymás Északi-sarkvidékre vonatkozó területi igényét. A nemzetközi tengeri jog ugyan viszonylag egyértelmûen rendelkezik, ám a határok pontos megállapítása így is komoly nehézségekbe ütközik. A két legnagyobb ország, az Egyesült Államok és Oroszország egyelõre más és más elvet alkalmazna a határok kijelölésénél. Ebben a kérdésben éles politikai és diplomáciai viták várhatók, azonban nem valószínû, hogy fegyveres összecsapásokra kerülne sor.
A jégtakaró olvadása az északi halászoknak is jól jöhet: a halak újabb és újabb területeket vehetnek birtokba, a megolvadt jég helyét pedig immár a halászhajók is elfoglalhatják, tehát ebben a térségben fellendülhet a halászati ipar is.
Összességében megállapítható, hogy Oroszország a globális felmelegedés hatásait tekintve – legalábbis egy átmeneti idõszakra – annak pozitív hatásait is élvezheti: kijáratra tesz szert a világtengerek felé, fontos nemzetközi hajózási útvonal alakul ki partjai mentén, amit ellenõrizhet, északi kikötõinek stratégiai jelentõsége megnõ, jelentõs mennyiségû kõolaj- és földgáz-kitermelési lehetõségei javulnak, fellendülhet ebben a térségben a halászati ipar, és nem utolsósorban a fagyott altalaj felolvadásával jelentõs mezõgazdasági területekhez juthat, az ásványi és nyersanyagok kitermelése a térségben olcsóbbá válik.19


A VÁRHATÓ KÖVETKEZMÉNYEK HATÁSA A VÁLSÁGKEZELÕ MÛVELETEKRE

Mindenekelõtt meg kell állapítani, hogy a létfeltételekért kirobbanó konfliktusok kezelése akár politikai, gazdasági és diplomáciai eszközökkel, akár katonai eszközökkel sokkal bonyolultabbá válik.
Katonai beavatkozás esetén hosszan elhúzódó válságkezelésre kell felkészülni, mivel a problémák többségét csak gazdasági téren lehet megoldani, ehhez viszont idõ kell. A békefenntartó tevékenység sokkal költségesebb lesz, mivel nem lehet helyszínen beszerezhetõ élelmiszerekkel és ivóvízzel számolni, mindent hazai bázisról kell biztosítani. Ezenkívül elõfordulhat, hogy a kontingens feladata lesz – még ha csak átmeneti idõre is – a rászorulók ellátása élelmiszerrel és ivóvízzel. A katonák fizikai igénybevétele megnõ, mivel az ilyen térségeket általában a magas hõmérséklet jellemzi. A tartós hõhullám igénybe fogja venni a kontingens technikai eszközeit is. Mivel a térségek egy része a szélsõséges idõjárási viszonyoknak is ki van téve, a kontingensnek fel kell ké- szülnie a lakosság részére nyújtandó katasztrófaelhárítási feladatokra is, illetve a kontingens biztonsági intézkedései között is ki kell dolgozni a katasztrófahelyzetben végrehajtandó feladatokat.
Véleményem szerint a válságkezelõ mûveletek, illetve a békefenntartó feladatok körülményei bonyolultabbak lesznek, ezért célszerû már most részletesebben tanulmányozni ezeket a kérdéseket, arra keresve a választ, hogy milyen, eddig nem feladatkörbe tartozó feladatokkal egészülhetnek ki a tevékenységi körök. Célszerû lenne azt is vizsgálni, hogy ehhez milyen eszközöket, felszereléseket kellene hozzárendelni. És végül, mivel a katonai mûveletek várhatóan még szélsõségesebb idõjárási viszonyok között zajlanak, azt is célszerû lenne tanulmányozni, hogy a katonák és az alegységek öltözetét, felszerelését, fegyverzetét hogyan kellene módosítani, vagy mire kellene lecserélni.


NÉHÁNY KÖVETKEZTETÉS

A globális felmelegedés hatására létrejövõ klímaváltozás súlyos következményekkel járhat a világ biztonságpolitikai helyzetére. Elõfordulhat, hogy a világ három részre szakad: gazdag országokra, amelyeket kevésbé hátrányosan érint a klímaváltozás, illetve még rövid távú elõnyöket is hoz számukra; regionális hatalmakra a szegényebb kontinenseken, amelyek képesek elfoglalni vagy megvédeni a létszükséglethez nélkülözhetetlen ivóvízkészletet és termõterületet; és azokra a szegényekre (vesztesekre), akiknek élettere a további megélhetésre alkalmatlanná vált.
Az élettérért vívott küzdelem vesztes népei és államai problémáinak megoldása hosszadalmas folyamat lesz (ha egyáltalán lehetséges lesz), tehát katonai beavatkozás esetén hosszú jelenlétre kell felkészülni, szélsõséges idõjárási körülmények között. A globális felmelegedés káros hatásai csak akkor csökkenthetõk, ha a fejlett országok hathatósan lépnek fel. Ezt ismerte fel az Európai Unió. Az Európai Bizottság által 2007. január 10-én elfogadott javaslatcsomag szerint az Európai Unió önként vállalja, hogy 2020-ig legalább 20 százalékkal csökkenti a károsanyag-kibocsátását. Erre egyoldalú kötelezettséget vállal az EU, és azt szeretné, ha a fejlett országok követnék a példáját, és 30 százalékkal csökkentenék az üvegházhatást elõidézõ gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest. Világméretekben a szennyezés mértékét 2050-re a korábbi szint felére kellene korlátozni ahhoz, hogy megvalósuljon a Kiotói Egyezményben foglalt cél, az éghajlatváltozás ésszerû keretek között tartása.
Brüsszel egy sor konkrét lépést javasol a károsanyag-kibocsátás korlátozására: hatékonyabb energiafölhasználást; a megújuló energiaforrások arányának a jelentõs emelését; az emissziókereskedelem kiterjesztését és továbbfejlesztését; az éghajlatváltozást, az energiafogyasztást és a közlekedést érintõ kutatási programoknak a jelenleginél nagyvonalúbb támogatását.
Az Európai Bizottság által elfogadott javaslatcsomag a formálódó közös energiapolitika alapját képezi, a tervek szerint az állam- és kormányfõk márciusi csúcstalálkozójukon vitatják meg. Természetesen ez csak az elsõ lépés, a továbbiakban ki kell terjeszteni ezt a kezdeményezést a fejlõdõ és szegény országokra is, jelentõs támoga- tást nyújtva számukra. A kutatók többsége szerint ugyanis a globális felmelegedés megkezdõdött ugyan, de gyors, határozott cselekvéssel a negatív hatások nagy része elkerülhetõ.

LÉVAY GÁBOR

FELHASZNÁLT IRODALOM

The United Nations Environment Programme (UNEP) adatai http://www.climatehotmap.org/, 2006. 10. 30.
Szirmai Viktória: Globális klímaváltozás és a társadalmi biztonság http://www.matud.iif.hu/05jul/12.html, 2006. 11. 03., Magyar Tudomány, 2005/7 849. o.
Harnos Zsolt: A klímaváltozás és lehetséges hatásai a világ mezõgazdaságára http://www.matud.iif.hu/05jul/08.html, 2006.10.30. Magyar Tudomány, 2005/7 826. o.
Katasztrofális hatású a klímaváltozás http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=128029, 2006. 10. 28.
Százezrek életébe kerül a klímaváltozás http://index.hu/tech/kornyezet/klima1001/, 2006. 10. 30.
Az üvegházhatás okai és következményei, és a lehetséges tennivalók http://www.tiszta.levego.hu/klimavaltozas.html, 2006. 10. 30.
A globális felmelegedés és a trópusi viharok http://hvg.hu/Tudomany/20050817vihar.aspx?s=hk
Pusztító viharokat hoz a klímaváltozás http://www.ma.hu/page/cikk/aj/0/140075/1, 2006. 10. 30.
Száz év múlva víz boríthatja Londont, New Yorkot és a pisai ferde tornyot http://www.zoldtech.hu/cikkek/20060419viz, 2006. 10. 28.
Klímaváltozás http://mek.oszk.hu/01100/01154/01154.doc, 2006. 11. 07.
Klímaváltozás miatt eltûnhetnek a növények http://www.ma.hu/page/cikk/ae/0/121520/1, 2006. 10. 30.
Gyorsabb sivatagosodás – A klímamodell kedvezhet a folyóelterelõknek http://www.ma.hu/page/cikk/aj/0/92158/1, 2006. 10. 30.
Veszélyes kórokozókat hoz Európába a felmelegedés http://www.origo.hu/nagyvilag/20060904durva.html, 2006. 10. 28.
Ragályos betegségek, egészségproblémák, drámai klímaváltozás http://www.ma.hu/page/cikk/aab/0/142311/1, 2006. 10. 30.
Világháborús gazdasági pusztulás jöhet http://www.privatbankar.hu/html/cikk/kommentar.php?kommentar=15964, 2006. 11. 02.
Klímaváltozás várható hatásai http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=128029, 2006. 10. 28.
Az agráriumot is fenyegeti a klímaváltozás, 2005. szeptember 12. – BruxInfo http://misc.meh.hu/binary/7333_050914_18.rtf, 2006. 11. 02.
Olvad az Északi-sark http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=3&id=6758, 2006. 11. 02
Hõhullámok, heves esõzések, aszály – drasztikus klímaváltozás várható itthon http://www.ma.hu/page/cikk/aj/0/143073/1, 2006. 10. 30.
Évi 150–180 milliárd forint az idõjárás okozta károkra http://www.magyarorszag.hu/hirkozpont/hirek/onkormanyzat/idojaras20050915.html, 2006. 11. 02.
Ijesztõ klímakörkép: itthon szélsõséges áradásokra számíthatunk http://hvg.hu/itthon/20070107_financial_times.aspx?s=hk 2007. 01. 09.
Kiszáradásig http://hvg.hu/print/200648hvgfriss185.aspx 2006. 11. 30.
Százezrek életébe kerül a klímaváltozás http://index.hu/tech/kornyezet/klima1001/, 2006. 10. 30.
Szaporodó természeti katasztrófák a klímaváltozás miatt http://www.hirtv.hu/?tPath=/tud-tech/&article_hid=113239, 2006. 11. 02.
Saját harcát vívja a klímával Ausztrália http://www.sg.hu/cikkek/49547 2007. 01. 04.
Kínát erõsen sújtja az éghajlatváltozás http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=3&id=8500 2006. 12. 28.
Szavanna lehet az Amazonas térségébõl http://www.muszakiforum.hu/?fejezet=5&cid=27663&wa=hk07 2007. 01. 05.
Afrikát veszélyezteti leginkább az éghajlatváltozás http://www.zoldtech.hu/cikkek/20061108afrika 2007. 01. 10.
Klímaváltozás: jönnek a menekültek http://nol.hu/cikk/421978, 2006. 10. 25
Európát érinti legkevésbé a klímaváltozás, 2005. október 31., SG magazin http://www.sg.hu/cikkek/40415
Klímaváltozás szempontjából Magyarország az egyik legsérülékenyebb ország,
http://www.kvvm.hu/dokumentum.php?content_id=1327&section_id=0, 2006. 10. 30.
Afrikát sújtja leginkább a klímaváltozás http://www.stop.hu/showcikk.php?scid=1022156, 2006. 11. 02.
Olvad Nyugat-Szibéria, 2005. 08. 21., SG magazin http://www.sg.hu/cikkek/38793/olvad_nyugat_sziberia, 2006. 10. 28.
Változik az éghajlati és politikai klíma http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=80164 2006. 12. 20.


JEGYZET

1 Az USA Nemzeti Hurrikán Központja 2005-öt különösen viharos évnek jósolta, de még õk is csak 18–21 nagy viharra számítottak. Ezzel szemben 26 volt akkora, hogy kiérdemeljék, hogy nevet is kapjanak. 14 alakult hurrikánná, vagyis a szél sebessége meghaladta a 119 km/órát, közülük ötnél pedig a 249 km/órát is. http://www.ma.hu/page/cikk/aj/0/140075/1, 2006. 10. 30. Az amerikai MIT egyetem feljegyzései szerint az elmúlt 30 évben az Atlanti-óceán északi részén dúló viharok közel kétszer olyan pusztítóvá váltak, a Csendes-óceán északkeleti részén pedig 75 százalékkal lettek erõteljesebbek, ráadásul tovább is tartottak. http://hvg.hu/Tudomany/20050817vihar.aspx?s=hk 2006. 12. 13.
2 Erre jó példa Günter Verheugen kijelentése, aki szerint Európa egész gazdaságának versenyképességét veszélyezteti, ha túlságosan elõreszalad a környezetvédelmi normák szigorításával. A termelés jelentõs hányada Kínában és Indiában összpontosulna, ahol sokkal rosszabbak a környezetvédelmi paraméterek. http://www.gondola.hu/cikkek/51642 2006. 12. 01.
3 A tucsoni Arizona Állami Egyetem szakembereinek kutatása azt mutatja, hogy a század második felében a sarki jegek olvadása felerõsödik, ezáltal gyorsabb ütemben nõ a tengerszint-emelkedés. Ez pedig számos város, köztük London, New York, New Orleans, Velence eltûnését, a pisai ferde torony víz alá kerülését hozhatja. http://www.zoldtech.hu/cikkek/20060419viz 2006. 12. 11.
4 A Gran Canaria nevû csoport szerint a klímaváltozás miatt a Föld 40 000 növényfaja közül minden negyedik a kipusztulás szélén áll, nem képes alkalmazkodni a megváltozott idõjárási viszonyokhoz. http://nol.hu/cikk/421393 2006. 10. 19.
5 A Természetvédelmi Világalap (WWF) 2006. évi Élõbolygó-jelentése szerint a vizsgált szárazföldi fajok 31 százalékkal fogyatkoztak meg, az édesvíziek 28 százalékkal, a tengeriek pedig 27 százalékkal. http://www.nepszava.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=833082 2007. 01. 03.
6 http://www.nol.hu/cikk/350693/ 2007. 01. 04.
7 A bonni ENSZ Egyetem kutatóinak becslése szerint számuk már most eléri a 20 milliót, 2010-re pedig az 50 milliót is megközelítheti. Pesszimista elõrejelzések szerint 2050-re 150 millióra is nõhet ez a szám. http://veszprem.index.hu/cikk.php?id=11721
8 http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=128029 2006. 10. 28.
9 A halászat világszerte 80 milliárd dolláros üzlet, amely 200 millió embernek ad munkát. Ezenkívül több mint egymilliárd embernek – közülük sokan szegények – a hal jelenti a fõ fehérjeforrást. http://index.hu/tech/tudomany/fish061103/, 2006. 11. 03.
10 Magyar Tudomány, 2005/7 849. o. http://www.matud.iif.hu/05jul/12.html
11 http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=110576, 2006. 11. 02.
12 A 2003-as hõhullámokban majdnem 35 000 ember esett a hõség áldozatául Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban és más nyugat-európai országokban, beleértve Angliát is. Ilyen hõhullámokra a kutatások szerint 2050-ig minden négy évben számítani lehet. http://www.ma.hu/page/cikk/aab/0/142311/1, 2006. 10. 30.
13 A jelenség (amelynek elnevezése spanyolul kisgyermeket jelent és a kis Jézusra utal, mivel rendszerint karácsony táján jelentkezik) valójában egy rendellenes tengeráramlás, amelynek globális éghajlat-módosító hatása van. Dél-Amerika keleti partjaihoz általában hideg (a nyugati partoknál mértnél átlagosan 8 fokkal hidegebb) vizet szállítanak az áramlatok, ám bizonyos években egy nyugat–keleti irányú melegáramlás felborítja a megszokott rendszert. Ezekben az esztendõkben a száraz kontinenseken (Afrikában és Ázsiában) a megszokottnál forróbb és szárazabb az idõjárás, Ázsiában és Dél-Amerikában pedig lényegesen több a csapadék. Ennek hatására a légkör instabillá válik, fokozott esõzést, áradásokat, heves viharokat, illetve pusztító szárazságot és tüzeket okozhat.
14 Afrika Szaharától délre esõ részén, ahol az összes maláriás megbetegedésnek kb. 95%-a lelhetõ fel, félmillió gyermek hal meg évente a fertõzéstõl. Kelet-Afrikában a téli hõmérséklet viszonylag kis növekedése „fölfelé” tolná el a malária-zónát, így a magasabban fekvõ nagyvárosok lakosságát is érintené, amely jelenleg kívül esik a szúnyogok hatáskörén az alacsonyabb hõmérséklete miatt pl. Nairobi (Kenya) és Harare (Zimbabwe).
15 Kiterjedése Franciaország és Németország együttes területét teszi ki.
16 Mivel területe nem lesz alkalmas megélhetésre, ezért a lakosság elvándorol.
17 Kiribati, a Maldív-szigetek, a Marshall-szigetek, Tokelau és Tuvalu, amelyeken mintegy félmillió ember él, kizárólag atollokból állnak. Az emelkedõ tengerszint és az egyre intenzívebb idõjárási jelenségek következtében a korallzátonyok pusztulása biztosnak tûnik. Így biztosnak tûnik az is, hogy ezeket az országokat az éghajlatváltozás még ebben az évszázadban meg fogja semmisíteni. A csendes-óceáni Tuvalu-szigetnek már jelenleg is érvényben lévõ, menekültekre vonatkozó „befogadó nyilatkozata” van Új-Zéland kormányától, mivel az utóbbi években a sziget felett egyszerûen átcsapnak a hullámok.
18 Az olvadás hatásai már most is jól érzékelhetõek: 2005. augusztusban egy orosz tengerjáró hajó, az „Akademik Fjodorov” elõször kelt át jégtörõ segítsége nélkül az Északi-sarkvidéken.
19 Jelenleg az ásvány- és nyersanyag-kitermeléshez olyan speciális gépekre van szükség, amelyek bírják a nagy hidegeket, ezáltal sokba kerülnek. A felmelegedés következtében a továbbiakban elegendõ lesz a hagyományos bányaipari gépek üzemeltetése is, amelyek beszerzése lényegesen olcsóbb.