A Magyar Honvédség vezetési rendszere a Magyar Honvédség feladatrendszerének változásával, módosulásával folyamatosan változik. A vezetéselméleti alapokra támaszkodó elméleti kidolgozások a megvalósításnál szervezési, kiképzési (képzési), technológiai (technikai) változásokat is előidéznek. A változásokra meghatározó hatással van a hazai feladatok maradéktalan teljesítésének biztosítása, a szövetségi kötelezettségből adódó feladatok, valamint azok a tennivalók, amelyeket a nem szövetségi rendszerünkbe tartozó szervezetekkel közösen kell megoldanunk. A vezetéssel szemben támasztott katonai követelmények, a szilárdság, az állandóság, a rejtettség, az operativitás és a rugalmasság megköveteli a szükséges információk biztosítását a döntéshozók részére.

A vezetés alapját biztosító információ átadása, cseréje, továbbítása döntően technikai eszközök alkalmazásával történik. Az információátadás alapja, hogy egy nyugalmi állapotban lévő folyamatos hatást (elektromos jelszint, fénynyaláb, mechanikai állapot, mágneses hatás stb.) valamilyen kód szerint módosítani kell, amelyet a célállomás vagy célállomások érzékelni, értékelni tudnak. Amennyiben ez a feltétel nem, vagy csak részben teljesül, komoly problémák forrásává válhat. Gondoljunk csak a 2006. áprilisban Kaposváron történt repülőgép-modellezéskor történt balesetre, melynél a repülő távirányítóról érkező jelét (feltehetően) egy taxi rádiójának a jele zavarta meg, s így nem tudta a célállomás biztosítani a modellrepülő irányítását. (Sajnálatos módon ennek emberélet lett az ára.) Az információ (adat) átadása tehát nemcsak személyek között értelmezhető, hanem személyek és technikai eszközök (tv-távvezérlő), sőt technikai eszközök és technikai eszközök (atomreaktor sugárszintmérő és vészleállító rendszer) között is. Jogosan merül fel a kérdés, honnan lehet tudni, melyik információnak hova kell eljutnia, miért nem keverednek (ha minden rendben van) össze az információk, miért nem zavarják egymást az információcsere során. A rengeteg figyelembe veendő, megtervezendő, szinkronizálandó kérdések közül az egyik ilyen a frekvenciagazdálkodás.
Napjainkban a világon minden elképzelést felülmúló fejlődés tapasztalható a távközlésben, és ez a tény egyre nagyobb erőfeszítést kíván mind nemzetközi, mind hazai területen a frekvenciagazdálkodásban. Alapvető cél a lehető legtöbb információ átviteli lehetőségének biztonságos, stabil és gazdaságos biztosítása. Ez a feladat természetesen az információt adó, illetve vevő eszközök tömegével valósítható meg. Az a terjedelem (elektromágneses spektrum, frekvenciasáv), amelyen a világnak osztoznia (gazdálkodnia) kell, szélesnek tűnik, de az igények oldaláról nézve, a fejlett technikai megoldások ellenére a lehetőségek korlátozottak. Szigorú korlátokat okoznak ezen a területen a földrajzi viszonyok (domborzat, víz, mesterséges építmények), üzemeltetési korlátok, műsorszórók megzavarásának tilalma, biztonsági, egészségügyi szabályozók, országhatáron történő átsugárzás. Ezért igen felelősségteljes a rendelkezésünkre álló frekvenciaspektrum tervszerű, rendezett, hatékony módon történő ellenőrzött felhasználása. A frekvenciagazdálkodás feladatát röviden úgy lehetne megfogalmazni, hogy az egyes elektromosan sugárzó eszközök frekvenciájának és sugárzási jellemzőinek a körülmények figyelembevételével történő olyan meghatározása és ellenőrzése, amely az igények lehetőség szerinti legnagyobb mértékű kielégítését teszik lehetővé úgy, hogy a működtetett rendszerek közötti zavartatások megengedhető szinten maradjanak. Hangsúlyozottan fontos a frekvenciasávok (frekvenciák) ellenőrzése, naprakész ismerete és nyilvántartása, az esetlegesen előforduló zavarok behatárolása és elhárítása, az engedély nélküli szabálytalan alkalmazások felfedése, telephelyének behatárolása és a hatás megszüntetésére teendő intézkedés. Ehhez méréstechnikai támogatás szükséges, amelynek eszközei a rádiótechnikai ellenőrző-mérő berendezések, műszerek.
A frekvenciagazdálkodás fogalmát – az előzőekben vázoltakra alapozva – a következőképpen fogalmazhatnánk meg: azon műszaki jogi és igazgatási tevékenységek összessége, amelyek a rádióhullámok megfelelő nemzetközi és nemzeti felhasználását szolgálják, valamint biztosítják a rádió-távközlési szolgálatok, rendszerek (hálózatok) és berendezések zavarmentes üzemét. Törvényi alapja az 1993. évi LXII. törvény, amely kimondja, hogy az elektromágneses rezgések rádió-távközlési és egyéb nagyfrekvenciás célokra szolgáló tartománya feletti rendelkezés az állam kizárólagos joga. A rádiófrekvenciás tartomány felhasználását nemzetközi és nemzeti szinten védeni és a frekvenciákkal tervszerűen gazdálkodni kell.
A feladat szervezeti és intézményi háttere (a kormányzattól a felhasználókig) súlyának megfelelően kiépített és szigorúan szabályozott.
A világ országai az országok közötti koordináció végrehajtására nemzetközi szervezeteket hoztak létre, amelyekkel a hazai, ezen területtel foglalkozó szervezetekkel együttműködnek. Ilyenek a Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU), valamint az Európai Postai és Távközlési Igazgatóságok Értekezlete (CEPT), amelyben frekvencia-menedzsment munkacsoport (FMWG) működik. Természetesen a NATO szervezetében is található egy munkacsoport a katonai szakfeladatok harmonizálására, amely a NATO Board alatt található frekvenciamenedzsment albizottság (FMSC).
A hazai frekvenciafelhasználók körét Magyarországon két területre bontották: a polgári és a nem polgári célú frekvenciafelhasználókra. A polgári terület frekvenciagazdálkodását szoros együttműködésben a nem polgári terület felelősével, a gazdasági és közlekedési miniszter irányításával a Nemzeti Hírközlési Hatóság végzi. A nem polgári terület frekvenciagazdálkodását szorosan együttműködve a Nemzeti Hírközlési Hatósággal a honvédelmi miniszter irányítása alatt álló Kormányzati Frekvenciagazdálkodási Hivatal (KFGH) végzi.
A Magyar Honvédség természetesen a nem polgári célú frekvenciafelhasználók körébe tartozik. Ebbe a csoportba tartoznak még az Információs Hivatal, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a Katonai Felderítő Hivatal, a Katonai Biztonsági Hivatal, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, a Belügyminisztérium, az Országos Rendőr-főkapitányság, a Határőrség Országos Parancsnoksága, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága, a kormány kizárólagos rádió-távközlő rendszerei üzemben tartásáért felelős állami szervek, valamint az egységes digitális rádió-távközlő rendszer kiépítésére, üzemeltetésére, a folyamatos technológia követésére hivatott szervezetek.
A rádiófrekvenciák használati jogának megszerzését a nem polgári célú frekvenciagazdálkodás egyes hatósági eljárásairól szóló 29/2005 (VII. 27.) HM-rendelet frekvenciakijelöléshez, valamint rádióengedélyhez köti, melynek megszerzése közigazgatási hatósági eljárás keretében a KFGH-nál kezdeményezhető. A Magyar Honvédségen belül a frekvenciagazdálkodás, valamint az ellenőrzés feladatait a 24/2006. (HK 8.) HM KÁT-HVKF együttes intézkedés határozza meg.

Az intézkedés értelmében az MH Híradó és Informatikai Parancsnokság (MH HIP) az MH egyedüli szervezete, amely jogosult frekvenciakijelölési és rá dióengedélyezési eljárásokat kezdeményezni a KFGH-nál. A frekvenciagazdálkodás feladatai nem merülnek ki a frekvenciaelosztással és a használat ellenőrzésével. A feladatrendszer kiterjed a fejlesztések, beszerzések, alkalmazásba vételek, rendszerbe állítások szakirányú felügyeletére, a frekvenciafelhasználás tervezésére, gyakorlatok, missziók frekvenciabiztosítására.
A fejlesztések során a hazai ipar által fejlesztésre (korszerűsítésre) kerülő katonai rendeltetésű eszközök számára szükséges frekvenciasávokat és az elektromágneses összeférhetőséget meghatározó paramétereket a fejlesztésért felelős szervezetek az MH HIP-pel együttműködve tervezik. A tervezett frekvenciasáv alkalmazásának lehetőségeit és az elektromágneses összeférhetőséget meghatározó paramétereket – a tervezés időszakában – az MH HIP a KFGH-val egyezteti. Az egyeztetés alapján az MH HIP adatszolgáltatást kérhet a KFGH-tól, amelyet megküld a fejlesztésért felelős szervezetnek. A rádióberendezés fejlesztése és gyártása során az elektromágneses öszszeférhetőséget meghatározó paraméterek betartásának ellenőrzését a HM Technológiai Hivatal végzi. A rádióberendezések beszerzése során a forgalomba hozatallal kapcsolatos eljárási rendet az előkészítés időszakában az MH Beszerzési, Biztonsági és Beruházási Hivatal (HM BBBH) a KFGH-val együttműködve végzi. A katonai rendeltetésű rádióberendezések (rádióberendezésekkel felszerelt fegyverrendszerek) beszerzése esetén a beszerzést végrehajtó (HM TH; HM BBBH) a nyertes ajánlattevővel benyújtatja a forgalomba hozatalhoz – a pályázati kiírás folyamatában követelményként megfogalmazottak alapján – szükséges adatokat a KFGH részére a berendezések nyilvántartásba vétele céljából. A kereskedelmi beszerzésű katonai rendeltetésű rádióberendezések alkalmazásba vétele előtt az alkalmazó fegyvernemek, szolgálatok meghatározzák a beszerzésre kerülő és a már rendszerben levő rádióberendezések közötti elektromágneses összeférhetőséget biztosító szervezési és technikai rendszabályokat. A polgári rendeltetésű, de katonai felhasználásra tervezett rádióberendezések beszerzése esetén az MH HIP parancsnoka a beszerző szervezet által felterjesztett és a szakanyagfelelős szolgálatfőnök által véleményezettek alapján adatszolgáltatást kérhet a KFGH-tól. Az elektromágneses összeférhetőség követelményeinek megfogalmazás után az MH HIP kísérleti célú frekvenciakijelölést vagy kísérleti célú rádióengedélyt kér a KFGH-tól a berendezések kipróbálásához.
A rádióberendezések alkalmazásba vétele és rendszerbe állítása során a rádióberendezések (rádióberendezésekkel felszerelt fegyverrendszerek) rendszeresítési eljárásait csak az MH HIP parancsnoka által kezdeményezett, a KFGH által kiadott telepítési célú frekvenciakijelölés, vagy rádióengedély-határozat másolatának birtokában lehet megkezdeni. A csapatpróba-vizsgálat alá vont eszközök esetén – amely csak kísérleti vagy ideiglenes rádióengedély alapján folytatható – a csapatpróba-bizottság jegyzőkönyvének tartalmaznia kell a rádióberendezés frekvenciahasználatára, valamint az elektromágneses összeférhetőségre vonatkozó megállapításokat. A javaslat alapján az MH HIP parancsnoka – amennyiben szükséges – eljárást kezdeményez a KFGH-nál a rádióengedély(ek) módosítására. Az MH HIP nyilvántartásba veszi a rendszeresítésre kerülő rádióberendezések engedélyeit, frekvenciáit és az elektromágneses összeférhetőséget meghatározó paramétereket.
A frekvenciafelhasználás tervezésénél a híradás, rádióforgalmi rendszerek alapját a rádióengedélyek képezik. Az engedélyek alapján az MH HIP elkészíti a parancsnokságok, intézmények (MH ÖLTP, MH BHP, MH SZFP, MH LEP, ZMNE, MH KPTSZI, MH SZKK) részére a frekvencia- és hívójel-kiutalókat. Az adott parancsnokságok elkészítik a saját rádióhálók és irányok táblázatát, illetve az alárendeltségükbe tartozó szervezeteknek megküldik az általuk elosztott frekvenciakiutalókat, amelyekből a csapatok szintén elkészítik a rájuk vonatkozó rádióhálók és irányok táblázatát, amelyet megküldenek parancsnokságaiknak és az MH HIP parancsnoknak. A rádióberendezések üzemi és tartalék frekvenciáit, a frekvenciák használatának rendjét – minden szinten – az alkalmazó szervezetek tervezik. A tervezés során figyelembe kell venni a frekvenciakiutalásban szereplő korlátozásokat, továbbá az elektromágneses összeférhetőség biztosítására irányuló rendszabályokat, normákat. A rádióforgalmi rendszert üzemeltetők a működésre tervezett forgalmi rendszerek aktiválását a hatályos HM Információ Kapcsolati Rendszer (IKR) alapján kötelesek az MH HIP parancsnokának bejelenteni.
A Magyar Honvédség szervezetei által végrehajtott gyakorlatok, gyakorlások frekvenciafelhasználását az előkészítés időszakában kell tervezni. A gyakorlatot tervezők a híradóintézkedés, az érvényben lévő frekvencia- és hívójel-kiutaló alapján, a rendelkezésre álló frekvenciák felhasználásával tervezik a híradó rendszereiket, amelyek adatait megküldik az MH HIP parancsnokának. Az adatok megküldése egyben a rádióforgalmi rendszer aktivizálása bejelentésének minősül.
A Magyar Köztársaság területén végrehajtott két- vagy többoldalú gyakorlatok alkalmával a magyar fél az előkészítés időszakában köteles a résztvevők frekvenciaigényét felmérni, a részére kiutalt rádióforgalmi adatokból az igényeket biztosítani és erről az MH HIP parancsnokát tájékoztatni.
Az alakulat részére kiutalt frekvenciakontingensből ki nem elégíthető kérés esetén a szükségletet a NATO-eljárásban elfogadott frekvenciaigénylés alapján kell az MH HIP parancsnokához benyújtani. Az MH HIP parancsnoka a NATO Nemzeti Rádiófrekvencia Hivatal (NARFA HU)-on keresztül biztosítja az igényelt frekvenciákat. (A nemzeti NARFA HU-feladatokat a KFGH látja el.)
A Magyar Honvédség szervezeteinek külföldön végrehajtott gyakorlata esetén, a gyakorlat előkészítésének időszakában a fogadó nemzettel egyeztetni kell a berendezések frekvenciabiztosítása érdekében. Az egyeztetett frekvenciaigényt az MH HIP parancsnokának kell benyújtani a NATO-eljárásban elfogadott frekvenciaigénylés alapján. Az MH HIP parancsnoka a nemzeti NARFA HU-n keresztül igényeli a frekvenciákat a fogadó nemzet NARFA-szervezetétől. Nem NATO-szövetséges ország esetében a NARFA HU az adott ország frekvenciagazdálkodási szervével veszi fel a kapcsolatot.
A missziók frekvenciaigényének biztosítása a Magyar Köztársaság területén rádióengedélyhez kötött. A rádióengedélyeztetési eljárás kezdeményezője a misszióért felelős szervezet. Az igény alapján az MH HIP parancsnoka kezdeményezi a KFGH-nál a rádióengedélyeztetési eljárást. Külföldi misszió esetén a helyszínen felmerült szükségleteket a területileg illetékes frekvenciagazdálkodási szervezethez kell benyújtani a NATO-eljárásban elfogadott frekvenciaigénylés, vagy az illetékes szervezet által meghatározott formanyomtatványon.
Amennyiben a misszió helyszínén nem hoznak létre frekvenciafelhasználást koordináló szervezetet, akkor az igényeket az MH HIP parancsnokának kell benyújtani. Az MH HIP parancsnoka a nemzeti NARFA HU-n keresztül igényli a frekvenciákat. Nem NATO-misszió esetén a misszióért felelős szervezet a feladat-végrehajtás helyszínén a frekvenciaszükségletet önállóan szerzi meg.
A haderő-átalakítás, -fejlesztés, -korszerűsítés következtében megkezdődött és tervszerűen folyik a rádióberendezések generációváltása. A híradás terén, az új típusú MRR (Multi Role Radio) rádiók által biztosított korszerű adásmódok, frekvenciaugratás, ALE (Automatic Link Establishment – automatikus összeköttetés felvétele) üzemmódok nyújtotta lehetőségek kihasználása érdekében kialakultak a blokkgazdálkodás jogi feltételei az RH és URH frekvenciatartományban. A blokkgazdálkodás nem jelent mást, mint a rádióengedélyben megadott feltételek mellett a frekvenciablokk (frekvenciák és frekvenciasávok) szabadon történő tervezését és használatát.
Az új korszerű eszközök rendszerbe állítása (rádiók, radarok, repülőtechnika, elektromos vezérléssel irányított, vezetett technikák) együttdolgozása megköveteli a pontos tervezést, felügyeletet és ellenőrzést.
Az új rádiók esetében a korszerű modulációs eljárásoknak, jelfeldolgozásoknak köszönhetően az eszközök és rádióforgalmi rendszerek nagy zavarvédelemmel rendelkeznek a természetes, szándékos és véletlen zavarokkal szemben. Korszerű frekvenciamenedzsment-program segítségével, továbbá különböző szervezési rendszabályokkal a dezinformáció elleni védelem nagymértékben növelhető. A régebbi típusú, úgynevezett fix frekvenciás rádióállomásokkal, rendszerekkel való összeférhetőség biztosítása alapvető feladat a generációváltás időszakában. A múlt és a jövő eszközeinek együtt kell működniök anélkül, hogy egymást zavarnák.
A közös gondolkodás, tapasztalatcsere, egységes értelmezés és együttdolgozás érdekében Havril András vezérezredes védnökletével – akit a konferencián Mikita János mérnök altábornagy képviselt – frekvenciagazdálkodási konferencia zajlott le az MH HIP szervezésében 2006. március 21-én Nagytarcsán a Puskás Tivadar laktanyában.
Az ott elhangzottak megerősítették: a Magyar Honvédségben a frekvenciagazdálkodás feladatai szabályozottak, ellenőrzöttek, a követelményeknek megfelelőek, az MH HIP és a KFGH együttműködése mintaszerű.

Horváth Ferenc

A frekvenciagazdálkodás szervezeti és intézményrendszere
Magyarországon