Napjaink nagy ütemű technológiai fejlődése és az egyre szélesedő miniatürizálási folyamatok (mikro- és nanotechnikai vívmányok) új lehetőségeket nyújtanak a katonai élet szinte minden területén. Az afganisztáni és az iraki konfliktusok tapasztalatai rávilágítottak arra, hogy a sikeres katonai műveletek elengedhetetlen feltétele a legkorszerűbb technikai eszközök alkalmazása. Alkalmazkodva a kor kihívásaihoz minden fejlett hadsereg modernizációs programjában fontos szerepet kap a kis alegységek és az önállóan feladatot végrehajtó katonák eszközrendszerének korszerűsítése. E korszerűsítési folyamat kulcskérdése a katona feladat-végrehajtó és túlélési képességének növelése. Ez a két paraméter csak úgy fokozható jelentős mértékben, ha a katonák rendelkeznek a legmodernebb, közvetlenül a tevékenységüket támogató eszközökkel, és be vannak kapcsolva egy, a tevékenységüket közvetetten támogató, magasabb szintű információs hálózatba.

A fejlettebb hadseregek különböző projekteket hoztak létre, amelyek célja a katona digitalizálása1 és hálózatosítása2. Néhány példa ezekre a programokra [1]: az angol „Future Integrated Soldier Technology3 (FIST)”; a német „Infanterist der Zukunft4 (IDZ)”; a kanadai „Soldier Information Requirements Technology Demonstracion5 (Sireq TD)”; az amerikai „Land Warrior6 (LW) és az Objective Force Warrior4 (OFW)”.
Elemezve a különböző programokat és a katona várható feladatrendszerét, összeállítható egy elektronizált (digitalizált) eszközrendszer, amely alkalmassá teszi a katonát a XXI. század harctevékenységeinek sikeres végrehajtására. Ez a katona egyéni felszerelésének részeként jelentős képességnövekedést és jobb túlélési esélyeket teremt számára. Ilyen digitalizált eszközrendszer egy változatát és a vele szembe felállítandó követelményrendszert mutatjuk be.

A DIGITÁLIS KATONA FOGALMI MEGHATÁROZÁSA

A digitális katona7 hallatán ne gondoljunk egy fantasztikus filmbe illő robotkatonára. Ez a kifejezés ugyanis nem a Terminátor filmek kibernetikus katonáját (robotját), hanem „hús-vér” katonát takar, aki rendelkezik azokkal a – csúcstechnikát képviselő – digitalizált (elektronizált) eszközökkel és rendszerekkel, amelyek biztosítják számára a XXI. század kihívásaihoz igazodó katonai műveletekben a sikeres feladat-végrehajtáshoz szükséges képességeket.
A digitális katonára jelenleg nincs egységes definíció. Köszönhető ez részben a tématerület újszerűségének, másrészt a fejlődés gyors ütemének. A magyar szakirodalomban a digitális katona definícióját – az elsők között – Várhegyi István és Makkay Imre adta meg. Ők az alábbi meghatározást alkalmazták: „A digitális katonák (vagyis összfegyvernemi manőverező erők) a digitalizált harcmezőn, elektronizált és informatizált fegyverrel, digitális vezérlésű, igen nagy találati pontosságú ún. precíziós fegyverzettel harcolnak az általános hadműveleti terv alapján. Kiképzésükbe és felkészítésükbe beletartozik a számukra rendszeresített számítógépek (palmtopok, laptopok, törzsmunkaállomások, digitálisan vezérelt híradó eszközök, ellenőrző és felderítő eszközök, fegyverek és fegyverrendszerek stb.) kezelésének mesterfokú elsajátítása.
A digitális katonák tehát azok a korábbi, hagyományos fegyverekkel harcoló összfegyvernemi katonák (lövészek, harckocsizók, felderítők, tüzérek stb.), akiket átképeztek digitális alapú fegyverek, harc- és vezetési eszközök kezelésére.
A digitális katonákat hamarosan ellátják olyan személyi számítógép-hálózattal, amelynek segítségével egyrészt jelenteni tudja helyzetét, egészségügyi és mentális állapotát, továbbá harci igényeit, másrészt információkat kaphat az elöljárótól, a szomszédaitól a változó helyzetről, újabb veszélyekről. Az ilyen harci képességű digitális katonák minősítő elnevezése: a hálózatos katona lesz.”8
Ezek a fogalmi meghatározások az akkori viszonyok között teljesen helytállóak voltak.
A technikai fejlődés és a hálózatos hadviselési elvek térhódítása eredményeként napjainkban már másként értelmezendő a digitális katona. A kutatások jelenlegi állása szerint megváltozott a két fogalom mögötti tartalom. A digitális katona napjainkra már más tartalommal bír, nem a digitális fegyverek, harci és vezetési eszközök kezelésére alkalmas összfegyvernemi katonát értjük alatta, hanem az idézet szerinti hálózatos katonát. A hálózatos katona és a digitális katona jelenleg szinonim fogalomként értelmezhető. Azért nem célszerű külön definiálni a digitális katonát és a hálózatos katonát, mert a digitális katona nem létezhet hálózat nélkül. A digitalizált eszközrendszerének működése és az információáramlás sem képzelhető el a hálózat nélkül. Ezenkívül a katona képességnövekedésre is a személyi és a harctéri hálózatba kapcsolt infokommunikációs eszközök működése révén tesz szert.
A digitális katona egy speciális személyi és a harctéri hálózatba kapcsolt digitalizált-elektronizált eszközrendszerrel (egyéni felszereléscsomaggal) rendelkező katona, aki harcát a digitalizált harctéren a hálózatközpontú hadviselési elvek alapján vívja meg. Ezt a katonát a korszerű eszközei és a magas szintű kiképzettsége alkalmassá teszik a háborús és válságreagáló műveletekben való részvételre, valamint speciális, nagy fontosságú feladatok ellátására.9 A digitális katonák harci hatékonysága a megnövelt képességeiknél fogva kb. három-négyszerese a hagyományos katonák harci teljesítményének. A legjelentősebb képességnövekedést az infokommunikációs eszközei és ezek hálózatba kapcsolása, továbbá a személyi robotok alkalmazása adja a katonának.
A digitális katona létrejöttét a XXI. század katonai kihívásai generálták, és a technológiai, technikai fejlettség nyújtotta lehetőségek biztosítják. Az új katonai kihívások igényelték a hagyományos katonák ellátását a kor színvonalának megfelelő digitalizált eszközökkel, és felruházását a hálózat nyújtotta előnyös képességekkel, hiszen ezek nélkül nem voltak képesek megfelelő sikereket elérni. Példaként hozható erre az afganisztáni és az iraki misszió is. Ezekben a műveletekben egyre nagyobb szerepet kaptak a digitális katonák, az infokommunikációs eszközeik, robotjaik alkalmazásával megszerzett és továbbított valós idejű információk. A digitális katonák szárazföldi robotjai derítették fel például az al-Kaida-bunkerek jelentős részét.
Mint a fentiekből is kitűnik, a digitális katona nem képzelhető el az információs hálózat és a hálózatközpontú hadviselési elvek megvalósulása nélkül.

A DIGITÁLIS KATONA
ESZKÖZRENDSZERE

Az elmúlt néhány évet jellemző katonai műveletek tapasztalatai egyértelműen rávilágítottak arra, hogy sikeres tevékenységet a katona csak modern elektronizált, informatizált eszközökkel tud végrehajtani. Egy elektronizált felszereléscsomagba azokat az eszközcsoportokat célszerű integrálni, amelyek nélkül a katona nem képes a kor színvonalának megfelelő, sikeres katonai műveletet végrehajtani. Az ilyen speciális eszközrendszert használó katonák bevethetőek szakasz-, rajkötelékben, de képesek önálló feladat végrehajtásra is.
A digitális katonának rendelkeznie kell az alábbiakkal (az elektronizált eszközrendszer egy változata):

l speciális ruházat;
l elektrooptikai eszközökkel ellátott speciális fegyver;
l felderítő eszközrendszer10;
l egyéni helymeghatározó (nagy felbontású digitális térképadatbázissal ellátott GPS11-vevőegység) és helyzetjelentő rendszer;
l egyéni idegen-barát felismerő rendszer;
l nagy felbontású megjelenítő egység képi és írásos információk kijelzésére; l mikrofon- és beszélőkészlet;
l nagy teljesítményű, viselhető számítógép;
l nagy zavarvédettségű személyi rádió;
l folyamatos védett infokommunikációs kapcsolat;
l hordozható szárazföldi és légi robot;
l egyéni egészségiállapot-ellenőrző és -jelentő rendszer;
l folyamatos energiaellátást biztosító rendszer.

A digitális katona eszközrendszerének elemeit úgy fejlesztették ki, hogy ezeket a katona a testfelületén, ruházatán és a hátizsákjában képes legyen magával vinni a bevetésekre. Az eszközök elhelyezésének egy változatát az ábra szemlélteti.



A digitális katona és eszközrendszere12

Az előzőekben ismertetett felszereléscsomag néhány előnyös tulajdonsága az alábbiakban foglalható össze. A katona a digitalizált eszközrendszer segítségével többek között alkalmas:13

l valós (közel valós) idejű audiovizuális felderítési adatok megszerzésére a nap bármely szakaszában;
l ellenséges területek, objektumok felderítésére biztonságos távolságból;
l meghatározni a saját és társai, illetve az ellenséges erők, eszközök pillanatnyi helyzetét;
l audiovizuális információkat eljuttatni társainak és parancsnokának;
l audiovizuális információkat fogadni társaitól, parancsnokától, vagy a hálózatba kapcsolt bármely más felderítési adatforrástól;
l kiemelt fontosságú célpontok megjelölésére, távkövetésére, célkoordinátáinak megadására, szükség szerinti megsemmisítésére;
l a pillanatnyi fizikai és egészségügyi állapotának folyamatos ellenőrzésére;
l sérülés (veszélyhelyzetbe kerülés) esetén automatikus segélykérés leadására;
l az általa nem beszélt nyelvek megértésére;
l vegyi és sugárszennyezettség detektálására.

A digitális katona eszközrendszere szigorú követelményeknek kell, hogy megfeleljen. A továbbiakban az eszközök néhány jellemzőjét, és a velük szemben támasztandó követelményeket mutatjuk be.

A DIGITÁLIS KATONA
ESZKÖZRENDSZERÉNEK
ELEMEI

A harctéri öltözet
A ruházat vizsgálatánál nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy ez összetett rendszer, amely több alrendszerre bontható. Ilyen alrendszer például az integrált14 sisak, a felsőruházat, az integrált lövedékálló mellény és a bakancs. A digitális katona harctéri ruházatának két alapvető funkciója van. Az egyik a katona védelme a külső behatások ellen, a másik a digitalizált eszközrendszer egyes elemeinek hordozása. A külső behatások közé sorolandók a természeti környezet, az ellenséges felderítőeszközök és fegyverek hatásai. A napjaink katonai kihívásait és a várható feladatokat értékelve belátható, hogy igényként merül fel a sivatagi és a hegyvidéki körülményeknek megfelelni tudó ruházat megléte (afganisztáni, iraki bevetések).
A digitális katona az elektronizált eszközrendszerének elemeit a testfelületén és a ruházatán hordozza. A ruházat kialakításának ezért ezt is lehetővé kell tennie.
A digitális katona harctéri öltözete biztosítja számára:

l az életfontosságú szerveinek védelmét;
l a vizuális, infravörös és ultraviola felderítéssel szembeni védelmet;
l a különböző harctéri körülmények közötti kényelmes és praktikus viseletet;
l a természeti környezet behatásai elleni védelmet;
l a biológiai és vegyi hatások elleni védelmet;
l az egészségügyi állapotjelentő szenzorok testfelületen, ruházatban és ruházaton történő elhelyezésének lehetőségét;
l a nagy teljesítményű, viselhető számítógép, a nagy zavarvédettségű személyi rádió, a nagy felbontású képi megjelenítő egység, a beszélőkészlet, a fényerősítő eszköz, a nappali és hőkamera, a helyzetjelentő rendszer elemeinek, az idegen-barát felismerő rendszer elemeinek, a folyamatos áramellátást biztosító tápegység, továbbá az ezek közötti folyamatos (vezetékes vagy vezeték nélküli) információs kapcsolatot biztosító eszközök elhelyezésének lehetőségét;
l a lézeres besugárzás elleni szemvédelmet.

Az egyéni ABV védelmi felszerelés
A katona egyéni ABV15 védelmi felszerelése alapvetően három csoportra osztható. Az első csoportba a veszély megelőzését segítő mérőműszerek, a második csoportba a védőruházat és a gázálarc, a harmadik csoportba a mentesítő csomagok tartoznak. A digitalizált katonát bevethetik: szennyezett területeken, feladat végrehajtása közben érheti ABV-szennyezés, közreműködhet ipari katasztrófák következményeinek felszámolásában, illetve kaphatja feladatul a szennyezett területek felderítését.
Ennek megfelelően a digitális alegység katonájának rendelkeznie kell:

l egyéni ABV-védelmi ruházattal és gázálarccal, ami biztosítja számára a biztonságos feladat-végrehajtást a szennyezett területeken;
l személyi számítógépéhez kapcsolható személyi sugáradagmérővel, vegyi és biológiai anyagot kimutató eszközzel, amelyek segítségével a katona és a parancsnok (a hálózaton keresztül) valós képet kap a katonát ért szennyeződések mennyiségéről;
l a katona személyi robotjaira (pilóta nélküli repülőeszközére és szárazföldi robotjára) szerelhető távadóval ellátott, ABV-szennyezettség felderítésére alkalmas szenzorokkal;
l a szennyeződések eltávolítására alkalmas mentesítőcsomaggal.

A katona egyéni fegyverzete

A katona egyéni lőfegyvere a felszerelésének egyik legfontosabb eleme. A technológiai fejlődés egyre pontosabb, hatásosabb, egyszerűbb és biztonságosabban kezelhető lőfegyvert biztosított a katonának. Napjainkra az egyéni lőfegyverekre rákerülnek a lézervezérlésű célzórendszerek, továbbá a pontos célzás mellett a felderítésre is alkalmas fejlett elektrooptikai eszközök. A közelmúlt háborús tapasztalatai (a baráti tűz következtében elszenvedett veszteségek) rávilágítottak arra, hogy a haditechnikai eszközökön kívül az egyéni lőfegyvereket is be kell kapcsolni a harctéri azonosító rendszerbe. Így nagymértékben csökkenteni lehet a saját erőkben okozott veszteségeket.
A digitális katona egyéni lőfegyverével szemben támasztott követelmények:

l rendelkezzen az ellenséges célok megsemmisítését biztosító nagy tűzerővel és tűzgyorsasággal;
l rendelkezzen nagyfokú üzembiztonsággal;
l kezelése és karbantartása legyen egyszerű;
l mérete és súlya legyen kicsi;
l kialakítása és hordhelyzetben való rögzítése ne akadályozza a katonát a mozgásában;
l legyen ellenálló a környezeti hatásokkal szemben akár szélsőséges körülmények között is;
l lőszerűrméret vonatkozásában legyen NATO-kompatibilis;
l elhelyezhető legyen rajta lézeres távolságmérő és célzórendszer, elektrooptikai irányzék, nappali és infravörös kamera, továbbá az idegen-barát felismerést szolgáló adóegység (kisugárzóegység);
l legyen képes együttműködni a harctéri azonosító rendszerrel (tegye lehetővé a lövés kiváltásának automatikus blokkolását a saját célpontokra);
l rendelkezzen a felhasználható lőszermennyiség kijelzését biztosító lőszerfigyelő érzékelőkkel.
Követelmény továbbá, hogy a digitalizált katona egyéni lőfegyverén elhelyezett elektrooptikai eszközzel érzékelt cél (felderített eszköz, személy vagy tárgy) legyen megjeleníthető a katona szeme előtt elhelyezett személyi kijelzőjén, ezenkívül a katona számítógépén keresztül továbbítható legyen a harctéri információs rendszerbe. Ez lehetővé teszi a katona számára, hogy fegyverét felderítésre használja, majd a felderített ellenséges személyre, eszközre célzott lövést adjon le közvetlen rálátás nélkül, például fedezék mögül.
A követelményeket elemezve és értékelve megállapítható, hogy a digitalizált katona fegyverének funkciója kibővült. A hagyományos (alapvető) célpont-megsemmisítő funkció mellett megjelenik egy új, a felderítő funkció is. Természetesen nem a fegyver válik felderítőeszközzé, hanem mint hordozó, lehetőséget ad a felderítőszenzorok optimális elhelyezésére.

A katona egyéni felderítőképessége
és eszközei

Korunk katonai műveleteiben a siker egyik legfontosabb záloga a tartalomban és időben valós információk birtoklása, az információs és a vezetési fölény kivívása. Mindezek egyik elengedhetetlen alkotóeleme (alappillére) a felderítés. A technikai és technológiai fejlődés egyre szélesebb körben alkalmazható felderítőeszközöket, rendszereket biztosít katonai célú felhasználásra. A korszerű kisméretű felderítőeszközök jelentős része integrálható a katona egyéni felszerelésébe, amellyel jelentősen növelhető a katona felderítőképessége. Az eszközök hálózatba kapcsolásával értékes információk továbbíthatóak a harctéri információs rendszeren keresztül például a harcvezetési központba.
Az új kihívásoknak megfelelően a korszerű harctevékenységet folytató katonának nem elég csak a hagyományos audio-vizuális felderítési képességgel rendelkezni. A hálózatközpontú elvek alapján tevékenykedő digitalizált katonának az elektromágneses spektrumot minél nagyobb sávban lefedő korszerű felderítőeszközök által nyújtott multispektrális16 felderítőképességgel kell rendelkeznie, hiszen csak így biztosítható az álcázott személyek, tárgyak, objektumok felderíthetősége a nap bármely szakaszában. Annál is inkább fontos ez, mivel a komplex módon álcázott (különböző tartományban működő felderítőeszközök ellen védett) célok csak így deríthetők fel.
A digitális katonának az alábbi felderítőeszköz-típusokkal kell rendelkeznie a szükséges egyéni felderítőképesség biztosítása érdekében:
l az elektrooptikai eszközök csoportjába tartozó:
– látható fény tartományában működő (nappali) digitális kamerával és fényképezőgéppel,
– infravörös tartományban működő kamerával,
– ultraibolya tartományban működő felderítőeszközzel,
– a meglévő fény felerősítésének elvét alkalmazó éjjellátó eszközzel,
– besugárzásérzékelővel;
l hangfelderítésre és rögzítésre alkalmas eszközzel;
l lézertartományban működő távolságmérővel ellátott távcsővel;
l akusztikai változásokat érzékelő műszerekkel (hang irányának, tűzkiváltás irányának meghatározására);
l a külső hőmérséklet változását érzékelő műszerekkel;
l vegyi, biológiai és radioaktív harcanyagot érzékelő műszerekkel.

A digitális katona felderítő eszközeivel szemben az alábbi alapvető követelményeket kell felállítani:

l beilleszthetőek (összekapcsolhatók) legyenek a katona személyi számítógépes hálózatába;
l az általuk szolgáltatott adatok, információk megjeleníthetők legyenek valós időben a katona számára, valamint továbbíthatók legyenek a harctéri információs rendszeren keresztül;
l szoftveresen vezérelhetőek legyenek;
l vezeték nélküli adatátvitelre és kommunikációra alkalmasak legyenek;
l elhelyezhetők legyenek a katona sisakján, a fegyverén, a ruházatán és a személyi robotokon;
l nagyfokú védettség a mechanikai és a környezeti hatásokkal szemben (ütés-, por-, rezgés-, vízállóság);
l a katona mozgását ne akadályozza;
l kis méret és súly;
l kis áramfelvételi igény.

A katona egyéni
helymeghatározó és
helyzetjelentő képessége

A történelem során számos példa igazolta, hogy a harctevékenységek megtervezésének, az együttműködés megszervezésének, a csapások tervezésének elengedhetetlen feltétele volt a szemben álló és a saját fél erejének, (pontos) helyzetének, várható tevékenységének ismerete. Ma sincs ez másképp, hiszen a korszerű hadműveletek megtervezése során is komoly figyelem irányul az ellenség erejének, eszközeinek, illetve ezek helyzetének pontos felderítésére. A sikeres harctevékenység érdekében a parancsnokoknak és a végrehajtóknak nemcsak a felkészülés fázisában, hanem a tevékenység teljes időintervallumában ismerniük kell a saját (maguk) és az ellenség pillanatnyi helyzetét és lehetőségét.
A digitális harcmezőn harcoló katonáknak valós időben ismerniük kell saját maguk, társaik (saját erők) és parancsnokaik pontos helyzetét és egymáshoz viszonyított helyzetüket. Ennek megfelelően a digitális katonának rendelkeznie kell helymeghatározó és helyzetjelentő rendszerrel. Természetesen ez akkor válik igazán értékessé, ha a katonák a hálózatba bekapcsolt felderítő rendszereken keresztül megkapják az ellenség pontos koordinátáit is.
A technológiai fejlődés napjainkra egyre nagyobb lehetőségeket teremt a helymeghatározás területén is. Ennek a legközismertebb megnyilvánulása a polgári szférában egyre nagyobb ütemben terjedő műholdas járműkövető és navigációs rendszerek.
A digitális katonának képesnek kell lennie meghatározni valós koordinátáit (helyzetét néhány méteres pontossággal), és megjeleníteni ezt a saját digitális térképén. A helymeghatározó rendszernek bármely napszakban és területen – legyen az erdős hegyes vagy városi terep – a környezeti hatásoktól függetlenül kell biztosítania a helymeghatározást a katona számára. A katona pontos helyzetét a rendszer legyen képes (az eszközrendszer más elemeivel együttműködve) továbbítani a harcászati információs hálózaton keresztül valós időben a kívánt személyekhez és központokba. Ilyen fogadó állomás lehet például a harcvezetési központ, a katona társai, a kirendelő parancsnok, de sérülés esetén akár az egészségügyi központ is.
Alapvető követelményként kell meghatározni a katona egyéni helymeghatározó és helyzetjelentő rendszerével szemben az alábbiakat:

l képes legyen méteres vagy centiméteres pontosságú helymeghatározásra;
l beilleszthető legyen a katona személyi számítógépes hálózatába;
l ne csak kizárólagosan a műholdas helymeghatározásra épüljön;17
l az általa szolgáltatott adatok (koordináták) megjeleníthetők legyenek valós időben a katona kijelzőjén, adatbázisba rögzíthetők, valamint továbbíthatók legyenek a harctéri információs rendszeren keresztül;
l nagyfokú védettség a mechanikai és a környezeti hatásokkal szemben (ütés-, por-, rezgés-, vízállóság);
l a katona mozgását ne akadályozza;
l kis méret és súly;
l könnyű kezelhetőség;
l kis áramfelvételi igény.

A hálózaton keresztül természetesen a digitális katona (a sikeres feladat-végrehajtáshoz szükséges mértékben) eléri társai, a saját erők és a felderített ellenséges erők pontos helyzetét, és az álláspontjától való relatív helyzetét. Mindez a digitális térképén valós időben megjeleníthető.

A katona egyéni idegen-
barát azonosító képessége

Alapvető követelményként fogalmazhatjuk meg a digitális katona egyéni idegen-barát azonosító rendszerével szemben, hogy képes legyen nagy biztonsággal azonosítani a saját kötelékbe tartozó katonákat, a környezeti hatásoktól függetlenül bármely napszakban és területen. Kiemelt fontosságú kritérium a rendszerrel szemben, hogy az megbízható és az emberi reakcióidőn belüli közvetlen azonosítást biztosítson a gyors helyzetváltozással járó harchelyzeteken, a városi és épületharcokban, továbbá a hirtelen felbukkanó célszemélyek vonatkozásában.
Követelményként kell meghatározni – az előzőeken kívül – a digitális katona egyéni idegen-barát azonosító rendszerével szemben az alábbiakat:

l legyen képes együttműködni más harctéri azonosító rendszerekkel, és így legyen alkalmas a haditechnikai eszközök (elsősorban harcjárművek és helikopterek) és egyes katona, illetve egyes katona és haditechnikai eszközök közötti azonosításra;
l képes legyen megakadályozni a lövés kiváltását saját célpont azonosítása esetén;
l alapvetően önálló rendszerként működjön, de beilleszthető legyen a katona személyi számítógépes hálózatába is;
l fegyverre, testfelületre, sisakra szerelhetőség;
l kódmodulált működés;
l a katona mozgását ne akadályozza;
l nagyfokú zavarállóság;
l nagyfokú védettség a mechanikai és a környezeti hatásokkal szemben (ütés-, por-, rezgés-, vízállóság);
l kis méret és súly;
l kis áramfelvételi igény.

Ilyen követelménynek megfelelni tudó azonosító rendszer megteremti a digitális katona számára a pontos és gyors idegen-barát felismerés képességét, és minimálisra csökkenti (megszünteti) a saját célpontra mért csapásokat.

A katona tevékenységét segítő döntéstámogató rendszer

A katona tevékenységét segítő döntéstámogató rendszerrel szemben alapvető követelményként kell meghatározni azt, hogy a digitális katonát juttassa hozzá azokhoz a szükséges és elégséges információkhoz, amelyek lehetővé teszik számára a feladat biztonságos végrehajtását.
A digitális katona közvetlen döntéstámogató rendszerét úgy kell kialakítani, hogy azon keresztül – az eszközrendszere fizikai korlátait figyelembe véve – megkapja a szükséges információkat a helyes döntések meghozatalához, továbbá hozzájáruljon feladatmegoldó képességének és a túlélési esélyeinek jelentős mértékű növeléséhez. Ide sorolható a katona – szem elé hajtható, szemüvegre vagy sisakba integrált – megjelenítőegysége, beszélőkészlete, személyi rádiója, az eszközrendszer elemeit összehangoló számítógépe (esetleg számítógépei), továbbá ezek között az információáramlást és adatkommunikációt biztosító eszközök.18
Követelményként kell meghatározni a digitális katona közvetlen döntéstámogató rendszerével szemben az alábbiakat:

l legyen képes ellátni a katonát a sikeres feladat végrehajtásához szükséges, időben és tartalomban valós információkkal;
l a katona eszközrendszerét integrálja egy információs hálózattá;
l legyen képes az eszközrendszer érzékelői által szolgáltatott adatokat, információkat a katona számára értékelhető formába átalakítani és megjeleníteni;
l biztosítsa a katona részére az eszközrendszer egyes elemeinek (például a robotok) közvetett, illetve közvetlen irányítását;
l alapvetően önálló rendszerként működjön, de beilleszthető legyen a közvetett döntéstámogató hálózatába is;
l biztosítson a katonának kétoldalú védett kommunikációs kapcsolatot társaival, elöljáróival és a közvetett döntéstámogató rendszerrel;
l testfelületre, ruházatra szerelhetőség;
l kódmodulált működés;
l nagyfokú zavarállóság;
l a katona mozgását ne akadályozza;
l nagyfokú védettség a mechanikai és a környezeti hatásokkal szemben (ütés-, por-, rezgés-, vízállóság);
l kis méret és súly;
l egységes tápforrásigény;
l kis áramfelvételi igény.

A követelményrendszer felállításánál figyelembe kell venni azt, hogy a közvetett döntéstámogató rendszert – a közvetlennel ellentétben – nem a digitális katona tevékenységének támogatására alakították ki, ennek megfelelően e rendszerrel szembeni követelményeket sem e szerint fogalmazták meg. Ezért ezzel a rendszerrel kapcsolatban csak a digitális katona feladat-végrehajtásának támogatásához legszükségesebb követelményeket mutatjuk be.

Követelmények a digitális katona közvetett döntéstámogató rendszerével szemben:

A közvetett döntéstámogató rendszer kialakításánál figyelembe kell venni, hogy a digitális katona részére a szükséges, de a más forrásból nem beszerezhető információk elérhetőek legyenek. Ezenkívül ennek a rendszernek tudnia kell fogadni a katonától, és továbbítani tőle valós idejű (közel valós idejű) információt. E kétirányú adatkapcsolat révén pedig be kell hogy kapcsolja a digitális katonát a harctéri információs hálózatba, aminek következtében részét tudja képezni a hálózatközpontú hadviselés elvei alapján létrejött digitális hadszíntérnek. Hiszen a harctéri információs hálózat (közvetett döntéstámogató rendszer) alapvető feladata, hogy a hálózatközpontú hadviselés megvalósulása érdekében egy egységes, globális hálózatba foglalja a digitális hadszíntéren, illetve a műveletben részt vevő elemeket, továbbá megszerezze és eljuttassa a kívánt pontokba az információs, majd a vezetési fölény kivívásához szükséges időben és tartalomban valós információkat. Mindezeket figyelembe véve alapvető követelmény e rendszerrel szemben, hogy biztosítsa a szükséges időben és tartalomban valós információkhoz való hozzáférés lehetőségét a digitális katonának, és fogadja a tőle érkezőket.

A katona egyéni (személyi) robotja

A robotokkal szembeni követelményrendszer felállításánál figyelembe kell venni azt, hogy ezek az eszközök hordozóként tevékenykednek a műveletek során. A robot mint hordozótest lehetőséget biztosít a különböző hasznos19 terhek elhelyezésére és eljuttatására a kívánt célterületre. A hordozón elhelyezett hasznos terhek nagymértékben meghatározzák, hogy a robot milyen támogatási feladatokat tud végrehajtani. Ennek megfelelően megállapítható, hogy ugyanazon robot más-más hasznos teherrel ellátva különféle feladatok végrehajtására lesz alkalmas. A robot kifejezés alatt a továbbiakban a hordozótest és a rajta elhelyezett hasznos terhek rendszerét értem, és ennek megfelelően is használom. A robot nem választható külön az – általában egy laptopból, vagy egy hordozható számítógépből, irányító-vezérlő, továbbá kijelző- és mikrofonegységből álló – irányító és megjelenítő alrendszerétől. A digitális katona esetében ez az alrendszer nem jelenik meg külön, hiszen saját számítógépén keresztül képes irányítani a robotot.
Természetesen különbséget kell tennünk a szárazföldi robot (Unmanned Ground Vehicle – UGV) és a pilóta nélküli repülőeszköz (Unmanned Aerial Vehicle – UAV) között, hiszen ezek különböző területeken képesek tevékenykedni, de vannak olyan követelmények, amelyek általánosnak tekinthetőek mindkét csoportra vonatkoztatva. Elsőként ezeket fogalmazom meg.
Követelményként kell meghatározni a digitális katona egyéni (személyi) robotjával szemben az alábbiakat:

l bevethető legyen különböző, akár szélsőséges időjárási viszonyok között is;
l bevethető legyen városi környezetben és egyéb, akár szélsőséges (sivatagi, erdős-hegyes) területen egyaránt; l irányítása ne igényeljen különös szakértelmet;
l irányítható legyen közvetlenül, vagy előre beprogramozott GPS-koordináták alapján, autonóm módon;
l indítása, irányítása ne igényeljen egy katonánál többet;
l üzemkésszé (bevethetővé) tétele ne igényeljen néhány percnél többet harci körülmények között sem;
l hatótávolsága minimálisan néhány kilométer legyen;
l integrálható legyen a digitális katona eszközrendszerébe;
l képes legyen együttműködni a digitális katona közvetlen döntéstámogató rendszerével vezeték nélküli kapcsolaton keresztül; l rászerelhetők legyenek a feladat függvényében különböző fajtájú hasznos terhek, mint például felderítő (a látható fény és az infravörös tartományban működő kamera, audioszenzor, ABV-szenzor) berendezések, átjátszóadó, zavaróadó, de akár csapásmérésre alkalmas eszköz is;
l hasznos terhei által szerzett információk valós időben megjeleníthetőek és továbbíthatóak legyenek a döntéstámogató rendszereken keresztül;
l szerkezeti kialakításánál fogva ellenálló legyen a mechanikai és a környezeti hatásokkal szemben;
l méreténél és súlyánál fogva ne igényeljen külön hordozóeszközt, egy katona is magával tudja vinni a bevetésekre;
l kis áramfelvételi igény.

Ezeket az általános követelményeket ki kell egészíteni a pilóta nélküli repülőeszközök esetében az alábbiakkal: legyen kézből indítható; alacsony repülési magasság (maximum 500 méter); maximális akciórádiusz: 5 km; teljes (repülő) súly: maximum 5 kg; rendelkezzen nagy stabilitású sárkány anyagszerkezettel, amely elviseli a nagy mechanikai igénybevételt a fel- és leszálláskor, szállításkor, esetlegesen a szét- és összeszereléskor; ne igényeljen leszállópályát, a leszállítás alapvetően hasra történjen.
A szárazföldi robotok esetében a következő kiegészítéseket kell tenni: a robot legyen képes különböző talajviszonyok között biztonságos haladásra; rendelkezzen lépcsőmászó képességgel, ami elengedhetetlen városharc során; működőképes maradjon néhány méteres zuhanás (például ablakon történő bedobás) után is; legyen kétéltű, képes legyen víz alatti működésre is; hasznos teherként elhelyezhető legyen rajta robbanótestek felkutatására és megsemmisítésére alkalmas eszköz. A személyi robotok alapvető feladata a digitális katona tevékenységének közvetlen támogatása. Ezért ezeknek a robotoknak a katona néhány kilométeres körzetében kell tudni tevékenykedniük. Napjaink hadműveleteiben a kisméretű pilóta nélküli repülőeszközök és a szárazföldi robotok legjellemzőbb alkalmazási területei: a felderítés, a kommunikációs kapcsolat biztosítása vagy éppen zavarása, illetve a tűzszerészfeladatok végrehajtása (szárazföldi robot).

A katona egyéni egészségi állapotát ellenőrző
rendszer

Az egyéni telemetrikus egészségi állapotot ellenőrző rendszer részét képezi a katona közvetlen döntéstámogató rendszerének. Hiszen e rendszer elemein (számítógép, kijelzőpanel, mikrofon) keresztül kaphat a katona értékelhető információt saját állapotáról (például a kiszáradást megelőzendő, a szükséges folyadékpótlásról vagy a szervezetbe jutott mérgek hatástalanításához, ellenszerbeviteléhez). Ez a rendszer továbbítja digitális jellé átalakítva az állapotjelentő érzékelők által szolgáltatott információkat – a közvetett döntéstámogató rendszeren keresztül – a katona parancsnokának és az egészségügyi központokba, ezzel mintegy jelentve a katona pillanatnyi állapotát, sérüléseinek típusát és súlyosságát.
Követelményként kell meghatározni a digitális katona egyéni egészségi állapotát ellenőrző rendszerével szemben az alábbiakat:

l képes legyen a katona mindenkori élettani állapotáról időben és tartalomban valós információkat szolgáltatni;
l képes legyen a katonát ért lövedék vagy repesz becsapódási helyének és az okozott sérülés mértékének meghatározására;
l képes legyen az alapvető élettani paramétereken (szívritmus, vérnyomás, pulzus, agyműködés) kívül a katona esetleges folyadékhiányát, anyagcsereromlását, oxigénhiányát, kihűlését, felhevülését, éberségének csökkenését, mérgezését, pszichés stresszállapotát mérni;
l alapvetően passzív20 működésű legyen, veszélyhelyzet esetén viszont azonnal jelentsen a katona és a parancsnok, illetve az egészségügyi szolgálat felé;
l azonnal jelentsen a katona életfunkcióinak megszűnése (a halál beállta) esetén a közvetlen parancsnok és az egészségügyi szolgálat felé;
l bármikor lekérdezhetőek legyenek a katona aktuális élettani paraméterei;
l integrálható legyen a digitális katona eszközrendszerébe;
l képes legyen együttműködni a digitális katona közvetlen döntéstámogató rendszerével, vezetékes vagy anélküli adatkapcsolaton keresztül;
l elhelyezhető legyen a katona testfelületén, vagy a ruházata belső felületén;
l nagyfokú zavarállóság;
l a katona mozgását ne akadályozza;
l nagyfokú védettség a mechanikai és a környezeti hatásokkal szemben (ütés-, por-, rezgés-, vízállóság);
l kis méret és súly;
l kis áramfelvételi igény.

A katona egyéni digitalizált eszközrendszerének
energiaellátása

A követelmények kialakítása során figyelembe kell venni azt, hogy a katona eszközrendszerének működését folyamatosan biztosítani kell a bevetés teljes időtartama alatt, hiszen enélkül nem beszélhetünk digitális katonáról. A digitális katona esetében a tervezett önálló feladatvégrehajtás időtartama – amikor az alegység támponttól, technikai eszköztől fizikálisan el van vágva, és így az áramforrások töltése telepített töltőkkel nem valósítható meg – meghaladhatja a 24 órát. Ez idő alatt a digitális eszközrendszer áramellátását mobil áramforrásokkal, mobil tölthetőséggel kell biztosítani. Az egyes eszközök áramforrásait egységes rendszerbe kell integrálni, amelyen belül ki kell küszöbölni az inkompatibilitás problémáját.
Követelményként kell meghatározni a digitális katona egyéni eszközrendszerének energiaellátását biztosító rendszerrel szemben az alábbiakat:

l biztosítson a digitalizált eszközrendszer folyamatos működéséhez szükséges energiaellátást, minimálisan 24 órán keresztül;
l biztosított legyen a feladat-végrehajtás közbeni áramforrás-feltöltés arra az esetre, ha a tervezett időt meghaladó működésre van igény;
– a rendszerben alkalmazott mobiltöltő kisméretű és könnyű legyen, biztosítson gyors és hatékony feltöltést;
– a tölthető áramforrások esetében a gyors feltölthetőség;
l az egyszeri felhasználású (eldobható) áramforrások kis környezetkárosító hatásúak legyenek;
l a rendszeren belüli áramforrások elhelyezhetőek legyenek – lehetőség szerint – a táplálandó eszközzel együtt, annak részeként a katona ruházatán, eszközein;
l a katona mozgását ne akadályozza;
l nagyfokú védettség a mechanikai és a környezeti hatásokkal szemben (ütés-, por-, rezgés-, vízállóság);
l kis méret és súly;
l nagy teljesítmény és hosszú élettartam.

A fent bemutatott digitalizált eszközrendszer hozzájuttatja a katonát a feladat sikeres végrehajtása szempontjából nélkülözhetetlen valós idejű információkhoz, kibővíti érzékszerveinek határait. Mindezek mellett bekapcsolja őt egy, a tevékenységét közvetett módon támogató, hálózatokon alapuló hálózatba. A katona így szerves részét képezi a digitális hadszíntérnek és a rajta folyó hálózatközpontú hadviselésnek.

T. J. Gander, E. H. Biass, J. Keggler: Tomorrow’s infantry warrior, Armada International, 5/2003.
Haig Zsolt–Várhegyi István: Hadviselés az információs hadszíntéren. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2005.
Haig Zsolt–Várhegyi István–Ványa László: A hatásalapú műveletek és céltervezésük elvi kérdései. Témafeltáró és bevezető tanulmány a MH Légierő 2004. évi tudományos kutatási tervéhez, Budapest 2004.
Várhegyi István–Makkay Imre: Információs korszak, információs háború, biztonságkultúra. OMIKK, Budapest, 2000.
An infrared microsensor payload for miniature unmanned areal vehicle.
http://216.122.164.101/PDF/SOIE/Aerosense_2003_UAV.pdf Tactical Internet. http://www.fas.org/man/dod-101/sys/land/internet-t.htm
Gácser Zoltán: A XXI. század katonájának elektronizált eszközrendszere. Kard és toll 2004/2. Budapest, 2004.
Gácser Zoltán: A digitalizált katona kommunikációs és információs igénye. Kommunikáció 2004 konferenciakiadvány, ZMNE, Budapest 2004.
Warrior of the future. http://www.businessweek.com/magazine /content/03_30/b3843084.htm Nic Robertson: Meet Packbot: The newest recruit. CNN.com, 2002. augusztus 01. http://archives.cnn.com/2002/TECH/science/ 08/01/packbot/
Embedded Training for Dismounted Soldiers Science and Technology Objective. http://www.quantum3d.com/stories/daggers.htm Arthur K. Cebrowski–John J. Garstka: Network-Centric Warfare:
Its Origin and Future. http://www.usni.org/Proceedings/ Articles98/PROcebrowski.htm Land warrior.
http://www.fas.org/man/dod-101/sys/land/land-warrior.htm Combat ID Dismounted Soldier. http://www.fas.org/man/dod-101/sys/land/cidds.htm
Land warrior. http://www.fas.org/man/dod-101/sys/land/land-warrior.htm


1 A katona digitalizálásának folyamata nem más, mint a katona modern digitális eszközökkel való ellátása.
2 Ezen a kifejezésen a katona viselhető és hálózatba kötött mikroszámítógéppel történő felszerelését kell érteni.
3 Future Integrated Soldier Technology = a jövő katonájának integrált technológiája
4 Infanterist der Zukunft = a jövő gyalogos katonája
5 Soldier Information Requirements Technology Demonstracion = a katona információs technológiájának követelményei
6 Land Warrior = földi harcos, Objective Force Warrior = a célhaderő harcosa
7 A digitális katona alatt értendő speciális eszközrendszerrel rendelkező katonát az angol szakirodalomban digital soldier (digitális katona), net soldier (hálózatos katona), land warrior (földi harcos), future warrior (jövő harcosa) kifejezések alatt találhatjuk meg.
8 Forrás: Várhegyi István–Makkay Imre: Információs korszak, információs háború, biztonságkultúra. OMIKK, Budapest, 2000., p. 133 [4.]
9 Ezek közé tartozhatnak többek között a terrorista csoportok elleni bevetések, a különös fontosságú személyek, célok felderítése, helyzetének megadása, szükség szerinti megsemmisítése.
10 A digitális katona felderítő eszközrendszere magában foglalja a látható fény tartományában működő (nappali) digitális kamerákat és fényképezőgépeket; az infravörös tartományban működő kamerákat; az ultraibolya tartományban működő felderítő eszközöket; a meglévő fény felerősítésének elvét alkalmazó éjjellátó eszközöket; a lézeres besugárzásérzékelőket; a hangfelderítésre és rögzítésre alkalmas eszközöket; a lézertartományban működő távolságmérővel ellátott távcsövet; az akusztikai változásokat érzékelő műszereket; a külső hőmérséklet változását érzékelő műszereket, továbbá a vegyi, biológiai és radioaktív harcanyagot érzékelő műszereket.
11 GPS: Global Positioning System = globális helymeghatározó rendszer
12 Az ábrát a [9.] és a [10.] forrásanyagok felhasználásával szerkesztette a szerző.
13 Forrás: Gácser Zoltán: A XXI. század katonájának elektronizált eszközrendszere. Kard és toll 2004/2. Budapest, 2004. p. 156–157 [7.], illetve Gácser Zoltán: A digitalizált katona kommunikációs és információs igénye. Kommunikáció 2004 konferencia kiadványa, ZMNE, Budapest 2004. p. 114–115 [8.]
14 Az integrált jelző arra utal, hogy az alap védelmi képességen túl a digitális eszközrendszer elemeinek hordozójaként is funkcionál a sisak és a mellény.
15 Az ABV az atom, biológiai és vegyi szavakból alkotott rövidítés, a külföldi szakirodalomban ez NBC (nuclear, biological and chemical) formában található meg.
16 A multispektrális felderítőképesség azt jelenti, hogy a katona képes több (különböző) frekvenciasávban működő eszközzel felderítést végrehajtani. Példa lehet erre a látható fény és az infravörös tartományában működő kamerák használata.
17 Erre a kitételre azért van szükség, mert városi környezetben (főként épületeken belül) vagy erősen fedett erdős-hegyes terepen a műholdas (GPS) helymeghatározás nehézkessé válik, gyakorta nem működik. Betudható ez annak, hogy a GPS-vevőberendezés nem lát rá a helymeghatározáshoz minimálisan szükséges három műholdra, vagyis nem képes venni az általuk kibocsátott jeleket.
18 Tágabb értelmezés szerint ide célszerű sorolni a különböző érzékelőket (a robotokra telepítetteket is), kamerákat, helymeghatározó egységet, közvetlen idegen-barát azonosító rendszert, egészségi állapot ellenőrző rendszert, hiszen ezen eszközök által szolgáltatott információk mind részei a katona közvetlen döntéstámogatási folyamatának. Ezeket azonban külön-külön önálló egységként is vizsgálni kell.
19 Hasznos teherként kell értelmeznünk a hordozón elhelyezett minden eszközt, amely nem közvetlenül a mozgását biztosítja. Hasznos terhek lehetnek például: kamerák, kommunikációs kapcsolatot biztosító egységek, zavaróadók, robbanóanyag-felderítésre és -hatástalanításra alkalmas eszközök és egyéb távérzékelők, távadók.
20 Ebben az esetben a passzív működés azt jelenti, hogy az élettani érzékelők folyamatosan mérik a katona élettani paramétereit, ha ezek a paraméterek az aktuális tevékenységnek megfelelően a normál értékek között mozognak, a rendszer elraktározza ugyan ezeket – a későbbi analizálás biztosítás érdekében –, de nem küld jelzést sem a katonának, sem a parancsnokának, vagy az egészségügyi szolgálatnak. Ha azonban a mért értékek eltérnek a normálistól, vagy a becsapódásérzékelők nyomásváltozást érzékelnek, rövid elemzést és értékelést követően a rendszer automatikusan el kell hogy küldje a veszélyjelzést a megfelelő helyre.