A biztonság globális és regionális értelmezése nemcsak a kihívások globális, illetve regionális kiterjedését, megjelenését jelenti, hanem feltételezi az ennek megfelelõ koordinált válaszlépéseket, az érintett nemzetközi szervezetek, országok együttmûködését és biztonságpolitikáinak összehangolását. Magyarország térségét tekintve, a nemegyszer közép-európai színekben is feltûnõ Románia egyrészt szomszédunk, másrészt a régió egyik legnagyobb országa, ezért figyelemmel kell kísérni biztonságpolitikai elképzeléseit, amely a regionális együttmûködés szorgalmazása mellett ezúttal (is) egyfajta vezetõ szerepet vetít elõre. Az újonnan érvénybe lépett román nemzeti biztonsági stratégia jól példázza ezt a bátor törekvést és rámutat arra, hogy miként próbálja az ország kihasználni azt a pozitív áramlatot, amely szerint katonai, geostratégiai szempontból az utóbbi idõszakban felértékelõdött.

Astratégia alcíme: Az európai Románia, az euroatlanti Románia: egy jobb életért, egy biztonságosabb és virágzóbb demokratikus országban. Úgy véljük, hogy az új román koncepció nemcsak a hazai stratégiaalkotóknak nyújt értékes adalékokat, hanem iránytûként szolgál a Magyarországot hol befoglaló, hol csak érintõ román régió- és biztonságpolitika értelmezéséhez, ugyanakkor bizonyos fokig jellemzi és megmagyarázza a román külpolitika rendszerváltás utáni fejlõdését, aktív nemzetközi – nem utolsósorban katonai – szerepvállalását.
A NATO-csatlakozást követõ elsõ román nemzeti biztonsági stratégia egy átfogó elgondolás, hiszen nemcsak a nemzetközi biztonság területeit érinti, hanem foglalkozik annak belügyi, intézményi és állampolgári vetületeivel is. A beteljesült NATO-tagság kétségtelenül a román külpolitika egyik húzóágazatává vált és öszszefügg a dokumentumban kvázi tényként kezelt 2007-es EU-csatlakozással. A nemzetközi katonai szerepvállalások lehetõvé tették a külföldi bemutatkozást és bizonyíthatták, jó döntés volt Románia integrálása. 2004-ben mintegy 1700 fõ teljesített szolgálatot külföldi (ENSZ-, EBESZ-, NATO-, EU- és egyéb koalíciós) missziókban. Ami pedig a terrorizmus elleni elkötelezettséget illeti, Irakban és Afganisztánban több mint 1200 román katona szolgál.1


FÖLDRAJZ, GEOPOLITIKA, KÜLPOLITIKA

Románia geopolitikai helyzetét az utóbbi évtizedben alapvetõen az euroatlanti és az európai bõvítési folyamat határozta meg. Mindezt egészítette ki elõbb a délszláv válság, majd pedig a terrorizmus elleni küzdelem jegyében kialakult nemzetközi biztonsági helyzet, amit a román diplomácia mindkét esetben igyekezett és igyekszik elõnyére váltani. A földrajz és a geopolitika közti jól ismert összefüggés mélyebb elemzését mellõzve, mindenképpen fontosnak tartjuk elõrebocsátani, hogy a földrajzi determinizmus hagyományai máig kísér(t)ik a 19. század második felében kialakuló ország stratégiaalkotási elméletét és gyakorlatát, s nyomai a legújabb elgondolásban is megjelennek. Ezek közül az ország útkeresztezõdéses jellegére és a Fekete-tenger jelentõségére hívjuk fel elõzetesen a figyelmet, ami speciális helyzetet biztosítana Romániának.
Az új koncepció külpolitikai vonatkozásai alapján úgy véljük, hogy a globalizálódó, regionalizálódó világ kihívásaira Románia a biztonság területén keres támaszt, és – természetes módon – igyekszik kihasználni a földrajzi helyzetébõl adódó lehetõségeket térsége középpontba, így a szövetség súlypontjának keletebbre helyezésével. Mindezt az aktív NATO- és EU-tagsági politikára, az USA-val fenntartott stratégiai partnerségi viszonyra, valamint az aszimmetrikus fenyegetésekhez (értsd Közel- és Közép- Kelet) való viszonylagos közelségére alapozza.
A román külpolitikai, geopolitikai gondolkodás – úgy tûnik, konstanssá váló – földrajzi tényezõin túl fontosnak tartjuk hangsúlyozni az érzelmi elemek és a kommunikáció szisztematikus egymásra épülését, és ugyancsak dicséret illetheti a román stratégák elõrelátását, hiszen a jelenlegi célkitûzések a román külpolitika egyik legutóbbi dinamikus fázisából is kikövetkeztethetõk. A közelmúlt külpolitikai kontextusát felelevenítve, mintegy összehasonlítási alapként, tekintsünk vissza néhány tényre a NATO- csatlakozást közvetlenül megelõzõ idõszakból, amely során kulcsüzenetek, érvek és perspektívák fogalmazódtak meg az észak-atlanti szövetség felé.2


A kulcsüzenetek:

1. Románia bízik abban, hogy a prágai csúcs (2002) alkalmával meghívást kap a csatlakozásra, ennek érdekében tovább gyorsítja a szükséges feltételek megteremtését.

2. Románia akkor lesz kész a csatlakozásra, amikor a NATO-szövetség kész lesz Romániát integrálni.

3. A koszovói válság során Románia megmutatta, hogy képes a NATO-val együttmûködni válságkezelõ mûveletekben, azaz bizonyította, hogy a szövetséggel együtt kész a kockázatvállalásra, hozzájárulva Európa biztonságához és stabilitásához. A NATO számíthat Romániára, úgy, ahogy Románia is számít a NATO-ra.

4. A román gazdaság felfelé ívelõ szakaszban van, ami lehetõvé teszi, hogy ki- egészítõ forrásokat különítsenek el a fegyveres erõk reformjának megvalósítására. A NATO-csatlakozás elõkészítése lökést ad az egész román társadalom modernizálásához is. A kormány odafigyel arra, hogy a források elosztásakor egyensúlyt tartson a haderõ, illetve a többi szektor (egészségügy, oktatás, környezetvédelem) fejlesztése között.

5. A biztonság terén Románia prioritással kezeli a délkelet-európai regionális együttmûködést és továbbra is részt vesz a konfliktusok megelõzésében és elszigetelésében. Elõmozdítja továbbá a nyugati értékeken alapuló együttmûködést egy olyan térségben, ahol a válságok megoldásának nem mindig ezek voltak a megszokott eszközei.

6. Románia elsõdleges szerepet szán az euroatlanti közösség tagjaival és a NATO-tagságra pályázó országokkal való partneri viszonyának erõsítésére.


Érvek, amelyek alátámasztják Románia NATO-csatlakozását:

1. Románia egy mûködõ többpárti demokrácia, amely már rendelkezik a mûködõ piacgazdaság és a potenciális növekedés alapvetõ feltételeivel. Az új román kormány elkötelezett egy radikális reformprogramban, amelynek célja a gazdasági felemelkedés, a munkanélküliség és a szegénység elleni küzdelem, a bürokrácia csökkentése, a korrupció és a bûnözés elleni küzdelem, valamint az EU- és a NATO-csatlakozás meggyorsítása.

2. Az utóbbi években a demokrácia és a jogállamiság megszilárdítása terén tett elõrelépések megerõsítik, hogy Románia befogadta és elõsegíti a NATO-tagállamok által is osztott demokratikus értékrendet. Ez a folyamat akkor lesz visszafordíthatatlan, amikor Románia a NATO tagja lesz.

3. Az 1996. és 2000. évi parlamenti, illetve elnökválasztások utáni hatalomváltás demokratikus módon ment végbe, ami a politikai osztály érettségének, valamint a társdalom demokratikus véleménynyilvánításának bizonyítéka. Ez az a dimenzió, amely hozzá fog járulni a nemzeti kisebbségek problémáinak európai módon történõ megoldásához.

4. Románia felvétele a NATO-ba jelentõs hozzájárulás lenne az európai stabilitás és biztonság megteremtéséhez, mivel a demokratikus biztonság hosszú távú befektetés kontinensünk biztonsága érdekében.
5. A biztonság és stabilitás Európájának megteremtése csak az e kulturális és civilizációs térséghez tartozó összes állam részvételével valósulhat meg.

6. Az újfajta biztonsági kockázatok közös fellépést és erõfeszítést igényelnek. Románia azok közé az államok közé tartozik, amelyek rendelkeznek a szükséges képességekkel és politikai akarattal az ilyen jellegû feladatok végrehajtására.

7. Románia nem pazarolhat el még egy évtizedet azzal, hogy a Nyugat biztosította horgony nélkül marad. Európa nem lesz teljes és szabad Románia nélkül.

8. A NATO-csatlakozás lehetõséget nyújt majd Romániának, hogy elõmozdítsa a szomszédos délkelet-európai államokkal való együttmûködését, mivel példaként fog szolgálni a régió átalakulásban lévõ országai számára.

9. Földrajzi helyzetébõl, területébõl, népessége nagyságából, katonai és politikai képességébõl adódó regionális súlya következtében Románia meg fogja sokszorozni a szövetség válságkezelõ tevékenységét a régióban.

10. Délkelet-Európa a biztonság szempontjából nehéz folyamaton megy keresztül. Romániának lehetõsége van arra, hogy katalizátora legyen a régió országai közti viszonyok jobbításának.


Románia perspektívái:

Fõ stabilitási tényezõvé válik Közép- és Délkelet-Európában, ami jószomszédi kapcsolatainak fejlesztésén keresztül kerül kifejezésre.
Stratégiai partnerséget alakít Magyarországgal. A két ország közötti kapcsolatok a történelmi megbékéléstõl eljutnak az autentikus partnerségig. Mindkét ország NATO-tagsága magának a szövetségnek is nyereség lenne.
Stratégiai partnerséget alakít Lengyelországgal. A két ország lehet a szövetség északi és déli szárnyai közötti tartóoszlop.
A szövetség keleti dimenziója lesz, mivel Ukrajnával és a Fekete-tenger keleti partjainál fekvõ államokkal már megkötötte az alapszerzõdéseket. Hasonló szerzõdések megkötése van folyamatban Moldovai Köztársasággal és Oroszországgal is.
Háromoldalú együttmûködési formák keretében3 egyaránt hozzájárul a biztonsági célkitûzések megvalósításához.
Kiegyensúlyozott kétoldalú kapcsolatokat tart fenn Délkelet-Európa összes államával.4
Aktív regionális és szubregionális együttmûködési politikát folytat.
Fontos geostratégiai pozíciót foglal el, mivel az Észak-, Közép- és Délkelet- Európa közötti kapocs, rendelkezik mintegy 1000 km-nyi hajózható Duna-szakasszal, és mert a Fekete-tenger partján, valamint a Kaukázus–Közép-Ázsia kereskedelmi útvonalon fekszik.
Románia valós képességgel rendelkezik ahhoz, hogy megerõsítse a NATO déli szárnyát, amely rendkívüli mértékben van kitéve különbözõ kockázatoknak.
Meghatározó katonai képességgel bír. A többi, volt VSZ-tag kandidáló országhoz hasonlítva Románia, illetve a román katonai infrastruktúra függ a legkevésbé a keleti piac termékeitõl.5
A román haderõ emelt szintû interoperabilitása, amelyet már három békefenntartó zászlóalja teljesítménye is kifejezett Boszniában, Angolában és Albániában, és amelyet bizonyít az 1997-ben felállított gyors reagálású erõ, valamint a román–magyar közös zászlóalj tevékenysége.
A fegyveres erõk feletti civil kontroll megszilárdítása megtörtént, a védelempolitikában való érvényesülése teljes mértékben megvalósul.
Románia NATO-ba való felvételének költségei elviselhetõek. A Lengyelország, Magyarország és Csehország felvételének költségvonzatát vizsgáló NATO- tanulmányok azt mutatják, hogy nem növelték jelentõsen a szövetség kiadásait. A román haderõ interoperabilitását, valamint a csatlakozásra elkülönített alapokat figyelembe véve megjósolható, hogy Románia felvételének körülményeiben a pénzügyi vonatkozások jelentik a legkisebb erõfeszítéseket.

KETTÕS FOGADTATÁS

A dokumentum ismertetése elõtt vessünk még egy rövid pillantást az új stratégia romániai fogadtatására. A megítélés alapvetõen két – nemegyszer belpoli- tikai törésvonalak mentén megfogalmazott – szélsõség között mozgott. A pozitív, elfogadó vélemények arra mutatnak rá, hogy az új elgondolás sikeresen egyesíti az ország érdekeit és céljait, azokat jól helyezi el az auroatlanti biztonság viszonylatában, ezenfelül pedig kézbe veszi saját sorsának, térségének irányítását. A Biztonság- és Védelemstratégiai Tanulmányok Központjának (Bukarest) egyik doktorandusz munkatársa szerint az új stratégia „… megfogalmazza a nemzetbiztonsági szektor átalakításának vízióját és alapelveit […], a dokumentum aktuális és tükrözi országunk jelenlegi aspirációit”.6
A negatív kritika oldaláról a volt külügyminiszter, Adrian Severin is megszólalt, aki annak az Ovidiu Sincai Intézetnek (Bukarest) a koordinációs igazgatója, amely még az eredeti, 39 oldalas tervezetet véleményezte. A tervezet bírálata kiterjedt a formai, tartalmi és stílusbeli jegyekre, valamint összehasonlították az elõzõ román biztonsági stratégiával. Az elõzõ nemzeti biztonsági stratégiáját 2001 decemberében fogadták el, amely lényegében a szeptemberi amerikai terrorcselekmények szellemében született meg, az Európai Biztonsági Stratégiával (2003), valamint az amerikai (2002), az orosz (2000) és a lengyel (2003) hasonló jellegû koncepciókkal. Az intézet összességében a dokumentumot szakmailag kifogásolhatónak – többek között a kormányzásba beavatkozónak, belpolitikailag megosztónak, partizánnak, szisztematikus helyett neototalitáriusnak és populistának – értékelte és újbóli elkészítésére tett javaslatot. A Nemzeti bizonytalanság stratégiája címmel megjelent újságcikkben Severin úgy nyilatkozott, hogy a tervezet „… szókészlete amerikai, nyelvtana orosz, s hogy mire gondol, azt nyelvtana és mondatszerkesztése együttesen mutatja meg”.7
A stratégia elkészítéséért felelõs Elnöki Hivatal végül is egy – az eredeti változathoz képest árnyalatnyi különbségeket felmutató – 33 oldalas módosított változatot tett a Legfelsõ Védelmi Tanács asztalára, amelyet a grémium 2006. április 17-én egyhangúlag el is fogadott.


ROMÁNIA NEMZETI BIZTONSÁGI STRATÉGIÁJA8

A 2001. szeptemberi terrorcselekmények következtében a biztonsági környezet megváltozott. Ebben a bonyolult rendszerben az egyes országok, illetve a nemzetközi közösségek együttesének biztonsága nem annyira a reakcióképességtõl és az erõalkalmazástól, hanem sokkal inkább a megelõzõ és proaktív akcióképességtõl függ.
A román nép történetének egyik újabb döntõ pillanatát éli, hiszen az 1989. decemberi forradalom után másfél évtizeddel már túl van a totalitariánus államból a demokráciába való átmenet korszakán, és az európai és euroatlanti értékeket is magáévá téve szilárdan elkötelezett a morális megújulás, az intézményi modernizáció és a polgári felelõsségvállalás iránt.
Történetének ebben a döntõ pillanatában a román népnek egy realista és pragmatikus nemzeti projektre van szüksége, amely összekapcsolja az egyéni kezdeményezést a modern polgári felfogással és a felelõs kötelezettségvállalással. Az új nemzeti biztonsági stratégia nagy lépést jelent ebbe az irányba, és végsõ soron az egyén, illetve élete és családja biztonságát szolgálja.
A nemzeti biztonsági stratégia egy szintézis jellegû koncepció, amely alapját adja mindazon döntéseknek, terveknek, intézkedéseknek és tevékenységeknek, amelyek megelõzhetik, illetve hatékony választ adhatnak a nemzeti és az európai érdekeket fenyegetõ kockázatokra és fenyegetésekre. A nemzeti biztonsági stratégia tehát harmonizálni igyekszik a nemzeti törekvéseket a nemzetközi feladatokkal és kötelezettségekkel, ugyanakkor elõ kívánja mozdítani a demokráciát, a békét és biztonságot a szomszédos és más stratégiai jelentõségû térségekben.



EGY REALISTA, BÁTOR ÉS PRAGMATIKUS
NEMZETI PROJEKT KIINDULÓPONTJAI

A nemzeti biztonság a román nemzet és állam létének alapvetõ létfeltétele, amely aktív politikai, gazdasági, diplomáciai, szociális, jogi, adminisztratív és katonai intézkedéseken, felderítõ, elhárító és biztonsági, valamint hatékony válságkezelõ tevékenységeken keresztül valósul meg. A nemzeti biztonsági stratégia legitim védelmi szükséglet és kötelezettség, amely válaszol az emberi és szabadságjogokat, valamint a román állam létét ért kockázatokra és fenyegetésekre. Románia NATO-, illetve EU-tagsága, valamint a közös értékekkel, érdekekkel és célokkal bíró biztonsági térségben való elhelyezkedése kedvezõ feltételeket teremt a hosszan tartó gazdasági és szociális fejlõdéshez, a regionális és globális békefenntartó tevékenységhez, továbbá a klasszikus és az aszimmetrikus kockázatok, fenyegetések elleni fellépéshez.
A román nemzeti értékek az alkotmányból eredeztethetõk, a román identitást meghatározó elemek: a demokrácia, a szabadság, a törvényesség elsõbbsége és a törvény elõtti egyenlõség, az emberek méltóságának, alapvetõ jogainak tiszteletben tartása, a polgári felelõsségtudat, a politikai pluralizmus, a magántulajdon és piacgazdaság, szolidaritás a demokratikus nemzetekkel, a nemzetközi béke és kooperáció, a civilizációk közti párbeszéd és érintkezés. Ezek az értékek biztosítják az egyéni és a nemzeti értékek közötti harmonikus kapcsolatot. Megvalósulásuk garanciát jelent a nemzeti szuverenitásra és függetlenségre, az állam nemzeti, egységes és oszthatatlan karakterére, valamint a nyelvi, kulturális és spirituális életközösségen alapuló egységre minden állampolgár és közösség identitásának tiszteletben tartásával.
A nemzeti érdekek a nemzeti értékek legitim eszközökkel való védelmét tükrözik, amelyek alapján a román nemzet a jövõjét megvalósítja, létét és identitását garantálja, valamint integrálódik az európai, euroatlanti közösségbe és részt vesz a globalizáció folyamatában. A nemzeti érdekek elsõsorban a nemzeti terület, a haza lakosságára vonatkoznak, de ugyanúgy szólnak minden más Romániában élõ emberhez, mint a határokon kívül élõ és tevékenykedõ románokhoz.
A biztonságot és prosperitást, melyek egymástól elválaszthatatlan fogalmak a mai modern világban, csak a nemzeti érdekek komplex garantálása biztosíthatja. A román nemzeti érdekek tömören a következõk: teljes jogú EU-tagság és felelõsségteljes NATO-tagság; a román állam integritásának, egységességének, szuverenitásának, függetlenségének és oszthatatlanságának fenntartása; versenyképes, dinamikus és teljesítményorientált piacgazdaság kiépítése; az oktatási rendszer radikális modernizációja, valamint a humán, a tudományos és technológiai potenciál hatékony felhasználása; az állampolgárok jólétének, a lakosság élet- és egészségügyi színvonalának növelése; a kultúra, a nemzeti identitás és a spirituális élet megszilárdítása és védelme az európai identitás létrehozásában való aktív részvétel összefüggésében.

Biztonsági környezet
Az évezred elején a világ egy új evolúciós fázisba lépett, amelyben együtt élnek és konfrontálódnak a pozitív, valamint a kockázatokat, fenyegetéseket és veszélyeket generáló tendenciák. A régi bipoláris világrend véget ért, a posztbipoláris átmenet befejezõdött, miközben a nemzetközi közösséget egyre inkább egy új globális biztonsági architektúra megteremtése foglalkoztatja.
Globális szinten a világ továbbra is nagymértékben konfliktusos jellegû marad. A konfliktusok motorja ugyanúgy tetten érhetõ az erõforrásokhoz való hozzáférés és piaci elosztási mechanizmusai vonatkozásában, mint az etnikai, vallási, kulturális és ideológiai természetû identitásbeli különbözõségekben.
A biztonsági környezetet a következõ fõbb tendenciák jellemzik: a globalizáció és a regionális integráció folyamatai felgyorsulnak, ami egybeesik az állami fragmentáció mellett kitartó tevékenységekkel; az új, stabil és kiszámítható biztonsági architektúrák kiépítését célzó erõfeszítések egymáshoz közelednek, ami párosul egyes térségek anarchikus tendenciáinak felerõsödésével; a nemzetközi kapcsolatok dinamikájában való befolyás megõrzése érdekében az egyes államok erõfeszítései újraélednek, ezzel párhuzamosan pedig megsokszorozódnak a nem állami szereplõk formális beleszólási lehetõségei, illetve növekszik a nemzetközi kapcsolatok dinamikájában való részvételük súlya.
A mai biztonsági környezet elsõdleges befolyásoló jelensége a globalizáció, amely ugyanúgy jelent lehetõséget, mint új kockázatokat és fenyegetéseket. Ebben a környezetben egyetlen ország sem tud izolálódni vagy semleges maradni, egyik sincs biztonságban és egyik sem akar a globális folyamatokon kívül maradni. A nemzetközi biztonság egyre inkább oszthatatlan jelleget ölt, míg a nemzetközi közösség egyre inkább tudatában van a ráháruló feladatoknak. Alapvetõen a globalizáció jelenti a gazdasági fejlõdés és prosperitás reális esélyét, ugyanakkor csak azon országok számára garantál kedvezõ tendenciát, amelyek képesek az adódó lehetõségek kihasználására, viszont a kimaradás a legnagyobb kockázatot eredményezheti. Ezzel összefüggésben tehát egész térségeket érint az instabilitás, a konfliktus, a szegénység és a frusztráció, s ez hozzájárul az újabb kockázatok és fenyegetések generálásához, illetve elterjedéséhez.
Az említettek némelyike Románia biztonságára is befolyással van. Regionális szinten, Közép-, Kelet- és Délkelet-Európában, továbbra is fennállnak vagy intenzívebbé válnak a régi vitákból eredõ etnikai vagy vallási, területi, szeparatista vagy a meglévõ határokat kétségbe vonó feszültségek, valamint számolni kell a határokon átnyúló bûnözéssel.
A kommunizmus felszámolása és a demokrácia bevezetése, valamint a NATO és az EU bõvítése kedvezõ feltételeket teremtett az új demokráciák integrálásához az euroatlanti prosperitás és biztonság térségébe. Ezek a jelenségek, kiegészülve Románia geopolitikai helyzetével, jelentõs stratégiai lehetõséget biztosítanak az ország számára: a NATO-tagságot; betagozódást az EU gazdasági, politikai, kulturális és biztonsági térségébe; stratégiai partnerséget az USA-val; a fekete- tengeri térség szerepének és súlyának növekedését az európai biztonsági és energetikai kérdések tekintetében; Románia biztonsági és védelmi intézményeinek emelt szintû interoperabilitási fokát a NATO- és az EU-országok hasonló szervezeteivel.

Kockázatok és fenyegetések
Románia a kockázatokat és fenyegetéseket NATO-, illetve EU-tagként fogja fel. Bár egy klasszikus háború, egy konvencionális katonai agresszió valószínûsége nagyon kicsi, kockázatának figyelmen kívül hagyása mégis nagymértékben sebezhetõvé tenné a saját biztonságát és a felvállalt nemzetközi kötelezettségek teljesítését biztosító képességét. Ebbe a kategóriába tartoznak azok a kockázatok is, amelyek a két szervezet keleti határát képezõ román határszakaszok biztonságát és védelmét érintik.
Románia nemzeti biztonságát, illetve az európai és euroatlanti országként értelmezett értékeit és érdekeit a következõ alapvetõ kockázatok és fenyegetések veszélyeztethetik: a nemzetközi terrorizmus; a tömegpusztító fegyverek elterjedése; regionális konfliktusok; a transznacionális szervezett bûnözés.
A Romániát magába foglaló stratégiai térség forrása, tranzit- és célzónája számos bûnözõi tevékenységnek, mint például: az illegális fegyverkereskedelem; a kábítószer-kereskedelem; az illegális migráció és emberkereskedelem; a hamisított áruk kereskedelme; a pénzmosás; különbözõ gazdasági-pénzügyi bûncselekmények. A helyi konfliktusok kedveznek a felsorolt tevékenységeknek, ugyanakkor elõsegítik a tömegpusztító fegyverek elterjedését vagy a szeparatista rendszerek fennmaradását.
A stabilitás és biztonság konszolidálása során Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa új demokráciái számára fontos tényezõ a közügyek hatékony ellátása, a hatalom felelõs gyakorlása. Ezeknek a követelményeknek a jó kormányzásnak kell eleget tennie, amely területen Románia – a régió legtöbb országával egyetemben – jelentõs elõrelépéseket tett a kommunista rezsim megszûnése óta.
Románia stratégiai térségében az elégtelen kormányzás gyakran veszélyeztette az alapvetõ emberi és szabadságjogok gyakorlását és befolyásolta egyes államok nemzetközi – beleértve a nemzeti identitás védelmét célzó – kötelezettségeinek teljesítését, ezáltal határokon átnyúló hatású humanitárius válságok kialakulásának kockázatát generálták.
A nemzeti biztonságot egy sor egyéb súlyos jelenség is veszélyeztetheti: természeti, környezeti, ipari egészségügyi katasztrófák, erõforrások kiapadása, a hazai és a környezõ területeket érintõ környezetszennyezés, jelentõs zavar a gazdasági-szociális életben.
A kockázatokat és fenyegetéseket felerõsítheti számos sebezhetõségi tényezõ és diszfunkció: bizonyos erõforrásokhoz való nehéz hozzáférés; negatív demográfiai és migrációs tendenciák; a szociális bizonytalanság magas foka, a hosszan tartó szegénység és a szociális különbségek erõsödése; a középosztály alacsony részaránya, megosztottsága és elégtelen szerepvállalása a gazdaságiszociális élet szervezésében; a polgári tudat és szolidaritás törékenysége; a kevésbé fejlett és védett infrastruktúra; az egészségbiztosítási rendszer bizonytalan állapota és lecsökkent hatásfoka; szervezeti hiányosságok; az oktatási rendszer elégtelen erõforrásai, valamint a társadalom elvárásaihoz történõ megfeleltetésének nehézségei; a válságmenedzsment nem megfelelõ szervezettsége és bizonytalan anyagi forrásai; a civil társadalom elégtelen részvétele a biztonsági problémák megvitatásában és megoldásában.


BIZTONSÁGOS ÉS VIRÁGZÓ JÖVÕ A ROMÁNOK SZÁMÁRA:
AZ ÉPÍTKEZÉS ÚTJAI

A nemzeti biztonsági stratégia politikai programot képvisel, hogy mobilizálja a nemzet erõfeszítéseit a modernizációs, integrációs és fejlõdési folyamatok felgyorsítására. A kitûzött célok érdekében törekszik: a kockázatok és fenyegetések idõbeni azonosítására és proaktív elhárítására; a konfliktusok megelõzésére és a kockázatok, válsághelyzetek, illetve következményei hatékony kezelésére; a demokrácia, a biztonság és prosperitás építésében való aktív részvételre Románia szomszédságában és más stratégiai jelentõségû térségekben; a nemzeti intézményrendszer átalakítására és a nemzeti képességek gazdagítására.

A célok megvalósításának feltételei:
Belügyi téren: a demokratikus és szabadságjogok teljes körû gyakorlása; politikai stabilitás; a polgári tudat kiérlelése és a civil társadalom aktív részvétele a kormányzási folyamatban; az etnikumközi és felekezetek közötti harmónia biztosítása; a kritikus infrastruktúra modernizálása; a pénzügyi-banki és tõkepiaci rendszer stabilitásának fenntartása; a természeti és környezeti erõforrások védelme.
Külügyi téren: a transzatlanti kooperáció újjáépítése és dinamizálása; a stratégiai partnerségi viszonyok megszilárdítása; a demokrácia, valamint a béke és biztonság elõmozdítása a stratégiai jelentõségû térségekben; a történelmi területek román közösségeinek és minden románnak az aktív támogatása, hogy megõrizzék nemzeti identitásukat és kultúrájukat.
Románia közvetlenül érdekelt abban, hogy aktív és konstruktív szerepet játszszon regionális szinten, illetve kapcsolódási pont legyen a különbözõ civilizációk, gazdasági és kulturális érdekek között, így javára lesz egész Európa stabilitásának és prosperitásának.

Az értékek és érdekek elõsegítésének, valamint a kitûzött célok megvalósításának útjai a következõk:

a nemzetközi biztonság megteremtésében való aktív részvétel prioritásainak rögzítése;
Románia új, európai és euroatlanti identitásának kialakítása;
a regionális biztonság és stabilitás új paradigma szerinti értelmezése;
dinamikus vektori szerep vállalása a fekete-tengeri térség biztonságában;
a belbiztonsági problémák megoldásának hatékony és adekvát megkezdése;
a jó kormányzás, mint a nemzeti biztonság építésének alapvetõ eszköze;
versenyképes és teljesítményorientált gazdaság – a nemzeti biztonság tartóoszlopa;
a nemzeti biztonság felelõsségi köréhez tartozó intézmények átalakítása;
a stratégiai infrastruktúrák fejlesztése és védelme.

A NEMZETKÖZI BIZTONSÁGBAN VALÓ AKTÍV RÉSZVÉTEL
PRIORITÁSAI: A DEMOKRÁCIA ELÕMOZDÍTÁSA,
A NEMZETKÖZI TERRORIZMUS ÉS A TÖMEGPUSZTÍTÓ
FEGYVEREK ELTERJEDÉSE ELLENI KÜZDELEM

A román biztonságpolitika a fõ hangsúlyt a demokrácia elõmozdítására, a nemzetközi terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni küzdelemre helyezi, ezzel megteremti a globalizáció elõnyeibõl való részesedés és a lehetõségek kiaknázásának alapvetõ feltételeit.
A globalizációs hatásokkal teli, interdependens világban egyedül a demokrácia garantálja a szabadságot, az emberi méltóság tiszteletét, a román állam biztos létét, valamint a nemzet prosperitását, az állampolgárok biztonságát és a nemzeti identitás megõrzését. Románia célja a demokratikus biztonság – mint olyan állapot – megteremtése, amely kooperáción, felgyorsult modernizáción és integráción keresztül valósul meg, illetve lehetõvé teszi a részvételt a globális ügyek kezelésében, az aktív szerepet az euroatlanti közösségben, az erõfeszítések koncentrálását az alapvetõ célok eléréséhez, a releváns stratégiai szerepek és funkciók szerinti specializálódást, valamint az erõforrások hatékony kihasználását.
Külügyi téren ez a célkitûzés a demokrácia, a biztonság és prosperitás Románia szomszédságában és más stratégiai jelentõségû térségekben történõ elõmozdításában, aktív – politikai, diplomáciai, tájékoztató, katonai és egyéb természetû – részvétellel valósul meg. Ez az elkötelezettség azon a meggyõzõdésen alapul, hogy a demokrácia a legfontosabb pajzsa és fegyvere a terrorizmus elleni küzdelemnek.
Az aktuális multilaterális biztonsági keretet tekintve, jelen stratégia a NATOtagságon, az EU-integráción és a stratégiai partnerségeken alapul, ugyanakkor Románia fontosnak tartja az ENSZ, az EBESZ és más regionális biztonsági szervezetek szerepét, továbbá az olyan országokkal és szervezetekkel való együttmûködést, amelyeknek befolyásuk lehet a világ különbözõ térségeinek biztonságára.
Az új kockázatok és fenyegetések elleni proaktív elkötelezettség megköveteli a politikák, jogi eszközök és a különbözõ tevékenységek komplex kombinációját, ami egyrészt a hazai doktrinális, normatív és szervezeti erõfeszítéseken keresztül, másrészt pedig a nemzetközi biztonsági és együttmûködési szervezetek keretein belül valósul meg.
A nemzetközi terrorizmus minden egyes államot és az emberi civilizáció összességét veszélyezteti. Semlegesség az ellene való globális háborúban nem lehetséges, legyõzését csak a nemzetközi szolidaritás és a kollektív fellépés képes biztosítani.
A nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben Románia a NATO, az EU és más, közös célokkal bíró nemzetközi szervezet keretében fog tevékenykedni, a konszenzust vagy a koncentrált erõk többségét követve. A tevékenység kiterjed a demokrácia elõsegítésére és megszilárdítására, a kormányok, illetve a védelmi és biztonsági intézmények támogatására, a multinacionális mûveletekben való részvételre, valamint a megelõzés, a meghiúsítás és a konfliktus utáni újjáépítés komplex feladataira. A közös tevékenységre irányuló konszenzus hiányában, Románia – mély demokratikus meggyõzõdése és létérdeke, valamint a veszély természetének, küszöbönállásának és méretének felelõs értékelése alapján – olyan multinacionális mûveletekben fog részt venni, amit racionális politikai döntések, alkotmányos alapelvek és együttmûködési szerzõdésekbõl fakadó kötelezettségek alapoznak meg.
Európai vonatkozásban Románia a következõket tervezi: a bel- és igazságügyi szektorok közelítését célzó programok megvalósítása; a hírszerzõ szervezetek közötti együttmûködési mechanizmusok tökéletesítése, különös tekintettel a terrorizmus elleni küzdelemben részt vevõ európai szervezetekkel való együttmûködésre; a szolidaritási klauzula értelmében segítségnyújtás bármely EU-tagállamnak, amely célja vagy áldozata lenne egy terrorista támadásnak; a határok biztonságának radikális növelése; a rendõri, illetve a terrorizmus elleni küzdelemben részt vevõ egyéb erõk együttmûködési mechanizmusának tökéletesítése, hasonlóan a pénzmosás ellen fellépõ szervek tekintetében; a repülés, a hajózás és a szállítás biztonságának növelése.
A nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben érintett intézmények fõbb tevékenységi irányai: a nemzetközi együttmûködés erõsítése, többek között a terrorizmus definiálására vonatkozó erõfeszítések újrakezdésén és az egységesített mûködési normák és eljárások rögzítésén keresztül; a különbözõ politikai erõk, a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom közti konszenzus megvalósítása a terrorizmussal szemben tanúsítandó „zéró tolerancia” politika elérése érdekében; a nemzeti válságmenedzselõ rendszer tökéletesítése; a terrorista struktúrák, eljárások és technikák jobb megértése.
Mindez egy új terrorizmus elleni stratégia kidolgozását követeli meg, melynek célja: az erõalkalmazás doktrinális és normatív alapjának rögzítése; a terrorista veszély proaktív megelõzése és meghiúsítása az EU-val, a NATO-val és a partnerállamokkal közösen, a terrorizmust generáló térségekben is; a terrorizmus elleni küzdelemben részt vevõ hírszerzõ szolgálatok és fegyveres erõk politikai, diplomáciai erõfeszítéseinek harmonizálása, különös tekintettel az együttmûködés és a mûveleti koordináció javítására.
A tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni küzdelem a világ békéjének és stabilitásának egyik legfõbb követelménye. A hadászati nukleáris arzenál csökkenése és a proliferációellenes nemzetközi egyezmények jelentõs sikerei ellenére az emberi civilizáció és az élet ilyen eszközökkel történõ megsemmisítésének veszélye még mindig nagy. Ugyanakkor tovább nõ annak a kockázata, hogy a tömegpusztító fegyverek összekapcsolódnak a nemzetközi terrorizmussal, illetve felelõtlen rezsimek támogatják a nukleáris terrorizmust.
Külügyi téren Románia szilárdan támogatja a demokratikus nemzetközi közösség erõfeszítéseit ennek a jelenségnek megelõzésében és leküzdésében, valamint aktívan részt vesz a NATO és az EU erre vonatkozó politikáinak, stratégiáinak kidolgozásában és megvalósításában. Hozzájárul ugyanakkor az ENSZ, illetve más nemzetközi szervezetek és a stratégiai partnerek erõfeszítéseihez, melyek a proliferáció, illetve a polgári nukleáris képesség fejlesztése ürügyén tömegpusztító fegyvereket gyártani próbáló államok ellen küzdenek.
A tömegpusztító fegyverek terrorista csoportok általi beszerzésének vagy gyártásának a kockázata szükségessé teszi a proliferációellenes politikák javítását, a nemzeti ellenõrzõ rendszer NATOés EU-tagországokkal összhangban történõ tökéletesítését, valamint a nemzetközi rezsimekben és egyezményekben való felelõs részvételt.
A proliferációellenes programokban való részvétel a hagyományos tevékenységek (politikai, diplomáciai, fegyverzetés export-ellenõrzési egyezmények) újradimenzionálásában, illetve a nemzeti mechanizmusok, folyamatok NATO-, EU-, ENSZ- és NAÜ-konform harmonizálásában fog megvalósulni. Az idevonatkozó fõbb célkitûzések: Románia hozzájárulásának növelése a nemzetközi közösség erõfeszítéseihez a tömegpusztító fegyverek leszerelésére és tiltására vonatkozó nemzetközi szerzõdések szigorú betartásában; az export-ellenõrzési, valamint a nukleáris, bakteriológiai, vegyi és radiológiai anyagok illegális átadását tiltó rezsimek, megállapodások erõsítése; részvétel a tömegpusztító fegyverekhez való illegális hozzájutás megakadályozásában.


AZ ÚJ, EURÓPAI ÉS EUROATLANTI IDENTITÁS ÉPÍTÉSE

Románia európai és euroatlanti állammá építése a prioritások egy másik irányát jelenti, amelybe be kell kapcsolódnia a közhivatalok és a biztonsági intézmények politikai, szervezeti és pénzügyi erõfeszítéseinek.
Továbbra is az észak-atlanti szövetség – az új kockázatokhoz és fenyegetésekhez folyamatosan alkalmazkodó, értékés érdekközösségre alapított szervezet – marad a demokratikus biztonság garantálására képes elsõrendû kollektív védelmi struktúra. Románia eddigi történelmében a NATO nyújtotta – euroatlanti szolidaritást kifejezõ – biztonsági garanciák a legszilárdabbak. Az utóbbi évtizedben a szövetség bizonyította az új kockázatokkal és fenyegetésekkel szembeni életképességét, valamint képességét a változásra, bõvülésre. Románia számára a tagországokkal, valamint a békepartnerségi programban és a regionális együttmûködési kezdeményezésekben részt vevõ országokkal való együttmûködés garantálja az euroatlanti térség és a szomszédos zónák biztonságának megerõsítését, illetve a kockázatok, költségek és elõnyök igazságos elosztását.
Románia intenzívebben fog törekedni az EU biztonsági struktúráihoz való illeszkedésre, amennyiben a szervezet olyan közös kül-, biztonság- és védelempolitikát folytat, amely – a meglehetõsen komplex folyamat belsõ nehézségein túl – a transzatlanti együttmûködés fejlesztését és megszilárdítását részesíti elõnyben.
Románia tudatában van annak, hogy az euroatlanti közösség biztonsága oszthatatlan, a transzatlanti kapcsolat pedig ennek az alapja. Ebbõl a megközelítésbõl következik, hogy Románia aktívan támogatja ennek a kapcsolatnak az építését és dinamizálását, a szövetség mélyreható átalakulásának szükségességét, a NATO és az EU funkcionális kiegészíthetõségét biztonsági és védelmi téren, valamint a képességek, vezetési struktúrák, stratégiák és doktrínák párhuzamosságainak, megkettõzöttségének és konkurenciájának elkerülését. A két szervezet tagországaival való együttmûködést Románia nemzeti értékei és érdekei szerint fogja megvalósítani, amelyek összhangban vannak mindkét demokratikus szervezet értékeivel és érdekeivel, a NATO és az EU tevékenységének alapelveivel.
A román NATO- és EU-csatlakozási folyamat alapvetõen módosítja az ország státusát és stratégiai identitását. Ebbõl a nézõpontból Románia európai és euroatlanti identitásának fejlesztése, illetve a geostratégiai potenciáljának megfelelõ profil kialakítása strukturális szintre fog áthelyezõdni és felgyorsul. A tagság, kötelezõ módon, mindkét szervezet esetében magában hordozza egy specifikus és aktív romániai szerepkör fokozatos körvonalazását, valamint a szerepkör ellátásához szükséges források biztosítását.
Ebben az értelemben Románia arra törekszik majd, hogy biztonsági vonatkozásban tökéletesítse a két szervezet közötti politikai és stratégiai összhangot. Románia támogatni fogja a NATO politikai és konzultációs fórumként szolgáló szerepének növelését, továbbá az EU biztonsági és védelmi dimenzióinak fokozását.
Románia aktív részt fog vállalni a szövetség döntéshozatali és koncepcionális tevékenységében, valamint erõk felajánlásával teljesíti a vállalt kötelezettségeket, részt vesz a NATO vezette válságkezelõ mûveletekben, a terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének leküzdésében, továbbá a béke és demokrácia építésében.
Az EU-t illetõen Románia támogatni fogja a közös kül- és biztonságpolitika, illetve az európai biztonság- és védelempolitika fejlesztését, többek között a katonai képességekhez történõ megnövelt hozzájárulással. A szomszédsági politika keretében Románia növelni fogja részvételét a demokrácia, a béke, a biztonság és prosperitás elõsegítésében, továbbá növeli részvételét a regionális válságkezelõ, valamint az energetikai és kereskedelmi útvonalak biztonságát célzó mûveletekben. A kitûzött céloknak és alapelveknek elsõrendû prioritássá kell válniuk, hogy hozzájáruljanak egy stabil és biztonságos környezet megerõsítéséhez a keleti, délkeleti, fekete-tengeri térségben.
Az ország nagyobb hangsúlyt fog fektetni a határok védelmére, így növeli Románia és az EU állampolgárainak biztonságát, ugyanakkor törekszik arra, hogy határait kooperációs és kommunikációs ponttá alakítsa át az EU szomszédságában lévõ új demokráciák felé.


A REGIONÁLIS BIZTONSÁG ÉS STABILITÁS ÚJ PARADIGMÁJA

Románia, mivel stratégiai jelentõségû zónában fekszik, meghatározó szerepet kíván játszani Közép-, Kelet- és Délkelet- Európa vonatkozásában a NATO és az EU stabilizációs politikáinak definiálásában és alkalmazásában, valamint biztonsági együttmûködési folyamatában.
Az elõzõ évtized elején Románia két instabil és konfliktusos térség fókuszában volt. A nemzetközi közösség megelõzõ stratégiájának hiánya azt eredményezte, hogy hosszan tartóvá vált az erõszak az exjugoszláv térségben, a probléma megoldását célzó erõfeszítések pedig nélkülözték a koherenciát és a perspektívát. Az euroatlanti közösség intervenciója és az utóbbi évek békefenntartó intézkedései jelentõsen csökkentették a konfliktusok intenzitását a Balkánon, így – Románia és Bulgária NATO-ba történõ felvételével együtt – a régió helyzete biztonságosabbá és stabilabbá vált.
Földrajzi közelségébõl és regionális kapcsolataiból adódóan Románia elsõrendû érdekében áll a régió demokratizálása, gazdasági fejlesztése és az európai integráció felé orientálása, valamint Románia jelentõségének fokozása és a regionális biztonság letéteményeseként egy proaktív szerep vállalása. Ebben az öszszefüggésben a stratégiai erõfeszítések a Nyugat-Balkán és Románia keleti szomszédsága biztonsági problémáira fognak irányulni, oly módon, hogy mindkét régió fokozatosan beléphessen az európai és euroatlanti integráció folyamatába.
A biztonság területén megvalósuló regionális együttmûködés lehetõvé teszi a közösségi mechanizmusok tökéletesítését a stratégiai környezet értékelésében, a kockázatok és a megfelelõ válságkezelõ eszközök azonosításában. A törekvések harmonizálása és a tevékenységek NATO-, EU-erõfeszítéseknek megfelelõ orientálása mellett a regionális biztonság új paradigmájának fõ kitételeit képezi a délkelet-európai államoknak, illetve vezetésüknek és nemzeti politikai erõinek a régió biztonságát célzó felelõsségének növelése, továbbá hozzájárulásuk fokozása a feszültség-, válság- és konfliktushelyzetek megoldásában.
A regionális problémákat nagyrészt regionális keretek között kell megoldani. Románia régióbeli célja, hogy megerõsítse a délkelet-európai államok európai perspektíváit, csökkentse a terrorizmus, a szervezett bûnözés és az illegális kereskedelem kapcsán jelentkezõ kockázatokat, valamint építse a hosszan tartó stabilitást.
A célok elérése során Románia aktívan támogatni fogja a Biztonsági Tanács határozatainak, az Európa Tanács és az EBESZ döntéseinek és ajánlásainak alkalmazását, és a régió államaival együtt hatékonyan hozzájárul a NATO és az EU keretében meghozott politikai, gazdasági és biztonsági intézkedések, programok végrehajtásához. Ezen a területen a prioritást a nézeteltérések és feszültségek megoldását gátló akadályok elhárítása élvezi, hogy az alapvetõ emberi jogok tiszteletben tartásán és a multikulturalizmus elõsegítésén keresztül lehetõvé váljon a demokratikus intézmények fejlõdése, a biztonság generálása és a prosperitás lehetõségeinek megteremtõdése.
Ebbe a modern felfogású felsorolásba tartoznak a román társadalom törekvései a külhoni román közösségek jogállásának, életfeltételeinek és bánásmódjuk javítására a nemzetközi normákkal, európai szabványokkal és a kétoldalú egyezményekben vállalt kötelezettségekkel összhangban.


ROMÁNIA – A BIZTONSÁG ÉS PROSPERITÁS DINAMIKUS
VEKTORA A FEKETE-TENGER TÉRSÉGÉBEN

Mint az EU határ- és a NATO tagországa, Románia legfõbb érdeke, hogy stabil, demokratikus és prosperáló államokkal legyen körülvéve, mivel csak ezzel válik lehetõvé a béke és a megértés alapján álló kapcsolatok fenntartása, a regionális pluralista közösségek kialakítása, valamint a biztonság terén megnyilvánuló kiszámítható magatartás. Ennek a stratégiának a megkülönböztetett célja a biztonság és prosperitás klímájának megteremtése a Fekete-tenger zónájában.
Romániának alapvetõ stratégiai érdeke fûzõdik ahhoz, hogy a Fekete-tenger tágabb térsége stabil, demokratikus és prosperáló legyen, illetve szorosan kapcsolódjon az európai és euroatlanti struktúrákhoz. Ennek az érdeknek alárendelve, az országnak – mint a demokratikus biztonság, a stabilitás és a gazdasági prosperitás dinamikus vektorának – stratégiai célja egy erõteljesebb európai és euroatlanti térségbeli szerep ösztönzése.
Mivel három különös fontosságú zóna – Európa, Közép-Kelet és Közép-Ázsia – keresztezõdésében fekszik, a Fekete-tenger térsége az energiaforrások tranzitzónája és az aszimmetrikus kockázatok, konfliktusok megjelenésének helyszíne, ezért jelentõs hatással van az euroatlanti biztonságra. Azon túl, hogy tampon vagy periférikus zónának tekintik, a Feketetenger térsége stratégiai jelentõségû ka- pocs, amely az euroatlanti közösséget (mint a biztonság szolgáltatóját és az energia fogyasztóját) a Közép-Kelet– Kaszpi-térség–Közép-Ázsia övezettel összekötõ folyosón helyezkedik el. Energetikai szempontból a Fekete-tenger térsége elsõ számú tranzitzónája és – jelentõs mértékben – forrása az európai energiafogyasztásnak, a prognózisok pedig súlyának jelentõs növekedését jelzik elõre a következõ évtizedekben.
A biztonsági kihívások tekintetében a térség hû tükre az új kockázatoknak és fenyegetéseknek, illetve virtuális gyakorlótere: a nemzetközi terrorizmusnak; a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedésének; a lokális konfliktusoknak; az illegális fegyver-, lõ- és robbanószer-kereskedelemnek; a kábítószer- kereskedelemnek; az illegális migrációnak és emberkereskedelemnek; a szerteágazó korrupció és a szervezett bûnözés miatti elégtelen kormányzásnak.
A Fekete-tenger térsége Európa azon része, amely a leginkább bõvelkedik szeparatista konfliktusokban, feszültségekben és vitákban. A Moldovai Köztársaság keleti részén (nyisztriai térség), Kelet- és Észak-Grúziában (Abházia és Dél- Oszétia), Nyugat-Azerbajdzsánban (Hegyi- Karabah) és Dél-Oroszországban (Csecsenföld és más észak-kaukázusi autonóm köztársaságok, területek) tapasztalható szeparatista konfliktusok, valamint a kisebb kiterjedésû és intenzitású szeparatista mozgalmak, területi és határvitákból eredõ feszültségek súlyosan fenyegetik a térség biztonságát, illetve megteremtik az erõszakos szembenállás újjáéledésének veszélyét.
A fenti kockázatok és fenyegetések elleni fellépés a Fekete-tenger menti államok elsõrendû felelõssége. Ezeknek az államoknak olyan kül-, bel- és biztonságpolitikát kell kidolgozniuk, hogy a saját határokon belül semlegesítsék a negatív jelenségeket és távol maradjanak a szeparatista mozgalmak, az extrémista vagy terrorista szervezetek, valamint a törvénytelen tevékenységek támogatásától. A Fekete-tenger menti államoknak együtt kell mûködni a térségbe vetett bizalom növelésében, valamint a hagyományos fegyverzetek csökkentésére vonatkozó kötelezettségek teljesítésében és a más államok területén illegálisan állomásoztatott katonai erõk visszavonásában.
Az euroatlanti biztonság oszthatatlan jellegébõl és a térségben érdekeltséggel bíró összes entitással – beleértve a NATO- t és az EU-t – szembeni egyenlõ mérce alkalmazásából kiindulva, Románia a Fekete-tenger térségét a nemzetközi demokratikus közösség felé nyitott geopolitikai térként értelmezi, amely érinthet szövetséges, partneri és baráti államokat. Románia támogat tehát egy fekete-tengeri térségre vonatkozó euroatlanti stratégiát, amelynek alapja az EU felelõsségi körének kiterjesztése a térség stabilizálásában és újjáépítésében, a NATO és a békepartnerségi program hozzájárulásának megszilárdítása, továbbá bizonyos amerikai mûveleti képesség térségbeli jelenléte.
Románia számára elsõbbséget élvez az együttmûködési folyamatok harmonizálása és hatékonnyá tétele, a hegemonikus versengés vagy kísértések megelõzése és egy új együttmûködési fórum létrehozása minden érdekelt demokratikus állam és szervezet között. Ezért Románia szorgalmazza a Fekete-tengeri Fórum a Párbeszédért és Partnerségért létrehozását, amely elõsegíti a demokráciát és a gazdasági fejlõdést, az energetikai biztonságot, a bizalom erõsítését, a stabilitás, a béke és biztonság megszilárdítását. Románia szorosan együtt fog mûködni a Fekete-tenger mentén és közeli szomszédságában lévõ államokkal, valamint az euroatlanti közös- ség tagállamaival, ezzel egy idõben pedig támogatni fogja a térség eurorégióvá történõ nyilvánítását, ami megkönnyíti az együttmûködést az EU-tagországokkal, serkenti az energetikai és szállítási infrastruktúra fejlesztését, segíti a kereskedelmet és a befektetéseket, valamint tökéletesíti a piacgazdaság mechanizmusait.
A befagyott konfliktusok megoldása érdekében Románia arra törekszik, hogy azokat az elsõ számú biztonsági szereplõk politikai napirendjén tartsa, elõmozdítsa az aktív politikai és diplomáciai stratégiai lépéseket és hatékonyabb részt vállaljon a békés eszközökkel való megoldásukhoz.
A Románia és a Moldovai Köztársaság közötti speciális kapcsolatok tekintetében, a történelmi, nyelvi és kulturális közösségbõl következõ õszinte felelõsségnek, valamint az „egy nemzet – két állam” alapelvnek és az európai szomszédsági politika szellemének megfelelõen, különleges figyelmet fogunk szentelni a Moldovai Köztársasággal folytatott együttmûködésre. Romániának politikai és morális kötelessége ennek az államnak a támogatása a modernizációs folyamat véghezvitelében, a demokratizálódásban és az európai integrációban, továbbá, hogy mindent megtegyen szuverenitásának és területi egységének – politikai, gazdasági és diplomáciai – támogatása, valamint a biztonság és prosperitás térségének kiterjesztése érdekében. Ezt a célt követve továbbra is figyelemmel kísérjük a szeparatista konfliktus fejleményeit a Moldovai Köztársaság keleti körzeteiben, aktívan hozzájárulunk az életképes – a régió demokratizálódása és demilitarizálása alapján álló – megoldások azonosításához és támogatjuk az EU és az Egyesült Államok határozott részvételét a békefolyamatban.
A fekete-tengeri térségbeli együttmûködés folyamatában a gazdasági dimenziók elõtérbe kerülnek, így Románia olyan kül- és gazdasági együttmûködési politikát fog folytatni, amely biztosítja részvételét a demokráciát, a biztonságot és stabilitást nagyban befolyásoló gazdasági projektekben. Törekedni fog arra, hogy fejlessze azokat az energetikai és szállítási folyosókat, amelyek gazdasági és kereskedelmi szempontból összekötik a fekete-tengeri térséget az euroatlanti közösség országaival, valamint lehetõvé teszik a térség tengeri és folyami képességeinek legjobb kihasználását, egyben figyelmet fordít a dunai–fekete-tengeri ökoszisztéma környezetvédelmére és multifunkcionalitásának helyreállítására.


A BELBIZTONSÁG SZISZTEMATIKUS ÉS TARTALMI
MEGKÖZELÍTÉSE

Az új típusú nemzetközi kockázatok és fenyegetések megjelenése, a belsõ környezet komplex fejlõdése, valamint Románia nemzetközi vonatkozású biztonsági helyzetének alapvetõ változása megköveteli a belbiztonsági célok újszerû, azaz integratív, szisztematikus és átfogó megközelítését. A külsõ támadás veszélyének hiánya miatt a területvédelmet már nem lehet a hidegháborús értelemben felfogni, ugyanakkor az USA- és más – európai, ázsiai és afrikai – országokbeli terrorista merényletek, illetve a nagy természeti csapások tapasztalatai új stratégiákat tesznek szükségessé.
A belbiztonság a védelmi tevékenységek együttesét, a lakosság, az infrastruktúra és a vagyon megóvását és védelmét jelenti az olyan katonai és nem katonai természetû aszimmetrikus, illetve geofizikai, meteorológiai-klimatikus vagy más természeti fenyegetésekkel szem- ben, amelyek a megszokottnál nagyobb intenzitással és mértékben veszélyeztetik az emberek és közösségeik életét, javait és tevékenységét, a gazdasági-szociális infrastruktúrát és tevékenységeket, valamint a többi értéket.
A belbiztonság ugyanúgy vonatkozik az állampolgár, a köz és a határok biztonságára, mint a szállítás, a kritikus infrastruktúra és az ellátórendszerek biztonságára. Ugyanakkor magába foglalja a szociális és törvényi biztonságot, a szervezett bûnözés elleni fellépést, a pénzügyibanki tevékenységek, az informatikai és kommunikációs rendszerek biztonságát, valamint a természeti csapások elleni védekezést és a környezetvédelmet.
A belbiztonságra komplex és interdependens feladatok hárulnak, így számos intézmény, hivatal felelõsségi körét öleli fel a közigazgatási, a biztonsági és közrendészeti, a polgári védelmi, a határ- és partvédelmi, valamint a felderítõ, elhárító és biztonsági struktúrák, valamint a pénzmosás elleni és a stratégiai import-export ellenõrzõ szervek, illetve kivételes esetekben a katonai struktúrák vonatkozásában.
A terrorizmus elleni proaktív és hatékony fellépés képezi a belbiztonság elsõ számú prioritását. Ennek érdekében a román államnak mobilizálnia kell rendelkezésre álló forrásait és eszközeit, melynek célja: a nemzeti területen végrehajtott terrorista akciók idõbeni felderítése, megelõzése, leküzdése és meghiúsítása; az intézmények, a román és a Romániában tartózkodó külföldi állampolgárok terrorista támadással szembeni védelme, illetve annak megakadályozása, hogy Románia területét más államok elleni terrorista akciók elõkészítésére használják fel.
A proliferációellenes intézkedések során tökéletesíteni kell a jogszabályi és szervezeti kereteket, illetve a hírszerzõ közösség, a határ- és közrendészet, valamint az egyéb kormányzati ügynökségek tevékenységét.
A belbiztonság részeként az állampolgári biztonságot érinti a bûnmegelõzés és a bûnözés elleni küzdelem hatékonyságának növelése, melynek célja a kirívó törvénysértések – emberölés, rablás, testi épség elleni bûncselekmények, kábítószerfogyasztás – kockázatának, gyakoriságának és következményeinek csökkentése. Az erõfeszítéseket a következõ célkitûzésekre kell összpontosítani: a helyi közösségek védelme; az oktatási egységek és más, gyermekek, illetve fiatalok által látogatott intézmények védelme; a bûnözés kockázatának nagymértékben kitett környezetben élõk védelme; a rendõrség és a helyi közösségek képviselõi közötti kapcsolat mechanizmusainak hatékonnyá tétele; a lakosság tájékoztatása a bûnmegelõzés lehetséges módjairól; a csendõrség és a rendõrség közti együttmûködés javítása; határozott lépések megtétele, melyek a legrövidebb idõn belül módosítják Románia mint a kábítószer, fegyver- és emberkereskedelem kiinduló-, tranzit- és célországaként jellemzett státusát.
A válságkezelési mechanizmusok tökéletesítése a belbiztonság ugyancsak fontos tényezõje. A globalizáció korában az állampolgárok, a közösségek vagy az állam biztonságára ható belsõ és külsõ kockázatok közötti határ egyre kevésbé lesz releváns, ugyanakkor egyre nehezebben számíthatók ki a katasztrofális fenyegetések lehetséges hatásai. Aktív konfliktusmegelõzõ és válságkezelõ tevékenységével a román biztonságpolitika állandó feladata lesz a biztonságot befolyásoló kockázatok csökkentése.
Az utóbbi idõszak feszültségeinek és válságainak dinamikája bebizonyította egy más jellegû, a megoldást politikai, diplomáciai, katonai és polgári eszközök integrált alkalmazásával elérõ megközelítés szükségességét.
A válságok teljes spektrumában való hatékony fellépés érdekében Romániának egy olyan integrált nemzeti válságkezelõ rendszert kell létrehoznia, amely egyetlen modern és funkcionális hálózatban jeleníti meg a területen érintett öszszes nemzeti struktúrát, továbbá biztosítja az emberi, anyagi, pénzügyi és egyéb források hatékony koordinációját.
Ugyanakkor feladatorientált jellegébõl adódóan a rendszer képes lesz a különbözõ válsághelyzetekre történõ idõbeli és megfelelõ reagálásra, és úgy õrzi meg az alrendszerek autonómiáját, hogy biztosítja a válság természetének és fokának megfelelõ mûveleti-, illetve reagálóképességet. Végrehajtásra kerül továbbá az idevonatkozó NATO- és EU-rendszereknek megfelelõ nemzeti szintû törvényi és eljárási harmonizáció.


A JÓ KORMÁNYZÁS ALAPJAI: PROFESSZIONÁLIS ÉS
HATÉKONY KÖZIGAZGATÁS, DEMOKRATIKUS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS,
KORRUPCIÓ ELLENI KÜZDELEM

A jó kormányzás jelenleg a biztonság és prosperitás egyik alapvetõ feltétele, az az eszköz, amellyel a demokrácia a koncepciók és teóriák síkjából a valós élet színterévé válik. Egyesíti mindazon intézkedéseket, melyeken keresztül a szociális élet érvényre juttatja a demokratikus választások eredményeit, valamint próbára teszi a politikai erõk programjainak realitását és cselekvõképességét a demokratikus normák szigorú tisztelete mellett tett ígéretek betartásában. A jó kormányzás értékeli a biztonság érdekében, illetve az egyenlõtlenségek és a szegénység ellen tett intézkedések sikerességét, majd megteszi a szükséges korrekciókat.
A demokratikus kormányzás megvalósításában részt vevõ állami szervek a következõk: törvényhozó hatalom; végrehajtó hatalom; igazságszolgáltató hatalom; helyhatóságok. A nem állami szereplõk: tömegtájékoztatás; politikai pártok; szakszervezetek, munkáltatók és más szakmai szervezetek; kormányzaton kívüli szervezetek és civil társadalmi alakulatok; vállalati vezetõi szervek.
A múlt tapasztalatai arra mutatnak rá, hogy a jó kormányzás már került veszélybe olyan illegitim érdekcsoportok vagy nem demokratikus erõk tevékenysége következtében, amelyek kihasználva a rezsim sebezhetõségét, megpróbálták befolyásolni a hatalom gyakorlását vagy megkísérelték a demokratikus hatalom megváltozatását, ezzel befolyásolták Románia stratégiai, különösen az integrációs céljainak megvalósítását.
A közigazgatás hatékonysága alapvetõ feltétele a romániai állampolgárok biztonságának és prosperitásának. Az EUcsatlakozásra történõ felkészülés során bizonyossá vált, hogy az igazgatás hatékonyságát számos tényezõ befolyásolhatja, köztük: a korrupció; a túlzott bürokrácia; alacsony fokú szakértelem; a programok realitásának hiánya; elégtelen igazságszolgáltatás; a közhivatalok csökkent képessége a lakossági szükséghelyzetek megoldására. Ezek kiküszöbölése vagy javítása jelenti az adminisztráció egyik prioritását.
Az utóbbi években a közigazgatás minõsége és akcióképessége miatt számos feladat képzõdött a csatlakozásra való felkészülés során. A csatlakozás követelményei és az EU- kompatibilitás biztosítása megköveteli: a közigazgatás intézményi és hivatali megszilárdítását; a teljes átláthatóság és a törvényesség szigorú tiszte- letben tartása melletti mûködését; a decentralizáció és a helyi autonómiára vonatkozó politikák megvalósítását.
A demokratikus és hatékony közigazgatás feltételezi az intézményi kapacitások radikális, központi és helyi szintû fejlesztését. A közigazgatási hivatalok legyenek kompetensek, rugalmasak és alkalmazkodjanak az új állampolgári igényekhez. Az EU-integráció folyamatában pedig képesnek kell lenniük a regionális fejlesztési tervek megvalósítására, valamint a strukturális alapok és a támogatások átfogó, hatékony és legális felhasználásának biztosítására.
A jó kormányzás másik fõ pillére az igazságszolgáltatás függetlenségének és hatékonyságának megszilárdítása, valamint a lakosság igazságszolgáltatásba vetett bizalmának növelése. Az állam intézményeinek biztosítaniuk kell a szükséges – jogi, szervezeti, emberi és anyagi – feltételeket, hogy az integrációs céloknak megfelelõ radikális átalakítás lehetõvé váljon.
A korrupció elleni hatékony küzdelem során már számos eredményes lépés történt, melynek eredményeként jelentõsen csökkent és ellenõrizhetõvé vált a korrupció, valamint megváltozott a lakosság mentalitása. Jelenleg azonban elengedhetetlen, hogy az intézmények egy olyan rendszerben mûködjenek, kooperáljanak, illetve integrálódjanak, amelyben az információk professzionálisan áramolnak a törvényesség és a célszerûség feltételei közepette.


A GAZDASÁG VERSENYKÉPESSÉGÉNEK ÉS TELJESÍTMÉNYORIENTÁLT
JELLEGÉNEK NÖVELÉSE

A biztonság egyik pillérét képezi az erõs, teljesítményorientált, versenyképes, stabil és dinamikus gazdaság.
Elsõdleges cél a piaci intézmények, valamint a társadalmi szolidaritás megszilárdítása és tökéletesítése, ami alapjául szolgál az egészséges gazdasági fejlõdésnek és biztosítja a hatékony EUcsatlakozást. A fenntartható gazdasági fejlõdés teszi lehetõvé a stratégiai befektetések vonzását, munkahelyek teremtését és a szociális védelmet, egyben jelentõsen csökkenti Románia európai átlagtól való lemaradását. Hozzájárul ugyanakkor a szegénység csökkentéséhez, a társadalmi egyensúly megvalósításához, a középosztály megerõsítéséhez és súlyának növeléséhez. Egy komplex és hatékony szociális biztonsági rendszer – Románia történetében eddig példa nélküli – megteremtése a nemzeti biztonság megszilárdításának alapvetõ eleme.
A gazdaság fejlõdési üteme jelentõs mértékben függ a nemzet versenyképességi fokától. A kutatás-fejlesztés támogatása mellett, Románia jól képzett és tudásorientált társadalommal válhat igazán versenyképessé, ami maga után vonja a minõségi oktatáshoz való széles körû hozzáférés megteremtését és az oktatás, kutatás, fejlesztés mélyreható átalakítását. Ennek a célnak az érdekében az oktatási rendszert az új körülményekhez – Románia EU-tagsága, európai munkaerõpiaci kínálat, európai oktatási és szakmai kompatibilitás – igazodva kell átalakítani.
A gazdasági fejlõdés felgyorsítása és fejlõdési ütemének fenntartása a lakosság egészségi állapotának radikális javítását és egy új gazdasági egyensúly létrehozását is szükségessé teszi.
A nemzeti biztonság részét képezi az energetikai biztonság megvalósítása, amit az elsõdleges energiafogyasztási rendszerek operatív, optimalizált alkalmazásával és hatékonyságának növelésével lehet elérni. Ennek érdekében csökkenteni kell az instabil régióktól vagy az energiát politikai nyomásgyakorlás eszközeként használó országoktól való függést, valamint gyorsítani kell az atomenergia- termelési programokat, és újra foglalkozni kell a vízi, illetve a modern technológiát alkalmazó szénalapú energiatermelés növelésével.
A nemzeti biztonsági célok elérését nagymértékben befolyásoló, speciális területként jelentkezik a hadiipar átstrukturálása, fejlesztése és modernizálása. A nemzetgazdaság fontos részeként ki kell lépnie a stagnáló, átmeneti állapotából és gyorsuló ütemben kell fejlõdnie az európai hadiiparral, illetve a nemzeti biztonság követelményeivel összhangban.


A NEMZETI BIZTONSÁG INTÉZMÉNYEINEK MODERNIZÁLÁSA

Ezen a területen Románia már túljutott egy evolúciós idõszakon, melynek fõ célja a jogállamiság megteremtése és a NATO- integráció volt. Ennek megfelelõen az utóbbi tizenöt évben a hangsúlyt a biztonsági struktúrák reformja és átalakítása, illetve demokratikus ellenõrzésük megerõsítése kapta.
Az új biztonsági környezet a nemzeti biztonság területén mûködõ intézmények demokratikus és szakmai fejlõdésének új – szisztematikus, mélyreható és tartalmi – megközelítését teszi szükségessé. Ebbõl az következik, hogy a biztonsági szektor reformja magával vonja az intézmények mélyreható átalakítását, vezetésük minõségének növelését, eredményesebb nemzeti koordinációját, valamint a nemzetközi biztonsági rendszerekhez történõ funkcionális integrációját.
A célok komplexitását figyelembe véve az átalakítások középpontjában a külpolitika, a hadügy, valamint a felderítõ, elhárító és biztonsági tevékenységek lesznek.
Dinamikus és kreatív külpolitika: A diplomácia elengedhetetlen eszköze a nemzeti biztonságot érintõ fenyegetések elleni védelemnek és fontos része a nemzeti biztonság tervezési és végrehajtási mechanizmusának. Románia NATO- és EU-tagsága arra determinálja a külpolitika irányvonalát, hogy az új státust az ország és a regionális biztonság elõnyére használja fel.
A külpolitika biztosítja a nemzeti biztonsági célok összhangját Románia külföldi vonatkozású megnyilvánulásaival, interfész szerepet tölt be a hazai törekvések és a külföldi környezet között. Aktív, kreatív és pragmatikus diplomáciával hozzájárul a nemzeti biztonsági célok megvalósításához, koncentrálva: a konfliktusos – különösen a szomszédos térségekben elõforduló – szituációk politikai megoldásainak keresésére; a jószomszédi viszony és a regionális együttmûködés elõmozdítására; a nemzeti érdekek képviseletére a román tagsággal rendelkezõ multilaterális szervezetekben; a stratégiai szövetségi és partnerségi kapcsolatok fenntartására; a NATO- és EU-politikák érvényre juttatására a közép-keleti és ázsiai országokkal való kétoldalú kapcsolatok fejlesztése érdekében; a külhoni románsággal fenntartott kapcsolatok dinamizálására, illetve nemzeti és kulturális identitásának megõrzésére; a nemzetközi törvényesség multilaterális keretekben történõ megerõsítésére.
A hadügy átalakítása: Az utóbbi évtizedben a katonai szervezet jelentõs reform-, modernizációs és átszervezési folyamaton esett át a hiteles és hatékony védelmi képesség kialakítása, a nemzetközi környezet változásaira való reagálás, valamint a NATO- és EU-integráció követelményei teljesítése érdekében.
A NATO-tagság megköveteli a szükséges képességek biztosítását a Román Fegyveres Erõk szövetségesi feladatokban történõ részvételére, elsõsorban a kollektív védelem, az új stratégiai koncepciók kidolgozásában való fontos szerep betöltése, valamint a védelmi rendszer átalakításának felgyorsítása és az új képességek fejlesztése tekintetében. A területvédelmi koncepciók helyét átveszi a kollektív védelem és a globális mértékû aszimmetrikus kockázatok elleni küzdelem, ami megköveteli a Román Fegyveres Erõk átalakítását.
Románia olyan haderõt kíván felépíteni, amely modern, professzionális, megfelelõen méretezett és felszerelt, mobil expedíciós és multifunkciós, illetve gyorsan diszlokálható, rugalmas és hatékony erõkkel rendelkezik, valamint képes a nemzeti terület hiteles védelmének biztosítására, a kollektív védelembõl származó kötelezettségek teljesítésére és a nemzetközi feladatokban történõ részvételre a külpolitikai prioritásoknak, követelményeknek megfelelõen.
A haderõ átalakítását úgy kell végrehajtani, hogy a szövetség elõtt álló új stratégiai irányvonalaknak is megfeleltethetõ legyen. Ily módon olyan katonai képességet kívánunk kialakítani, amely lehetõvé teszi a szövetség felelõsségi területén belüli, illetve az azon kívüli mûveletek, továbbá a lehetséges feladatok teljes skálájának végrehajtását.
A NATO-, az EU- és a stratégiai partnerek eljárásaival való harmonizáció megteremtése érdekében megkülönböztetett figyelmet fog kapni a védelmi tervezés átalakítása. A katonai tervezési folyamat tökéletesedni fog, új alapelvek és hadmûveleti koncepciók lépnek életbe, valamint új katonai stratégiát dolgoznak ki.
A felderítõ, elhárító és biztonsági tevékenységek átalakításának prioritásai: A felderítõ, elhárító és biztonsági szerezetek tevékenysége a nemzeti biztonsági rendszer alapvetõ eleme a kockázatok és fenyegetések megelõzése, illetve az idõbeni figyelmeztetés tekintetében. Az új típusú feladatok teljesítése során az információk biztosítják a meglepetés elkerülését, a megfelelõ döntések meghozatalát, a rövid reakcióidõt, valamint a proaktív reagálóképességet. Ennek megfelelõen a prioritásokat a nemzetközi terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek elterjedése és más transznacionális kockázatok elleni küzdelem, továbbá a Románia, illetve szövetségesei és partnerei biztonságát vagy az emberi jogokat veszélyeztetõ helyi konfliktusok hatékony ellenõrzése képezi.
Mivel sajátos tevékenységi jellegükbõl adódóan képesek a fenti kihívásokra válaszokat adni, a hírszerzõ szolgálatok az elsõdleges struktúrái a biztonsági környezet változásai elõrejelzésének.
A nemzeti felderítõ, elhárító és biztonsági tevékenységek fejlesztésének objektív szükségszerûsége a nemzeti hírszerzõ közösség létrehozása, aminek a biztonsági környezetbõl eredõ célja a funkcionális hatékonyság és koherencia növelése, a strukturális harmonizáció, a kellõ egybehangolás, az átfedések megszüntetése és a szaktevékenységek elkülönülésének megakadályozása.
A nemzeti hírszerzõ közösség intézményesített módon biztosítja a felderítõ, elhárító és biztonsági szolgálatok partneri mûködését. A szolgálatok megõrizik sajátos jellegüket és feladatkörüket, ugyanakkor tevékenységük stratégiai szinten összehangoltabb lesz. Így megmarad a szakspecifikus tevékenységek önálló elvégzése, ugyanakkor nemzeti szinten lehetõvé válik a különbözõ ké- pességek egységes alkalmazása. Ugyancsak lehetõvé válik az interoperabilitás, az információs éra nyújtotta lehetõségek kihasználása, mindemellett pedig a közös információszerzõ, -értékelõ és felhasználó tevékenység hatékonyságát növelõ nemzeti programok megvalósítása.


AZ INFRASTRUKTURÁLIS VÉDELEM FOKÁNAK
FEJLESZTÉSE ÉS FOKOZÁSA

A jelenlegi stratégiai célok megvalósításának egyik prioritása a kritikus infrastruktúra fejlesztését, modernizációját és védelmét biztosító folyamatok beindítása, ami magában foglalja a terület elõkészítését, a gazdaság és a társadalom felkészítését a kockázatok és fenyegetések elleni szembenállásra.
Ebben a folyamatban alapvetõen érintett: a szállítási infrastruktúra – különös tekintettel az autópálya-építésekre és a vasútvonalak mielõbbi modernizálására – és a forgalomirányítási hálózat; a hírközlési infrastruktúra; a vízi képesség kihasználásának menedzselése és az árvizek elleni védelem; a katonai bázisok rendszerének átalakítása.
A kritikus infrastruktúra biztonsága ugyanúgy jelenti az ellenséges szándékok vagy balesetek, természeti erõk keltette kockázatok elleni fellépést, mint – megsemmisülés vagy megrongálódás esetén – a helyreállítás érdekében meghozandó intézkedéseket.


FORRÁSOK ÉS FELELÕSSÉGEK

Az európai és az euroatlanti közösség tagjaként, illetve a NATO és az EU különleges stratégiai profilú országaként, Románia a nemzeti biztonsági stratégián keresztül erõsíti meg elhivatottságát a nemzetközi és regionális biztonsághoz való aktív és kiszámítható hozzájárulásához.
A jelen stratégia, illetve a benne lefektetett direktívák fogják képezni a nemzeti biztonsági szektor egyéb dokumentumai kidolgozásának koncepcionális alapját és a források hozzárendelésének alapelemeit.
A program megvalósításának elsõdleges forrását azoknak az erõknek a politikai akarata jelenti, amelyeket a nép a kormányzással megbízott. Az emberek és a biztonságuk iránti politikai felelõsség ugyanakkor hatalmas morális felelõsség is.
Alkotmányos kötelezettségénél fogva a Legfelsõbb Védelmi Tanács folyamatosan felügyelni fogja a stratégiai célok megvalósítását és az egyes szektorokra vonatkozó stratégiák gyakorlati alkalmazását. A román állampolgár a biztonságpolitika elsõdleges kedvezményezettje, tehát joga és kötelezettsége is a biztonságpolitikához való aktív hozzájárulás. A biztonság tekintetében az állampolgárnak, mint a demokratikus államot megalapozó állampolgári és szabadságjogok legitim letéteményesének, alkotmány biztosította, elidegeníthetetlen jogai és kötelezettségei vannak, melyeket az állampolgári nevelés keretében kell harmonizálni, végsõ soron az autentikus és mély patriotizmus lényegeként.

TÓTH SÁNDOR

1 www.mae.ro (A Román Külügyminisztérium honlapja, 2006. május)
2 www.mae.ro (2001. május).
3 Románia–Görögország–Bulgária, Románia–Törökország–Bulgária, Románia–Lengyelország–Ukrajna, Románia–Magyarország–Ausztria, Románia–Moldova–Ukrajna.
4 Törökország, Görögország, Szlovénia, Bulgária, Albánia, Macedónia, Horvátország, Jugoszlávia.
5 A keleti piac minden bizonnyal orosz piacot jelent, de ezt csak – érdekes módon – az angol változatban a „keleti piac” helyett szereplõ „orosz ellátás” kifejezésébõl pontosíthattuk.
6 Cristian Bavhnavreanu: Strategia de Securitate Nat,ionals, a României – o nouav viziune europeanav s,i euro-atlanticã. Impact Strategic, 2006/3. 78. o. (A negyedévente megjelenõ folyóiratot a jelzett központ adja ki, amely az I. Károly Nemzetvédelmi Egyetem keretében mûködik.)
7 Adrian Ilie: Strategia insecuritavt,ii nat,ionale. Curentul, 2006.03.10.
8 Forrás: www.presidency.ro/static/ordine/SSNR/SSNR.pdf (2006. augusztus). Tanulmányunkban a stratégia kivonatos fordítását adjuk közre. A dokumentumban alkalmazott szövegkiemeléseken nem változtattunk, illetve törekedtünk az eredeti formátum, hangvétel és gondolatmenet visszaadására, valamint – helyenként a szépirodalmi fordítás rovására is – a szöveghûség megõrzésére. A következõ nemzetközi szervezetek nevét betûszóval szerepeltetjük: Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet – EBESZ, Egyesült Nemzetek Szervezete – ENSZ, Európai Unió – EU, Észak-atlanti Szerzõdés Szervezete – NATO, Nemzetközi Atomenergia Ügynökség – NAÜ.