A ballisztikus rakéták elleni védelem1 kérdésköre különösen aktuális napjainkban. A napi sajtóban rendszeresen jelennek meg – fõleg a védelem politikai oldalát – elemzõ írások. A cikkekben az elemzõk javarészt az amerikai rakétavédelem európai kiterjesztésének, a lengyel és cseh területekre telepítendõ rendszerelemek (szenzorok, rakéták) biztonságpolitikai aspektusait vizsgálják: a lakosság és a térség országainak reakcióit, valamint elsõsorban Oroszország hivatalos megnyilatkozásait összegzik és elemzik. A rakétavédelem lényegi kérdéseivel, katonai-technikai oldalával, leválasztva az aktuálpolitikai folyamatokról, már jóval kevesebb szakcikk foglalkozik.2 Ez valószínûleg a kérdés nagyfokú komplexitásával függ össze, ami a tervezésben és a gyakorlati megvalósításban egyaránt megmutatkozik. A ballisztikusrakéta- védelem – leszûkítve a hadszíntéri rakétavédelem3 tervezésére, elõkészítésére – fontos eleme az ún. „felderítõ-elõkészítés”4. Cikkünk a hadszíntéri rakétavédelemmel, mint az összhaderõnemi feladatrendszer tervezésének egyik kulcskérdésével: a rakétavédelem felderítõ-elõkészítésének alapjaival, annak folyamatával foglalkozik. A dolgozatban hasznosultak a szerzõpár egyikének a NATO-törzsben, hadszíntéri rakétavédelmi szakbeosztásban5 szerzett tapasztalatai is.

A HADSZÍNTÉRI RAKÉTAVÉDELEM FELDERÍTÕ- ELÕKÉSZÍTÉSÉNEK FOGALMA,
FOLYAMATA

Bonaparte Napóleon mondása szerint:

„Ha mindig felkészültnek tûnök, az azért van, mert mielõtt bármilyen vállalkozásba kezdenék, sokáig töprengek, és elõre látom, mi történhet.”

A felderítõ-elõkészítést talán nem is kezdhetnénk ennél a Napóleon-idézetnél szemléletesebb mottóval, ugyanis a NATO-mûveleti döntéshozatal folya matában, a „harcmezõ felderítõ-elõkészítése” 6 a végrehajtandó (tervezett) mûveletek sikerének az alapját jelenti, ami a „vállalkozásba kezdés” elõtti „töprengés”-nek felel meg, amelyet ha jól végeztünk, akkor „elõre láthatjuk”, hogy mi fog történni a harcmezõn.
A harcmezõ felderítõ-elõkészítése7 „olyan elemzõ módszer, amelynek célja az ellenség, a terep és a harci környezet okozta bizonytalanság kiszûrése”, vagyis olyan ismeretek, tudás megszerzése, amely a parancsnokok, döntéshozók számára növeli döntéseik várható következményeinek felismerését. „A harcmezõ felderítõ-elõkészítése eredményeként kiterjedt adatbázis épül fel minden olyan számításba vehetõ területrõl, amely szükséges lehet a mûveletek tervezéséhez és végrehajtásához…..”, s ezen értékelt és feldolgozott információk alapján a felderítõtörzs szakemberei „megállapítják, hogy az ellenségnek, a terepnek és a harci- hadmûveleti környezetnek milyen hatásai lehetnek a tervezett mûveletekre … készülhet grafikus formában is. A felderítõ- elõkészítés állandóan ismétlõdõ körfolyamat.”
Az általános definíció egyszerû adaptációja adja a hadszíntéri rakétavédelem felderítõ-elõkészítésének a fogalmát is, amely így nem más, mint az ellenséges hadszíntéri rakétacsapatok, a terep, a katonaföldrajzi viszonyok és a potenciális harci-hadmûveleti környezet szisztematikus és folyamatos értékelése a ballisztikus rakétavédelemmel kapcsolatos parancsnoki döntések támogatása érdekében.



Ez az elemzési folyamat segíti az összhaderõnemi és a komponens8 parancsnokot, valamint törzseiket a harci erõ idõben és térben történõ maximális kihasználásában azáltal, hogy meghatározza az ellenséges rakétacsapatok valószínû cselekvési változatait; valamint elemzi a harci környezetet, melyben az ellenség rakétacsapatai mûködnek.
Ha helyesen alkalmazzák, a hadszíntérirakéta- védelem felderítõ-elõkészítése biztosítja az ellenséges rakétacsapatok idõbeni és hatékony lefogását és/vagy megsemmisítését a saját erõk és eszközök minimális felhasználása, vesztesége mellett. Ez biztosítja a parancsnok és a törzs számára az erõk rakétacsapásoktól történõ megóvásának költséghatékony módját.
A hadszíntéren potenciálisan bevethetõ rakétafenyegetés összetett, többdimenziós felderítési problémát jelent, amely végzése során elemeire bontja és korrelálja a klasszikus mûvelettervezési alapkérdésekre adandó válaszokat: „ki és mit?” (erõk és eszközök); „hol?” (infrastruktúra); „mikor?”; „miért?”; és „hogyan?” (mûveletek).
A felderítõ-elõkészítés végsõ célja: az ellenséges harcászati rakétacsapatok lehetséges cselekvési változatainak a meghatározása, a saját csapatok mûveleteinek a megalapozása.
A különbözõ országok a harcászati rakétacsapataikat rendszerint különbözõféleképpen szerelik fel, szervezik, képzik, sõt alkalmazási elveikben is jelentõs eltérések mutatkozhatnak. Sok ezen különbségek közül elenyészõ, míg néhány igen jelentõs lehet, azonban a gyors és hatékony törzsmunka érdekében a felderítõ- elõkészítés munkamodellje sablonokat alkalmaz az ellenséges harcászati rakétacsapatok értékelésének szabványosítása érdekében.

A hadszíntéri rakétavédelem felderítõelõkészítése négy ismétlõdõ és sok esetben párhuzamos lépésbõl álló folyamatos eljárás:

1. lépés: A harci környezet jellemzése (összpontosítás);
2. lépés: A harcmezõ mûveletekre gyakorolt hatásai (befolyásoló körülmények);
3. lépés: A harcászati rakétacsapatok értékelése (mûveleti modell);
4. lépés: A harcászati rakétacsapatok cselekvési változatainak meghatározása (összegzés).


ELSÕ LÉPÉS: A HARCI KÖRNYEZET JELLEMZÉSE

Ennek a mozzanatnak a kezdeti felderítõ adatgyûjtés a célja, ami meghatározza a további lépéseket, valamint a harcmezõ azon jellemzõit, amelyek az ellenséges harcászati rakétacsapatok mûveleteire és így a saját tevékenységre is komoly hatással vannak, így további, mélyebb elemzést kívánnak. Ezek a terep, az idõjárás, a logisztikai infrastruktúra, valamint a népességi jellemzõk.
Kezdetben a mûveleti terület (AO)9 és az érdekeltségi terület (AOI)10 határainak meghatározása a cél. A harcmezõ fontosabb jellemzõinek meghatározása segít a rendelkezésre álló felderítési adatok hiányosságainak megállapításában, illetve azok kiküszöbölésében. A hadszíntéri rakétavédelem felderítõ-elõkészítése elsõ lépésében – további vizsgálat céljából – megállapítjuk a környezet és az azon belüli tevékenységek olyan jellemzõit, amelyek hatással lehetnek mind a szövetséges, mind az ellenséges harci tevékenységekre. Ennek eredményeként a felderítõ-elõkészítés fõ erõkifejtését a harcterület azon részeire és jellemzõire kell tudnunk összpontosítani, amelyek a vezetést és irányítást befolyásolják, valamint hozzá kell jutnunk azokhoz a felderítõadatokhoz, melyek szükségesek ahhoz, hogy a hadszíntéri rakétavédelem felderítõ-elõkészítése megfelelõen támogathassa a döntéshozatali folyamatot. Idõt és energiát takarítunk meg azzal, hogy csak azokra a területekre és jellemzõkre figyelünk, amelyek a rakétavédelmi mûveleteket befolyásolják.

A kitûzött célok és az útmutató
A rakétavédelmi feladatot a megadott célkitûzések és az elöljáró által kiadott tervezési útmutató határozza meg. Ezek adják meg, hogy mit kell elérnünk, milyen feltételek és paraméterek mellett. Ez a felderítõ-elõkészítés nagyon fontos szakasza, mivel a célok pontos megértése nélkülözhetetlen a feladat elvégzéséhez. Az elérendõ célokat és az útmutatást összhaderõnemi szinten, mint széles körû koncepciót adják meg, majd ez bontható le a megfelelõ szintû, rövid távú, jól strukturált feladattá. A kitûzött célnak érthetõnek és reálisnak (elérhetõnek) kell lennie. Ez határozza meg a megoldandó felderítõ elõkészítéssel összefüggõ feladatokat.
Amikor csak lehetséges, meg kell adni a kezdeti és a végsõ idõpontot, mivel az idõzítés (és annak ismerete) létfontosságú a hadszíntéri rakétavédelem felderítõ- elõkészítése támogatásához. Ha lehetséges, állapítsuk meg azt az idõpontot, amikor az információnak még értéke van (LTIOV).11 Ez az idõpont, amikorra a célhoz kapcsolódó információnak rendelkezésre kell állnia a döntéshozók számára. Az elérendõ cél másik fontos eleme annak a területnek a meghatározása, ahol hatással kell lennünk az ellenség tevékenységére. Ez az információ leszûkíti a földrajzi területet, ezáltal megkönnyíti az elemzõk munkáját.
A kitûzött célok három szinten értelmezhetõk: szövetségi,12 hadszíntéri és komponens (haderõnemi) szinten. A célkitûzések szintjei szorosan kapcsolódnak egymáshoz, és minden egymás után következõ szint egyre részletesebb és specifikusabb lesz. A haderõnemi parancsnok céljai a hadszíntéri (összhaderõnemi) parancsnok által megállapított célokon, a kapott feladatokon, a rendelkezésre álló forrásokon, az ellenséges erõ jellemzõin, valamint a harctevékenység körzetének katonai jellemzõin alapulnak. A haderõnemek általában kiegészítik a mûveleti és a váratlan esetekre készült terveket. A hadszíntéri parancsnok az összhaderõnemi (hadszíntéri) mûveletek céljait határozza meg, melyek viszont a szövetségi szinten kitûzött céloktól függenek. A mûveleti/eseti tervekben meghatározzák a vezetés céljait, a parancsnok hadmûveleti elgondolását, a fenyegetést és a rendelkezésre álló erõket. A legmagasabb szintû katonai vezetés felelõs az átfogóbb célok meghatározásáért, melyek általánosságban körvonalazzák a hadjárat, a hadmûveletek kívánt kimenetelét (végállapotát). A különbözõ szinteken megjelenõ célok nem ütközhetnek egymással, és a hadszíntéri rakétavédelem felderítõ-elõkészítése elemzõinek ismerniük kell az összes elérendõ célt.
A célkitûzés és az útmutató képezik a hadszíntéri rakétavédelem felderítõ-elõkészítése sarokköveit, irányítják a folyamat négy fõ lépését, így magától értetõdõen tisztának, egyértelmûnek és határozottnak kell lenniük. Miután meghatároztuk a célokat, idõrõl idõre felül kell vizsgálnunk azokat, hogy pontosan tükrözzék az idõközben esetleg megváltozott parancsnoki szándékot. Mindenkinek, aki érintett a hadszíntéri rakétavédelem felderítõ-elõkészítésének folyamatában, pontosan meg kell értenie a vezetés kitûzött céljait (a megszabott feladatokat) és útmutatóját, vagy ha szükséges, pontosítást kell kérni. A vezetés által szabott feladatok és útmutatás feldolgozásának kiindulópontjai (dokumentumai) a következõk: Mûveleti terv (Operations Plan – OPLAN). Hadmûveleti parancs (Opera- tions Order – OPORD). Az elõzetes harcintézkedés (Warning Order). Riasztási/ Települést elrendelõ parancs (Alert/ Deploy Order). Repülõ/Egységes harcparancs (Air/Integrated Tasking Order– A/ITO). Kiegészítõ harcparancs (Fragmentation Order – FRAGO); Elgondolás (Concept of Operations – CONOPS); Fázisokra bontott települési lista (Timephased Deployment List). Védett eszközök/ objektumok listája (Defended Assets List – DAL). A fegyveres erõszak alkalmazási szabályai (Rules of Engagement – ROE).13
A mûveletekhez kapcsolódó földrajzi jellemzõk, a mûveleti terület, az érdekeltségi terület és a harcterület meghatározása.
A rakétafenyegetés és az ellene folytatott mûveletek igen nagy földrajzi térségekre is kiterjedhetnek, ezért a döntéshozatali folyamat optimális mennyiségû információval való ellátottsága érdekében a számításba vehetõ területeket célszerû korlátozni. A tervezést jól segíti, hogy meghatározhatóak azok a földrajzi területek, amelyekrõl a részletes információkat gyûjteni és értékelni kell.

A hadszíntéri rakétavédelem felderítõelõkészítése számára meg kell határozni:
a mûveleti területek (Operations Area);
az érdekeltségi terület (Area of Interests) és
a harcterület (Battle Space) határait. Az esetleges ütközések elkerülése, a megfelelõ koordináció érdekében az összhaderõnemi parancsnok14 meghatározhat mûveleti vagy összhaderõnemi területeket is. A korlátozott célú mûveletek számára – mint amilyen a rakétavédelem is – a harci erõk parancsnokai kijelölhetnek összhaderõnemi mûveleti területet (JOA), összhaderõnemi speciális mûveleti területet (JSOA), összhaderõnemi mögöttes területet (JRA), partraszálló erõk mûveleti területét (AOA), és egyszerûen csak mûveleti területet (AO).15

A mûveleti terület az a földrajzi terület, ahol az adott parancsnoké a katonai mûveletek vezetésének joga és felelõssége. A hadszíntéri rakétavédelem felderítõ- elõkészítése számára a mûveleti területek azok a földrajzi területek, amelyeket a felderítõ elemzõk a rakéták által fenyegetett területként értékelnek, és ahol a rakétacsapatok mûködnek, és/vagy ahol a rakétavédelem mûveleteket hajthat végre. A hadszíntéri rakétavédelem mûveleti területét általában a rakétavédelem megelõzõ jellegû, hagyományos támadó mûveletei16 (Conventional Counter Force Operations – CCF) számára rendelkezésre álló eszközök hatótávolsága korlátozza, és figyelembe kell venni: a védett eszközök listáját (DAL),17 a hadmûveleti tervet (OPLAN), valamint a mûveleti (harc) parancsot (OPORD).
A hadszíntéri rakétavédelem felderítõelõkészítése érdekeltségi területének kiterjedését a rakétavédelem harcterülete határozza meg. Befolyásolják olyan környezeti jellemzõk, illetve más – pl. terro- rista – tevékenységek földrajzi területei is, melyek hatással vannak a lehetséges tevékenységi változatokra.18
A rakétavédelem összetett, teljes érdekeltségi területének határait az ellenség ballisztikus rakétacsapatainak mozgási (manõverezési) és csapásmérõ képessége határozza meg. Mivel az érdekeltségi területet inkább a fenyegetés, mint a tisztán területi korlátozások befolyásolják, ez átnyúlhat semleges országok területére is.
A mûveleti és az érdekeltségi terület meghatározásához a következõket kell elkészíteni és összegezni: A rakétacsapatok csapásmérõ képessége által lefedett területet. A rakétacsapatok lehetséges széttelepülési területeit. A rakétavédelem aktív és passzív védelmi komponensének19 mûveleti és érdekeltségi területeit.
A rakétavédelem támadó mûveleti szempontjából releváns érdekeltségi területet. Összetett/teljes mûveleti és érdekeltségi területet.
A rakétavédelem harcterületének (BS)20 meghatározásához figyelembe kell vennünk, hogy a mûveleti és az érdekeltségi terület nemcsak egyszerûen szélességgel, mélységgel és magassággal jellemzett fizikai környezet, hanem egyéb dimenziókat is szükséges meghatározni az értékelés elvégzéséhez. A harcterület minden olyan elemet magába foglal, amelyek a feladat végrehajtásához kapcsolódnak, például az elektromágneses spektrum tulajdonságai (rádiók és radarok, szenzorok), a rakétavédelem rendszerének mûholdas információgyûjtõ és kommunikációs képességei, valamint az információs rendszerek képességei és sebezhetõsége.

A mûveleti terület fontos környezeti jellemzõinek a meghatározása
Elemezni szükséges minden olyan jellemzõt, amelyek befolyásolják a döntéshozatalt, illetve az ellenség cselekvési változatait, így kiemelt jelentõséggel bírnak a hadszíntéri rakétavédelem felderítõ- elõkészítésének folyamatában. A tárgyalt mûveletek esetében ezek a következõk: A globális és a regionális fenyegetés értékelése. A rakétacsapatok általános képességei. Az ellenségnek a rakétavédelem aktív védelmi komponensének akadályozására, lefogására irányuló képességének értékelése. A terep és a környezet fõbb jellemzõinek értékelése. A fontosabb ellátási és összeköttetési vonalak21 elemzése.
A globális és regionális fenyegetés értékelésével meghatározhatjuk azokat a kereteket, melyek között az ellenséges rakétacsapatokat valószínûleg alkalmazni fogják. Ehhez értékelni kell az ellenség nemzetbiztonsági céljait, a szövetséghez fûzõdõ viszonyát, valamint a számításba vehetõ regionális tényezõket. Az analízishez felhasználhatjuk a hadszíntéri szintû felderítési információkat, az ellenség általános katonai képességeinek értékelését, valamint, ha szükséges és ha rendelkezésre áll, akkor például a Védelmi Hírszerzõ Ügynökség22 adatait is.
Az általános képességek meghatározásához meg kell vizsgálni a rakétacsapatok szerepét, feladatait, a célok kiválasztásának alapelveit, az erõk eddigi alkalmazásának történetét, a harcrendjét (a rakéták és indítóeszközök típusát és darabszámát), a tömegpusztító képességet, a mobil és fix infrastruktúrát (kutatás-fej- lesztési infrastruktúra, gyártó üzemek és raktárak), valamint a teljesítményre vonatkozó adatokat (röppálya, pontosság, pusztítóképesség stb.).
Amikor az ellenségnek a rakétavédelem aktív védelmi komponensének akadályozására, lefogására irányuló képességét vizsgáljuk, meg kell néznünk, hogy történt-e már ilyen irányú korábbi alkalmazás, és ha igen, elemezni kell azt, továbbá figyelembe kell venni az ellenség motivációját és alkalmazási szándékát. A vizsgálat során elemezni kell az ellenség meglévõ képességeit (eljárások, áthatolni képes rakéták, csökkentett visszaverõ felületû rakéták, „hamis célok” stb.), valamint vegyük figyelembe a rakétavédelem és a hadszíntéri szintû légvédelem23 közötti különbségeket is.
Értékelni kell a védelem ellen bevethetõ képességekkel bíró repülõgépeket, a hajófedélzeti rakétavédelmi eszközök leküzdésére alkalmazható hajó elleni cirkálórakétákat, 24 a rendszer radar, vezetési, irányítási, kommunikációs, informatikai és felderítõ (C4I) elemeinek lefogására képes elektronikai harceszközöket és radarelhárító rakétákat, a tömegpusztító fegyvereket, terrorista és felkelõ erõket, hagyományos erõket és eszközöket, valamint a rakétavédelmi eszközök helyének meghatározására irányuló képességeket.
A hadszíntéri rakétavédelem felderítõelõkészítése elsõ lépésének befejezésekor megkapjuk a kívánt általános képet a tereprõl és a környezetrõl. Ebben a részben áttekintjük és frissítjük a meglévõ térképeket, a digitális globális mûholdas információ- adatbázisokat és a különbözõ leképzési eljárásokkal készült képeket, amelyek alapján megkapjuk a felszínre és a növényzetre vonatkozó általános képet.
Ahhoz, hogy a második lépésben el lehessen készíteni a részletes adatbázist a terep korlátozó tényezõirõl, meg kell határoznunk a fõ ellátási vonalakat (út, vasút és telekommunikációs hálózatok). A mûveleti és az érdekeltségi terület meghatározásakor el kell készíteni és felvinni a térképre az út-vasút hálózati fedvényeket. Bár a legtöbb országban a mûveletek során a vasúthálózat nem bír nagy jelentõséggel, ettõl függetlenül – véleményünk szerint – fel kell vinni a térképre, mivel a rakétacsapatok ellátásában – fõként a harci anyag utánszállításban – kiemelt jelentõséggel bírhat. A távközlési hálózatot szintén fedvény formájában kell felvinni a térképre. A katonai hálózat fontosabb, mint a polgári, bár sok országban a haderõ alapvetõen a civil hálózatot használja. A légvezetékek elhelyezkedése – a rombolhatóság szempontjából – kiemelten fontos a mûveletek esetében.


MÁSODIK LÉPÉS:
A HARCMEZÕ MÛVELETEKRE GYAKOROLT HATÁSAI

Ez a lépés a környezetnek az ellenséges harcászati rakétacsapatok mûveleteire gyakorolt hatását elemzi és értékeli: vizsgálja a terepet, az idõjárást és a harcmezõ más jellemzõit abból a célból, hogy ezek hogyan korlátozzák, vagy segítik elõ a harcászati rakétacsapatok alkalmazását. A cél a terepértékelés kialakítása, melynek eredményeként meghatározzuk azokat a területeket, amelyeken a legvalószínûbb az ellenséges harcászati rakétacsapatok tevékenysége. A mozzanat folyamán két fõ elemre kell koncentrálni: a rakétacsapatok mûveleti területén belül a lehetséges mozgási területek, valamint a mobil erõk mûveleteinek akadályozására legalkalmasabb területek meghatározására.
Ezek nem végtermékek a hadszíntéri rakétavédelem felderítõ-elõkészítésének folyamata során, hanem arra alkalmasak, hogy meghatározzuk: a saját cselekvési változataink közül melyek használják ki legjobban a terep adottságait, illetve a terep hogyan befolyásolja az ellenséges erõk mûveleteit, valamint a saját erõk védelmi képességeit.
A mozzanat során a mûveleti területet részletesebben kell értékelni, mint az érdekeltségi területet, hiszen az aktív tevékenység azon valósul meg. A rakétavédelmi feladatok különbözõ részterületeinek megfelelõen a fókusz is változik – például a csak aktív védelem szempontú analízis nem fordít kiemelt figyelmet az infrastruktúra értékelésére. Az elemzés folyamán meg kell határozni azokat a területeket, amelyek egyaránt kedvezõek minden típusú mûvelet számára.

A harcmezõ környezeti értékelése
Ebben az elemben a mûveletek szempontjából értékelni kell a terepet, az idõjárás befolyásoló hatásait, illetve a harcmezõ más jellemzõit. A terep értékelése során szûkíteni kell a területet, mivel nagy kiterjedésû területek részletes értékelése ésszerûtlen vállalkozás. Fõképp azokra a területekre kell koncentrálni, ahol a rakétacsapatok valószínûleg mûködni fognak. Ha elég idõ áll rendelkezésre, az elemzést ki lehet terjeszteni azokra a területekre is, ahol a rakétacsapatok egyáltalán mûködni képesek. Külön figyelmet kell fordítani a haderõnemek – adott esetben a haditengerészet és a légierõ25 – sajátosságainak megfelelõ elemzésre.
Az átfogó terepelemzés a hadszíntéri rakétavédelem felderítõ-elõkészítésének elsõ három lépése során beszerzett adatok összegzése, amely a folyamat során állandóan ismétlõdik (ezért említjük a második lépésnél a harmadikat is).26 Az értékelés kiterjed többek között a terepalakzatokra, a növényzetre, a tereptárgyakra, akadályokra, a szállítási, ellátási és kommunikációs vonalakra, hálózatokra, a lakott területekre, a fedettségre, az álcázóképességre, a járhatóságra, a láthatóságra, a kulcsfontosságú területekre és az elektromágneses spektrumra egyaránt.
A terepértékelés folyamán meghatározzuk azokat a helyeket, területeket, melyek befolyásolják a mûveleteket. Meg tudjuk határozni azokat a helyeket is, amelyek a legalkalmasabbak az indítóállások, rejtõzködõhelyek, tûzvezetési állások, elõretolt mûveleti helyek és elõretolt raktárak számára. Ne feledjük azonban, hogy a rakétacsapatok rendelkeznek bizonyos saját mûszaki képességgel, amellyel be tudnak rendezni olyan helyeket is, amelyek korábban nem látszottak alkalmasnak a fenti típusú állások számára.
Az idõjárásnak a mûveletekre gyakorolt hatása vizsgálatakor a klimatikus viszonyokat, a jelenlegi és a várható idõjárást elemezzük. A kedvezõ klímaelemek akadályozzák a mûveletek megfigyelését, rejtést biztosítanak – például az alacsony szintû felhõzet, a káros hatású elemek pedig hátráltatják, akár meg is akadályozhatják a rakétacsapatok mûveleteit (pl. csapadék, inverzió, zivatar, extrém hõmérsékleti viszonyok, nagy szélsebes- ségek). Az idõjárásnak a mûveletekre gyakorolt fontosabb hatásai a következõk lehetnek: Hátrányosan befolyásolhatja a mûveletek ütemét a személyzetek hatékonyságának csökkentésével. Hátrányosan befolyásolhatja a rakétarendszerek és az azokat támogató eszközök mûködését, fõleg, ha az ellenség nem kapja meg a friss meteorológiai adatokat. Az ellenség kihasználhatja az idõjárás saját rendszerünk elemeire gyakorolt negatív hatását. Befolyásolhatja a biológiai és vegyi fegyverek alkalmazási valószínûségét és azok hatásait mind negatív, mind pozitív irányban.
Az egyéb jellemzõk vizsgálatánál meg kell említenünk, hogy az egyik legfontosabb elem lehet az adatok hiánya. Az ilyen jellemzõk lehetnek a kutatás és fejlesztés, a belsõ elõállító-kapacitás, a gyártási folyamat jellemzõi, a tesztterületek, a fix mûveleti infrastruktúra, a mozgások, menetvonalak, struktúra, felszerelés, tömegpusztító eszközök infrastruktúrája és az ezekre vonatkozó adatok.

A harcmezõnek a rakétacsapatok képességeire és a szélesebb értelemben vett cselekvési változatokra gyakorolt hatásai
A terület korlátozó hatásai részletes elemzésének eredményeként olyan fedvényt kapunk, amely tartalmazza: a valószínû rakétamûveleti területeket; a vezetési elemek (C4I) elhelyezését; a releváns helyõrségeket és kikötõket; raktárakat; logisztikai és karbantartó létesítményeket; a mûveleti és széttelepülési körzeteket; tábori indítóállásokat (területeket); tábori támogató állásokat. 27
A további grafikus fedvények tartalmazzák a kulcsfontosságú infrastruktúrát (fix infrastruktúra, kommunikációs hálózatok), úthálózatot és a légvédelem által lefedett területeket. A terület korlátozó hatásainak vizsgálatát segítheti automatikus terepelemzõ eszköz is,28 amely képes a terep és a mozgások sajátosságait integrálni, ez alapján megmutatni azokat a területeket, ahol az adott feltételek mellett katonai – ez esetben specifikusan ballisztikus rakéta – mozgások egyáltalán végezhetõk, és szûkített feltételek mellett képes a mozgások modellezésére is, így meghatározható a sebesség, irány és a rendeltetési hely.


HARMADIK LÉPÉS:
AZ ELLENSÉGES RAKÉTACSAPATOK ÉRTÉKELÉSE

Ez a mozzanat azt vizsgálja részletesen, hogy ideális esetben hogyan szervezik és alkalmazzák az ellenséges harcászati rakétacsapatokat. Az eredményt egy úgynevezett FENYEGETÉSI MODELL segítségével jelenítik meg, mely tartalmazza a – hadszíntér specifikumai által nem befolyásolt, normál esetre vonatkozó – doktrinális vázlatot is. A fenyegetési modellek grafikus megjelenítésûek, kiegészítve a nagy értékû célok táblázataival és egyszerû magyarázatokkal.
E lépés folyamán meg kell vizsgálni a rakétacsapatoknak a harcmezõ hatásai által nem befolyásolt esetekre vonatkozó szét- és kitelepülési sablonját. Az elemzés a meglévõ adatbázisokon és a rakétacsapatok korábbi mûveleteinek vizsgálatán alapul. Meg kell figyelni a harci kötelékek összeállítására, szervezésére, az idõzítésre és hasonló tényezõkre vonatkozó mintákat.



A vizsgálat során az olyan elemekre kell koncentrálni, amelyek lehetséges nagy értékû, illetve nagy fontosságú célok29 is egyben.
Elemzik a rakétacsapatok harcrendjét, képességeit.30 A képességek alábbi öszszetevõit célszerû részletesebben górcsõ alá venni: Összetétel. Harcrend. Erõk: személyi állomány, fegyverzet, felszerelés. Eljárások: fegyvernemi és egységszintû harcászati doktrína. Kiképzés: egyéni és egységszinten. Logisztika. Harci hatékonyság. Vezetés helyzete, személyi állomány és eszközök pótlása. Egyéb, kiegészítõ adatok: bármi, ami szükséges lehet ahhoz, hogy megismerjük az ellenséget.
Ezenkívül még két kiemelten fontos dolog van, amire figyelnünk kell: a módosított vagy továbbfejlesztett rakétaképességekre utaló bizonyítékok, valamint az adott ország speciális harci fej lehetõségei. 31
Fontos ezenkívül még a speciális funkciójú gépjármûvek elemzése is, mert segíthetnek a nagy értékû célok kiválasztásában, valamint a késõbbiekben a rakétamûveletekre irányuló felderítésben és csapásmérésben is. Ilyen – talán az egyik legfontosabb – jármû az indítójármû, melynek három fajtáját a fenti ábrából különböztetjük meg.
Szállító-emelõ-indító jármû32: saját meghajtással rendelkezõ jármû, integrált emelõ-indító mechanizmussal, kabinnal és esetleg beépített indítás-ellenõrzõ képességgel.
Mobil emelõ-indító jármû33: különálló vontató jármû szükséges, mozgásában korlátozott eszköz.
Indító platform: hajó, illetve repülõgép, mely ilyen típusú rakéták hordozására és indítására alkalmas.



Elsõdleges fontosságú a rakétacsapatok harcászati-technikai eljárásai sablonjának megléte és elemzése – amely tar- talmazza a ki- és széttelepülési vázlatot, különbözõ eljárásokat, a kiképzésre és logisztikai tényezõkre vonatkozó adatokat. Hasonlóan nagy jelentõségû a mûveleti doktrína, amely az erõk alkalmazásának irányelveit, módjait határozza meg, és ez alapján kerülhet sor a nagy értékû, illetve nagy fontosságú célok kiválasztására, valamint segít azok térbeli és idõbeli helyzetének megállapításában. Ennek fontosabb lehetséges változatai a rakétacsapatok helyõrségei, a harcifej-raktárak, tábori raktárak, elõretolt mûveleti helyek, átrakóhelyek, rejtõzködõhelyek, valamint az indítóállások.


NEGYEDIK LÉPÉS:
A RAKÉTACSAPATOK CSELEKVÉSI VÁLTOZATAINAK MEGHATÁROZÁSA

Ez a fázis az elõzõ lépések eredményeit összegzi. Már tudható az ellenséges harcászati rakétacsapatok normál alkalmazási rendje, valamint a környezet befolyásoló hatásai, ami alapján meghatározzuk az ellenség legvalószínûbb céljait és cselekvési változatait.
Az összes eddig meghatározott, beszerzett, kikövetkeztetett adat alapján ki kell dolgozni az összes lehetséges cselekvési változatot, majd ki kell szûrni közülük azokat, amelyek nem hajthatók végre. A megmaradt változatok közül ki kell választani azokat, amelyek teljesítik a valószínû célokat. Minden kiválasztott változatnak meg kell felelnie a következõ követelményeknek:
Alkalmasság: teljesíti a rakétacsapatok valószínû céljait és/vagy megfelel a kívánt végállapotnak.
Megvalósíthatóság.
Elfogadhatóság: az a kockázat, amelyet a rakétacsapatok vállalhatnak a cél elérése érdekében. Egyediség: lényegesen különböznie kell a többi változattól.
Doktrinális összeegyeztethetõség: meg kell felelnie a TM34-doktrínának. Ezek után értékelni kell az egyes cs
elekvési változatokat, és valószínû prioritási sorrendet felállítani azok között. Minden egyes cselekvési változatnak választ kell adnia a következõ öt kérdésre: Mit?: a végrehajtandó mûvelet típusa. Mikor?: a mûvelet kezdete. Hol?: szektor, zóna, irány. Hogyan?: a rakétacsapatok eszközeinek felhasználási módja. Miért?: elérendõ cél, vagy kívánt a végállapot.
Ekkor meg kell határozni a kezdeti felderítésiadat-igényt, amely információk alapján majd el lehet dönteni, hogy az ellenség melyik változatnak megfelelõen kezdi meg a mûveletet, valamint az ezekhez kapcsolódó megnevezett (kiemelten fontos) érdekeltségi területeket.35 Fel kell állítani – a támadó (CCF) mûveletek számára szükséges – célok listáját, amelyben minden lehetséges célt szerepeltetni kell. Az összes nagy értékû, illetve nagy fontosságú cél (HVT/HPT) azonosításához meg kell találni azokat a specifikus pontokat, területeket, eszközöket és tevékenységet, amelyek, ha a felderítés által megfigyelhetõk, felfedik a támadómûveletek számára a rakétacélokat.


ÖSSZEGZÉS

A fentiekben ismertetett felderítõ-elõkészítés alapján lehet megfelelõen megszervezni a komplex rakétavédelmi mûveletek összes területét, meghatározhatjuk, hogy a csapatok milyen megóvási képességekkel rendelkezzenek – várható- e tömegpusztító fegyverek alkalmazása –, a védett eszközöket, objektumokat, csapatokat milyen aktív védelmi eszközökkel kell oltalmazni, a védelmet hogyan kell tagolni, illetve a támadóeszközökbõl mennyi és milyen képességû álljon a rakétavédelem támadómûveleteinek rendelkezésére. Azért is fontosak ezek a kérdések, mert mint ismeretes, elegendõ forrás sohasem áll rendelkezésre, és azok elosztása az összhaderõnemi parancsnok joga és felelõssége – így tudjuk a helyes döntést megfelelõen elõkészíteni.
Fel kell készülnünk arra is, hogy a konfliktus folyamán a ballisztikusrakétaeszközök szerepe folyamatosan változhat. Kezdetben egyáltalán nem biztos, hogy alkalmazzák õket, és ha igen, valószínûleg csak hagyományos robbanófejekkel, ami nem jelent nagyobb fenyegetést, mint egy hagyományos bomba – sõt még csak nem is túlságosan pontos. A korai alkalmazás viszont elõre vetíti a „végsõ megoldásként” való alkalmazás lehetõségét, akár kiképzési-tesztelési eseménynek is felfoghatjuk. Minden azon múlik, hogy az adott ország politikai vezetése hajlandó-e vállalni a civil lakosság elleni alkalmazást, illetve a tömegpusztító fegyverek alkalmazásának ódiumát. Ha a konfliktus folyamán erre utaló jelek vannak, biztosak lehetünk abban, hogy az elérhetõ legtöbb forrás a rendelkezésünkre fog állni a fenyegetés mielõbbi felszámolása érdekében, a hatékonyság azonban – többek között – a kellõ felkészülésen és a rendelkezésre álló információ mennyiségén és minõségén múlik. Hiába kapjuk meg például adott esetben a rendelkezésre álló teljes JSTARS36 képességet, ha nem tudjuk, hogy mely körzeteket kell kiemelten megfigyelni, míg megfelelõ elõkészített- ség esetén akár a korábban rögzített megfigyelési adatokat is fel tudjuk használni, és nagyon rövid idõn belül meg tudjuk határozni a rakétacsapatok, vezetési elemek, nagy értékû és nagy fontosságú célok pontos elhelyezkedését, és megfelelõ ellenintézkedést tudunk foganatosítani a fenyegetés elhárítására.
Mivel ezek a mûveletek a NATO felelõsségi területén – így a Nápolyi Összhaderõnemi Parancsnokság alárendeltségében lévõ Szövetséges Légierõ Komponens Parancsnokságon is – bármikor valós keretek között folyhatnak, ezért a tapasztalatok átadásával, bizonyos pontok részletesebb kibontásával, a támogatóeszközök és vezetési rendszerek bõvebb ismertetésével a jelenlegi és jövõbeni törzstisztek37 számára szeretnénk e tanulmányt, mint a felkészülést segítõ jegyzetet, rendelkezésre bocsátani.

GAZSI BÉLA–KRAJNC ZOLTÁN

Jegyzetek:

1 Ballistic Missile Defence – BMD

2 Többek között e folyóiratban megjelent, a ZMNE Légierõ Mûveleti Tanszék munkatársai által jegyzettek:
1) Dr. Ruttai L.–dr. Krajnc Z.–Kalmár I.: A ballisztikus rakéták elleni védelem, Új Honvédségi Szemle 2003/7. p. 23–41.
2) Dr. Ruttai L.–dr. Krajnc Z.–Kalmár I.: A ballisztikus rakéták elleni aktív védelem eszközei (I. rész), Új Honvédségi Szemle 2004/5. p. 52–71.
3) Dr. Ruttai L.–dr. Krajnc Z.–Kalmár I.: A ballisztikus rakéták elleni aktív védelem eszközei (II. rész), Új Honvédségi Szemle 2004/6. p. 47–61.

3 Theater Missile Defence – TMD

4 Intelligence Preparation of Battlespace – IPB

5 AIRSOUTH – Allied Air Force Command Southern Europe, A3AD TMD – Szövetséges Dél-európai Légerõ Parancsnokság, Hadmûveleti osztály, védelmi mûveletek alosztály, hadszíntéri rakétavédelmi fõtiszt

6 Intelligence Preparation of Battlefield – IPB

7 Joint Publication 1-02., Department of Defense Dictionary of Military and Associated Terms, 2001 (amended in 2007), Joint Chiefs of Staff, USA, 275. oldal (http://www.dtic.mil/doctrine/jel/new_pubs/jp1_02.pdf);

8 A rakétavédelem komplexitása igényli a haderõ majd minden szegmensének, képességének a bevetését, ezért összhaderõnemi szintû feladatként jelenik meg mind az elõkészítés, mind a koordináció és a végrehajtás idõszakában.

9 Area of Operations – AO, az a földrajzi terület, ahol a harcászati rakétacsapatok mûködnek, és/vagy ahol a rakétavédelmi mûveleteket végrehajtják.

10 Area of Interest – AOI, az a terület, amelyrõl információ és felderítési adatok szükségesek.

11 Latest Time Information is Of Value – LTIOV

12 Az Egyesült Államokat tekintve ez a szint akár lehet nemzeti is.

13 Többféle meghatározása létezik. A fent szereplõ változatot az MH Összhaderõnemi doktrína használja, ezért választottuk ezt.

14 Joint Force Commander – JFC

15 Joint Operations Area – JOA, Joint Special Operations Area – JSOA, Joint Rear Area – JRA, Amphibious Objective Area – AOA,

16 „A megelõzõ mûveleteknek a fõ célja az ellenség légi támadó potenciáljának korlátozása, a harcászati ballisztikus rakéták által jelentett fenyegetés csökkentése, ami közvetett módon a légvédelem hatékonyságának fokozását eredményezi. E tevékenységek felölelik a rakéták indítás elõtt történõ megsemmisítését, valamint – rakéták indítási képességeinek korlátozása érdekében – a szemben álló fél felderítõ- és érzékelõrendszereinek, információfeldolgozó központjainak és kiemelt jelentõségû kommunikációs rendszereinek pusztítását egyaránt.” (Dr. Ruttai L.–dr. Krajnc Z.: A légi szembenállás elmélete, ZMNE egyetemi jegyzet, 2004, 49. oldal.)

17 A DAL az ellenség célkiválasztási/támadási stratégiájának mélyreható vizsgálatán alapul, és a parancsnok prioritásait tükrözi, ebbõl adódóan maradhatnak olyan célok, amelyeket csak közvetve oltalmaznak.

18 Course of Action – COA

19 Active Defence – ActD, Passive Defence – PassD

20 Battlespace – BS

21 Line of Communications – LOC

22 Defense Intelligence Agency – DIA. Az Egyesült Államok szervezetének információit, fõleg a mûholdas adatokat az alapvetõ amerikai nemzeti érdekeket szolgáló mûveleteknél a NATO rendelkezésére bocsáthatják.

23 Theatre Air Defense – TAD

24 Anti-Ship Cruise Missile – ASCM

26 Mint korábban említettük, a TMD IPB négylépéses, szakadatlan körfolyamat – a mûveletek folyamán jelentõs változások következhetnek be, melyek során az ellenség feladhatja akár a rakétacsapatok alkalmazásának szándékát is.

25 A szárazföldi haderõnem ebben az esetben alapértelmezett.

27 Pl.: robbanófej-összeszerelés, rakéta-hajtóanyag feltöltése, átrakása.

28 Automated Terrain Analysis Tool – ATAT, automatizált terepelemzõ eszköz.

29 High Value Target – HVT, nagy értékû cél, High Pay-off Target – HPT, nagy fontosságú cél

30 Szervezet, felszerelés, harcászati fogások, eljárások, ideiglenes és speciális tényezõk.

31 NBC, többszörös robbanófej, fejlett technológiájú harci részek, illetve bármi, ami egyedi felhasználási korlátozást jelenthet.

32 Transporter Erector Launcher – TEL

33 Mobile Erector Launcher – MEL

34 TM – Theatre Missile – Hadszíntéri (harcászati-hadmûveleti) rakétacsapatok
35 Named Area of Interest – NAI

36 Joint Surveillance and Target Attack Radar System – JSTARS, Összhaderõnemi Célfelderítõ és Rávezetõ Radarrendszer, amely a földi hadmûveleti helyzetkép kialakításán túl képes a felderített és azonosított célpontok megsemmisítésének irányítására is.
37 A tapasztalatok átadása, valamint az elméleti alapok összegzése volt a cikk megjelentetésének a fõ motívuma, hiszen mind a NATO összhaderõnemi, mind a haderõnemi törzseiben szolgáló tisztjeink találkozhatnak rakétavédelmi feladatokkal, beleértve a felderítõ-elõkészítés kérdéskörét is.


FELHASZNÁLT IRODALOM

Dr. Ruttai L.–dr. Krajnc Z.–Kalmár I.: A ballisztikus rakéták elleni védelem. Új Honvédségi Szemle 2003/7. p. 23–41.

Dr. Ruttai L.–dr. Krajnc Z.: A légi szembenállás elmélete. 2004, ZMNE egyetemi jegyzet

Hadtudományi Lexikon, MHTT, Bp., 1995

Dr. Ruttai–dr. Krajnc–Kalmár: A ballisztikus rakéták elleni aktív védelem eszközei (I. rész). Új Honvédségi Szemle 2004/5. p. 52–71.

Dr. Ruttai–dr. Krajnc–Kalmár: A ballisztikus rakéták elleni aktív védelem eszközei (II. rész) Új Honvédségi Szemle 2004/6. p. 47–61.

Joint Publication 1-02., Department of Defense Dictionary of Military and Associated Terms, 2001 (amended in 2007), Joint Chiefs of Staff, USA, (http://www.dtic.mil/doctrine/jel/new_pubs/ jp1_02.pdf)

Gazsi Béla alezredes jegyzetei, feljegyzései (kézirat)