Mi történt, kitört a háború? – kérdezi csodálkozva az egyeki vasútállomás szolgálattevője, amikor meglátja a pályaudvar rakodórámpája mellé begördülő BTR-eket és honvédségi teherautókat. Az állomásról éppen kiinduló, Füzesabonyból Debrecenbe tartó személyvonatról is többen kíváncsian néznek vissza: errefelé nem túl gyakori látvány egy katonai konvoj.

Motor állj! Gépjárműről! – adja ki karjelzésekkel a parancsot Legoza Bálint százados, a mentoszlop parancsnoka. Azt már szóban közli a járművekből kikászálódó katonákkal: Egy óra pihenő.
Néhány perc múlva a másik oszlop is befut, a két konvoj negyvenkilenc harc- és gépjárműve éppen csak elfér az állomás melletti üres területen.

– Tudom, hogy már mindenki éhes, de először a kötelező ellenőrzéseket végezzék el, és csak utána jöhet az ebéd – adja ki az újabb utasítást a százados.

A két menetoszlop korán reggel indult Hajdúhadházról. A hosszú távú vezetési gyakorlat célja Eger. Illetve egészen pontosan Recsk, hiszen a két település közötti mintegy harminc kilométeres, szerpentinekkel tarkított hegyi szakaszt is mindenkinek teljesítenie kell. Mindezt már Mórucz László alezredestől, a vezetési gyakorlat parancsnokától tudjuk meg, aki elmondja azt is, hogy nem véletlenül érkezett két oszlopban az állomány. Az első az MH KFOR-század váltóállományának harc- és gépjárművezető beosztású katonáiból álló konvoj, a másik oszlop pedig az úgynevezett típusátképzésen lévő csapat. Az alakulatot érintő átszervezések következtében ugyanis több sofőr beosztású szerződéses katona is más alegységéhez, más típusú gépjárműre került, így szükség van átképzésükre. Ennek pedig fontos része a vezetési gyakorlat.

A KFOR-század harc- és gépjárművezetői beosztású katonái a misszió előtti kiképzés második ütemét, az úgynevezett központi felkészítést hajtják végre. Az ő vezetési gyakorlatuk célja az, hogy az április utolsó hetében kezdődő (öt héten át tartó) hajdúhadházi összevonáson már csak a kontingens összekovácsolására kelljen hangsúlyt fektetni.

– Ezek a fiúk szinte valamennyien alföldi srácok, harcjárműveket és a gépjárműveket tehát elsősorban az Alföldön, Debrecen környékén vezettek. Márpedig a KFOR-század állomáshelye a magas hegyekkel körbevett koszovói Pec városa. Ilyen terepen teljesen másként kell vezetni. A gyakorlásra ideális az Eger környéki úthálózat: a sofőrök itt például tökéletesen megtanulhatják, hogyan kell a BTR-ekkel és a tehergépjárművekkel az oszlop szétszakadása nélkül egy emelkedőn, hajtűkanyarban visszafordulni – tudjuk meg Mórucz alezredestől, aki szerint mindemellett az a legfontosabb, hogy a járművekkel a KRESZ szabályait maradéktalanul betartva közlekedjenek.

Az MH KFOR-század harmadik váltása egyébként a debreceni zászlóalj második századára épül. Ez az alegység június 30-ig az NRF–8 készenléti szolgálatát látja el, ezt követően indulnak majd Koszovóba. A most misszióra készülő század már a negyedik váltóállomány, ám a legelső pec-i alegység a szlovén–olasz–magyar MLF kontingens részekét teljesített szolgálatot Koszovóban, az úgynevezett délnyugati dandár alárendeltségében. Fél év elteltével az MLF-et kivonták a hadműveleti területről, helyükre más alegységek érkeztek Olaszországból, Szlovéniából és Magyarországról is.

A Pec-ben szolgáló százötven katonából álló magyar alegység feladata egyébként a hagyományos békefenntartás. Jelenleg egy szlovén zászlóalj alárendeltségében szolgálnak, önálló felelősségi körzetben járőröznek, útvonalakat ellenőriznek, valamint ellenőrző-áteresztő pontokat működtetnek. A folyamatos készenlétben lévő gyorsreagálású szakasz fő profilja pedig a tömegkezelés.

Kép és szöveg: Szűcs László