A nemzetközi hírű brit Jane’s Defence Weekly szakfolyóirat 2006. december 16-i számában összeállítást közölt az elmúlt év legfontosabb – a nemzetvédelemmel, a biztonságpolitikával, valamint a védelmi iparral összefüggő – eseményeiről. Összeállításunkban az általunk legfontosabbaknak tartottakra kívánjuk felhívni a figyelmet. (A képen Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt Rigában, a NATO-csúcsértekezleten, Freiberga, lett köztársasági elnök és de Hoop Scheffer, a NATO főtitkára üdvözli.)

Ázsiában (Irak, Afganisztán) a konfliktusok intenzitása az elmúlt évben sem változott. Példának okáért, a Ploughshare Monitor kanadai békekutató intézet 2006-ban harminckét fegyveres konfliktust jegyez világszerte, pontosan ugyanannyit, mint 2005-ben. Erről a szégyenletes listáról már hiányzik Nepál, ahol a maoista felkelők és a kormány (a tíz éven át tartó és 13 ezer ember életét követelő konfliktus lezárásaként) novemberben béke-megállapodást írt alá. Visszakerült azonban a listára Libanon, ahol júliusban nyílt háború tört ki a Hezbollah és Izrael között, ami azt bizonyítja, hogy a libanoni kormány számára továbbra is illúzió marad a hatalom gyakorlása az ország egész területén. A béke és biztonság terén elért előrehaladást más módszerekkel is lehet mérni. Becsült adatok alapján 2005-ben a világ országai 1100 milliárd amerikai dollárt költöttek védelmi kiadásokra, amiből az USA részesedése 48 százalék, ha az iraki és az afganisztáni műveletekhez biztosított pótköltségvetést, valamint a Katrina és Rita hurrikánok következményeinek felszámolására fordított extra kiadásokat is beszámítjuk. A Bush-kormány továbbra is kitart a korábban többször hangoztatott „az eredeti irányt követni” politika mellett Irakban, ami azt jelzi, hogy a 2006. évi hadikiadások is ilyen szinten alakultak.

Az ENSZ békefenntartóinak létszámát illetően, a tavalyi évben miden korábbi rekord megdőlt. Összesen 80 976 katona és 15 000 polgári személy szolgált békefenntartói missziókban. A libanoni és a kelet-timori tervezett erősítések, valamint a darfuri misszió felállítása azt jelenti, hogy 2007-ben az ENSZ-ben szolgálatot teljesítők létszáma elérheti a 140 ezer főt.

A NATO számára a hidegháború utáni időszakot követő útkeresés legnagyobb erőpróbája Afganisztán. 2006-ban az ISAF felelősségi körzetét kiterjesztette az ország veszélyes déli és keleti részére is, ahol a parancsnokok kezét túlságosan megkötötték a felajánlott nemzeti erők telepítésére vonatkozó nemzeti korlátozások. A rigai NATO- csúcsértekezleten e korlátozások zömét feloldották, így Jaap de Hoop Schefer főtitkár kijelenthette, hogy a „NATO vezette 32 ezer fős ISAF-erők állományából ma már 26 ezer katona sokkal hatékonyabban alkalmazható, mint korábban”. Afganisztánban azért maradt még számos megoldatlan probléma. Ilyen például az ópium-előállítással és -kereskedelemmel összefonódott helyi hadurak hatalma. A máktermesztés és az ópium-előállítás az ISAF jelenléte ellenére továbbra is virágzó üzletág. A főtitkár optimistán fogalmazott az ISAF jövőbeni műveleteit illetően, megítélése szerint a NATO missziója „megnyerhető, a nyerés felé halad, de még nem nyertük meg”.

A rigai csúcs egy másik fontos területen is eredményes volt. A NATO Reagáló Erő (NRF Response Force) a tagállamok november 21-23-i csapatfelajánló konferencián tett kötelezettségvállalásait követően, elérte a teljes hadműveleti készültségét. A NATO szerint az NRF „a szövetség támogatásának alapvető eszköze és a további átalakulás katalizátorának tekinthető.”


Európa Jelentősen érinti az európai kontinenst a rigai csúcson hozott döntés, mely szerint Bosznia-Hercegovinát, Montenegrót és Szerbiát meghívták a Partnerség a Békéért kezdeményezésbe és az Euro-atlanti Partnerségi Tanács munkájába. Mindez annak jeleként értékelhető, hogy jelentős az előrehaladás a boszniai háború vége óta, amelyet 1995 decemberében a daytoni megállapodás zárt le.

Kevésbé optimista módon értékelhetők a koszovói fejlemények, ahol augusztusban a zavargások miatt a KFOR-t egy 300 fős német csapatkontingenssel kellett megerősíteni. A tartomány jövőbeni státuszáról folyó tárgyalások, amelyeket 2007-re halasztottak, valószínűleg nem tudják majd áthidalni az ellentéteket, amíg a többségben lévő albán népesség teljes függetlenséget követel, ugyanakkor Szerbia kormányában túlsúlyban vannak a radikális nacionalisták.

Egy koszovói (vagy más) válság megelőzésére hozta létre az Európai Unió azokat a harccsoportokat, amelyek 2007-ben érik el teljes harckészültségüket. A két, egyenként 1500 katonából álló harccsoport 30 napig lesz képes önállóan műveletet végrehajtani, sőt logisztikai utánpótlással a műveleti idő 120 napig is fenntartható. Az első harccsoport személyi állományát 2007 első felében Franciaország és Belgium, második felében Magyarország, Olaszország és Szlovénia, 2008. első felében Észtország, Finnország, Svédország, Norvégia, második felében az Egyesült Királyság biztosítja. A második harccsoportnál pedig 2007. első felében Németország, Hollandia, Finnország, plusz egy német haditengerészeti kötelék, második felében Bulgária, Ciprus, Görögország, Románia, 2008. első felében Franciaország, Németország, Portugália, Spanyolország és második felében az Eurohadtest adja váltásonként a személyi állományt. (A haditengerészeti kötelékek logisztikai és egészségügyi támogatási, biztosítási, valamint önvédelmi képességekkel rendelkeznek majd. Brüsszelben, az EU védelmi minisztereinek november 13-i ülésén, Alliot-Marie francia védelmi miniszter asszony egy ehhez hasonló légierő-kötelék megvalósíthatóságáról beszélt, amely A400M katonai szállító repülőgépekkel és NH90 helikopterekkel lenne felszerelve.)

Az európai országok hadiiparainak ésszerűsítése terén is fontos volt a 2006. esztendő. Az Európai Védelmi Ügynökség (EDA – European Defence Agency) a szorosabb együttműködés elérése érdekében több területen (pilóta nélküli felderítőeszközök, páncélozott harcjárművek, valamint vezetési-irányítási eszközök) kezdeményezte a gyártás összehangolását. Ezek a javaslatok szorosan összefüggnek a 2005. november 21-én életbe lépett európai hadiipari beszerzési előírással, amelynek célja egy élesebb versenyhelyzet kialakítása az európai védelmi ipari piacon. Az európai védelmi kiadások az EDA adatai szerint 2005-ben 193 milliárd euróval voltak egyenértékűek. Az érintett európai hadiipari vállalatok vezetői szeptember 20-án megegyeztek abban, hogy egy hatékonyabb és versenyképesebb európai védelmi technológiát és ipari bázist hoznak létre.


Az európai országok szárazföldi erői

Az afganisztáni és az iraki műveletekben érintett országok, különösen az Egyesült Királyság számára az év során – a magas szintű katonai vezetők tárgyalásain – sokszor szerepeltek a napirenden azok a hadszíntéri tapasztalatok, amelyek fontos szerepet játszanak a missziókban részt vevő valamennyi ország fegyverzet-beszerzési és -fenntartási programjaiban. Nemcsak arról van szó, hogy újabb/vagy további eszközöket és harcjárműveket kellett beszerezni – sokszor igen rövid idő alatt –, hanem arról is, hogy a sajátos hadműveleti körülmények miatt szükségessé vált a szolgálatban álló harcjárművek módosítása.

Békeidőben a kiképzés során a harcjárművek igénybevétele és elhasználódása alacsony szintű, de a fokozott hadszíntéri használat jelentősen növeli a működési és fenntartási költségeket. Az elvben új felszerelés beszerzésére fordítható keretek zömét a meglévő és a szolgálatban álló eszközök üzemeltetése emészti fel. Általános gyakorlat, hogy ezeknek a járműveknek az üzemidejét meghosszabbítják, abban bízva, hogy később feltehetően hatékonyabb eszközöket lehet majd beszerezni. Az Egyesült Királyságban például az FV432 lánctalpas harcjármű családot még 1971-ben rendszeresítették, ennek ellenére egy részük 2020-ban is szolgálatban lesz. Nem is olyan régen egyes szakértők úgy nyilatkoztak, hogy a harckocsik a jövőben nem kaphatnak szerepet a harcmezőn, mivel számos ország a könnyű, légi úton is szállítható erők szolgálatban tartására tért át. Az iraki és az afganisztáni tapasztalatok viszont egyértelműen azt bizonyítják, hogy a harckocsik azon kevés fegyverplatformot képviselik, amelyek a katonai műveletek széles skáláján alkalmazhatók a békefenntartás korai fázisától kezdve a nagy intenzitású műveleteken át a helységharcig bezárólag.

Hagyományosan úgy alakult, hogy a harckocsik páncélvédettsége a jármű első részén a legjobb, de a helységharcokban bebizonyosodott, hogy ezt a védettséget körkörösen, egyforma hatékonysággal kell megtervezni és megvalósítani. Júniusban a francia fővárosban megrendezett Eurosatory fegyverzeti kiállításon olyan francia és német gyártmányú Leclerc, illetve Leopard–2 harckocsikat mutattak be, amelyeket fejlettebb páncélvédettséggel, modernizált figyelő-észlelő rendszerekkel és a közvetlen védelmet szolgáló, a tornyon elhelyezett fegyverekkel láttak el.

Míg az Amerikai Egyesült Államok a rendszeresített harckocsikhoz, a helységharc megvívásához, kiegészítő védelmi berendezéseket rendelt, az Egyesült Királyság további reaktív és rácspáncélzatot szereltetett fel a Challenger–2 harckocsikra. A brit szárazföldi haderő már korábban (a páncéltörő robbanófejek ellen) nagyobb védelmet nyújtó rácspáncélzattal látta el a Warrior gyalogsági harcjárműveket. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság még hosszú ideig szolgálatban kívánja tartani jelenlegi páncélos eszközeit. A Challenger–2 harckocsi például 2035-ig rendszerben marad.

Fülöp Sándor – Hajdú T. László – Magyar Róbert