Az Európai Unió már régóta aktív szerepet vállal az izraeli–palesztin konfliktus megoldását szolgáló erőfeszítésekben. Segélyező és kereskedelmi partnerként járul hozzá a békefolyamathoz, munkatársai a helyszínen dolgoznak, s az Egyesült Államokkal, Oroszországgal és az ENSZ-szel együtt (a közel-keleti békeközvetítők négyesét alkotva) kulcsfontosságú szerepet töltött be a békefolyamat útitervének (Middle East Roadmap for Peace) megfogalmazásában.

A vallási ellentéten és területi követeléseken alapuló konfliktus miatt Izrael és a nyugati part palesztin lakossága már eddig is súlyos árat fizetett: a 2000 szeptemberében kezdődött (második intifádaként ismertté vált) erőszakhullám eddig több mint 1000 izraeli és 4000-nél több palesztin áldozatot követelt, s közel 40 000 ember sérült meg a harcokban, illetve merényletek következtében. Bár 2005-ben az enyhülés jelei mutatkoztak, a konfliktus hivatalosan a mai napig sem ért véget, s 2006-ban az izraeli-gázai összecsapásokkal folytatódott. A 2006 decemberében kötött tűzszünet óta a Hamasz rakétatámadásokat hajtott végre, melyekre az izraeli hadsereg ellencsapásokkal válaszolt. Az évtizedek óta tartó viszály meggyengítette a palesztin gazdaságot, aminek következtében a munkanélküliség mértéke a palesztin területeken 40 százalék fölé nőtt, s 2004-ben már a lakosság több mint 60 százaléka élt a szegénységi küszöb alatt.


Az útiterv részletei

Az Európai Unió már 1980-ban felismerte, hogy a térség minden államának (Izraelt is beleértve) joga van a biztonságos fennmaradásra, ugyanakkor a palesztinok jogos igényeit el kell ismerni. 1999-ben az EU világossá tette, hogy rendezési terve értelmében a közel-keleti ellentétre egyedüli megoldást egy (a két állam elismerésén alapuló) megállapodás jelenthet. Az EU szerint egy demokratikus, működőképes és békés, szuverén palesztin állam a legjobb garancia Izrael biztonságára, és arra, hogy egyenrangú partnerként fogadják el a térség országai.

2002-ben az EU újból tárgyalásos megoldásra szólította fel a szemben álló feleket, valamint arra, hogy vessenek véget az izraeli megszállásnak, és hozzanak létre egy palesztin államot az 1967-ben kijelölt határok között. Az uniós országok vezetői Jeruzsálem státusára méltányos megoldást keresnek, és a palesztin menekültkérdést is igazságos és elfogadott módon kívánják rendezni. A tervekben végeredményként két – biztonságban és az elfogadott határok mentén, normális viszonyban egymás mellett élő – állam képe bontakozik ki.

Ezeket az elképzeléseket a 2002. évi közel-keleti béke-útvonaltervezetben fogalmazták meg részletesen. A már említett „négyes” által támogatott béketervet elviekben mindkét fél elfogadta, gyakorlati megvalósítása azonban még ma is komoly akadályokba ütközik. Napjainkban ez a nemzetközi diplomácia hivatalos hivatkozási pontja a közel-keleti válság megoldására tett kísérletekben.

Az útvonalterv célja, hogy az izraeli–palesztin konfliktusnak két állam létrehozásával vessen véget. A terv e folyamatot három fázisban vázolja fel: az elsőben be kell szüntetni az erőszakos cselekményeket, és új intézményes keretet kell alkotni a palesztin állam megteremtése érdekében. A második, átmeneti fázis eredményeként létrejönne egy független palesztin állam, ideiglenes határokkal. A végső fázisban megegyezés születne a palesztin területek állandó státusáról, és hivatalosan is befejezettnek nyilvánítanák a konfliktust. Az útiterv az átfogó közel-keleti rendezés érdekében tartalmazza az Izrael és Libanon, illetve Izrael és Szíria közti megállapodások tervét is.

Az útiterv szerint a palesztin vezetésnek el kellene fogadnia Izrael jogát arra, hogy biztonságban és békében létezzen, egyértelműen deklarálnia kell, hogy véget ért az erőszak- és terrorhullám, valamint le kell tartóztatnia a merényletek elkövetőit, és szét kell zúznia a terrorizmus mögött lévő infrastruktúrát. Izraelnek viszont cserébe el kellene ismernie a mellette békében élő független, szuverén palesztin államot, és be kellene szüntetnie a palesztinok elleni erőszakot, a büntetőintézkedéseket, otthonaik lerombolását, továbbá vissza kellene vonulnia a 2000 szeptembere óta megszállt területekről. Az EU arra is megkérte Izraelt, hagyjon fel a palesztin területeket elválasztó falrendszer kiépítésével a nyugati parton, mert ez ellentétes a nemzetközi törvényekkel.


Együttműködési módok

Az EU az elmúlt évek során jelentős politikai és gazdasági támogatást nyújtott az útvonalterven alapuló békefolyamat számára. Rendszeresen találkozik a „négyes” partnereivel az előrehaladás kiértékelése céljából, és az ENSZ-szen kívül szorosan együttműködik más nemzetközi segélyszervezetekkel is. A palesztinok számára az EU a legnagyobb adományozó („donor”) szervezet, egyben Izrael jelentős gazdasági, tudományos és kutatási partnere is. A kereskedelmet és az együttműködést az unió a régió stabilizálására használja fel, s már 1995 óta együttműködik a mediterrán országokkal az úgynevezett „barcelonai folyamat” keretében. E partnerség célja a térség stabilitásának javítása politikai párbeszéd révén, szorosabb gazdasági és pénzügyi kapcsolatok kiépítése, valamint a társadalmi és kulturális összekötő szálak erősítése. Izrael az egyezmény első aláírói között volt, a Palesztin Hatóság pedig 1997-ben időleges megállapodást kötött a nyugati part és a gázai terület társadalmi és gazdasági fejlesztéséről, amelynek végrehajtása azonban az intifáda kezdete óta nehéznek bizonyul.

A felsoroltakon túl az EU az európai szomszédsági politika (European Neighbourhood Policy) keretében kívánja elmélyíteni az együttműködést a közös értékek alapján a vele határos országokkal, egy intenzívebb politikai párbeszéd során.


Politikai és jogi támogatás

Az Európai Unió – egészen tavaly márciusig – egyöntetűen támogatta az 1994-ben létrejött Palesztin Hatóság tevékenységét, azzal a céllal, hogy kormányzásra és az Izraellel folyó béketárgyalásokra képes szervként töltse be funkcióját. 2000-ben például, amikor Izrael visszatartotta a hatóság nevében beszedett vám összegét, az EU közvetlen költségvetési támogatással lépett közbe a gazdasági összeomlás elkerülése érdekében, amely döntő jelentőségű volt a hatóság fennmaradása szempontjából.

Az unió a Palesztin Hatósággal a jogi és pénzügyi reform végrehajtásában is együttműködik azért, hogy egy független, demokratikus palesztin állam jöjjön létre. Jogi téren az EU célja a bíróságok politikai függetlenségének biztosítása, ami a biztonság, valamint a gazdasági növekedés alapját alkotja, hiszen a vállalkozásoknak bízniuk kell az igazságszolgáltatás rendszerében. Az EU többek közt bírák és ügyészek képzésével támogatja ezt az átalakulást. 2005 áprilisában megnyitott egy koordináló irodát (EU Coordinating Office for Palestinian Police Support), amely a palesztin rendőrség tevékenységének összehangolását, a törvényes rend fenntartását segíti elő.

2003 óta az EU kb. 14 millió eurós támogatás nyújtott a palesztin választások lebonyolításához. Jasszer Arafat elnök halálát követően, a nyugati parton és Gázában (2005 januárjában) tartott elnökválasztás alkalmával az EU a legnagyobb választási megfigyelő misszióját küldte a helyszínre, összesen 260 megfigyelővel vett részt a 16 választókörzet mindegyikében. A megfigyelők minden részt vevő párttal betartatták a választás alapvető szabályait, ellenőrizték, hogy a jelöltek számára biztosított-e a médiaszereplés lehetősége, és hogy a kormányzat nem favorizál egyetlen jelöltet sem a többiek rovására. Az EU missziója jelentésében megállapította, hogy a feszült légkör ellenére a résztvevők szabályos választás lebonyolítására törekedtek, bár a folytatódó erőszak és a megszállás ténye, valamint a mozgásszabadság korlátozása miatt a valóban szabad választások elérése még nehézségekbe ütközik.


Gazdasági segítségnyújtás

1994 óta az unió mintegy 2,3 milliárd eurót adományozott a palesztinoknak életkörülményeik javítása és a reformok ösztönzése céljából, amelyet az egyes uniós tagállamok saját nemzeti programjaik támogatásaival egészítenek ki. A pénz egy részét a palesztin menekültek, illetve a nyugati parton és Gázában élő legszegényebb lakosok számára nyújtott humanitárius segélynek szánták. Az EU humanitárius segélyezési programja 1971-ben kezdődött, amikor megalakult az ENSZ segély- és munkaügynöksége a közel-kelet palesztin menekültjei számára (UNRWA), amelyhez az unió azóta is jelentős mértékben járul hozzá.

A Palesztin Hatóság az elmúlt években létrehozott egy központi számlát, amelyre a segélyeket utalják át, s amely a Nemzetközi Valutaalap felügyelete mellett működik. Ez a rendszer magas szintű átláthatóságával és irányítási módjával kivívta a valutaalap elismerését is. 2004-ben a hatóság uniós támogatással felkérte a Világbankot, hogy hozzon létre egy több adományozóra épülő letéti alapot a reformprogramok támogatása érdekében. Ez az alap az EU-támogatás fő csatornája, s az unió e világbanki alappal együtt dolgozik egy korrupcióellenes program keretében is.

2005-ben az EU közel 250 millió euróval támogatta a palesztinokat. 2006-ban a támogatás összege már elérte a 700 millió eurót, azonban az év márciusában a szélsőséges, terrorista szervezetnek tekintett Hamasz alakított kormányt, így a közel-keleti közvetítők csoportja megvonta a bizalmat a Palesztin Hatóságtól, s ettől kezdve az uniós pénzeket egy speciális mechanizmuson keresztül időlegesen átirányították, hogy a kormányzat kikerülésével közvetlenül a legrászorultabb emberekhez jussanak el.


A közelmúlt fejleményei

A gazdasági helyzet idén áprilisban kritikussá vált, azonban az unió az új Fatah–Hamasz-egységkormánnyal szemben támogatásait feltételekhez kötötte, kijelentve, hogy csak a kormány nyugatbarátnak tekintett, a korábbi egyezményeket betartó tagjaival hajlandó tárgyalni.

Bár Izrael jelenlegi formájában nem hajlandó elfogadni a közelmúltban kötött rijádi egyezményt, az EU külügyminiszterei márciusi tárgyalásaikon mindenestre optimistán értékelték a megállapodást, amelynek értelmében az Arab Liga országai felújítanának egy öt évre szóló béketervet, melyben Izraelnek feltételül szabnák a visszavonulást az 1967-ben elfoglalt területekről, valamint a független palesztin állam elismerését és a palesztin menekültek visszatérését. Ez utóbbi kérdés különösen aktuális, mivel jelenleg csaknem 4,5 millió palesztin él menekülttáborokban, bizonytalan körülmények között.

Idén júniusban a Hamasz ellenőrzése alá vonta a gázai területet, az egységkormány így felbomlott, és a helyzet ismét bizonytalanná vált. Az Európai Unió és a második legnagyobb támogató, az Amerikai Egyesült Államok (amely eddig 400 millió dollár értékű segélyt nyújtott a palesztin népnek) azonban a bizonytalan szituáció ellenére újból támogatásáról biztosította a Mahmud Abbasz vezetésével megalakuló, mérsékeltebb politikai irányvonalat képviselő kormányt, mivel bíznak abban, hogy újraindulhatnak a közel-keleti béketárgyalások a helyzet stabilizálása érdekében. Az izraeli–palesztin konfliktus megoldása nélkül ugyanis valószínűtlen, hogy létrejöhetne a Közel-Keleten, és a Földközi-tenger térségében egy olyan régió, melyet a béke, a gazdasági gyarapodás és a fejlődés jellemez, s amely fokozatosan integrálódik Európa egészével.

(Felvételeink illusztrációul szolgálnak.)

Összeállította: Eszes Boldizsár