A tálibok nagy tavaszi, déli offenzívája elmaradt. Egy ideig úgy tűnt, hogy az öngyilkosok atyja, Dádullah molla (képünkön) május 13-i halálával az ilyen típusú merényletek is alábbhagynak. Ezt az öngyilkos merénylők vazirisztáni kibocsátója, Dzsaláluddín Haqqání, tálib főparancsnok júniusban bekövetkezett halála nem támasztotta alá, mivel nyár elején mintegy 1800 kiképzett merénylőt már kibocsátottak. Június 17-én az afgán fővárost a legpusztítóbb öngyilkos támadás rázta meg, amely országos merényletsorozat része volt.

Az öngyilkos merénylőket tehát Dádullah halála után a tálib főparancsnok, Dzsaláluddín Haqqání vette szárnyai alá. Ő jó kapcsolatokat ápolt azokkal a szervezetekkel, amelyek a pakisztáni táborokban toborozzák őket, az Északnyugati Határtartományban a Tahrík-i Nefáz-i Saríát-i Mohammadíval és a quettai régióban a pakisztáni Dzsundullahhal. Ezek vállalták a felelősséget a pakisztáni miniszterelnök és belügyminiszter, valamint 2007. február 27-én az afganisztáni bagrámi repülőtéren Dick Cheney amerikai alelnök elleni merényletekért. A június 17-i támadás országos sorozat része volt, idén negyedik a fővárosban. A belvárosban rendőregyenruhás öngyilkos merénylő egy rendőrségi buszt robbantott, amelyen oktatók igyekeztek a rendőrtiszti főiskolára. Harmincöten életüket vesztették. A száz sebesült között külföldiek is voltak. Ugyanazon a hétvégén Uruzgánban holland katonák vesztették életüket, és a korábban békés északi Mazár-i Saríf városában motorkerékpáros merénylő ISAF-konvojba rohant. Egyre több a merénylet az ország nyugati és északi részén.

Az öngyilkosságot – akárcsak a kereszténység vagy a judaizmus – az iszlám is elítéli, mind a Korán (Anam szúra, 6:151), mind a prófétai hagyományok révén.. Az iszlám tanítása szerint az életet Allah adja, és csak ő veheti el, az öngyilkosság bűn, a bűnös nem üdvözülhet. Elkövetőjét titokban földelték el, sírját nem szentelték fel. Ha észrevették a falusiak, kiásták, hogy el ne apassza a vizeket, és el ne verje a termést. A helyi közösség az öngyilkos családjára még nemzedékek múlva is ujjal mutogatott. Felbukkanása a gyökértelenséghez, a menekülttáborok drog- és Kalasnyikov-kultúrájához, a falusi és törzsi tanácsokat felváltó dzsihádi harcosok és vallási szélsőségesek térnyeréséhez, a megoldatlan társadalmi, gazdasági problémák reménytelenségéhez kapcsolódik.

Fontos motívum a hitetlen hódítók elleni harc. Az öngyilkos merénylők megjelenése a vallási radikalizmus szélsőségeihez, a síita mártírkultuszhoz kötődött. A középkorban a hétimámos síiták (alaviták) merénylő szektája, az asszasszinok alkalmazták Alamut várában és a Bakaa völgyében a keresztesek ellen. Nevükből, mely eredetileg hasisszívót jelentett, lett a gyilkos merénylő elnevezése a világ számos nyelvén. A keresztes hadak eltűntével a feledés homályába veszett. Nem véletlen, hogy korunkban ugyanitt bukkant fel a libanoni polgárháború idején. 1981-ben a Dawatul Iszlám szervezet robbantott Irak beiruti nagykövetségnél. Olyan szervezetek alkalmazták, amelyek alavita kötődésűek voltak, a libanoni Hezbollah, a szíriai Amal Párt, 1984-tól a törökországi Kurd Munkáspárt (PKK) olyan területeken, ahol alavitákkal élnek együtt a kurdok. 1985-ben, Libanonban lépett színre az első női merénylő. 1985-ben a Hezbollah intézett támadást először a tengeren túl, a Buenos Aires-i izraeli nagykövetség ellen. Figyelemre méltó, hogy noha az öngyilkos merényleteket (a japán kamikázékon kívül) az iszlámhoz kötik, 1981–2000 között mintegy ötven százalékukat egy nem muszlim szervezet, a Tamil Tigrisek követte el. Öngyilkosaik ölték meg Rajiv Gandhi indiai miniszterelnököt és Ramasingh Premadasa, Srí Lanka-i elnököt.
Az 1990-es évek elején a szunnita, egyiptomi Júszuf Al-Qardawí hittudós szentesítette fatvájával az öngyilkos merényleteket, de csakis a hitetlen megszállókkal, az izraeliekkel szemben. Ő is – és a később az öngyilkos merényleteket szintén támogató Szajjíd Mohamed Múszáví, a londoni székhelyű Iszlám Világliga elnöke is – arra az álláspontra helyezkedett, hogy civileket, ártatlan muzulmánokat pusztítani bűncselekmény. Palesztinában 1993-ban jelentek meg az öngyilkos merénylők. A Hamasz, a Fatah és az Iszlám Dzsihád is rendelkezett „Paradicsomi Táborokkal”, ahol az öngyilkosokat képezték. Attól kezdve számuk évről-évre emelkedett, ám tevékenységük Irak megszállásáig Palesztinára korlátozódott. Öngyilkos merényletek jelenleg a Hamasz, az Iszlám Dzsihád és az Al-Aqsza Mártírjai palesztin szervezetek arzenáljában szerepelnek.

A történelem leghíresebb öngyilkos merényletsorozata az Al-Káida által elkövetett 2001. szeptember 11-i. Ezt követően 2001. december 22-én az afro-amerikai muszlim Richard Reid cipője sarkában akarta az American Airlines 63-as járatára felcsempészni a robbanószert. Az öngyilkos merénylők az Al-Káida révén jelentek meg Csecsenföldön és Üzbegisztánban.

Az öngyilkos merényletek (Palesztinán kívül) Irak megszállása után, 2003 nyarától terjedtek el. Akárcsak Irakban, a pakisztáni Quettában is céljuk a síita–szunnita ellentétek kirobbantása volt. Afganisztánban alig két és fél hónappal Irak megszállását követően, 2003. június 6-án történt az első öngyilkos merénylet, a kabuli repülőtér felé tartó német katonák busza elleni támadás. Az első öngyilkos merénylők a Közel-Keletről érkező külföldiek voltak. 2003 közepén az afganisztáni Al-Káida vezetője Abdul Hádí Al-Irakí, az iraki hadsereg egykori tisztje Irakba utazott, ahol megegyezett Abú Múszáb Al-Zarqáwíval e közel-keleti módszerek afganisztáni adoptálását illetően. 2005 elejétől vesznek részt afgán felkelők iraki kiképzésben, ahol útszéli bombák telepítését, öngyilkos merénylők toborzásának, kiképzésének és telepítésének fortélyait sajátították el. Zarqáwí Afganisztánba is küldött tapasztalt arab kiképzőket és merénylőket. A tálibok 2006-ra, a NATO-erők délre telepítésekor rájöttek, hogy nagy csatákban nem győzhetnek, s ekkor kezdték toborozni a perspektíva nélküli, iskolázatlan, munkanélküli ifjakat a törzsi ügynökségeken és határ menti táborokban a paradicsomi utazás és családjaiknak nyújtandó több ezer dollár ígéretével.

Afganisztánban toborzásuk Dádullah molla (2006-tól déli frontparancsnok) feladata volt. Dzsaláluddín Haqqání tálib főparancsnok pedig a vazirisztáni törzsi ügynökségeken szervezett öngyilkosokat az új afgán dzsihádba, valamint a pakisztáni kormány ellen is, amikor a pakisztáni hatóságok ki akarták füstölni.

Az öngyilkos merényletek elsődleges célja a szövetséges erők bázisai, konvojai. A megtámadottak egyre idegesebben reagálnak. Az amerikai konvoj elleni márciusi, dzsalálábádi öngyilkos támadást követően az amerikai katonák lövöldözésének hatan estek áldozatul, ezt követően országszerte Amerika-ellenes és kormányellenes tüntetések bontakoztak ki. A június 16-i, NATO-konvoj elleni első kabuli öngyilkos támadáskor amerikai katonák golyója két civillel végzett. Nem szabad elfelejtenünk, hogy hasonló incidens váltotta ki az afgán fővárosban a 2006. május 29-i zavargásokat, amelyhez hasonló bármikor megdöntheti a Karzaí-kormányt.

Ugyanakkor a koalíciós erők kemény diónak bizonyulnak, helyettük az öngyilkos merénylők puhább célpontokat, afgán kormányhivatalokat, rendőrőrsöket, iskolákat választanak célpontul. Ennek további fontos politikai hozadéka van: a hétköznapi emberek távoltartása a „kollaboráns” kormánytól, illetve a tanulók elrettentése az iskolába járástól. Számos merénylőnek nem sikerül az akció, ilyenkor magukat robbantják fel. 2003-tól a merényletek száma évről-évre meredeken nő: 2005-ben 32, 2006-ban már 139 volt; ezek során tavaly kétszáz-hetvenketten meghaltak és ötszázharmincegyen megsérültek. 2005 nyarán az egyik kandahári mecsetben egy rendőregyenruhás merénylő húsz emberel végzett. 2005 októberében a hadsereg kiképző központjánál buszra váró katonákba rohanó motoros merénylő 28 katonát ölt meg. 2006 januárjában egy merénylet Szpín Boldakban, augusztusban pedig egy NATO-konvoj elleni merénylet Kandahárban több mint húsz életet követelt. 2006. június 27-én volt Kunduzban az első merénylet, amelyet idén áprilisban, májusban több követett. Figyelemre méltó, hogy ezekért a baghláni tálibok vállalták a felelősséget. 2006. szeptember 7-én az amerikai nagykövetség Humvey kocsijának rohant autós öngyilkos merénylő, pár méterre az ISAF-parancsnokságtól. Szeptember 30-án a belügyminisztérium főbejáratánál robbantottak. Harmincan vesztették életüket. Ez év májusában ugyanazon a napon, két öngyilkos merénylet során Kandahárban tíz afgán rendőr halt meg, Karím Khurrám kulturális miniszter pedig megsérült.

Jelenleg a világnak mintegy harminc országában követnek el öngyilkos merényleteket, köztük Nagy-Britanniában, Oroszországban, Argentínában, Kolumbiában, Panamában, a Fülöp-szigeteken, Afganisztánban, Pakisztánban, Indiában, Srí-Lankán, Kínában, Jemenben, Szaúd-Arábiában, Qatarban.

Ahhoz, hogy az afgán és a közel-keleti ifjak ne kívánkozzanak idő előtt Allah paradicsomába, ezen a földön kell megteremteni számukra a hasznos életcélt – mindenekelőtt a jó kormányzás, a működő gazdaság, a tisztes munkalehetőség, a sorsuk feletti önrendelkezés révén.

Dr. Katona Magda kandidátus