A BTR–80A típusú harcjármű harminc milliméter űrméretű gépágyúja a lövészalegységek legnagyobb teljesítményű fegyvere. A csaknem kilencven kilogrammos, több tucatnyi alkatrészből álló, 2A72 típusjelű gépágyú kezelése komoly tudást igénylő feladat, ezért is tartják technikailag az egyik legbonyolultabb feladatkörnek a BTR–80A irányzói beosztását. Mindez a tatai MH 25. Klapka György Lövészdandárnál húsvét után kezdődött irányzói kiképzésen hangzott el, ahol szó esett még arról is, hogy a harcjármű másik típusának, a BTR–80-asnak az irányzói is nagyon kemény munkát végeznek, hiszen a 14,5 milliméteres KPVT-nehézgéppuska kezelése sem egyszerű feladat.

Éppen ezért a háromhetes felkészítésen részt vett a dandár lövészzászlóaljánál szolgáló valamennyi irányzó beosztású katona. A szerződésesek egy része, az alakulatnál zajló átszervezés miatt, a közelmúltban került ilyen beosztásba, de a képzésen ott voltak azok is, akik már évek óta ezt a feladatkört látják el. Míg az „újoncok” számára a sikeres átképzés, utóbbiaknak a szinten tartás volt a kiképzés legfőbb célja. A zászlóalj vezetése szerint ugyanis még egy profi irányzónak sem árt legalább félévente felfrissítenie tudását.

A tatai katonák számára az irányzói kiképzés első hete elméleti foglalkozásokkal telt, a BTR-ek két típusának fegyverzetét, külön-külön szakcsoportokban ismerhették meg. Erre azért is szükség volt, mert a fedélzeti fegyvereken kívül a harcjármű két típusa az irányzók által használt kezelőszervekben, illetve az optikákban is különbözik egymástól. A lövészzászlóaljnál egyébként mindkét BTR-típusból több is rendszerben van. A nyolctagú lövészrajokat szállító jármű a nagyobb tűzerejű BTR–80A, míg a parancsnoki gépek BTR–80-asok, akárcsak az egészségügyi központnál, valamint a támogató szakasznál rendszeresített nyolckerekűek.

A felkészítés része volt a fegyverek szét- és összeszerelése is. A katonák ennek során a 2A72-es gépágyú, valamint a KPVT nehézgéppuska mellett a mindkét típusban megtalálható 7,62 milliméteres PKT-géppuska szétszedését és összerakását is gyakorolták. (A utóbbi fegyver mindössze annyiban különbözik „gyalogos” változatától, hogy nincs fatusa, és a mechanikus mellett elektronikus elsütő berendezéssel is ellátták.) Ezt a feladatot pedig azért iktatták be a képzés napirendjébe, mert a különféle hibák, akadályok elhárítására bármikor szükség lehet, s ez harc közben ugyancsak az irányzó beosztású katona kötelessége.

A vizsgával záródó elméleti oktatást követő gyakorlótéri foglalkozásokon már az éleslőgyakorlatra készültek az irányzói felkészítés résztvevői. A kurzus utolsó hetében több éleslőfeladatot is teljesítettek. Ezek között szerepelt alap-, szakalap- és ellenőrző lőgyakorlat is.

Szűcs László
Fotó: Galovtsik Gábor