Nemrégiben a szenegáli hatóságok rábukkantak egy látszólag céltalanul, elhagyottan sodródó hajóra, amelynek fedélzetén több mint 1,2 tonna kokaint találtak. A hajó legénysége időben elmenekült, mivel valószínűleg előre figyelmeztették őket arra, hogy a körzetben megszaporodtak a szenegáli és más országok rendőri és katonai akciói, amelyek során a kábítószer-csempészetnek kívánnak gátat vetni.

A hajótérben 50 darab, egyenként 24 kg-os kokainnal teli zsákot szállító hajót a szenegáliak az Atlanti-óceán partján lévő Mbour üdülőtelepülés mellett találták meg. Mostanában ez volt a legnagyobb kábítószer-szállítmány, ami a hatóságok kezére került.
A hajót átkutató rendőrök több repülőjegyet találtak, amelyeket Brazíliában állítottak ki, s rajtuk Bissau-Guinea volt célországként megjelölve. Ez a Nyugat-Afrikában található kis ország napjainkra kivívta az igencsak kevéssé hízelgő „Afrika kábítószer-elosztó piaca” címet. Habár az ország vezetői elítélik a kábítószer-csempészetet, több jel is arra utal, hogy a hatóságok, és a politikusok jelentős része nemcsak szemet huny a tiltott tranzakciók felett, hanem tevékenyen részt is vesz azokban. Legutóbb egy ex-miniszterről bizonyosodott be, hogy kapcsolatban állt a csempészekkel. Annak a kokainnak az értéke, amit legutóbb Szenegálban találtak, elérheti a 100 millió dollárt, amint az a terjesztők kezébe kerül, és azok elkezdik árulni Nyugat-Európa utcáin.

Több szakértő is állítja, hogy Nyugat-Afrika partmenti szegény országaiban egyre többen élnek drogcsempészetből, s a drogkartellek vezetői is felfedezték ezeket a helyeket mint alkalmas logisztikai bázisokat és átrakodó tranzitállomásokat. Mivel az amerikai kontinensről egyre nehezebb Európába átjuttatni nagy tételben a drogot (kis tételben pedig nem éri meg és túl rizikós, a drogfutárok gyakori lebukása, illetve a jelentősen megszigorodott biztonsági rendszabályok miatt), alternatív útvonalakat kellett keresniük. Így az Atlanti-óceán partján lévő kis államok szerepe felértékelődött a drogbizniszben. A csempészek malmára hajtja a vizet, hogy ezekben az országokban a központi hatalom nem elég erős a megfékezésükhöz, többük területén éveken át polgárháborúk dúltak, a demokratikus normákat hírből sem ismerik, a bűnözők ellen bevethető katonáik, rendőreik alufizetettek és a felszerelésük sem felel meg a követelményeknek. Az ENSZ kábítószer-ellenes ügynökségének (the United Nations’ Office on Drugs and Crime – UNODC) egyik vezetője, Antonio Maria Costa egyik jelentésében igen lesújtóan nyilatkozott a helyi rendőri szervek állományáról és harckészültségéről: „A rendőrök gyalázatosan rosszul vannak felszerelve, gyakran pedig még annyi benzinjük sincs, hogy a gépjárműveiket beindíthassák.”

A drogcsempészek fokozódó aktivitását az is mutatja, hogy az elmúlt időszakban nemcsak Szenegálban, hanem Ghánában és Sierra Leone-ban is több szállítmányt foglaltak le a hatóságok.


„Drog-ország”

Aristides Gomes, aki egykor Bissau-Guinea miniszterelnöke volt, a BBC tudósítójának nyilatkozva elmondta, hogy a lefoglalt kábítószereket azonnal, még a lefoglalás helyszínén el kellene égetni, így senki sem vádolhatná meg a politikusokat, a közhivatalnokokat és a hatóság embereit azzal, hogy összejátszanak a csempészekkel, illetve azzal, hogy a lefoglalt áru egy részét ők értékesítik a piacon (ami sajnos gyakran megtörténik). A volt miniszterelnök hozzátette: határozott fellépésére, az ő jelenlétében eddig már több mint 674 kg kokaint égettek el. Ezt az állítását azonban többen is megkérdőjelezik, mivel sokak szerint az országban egyáltalán nem semmisítik meg a lefoglalt drogszállítmányokat. A bissaui elöljárók tanácsa pedig határozott aggodalmát és ellenérzését fejezte amiatt, hogy az államhatalomban dolgozók maguk is tevékenyen részt vesznek a tiltott tranzakciókban.

Azt a kokaint amiről a volt miniszterelnök beszélt, még 2006 szeptemberében foglalták le a rendőrök, majd egy „biztonságos” állami raktárba szállították, ahonnan szőrén-szálán eltűnt. A vizsgálat során hét magas rangú állami hivatalnokot tartóztattak le, azonban sohasem állították őket bíróság elé, hanem időközben csöndben elengedték őket.

Idén áprilisban további 635 kg kokaint találtak Bissauban, azonban az ENSZ kábítószer-ellenes ügynökségének jelentése alapján a csempészek elmenekültek, és magukkal vittek még legalább két tonna kábítószert. A menekülés során a bűnözök egy katonai reptérre jutottak be a náluk lévő droggal, majd onnan továbbmenekültek az őket üldöző ügynökök elől.

Maria Costa véleménye szerint ha a nagyhatalmak és az európai államok nem fognak össze és nem adnak nagyobb támogatást a térség gazdasági és politikai reformjához (biztonsági erők kiképzése, a rendőrség felszerelésének javítása, a demokratikus normák erősítése, illetve gazdasági alternatívák felkínálása a drogkereskedelemmel szemben), akkor a térség jelentősen destabilizálódhat, s e folyamatnak hosszabb távon Európában is lehetnek negatív hatásai.

„Igen sajnálatosnak tartom, hogy a szállítmány nagyobb részével elmenekülhettek a csempészek, ez azonban nem volt meglepő annak tükrében, hogy a helyi rendfenntartó erők képtelenek érdemi munkát végezni a kiképzetlenség és a pénzhiány miatt”, mondta Mario Costa.


Szerepvállalási hajlandóságok

Mindezt figyelembe véve nem meglepő, hogy az Európai Unió elnökségét éppen csak átvett Portugália igen vehemensen támogatja egy EU-misszió létrehozását Bissau-Guinea területén. Ez persze nem egy újonnan kitalált ötlet, mivel az EU is rájött arra, hogy az elkövetkezendő években külpolitikájában igen nagy hangsúlyt kell fektetnie a mediterrán térség országainak együttműködésére (Mediterrán Dialógus) és az afrikai kontinens országaival való jobb kapcsolatok kiépítésére.

Ez a törekvés már jelenleg is világosan látható az EU Afrika-stratégiájában. Mivel az afrikaiaknak sok „kellemetlen” élménye van bizonyos EU országokkal kapcsolatban (gyarmatosítási időszak, rabszolga-kereskedelem stb.), ez nem is olyan egyszerű feladat. Azonban biztonságpolitikai és gazdasági okokból az európai országok többé már nem tehetik meg, hogy nem számolnak Afrikával, így az ott folyó békefenntartó-béketeremtő műveletekben és humanitárius programokban is egyre nagyobb szerepet kell vállalniuk. Ez azonban nem mindig csak pénzbefizetést jelent, hanem azt is, hogy tevékenyen részt vesznek a folyamatok alakításában, katonákat, rendőröket és polgári személyeket küldenek egy-egy projekt megvalósítására. Ennek során időnként egy-egy adott állam veszteségeket szenvedhet, mint ahogy az a kongói EU-műveletek során is előfordult, ezt azonban a politikai döntéshozók nagy része nem szívesen vállalja fel, még akkor sem, ha tudják, hogy az országuk hosszú távú stratégiai érdekei ezt kívánják. Éppen ezért a portugál javaslatot legalább annyian támadják, mint amennyien támogatják.

A közelmúltban kiküldtek egy tényfeltáró missziót, amelynek jelentését minden EU tagország megkapta, s ennek alapján alakíthatták ki álláspontjukat. A jelenlegi helyzetben két választási lehetőség fekszik a döntéshozók asztalán a bissau-guineai biztonsági szektor reform EU-s támogatásával kapcsolatban:

1. Egy olyan leszerelési, demobilizációs, és a civil életbe való visszailleszkedést elősegítő program, amelyet az EU már Kongóban is támogatott, illetve az eddig nyújtott pénzügyi támogatás hatékonyabbá tétele. Ezt a tervet főként Nagy-Britannia és Olaszország favorizálja, de mellette van Lengyelország, Szlovákia, Hollandia, Csehország, Észtország, Dánia, Lettország, Írország és Szlovénia is.

2. Egy, az EU által irányított EBVP-misszió létrehozása és beindítása, amely keretén belül hatékonyabban lehetne részt venni a biztonsági szektor reformjában. Ezt a verziót Portugálián kívül Franciaország, Luxemburg és Finnország támogatja, bár a finnek csak korlátozott érvényű mandátumot szeretnének a misszió számára.

Habár a két csoportnak eltér az álláspontja, abban mindannyian egyetértenek, hogy az EU-országoknak valamilyen módon, egységesen fellépve támogatniuk kell Bissau-Guineát. A misszió beindítását segítheti elő az, hogy az első csoport által preferált támogatási formák már léteznek, s azok hatékonyabb felhasználása nem valószínű (magam is eltöltöttem 6 hónapot Darfurban, ahol láttam, hogyan „használja fel” az Afrikai Unió az európai tagállamok által nyújtott segítséget, és a hatékonyság csak akkor növekedett, amikor az EU tanácsadókat telepített ki a műveleti területre, kvázi beindítva egy „saját missziót” az Afrikai Unió missziójának segítésére). Itt az a lényeges kérdés, hogy az EU hajlandó-e politikailag is támogatni a biztonsági szektor reformját, és hajlandó-e az eddigi szerepvállalását növelni. Ha igen, akkor a misszió becsült költsége még mindig kevesebb, mint amennyi gondot később a reformok kifulladása okozhat a számunkra (ne felejtsük el, Magyarország is EU-tagállam). Vannak persze olyan államok is, mint például Spanyolország és Ausztria, amelyeknek mind a két opció tetszik, és azok ötvözését is lehetségesnek tartják.

Nemrég az EU létrehozott egy munkacsoportot, amely a kérdés politikai fontosságát méri fel, ám nem vizsgálja a felmerült választási lehetőségeket. Azonban Franciaország kérésére az EU Tanácsának titkársága és az Európai Bizottság tovább vizsgálja és kidolgozza a lehetséges változatokat, amelyek alapján a Politikai és Biztonsági Tanács dönthet majd az EU szerepvállalásának módjáról.


Bissau-Guinea

Földünk 10 legszegényebb országának egyike, gazdasága a mezőgazdaságon és a halászaton alapszik. Legfontosabb terménye és élelme a rizs. Portugál gyarmatként négy évszázadon át volt a rabszolga-kereskedelem központja. Függetlenségét 1974-ben vívta ki háborúval. Az első törvényes választásokat azonban ezt követően 20 évvel tartották. Az 1998-ban kitört polgárháborúban több százezer ember vesztette el otthonát. 2000-ben a katonai uralom után ideiglenes kormány alakult az országban, ahol a demokráciába való átmenet a gazdasági elmaradottság és a polgárháború veszélye miatt lassan megy végbe. A polgárháború az ország infrastruktúráját teljesen tönkretette, a magas költségek miatt az ásványkincsek (kőolaj, foszfát, bauxit) kitermelése a közeljövőben nem várható. A gazdaság nagymértékben a külföldi segélyekre utalt, melyek a GDP 40%-át, az importnak közel kétharmadát teszik ki. A GNP nem hivatalos, becsült értéke 1,2 milliárd dollár. A GNP/fő értéke szintén becsült adat, 900 dollár. A GDP szektorális megoszlása: mezőgazdaság 54%, ipar 15%, szolgáltatás 31%. Az ország a nemzetközi kereskedelembe még alig kapcsolódik be, fő exportcikkei a kesudió és a földimogyoró. Legfontosabb behozatali cikkei az élelmiszerek, gépek, kőolajtermékek, melyek nagy része ma is Portugáliából származik.

Besenyő János