Lance L. Smith, az Amerikai Egyesült Államok légierejének négycsillagos tábornoka, a NATO Transzformációs Parancsnokság (Allied Command Transformation – ACT) főparancsnokaként felügyeli a szövetség katonai struktúráinak, a haderők képességeinek és doktrínáinak korszerűsítését annak érdekében, hogy javítsák a szövetséges és a partnerországok katonai hatékonyságát. Ő vezeti az Egyesült Államok Egyesített Fegyveres Erőinek Parancsnokságát (USJFCOM) is a Virginia állambeli Norfolkban, összekötve az amerikai és a szövetségi átalakítási törekvéseket. Pályafutása során számos parancsnoki beosztást töltött be Ázsiában, és parancsnoka volt a németországi Oberammergauban működő NATO-iskolának is. A vele készült interjú rövidített változatát közöljük, amely megjelent a www.nato.int. honlapján.

– A transzformáció az emberek számára különböző dolgot jelent. Bizonyosan vannak olyanok, akik egy elöregedő haderő technológiailag fejlett haderővé történő átalakításának tekintik. Azt hiszem végül is ez az, ami történni fog. Ez azonban nem megy máról holnapra; a dolgok nem így működnek a mi országainkban. Ki kell alakítani a koncepciókat és az elveket, meg kell határozni, mit akar tenni a szövetség, és meg kell határozni a feladatokat. Miközben a statikus, az észak-német síkságon megvívandó, „hadsereg a hadsereg ellen” típusú hadviselésre felkészült erőknek egy gyorsan bevethető, fenntartható, rugalmas és agilis, a szövetség határain – vagy azokon túl – működni képes erőbe való átmenete már óriási átalakulás, amely meghatározza, hogyan képezzük ki katonáinkat, milyen eszközöket rendszeresítsünk, és így tovább. Ez vezérel mindent, amit teszünk. Érdekes módon, a transzformáció a nemzeti és nemzetközi élet minden egyéb területét is érinti, mert végül is a harcok megvívására már az ellenségeskedések megkezdése előtt képesek szeretnénk lenni. Ez is transzformáció – a diplomáciai katonai-gazdasági, információs eszközök összekapcsolása, hogy hatást gyakorolhassunk bármiféle helyzetre, amelyet befolyásolni próbálunk.

– A műveletek hatásalapú megközelítése (EBAO – Effect-based Approach to Operation) látszólag mindenki számára mást és mást jelent.

– Néhányan összekapcsolt tervezésnek és végrehajtásnak, vagy átfogó tervezésnek is nevezik. Létezik az EBAO, és egy sor más dolog a hatásalapon gondolkozók világában, amit nehéz definiálni. Ez egy, a kiváltandó hatás által meghatározott folyamat, melynek lényege, hogy megszabaduljunk attól, hogy meg kelljen mondani a parancsnoknak: ez az, amit taktikailag el kell érned, és aztán nekilátunk elmagyarázni neked, hogyan tedd. Ehelyett inkább elmondjuk neki, milyen hatást akarunk elérni a hadszíntéren, és hagyjuk a parancsnokot, hogy maga döntsön arról, hogyan valósítsa meg. Ez a hatásalapú gondolkodás harcászati szintje. Amikor feljebb megyünk a nagy stratégia felé, már zavarosabb a kép, de koncepció még mindig ugyanaz. Megpróbálunk hatást elérni egy országban, egy régióban vagy egy térségben, és azt már világosan megtanultuk, hogy csak katonai erővel ezt nem lehet elérni. Ehhez az országok más hatalmi ágaira is szükség van, tehát ezzel is számolnunk kell. Mi, különösen a hadseregen belül, nem mindig gondolkoztunk így, de szerintem a többi szereplő sem gondolta mindig így.

– Melyek az átalakítás prioritásai?

– A legfontosabb – különösen, amikor 26 különböző országgal kell foglalkozni –, hogy bármit is tennénk azt képesek legyünk együtt megtenni, ami azt jelenti, hogy az erőknek interoperábilisaknak kell lenniük. Ez rendkívül fontos, ennek minden ország tudatában van, de még mindig igen bonyolult dolog. Nem kis teljesítmény már az sem, hogy összeülünk és lefektetjük a közös elveket. Számos esetet felidézhetünk a balkáni műveletek idejéből, amikor például rejtett hangcsatornán nem voltunk képesek beszélni egymással. Mielőtt a berlini fal leomlott, mi ezt már begyakoroltuk, tehát mehetne jobban.
A szabványok biztosítása és az interoperabilitás megteremtése tehát előkelő helyet foglal el a prioritások listáján. A másik prioritás a gyors telepítés és a harckészség tartós fenntartásának biztosítása. Ha nem jutsz el oda, ahova kell, és nem tudsz ott maradni, már nem sok haszna van annak, hogy egyébként képes volnál együttműködni. Az én három legfontosabb prioritásom a telepíthetőség, az interoperabilitás és a fenntarthatóság. Ez egy hatalmas adag transzformáció. Amit a Szövetséges Fegyveres Erők Európai Legfelső Parancsnokságával (SHAPE) teszünk, az nem más, mint, hogy együtt meghatározzuk az erre vonatkozó követelményeket, aztán megpróbáljuk biztosítani az igényeknek megfelelő koncepció kidolgozását, annak érdekében, hogy minden tagország „ugyanabból a kottából zenéljen”, amikor építi vagy átalakítja fegyveres erejét.

– Mi az ACT helye, szerepe a NATO parancsnoki struktúrájában?

– Most éppen azon dolgozunk, hogy megállapítsuk: pontosan melyek is a szerepek és a feladatok, és hogy helyesen határoztuk-e meg azokat. A katonai bizottság vezetésével és felügyelete mellett a NATO áttekinti a parancsnoki szerkezetet. Azt hiszem, nagyon jól illeszkedünk az általános parancsnoki struktúrába. Ahogy meghatározzuk felelőségi körünket, valamint a végrehajtás kíván még kisebb finomításokat, és ezt most végezzük. Eljött az ideje, hogy áttekintsük: vajon minden követelményt helyesen felsoroltunk-e. Például, mi az ACT feladata a kiképzésben? Azokat az embereket képezzük ki, akikre szükségünk van ahhoz, hogy feladatukat helyesen meg tudják oldani? Csinálhatnánk-e jobban? Helyes-e a kiképzési feladatok megosztása a szövetség műveleti parancsnokága (ACO) és közöttünk? A jövőben erre oda kell figyelnünk, és szorosan együtt kell működni velük, hogy ne tegyünk semmit párhuzamosan, illetve egyszerre mind a ketten.

– Hogyan hat a NATO vagy az ACT az amerikai átalakítási erőfeszítésekre?

– Az egyik oka annak, hogy kettős feladattal bízták meg azt a személyt, aki a NATO ACT és az USJFCOM parancsnoki beosztását ellátja az, hogy közös számos erőfeszítés, elgondolás és felelősség. Logikus, hogy közeli kapcsolatnak kell lennie. Nehéz volna megmondani, hol kezdődik az ACT, és hol fejeződik be, vagy hol kapcsolódik az USJFCOM feladataihoz és fordítva – miután közösek a céljaink minden egyes nemzet kísérleti és koncepciófejlesztő szervezeteivel. Érdekes még az is, hogy egyesített főparancsnoki minőségemben kétoldalú kapcsolataim vannak a kísérleti műhelyekkel, elsősorban a suffolkiban, melynek munkatársai negyvenkét országból – köztük számos NATO- tagállamból – érkeztek. Vannak kétoldalú kapcsolataink ezekkel az országokkal, és van képviseletük a szövetség transzformációs parancsnokságán belül. Tehát egy igen fontos és nagyszerű együttműködői környezetben dolgozunk, melyben információkat cserélhetünk és kidolgozhatunk olyan módszereket, melyekkel a jövő konfliktusait kezelni tudjuk. Ez természetes, de nem szigorúan ACT–USJFCOM kapcsolat. A kapcsolatok másik része az, hogy az USA jóval többet szentel egyes kutatási területekre, mint azt a NATO általában teszi, vagy az egyes nemzetek tehetnék. Hatalmas plusz, hogy ezek egy részét képesek vagyunk a szövetséghez irányítani. Az improvizált (házilagos) robbanóeszközök (IEDS) elleni védelmet említem példaként. Az Egyesült Államok több mint 3 milliárd dollárt költ a házilag készített robbanóeszközök elleni védelemre ebben az évben, és amennyire csak tudjuk, vagy amennyire a NATO akarja, átadjuk az információkat és a képességeket. Ez összhangban lesz mindazzal, amit más országok tesznek ezen a területen.

– Mi a haszna mindebből az Egyesül Államoknak?

– Az Egyesült Államok nagymértékben hasznát látja annak a munkának, amelyet az egyes országok a kölcsönös érdeklődésre számot tartó területeken végeznek. A szövetség szintén jól jár, mert az USA az NC3A (NATO Command Control and Consultation Agency) szervezeten és más szövetségi szervezeteken keresztül invesztál a közös érdeklődésre számot tartó területekbe. Tehát ha jó a koordináció és a végrehajtás, alkalom nyílik mind a szövetség mind az egyes nemzetek legjobb gyakorlatát és programjait átvenni, és létrehozni valami sokkal jobbat, mint amilyet egyedül tudnánk.

– Mi az ACT szerepe az NRF (NATO Reagáló Erő) fejlesztésében?

– Az NRF-re inkább rövid és középtávon tekintünk, a Szövetséges Hadműveleti Parancsnokság követelményeivel összhangban segítjük a koncepciók kialakítását, hogy megszerezzék a megfelelő képességeket, hogy szükség esetén végrehajthassák feladatukat. A Szövetséges Hadműveleti Parancsnokság ugyanakkor a másik oldalról elemzi és értelmezi, hogy az egyes NRF-váltásoknak mire van szükségük a képességek terén. Ezt követően azért dolgozunk, hogy a koncepciók és a doktrínák a helyükre kerüljenek, hogy a nemzetek teljes mértékben tudatában legyenek annak: mi várható, és hogyan jussanak azon képességek birtokába, amelyeket elvárnak tőlük. Ezzel együtt a védelmi tervezés folyamatában, ami az ACT és a NATO ambíciószintjének része, megpróbálunk segíteni a szövetségnek annak meghatározásában, hogy milyen típusú erőre van szüksége, az ambíció szint által meghatározott feladatok végrehajtásának képességéhez, aminek természetesen részét képezi az NRF is. Ugyanakkor azt is megpróbáljuk elősegíteni, hogy a csapatok interoperábilisak legyenek, ismét csak az ACO segítségével meghatározott szabványok szerint. A kiképzés és a koncepciófejlesztés felelőssége a miénk, és amikor az NRF valóban elindul, és képesek leszünk hosszú távra tervezni, erőket toborozni annak érdekében, hogy az egyes országok tudják hova fognak menni, például az NRF 10-, 11- vagy 12-ben, akkor ez majd lehetővé teszi az ACT számára, hogy az egyes országokkal foglalkozzon. Tehát az NATO Reagáló Erő másodlagos feladata, hogy a transzformáció közvetítője legyen.

– Az ACT egyik feladata a tapasztalatok értékelése. Milyen tapasztalatokat vontak le az NRF első éles gyakorlatából, a Zöld-foki-szigeteken tavaly júniusban tartott Steadfast Jaguar-ból?

– Néhány világos és korai tapasztalat (még fel kell tárni, hogy azokat csak az élesgyakorlat mesterséges körülményei szülték, avagy valósak voltak) a csapatok helyzetére vonatkozó azon jelentések feldolgozásának folyamatával van kapcsolatban, amelyek képesek egy valós idejű közös hadműveleti képet adni. Az egyesített hadműveleti kép a Steadfast Jaguar gyakorlaton kialakult, létezett, azonban, néhány esetben az információk elavultak vagy régebbiek voltak, mint azt szerettük volna, ha valós időben akarunk működni. Ezért vissza kell mennünk, hogy meglássuk: vajon ez az eljárás hibája, avagy a sávszélesség vagy más technológiai probléma okozta. Ha a gyakorlókkal egyetértésben úgy döntünk, hogy tovább kell vizsgálni az okokat, vagy dolgozni kell még az irányítás-vezetés rendszerén, akkor azt meg fogjuk tenni. A gyakorlat során az integrált logisztika koncepcióját is kipróbáltuk. Minden bizonnyal sikerrel fogunk tovább dolgozni a logisztikai szakemberekkel, hogy minden kérdést tisztázhassunk egy olyan környezetben (és ez nagyon bonyolult), amelyben a résztvevő országoké a logisztikai biztosítás felelőssége. A legfontosabb tapasztalat az volt, hogy az integrált logisztika működik, és továbbra is ezt kell fejlesztenünk. És ezt meg fogjuk tenni.

– Utalt az ACT szerepére a kiképzésben. Mi a helyzet a NATO kiképző küldetésével Irakban (NTM-I)?

– A helyzet jó. A megértés szintje és a résztvevők tapasztalata jelentős mértékben javult, ami szükségessé tette, hogy emeljük a tanfolyam szintjét. Az első időszakban a szint meglehetősen alacsony volt. Amint a résztvevők tapasztaltabbakká válnak – és bizony Irakban gyorsan tapasztaltabbak lesznek –, az ő igényeik szerint fogjuk megváltoztatni a tanfolyamot, tehát jól mennek a dolgok. Megpróbálunk megfelelni azoknak az igényeknek, amelyeket meghatároztak számunkra. Segítjük az NTM-I műveletet Ar-Rustamiyah-ban és támogatjuk a Szövetséges Hadműveleti Parancsnokságot, mint felelős szervezetet. Nemrégiben jártam ott és jó érzésekkel távoztam, látva az irányt, ami felé haladnak. A beruházások, amelyeket most építenek, megfelelőnek látszanak és tapasztalatim szerint a törzs, az iskolák, a tanrendek és oktatási segédanyagok a megfelelő szinten vannak. Ami a határon túli kiképzést illeti, mi koordináljuk a szövetség oldaláról és ahhoz saját NATO-, és nemzeti objektumokat használunk. Mi vagyunk a közbenjárók, akik megszerzik az irakiaknak azokat a tanfolyamokat, melyekről vezetőik azt mondják, hogy szükségesek. Továbbá a NATO kiképzési és felszerelés-koordinációs csoportja révén mi koordináljuk azokat a tárgyi adományokat, melyeket a különböző NATO-országok ajánlanak fel. Integráltan veszünk ebben részt, és ez továbbiakban is így marad.

Vastagh László