Szuperszonikus törökök

2007.08.10.

A török légierő bemutató köteléke, a Török Csillagok (Türk Yildizlari) egyedülálló a maga nemében; nem egyszerűen egyike a világ csekély számú – a hangsebességet meghaladó teljesítményre képes vadászgépet repülő – formációinak, hanem köztük a legnagyobb létszámú. A Turkish Stars néven ismertté vált csapat ugyanis nyolc szuperszonikus NF–5A/B Freedom Fighterrel szerepel, szemben az ugyancsak szuperszonikus modelleket alkalmazó többi társulattal, melyek általában csak hattal. Mivel a Török Csillagok fellépéseinek túlnyomó többsége (több mint 90 százaléka) hazai közönség előtt zajlik, kivételes alkalomnak tekinthetjük szereplésüket Kecskeméten, az augusztus tizenegyedikei–tizenkettedikei repülőnapon.

A török légierő vezérkari főnöke 1992 novemberében határozott a kötelék létrehozásáról. Első lépésként a Konyában található hármas számú légitámaszpont 132. harcászati kiképzőszázadától a négy legjobb F–5-ös oktatót Kanadába, Olaszországba és Nagy-Britanniába küldték tapasztalatszerzésre, a világhírű Snowbirds, Frecce Tricolori, illetve Red Arrows kötelékhez. Közben – 1993. január 11-én – Török Csillagoknak nevezték el a tulajdonképpen még nem is létező formációt. A gyakorlások tudniillik csak a többi pilóta kiválasztása után, a nyár elején kezdődtek; ezek eredményét a török közönség első alkalommal 1994. október 5-én, a Diyarbakir légibázison megrendezett állami ünnepség keretében láthatta.

Az akkor még héttagú csapat a következő évben mutatkozott be külföldön; a belgiumi szereplés tapasztalatait figyelembe véve csiszolták tovább programjukat. Az első, igazán nagy megmérettetésre 1997-ben került sor, a fairfordi nemzetközi légiparádén. Új műsorukról még a Red Arrows vezére is elismerően nyilatkozott. A kötelék – mindössze négy esztendővel megalakulása után – az európai repülőnapok elismert és szívesen látott szereplőjévé vált. Ebben múlhatatlan érdemeket szerzett Orhan Tamer őrnagy, a csoport első kommentátora. Mulatságos angolsággal előadott humoros szövegeivel akkor is ébren tartotta a közönség figyelmét, amikor a levegőben kevés említésre méltó dolog történt. A külföldön elért sikerek odahaza sem maradtak visszhang nélkül; 1997. november elsejétől a formáció (134-es számmal) önálló századstátust kapott a konyai bázison. Hasonlóan jelentős dátum történetükben 2004. március 30-a, amikor először bemutatóztak nyolc Freedom Fighterrel.

A leendő kötelékrepülőkkel szemben támasztott követelmények a Török Csillagoknál is módfelett magasak, hasonlóan más csapatokhoz. Az új pilótákkal szembeni minimális elvárás a legalább 300, NF–5A/B Freedom Fighteren repült óra, vagy összesen 800 óra, más típusokkal. A kötelékvezéri posztra viszont legkevesebb 800 óra NF–5-tel, vagy 2000 óra egyéb géppel szerzett tudás után pályázhat a hajózó.

Ugyanakkor a csapatba kerüléshez korántsem elég, ha valaki zseniálisan repül; a válogatásnál az illető személyiségét abból a szempontból is vizsgálják, hogy alkalmas-e a rajongókkal történő kapcsolattartásra, hiszen a század tagjai – otthon és külföldön egyaránt – rengeteget találkoznak közönségükkel. A kiválasztottakat egyéves intenzív kiképzésnek vetik alá. Az alapoknál (vagyis a géppárnál) kezdik, majd lépésről lépésre nehezítik a feladatokat. Ennek során az új pilóták napi két felszállást hajtanak végre, teljesítményüket minden alkalommal a század oktatói értékelik.

Noha még a sugárhajtású gyakorlógépekkel felszerelt katonai bemutató csoportok működtetése is szerfölött drága mulatság, a török formáció szuperszonikus, tehát hangsebesség feletti teljesítményre képes vadászgépeket, NF–5A/B Freedom Fightereket alkalmaz erre a célra.

A gépek Hollandiából érkeztek, ahol az F–16A/B-k hadrendbe állításával váltak feleslegessé a Canadair által gyártott modellek; Törökország 1989-ben hatvanat kapott ezekből, harmincnégyet repülőképes állapotban. Az eredeti, az Amerikai Egyesült Államokból származó F–5-nél a törökök az első perctől fogva jobban kedvelték a kanadai verziót, intenzívebb gyorsulást biztosító, erősebb hajtóművei, továbbá a kis sebességű manőverező-képességet fokozó orrsegédszárnya miatt.

A típus terhelése műrepüléskor mínusz 3,5 és plusz 7,33 G között változik. A Török Csillagok a tervek szerint 2008-ig repülnek az NF–5-ösökkel, melyeket az F–16C Fighting Falconnal kívánnak felváltani.

A kötelék gépeit egyébként látványos festéssel látták el, azok a török nemzeti színekben pompáznak, míg a sárkányszerkezet hasán látható stilizált sas a valaha Közép-Anatóliában élt szeldzsukok címerállata volt.

(Forrás: www.repulonap.hu)
-fel-