Rohamlövésznek készülnek
2007.04.12.

Ha esetleg valamelyik rohamlövész-tanfolyamra jelentkezett katonának nem volt előzetes ismerete arról, hogy mi is vár rá az elkövetkezendő négy hétben, a képzést megelőző fizikai felmérésen bőven szerezhetett benyomásokat az eljövendő megpróbáltatásokról. Az első „intő jel” talán a képzés vezetőjének, Virágos-Kis Sándor főhadnagynak a vállán díszelgő ranger-jelvény lehetett.
Április harmadikán tizenheten jelentek meg Szolnokon, az MH 25/88 Könnyű Vegyes Zászlóaljnál, hogy részt vegyenek az első rostán, a fizikai felmérésen. A „könnyű vegyes” katonái mellett a hadsereg több más alakulatától is érkeztek jelentkezők, sőt „kakukktojásként” egy civil aspiránssal is találkoztam. A honvédelmi miniszter ugyanis engedélyezte, hogy Janota Zoltán hosszú távú triatlonista saját kérésére részt vehessen a képzésben. A nagyatádi hivatásos sportoló – testnevelő tanár és triatlon-szakedző – igazából egy túlélési gyakorlaton szeretett volna részt venni tapasztalatszerzés céljából, de a szakemberek meggyőzték, ha igazi tapasztalatokat akar szerezni, végezze el a rohamlövészek tanfolyamát. Azt még természetesen nem tudni, hogy a sportoló, aki nem volt katona, hogyan fogja bírni a terepet és a harcászatot, de a fizikai felmérésen „csont nélkül” teljesített.
Pedig a követelmények roppant szigorúak, sőt, mondhatnánk úgy is, hogy gyilkosak. Alig három óra alatt először ötvennégy felülést kellett produkálniuk a katonáknak, majd következett hatvannyolc fekvőtámasz. Az időnorma mindkét esetben két perc. Ezután rögtön hat felhúzódzkodást kellett csinálniuk, majd a 3200 méteres futás következett, tizenöt és fél perces szintidővel. A beérkezés után irány az uszoda, kétszáz méter úszás, majd a „hab a tortán” – ötezer méteres fegyveres futás. Leírni is sok.
A felülés és a fekvőtámasz még mindenkinek csaknem simán ment, s a nyújtó is csak egy katonának okozott gondot. (Az előírt hat húzódzkodás helyett csak négyre futotta az erejéből.) Nem gond – mondta Virágos-Kis hadnagy –, ettől még megfelelhet, ha a futószámokban teljesíti a szintidőket. A gyakorlat során ugyanis a lábaké és a tüdőé lesz a főszerep, aki a követelményeket sportpályán nem tudja teljesíteni, a terepen két nap alatt ki fog dőlni. A felmérés végrehajtásának a módja is azt mutatta, hogy a leendő kiképzők nagyon komolyan végzik a dolgukat. Hármasával mérték a katonákat, addig a többiek háttal álltak nekik, s mindenki feladat-végrehajtását videóra vették, hogy a későbbiekben még véletlenül se vádolhassanak senkit részlehajlással, illetve a küldő alakulatok parancsnokai meggyőződhessenek katonáik szereplésének minőségéről.
A következő szám, a háromezer-kétszáz méteres futás, sem jelentett igazán gondot senkinek, csupán az egyetlen civil jelentkezőnek, bár nem olyan „előjellel”, mint gondolnánk. – Negyvenkét kilométert szoktam futni – mondta Janota Zoltán -, általában a tizenötödik kilométer körül melegednek be az izmaim, ez a táv nekem kínszenvedés volt. Ettől függetlenül persze messze a mezőny előtt ért a célba. Az igazi rosta azonban a mindezeket követő öt kilométeres fegyveres futás volt. Először is a fegyvert kézben, maguk előtt tartva kellett vinni, s nem kis meglepetésükre, a tanfolyam vezetője, Virágos-Kis hadnagy állt az élre. Ezt talán nem kellett volna – gondolhatták az első kör után –, mert elég kemény iramot diktált. Olyannyira, hogy Somogyi Gyula százados, az alakulat testnevelőtisztje, „vissza is fogta” az első két perces kör után a főhadnagyot, mondván: felmérünk, nem megszakítunk.
Amikor azonban beálltak a „normál” két perc negyven másodperces négyszáz méterekre, a kötelékben futó katonáknak még arra is maradt erejük, hogy hangosan számoljanak, sőt még énekeljenek is. – No, ezt sem kellett volna, mert elfogy a levegőjük – mondta a testnevelőtiszt. Ám végül nem lett igaza, kibírták. Legalább is tizennégyen a tizenhétből. Ők hárman, akiknek nem sikerült teljesíteniük a szintidőt, a szigorú követelmények miatt nem kezdheti meg a tanfolyamot. Számukra – ahogy a kiképzők mondták – „némi edzés” után nyitva áll a lehetőség a következő rohamlövész-képzésre.
Szabó Béla
A szerző felvételei