Ezerkilencszázharminckilencben az olaszok – egyik légitársaságuk megrendelésére – megkezdték egy olyan tizennégy személyes repülőgép gyártását, amely alkalmas volt az Alpok átrepülésére, megfelelt a kor színvonalának és az igényesebb utazóközönség elvárásainak. A gépet Fiat G–12-nek nevezték el, s a világháború kitörése után hamarosan kifejlesztették a gép katonai változatát is. A katonai repülőgép hamarosan eljutott Magyarországra is, az elsőt 1942. november 21-én, a Pápán állomásozó ejtőernyősszázad kapta, s a későbbiek során még vagy tizenkilenc követett, a légierő megrendelésére.

Noha 1944 októberének elején, a fokozódó légitámadások miatt a gépeket Szombathelyre vonták össze, huszonegyedikén az amerikai 15. légi hadsereg P–51-es vadászgépei hat-nyolc G–12-est még a földön szétlőttek. A megmaradt példányokat a magyar légierő áttelepítette Ausztriába, később azonban a háború forgatagában ezek a gépek is – mint a típus összes darabja – nyomtalanul eltűntek.

Legalábbis mindeddig ezt hitték a repüléstörténettel foglalkozó szakemberek. A közelmúltban azonban Magó Károly főtörzsőrmester, az MH 86. Szolnok Helikopterezred sárkányhajtómű-mechanikusa egy repülőtéri beszélgetés során megtudta, hogy egy nyugat-magyarországi faluban van egy ismeretlen eredetű, de jó állapotban lévő repülőgép-roncsdarab. Miután Magó főtörzsőrmester már nem egy repülőgéproncs felkutatásában és kiemelésében részt vett, most is elindult Gencsapátiba, hogy utánajárjon a dolgoknak. Amit talált, az igen meglepő volt. Kiderült ugyanis, hogy a településen élő Novák László nagyapja a háború után kiment a szombathelyi repülőtérre, ahol a sok ottmaradt repülőgéproncs közül az egyiken megakadt a szeme. Mivel igen nagy méretű volt és teljesen épnek tűnt, hazavitte, hátha használni tudja valamire. Nem is kellett sokáig tanakodnia, a roncsdarab formája szinte felkínálta magát, s a hajdani harci repülőgépből fáskamra lett. Az is maradt hatvan esztendeig, mindaddig, amíg Magó főtörzsőrmester meg nem látta. Ezután már felpörögtek az események: gyors kutatás kezdődött, s összehasonlítva az archív fotókkal, kiderült a hatvan év alatt is teljesen épen maradt roncsról, hogy egy G–12-es darabja. Mindezek után a Novák család felajánlotta a „fáskamrát” a Szolnoki Repülőmúzeumnak. Szeptember 14-e óta – amikor is a felújított roncsot bemutatták a sajtó képviselőinek – bárki megtekintheti ezt a valóban repüléstörténeti ritkaságot Szolnokon.

Sz. B.
Fotó: Rácz Tünde