A főutat szegélyező fák közül már látni a jellegzetes alföldi táj fölé magasodó radartornyot. A hatalmas kupola olyan, mint egy óriási focilabda, még a mintázata is hasonlít egy bőrgolyóéhoz. Pedig a torony alig harminchat méter magas: a húsz méteres betonaljzatra építették rá a tizenhat méteres átmérőjű gömböt. Ez rejti a radart. Azaz, ha pontosak akarunk lenni, akkor a „rejti” szó nem is a legmegfelelőbb kifejezés, hiszen a környéken mindenki tudja, hogy a hatalmas gömb alatt egy modern katonai lokátor található. A műanyag burkolat inkább az időjárás viszontagságaitól védi a berendezést; úgy tervezték, hogy maximum óránkénti kétszáz kilométeres sebességű szélnek is képes ellenállni.

Békéscsabán, a Magyar Honvédség 22. radarszázadnál jól megférnek egymás mellett a jelen és a jövő lokátorai. Hiszen a fürjesi városrészben található laktanyában, a közelmúltban épített új 3D-s radar szomszédságában, még a mai napig a több évtizede használt (igaz, mára felújított és korszerűsített) szovjet gyártmányú lokátorok működnek. Ma még ezekkel végzik a légtér felderítését. Ehhez a P–37-es típusú felderítő (360 kilométeres sugarú körben képes észlelni a repülő objektumokat) és a PRV–17-es magasságmérő lokátorokat használják. A berendezésekkel mért adatokat továbbítják Veszprémbe az 1-es és Kecskemétre a 2-es légiirányító központokba, ahol előállítják az egységes légi helyzetképet, amely nélkülözhetetlen az ország légtérének ellenőrzéséhez, szuverenitásának biztosításához.

A 22. radarszázad az MH 54. Veszprém Légtérellenőrző Ezred alárendeltségében tevékenykedik. Az ezrednek Békéscsaba mellett Kúpon, Debrecenben, Jután, Medinán és Városföldön vannak telepített radarszázadai.

A régi típusú lokátorok egyébként (a tervek szerint) 2008 közepéig működnek Békéscsabán. Várhatóan ekkor állítják üzembe az új 3D-s radart. A korszerű berendezés rendszertesztjét több mint egy évvel ezelőtt kezdte el a gyártó olasz cég. Kezdetben a szoftverek finombeállítását végezték el, igazodva a helyi topográfiai sajátosságokhoz, majd megkezdődtek a berendezés „kalibrálásához” szükséges valós repülések. A Magyar Honvédségben rendszeresített repülőeszközök után a napokban egy speciális eszközzel is tesztelték a radart. Ez egy mindössze harminc centiméter átmérőjű gömb, amelyet egy kisrepülőgép vontat maga után 4-5 kilométer távolságban. A gömb felületéről visszaverődő jelek segítségével lehet elvégezni a lokátor finombeállítását.

A NATO-szabványok szerint, a rendszerbe állítás előtt szükséges még bizonyos minimális üzemidőt működnie a radarnak, hogy az addig rejtett hibák is előjöjjenek, valamint, hogy a kezelők is rutinossá váljanak. Éppen ezért a valós repülésekkel befejeződő rendszerteszt után kezdődik a próbaüzem – remélhetőleg néhány hónapon belül.

Gulyás László őrnagytól, a radarszázad parancsnokától megtudtuk, hogy a 3D-s radar egymaga képes kiváltani a jelenlegi felderítő és magasságmérő lokátorokat. Hatótávolsága is nagyobb, mint a jelenleg rendszerben lévő berendezésé, 470 kilométeres sugarú körben képes a felderítésre. Mindemellett nagy előnye, hogy táv-vezérelhető, azaz a kezelők Veszprémből és Kecskemétről is képesek üzemeltetni.

A századparancsnok szerint a 3D-s radartól senkinek nem kell félnie, hiszen semmiféle egészségkárosító hatása nincsen. Még a régi, szovjet gyártmányú lokátorok által kibocsátott, úgynevezett nemionizáló sugárzás is jóval az egészségügyi határérték alatt marad, az új radarnál pedig ennek is mindössze tizedét mérték. Azaz, adott esetben egy mobiltelefon is károsabb lehet az emberre, mint a modern radar. Minderről többször is tájékoztatták a környékbeli lakosságot.

Szűcs László
Fotó: Rácz Tünde