Viktória királynő birodalmában, ahol sohasem nyugodott le a nap, csúfos csaták után – mint amilyen 1880-ban volt az Afganisztán kandahári tartományban, Maivandnál elszenvedett vereség –, a brit korona a helyi törzsfőkkel, katonai és papi tanácsokkal, uralkodókkal kötött egyezményekkel kormányozta gyarmatbirodalmának harcias peremvidékeit. Az Afganisztán déli részén népfelkeléssé terebélyesedő, ádáz küzdelmet folytató tálibok kilátásba helyezték, hogy ugyanott, Maivandnál mérnek csapást a brit katonákra, mint annak idején Viktória seregeire. A tálib ma már a felkelők gyűjtőneve, támogatottságuk oka a lojalitás a helyi közösséghez, jogsértések elszenvedése, igazságtalanság, korrupció, gyenge kormányzás. E problémákat politikai módszerekkel orvosolva, az úgynevezett tálibok mintegy nyolcvan százaléka megbékíthető.

David Richards tábornok, az afganisztáni brit NATO–ISAF-erők leköszönő parancsnoka látván, hogy veszíthetnek, a gyarmati idők politikai ügynökeinek gyakorlatát elevenítette fel, és semleges övezetek kialakítása végett kiegyezett a helyi törzsfőkkel, annak reményében, hogy így sikerül helyreállítani a törzsi tanácsok (a dzsirgák) hagyományos tekintélyét, amit a mudzsáhídok, a nagy népmozgások, s végül a tálibok számos helyen leromboltak. Miután a britek tavaly, szeptember 16-án Músza Qala járásban megegyeztek a helyi törzsi tanáccsal, hogy ők semleges kormányzást biztosítanak, s a tálibok nem közelíthetik meg a járásszékhely öt kilométeres körzetét, novemberben a 16. légi támadó dandár egységei kivonultak a járásszékhelyről, az afgán kormány kéthetes „gyorstalpalón” kiképzett, gyengén felszerelt, fegyelmezetlen törzsi segédrendőrséget telepített a városba. Ennek ellenére a tálibok szabadon mozogtak, és a törzsi dzsirgákban tálibbarát emberek is ültek. Végül a tálibok január végén egyetlen puskalövés nélkül bevonultak Músza Qalába, Abdul Ghafur molla vezetésével, akinek bátyjával egy hónapja halt meg egy NATO-légicsapás során. Az ISAF erőknek csak erős légi támogatással sikerült február elejére visszafoglalniuk a várost. Az újonnan kinevezett helmandi kormányzó, a királypárti Aszadullah Vafa, a törzsi ügyek szakértője, törzsi tanácsokat szervez hasonló paktumok kötésére más járásokban is. Azt vallja, ezek a hagyományos törzsi struktúrákat, s ezáltal a központi hatalmat erősítik, a társadalomnak a dzsihád során felemelkedett elemeivel: mudzsáhídokkal, tálibokkal, a menekülttáborok kábítószer- és Kalasnyikov-kultúrájával szemben.

Hasonló megállapodást kötöttek a tartomány Szangín és Navzád járásaiban. Ezek a paktumok mindenütt a tálibok érdekeit szolgálták, akik a nagy légi csapások után konszolidálták erőiket, és mindenhova visszaszivárogtak. Azt állítják, hogy ma már ők ellenőriznek tizenhármat a tartomány tizenhét járásából. Noha Kandahár áll a tálibok figyelmének fókuszában, elfoglalásához Helmand tartomány a fő hátországuk. Ezen keresztül érhető el az ország tádzsik övezete, és délről kapcsolatot teremt Pakisztán törvényen kívüli határövezeteivel. Növelték jelenlétüket a Kandahártól Herátig, és Kandahártól Kabulig kialakított sávon.

Januárig nagyjából működött a paktumok és dzsirgák békéje. A tartomány déli részén azonban az erőszak eszkalálódott, s átterjedt Kadzsakí járásra, ahol az amerikaiak által épített nagy gát és erőmű található. Ugyanis a tartomány déli részén vezet a Herat–Kandahár útvonal, a helmandi tatomány Baghrain járásán túl, északon húzódik a pastun etnikai határ, a tálibok iráni és pakisztáni közvetítéssel megegyeztek Herat, Ghór, Badghísz és Bamián tartomány tádzsik és hazara parancsnokaival, hogy ők is támogatják tavaszi felkelésüket. Októberben Ghulám Husszein síita Hezb-i Vahdat parancsnok egy dzsamiáti tádzsik parancsnok társaságában Helmand tartomány Baghrain járásában folytatott titkos tárgyalásokat a tálibokkal.

Helmand tartomány a tálibok bevételeinek fő bázisa, akik ma már egyre nyíltabban bocsátkoznak kábítószer-ügyletekbe. 2006-ban az ország ópiumtermelése ötven százalékkal nőtt, 6100 tonnára. Ennek negyvenkilenc százalékát (2800 tonnát) Helmand tartomány adta. Az idei várható termés pedig minden képzeletet felülmúl. Az ország gazdaságának mintegy harmada az ópiumon alapul. Helmand tartomány Szangín jársában van a legtöbb finomító laboratórium, mintegy százötven. A tálibok közvetlenül nem vesznek részt a kábítószer-kereskedelemben, de védelmi adókat szednek. Egy részük közvetlenül is felügyel kábítószer-tranzakciókat. A nemzetközi kereskedők a határ pakisztáni oldalán Gardi Dzsangalban várakoznak és Laskargahba küldik helyi felvásárlóikat. A széles körű maffiaműveletekben részt vesznek a helyi biztonsági erők és a helyi közigazgatás emberei is. Segítségükkel jut el az áru Garmszír járásba, ami már tálib terület. Innen új kartell szállítja az árut az afgán–pakisztáni határig. Elhagyott beludzsisztáni kikötőkből hajózzák be a szállítmányt Európába, az Emirátusokba, Iránba és Pakisztánba. Garmszír az egyetlen járás, ahol Girisk mellett a britek gyakran járőröznek. Légicsapásaik véletlenszerűek, tippek alapján zajlanak, nem követik módszeresen a kábítószer-útvonalakat.

A tálibok bázisgócaikról bővítik befolyásuk övezetét. Ilyen Kabultól északra a Tagab völgye is, ahonnan átjárhatnak Núrisztán erdeibe, elrejtőzhetnek a keleti Kunár hegyei között, vagy átlépve a Durand-vonalat, leereszkedhetnek a badzsauri síkra. A tálibok ugyan stratégiai pontok elfoglalására törekednek, de óvakodnak nagy csatákba bocsátkozni a NATO-val, ezért a kandahári tartomány Zárí és Pandzsváí járásaiból a légicsapásokat követően kivonultak.
Az amerikaiak, akik február elején átvették az ISAF parancsnokságát, élesen bírálták e paktumok miatt a briteket. Fő katonai és politikai szövetségesüktől Músza Qala „feladását” árulásnak tekintették. A britek tagadták, hogy a tálibok is részt vettek volna a tárgyalásokon, ahogy ezt a pakisztáni hatóságok és helyi vezetők szeptember ötödikei, észak-vazirisztáni megállapodása során történt.

Az észak-vazirisztáni megállapodást követően a NATO igyekezett nyomást gyakorolni a pakisztáni hatóságokra, hogy ne kössenek hasonló paktumokat a helyi tálibokkal. Október 30-án az augusztus 24-i NATO–afgán–pakisztáni trilaterális megállapodásnak megfelelően, akkor ért légicsapás Badzsaur törzsi ügynökség területén egy madraszát, amikor két nappal előtte a pakisztáni hatóságok a vazirisztánihoz hasonló megállapodást kötöttek, amit másnap kellett volna aláírniuk. Badzsaur a Tehrík-i Nifáz-i Sariat-i Mohammadí szervezet szűkebb pátriája, mely 2001 októberéig pakisztáni ifjak tízezreit toborozta a tálibok soraiba, valamint számos prominens al-Káida-vezető stratégiai hátországa, az afgán oldalon átjáró a Kunár-Nurisztán völgyeibe. 2006 januárjában egy amerikai légicsapás itt alig szalasztotta el Aimán Al-Zaváhírít, májusban itt esett el Abú Marwán Asz-Szúrí.

A britek kitartottak álláspontjuk mellett, hogy e megállapodás utat mutat jövőbeli hasonló, a biztonságot garantáló megállapodásoknak, nagyobb szerepet biztosítva a törzsi vezetőknek a tálibok ellenőrzésében. A felkelés brit kezelése az újjáépítésre és a biztonságra összpontosít, nem célja a lakosság közé vegyülő tálibok üldözése. Az amerikaiak szerint Helmand senki földje lett, ahol határozottabban kell fellépni. Az új ISAF- főparancsnok, az amerikai McNeill tábornok, feltehetően megkísérli visszafordítani a megállapodást, és nagyobb erőt helyez Músza Qalába, a tálibok távoltartására. Músza Qala esete arra is rámutat, hogy nem tartható a brit szakaszházak koncepciója, ami azt jelenti, hogy csak a járásszékhelyekben állomásoztatnak kisebb erőt. A britek azzal érvelnek, hogy azért van szükség helyi különalkukra, hogy a helyi közösségek minél inkább felelősek legyenek saját biztonságukért. Ha az új ISAF-vezetés kemény kézzel még a beígért nagy tavaszi offenzíva és a kétezer öngyilkos merénylő bevetése előtt kifüstöli őket, akkor az ország délnyugati részéről, ahol kiépített hátországgal rendelkeznek, átteszik működésüket az ország délkeleti, keleti részére. A NATO a készülő tavaszi offenzíva tudatában, annak megelőzésére törekszik. Ezt a célt szolgálták a kandahári tartomány Zári járásában a Báz Cukánál és a Pandzsváí járásban végzett hadműveletek, ahová a tálibok szintén visszaszivárogtak. Músza Qala visszafoglalása taktikai csapást jelent tavaszi offenzívájukra. Felkészülésüknek ebben a szakaszában a tálibok még nem akarnak komoly összetűzésbe bocsátkozni a NATO-erőkkel. Kiűzetésük véget vetett az egyezménynek, és gyakorlatilag szabad uralmuknak, s veszélybe sodorta a többi paktumukat is. Kénytelenek felkészületlenül csatákba kényszerülni.

A felkelők távoltartásához vagy nagyobb katonai erőre vagy nagyobb társadalmi támogatottságra, erősebb államra van szükség.

Katona Magda