Azt hinné az ember, hogy nem tud már semmi újat papírra vetni, amikor sokadszorra tudósít egymáshoz kísértetiesen hasonlító kiképzési foglalkozásokról. Hiszen mindig minden ugyanúgy, ugyanazon utasítások, és szabályzók szerint történik. Egy lövészet például – főleg ha helikopterek vagy vadászrepülők lőnek – a tizedik alkalommal már meglehetősen sablonosnak tűnik a laikus szemlélő számára: rácsapás, gépágyútűz, kihúzás, rácsapás, rakétasorozat, kihúzás…

Pedig egy lövészet minden alkalommal más és más – kiderült ez legutóbb is, amikor az MH 86. Szolnok Helikopterezred április harmadikán tartott éleslövészetén jártunk. A nullaponti lövészetekkor mindig a Veszprémmel szomszédos Újmajorban települ a forgószárnyasok tábori repülőtere. Az is szokásos, hogy ilyen alkalmakkor a kecskeméti MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis vadászrepülőgépeivel közösen veszik igénybe a lőteret, s egymást óránként váltva hajtják végre tűzfeladataikat. De ezt leszámítva minden egyes kitelepülés egyedi.

– Ezúttal több ok miatt sem sablonos a lövészet. Egyrészt néhány szokatlan alkalmazást is gyakorolunk. Eddig például nem lőttünk úgy a Mi–24-es harci helikopterek fedélzeti gépágyúival, hogy a gép mintegy harmincfokos eltéréssel repül rá a célra. Vagyis így a gépágyúval „szögben” kell tüzelniük az operátoroknak – mondta Varga Csaba ezredes, az alakulat parancsnokhelyettese. Hozzátette: az április 3-i lövészet különlegessége volt az is, hogy az egyik harci helikoptert először szerelték fel nyolc – irányított rakéta kilövésére alkalmas – vetőcsővel. Ezeket a rakétákat egy régen nem használt eljárással, „ugrásból megfüggve” lőtték ki. Mondhatni, szinte harci körülmények között hajtották végre az előírt feladatokat, hiszen ilyen manővereket csak akkor kell alkalmazniuk a helikopterpilótáknak, amikor például konvojt kísérnek, vagy épületet oltalmaznak a magasból, és általában, amikor meg kell felelniük az aszimmetrikus hadviselésből adódó kihívásoknak.

Azt már Koller József őrnagy, a Mi–24-es zászlóalj parancsnoka tette hozzá, hogy természetesen nem most találták fel a spanyolviaszt, ezen alkalmazási módok kivétel nélkül szerepelnek a harci helikopterek harckiképzési szakutasításában. Ám hosszú idő óta a mostani volt az első alkalom, hogy a lőfeladatokat úgynevezett „combat ready” kiképzettségű személyzettel hajthatják végre. Azaz olyan tapasztalt hajózókkal, akik már képesek a legnehezebb és a legbonyolultabb feladatokat is a legkisebb hiba nélkül teljesíteni. Nyitrai Csaba százados, a kitelepülés repülő-műszaki parancsnoka szerint mindig akad valamilyen tényező, ami miatt nem lehet sablonos feladat egy tábori repülőtér kiépítése, valamint a „bevetésre” induló forgószárnyasok felkészítése és kiszolgálása. Akkor pedig különösen oda kell figyelniük, ha – mint ezúttal is – éleslőgyakorlat miatt üzemeltetik a tábori repülőteret. Ott ugyanis zavaró tényező az is, hogy a lövészeti napokon a közeli Veszprémből sokan kijárnak nézelődni – a városban ugyanis még mindig nagyon szeretik a helikoptereket és a rajtuk szolgáló katonákat.

Az április harmadikai lövészetet egyébiránt három Mi–24-es harci helikopter, valamint egy-egy Mi–8-as és Mi–17-es szállítóhelikopter hajtotta végre. A kecskeméti repülőbázisról pedig két-két MiG–29-es és L–39 Albatrosz érkezett a nullapont légterébe. A forgószárnyasok ezúttal gépágyúval, nem irányított és irányított rakétával, a vadászrepülők pedig gépágyúval, valamint levegő-föld rakétákkal küzdötték le a lőtéren felállított, páncélozott szállító harcjárműveket imitáló célokat. Ennek legszokványosabb következményeként, közülük nem is maradt épen egy sem…

Szűcs László
Fotó: Galovtsik Gábor