Egy lövészetvezetőnek mindenről tudnia kell, ami a lőtéren történik, mindenen rajta kell tartania a szemét, ám ez utóbbi (elég szem híján) kissé nehézkes, ha az MH 25/88 Könnyű Vegyes Zászlóalj települ ki a lőtérre. Mert nevükhöz méltóan roppant vegyes a „műsor”. Minden és mindenki mozgásban van. A lőtér egyik szegletében kézi páncéltörő rakétával lőnek, távolabb sörétes puskával, másutt pedig aknavetővel.

Két hét alatt a zászlóalj katonái az egyéni lőgyakorlatokat hajtják végre – ad magyarázatot a „vegyes felvágottra” Cseklán István őrnagy, az alakulat kiképzési részlegének vezetője –, hiszen ez a „belépő” a kötelék-lőgyakorlatok megkezdéséhez, miután a mintegy háromszáz katona lőtt a számára előírt fegyverekkel: többek között Metisz és Fagott páncéltörő rakétákkal, Remington sörétes puskával és nyolcvankét milliméter űrméretű aknavetővel.

A sörétespuska-lövészet nem túl gyakori a hadseregben, a „könnyű vegyesnél” a katonai rendőri század tagjainak kell végrehajtaniuk ezzel a fegyverrel (gumilövedékkel) a lőgyakorlatot, felkészülve a hadműveleti területen esetleg rájuk váró tömegoszlatási feladatokra.

A zászlóaljnál a közelmúltban létrehozott támogató század – ehhez tartozik az aknavetőszakasz, valamint a páncéltörők és a felderítők – tagjai megérkezésünkkor éppen az aknavető-lövészet előkészületeit kezdték meg: „kikonzerválták” a gránátokat, „beszabályozták” a vetőcsöveket. Úgy tűnik, semmit nem bíznak a véletlenre, mindenki gyakorolhat eleget, mert mögöttük halomban állnak a gránátokat tartalmazó ládák.

– Pontosan ezer darab – mondja Berecz Zoltán zászlós, a hadműveleti részleg tüzér szakembere. Noha a honvédség-szerte ennél a zászlóaljnál lőnek a legrégebben és a legtöbbet aknavetővel, a gyakorlás mindenkire ráfér – a zászlós szerint. Annál is inkább, mert a „régi motorosok” mellett vannak újonnan bevonult szerződéses katonák, sokan éppen misszióból tértek haza, mások pedig még csak most ismerkednek az aknavetővel.

Mint például az MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj kijelölt katonái, akiket szintén a „könnyű vegyes” készít fel. Neki szintén képesnek kell lenniük az aknavető kezelésére, lévén az aknavető (a közhiedelemmel ellentétben) nem tüzér-, hanem gyalogsági fegyver. Annál is inkább szükség van a gyors tanulásra, mert a „különlegesekhez” hamarosan megérkeznek saját aknavetőik is, a műveleti készenlét eléréséhez pedig e fegyver kezelésének elsajátítása is elengedhetetlen.

Ami pedig a „könnyű vegyes” lövészeteinek eredményeit illeti: elnézve a páncéltörők találatait, nem szívesen jönnék velük szemben harckocsival, és egy tömegben sem rosszalkodnék, ha ők fognák rám a Remingtont. S bár az aknavetősöknek elég sűrűn kellett megküzdeniük a gyújtótöltetek okozta akadályokkal, ami kirepült a csőből, az pontosan oda esett, ahová szánták.

Támadó gyalogság sem lennék…

Szabó Béla
Fotó: Rácz Tünde