A NATO-országokban a nyilvánosság tájékoztatásával foglalkozók számára egyre fontosabbá válik, hogy időben hozzáférjenek azokhoz a videotermékekhez, fotótermékekhez, amelyek pontosan tükrözik a politikai és katonai tevékenységek spektrumát. A NATO-erők növekvő műveleti tempója (a professzionális multimédiás webtermékek iránti nagyobb kereslettel együtt) fokozottan hangsúlyossá tette, hogy színvonalas video- és fotótermékekhez lehessen hozzájutni. (A képen egy második világháborús fotó a NATO archívumából.)

A nemzeti video- és fotóképességek, illetve a nemzeti képességek és a NATO közti fokozott együttműködésből jelentős haszon származhat. Az együttműködés lehetővé teszi a szakmabelieknek, hogy megosszák a technológiai információkat, javítsák a hozzáférést a költségek szempontjából hatékony, színvonalas médiatermékekhez az egész szövetségen belül, és fokozottabban jelenítsék meg a NATO-tevékenységben részt vevő nemzeti erőket a hazai és a nemzetközi közönség számára egyaránt.

A katonai video- és fotóképességek közti együttműködés megkönnyítése érdekében a NATO nyilvánosságkezelő részlege (Public Diplomacy Division) 2006 decemberében kétnapos felkészítést tartott Brüsszelben, harminchat résztvevővel, köztük a NATO-tagországok képviselőivel, illetve a szövetségben tevékenykedő tisztségviselőkkel. A műhely nem titkolt célja volt, hogy fejlessze a kapcsolatokat a katonai film- és fotószakmában dolgozó személyek között, akik országaik védelmi minisztériumaiban, vagy azok irányítása alatt dolgoznak – és hozzájáruljon az egységes szemléletmód kialakításához a kommunikáció e formái között. A cél érdekében a résztvevőknek a film- és fotótechnikusokat a műveletekben kellene alkalmazniuk, és/vagy szabályozniuk, hogyan használják fel, terjesszék és tárolják az eredményül kapott termékeket.

Az értekezletek és kerekasztal-megbeszélések során a résztvevőknek lehetőségük nyílt megismerkedni a NATO jelenlegi prioritásaival, feltenni a munkájukkal kapcsolatos kérdéseket, majd meghallgatva a válaszokat, lehetőségük volt megvitatni az együttműködés útjait. A vitára bocsátott témák között szerepelt a katonai video- és fotókészítés a műveletek során, a video- és fotókészítés technológiája és szabványai, a kommunikációs struktúrák és eljárások, illetve a video- és fotótermékek tárolása, valamint felhasználása. A téma fontosságát tükrözendő, háttérelőadásokra is sor került az egyes nemzetek, valamint világcégek képviselői részéről.


Médiaelemzés

A NATO brüsszeli központjában dolgozók körében végzett felmérés – amelyben a szövetséget csak két szóval lehetett jellemezni – azt tükrözte, hogy a NATO elsősorban összehangolt, békefenntartó és bürokratikus, majd csak ezt követően együttműködő és szövetséges, legvégül pedig katonai szervezet. Legtöbben a szövetségesi együttműködést emelték ki (szolidáris, országokat átívelő, közös és nemzetközi tevékenység). A katonai jellemzők közül a meghatározó a katonai együttműködés, a katonai erő, az erőteljesség és az erőkifejtés volt. Önálló kategóriába nem sorolt, de elhangzott vélemény volt az is, hogy erős, nehéz, stabil, a biztonságot szolgáló és változásra kész szervezet.

A résztvevők körében kisebbfajta meglepetést okozott a Hill & Knowlton ügynökség (jelenleg 39 országban segíti számos multinacionális és helyi vállalat, kormányzati és civil szervezet PR- kommunikációját) munkatársainak elemzése (Imázs-építés határokon keresztül) a szövetség weblapján az év második felében megjelent közleményekről – kiemelt figyelemmel a rigai csúcstalálkozóra és az afganisztáni szerepvállalásra. Tapasztalataikat összehasonlították más, több tagországot tömörítő nemzetközi szervezet, jelesül az United Nations Children’s Fund (UNICEF), az Európai Bizottság (European Commission) és a Nemzetközi Vöröskereszt (International Committee of the Red Cross) honlapján megjelent közleményekkel, illetve képi megformálásokkal.

A szövetség weblapján a kulcseseményekről megjelent fotók 75 százaléka embereket, 12 százaléka katonai eszközöket, 5-5 százaléka katonai tevékenységet, valamint a NATO logóját, 3 százaléka pedig városokat ábrázolt. Az üzenetek hitelt érdemlő vezetést sugalltak, de nem jelezték egyértelműen, hogy katonai szervezettől érkeztek, vagyis a hatás zavaros – állapította meg az elemző.

Az afganisztáni szerepvállalás illusztrációinak többsége (mintegy háromnegyede) a szövetség honlapján a katonai, illetve a politikai vezetőket ábrázolta, ugyanakkor ettől jelentősen eltért az amerikai és a holland védelmi minisztériumok honlapján megjelent felvételek aránya. A Pentagon közleményei (egyebek mellett) 42 százalékban a katonai tevékenységről, 19 százalékban a helyi lakossággal történő együttműködésről és 12-12 százalékban a katonai eszközökről, illetve a politikai vezetőkről jelentettek meg felvételeket. Míg a holland védelmi minisztérium honlapján (többek között) 44 százalékban a katonai tevékenységet, 40 százalékban a katonai eszközöket és csak 10 százalékban a helyi lakosság körében végrehajtott tevékenységet ábrázolták. Mindez azt jelenti, hogy a NATO a katonai és a politikai vezetést helyezte előtérbe (70 százalék), kevésbé hangsúlyozta a katonai együttműködést a helyi lakosság körében (10 százalék) és alig-alig a szövetségesek együttes hatását. A két említett ország védelmi minisztériumai egyértelműen a katonai tevékenységet helyezték középpontba, ugyanakkor a Pentagon megkülönböztetett figyelme a regionális együttműködésre irányult, míg a hollandoknál erősebb hangsúlyt kapott a katonai eszközök megjelenítése.

Az elemzés az UNICEF esetében a képi ábrázolást zavarosnak mondta. A fotók többsége általában valamilyen célt szolgáló összejövetelekről szólt, viszont ezekből több jelent meg honlapjukon, mint a médiában. A képek és videofilmek megérintették az embereket. Sem politikusokról, sem a szervezet logójáról nem közöltek felvételeket, viszont a képek művészi értéke igen magas volt, s ezek inkább érzelmi, mint tájékoztató jellegűek voltak.

Az Európai Bizottságnál egyértelmű cél a média volt, hiszen nagyon sok fotó középpontjában személyek érkezése, találkozók, beszédek és csoportképek szerepeltek.

A Nemzetközi Vöröskereszt döntő többségében tevékenységét és annak hatásait mutatta be, mellőzve a politikai vezetőkről készült felvételeket, kellő egyensúlyt teremteve az informatív és az érzelmi hatások között. Széles körű tevékenységét célirányosan közölte, amelyből kiemelkedett az elítéltek, az őrizetesek, a visszatérő menekültek segítése, közreműködés a bajbajutottak veszteségeinek enyhítésében, valamint együttműködő partnereik felkészítése, illetve jelenlétük, segítőkészségük tudatosítása.

A szervezet identitását meghatározó kérdésre az elemzők azt felelték, hogy az UNICEF mindenben részt vállal, ami humanitárius segítséget jelent az emberiség számára, az ICRC pedig egyértelműen humanitárius szervezet. Mindkettő tiszta képet sugároz önmagáról. Míg az Európai Bizottság változó természetű politikai vezetőtestület, addig a NATO politikai fórum, viszont kibocsátott üzenetei, ugyanúgy, mint tevékenységi körei nem egyértelműek, homályosak. A távolabbi célok az UNICEF-nél jelennek meg a legmarkánsabban, míg az Európai Bizottságnál és a Nemzetközi Vöröskeresztnél kissé zavaros, addig a szövetségnél mindez nem látható tisztán. Nem utolsósorban azért, mert jelenleg a szövetség jövőbeli szerepét illetően nincs teljes konszenzus a tagállamok között. Az egyik fontos vitatott kérdés az, hogy a NATO eredeti küldetését őrizze-e meg, vagy az új kihívásokhoz alkalmazkodva vezető szervezetként vegyen részt a terrorizmus elleni nemzetközi küzdelemben, a területén kívüli műveletekben.


Kép, azonosság és hírnév

Minden szervezetnek egyedi imázsa, azonossága és hírneve van. A szervezet azonosságának világossá kell tenni a stratégiát, a struktúrát és a jövőképet. Az azonosságot és a hírnevet a magatartás alakítja ki, illetve az, hogy a szervezet hogyan jeleníti meg önmagát. Egy jól átgondolt kommunikációs program lehetővé teszi az azonosság menedzselését, és azt is, hogy a szervezet azonossága eljusson a célközönséghez. A szervezeteknek létre kell hozniuk, fenn kell tartaniuk egy olyan struktúrát, amely egyaránt lehetővé teszi azonosságuk kivetítését és belső azonosulásukat.

A NATO 26 tagállamból álló szövetség, elkötelezett céljainak megvalósítása mellett, alapvető szerepe a tagállamok szabadságának és biztonságának védelme – politikai és katonai eszközökkel. A szövetség egyre fontosabb szerepet játszik a válságkezelésben és a békefenntartásban. Az észak-atlanti térség biztonságának helyreállítása és fenntartása érdekében szükség esetén egyénileg és a tagállamokkal összhangban cselekszik, akár fegyveres erő felhasználásával is.

Vastagh László