Dr. Vadai Ágnest július elsejei hatállyal kinevezték a Honvédelmi Minisztérium államtitkárává. A miniszter a legutóbbi értekezletén – bemutatva őt – ekként fogalmazott: Jó szívvel fogadom beosztásában, hiszen régóta ismerem őt, ambícióit, felkészültségét, érdeklődését a védelem, a biztonság kérdései, a honvédelem céljainak elérése iránt. Ezek a szavak a honvédelmi tárca, a vezérkar, az összhaderőnemi parancsnokság, a kiemelt jelentőségű katonai szervezetek vezető tisztviselői, parancsnokai előtt hangzottak el. Az államtitkár asszony első munkanapjainak egyikén adott interjút a Magyar Honvédnak.

– Szemlátomást kedves fogadtatásban részesült a miniszteri értekezleten, ahol ön válaszbeszédében nyomban letette névjegyét azzal, hogy kijelentette: mind a minisztérium csapatával, mind pedig a katonákkal szövetségben kíván dolgozni a honvédelem érdekében. Igaz, nem másoknak, mint azoknak ígérte ezt meg, akikkel nem egy honvédelmi kérdésben már együtt dolgozott parlamenti képviselőként, az Országgyűlés honvédelmi bizottságának tagjaként, vagy éppen a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tanáraként. Szóval, hogy vette a fogadtatást? Milyen miniszteri útmutatással, feladatokkal látott munkához?

– Valóban nagyon kedves fogadtatásban részesültem, és azóta is úgy érzem, hogy az a nyitottság, amit én magam is ajánlottam az állománygyűlésen részt vevő katonáknak, tisztviselőknek, viszonzásra talált, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben is így fogunk együtt dolgozni.

Az államtitkár a miniszterrel szorosan együttműködve végzi a munkáját. Nyilván vannak alaptételek: a haza védelmével, a szövetségesi kötelezettségeinkkel kapcsolatos feladatainkat a kormányprogram szellemében hajtjuk végre, mindezt a katonákkal szövetségben, és az ellenzéki pártokkal együttműködve. Ez utóbbi nemcsak azért fontos számomra, mert a honvédelmet érintő valamennyi törvény kétharmados többséget igényel, hanem azért is, mert az elmúlt öt évben, a honvédelmi bizottságban azt tapasztaltam, hogy ez a terület mentes volt a parttalan politikai vitáktól. Mély meggyőződésű szakmai vitáink persze voltak, hiszen a honvédelem terén a nemzeti érdek érvényesítését fontosnak tartja ellenzék és kormánykoalíció egyaránt.

A Honvédelmi Minisztérium szervezeti és működési szabályzata egyébként világosan meghatározza az államtitkár feladatát, aki a miniszter első számú helyettese. Hogy néhányat említsek: felügyelem a tárcánál az érdekegyeztetést, a tábori lelkészi szolgálatot, képviselem a minisztert a különböző szakmai bizottságokban. Ugyanakkor irányítom és felügyelem a HM Védelmi Hivatalának tevékenységét, és a haderő-átalakítás folyamatát. A miniszter úrral abban állapodtunk meg, hogy folyamatosan veszem át ezeket a feladatokat. Most is tanulok, de az előéletemben szerzett tapasztalataim a segítségemre vannak. Két évig a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen tanítottam, azután a honvédelmi bizottsági tagság mellett az elmúlt egy évben vezetőként a NATO Parlamenti Közgyűlés magyar delegációjában dolgoztam. Vannak persze szakmai prioritásaim. A nemzetközi kapcsolatokat nagyon fontosnak tartom, támaszkodni fogok azokra a tapasztalatokra, amelyeket a NATO Parlamenti Közgyűlésben szereztem. És mint első női vezető a területen, mi sem természetesebb, hogy fontos kérdésként tekintek a nők hadseregbeli helyzetére. Régebben is tudták rólam a vezérkari főnökök, a miniszterek, hogy a nők és a kisebbségek helyzete mindig fontos volt nekem, hiszen ha volt valaki, aki a parlamenti bizottság ülésén az éves beszámolókor megkérdezte, hogyan is állunk a nők arányával, megbecsültségével a hadseregben, az mindig én voltam. A katonák javára szeretném írni, hogy az első meghökkenés után a következő beszámoló idején már az írásos jeletéseik készítésekor figyeltek ezekre a dolgokra. Ezek azok a területek, amelyekkel a jövőben intenzíven szeretnék foglalkozni, természetesen a miniszter úr irányításával és együttműködésével, hiszen ő a tárca vezetője.

– Engedje meg, hogy néhány mondat erejéig visszatérjünk arra, hogy ön a katonákkal szövetségben kíván dolgozni. Miként képzeli el ezt? Hadd utaljak arra, hogy a miniszteri értekezleten részt vettek azon alakulatok képviselői is, akik a honvédség képességeinek személyes hírvivői, mint például a különleges műveleti zászlóalj, vagy éppenséggel a légtérellenőző ezred képviselői.

– A katonák nem sakkbábuk, akik a sakktáblán tologathatók. Egyfajta gondolkodásmódot képviselnek, és hiszem, hogy eddig is helyesen járt el a kormány, amikor a véleményüket meghallgatta. Vitatkozni, észérveket felsorakoztatni persze lehet, eközben be kell vonni a katonákat a döntéshozatali folyamatba. Ők vannak a terepen, ők látnak nagyon sok mindent, ők tudnak olyan információkat adni nekünk, amelyek alapján reményeink szerint – a kormányprogram keretében – helyes döntéseket tudunk hozni. Nagyon fontosnak tartom: párt-hovatartozástól függetlenül bennünket, politikusokat és a katonákat összeköt az, hogy mindannyian mélységesen hiszünk abban, hogy a haza védelme közös ügyünk.

– Tervez-e alakulatlátogatásokat is?

– Természetesen, ez a terveim között szerepel. Bár most még nagyon sok egyéb teendőm van, de az első utam Székesfehérvárra vezet majd, ahol egyébként honvédelmi bizottsági tagként éppen a közelmúltban jártam. A katonák információja, álláspontja számos kérdésben nagyon meghatározó. Természetesen meg vannak azok a keretek, amelyeken belül kell végrehajtani közös feladatainak, de még egyszer hangsúlyozom, hogy mindezt a minisztériumi vezetés egyeztetésével és a katonákkal együttműködve kell megtennünk. Mindannyiunk érdeke, hogy az alakulatoknál jó hangulat legyen, és azt érezzék az emberek, amit szerintem eddig is érezhettek, hogy a politikai vezetés törődik velük.

– Az ön hazai vizeire evezve: a haderő-átalakítás fontos lépéseként Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem átalakítása is hátravan. Milyen egyetem mellett tenné le a voksát?

– Mint minden átalakítási kérdésben, erről is nyíltan és őszintén kell beszélni. A rektor úrnak a Hadtudomány című folyóiratban közzétett elgondolásait illetően, egy-két pontban ma még van közöttünk vita. Azt azonban, amit ő megfogalmazott lehetőségként a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem számára – nevezetesen, hogy NATO regionális továbbképző központ legyen a Zrínyi –, azt nagyon régóta szorgalmazom én magam is. Egyik vezérlő elvem az egész életen át tartó tanulás, oktatónak és hallgatónak egyaránt. Magyarországon az elmúlt időszak nemzetközi együttműködéseiből olyan tudás halmozódott fel, amelyet érdemes átadni az összes többi, euro-atlanti integrációt szorgalmazó ország számára. Emellett a bolognai folyamattal összefüggő átalakítás mindenképpen támogatandó. Egy dolgot nem tudok elképzelni: hadsereget, felsőoktatási intézmény nélkül.

Nagyon büszke vagyok arra, hogy a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem polgára, sőt címzetes tanára vagyok. Ennek a szervezetnek képesnek kell lennie arra, hogy megmutassa a nagyközönség – a megrendelő, a honvédség és a társadalom számára –, hogy alkalmas az önrevízióra, alkalmas arra, hogy egy modern tudással rendelkező egyetemmé váljon.

– Említette, államtitkárként ön felügyeli a honvédelmi érdekegyeztetést. Milyen partnerséget kínál ön a Honvédelmi Érdekegyeztető Fórum munkavállalói oldalán lévő érdekvédelmi szervezeteknek, illetve milyen partnerséget vár tőlük?

– Két kulcsszó van: az együttműködés és a párbeszéd. Úgy látom, az érdekegyeztetés arról szól, hogy problémákat vetnek föl az erre hivatott szervezetek, és közösen keressük megoldást.

– Végül a véleményét kérve, hadd utaljak ismét a miniszteri értekezletre, ahol a honvédelmi miniszter az ön bemutatásakor az egyik legfontosabb teendőként kifejtette: a társadalomnak tudnia kell, és folyamatosan értesülnie kell arról, hogy a minisztériumban, illetve honvédségben felkészült, a szolgálatuk iránt elkötelezett emberek dolgoznak.

– Hiszem és látom, hogy a honvédség jelenleg is vonzó, követhető értéket hordoz a magyar társadalom számára. Katonáink sikereire nagyon büszkék lehetünk, tisztességgel végzik a dolgukat, és ez számukra nem csak munka, hanem hivatás. Esküjükben világosan kimondják, hogy ha kell, életüket áldozzák a hazáért. Ennél nemesebb esküt ember nem tud tenni, és nekünk az a feladatunk, hogy a hadseregről belföldön és külföldön egyaránt meglévő pozitív képet magatartásunkkal, megnyilvánulásainkkal tovább erősítsük a társadalom és külföldi partnereink előtt, nem utolsósorban pedig a katonák között.

M. Tóth György
Fotó: Tóth László