A március hetedikén és nyolcadikán megtartott zárógyakorlattal befejeződött az MH 25/88 Könnyű Vegyes Zászlóaljnál szervezett légi szállítási ismeretbővítő alaptanfolyam. A kéthetes kurzuson a tatai, a debreceni, valamint a hódmezővásárhelyi alakulatoktól érkezett tizenegy katona elméleti, valamint nem kis terheléssel járó gyakorlati oktatás keretében sajátította el az alapvető légi szállítási ismereteket. Mint azt Leib Péter százados, a tanfolyam vezetője elmondta, a képzés alapvető célja, hogy a katonák megismerjék a légi szállítással kapcsolatos biztonsági rendszabályokat, magabiztosan mozogjanak a helikopterek környezetében, sajátítsák el a ki- és berakás, valamint a biztosítás módszereit.

A feladatokat nappal és éjszaka egyaránt végrehajtották. Mivel a többi ismeretbővítő tanfolyamhoz hasonlóan a légi szállításira is leginkább olyan katonák jelentkeztek, akik beosztásukból fakadóan ritkán – vagy egyáltalán nem – találkoztak ezzel a területtel, szállítási móddal, mindent az alapoktól kellett kezdeni. A helikopter veszélyes „üzem”, tehát az oktatás egy forgó rotorú helikopter megközelítésének szabályaival kezdődött és – mint azt a zárógyakorlaton láttuk – egy komplex harcfeladat végrehajtásával fejeződött be.

– Igyekeztünk úgy összeállítani a tematikát – mondta Leib százados –, hogy a biztonságos, de „száraz” begyakorláson túl az ismereteket minél több harcászati szituációban sajátíthassák el a katonák. Erre annál is nagyobb szükség van, mivel a légi szállítás csak egyik módja a hadműveleti területre való kijuttatásnak, az igazi feladat a kirakás után kezdődik.

Ennek megfelelően a harmincórás zárógyakorlaton egy sor harcászati feladatot kellett végrehajtaniuk a katonáknak, csupán négy órás alvással. Elsőként – helikopteres szállítást követő kirakás után – egy sebesültet kellett felkutatniuk, elsősegélyben részesíteniük, majd a NATO-standardnak megfelelően MEDEVAC-ot hívniuk. A sebesült elszállítása után előrevonást hajtottak végre, melynek során nagy erejű ellenségbe ütköztek. Itt – magyarázta a tanfolyam vezetője – „élesben” is eldől, ki milyen lövészfelkészültséggel érkezett, mennyire képes önálló döntéshozatalra, s miként tudja vezetni a raját. Mert a rajt ért tűzcsapásra azonnal válaszolni kell, s közben pillanatok alatt meghozni az elhatározást a kivonásról, a kivonás sorrendjéről, arról, hogy tűzcsoportok egymást támogassák – és még folytathatnánk a sort. A feladat már csak azért sem volt könnyű, mert a kiképzők majd minden mozzanatra más katonát jelöltek ki parancsnoknak, így a „kiszemeltnek” alig volt ideje megszervezni a raj ténykedését, máris „harcba keveredtek”.

Természetesen a „könnyű vegyes” kiképzői nem a saját alakulatuknál megszokott mércével mérték a végrehajtást, hisz több alakulattól érkezett katonákból álló, alkalmi kötelékről volt szó, de minden hibát azonnal javítottak, s elmagyarázták, mit kellett volna másképpen csinálni. Egy ilyen ismeretbővítő tanfolyam arra is jó a százados szerint, hogy a különböző alakulatoknál megtanult, megszokott „helyi sajátosságokat” egy új ismeret elsajátítása során közös nevezőre hozzák. (Ezt egyébként már több más alakulatnál is hallottuk. Általános tapasztalat, hogy például egy missziós felkészítés – összekovácsolás – során már az első napokban kiderül, ki honnan jött. Ugyanis az általános érvényű harceljárások mellett a részfeladatokat, mozzanatokat – biztosítás, fegyvertartás, mozgásmódok – minden alakulatnál másképp oktatják, attól függően, hogy az anyaalakulat kiképzői amerikai, brit, avagy hazai iskolában szerezték-e képzettségüket.)

Leib százados szerint az ismeretbővítő tanfolyamok – légi szállítási, békefenntartó, könnyűlövész stb. – kiváló színterei lehetnének az ismeretek integrálásának, az egységesítési törekvéseknek, de ehhez tudatosabb tervezésre, átfogóbb szemléletmódra is szükség lenne. A légi szállítási tanfolyam esetében például nem ártana, ha a katonák először részt vennének a könnyűlövész-tanfolyamon és csak azután a légi szállításin, s az ezeken megszerzett tudás birtokában mehetnének a rohamlövész tanfolyamra. Ezeken az alaptanfolyamokon értelemszerűen csupán alapismereteket szereznek a katonák egy-egy területről, de a további, emelt szintű képzéseken való részvétel után már ők maguk oktathatnák saját alakulataiknál a témaköröket. S hogy a „könnyű vegyesnél” milyen komolyan gondolkodnak ezekről a dolgokról, azt az is bizonyítja, hogy minden egyes tanfolyam után elemzik a tapasztalatokat, s ha kell, a következőt akár gyökeresen más módon szervezik. A legutóbbi tanfolyam tervezésekor például nagyobb hangsúlyt fektettek a külső felfüggesztésű és a belső terhek málházására, vagyis a „légi szakma” oktatására, de miután kiderült hogy vannak általános harcászati felkészültségbeli hiányosságok, különbségek, most ezek kiküszöbölésére, illetve újabb ismeretek elsajátíttatására fordítottak nagyobb figyelmet. Olyannyira, hogy ennek a tanfolyamnak a hallgatói – elsőként – a forgó rotorú helikopter biztonságos megközelítésétől két hét alatt eljutottak odáig, hogy géppuskával és gépkarabéllyal éleslövészetet hajtottak végre Mi–24-es harci helikopterből.

Szabó Béla
Fotó: Rácz Tünde