Az elmúlt évtizedben a Magyar Honvédség, ezen belül a légierő, jelentős változásokon ment keresztül. A folyamatos haderő-átalakítást követően a korábbi sorozott, tömeghadseregről áttért a kvalifikált, önkéntességen alapuló professzionális haderőre. A légierő az ezredfordulót megelőzően repülőezredekből (MiG–21, MiG–23, MiG–29), harcihelikopter-ezredekből és szállítóhelikopter-ezredekből, légvédelmi rakétadandárokból, -ezredekből (honi, csapat), légtérellenőrző szervezetből, valamint az ezeket támogató és kiszolgáló egységekből állt. A repülő- és helikoptererők öt repülőtérről biztosították alaprendeltetés szerinti feladataik ellátását.

A légierő számára kulcsfontosságú lépés volt a csatlakozás a NATO integrált légvédelmi rendszeréhez. A légierő szervezeteinél már a csatlakozás előtt megkezdődött a harmonizáció a NATO rendszerével, s a csatlakozás után integrációként folytatódott. Meghatározó jelentőséggel bírt a személyi állomány szakmai és általános, továbbá nyelvi felkészítése. Az integráció segítésére létrehozott bizottság és munkacsoportok közös tevékenységének eredménye, hogy a csatlakozást követő napoktól a légierő kijelölt szervezetei részt vettek az akkor folyó NATO-műveletek végrehajtásában és biztosításában.

A légierő jelenleg egy-egy dandárjogállású repülő- és helikopterbázisból, egy légvédelmi rakétaezredből, egy légtérellenőrző ezredből, egy bázisrepülőtérből, valamint az előbbi szervezetek feladatainak végrehajtását támogató, kiszolgáló szervezetekből áll.

A légierő haderőnem szervezeteinek irányítását-vezetését a kor követelményeihez, a nemzeti és a nemzetközi feladatok tervezéséhez és végrehajtásához jobban igazodó, integrált szervezet, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság végzi.

A légierő fejlesztései között már a NATO-csatlakozást megelőzően meghatározó prioritással bírt a légi vezetés-irányítás, a levegő-levegő, levegő-föld-levegő és a föld-föld kommunikáció, a légtérellenőrzés. Ezen a területen kialakult az egész légtérre kiterjedő közös polgári-katonai repülésirányítási rendszer, amelynek feladata a légtérhasználat (légtérfelhasználás) koordinálása, az érintett szervezetek közötti folyamatos együttműködés. A veszprémi „Sziklában” működő hadműveleti központot és a légiirányító-központot a NATO-elveknek, szabályzóknak megfelelően hozták létre, így a nap bármely szakában képes a beérkező információkat automatikusan feldolgozni, a következtetések levonása után képes az alárendeltek számára műveleti feladatokat meghatározni és vezetni, irányítani, a kijelölt szövetségi, nemzeti, nemzetközi szervezetekkel együttműködni. A rendszer fontos eleme a „barát-ellenség” felismerő rendszer, amelynek továbbfejlesztése és a légierő eszközeibe történő beépítés napjaink feladata. A légi vezetési és irányítási rendszerrel szemben fontos követelmény, hogy valós idejű légihelyzet-információt biztosítson a vezetés és a végrehajtók, együttműködők számára. A Veszprémben települt központok fejlesztése a következő években is tovább folytatódik, hogy mindenkor és mindenben megfeleljenek a NATO vezetési rendszerével szemben támasztott követelményeknek, elvárásoknak.

A harcászati repülőerők fejlesztése kiemelt jelentőségű, mivel jelenlétük békében, illetve békétől eltérő időszakban is nélkülözhetetlen a légtér szuverenitásának szavatolása során. Fejlesztésük iránya a gazdaságosan üzemeltethető, hosszú ideig rendszerben tartható, több feladatú repülőgéptípusok rendszerbe állítása és rendszerben tartása. Követelmény, hogy ezek a repülőgépek rendelkezzenek korszerű elektronikai berendezésekkel (navigációs, felderítő és fegyverirányító rendszerekkel), amelyek biztosítják minden időbeni alkalmazhatóságukat, zavarvédettségüket és túlélőképességüket. A fejlesztés során cél, hogy a harcászati repülők felderítő, támadó és védelmi képessége között megfelelő összhang, illetve egyensúly legyen.

A szállítórepülő-erők fejlesztési irányát többek között meghatározza a NATO-missziókból adódó légi szállítási feladatok ellátása.

A helikopteres erők fejlesztésénél alapkövetelmény a megfelelés a mindenidős alkalmazásra. A fejlesztést követően mind a harci-, mind pedig a szállítóhelikopter-erőknek képessé kell válniuk a szerepvállalásra nemzeti és nemzetközi kötelékekben. Képesnek kell lenniük arra, hogy ellássák a légi kutatás-mentés feladatait és a katasztrófavédelmi feladatokat. A harci helikoptereket fel kell készíteni a kis sebességű és kis magasságú légi célok elleni tevékenységre.

A légvédelmi rakétaeszközök képességeik, illetve kialakítandó képességeik birtokában készek a szárazföldi csapatok légvédelmét, valamint közepes hatótávolságon légvédelmi rakétaoltalmazást biztosítani. Fontos, hogy a kialakítandó szervezet különböző típusokból álljon, a kijelölt alkalmazási zónában több magassági tartományt és távolságot lefedjen, mivel a légi ellenséget így nagyobb hatékonysággal képes megsemmisíteni, nagyobb a rendszer állóképessége. Vezetési rendszerével legyen képes a nemzeti és a szövetségi erőkhöz kapcsolódni, feladatot, illetve jelentéseket fogadni, továbbítani. A rendszer magas automatizáltsággal, nagy tűzerővel, rövid reakcióidővel rendelkezzen. Az erőkkel szemben további követelmény a mobilitás, a magas fokú zavarvédelem, a mindenidős alkalmazhatóság és a megbízható „barát-ellenség” felismerő-képesség.

A fentiek alapján könnyen belátható, hogy a légierő fejlesztése során – a szinte egy időben végrehajtandó feladatok között – fontossági sorrendet kell felállítani. A fejlesztési prioritások meghatározását a rendelkezésre álló erőforrások korlátozottsága is szükségessé teszi.

Böcz Lajos alezredes
Fotó: archív