A bakancs által feltört láb, egyszerűben mondva a vízhólyag nem betegség, csupán kellemetlenség, múló állapot. Az elsősegélynyújtás után tehát, ha sziszegve is, de lehet, sőt kell is folytatni a feladatot. Sok egyéb hasznos tudnivaló elsajátítása mellett ezt a fájdalmas igazságot is megtapasztalhatták Újdörögdön az alapfokú könnyűlövész-tanfolyam hallgatói, akik a csaknem kéthetes felkészítés során valóban jócskán „termelték” a kilométereket a surranóba.

A napi kétórás testnevelési foglalkozások mellett – amelynek szerves része volt a háromszáz-tizenöt méter magas Cseket-hegy „megrohamozása” is – ugyanis a tanfolyam során végrehajtottak nyolc és tizenkét kilométeres menetgyakorlatot, valamint háromezer-kétszáz méteres fegyveres futást is. Ez utóbbi „természetesen” szintén a Cseketre, a zárógyakorlaton pedig újabb húsz-huszonöttel gyarapították kilométereik számát.

Mindezekkel együtt természetesen nem a katonák „megszakítása” volt a célja a Csató Attila főhadnagy vezette kiképzőcsapatnak, de azt a katonák is tapasztalhatták, hogy megfelelő kondíció nélkül kár hozzáfogni bármihez is, aminek köze van a „könnyűlövészethez.” Ezért aztán kiképzőik – az MH 25/88 Könnyű Vegyes Zászlóalj „veteránjai” – a fokozatosság elvét ugyan betartva, de mindig egy kicsit több terhet raktak a vállukra. (A „könnyű vegyesnek” ebben aztán igazán van kellő tapasztalata: a honvédségnél folyó ismeretbővítő tanfolyamok zömét ugyanis ők vezetik. A légi szállítási, a helységharc-, valamint a rohamlövész-tanfolyamok után az alapfokú könnyűlövész-tanfolyamon már igazán tudták, ki mennyire terhelhető.)

A fokozatosságra két okból is szükség volt. Egyrészt – ahogy Csató főhadnagy ironikusan megjegyezte – sok alakulatnál hagy némi kivetnivalót maga után a katonák fizikai állóképességének szintje, másrészt pedig a tanfolyamra sokan olyan beosztásokból jelentkeztek, ahol természetszerűen nem alapkövetelmény a könnyűlövészeknél megszokott terhelés.

Mindezekkel együtt a főhadnagy szerint a tizenöt „hallgató” a felkészítés során kellő motiváltsággal és akarattal sajátította el az alapfokú könnyűlövész-ismereteket. Megtanulták (gyakorolták) a fegyverkezelés szabályait, a terepen történő tájékozódást párban, megismerték a járőrözés alapjait. Ennek során gyakorolták a mozgásmódokat terepen, az alakzatokat, a járőr-technikákat, valamint a reagálást a kis és nagy erejű ellenséges támadásra. Ugyancsak megismerték a felderítő járőr feladatait, illetve a terület felderítésének alapjait. A könnyűlövész-tanfolyam tematikája ugyan nem tartalmazza a helikopteres ki- és berakást, de a rohamlövész-tanfolyamhoz érkezett négy helikopter adta lehetőséget kihasználva, Csató főhadnagyék ezt a pluszt is biztosították a katonáknak. A tanfolyam zárásként tűzpárban végrehajtották a 7-es és a 8-as számú különleges, valamint a pisztoly és géppuska szakalap-lőgyakorlatokat is.

Mivel a tanfolyam hallgatói a honvédség legkülönbözőbb alakulataitól érkeztek – voltak köztük díszelgők, szentesi műszakiak, vegyivédelmisek és híradók is – a fő hangsúlyt az alapismeretek elsajátítása mellett a csapatépítésre, az egymásra figyelésre, egy lövészraj „működésének” megismertetésére fordították. A fegyver mindvégig kint volt a katonáknál – legtöbbjük otthoni beosztása miatt évente csak egyszer-kétszer veszi ki a fegyverszobából –, hogy növeljék felelősségérzetüket, s a fegyveres futást is kötelékben hajtották végre: együtt indulunk, együtt érkezünk, a tempót a leglassúbb katona „diktálja”.

Miközben a zárógyakorlaton a katonák az aktuális feladatra készültek, a kiképzés vezetője arról is beszélt, hogy milyen szerepe is van a különböző ismeretbővítő tanfolyamoknak a kiképzés, a felkészítés rendszerében. Az előmeneteli rendszerben betöltött szerepük mellett talán az a legfontosabb, hogy a missziókba induló, a hadműveleti területeken legtöbbször rajkötelékben szolgáló katonák kellő lövészismeretekkel rendelkezzenek. Ez azért is fontos, mert a szervezetszerű alegységek mellett az egyéni szakbeosztásokban ténykedők – híradók, pénzügyesek stb. – nem csak saját szakterületük feladatait látják el a missziókban, hanem részt vesznek járőrözésekben, konvojkísérésekben, az őrzés-védelemben is. Az alapkiképzés, valamint a missziós célfelkészítés mellett tehát nem árt, ha valaki némi pluszt is fel tud mutatni. A maga és társai érdekében.

Szabó Béla
Fotó: Rácz Tünde