Többek között az aszimmetrikus hadviselés támasztotta követelmények, valamint a béketámogató műveletekben szerzett tapasztalatok alapján, ma már nyilvánvaló, hogy a harcvezetés során egyre alacsonyabb vezetési szinten kell meghozni olyan felelős döntéseket, melyeket régebben például egy századparancsnoknak kellett. Ma már a hadműveleti területen sokszor rajkötelékben hajtanak végre járőrözési és egyéb feladatokat a katonák, s ebben az esetben – gyakran több száz kilométerre a bázistól – a rajparancsnoknak egyedül kell döntenie, például a járőrt ért támadás elhárításáról, a következmények felszámolásáról, vagy akár MEDEVAC kérésről. A békekiképzés során ezért nagy súlyt kell fektetni arra, hogy a rajparancsnokokat felkészítsék a harci vezetői faladatokra; ezt azonban az iskolarendszerű kiképzés nem tudja maradéktalanul ellátni. E hiányosságot hivatottak kiküszöbölni a különböző ismeretbővítő tanfolyamok, amelyek közül a legmagasabb szintű a rohamlövész-tanfolyam.

Ebben a képzési formában – többek között a ranger, illetve a különleges műveleti erők tapasztalatainak, kiképzési metodikájának felhasználásával – extrém harctéri és időjárási viszonyok között, önálló tervezésre, döntésre és végrehajtásra alkalmas vezetőket képeznek – tájékoztatatta lapunkat az április 10-én kezdődött öthetes rohamlövész-tanfolyam céljáról Virágos-Kis Sándor főhadnagy, a kurzus vezetője. Az MH Összhaderőnemi Parancsnokság szervezésében, az MH 25/88 Könnyű Vegyes Zászlóalj vezetésével, tizenöt katona kezdte meg a jelentős fizikai és pszichikai megterheléssel járó felkészülést.

Az első héten a katonák a terepen való tájékozódást gyakorolják először tűzcsoport-, majd tűzpárkötelékben, végül pedig egyedül, nappal és éjszaka. A gyakorlás során naponta átlag 15-20 kilométert tesznek meg nehéz, átszegdelt terepen, majd a hét végén egy negyven kilométeres, több tájékozódási pontot érintő menet végrehajtásával adnak számot felkészültségükről. A második héten többek között megtanulják a kis és nagy erejű ellenség támadása elhárításának módozataik, a veszélyes terepszakaszok leküzdését, a géppuskafészkek, bunkerek felszámolását, a helikopteres ki- és berakást – és még folytathatnánk a sort. A harmadik héten a lesállás végrehajtása következik. Az elméleti felkészítést követően először nyílt terepen, majd egyre nehezedő körülmények között sajátítják el, például a járőrbázis megtervezését, működtetését, önálló járőrözési feladatokat hajtanak végre, majd egy hatvanórás harcfeladat végrehajtásával vizsgáznak az elsajátított ismeretekből. A negyedik héten a rajtaütés technikáinak megtanulására kerül sor, többek között helikopteres kijuttatással és kiemeléssel, és már értékelt járőrfeladatokat hajtanak végre a katonák. Az ötödik héten a tanfolyam az újdörögdi gyakorlótérről áttelepül a szomódi lőtérre, ahol végrehajtják az egyéni lőgyakorlatokat gépkarabéllyal, KGP-géppisztollyal és pisztollyal. Az egyéni lőgyakorlatok után – harchelyzetbe illesztve – lesállás és rajtaütés során kerül sor a tűzpár, a tűzcsoport és rajkötelék lőgyakorlataira. Természetesen a felsorolt feladatok mindegyikét nappal és éjszaka is végrehajtják.

Már a tanfolyam tematikájából is látszik, hogy nagy megterhelés vár a katonákra, s a végrehajtás extrém körülményei mindezt csak tetézik. Öt héten át teljes elszigeteltségben folyik a non-stop kiképzés, a katonák nem kaphatnak levelet, nem használhatnak mobiltelefont, nem ihatnak kávét, tilos a dohányzás és nincs hétvégi pihenő sem. (Jellemző a tanfolyam megterhelő voltára, hogy már a fizikai felmérésen is volt olyan katona, aki visszalépett). A „munkanap” öt óra tizenöt perckor kezdődik reggeli tornával, rohamlövész módra. A bázison végrehajtott tizenöt perces bemelegítés után felfutnak a háromszáztizenöt méter magas Cseket-hegyre, ott gimnasztika következik, majd újra megmásszák futásban a hegyet, ezután vonulnak be a bázisra, no nem pihenni, hanem erősítő gyakorlatokra. A reggeli után indul a napi kiképzés, amely este tizenegy óráig tart. A terepről való bevonulás után még elméleti foglalkozás, karbantartás és a másnapi feladatokra való felkészülés vár a katonákra, s csak ezt követően térhetnek pihenőre.

Kiképzőik – ranger képzettséget szerzett, illetve az előző rohamlövész tanfolyamokat kiváló eredménnyel elvégzett tisztek és tiszthelyettesek – hatalmas iramot diktálnak, de mindig, minden feladat végrehajtásánál ők állnak az élen, semmi olyat nem követelnek a katonáktól, amit ne ők hajtanának végre először. Talán ez a nagy iram is az oka, hogy eddig még egyetlen tanfolyam sem azzal a létszámmal zárult, amellyel indult. Néhányan sérülés miatt voltak kénytelenek feladni, mások nem bírták a megterhelést, vagy pedig nem feleltek meg a vizsgákon. Aki viszont végigcsinálja ezt az öt hetet, valóban kisalegység-szintű harci vezetővé válik, s jogos büszkeséggel tűzheti fel a felkészültségét bizonyító rohamlövész-jelvényt.

Szabó Béla
Fotó: Rácz Tünde