Az MH Bakony Harckiképző Központ

2005.06.09.

A kétezer-kettőben kezdődött védelmi felülvizsgálat megállapításai igen jelentős haderő-átalakítást indukáltak hazánkban, melynek nyomán laktanyákat zártak be, technikai eszközöket vontak ki a rendszerből, csökkent a magyar haderő létszáma, számos katonai szervezet olvadt össze vagy került más helyőrségbe. Sorozatunkban bemutatjuk a változások eredményeként létrejött új, illetve átalakult katonai szervezeteket. Ezúttal Várpalotán, az MH Bakony Harckiképző Központban jártunk.

Az 1992. szeptember 1-jén MH Központi Gyakorló- és Lőtérparancsnokság néven életre hívott alakulat a 79 esztendővel korábban alapított – és főhadiszállását a Honvéd Kincstár által megvásárolt Zichy-kastélyban berendező – m. kir. Honvéd Csapat Gyakorlótér Parancsnokságot tekinti jogelődjének, erre utal a zászlajukon szereplő 1913-as évszám. A katonai hagyományok tekintetében jogelődnek mondható az 1905-ben létrehozott hajmáskéri, közös hadseregbeli tüzérségi lövőiskola, illetve a Várpalotán és Inota-Hajagospusztán működő gyalogsági lövésziskola is. A két patinás megyeszékhely, Veszprém és Székesfehérvár között félúton található város katonai életében 1949 hozta az újabb változást, amikor megalakult a tüzérek képzésével foglalkozó Honvéd Tüzérkiképző Tábor. Laktanyájuk 1952-ben vette fel Kossuth Lajos nevét, melyet a mai napig használnak. A tavaly május óta MH Bakony Harckiképző Központként működő szervezet alaprendeltetése szerteágazó: a kiképzési objektumok, gyakorló- és lőterek fenntartása, megóvása, illetve a rendeltetésszerű működés biztosítása mellett a feladatok közé tartozik az egyéni, a csoportos, valamint a kötelékkiképzés, továbbá a gyalogsági, harckocsi-, tüzérségi, repülő- és helikopter-éleslövészetek kiszolgálása. A gyakorlatok biztonságos végrehajtásával párhuzamosan nagy gondot fordítanak a természeti értékek megóvására is, ami napjainkban már kiemelkedő fontossággal bír.

A védelmi felülvizsgálat nyomán megkezdett haderő-átalakítás során az állomány létszáma 447 főre nőtt a korábbi kettőszázhatvanegyről. Az új emberek jellemzően Szabadszállásról, Nagyorosziból és Szentkirályszabadjáról érkeztek, de akadtak távozók is: tizenheten kérték a nyugdíjazásukat (egyikük korengedménnyel), tartalékállományba hatan kerültek, nyolcan – saját kérésükre – más alakulatnál kaptak beosztást, öt közalkalmazott pedig felmentéssel távozott. A tekintélyes gyarapodás ellenére a szerződéses katonáknak fenntartott 178 beosztásból mindössze 124 foglalt, ám az érvényben lévő felvételi tilalom miatt egyelőre ezek a helyek nem tölthetők fel.


Ellenerő és lézertechnika

Számottevő változások történtek a szervezeti felépítésben is, hiszen például megszűnt a túlnyomórészt sorkatonák alkotta lőtérbiztosító és kiszolgáló század, míg a logisztikai század nagyarányú átalakuláson esett át. Ugyanakkor – a rövid és középtávú kiképzési koncepciónak megfelelően – 2004. október 1-jén megalakult az ellenerőszázad (EESZD), melynek kiemelt feladata a különféle békemissziókba felajánlott alegységek felkészítésének keretén belül a „szemben álló erők” tevékenységének eljátszása. Az EESZD szervezeti felépítését tekintve két könnyűlövész-szakaszból (14 BTR–80 típusú harcjárművel), egy harckocsiszakaszból (4 T–72-es harckocsival) és két felderítőrajból áll, tehát rendelkezik a széles körű alkalmazásához szükséges képességekkel; a kiszolgáló feladatokat pedig egy vegyes javítóraj látja el. A század felkészítése egyrészt a jelenleg érvényben lévő doktrínák figyelembevételével zajlik, másrészt, a különböző missziós tapasztalatokat felhasználva, begyakorolják a műveleti területen alkalmazott újszerű harcmódokat (például gerillaharcmód), illetve alkalmazásuk elveit. Az állomány felkészítését jelenősen segíti a katonák körében tapasztalt pozitív hozzáállás, a szervezeten belüli mentális egység, illetve a parancsnokok kiemelkedő szakmai felkészültsége.

Az ellenerőszázad lesz majd az egyik alkotóeleme annak a lézeres harcászati rendszernek (MILES), amely feltehetően az esztendő második felében érkezik az országba, és az elvárások szerint megteremti a jelenleginél realisztikusabb kiképzési környezetet. Alapja egy lézeres érzékelő, amely a találatot kapott katonát vagy harceszközt „kikapcsolja” a gyakorlat további részéből. A szimulációs rendszer újdonsága abban rejlik, hogy beavatkozási lehetőséget biztosít a szemben álló felek döntéshozói számára több tényező, például a terep adottságai, az időjárási viszonyok vagy a technikai eszközök jellemzőinek figyelembevétele és összehasonlítása mellett, egyúttal a csapatok parancsnokai valósághű körülmények között, ám jelentős költségmegtakarítással készülhetnek feladataikra. A MILES- és a már harmadik éve működő, a zászlóaljszintű gyakorlást elősegítő MARCUS-rendszer tervbe vett összekapcsolása után mód nyílik a hadgyakorlat egészének számítógépen történő nyomon követésére. A hadműveleti körülmények valós szimulálására alkalmas MARCUS-t egyébként az MH BHK végrehajtó alegysége, a 2000-ben létrehozott szimulációs központ működteti; a rendszer használatával akár a teljes gyakorlatozás költségei megspórolhatóak. Az egyéb eszközök terén átlagosnak mondható az alakulat ellátottsága, bár az mindenképpen figyelemre méltó, hogy a rendszeresített haditechnika 92%-a üzemképes, életkoruk a két legfontosabb harcjármű (a T–72-esek, valamint a BTR–80-asok) esetén 20, illetve 8-9 év. A gépkocsipark korszerűsítésének jegyében hamarosan 14, Irakot megjárt Mercedes–Benz típusú teherautó érkezése várható, ezek jelenleg Székesfehérváron vannak a szükséges karbantartási munkálatok miatt.


Lőterek

A várpalotai alakulat fennhatósága alá tartozik a Bakony lábánál elterülő gyakorlótér (Közép-Európa legnagyobb kiterjedésű katonai gyakorlótere), ahol a Magyar Honvédség, valamint a NATO-tagállamok alakulatai hajthatják végre parancsnoki és törzsvezetési – esetenként éleslövészettel egybekötött – felkészülésüket. Ugyancsak a Kossuth laktanyából irányítják a táborfalvai és az újdörögdi kiképzőbázison folyó tevékenységet. Ma már mindkettőn működik vegyivédelmi pálya, de alkalmasak a szárazföldi csapatoknál rendszeresített összes fegyverfajtával, továbbá a légierő repülőgépeivel, illetve helikoptereivel végrehajtott gyakorlatok és éleslövészetek lebonyolítására is – akárcsak a „0” ponti gyakorló- és lőtér, Hajmáskér térségében. Az említetteken túl Táborfalván történik a KFOR-felkészítés; az alföldi helyőrség rendelkezik akadály- és hosszútáv-vezetési pályával, továbbá felderítő harci ösvénnyel is. Az alakulathoz 2004-ben csatolt Újdörögd sajátossága a helységharc begyakorlását szolgáló romváros, amely legfeljebb két század harcászati mozzanatainak végrehajtására alkalmas. A felsoroltakon túl meg kell még említeni a tüzérségi éleslövészetre használt várpalotai lőteret, valamint Gyulafirátótot, ahol harcászati gyakorlatokat és gyakorlásokat bonyolít le a harckiképző központ.

Bár a lövészetek ma már korántsem olyan mindennaposak és nagyszabásúak, mint voltak 15-20 éve, ennek ellenére – a környező településekkel ápolt jó viszony fenntartása érdekében – a gyakorlatokról idejében értesítik az érintett önkormányzatokat. Szintén a társadalmi kapcsolatok ápolásának részeként, minden esztendőben megrendezik az immár hagyományossá vált csörlőházi juniálist, a szervezet nyílt napját, ahol rendszeresen 2000-2500 érdeklődő jelenik meg. Ugyancsak rendkívül kedvező fogadtatásra talált a lakosság körében a helyi római katolikus templomba szervezett decemberi karácsonyváró koncert. Gyümölcsöző az együttműködés a rendőrséggel, a tűzoltósággal és a polgárőrséggel is, hiszen az említett társ fegyveres testületekkel közösen tartanak tájékoztatókat az általános iskolák felső tagozatos osztályai számára, a lőtéren előforduló veszélyforrásokról. A környező országok lőtérparancsnokságai közül az ausztriai bruckneudorfival vannak baráti viszonyban, az osztrákok éppen júniusban jönnek Várpalotára, hogy megnézzék az ellenerőszázadot.


Tervek, feladatok

Dacára annak, hogy az alakulat szerepel a laktanya-rekonstrukciós programban, a költségvetési források szűkössége miatt már két éve nem történt nagyobb horderejű beruházás. Pedig a fűtésre és az elektromos hálózatra ráférne a korszerűsítés, és ugyanez elmondható a technikai eszközök tárolására szolgáló telephelyről is. Ugyanakkor az idén várható egy modern telefonközpont és számítógépes rendszer kialakítása (HICOM), de a tervek szerint megújul az újdörögdi helyiségharc-gyakorlópálya, valamint a Kossuth laktanya 9. számú épülete is, utóbbi renoválása azonban csak a 350 millió forintos pénzügyi fedezet előteremtése után lehetséges. Az ország legtöbb alakulatánál az állomány elhelyezése az egyik legnehezebben orvosolható kérdés. Nincs ez másként Várpalotán sem, ahol üres szolgálati lakás hiányában albérletbe vagy az amúgy kitűnő körülményeket biztosító nőtlenszállóra kényszerülnek a katonák. A közlekedési lehetőségek terén viszont jobb a helyzet: Veszprémből és Székesfehérvárról civil cégektől bérelt autóbuszokkal oldják meg az utaztatást, a többi ingázónak ugyanakkor egyénileg kell gondoskodnia arról, hogy eljusson a munkahelyére, majd onnan haza. A nem mindig ideális körülmények ellenére példaértékű összetartás tapasztalható Várpalotán. Ezt segíti elő – többek között – az a horgászverseny, amelyet évente rendszeresen megrendeznek az állomány és családtagjaik részére. Az egész napos eseményt a sportolás mellett számos szórakoztató program teszi színessé. Az elöljárók nagy hangsúlyt fektetnek a nyelvtanulásra is, hiszen folyamatosan beiskolázzák a jelentkezőket angol tanfolyamra, egyúttal gondoskodnak arról, hogy a megszerzett tudás ne vesszen kárba; hetente egyszer – délelőttönként – a Mandulás laktanyában szinten tartó oktatást tartanak. Az idegen nyelv ismerete kimondottan jól jön egy nemzetközi részvétellel zajló hadművelet esetén, melyre az idén egyszer lesz példa, de a harckiképző központnak fontos szerep jut szeptember 15. és 21. között is, amikor a Bevetési Irány 2005 fedőnevű parancsnoki törzsvezetési gyakorlat lebonyolítására kerül sor.


A parancsnok

Fürst Tamás ezredes, az MH Bakony Harckiképző Központ parancsnoka, 1959. március 10-én született Kiskőrösön. 1981-ben végzett a Kossuth Lajos Katonai Főiskola gépesített lövész szakán. Tisztté avatása után Aszódon alegység-parancsnoki beosztásokat töltött be. 1986 és 1990 között Varsóban, a lengyel vezérkari akadémián tanult. 1991-ben Székesfehérvárra került az MH 5. Alba Regia Rendészeti Komendánsezredhez, törzsfőnöki beosztásba. 1999. augusztus 1-jén léptették elő ezredessé, és lett a komendánsezred, majd a haderőreform során létrejött jogutód, az MH Alba Regia Vezetésbiztosító Zászlóalj parancsnoka. 2002 márciusától az alakulat megbízott parancsnoka volt, az MH Központi Gyakorló- és Lőtérparancsnokság parancsnokává pedig 2003. február 1-jén nevezték ki. Az MH Bakony Harckiképző Központ irányítását 2004. szeptember elsejétől bízták rá. Angol és német középfokú, valamint lengyel felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezik. Nős, két fiúgyermeke van.