A Burgenlandi és a Bécsi Katonai Parancsnokság, valamint a Bécsi Katonai Sportegyesület által szervezett Marcus Aurelius-menet már több mint 30 éves múltra tekint vissza. Az elmúlt években magyar katonák is rendszeresen részt vesznek a komoly fizikai felkészültséget igénylő teljesítménytúrán. A Lajta-hegységben, valamint az attól északra elterülő sík terepen kijelölt menetvonalak megtételére több formában is lehetősége van a jelentkezőknek. A korábban is létező rövidebb távok mellé öt éve vezették be a kétnapos, 10 kilogrammos hátizsákkal teljesítendő, 2×40 kilométeres változatot, amelyre egyéniben és csapatban is lehet nevezni.

Ez volt az egyik olyan rendezvény, amely ötletet adott a tatai MH 25. Klapka György Könnyűlövészdandárnak, amikor idén június végén első alkalommal szervezte meg a 65 kilométeres Szent László-menetet. A szervezők tudták, hogy a jövőre már nemzetközinek tervezett hazai teljesítménytúra népszerűsítésére a legjobb, ha maguk is részt vesznek a szomszédban rendezett hasonló rendezvényen és személyesen invitálják meg a következő évi rendezvényükre az azon induló külföldieket. Az MH Szárazföldi Parancsnokság és a dandár támogatásával a tatai könnyűlövész-zászlóalj 10 főből álló csapattal nevezett be az idei burgenlandi menetre, újoncként. Ennek megfelelően a célkitűzések is szerények voltak. A csapat zöme azokból a katonákból került ki, akik a Szent László-menet során a rendezvényt szervezőként biztosították, így nem tudtak azon részt venni.

Az első napon a Bruckneudorf mellett elterülő katonai gyakorlótér dimbes-dombos vidékén kellett megtenni a távot. Fáradtan, fogakat összeszorítva, de teljes létszámban ért a tatai csapat a célba. Nagy ösztönzést adott a lövészeknek, hogy a már tapasztalt résztvevőknek számító ZMNE hallgatói jóvoltából az egyenes szakaszokon mindig maguk előtt láthatták a magyar zászlót. A tatai csapat a második napon is hozta formáját, bár menet közben nehéz volt figyelemmel kísérni, hogy ki, mikor, kiket előz meg. A célba érkezve kellemes meglepetésként érte a mindvégig egy csoportban menetelő tataiakat, amikor a szervezők közölték, hogy a ZMNE egyik csapata mögött ők érkeztek be másodikként a célba, és ők az első olyan csapat, amely mindkét nap ugyanazzal az állománnyal, teljes létszámban teljesítette a távot. Később az is kiderült, hogy ilyen csapatból nem volt sok!

A csapatkategória második helyezéséért járó kupa azonban csak ráadás volt, mert a részvétel eredeti céljaként megfogalmazott kapcsolatépítés is jól sikerült. Nemcsak a házigazda osztrákokkal, de francia, német és svájci katonacsapatokkal is sikerült felvenni a kapcsolatot, akik nagy érdeklődést mutattak a jövő évi Szent László-menet iránt. A szervezésből is sok érdekes tapasztalatot lehetett leszűrni a jövőre vonatkozóan. A tatai könnyűlövészek büszkén tették gyűjteményükbe a Marcus Aurelius-menetért járó jelvényt és kupát. A csapat ezúton is köszöni az elöljáróitól kapott támogatást, amely nélkül nem születhetett volna meg ez a siker.

Lippai Péter alez.
(csapatkapitány)