„A rekonverzió, mint a professzionális haderő humánerőforrás-gazdálkodásának stratégiai kérdése” – címet viseli Benkő Tibor altábornagy, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnokának doktori (PhD) értekezése.

Ritka alkalom, hogy a Magyar Honvédség egy háromcsillagos tábornoka (akinek négy diplomája közül az egyik humán erőforrás menedzsment szakértői mivoltát igazolja) bátran vállalja az azzal járó kihívásokat, hogy számos egyéb szolgálati teendőjének elvégzése mellett 2007-től belevág a doktori tanulmányokba a ZMNE Kossuth Lajos Hadtudományi Kar Hadtudományi Doktori Iskolán. Kutatási témájául ráadásul éppen egy olyan területet választott, amely manapság különösen aktuálissá és fontossá vált a NATO-n (különösen a közép-kelet-európai tagországok haderőin és civil munkaerőpiacán) belül.
A kutatási téma fontosságát és aktualitását, s a téma iránti széles körű szakmai érzékenységet is jelzi, hogy a műhelyvitán Prof. Szabó Miklós akadémikus, Prof. Szabó János rektor mellett közel félszáz érdeklődő is részt vett – egyebek között egyetemi tanárok, volt és jelenlegi vezető beosztású tábornokok, protestáns tábori püspök; dandárparancsnokok, szakszervezeti vezetők, alapítványi elnökök, akik túlnyomó többsége hozzá is szólt a műhelyvitában, s elmondta véleményét a dolgozatban foglaltakkal összefüggésben.
A műhelyvita elején a jelölt rövid összefoglalást adott kutatási eredményeiről, melyet annak a mottónak a felidézésével kezdett, amely mindvégig vezérfonálul szolgált a disszertációját megalapozó, gyakorlat-orientált önálló tudományos kutatása során: ,,Minden elképzelés annyit ér, amennyi megvalósul belőle!” Miután a vizsgálati témakör aktualitásáról, a tudományos probléma meghatározásáról, a kutatási célokról, elméleti és empirikus hipotéziseiről és módszertanról is szót ejtett, a jelölt felhívta a figyelmet arra, hogy: „A humánerőforrás-gazdálkodás a Magyar Honvédségben (korábban a Magyar Néphadseregben) a szerződéses szolgálati viszony bevezetése előtt alapvetően csak a hivatásos állományra terjedt ki, hiszen a sorállomány rendelkezésre állása törvényileg biztosított volt. A szerződéses jogviszony bevezetése azonban egy teljesen új szemléletű humánerőforrás-gazdálkodást követel a parancsnokoktól, a munkáltatóktól, magától a szervezettől. Ez többek között azt jelenti, hogy a Magyar Honvédségnek versenyképessé kell válnia a munkaerőpiacon annak érdekében, hogy a minőségi és mennyiségi toborzás egyaránt biztosított legyen. Megfelelő javadalmazási és ösztönző rendszert kell működtetnünk, hogy a megszerzett és kiképzett munkaerőt – a honvédség számára ideálisnak nevezhető szolgálati ideig – képesek legyünk megtartani. Ezzel együtt gondoskodni kell a katonák emberi értékeinek megőrzéséről, piacképességük további biztosításáról, és nem utolsósorban a munkaerőtől történő megválás szakszerű és humánus előkészítéséről, illetve végrehajtásáról. Arról, hogy a szervezetből kiváló katona a lehető legkisebb ’töréssel, megrázkódtatással’, kellő erkölcsi, szellemi vagy anyagi támogatás mellett térjen vissza a polgári társadalomba, annak munkaközösségébe, mégpedig olyan formában, hogy az ne csak az egyén, de a társadalom számára is előnyös és hasznos legyen.” Az előadás végén a doktorandusz összefoglalta hároméves kutató munkájának eredményeit; rámutatott az egyéni, a honvédségi és a társadalmi igények összehangolásának jelenleginél fokozottabb szükségességére, s felhívta a figyelmet a lehetséges további kutatási irányokra, területekre, majd ajánlásokat, javaslatokat fogalmazott meg a kutatási eredmények alapján.
Benkő altábornagy következtetésként megállapította: a haderő humánerőforrás-gazdálkodási rendszerére az egyik legfontosabb környezeti hatást valóban az gyakorolta, hogy az utolsó sorkatona leszerelését követően a Magyar Honvédség új helyzetbe került, mert a megfelelő szerződéses katonaállomány „megszerzése és megtartása” végett ki kellett lépnie a civil munkaerő-piacra, s be kellett szállnia a munkaerőpiacon a kívánatos humán erőforrásért folyó, nem ritkán meglehetősen éles versenybe. A rekonverzió rendszere a haderőben a jelenleginél tervszerűbben, szervezettebben, előrelátóbban és preventív jelleggel kell, hogy működjön, melynek építenie kell a megfelelő késztetéssel felkeltett önaktivitásra, felelősségtudatra is.
A maratoni, háromórás műhelyvitában hozzászóló érdeklődők mindegyike egyöntetűen támogatóan nyilatkozott. Többen azt is kiemelték: az értekezés több éves, körültekintő elméleti és empirikus katonaszociológiai kutatás eredményeként született egy olyan szakember tollából, akiben egyszerre ölt testet a célorientált; gyors, határozott, ámde mégis mindig megfontolt döntések meghozatalára törekvő, alárendeltjeiért felelősséget érző, magas rendfokozatú parancsnok – s a lehetőség szerint minden lehetséges alternatívát alaposan megfontoló kutató. Egyebek között ezért is van fontos üzenet értéke annak, hogy a doktorandusz önálló kutatási eredményeire támaszkodva kimutatta és megfogalmazta: az önkéntes haderő foglalkoztatáspolitikájának következetes végrehajtásakor a magas szintű követelménytámasztáson alapuló toborzás, a szolgálat alatt folytatott tudatos felkészítés és kiképzés és a megtartást elősegítő programok mellett a korábbi időszakban meglévőhöz képest nagyobb hangsúlyt kell fektetni a munkahelyről való kilépés szakszerű végrehajtását és a sikeres munkaerőpiaci reintegrációt elősegíteni hivatott rekonverzió komplex rendszerének mielőbbi, átfogó és a decentralizációra hangsúlyt fektető intézményesítésére.
A doktori (PhD-)disszertáció tervezetével összefüggésben a műhelyvitában hozzászólók között volt számos olyan, magas tudományos fokozattal is rendelkező személy, aki korábbi, illetve jelenlegi beosztásában a kutatás témakörével kapcsolatban érintett területeken dolgozott, illetve dolgozik, s kell(ett), hogy döntéseket hozzon. Így a műhelyvita során elmondta véleményét:
– két egykori vezérkari főnök – dr. habil Deák János nyá. vezérezredes és prof. dr. Szenes Zoltán nyá. vezérezredes;
– a szárazföldi erők egykori parancsnoka, Győrössy Ferenc ny. altábornagy;
– a ZMNE egykori és jelenlegi rektorai – prof. dr. Szabó Miklós akadémikus, az MTA rendes tagja, a ZMNE volt rektora; prof. dr. Szabó János, a ZMNE jelenlegi rektora;
– a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség egykori és illetékes döntéshozói – dr. Lakatos László okl. mk. vezérőrnagy, c. egyetemi tanár, a HM főosztályvezetője; a HM Személyzeti Főosztály vezetőjének képviseletében Horváth János ezredes, főosztályvezető helyettes; dr.habil Krizbai János ezdredes, egykori HM humánpolitikai főosztályvezető helyettes, dr. Szombath Csaba nyá.ezdredes., volt HM kommunikációs főosztályvezető, dr. Hajós Dezső nyá.ezredes., volt HM kommunikációs főosztályvezető helyettes;
– a honvédségi érdekartikulációs és érdekaggregációs szervezetek; szakszervezetek, alapítványok, társadalmi szervezetek számos képviselője
– Szekeres István nyá. dandártábornok, a Katonák a Törvényességért és a Jogbiztonságért Közhasznú Alapítvány elnöke; Mészáros Géza ezredes, a Honvéd Szakszervezet elnöke, Szelekovszky Ernő, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör részéről;
– a leginkább érintett parancsnoki állomány képviselői – egyebek között Orosz Zoltán vezérőrnagy, az MH ÖHP parancsnokhelyettese; dr. Böröndi Gábor dandártábornok, az MH 5. Bocskai István Lövész Dandár parancsnoka;
– valamint a ZMNE számos professzora, vezető oktatója – prof. Malomsoki József, prof. Harai Dénes, prof. Szternák György nyá.ezredesek; dr. Felházi Sándor ezredes., a ZMNE KLHTK dékánja.

Számos írásbeli vélemény, hozzászólás is érkezett a disszertáció tervezetében megfogalmazott gondolatokkal, kutatási eredményekkel kapcsolatosan – egyebek között dr. Farkas Jánostól, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem prof. emeritusától; dr. Holló József nyá. altábornagytól, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatójától; prof. Bus Gábor ezredestől, az MH Kelet-Magyarországi Hadkiegészítési Parancsnokság parancsnokától; Sulyok János dandártábornoktól, a HM Közgazdasági és Pénzügyi Ügynökség vezérigazgatójától; Huszti András dandártábornoktól, a 25. Klapka György Lövészdandár parancsnokától, Varga László dandártábornoktól, az MH 12. Arrabona Légvédelmi Tüzér Ezred parancsnokától, prof. Kecskeméthy Klára ezredestől, a ZMNE oktatási rektorhelyettesétől és prof. Padányi József ezredestől, a ZMNE stratégiai és intézményfejlesztési rektorhelyettesétől; prof. Bolgár Judit nyá. ezredestől; dr.Révész Gyula ezredestől, Sásik László nyá. ezredestől, a „A katonák munkaerőpiaci reintegrációjának képzési programja” elnevezésű, egyebek között Norvégia finanszírozásával jelenleg folyó projekt menedzserétől, Gyuris Mihály nyá. ezredestől, a Magyar Honvédség Szociálpolitikai Közalapítvány vezetőjétől – aki egyúttal az említett projekt végrehajtására létrejött konzorcium vezetője és koordináló projektgazda szervezet képviselője is – , valamint Nyisztor László ezredestől és Nyers József ezredestől. Mind a 14 írásbeli vélemény egyértelműen támogató állásfoglalást fogalmazott meg.
Benkő Tibor a kiváló hangulatú műhelyvita után megköszönte a hozzászólók véleményét, a javaslatokat, majd meggyőzően válaszolt a feltett kérdésekre.
A műhelyvita során a bírálók egyöntetűen megállapították, hogy a témaválasztás rendkívül aktuális, a dolgozat minden tekintetben megfelel a PhD-értekezésekkel szemben támasztott formai és szakmai követelményeknek, az értekezés tervezete számos új tudományos eredményt tartalmaz, s mindannyian javasolták a PhD-értekezés tervezetének további eljárásra bocsátását újabb műhelyvita nélkül.
Tudományos témavezetői minőségemben ez úton is szeretném megköszönni mindazon kedves érdeklődők véleményét, akik akár személyesen tisztelték meg jelenlétükkel a műhelyvitát, akár írásban küldték el a disszertáció tervezetével kapcsolatos véleményüket, javaslataikat a jelölt részére.