Toborzó körökben ismeretes az a tény, hogy a 21. század pilótajelöltjei – stílszerűen – nem repülnek a toborzó irodákba. Nem túlzás azt mondani, hogy tűt keresünk a szénakazalban.

Az utóbbi évtizedekben, főleg a rendszerváltást követő években megszűntek azok a támogató szervezetek vagy szervezeti elemek, amelyek olvasztótégelyei voltak a repülés iránt elhivatottságot érző ifjaknak. Mindannyian tudjuk azt, hogy katonai pilótának lenni nem hétköznapi hivatás, éppen ezért a megtalálásukra, toborzásukra kifejtett tevékenység sem nevezhető hétköznapinak.



2007. szeptember 24-én második alkalommal adták át a HM Személyzeti Főosztály által 2006-ban alapított NFTC-vándordíjat, amelyet minden évben a kanadai vadászpilóta-képzésre történő toborzásban a legsikeresebb kollektíva kapja. A díjat idén az MH Kelet-Magyarországi Hadkiegészítő Parancsnokság 1. Toborzó és Érdekvédelmi Központ toborzói hódították el a tavalyi győztes Fejér megyeiektől. A siker több év munkájának gyümölcse, amely eredményeiben idén mutatkozott meg. Az önkéntes haderő szerződéses legénységi állomány utánpótlási, a tiszti- és tiszthelyettes-képzésre történő pályára irányítási feladatok, a Magyar Honvédség és a Bevetés Klub népszerűsítése mellett, az egyik legfontosabb tevékenységünk a jövő vadászpilótáinak megkeresése, kiválasztása is.

Az NFTC vadászpilóta-toborzásba 2005-ben kapcsolódtunk be, de kezdetben nem voltunk túl eredményesek. Az igazi áttörést a 2006. februárjában megtartott debreceni koordinációs értekezlet jelentette. Amellett hogy a HM Személyzeti Főosztálya ekkor hirdette meg a vándordíj alapítását, az év fő feladatának minősítette a pilótajelöltek toborzását. Az értekezletet követően új módszereket dolgoztunk ki, folyamatosan együttműködtünk és konzultáltunk más megyék toborzó irodáival – elsősorban a Hajdú-Bihar- és Fejér megyei kollégáinkkal – és az MH Légierő Parancsnokság Repülő Felkészítő Osztály (RFO) munkatársaival. Megkerestük a fővárosi és pest megyei egyetemek, főiskolák különböző vezetőit, tisztségviselőit, a diákönkormányzatokat, tájékoztattuk őket az NFTC-ről. Segítségükkel a hallgatóik részére „direktmarketing” útján eljuttattuk tájékoztatónkat. A számos fővárosi és pest megyei országos szintű toborzó rendezvény mellett – ahol minden esetben a kanadai pilótaképzésre is intenzíven toboroztunk – megjelentünk az egyetemi és főiskolai karokon, ahol a hallgatóknak szerveztünk előadásokat. Az RFO-val közösen már négy alkalommal vettünk részt Európa harmadik legnagyobb állásbörzéjén, a műegyetemi éllásbörzén, valamint a Budapesti Műszaki Főiskola és az ELTE állásbörzéin, a 2. Toborzó és Érdekvédelmi Központ Debrecen munkatársaival közösen a Corvinus Egyetemen megtartott miniszteri „Road-show”-n.
Folyamatos toborzó munkánk, új módszerek kidolgozása mellett, más megyék toborzó irodájával való konzultáció és együttműködés által és az RFO segítségével nyerhettük el a 2007. év legjobb pilótatoborzó kollektívájának díját.




Véleményem szerint a szakma iránt elkötelezettek száma nem változott olyan mértékben, mint ahogy azt sokan gondolják, vagy ahogy a statisztikák mutatják. Minden bizonnyal van ebben az országban 30–40 olyan jó képességű, repülés iránt elkötelezett, fizikailag, pszichikailag, egészségügyileg alkalmas, diplomás fiatal, akikkel még nem sikerült felvenni a kapcsolatot. A szakmai nehézségeknek és az irányukba ható megoldásoknak is pont ez a kulcsa: a kapcsolat. A kapcsolatok felépítése, kialakítása, fenntartása jelenleg a legnagyobb kihívások toborzó irodák számára. A 2006-os év a toborzó szakterület egészének egy olyan feladatot adott, aminek a szakmai támogatottsága csak nyomokban volt megfigyelhető. Székesfehérvár szerencsés helyzetben volt, hiszen a toborzó iroda élén egy volt katonai pilóta – Tóth Csaba mérnök alezredes – állt, aki kellő szakmaisággal és hatalmas lendülettel vetette bele magát a pilótajelöltek toborzásába. Sorra születtek a jobbnál jobb ötletek, mígnem kialakult az éves feladatterv, koncepció, amelynek mentén tevékenykedtünk, és amelynek köszönhetően kollektívánk kiemelkedett. A jól megszokott rendezvények, előadások mellett megjelentek a közvetlen kapcsolatteremtés alternatív elemei is, mint például az Internet nyújtotta lehetőségek, a repülőklubok, a diplomás munkanélküliek megszólítása, vagy a Munkaügyi Központ finanszírozásával tartott toborzónapok. Mondhatom azt, hogy a toborzórendszer nagy lehetőséget kapott a bizonyításra, létének igazolására.

A 2007-es tanévre történő toborzást már össze sem lehetett hasonlítani az előző évivel. A feladatszabások tapasztalatokon alapultak. Olyan toborzók emelkedtek ki, mint a debreceni iroda vezetője, Nagy Zoltán alezredes. Az általa feltárt koncepciók új alapokra helyezték a pilótatoborzást, idáig nem alkalmazott módszerek kerültek napvilágra. Ennek tudatában a meglévő feladattervek korrigálása és az eredmények értékelése után újult erővel fogott bele az iroda a toborzó tevékenységbe. A 2007-es év olyan strukturális változásokat hozott a hadkiegészítés rendszerébe, amely a toborzásra is kihatott. A MH Fejér Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság megszűnt és helyén, a MH Nyugat-magyarországi Hadkiegészítő Parancsnokság szervezeti elemeként Toborzó és Érdekvédelmi Központ jött létre. A 2007-es év számtalan nehézséget hordozott magában. Olyan lényegi változásokat kívánt meg az új struktúra, hogy az a szakmai élet hétköznapjaira is rányomta a bélyegét. Semmit nem szerettünk volna jobban, mint túl szárnyalni a 2006-os eredményeket, de az előrejelzések a szinten tartást is komoly sikerként könyvelték volna el. Az tény, hogy a toborzók és ennél fogva a toborzó tevékenységet folytató irodák nem egyformán leterheltek, nem egyforma képességűek, lehetőségeik és adottságaik sem egyformák. Az egyetemi városok, a nagy létszámú települések, a nagyszabású toborzó rendezvények, roadshow-k vonzzák a fiatalokat, amiből néhány iroda előnyt kovácsolt, míg mások a maradék elvét követve próbáltak eredményeket elérni. A cél persze sosem az volt, hogy egy-egy iroda vagy személy kiemelésével eladhatóvá váljék a toborzó szakterület, sokkal inkább az országos lefedettség előnyét kihasználva egy – a honvédség részéről megfogalmazott – speciális igényt elégítsünk ki.

A HM Személyzeti Főosztály vezetője által alapított vándordíj átvételekor sok minden átvillant az agyamon. A büszkeség és a megtiszteltetés mellett az elvégzett munkára gondoltam, amiben minden toborzó kollégám verejtéke ott van. E pár soron keresztül üzenem nekik: a befektetett munka előbb utóbb megtérül.

Záróakkordként szeretném egy apróságra felhívni minden minisztériumi és honvédségi dolgozó figyelmét. Létezik egy végtelenül egyszerű humánstratégiai eljárás, amit a szakma a személyes ajánlásnak hív. Közös érdekünk az, hogy az a szervezet, amiben dolgozunk, mind a társadalom, mind a saját elvárásainknak a legmagasabb szinten feleljen meg. Köztudott, hogy a toborzás milyen problémákkal küzd napjainkban. Arra kérek minden munkája és munkahelye iránt elkötelezett személyt, hogy bátran éljen a személyes ajánlás lehetőségével. Hívják a toborzókat akár diplomás pilótajelölt, akár szerződéses legénységi állományú katona jelölt ajánlásával szeretnének élni.